Kezdőlap Címkék Demokrácia

Címke: demokrácia

“Magyarország hibrid rendszer”

A Heritage alapítvány jelentése mely az egykori szocialista országokat vizsgálja azt állítja, hogy Magyarország egy hibrid rendszerré vált. Ebben a térségben ma kevesebb demokrácia van mint 1995-ben amikor első ízben adtak ki ilyen jelentést.

Fél demokráciából hibrid rendszer

Orbán Viktor miniszterelnök szisztematikusan támadja a jogállamiságot, és ennek következtében Magyarország elveszítette korábbi státuszát, mely félig demokratikus államnak jelezte – közli a Heritage alapítvány, amely hangsúlyozza, hogy a pandémia miatt bevezetett felhatalmazási törvény jól mutatja Orbán Viktor rendszerének nem demokratikus jellegét. A lefelé tartó folyamat minden eddiginél gyorsabb mint amilyet a Heritage alapítvány eddig megélt.

Lengyelország sem nagyon marad el Magyarország mögött, mert a kormányzó párt igyekszik a bíróságokat a politikai hatalom alá rendelni.

Brüsszel is felelős

Sem Magyarországot sem pedig Lengyelországot nem büntette meg az Európai Unió a jogállamiság elveinek megsértése miatt. Trump amerikai elnök sem lépett fel a demokrácia védelmében ebben a térségben.

Az orosz és a kínai befolyás

A Heritage alapítvány szerint a demokrácia leépítése összefügg az orosz és a kínai befolyás növekedésével a térségben.

Különösen jól látszik ez a Balkánon, ahol Szerbia és Montenegro is elveszítette a demokrácia státuszát.

Az nemigen derül ki a jelentésből, hogy mindez miért következett be, és hogy lehetne változtatni a kedvezőtlen tendenciákon?

A térség államai a globális gazdaság perifériáján nemigen tudtak elfogadható életkörülményeket teremteni a lakosság többségének  több évtizedes demokrácia után sem. A szakadék Nyugat és Kelet Európa között továbbra is fennáll , és ráolvasással aligha kezelhető.

A végső szó a demokráciáé

Abban az országban egyetlen komoly ember sem hiszi, hogy az elnökválasztás szavazatszámlálása során súlyos, vagy akár kisebb mértékű választási csalást követtek el. De a komolytalan, megtévesztett, paranoid emberek körében valószínűleg százezrek vannak, ha nem milliók, akiket a vakhit megtéveszthet.

Az Egyesült Államok kórosan komolytalan elnöke azt mondta nekik, hogy a választásokat ellopják. Az elnök, Donald Trump képzeletéből kikelt vad vádakkal ostromolta a sajtót, azt állítva, hogy a szavazatszámlálók több államban nagy számban korrumpálódtak és elcsalják az ő újbóli megválasztását.

Trumpnak a Republikánus Pártban és a Fox News-ban is akadtak támogatói, akik verbális támogatást nyújtottak az elnök hazugságaihoz, de legalább annyi republikánus is akadt, akik megőrizték becsületüket, és óva intették a tomboló elnököt a közelgő vereség miatti dühödt kirohanásaitól. Adam Kinzinger, az Illinois állam képviselője tweetet küldött, amelyben azt mondta Trumpnak: „Ha jogos aggályai vannak a csalással kapcsolatban, akkor szolgáltasson bizonyítékot, és tárja a bíróság elé vagy hagyjon fel a félretájékoztatással.

“Larry Hogan, Maryland republikánus kormányzója szerint Trump megjegyzései védhetetlenek és” aláássák demokratikus hagyományainkat “.

Hogannak nagyon is igaza van.

Trump, ahogy már elnökké választása óta mindig is tette aláássa az amerikai demokráciát. Szerencsére az Egyesült Államok demokratikus rendszere rugalmas és túléli a vesztes kitalációit, még akkor is, ha ő az Egyesült Államok elnöke. Ezt a rugalmasságot a most lezárult választásokon az ország minden részén fellépő erőteljes választói részvétel bizonyította. A választók a republikánusokat a kongresszusi győzelemmel jutalmazták, de Joe Bidennek 4 millióval több szavazatot adtak, mint Trumpnak.

A választók Bidennek elegendő választási szavazatot adtak az elnöki poszt elnyeréséhez.

Trump nyafoghat, fenyegethet vagy  csinálhat amit csak akar, de nem akadályozhatja meg, hogy egy egészségesen működő rendszerben végül az igazság győzelmet arasson a hazugság felett és kimondják: a végső szó a demokráciáé.

