Azt mondják az okosok, hogy a demokrácia a legjobb társadalmi rendszer. Az okosokat az emberiség gondolkodónak hívja, persze ez nem jelenti azt, hogy a többi nem gondolkodik, csak talán nem olyan intenzíven, kevésbé hatásosan, és legfőképpen nem ír belőle könyvet… vagy ha ír is, nem harapnak rá a kiadók. A fentiek miatt, akinek kiadják a könyvét, azt nem is gondolkodónak, hanem nagy gondolkodónak szokás minősíteni. A nagy gondolkodók különös pechje, hogy aki nagyban gondolkodik, annál nem csak a győzelem nagy, ha sikerül beletrafálni, hanem a bukás is, ha nem (lásd: Francis Fukuyama – Csúnyán mellé).
Vannak persze nem annyira nagy gondolkodók is. Ilyenek például a simán csak gondolkodók, aztán a kis gondolkodók, és vannak még az alig gondolkodók, akiknek a gondolathiány miatt eligazításra van szükségük. Ők az igazságot olyanoknál keresik, akikben hisznek, például a papoknál, a politikusoknál az újságíróknál, legújabban pedig az influenszereknél. A korai időszakban az információtovábbító eszközök fejletlensége miatt, a templomi szószék volt a leginkább hatásos, mely vezető szerepet később a tömeggyűlés szónoki emelvénye vette át, utána következtek a tömeges példányszámú újságok, majd a rádió és a televízió, napjainkban pedig a közösségi oldalak, amelyeknél az önjelölt véleményvezér gondolkodásának milyenségét az úgynevezett követők számával mérik. Ebből következően, akinél kevés az olvasói reakció, például nem kap elegendő tetszésnyilvánítást, annak jobb, ha nem is akar másokra hatni, úgysem lesz vele sikere.
Az információhoz ma már nem csak a kivételezettek jutnak hozzá, hanem gyakorlatilag mindenki, aki csak akarja, ami határozottan fejlődésnek minősíthető. Így működik az evolúció, de ez sajnos nem az emberi gondolkodás, hanem a technika evolúciója, ami nem csak jót hozott az embereknek, hanem kellemetlenséget is, mert a mindenféle szempontból és mindenféle módon különböző vélemények elképesztő mennyisége már nem dolgozható fel egyénileg. A világhálón minden megtalálható, ahogy mindennek az ellenkezője is, így aztán az emberek a nagy gondolkodók kivételével ma már csak az egyszerű, azaz az érzelmekre ható kijelentéseket kedvelik. Lásd például: „A mi fiaink nem fognak Ukrajnáért meghalni!” Mely szülő hagyná azt, tessen mondani?
Ez a szöveg rendkívül hatásos, mert minden követelménynek megfelel. Rövid, érthető, és az érzelmekre – csak azokra – hat. Magyarázat természetesen nincs hozzá, mert az tovább terhelné a napi gondoktól amúgy is túlzsúfolt koponyákat, ami a tiszta, pártszerű gondolkodást tekintve nem kívánatos. Hogy egyeseknek kérdéseik vannak ezzel kapcsolatban? Ugyan már, az a néhány szerencsétlen se nem oszt, se nem szoroz.
Pedig jó lenne ismerni a válaszokat. Például ki az, aki Ukrajnáért meghalni küldené fiainkat a frontra? Jelenleg erre nincs jelentkező. Háború utáni békefenntartás, az igen, arról volt szó, és van is (lásd pl. itt). További kérdés, hogy hogyan tartsuk vissza őket, ha egyszer a NATO kérné a magyar katonai kontingenst, és mi NATO tagok vagyunk? Kilépnénk a szervezetből, hogy ne kelljen őket odaküldeni? Megvárjuk, amíg kirúgnak? A következő kérdés, hogy ha nem engedjük, hogy ez történjen fiainkkal, akkor mi a jófenének fejlesztik Szalay-Bobrovniczkyék a magyar hadsereget főleg EU pénzből ezerrel? Hogy ellenálljuk valamilyen támadónak? Ellenállni? Mint az ukránok? Ejnye már! Hiszen az maga a színtiszta háborúpártiság! Az is jó kérdés, hogy jelenleg Ukrajnában, vajon ki működteti az embervágóhidat, amely fiainkat egyáltalán veszélyeztethetné? Csak nem Orbánék legjobb haverja, a kerekfejű törpe tömeggyilkos, aki még Brezsnyev alatt kezdte KGB-s ügyködését? A kérdésekre adandó válaszok alapján néhányunknak egyértelmű, hogy ez a kijelentés a mai Magyarországon úgy hülyeség, ahogy van, ezzel csak a választók átverése a cél.