Az amerikai demokraták fenik a fogukat Orbánra

Ha elég fegyvert veszel magad szabhatod meg a demokratikus normákat, sőt ha még azon felül is, akár törölheted a demokratizmust is a palettáról. Ha csak ezen múlik Orbán az atomarzenált is beszerzi…

“Orbán jó srác, sok amerikai fegyvert vásárol” – közölte Trump elnök Menendez demokrata szenátorral, a külügyi bizottság tagjával. Mindez még tavaly történt azt követően, hogy a magyar miniszterelnököt fogadta Donald Trump a Fehér Házban.

Robert Menendez szenátort nem sikerült meggyőznie: szerdán közzétett jelentésében felrója az elnöknek a baráti találkozót Orbán Viktorral. Mindez emlékeztet arra, hogy Joe Biden demokrata elnökjelölt azt vetette Trump szemére, hogy keblére ölelt olyan banditákat mint Belarusz, Lengyelország és Magyarország első embere.

Menendez szenátor azt írja, hogy Trump is felelős azért, hogy Orbán hevesen támadja a demokratikus értékrendet.

“Évtizedeken át fenntartottuk ezeket a demokratikus normákat, de a diplomatáink belefáradtak abba, hogy Trump rendszeresen a fejük felett intézkedik.”

A Covid-19 vírusválsággal kapcsolatban mutatkozik meg a legjobban Trump politikája: “ahelyett, hogy a pandémia elleni harc vezetését magára vállalná, igyekszik azt aláásni!” – nyilatkozta a Politico portálnak.

Robert Menendez szenátor profi politikus, aki a külügyi bizottság elnöke szeretne lenni. Ezért sok kérdésben együttműködik a republikánusokkal is. Tavaly például a külügyi bizottság republikánus elnökével, James Risch idahoi szenátorral együtt írt levelet Trumpnak Orbán Viktor látogatása előtt, melyben figyelmeztetik az USA elnökét: a magyar miniszterelnök már csaknem a fékek és ellensúlyok kikapcsolásával irányítja Magyarországot.

Biden demokrácia csúcsot javasol

Ha én leszek az elnök, akkor jövőre demokrácia csúcsot tartunk – hangsúlyozza Joe Biden demokrata elnökjelölt, aki a tekintélyes Foreign Affairs-ben fejti ki álláspontját.

Biden rámutat arra, hogy a liberális demokráciák 1945-ös győzelmére alapult az új világrend, de ezt minden nemzedéknek újra meg újra meg kell védenie.

Harc a korrupció ellen

A magyar miniszterelnök nem véletlenül támogatja Trump elnököt. Joe Biden ugyanis nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti a korrupciót és harcot hirdet ellene. Éppúgy mint az adóparadicsomok ellen, ahol a szupergazdagok jelentős része elrejti vagyonát az adózás elől – mint maga Trump.

“Meg kell erősíteni a középosztályt” – hangsúlyozza Joe Biden, aki a szegényekről sem feledkezik meg: “minden amerikainak megfelelő egészségügyi ellátást kell kapnia!”

A NATO fennmaradása az USA nemzeti érdeke

Míg Trump kérdésessé teszi a NATO garanciáit addig Joe Biden kiáll amellett, hogy Amerika védje meg szövetségeseit függetlenül attól, hogy azok mennyi pénzt költenek amerikai fegyverekre.

“Putyin kleptokráciája fél a NATO-tól” – hangsúlyozza Joe Biden, aki Obama idején alelnök volt tehát a gyakorlatból tudja, hogy miről beszél.

“Putyin azt állítja, hogy a liberalizmus elavult, de azért mondja ezt, mert tart annak erejétől!” – írja Joe Biden. Aki szerint az Egyesült Államoknak újra egyesítenie kell a szabad világot és vezetnie kell a a szabadság és a demokrácia erőit.

Mindez nem épp finom figyelmeztetés az illiberális eszmék hirdetőinek, akik Biden szemében Putyin követőinek tűnnek. Márpedig a NATO-t épp annak érdekében hozták létre 71 évvel ezelőtt, hogy elriasszák a szovjet előrenyomulást.

Ha tehát a magyar vezetés az USA stratégiai ellenfeleivel – Oroszországgal és Kínával – jó kapcsolatot ápol miközben gúnyolódik a liberális eszméken, akkor Biden világában nemigen számíthat baráti ölelésekre.

Joe Biden egy kampány beszédben banditának nevezte a magyar miniszterelnököt, akinek nem sok jót ígér, ha a Fehér Házban Joe Biden követi Donald Trumpot.

Donald Trump nem Richard Nixon… sokkal rosszabb

Az USA elnöke demokratikus jelmezben egyszemélyi vezetésre törekszik. Ebben hasonlít a magyar miniszterelnökre – írja Paul Krugman Nobel díjas közgazdász a New York Timesban.

Párhuzamot von Nixon és Trump között, megállapítva, hogy a jelenlegi elnök sokkal rosszabb mint elődje volt, aki pedig lemondásra kényszerült, mert megsértette az amerikai alkotmányt (Watergate ügy).

Trump a mostani válság idején ennél jóval messzebbre ment amikor a hadsereg bevetését fontolgatta a fajgyűlölet ellen tüntetőkkel szemben. Még saját hadügyminisztere is elvetette ezt az ötletet, mely ellenkezik az amerikai alkotmány szellemével.

1970. május 4-én az Ohio Nemzeti Gárda tüzet nyitott tüntetésé egyetemi hallgatókra. A sortűznek négy halálos áldozata volt. A Kent-i mészárlás 50. évfordulója kevés figyelem mellett telt el a Covid-19-re fókuszáló amerikaiak körében -, de most hirtelen a Nixon korszak visszhangjaival tele minden. Úgy tűnik, hogy Donald Trump szándékosan hivatkozik Nixon örökségére, abban a nyilvánvaló reményben, hogy csodák csodájára megmenti a politikai reputációját.

Csakhogy Donald Trump nem Richard Nixon – sokkal… sokkal rosszabb.

És Amerika 2020-ban nem ugyanaz az Amerika amelyik 1970-ben volt: sok szempontból jobb, de demokráciánk sokkal törékenyebb, a Republikánus Párt teljes korrupciójának köszönhetően – véli Krugman.

A Trump-Nixon összehasonlítás nyilvánvaló. Nixonhoz hasonlóan Trump is kiaknázta a fehér kisember hátteret politikai haszonszerzés érdekében. Nixonhoz hasonlóan Trump nyilvánvalóan úgy véli, hogy a törvények csak a kisemberekre vonatkoznak.

Nixon politikai öröksége meglepően pozitív volt – nevezetesen minden más elnöknél, korábban sokat tett a környezet védelme érdekében. És mielőtt Watergate ügy lemondásra kényszerítette, egy olyan terv kidolgozásán dolgozott, amely kiterjeszti az egészségbiztosítás fedezetét, amely sok szempontból előrevetítette az Obamacare-t.

Ezzel szemben Trump úgy tűnik, hogy napjait tweetteléssel és a Fox News nézésével töltötte. Az adminisztráció egyetlen jelentős politikai eredménye eddig a 2017. évi adócsökkentés volt, amelynek állítólag az üzleti beruházások növekedéséhez kellett vezetnie, de ez sem így lett.

Trump populista politikája sok ellenfelet szerzett az USA elnökének itthon és külföldön egyaránt. Ám amíg a gazdaság jól ment az Egyesült Államokban addig Trump joggal bizakodott újraválasztásában. De most hármas válsággal került szembe: egyrészt a koronavírus támadásával, mellyel nem tudott mit kezdeni: a halottak száma meghaladja a 100 ezret! Másrészt itt a gazdasági válság, mely miatt több mint 40 millióra nőtt a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Harmadrészt pedig kitört a fajgyűlölet elleni tiltakozás sorozat, mely elől Trumpnak egy bunkerbe kellett menekülnie Washingtonban. Vele szemben Nixon nem volt gyáva. A tömeges tüntetések közepette kiment, hogy beszéljen a tüntetőkkel a Lincoln-emlékműnél. És bár politikai stratégiája cinikus és könyörtelen volt, egyben okos is, aki komolyan vette feladatát.

Tehát Trump nem Nixon. És az az ország, amelyet uralni szeretne, szintén nagyon különbözik.

Jó hír az, hogy Amerika ma sokkal kevésbé rasszista és sokkal toleránsabb nemzet mint 1970-ben volt. Megjegyzendő, hogy több közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az amerikaiak többsége egyetért a George Floyd halála miatti tiltakozásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a szisztematikus rasszizmus eltűnt – messze vagyunk tőle – állítja a Nobel díjas közgazdász.

Az amerikaiak többsége azonban hajlandó elismerni, hogy a rasszizmus valós probléma, amely a korábbiakhoz képest hatalmas erkölcsi haladást jelent.

Nixon „csendes többsége” most zajos kisebbség. De ez egy nagyon veszélyes kisebbség. Miközben, amint mondtam, sok szempontból jobb nemzet vagyunk, mint 1970-ben voltunk, mi is olyan nemzet lettünk, ahol a jogállamiság és a demokratikus értékek nagyon nagy ostrom alatt vannak – jegyzi meg Paul Krugman.

Ezen a ponton riasztóan könnyű megfigyelni, hogy az Egyesült Államok hogyan követheti Magyarország által már megtett utat, válhatott papírként demokráciává, de a gyakorlatban autoritárius egypártállammá.

És nem a távoli jövőről beszélek: előfordulhat, ha Trump potenciálisan elveszíti a választást, megtagadja az eredmény elfogadását. Ez pedig a demokrácia közvetlen fenyegetése oly módon, ahogyan Nixon alatt soha nem volt, és nem pusztán azért, mert Trump rosszabb ember, mint Nixon valaha volt; hanem az a tény, hogy ennek ellenére annyi támogatója van.