A másik szöveg a „Most kell igazán észnél lennünk, mert a magyarok pénzét el akarják vinni Brüsszelbe és onnan Ukrajnába.” Aranyos, nem? Tisztára olyan, mint a rezsicsökkentésről meg a 14. havi nyugdíjról szóló kormányzati mellébeszélés. A felmerülő kérdések: kik akarják elvinni a magyarok pénzét, mikor az EU 24 tagállama belement abba, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország maradjon ki az Ukrajnának szánt hitel felvételéből, azaz mi négy éve egy vasat sem adunk, sőt a mostani hitelezésben sem veszünk részt? Hogyan akarják elvinni, ha a visszatartott EU segélypénzek ellenére többet kaptunk még 2025-ben is az EU-tól, mint amennyit befizettünk? Megjegyzés: a kormánypropagandából sokan úgy tudják, hogy 2025-ben többet fizettünk be, mint amennyit kaptunk, de ez csak a kormány újabb népátverése, mert az államkasszán át nem folyó EU támogatásokat a regnálóink gondosan kihagyják a számításból. A fenti kérdésre adandó válaszok alapján néhányunknak egyértelmű, ki hülyít ezzel és kiket.
„Az emberek többségi akarata” ma már a propagandaszervezetek népátverési hatékonyságának összesített eredménye, azaz a tényleges demokrácia vesztésre áll. A magyarországi adatokból 16 éve látható, melyik párt a legjobb eme felettébb nemes népátverő vetélkedésben, mert amelyik a legjobb, az minden másban akár legrosszabb lehet, úgyis mindig ő nyer. Lásd a magyarországi gazdasági, egészségügyi, oktatási és szolgáltatási helyzetet, valamint ezzel összevetve a 2010. óta lezajlott választásokat, melyek iránya és eredménye immár sok éve éles ellentétben áll egymással.
Az, hogy a magyar nép már jó ideje egy kirívóan tehetségtelen brancsot választ újra és újra maga fölé, mégpedig korlátlan hatalommal (kétharmad), két oknak köszönhető.
- Az egyik a 2006. óta pörgő, immár hungarikumnak számító, „Csak Gyurcsányt ne!” imamalom, amely szerint az összes nemfideszes párt titokban gyurcsányista (MSZP, LMP, Jobbik, Momentum, a DK meg pláne, még Gyurcsány nélkül is), hiszen sok éven keresztül nem kellett a nép nemfideszes részének egyik sem, hiába ajánlottak bármit a választóknak – pedig ajánlottak ám! Ezt látta meg éles szemmel valaki, és csinált egy abszolút fideszes nemfideszt, amelynek zászlaja alá már tömegével özönlöttek a nemfideszes választók, mivel ez végre tuti gyurcsánymentes, minden más érdektelen. Emiatt kellett Magyarnak lépten-nyomon, akár durva lépéseket is bedobva elhatárolódni a DK-tól, nehogy még a Tiszá-val kapcsolatban is fölmerüljön a gyanú, akárcsak a leghalványabban is. Ma már csak az a kérdés, ki volt az az éles szemű, valamint hogy mi a célja ezzel, mert azt csak a választás után fogjuk megtudni… ha ugyan egyáltalán…
- A másik ok a média. A 16 év alatt kikristályosodtak a határok, a komolyabb gondolkodók közül már mindenki a neki megfelelő médiumokat hallgatja, nézi, olvassa, ami tudatos választás eredménye. Ez alól kivétel az a tömeg, amely a legegyszerűbben és legolcsóbban elérhető médiakonglomerátumot használja tájékozódásra anélkül, hogy ezen évtizedek óta változtatott volna. A tömeg az MTVA közönsége, amely egyben a FIDESZ legmegbízhatóbb szavazóbázisa is, és ebben nem kis szerepe van az évente 160 milliárd HUF közpénzből működtetett legnagyobb fideszes propagandacégnek. Az MTVA is hungarikum, mert olyan csak a legvadabb diktatúrákban létezik, hogy a nép fizesse a saját hülyítésén dolgozókat, pláne ilyen bőségesen.
Az ember persze reménykedhet abban, hogy ha hazánkban a demokrácia nem jól működik is, a világ igazi, nagy demokráciái példát mutatnak mindenkinek, és az ő vezetésükkel a megfelelő irányba haladunk.
Itt van például az Amerikai Egyesült Államok, a világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalma. Náluk elnöknek nyilván csak a minden szempontból legkiválóbb elméket választják, akik nem narcisztikusok, nem a hiúság meg a haszon vezérli összes lépésüket, ha elbarmolnak valamit, van B tervük, hogy kijavítsák, ismerik a nemzetközi olajpiac és a Hormuzi szoros rejtelmeit, nem ígérnek teljesíthetetlen dolgokat, nem fenyegetőznek és nem büntetnek, hanem együttműködnek mindenkivel, hogy a kompromisszumos megoldások révén minden barátságosan és az összes demokratikus országnak kedvezően alakuljon.
Az Amerikai Egyesült Államokban sohasem fordulhat elő, hogy egy bugyuta óriáscsecsemőt választanak elnöknek, vagy hogy egy drabális elefántot küldenek az emberiség kényes porcelánboltjába, olyat például, mint az a szerencsétlen Donald Trump! Jó, persze, tudjuk, ő is volt elnök, de csak egyszer, véletlenül, és az ország népe örökre megtanulta, az ilyenekkel tilos veszélyeztetni a világdemokráciát.
Tessék? Hogyan tetszik mondani? Megint ő az elnök? Ajjaj! Kezdhetünk tényleg félni.