Mindig van lejjebb

Az önkormányzati választás kampányfinisébe fordulva botrányoktól hangos a média. Olcsó és mocskos eszközöktől a negatív kommunikáció kifinomult csúsztatásáig mindent bevetnek az egyesek számára ellenséggé avanzsált másik oldal ellen. Nagyokos szakértők megmagyarázzák nekünk, hogy ez bizony mind, mind belefér egy XXI. századi demokratikus választási kampány keretei közé.
Lassan már visszasírhatjuk a jó öreg Finkelsteint!

Közben észre sem vesszük, hogy olyan országban élünk, ahol 3177 település közül 913 településen csupán egyetlen jelölt merészel versengeni önmagával a polgármesteri pozícióért? Ez majdnem a települések egyharmada: 29%!!!

Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy az előző önkormányzati választáson ez az arány csak 24% volt, akkor mellünket dagaszthatja a büszkeség, demokráciánk diadala, sőt ezeken a településeken még sosem látott közelségbe került maga a Kánaán… Ja, nem.

Nem jelent szépségtapaszt, hogy valószínűleg a többség független jelöltként vagy éppen civil szervezet támogatásával indul. Már csak azért sem, mert  a helyi civil szerveződések mögött erősen jelen van a politikai háttér hathatós hátszele. A Fidesznek is kényelmesebb  valamilyen szervezet színeiben indítani támogatottját. Így a statisztika sokszínű demokratikus választás képét mutatja majd. Ja, nem.

Persze az ellenzék soraiban is fellelhető az a technikai megoldás, hogy ha nem balos színekben indul, hanem valami helyi érdekvédő szervezet ruhájába bújva, több esélye van a baloldalt elvi okokból elutasító választót megszólítani. Ettől is csak erősödik demokráciánk. Ja, nem.

Közben teljesen figyelmen kívül marad, hogy az ezaminimum.hu  felhívására az önkormányzat demokratikus elvek szerinti működésének minimumát rögzítő nyilatkozat aláírását 38600 képviselőjelölt közül a választásokat megelőző hét végén csak 178-an vállalták?

Pedig mindenféle pártos megnyilvánulást nélkülöző szövegezés indokolttá tette volna, hogy a jelöltek legalább elvi szinten csatlakozzanak a felhíváshoz. Még egy olyan országban is ahol tudjuk a választási programok nagyon kevéssé hasonlítanak a kormányprogramokhoz!

Pedig csak a nyilvános működést, közérdekű adatigénylés lehetőségét, átlátható költségvetési gazdálkodást, nyilvános szerződéseket és közbeszerzést, valamint az önkormányzati tulajdonú vállalatok működésének átláthatóságát, vagyis az önkormányzati elvek betartását tartalmazza a felhívás. És mégsem. Vagy ennek ellenére sem. Vagy pont ezért nem?

Milyen is vagyok, ha liberális vagyok?

Bármilyen véleményed lehet a politikáról. Bármilyen ruhát viselhetsz. Bárkinek vallhatsz szerelmet. Nekem meg bármilyen véleményem lehet róla. És ez alapján rólad.

Ha elég fontosnak tartalak, el is mondom a véleményemet. (Vagy nem.) Ha elég fontosnak tartasz, meg is hallgatsz. (Vagy nem.) Bármilyen fontosnak tartalak, nem érdekel, milyen véleményt vársz el tőlem. Helyesbítek: az, hogy mit vársz el, fontos lehet, de nem perdöntő a véleményem kialakításában. Továbbmegyek: lehetsz számomra tekintély, de csak az érdemeid alapján. Vagy azért, mert szeretlek. De mindig oka lesz annak, ha a véleményeddel egybehangzót vallok. Ez az ok lehet a véletlen. Lehet a hülyeség is. Azaz végső soron az egyetlen, ami megkülönböztet attól, aki nem liberális, az, hogy

nem hiszem, hogy elvárhatod tőlem ugyanazt a véleményt, ami a sajátod csak azért, mert a tied, és nem hiszem, hogy elvárhatom tőled a saját véleményemet csak azért, mert ez az enyém

(nekem szimpatikus, igaznak vagy helyesnek gondolom).

Ezért pont nem érdekel, hogy mit gondolsz, el kell-e fogadnom a “másságot”, az meg főleg nem, hogy szerinted örülnöm kellene neki. Nem érdekel tehát, mit írnál nekem elő csak azért, hogy könnyebb legyen velem élni, barátkozni, engem szeretni. Egyetlen dolog érdekel az előírásaiddal kapcsolatban: ha azokat társadalmi szinten akarod alkalmazni és jogszabályokba vagy közösségi normákba akarod oltani. Mert az sérti a szabadságomat és küzdeni fogok ez ellen. Nem a véleményed, hanem annak (kulturális, jogszabályi, “hallgatólagos” stb.) előírása ellen. Az észszerűség, argumentálhatóság önmagában nem érdekel, mert (1) engem meggyőzhettél, de másokat nem biztos, (2) lehet olyan véleményem, ami teljesen legitim, fontos nekem, de nem argumentálható.

Ha liberális vagyok, megvédem – de legalább meg akarom védeni – a szabadságomat bármilyen közösségi előírástól (ha nacionalista, ha a divatra vonatkozik, ha a “szociális igazságosságra”, ha a gumicukorka színére). Nacionalista (stb.) azért lehetek nehezen, mert én magam elfogadhatom a nacionalisták nemzetszemléletét, de liberálisként nem kényszeríthetem senkire, tehát végül nem lehetek nacionalista. A liberális szabadság oda-vissza alapon működik és tranzitív (a és b relációja áll b és c relációjára is a szabadság szempontjából), azaz legalább kétoldalú. És éppen azért, mert ilyen, nem barátja a szabadság tranzitivitását tagadó ideológiák elfogadásának, legyen ez nacionalizmus, progresszivizmus vagy éppen iszlamizmus.

Persze realista vagyok és tudom, hogy szabadság alapján nehéz berendezni társadalmakat, vannak és lesznek normák (hagyományok, hitek stb.), amelyek definíció szerint tagadják a szabadságomat, de ezekre is igaz, hogy minden ilyenre reflektálok és vagy elfogadom, vagy nem. A személyes kereszténység megfér a liberalizmusommal, de nem várhatom el mástól, és főleg nem hívhatom segítségül a közösséget vagy az államot, hogy másra kényszerítse ugyanezt. Bármennyire igaznak gondolom. Az igazságról való véleményem nem lehet mások szabadságának legitim gátja.

Élhetem, ahogy akarom – bármilyen “igazság” szerint – az életemet, de nem kényszeríthetem másra a mégoly felvilágosultnak, toleránsnak, nota bene szabadnak gondolt véleményemet.

Egy liberális nem kényszeríthet senkit szabadságra és elvileg nem vehetne részt olyan közösségi vállalkozásokban (pl. egy állam működtetésében), amelyek előírásokból és előírásban élnek. (A liberális tudja, hogy a demokratikus felhatalmazás semmiféle felhatalmazást nem ad az egyes ember szabadságának korlátozásában. Ez a felhatalmazás a szabadság és más – nem éppen liberális értékek – tradeoffjának optimális kialakítására terjed ki, amelynek során óhatatlanul sérül a szabadság. Ide tartozik mások anyagi előnyökhöz juttatása a jövedelmek redisztribúciójával, ami csökkentheti az én szabadságomat, de nem azért, mert csökkenti az anyagi lehetőségeimet, hanem mert nem egyeztem bele az aktusba. Vö. demokrácia vs. szabadság.)

A szabadság erkölcsileg igazolhatatlan korlátozásának – amikor valakinek nem a saját döntése önnön szabadságának korlátozása, mint amikor önmagát egy hagyománynak vagy közösségnek, pl. a családnak, önként veti alá, mert úgy gondolja, ezzel teljesebbé, értékesebbé válik az élete vagy mert ettől boldogabbnak érzi magát, tehát ezt a fajta korlátozást leszámítva a szabadság korlátozásának – kizárólag kényszer adhat okot: ilyen lehet a demokrácia, nem beszélve a diktatórikus rendszerekről – amelyek az élet megóvását a szabadság elé helyezik, jellemzőjeként a jogállam halálának -, vagy a természeti és egzisztenciális kényszerek. (Ez utóbbiakhoz tartozik most a klímaválság kapcsán annak belátása, hogy a természeti erőforrások nem állnak rendelkezésre korlátlanul, azaz a piac nem működhet földi körülmények között a teljes forrásbőség jegyében. Ennek a belátása azonban egyenesen vezet oda, hogy már nem okvetlen a szabadság korlátozásáról, hanem a feltételrendszerének és ezért az értelmének eltolódásáról van szó. Ennek taglalása azonban kivezet ebből a gondolatmenetből.)

Így vagyok tehát liberális.

A szabadságomnak és a szabadságodnak lehetnek korlátai, a liberalizmus nem hiszi, hogy nem lehetnek.

De azok megválasztása önkéntes, reflexiót kíván, mindenki saját reflexióját önmagára, ezért míg egyetérthetek szabadságkorlátozó eszmékkel, eszmedarabokkal, azokat nem tehetem a magamévá a szabadság vonatkozásában anélkül, hogy ezzel a saját liberalizmusomat tagadnám. De te sem teheted kötelességemmé, hogy tiszteljem a véleményed, csak azt, hogy toleráljam – kénytelen legyek elfogadni -, hogy az a véleményed, ami. Aztán vagy elkerüllek, vagy nem. Ez a szabadság.

Parlamenti felsőházat!

Konzervatív szempontból a demokrácia beletörődés egyfelől a politikai részvétellel szembeni születési, vagyoni, jövedelmi, műveltségi, nota bene nemi cenzus irrelevanciájába, másfelől az így létrejött választói tömeg többségi akaratának érvényesülésébe. Ez nem ok arra azonban, hogy ne lássuk a tömeg, különösen pedig az óhatatlanul manipulált tömeg – a közvélemény – megértésének korlátosságát már nem túl bonyolult politikai kérdésekben is.

A tömeg és a demagóg közötti szenvedélyes viszony kétezer-ötszáz éves téma a nyugati bölcseletben, tehát nem mondhatjuk, hogy ne ismernénk minden lényeges ága-bogát – de mégis visszatérően reprodukáljuk, és vele azokat a problémákat, amelyeket ez az egyes ember, a műveltség, a civilizáció, az erények, a szabadság stb. szempontjából jelent.

Nem lehet szabadságról, erényekről, civilitásról beszélni, ahol a tömeg manipulált akarata szabadon érvényesül. A nyugati civilizáció normái ledőlnek, a verbális, majd a fizikai agresszió beférkőzik a mindennapokba, a politikai pozíciókat barbárok veszik át, akik a cinikus társutasok asszisztálása mellett rafináltan mozgatják a tömeggé szervezett proletárok alantas ösztöneit. Magyarország ma.

Mindig felvetődik a kérdés persze, hogy meddig hajlítható az emberi természet és mikor fog visszacsapni, mert nem bírja már a normák általi húzást. Nem lehet ezt megmondani. A politikai vezetőknek és a társadalom elitjének éreznie kell és/vagy kellő bölcsességgel be kell látnia, mi az a pont, amelyen túl egy nemzeti kultúra és sorsközösség integritása sérülhet, mert a leszakadás tartóssá válhat a népesség túl nagy részében. Akkor ezek többé már nem fogják elfogadni az elit vezetését, szembefordulnak a – tegyük fel, mégoly őszintén képviselt, produktív – normákkal, erénnyé válik a tömeg prosztó nyelve, követendővé a szegényes értékrendje, divattá válik a normaellenesség, felmagasztaltaik a műveletlenség legnagyobb közös osztója: a bulvártól a mulatós zenén és a wellness-en át a napi korrupcióval kibélelt, revansista nemzeti mítoszokig húzódó kispolgári világ. Olyanok is lefelé fognak nivellálni az új helyzetben, akik korábban felfelé – a civilitás felé – törekedtek. A tahóság, a “csakazértis” mentalitás, a tömeg lázadása áttöri a politikai gátakat és hinti a konkolyt, amerre jár a nyilvánosságban.

A nemzet ilyen romlásában az egyik első fázis – láttuk – a jellemzően (finoman fogalmazva) sajátos pszichés konstitúcióval megvert, amorális, voluntarista politikusok rátalálása a tömeg elkészítésének fortélyára; a második pedig minden olyan féknek, ellensúlynak és gátnak a felszámolása előbb a politikai rendszerben és a politikai kultúrában, majd a társadalom egyéb intézményeiben, amelyek a civilizációt képviselik. Elsődleges politikai eszközük ehhez a manipulált demokrácia és a “népszuverenitás” képviselete, a törvényhozás. Ezért én elengedhetetlennek tartom, hogyha majd Isten és a józan ész segítségével sikerül túllépnünk a magyarság mai válságán, akkor az egyik első intézkedésnek a felsőház felállításának kell lennie, amelyet alkotmányos kérdésekben egyenrangúvá kell tenni a képviselőházzal.

A felsőház (szenátus) pártoktól független, szakmai, tudományos, gazdasági, önkormányzati, egyházi és egyéb szervezetek (bevett intézmények) delegáltjaiból, részben élethosszig tartó, a jelenben vagy a múltban betöltött funkcióból adódó vagy személyes jogosultságok alapján feltöltött (arisztokratikus, intézményi), kisebb részt a választók közül sorsolt képviselőkből álló szerv. A súlya egyenrangú az alsóházéval (képviselőház) alkotmányos, legalább jelentős költségvetési és elhanyagolható policy kérdésekben. Ha ezt a gátját nem hozzuk létre a manipulált népakaratnak, akkor jóval kisebb esélyünk lesz visszanyerni – pontosabban elnyerni – politikai közösségünk stabilitását. Az alkotmány nem gyerekjáték, de a mai hatalmi közeg azzá tette. Meg kell akadályozni, hogy ilyen a jövőben előforduljon.

A tekintélyelvűség árt a gazdaságnak

0

A demokrácia az egész világon kockán forog, és nem kizárt, hogy a gazdaság is – írja a The Conversation független brit portál az „Árt-e a tekintélyelvűség a gazdaságnak – kérdezzék meg Venezuelát, Magyarországot, vagy Törökországot” című, több tanulmányra épülő cikkében.

A Freedom House jelentése szerint a világ 195 országából 71-ben hanyatlottak az elmúlt években a demokratikus intézmények. A visszacsúszásra általában jellemzőek az olyan választott vezetők, akik növelik végrehajtó hatalmukat, miközben gyengítik a törvényhozást és az igazságszolgáltatást, csökkentik a sajtószabadságot és kevéssé versenyszerűvé alakítják a választásokat. A kutatások kimutatják, hogy a kormányzati intézmények ilyen erodálódása nem csupán a demokráciában tesz kárt, hanem a gazdaságot is megsebesíti. A tudósok Venezuelát, Magyarországot és Törökországot vizsgálták, és megállapították: mindháromban problémák mutatkoznak a gazdaságban, amióta a megválasztott vezetőik az elmúlt években egyértelműen tekintélyelvűvé váltak.

Az ország stagnált, amióta Orbán Viktor egyre antidemokratikusabbá vált

A cikk ismertette Venezuela és Törökország súlyos aktuális gazdasági gondjait, Magyarországról pedig ezt írta: „Az ország stagnált, amióta Orbán Viktor egyre antidemokratikusabbá vált. A 2014-es választás óta, amikor igazán megszilárdította a hatalmát, a növekedés drámaian lelassult, a 2014-es 4 százalékról 2016-ban 2 százalékra. A világbank előrejelzése szerint a magyar gazdaság tovább zsugorodik 2020-ig és azután is.” A tekintélyelvű gazdaság nem mindig árt a gazdaságnak, példa erre Kína és Szingapúr, de ezek az országok soha nem is voltak demokratikusak. Amikor azonban egy korábban demokratikus állam válik tekintélyelvűvé, az a gazdaságra is negatív hatással van.

Ez azért van így, mert a demokráciákban a gazdaságpolitikának a különböző szakértők, valamint a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közös „termékének” kell lenni, és még további, független intézmények, például a nemzeti bankok is segítik a gazdaságpolitikai döntések kidolgozását. A törvényhozók különféle módokon ellenőrzik a vezetők impulzív döntéseit, és a végső döntés a különféle ágak közötti tárgyalások eredményeként jön létre. Amennyiben a törvényhozás nem tudja már hatékonyan gyakorolni ezt a funkcióját, mert visszaszorították a hatalmukat, mint Venezuelában, vagy Törökországban, illetve mert a parlamentet a kormányzó párt uralja, mint Magyarországon, nemigen áll rendelkezésre eszköz ahhoz, hogy megakadályozzák a tekintélyelvű vezetőket a gazdaságra nézve ártalmas, rossz döntések meghozatalában.

A törvényhozásnak azért is fontos szerepe van a gazdaságpolitika kidolgozásában, mert különböző pártokból álló képviseleti testületek, és a parlament az a csatorna, amelyen keresztül az emberek és a társadalmi csoportok követelményeket támaszthatnak a vezetőkkel szemben. Amikor a tekintélyelvű vezetők kiszorítják az ellenzéki pártokat, az állampolgárok csakis az utcán juttathatják kifejezésre elégedetlenségüket. A társadalmi nyugtalanság növelheti a gazdasági bajokat, különösen, ha erőszakossá válik. A zavargások rombolást okozhatnak a fizikai infrastruktúrában, menekülésre késztethetik az embereket, emiatt a feladatokat nem végzi el senki, kritikus pozíciók üresen maradnak.

A demokratikus visszacsúszás csökkenti a külföldi befektetést

A nemzetközi piacok sem kedvelik ugyanis a társadalmi nyugtalanságot, és amennyiben a tüntetések sokáig tartanak, vagy a kormány erőszakkal lecsap ezekre, a befektetők általában menekülnek. Ám a befektetők már akkor is idegeskednek, amikor a választott vezetők tekintélyelvűvé válnak: mindhárom vizsgált országban a bizalomvesztés miatt jelentősen csökkent a közvetlen külföldi befektetés: Venezuelában a csökkenés a cikk szerint 2013 óta 66, Magyarországon 300 százalékot tett ki. Ennek egyik oka az, hogy a befektetők attól tartanak: a kormány elkezdhet a profitot csökkentő módon beavatkozni a tevékenységükbe, ez ugyanis a tekintélyelvű jobb- és baloldali vezetők közös stratégiája. Magyarországon például „a tavalyi választások óta Orbán Viktor pártja megerősítette a kormány ellenőrzését a nagyobb energiacégek felett, átvette a közműveket, és egyre erőteljesebben ellenőrzi az országban működő külföldi cégeket is” – írja a szerző.

A kutatások kimutatták: egyetlen olyan tényező létezik, amely lehetővé teszi a gazdaság virágzását a demokrácia hanyatlásának körülményei között is, ez pedig az, ha a független törvényhozásban működő pártok vannak jelen. Ez a helyzet például a Fülöp-szigeteken. Mi több: a hatalom megosztása a törvényhozókkal fellendíti a gazdaságot, és végső soron elősegítheti, hogy ezek a tekintélyelvűségre hajlamos vezetők tovább hatalmon maradjanak – írja a szerző.

Ara-Kovács Attila

Anne Applebaum: Szabályozni kell a közösségi médiát

0

Ezt írja a Washington Postban Anne Applebaum híres amerikai történész és újságíró. A cikkét annak ismertetésével kezdi, hogy pár napja egy független hírportál, a ProPublica egyszer csak észrevette, a Facebook titokban használhatatlanná tette azt az eszközt, amelyet a hírportál már egy éve arra használt, hogy a politikai hirdetési kampányokat nyomon kövesse. A böngészők kiegészítése felismerte a politikai hirdetési kampányokat és adatokat gyűjtött a célközönségről is.

A Facebook egy évig elfogadta a ProPublica üzeneteit a javítandó hibákról, aztán egyszer csak úgy döntött, hogy nem kér többet belőlük. A ProPublica egyik szerkesztője szerint nyilván nem akarják, hogy információ legyen a politikai hirdetések célközönségéről.

A Facebook aztán szintén pár napja egy saját eszközzel került be a hírekbe, ez az app részletesen tájékoztatja a céget arról, hogy az emberek mire használják a telefonjaikat. A Facebook azzal mentegette magát, hogy az új eszköz használói pontosan tudják, miről van szó, még fizettek is érte havi 20 dollárt. Ez nem győzte meg az Apple-t, amely letiltotta ezt a telefonjairól.

Anne Applebaum szerint mindkét eset azt mutatja, hogy ma már nem mi döntünk az információs hálózat szabályairól. Nem az állampolgárok, nem a törvényhozók döntenek arról, hogyan gyűjthetnek a tech cégek adatokat és hogy azok ennyire lehetnek nyilvánosak. A cégek maguk döntenek mindenről.

Ez azért rendkívül fontos, mert ma már a legtöbben a közösségi médiából tájékozódnak, ennek alapján alakul a véleményük a politikáról, a gazdaságról, vagy akár a gyógyszerekről. A közösségi média erősíti a széthúzást, a szembenállást, a szenzációs híreknek kedvez a megalapozottakkal szemben és tönkretette a hagyományos helyi és oknyomozó újságírás gazdasági modelljét.

A közösségi média meghatározó cége a Facebook, hiszen még az Instagram és a WhatsApp is az övé, de hasonló monopólium a Google is az internetes keresés területén, ráadásul az övé a YouTube, amely a videómegosztás domináns cége.

Ezek a cégek mind a saját szabályaik szerint működnek

Ők döntenek arról, hogyan gyűjtik az adatokat és kik láthatják azokat. Még arról is ők döntenek, mit cenzúráznak.

Anne Applebaumnak erről a 1920-as és 1930-as évek jutottak eszébe, amikor szintén egy új információs technológia terjedt el, a rádió. Ez komoly kihívást jelentett a kor demokratikus kormányainak, a rádió korai sztárjai között ott volt Hitler és Sztálin is. Erre volt válasz például a BBC, a közszolgálati rádió és a sugárzási engedélyek megadásának szabályozása.

Szerinte a közösségi médiát is szabályozni kellene, hogy ne csak a tulajdonosokat szolgálja, hanem a társadalmat, a demokráciát. Ez persze nem jelenthet cenzúrát, de szerinte a közösségi médiában ugyanúgy szabályozni kell az átláthatóságot, a versenyt, az adatok és a magán szféra védelmét, mint más területeken.

Például ugyanúgy kellene szabályozni az internetes hirdetéseket, mint a televízióban, hogy az emberekkel közöljék, mi hirdetés. Korlátozni kellene a névtelen információterjesztést is, a Facebookon valószínűleg sokkal több az anonim, hamis felhasználó, mint azt a cég elismeri.

Mi lesz a választások tisztaságával?

Anne Applebaum hangsúlyozza: ha ezt nem tesszük meg, sőt, meg sem próbáljuk, nem tudjuk majd garantálni a választások tisztaságát és a közszolgálat tisztességes voltát. Hosszabb távon enélkül nem lesznek működőképes demokráciák.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK