Kezdőlap Címkék Demokrácia

Címke: demokrácia

Izrael: A kormányalakítás buktatói

Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly változásával az állam karaktere is változik.

Majdnem olyan volt, mintha Itamar Ben-Gvir lemaradt volna a három héttel ezelőtti választási eredményekről. Ben-Gvir szerdán a jeruzsálemi kettős terrorista merénylet után azt tette, amit az elmúlt években szinte minden második terrortámadás után – azonnal a helyszínre érkezett.

 „Vissza kell mennünk a célzott gyilkosságok végrehajtásához”

– mondta Ben-Gvir a bomba helyszínén összegyűlt újságíróknak.

Klasszikus Ben-Gvir volt. Ahol a terror támad, majd megjelenik Ben-Gvir. Ezúttal azonban látszólag megfeledkezett arról, hogy alig pár hét múlva ő lesz a közbiztonsági miniszter, amikor Benjamin Netanjahu megválasztott miniszterelnök és Bezalel Smotrich felhagy a tárcák miatti harccal, és végre felesküszik az új kormányra.

Ben Gvir megtanulja: a változás nem csak úgy történik

Izraelnek nincs szüksége olyan politikusra, aki támadások helyszínére megy és kampányszlogeneket tud csak mondani. Ezt a politikát a biztonsági kabinetben mondhatja majd el, amelynek a törvény értelmében tagja lesz.

Ben-Gvir sikeres kampányt folytatott a választások előtt, vezetői tapasztalat nélkül kerül a vezetői pozícióba. Soha nem vezetett nagy szervezetet vagy intézményt, és soha nem kellett naponta megküzdenie az izraeli kormány hírhedt bürokráciájával. Hamarosan megtanulja, hogy a változás befolyásolásához keményen kell dolgozni nem csak úgy magától történik.

Ez a kormány a jelek szerint pontosan a változásra törekszik. Minden nap úgy tűnik, Netanjahu és partnerei újabb politikát húznak elő a kalapjukból. Ott van a Legfelsőbb Bíróság felülbírálási törvényjavaslata, a nemek közötti szétválasztás legalizálása, a jesiva-hallgatók támogatásának megkétszerezése, szerdán pedig a legújabb ötlet – a miniszterek saját miniszteri jogi tanácsadót nevezhetnek ki.

A jogi tanácsadók – azok a tisztviselők, akiknek alá kell írniuk a törvényhozásban a pénzköltést és a fontos miniszteri döntéseket – már nem profipolitikusok, de nem is  apolitikusak, akkor mi akadályozza meg a minisztert abban, hogy olyan személyt nevezzen ki, aki kizárólagosan automata bólogatóként működik? Ki fogja biztosítani a törvény betartását? Ki fogja megvédeni a közérdeket?

Van egy közös nevező a különböző reformok között, amelyeket az új kormány igyekszik elfogadni. A felülbíráló törvényjavaslat és a jogi tanácsadók személyes kinevezései ugyanabból a forrásból származnak – az a vágy, hogy megszüntessék minden fékeket és ellensúlyokat vagy felügyeletet a végrehajtó hatalom felett, és teljes hatalmat adjunk neki az ország irányítása felett.

Személyesen kinevezett jogi tanácsadók zsigerelnék ki a főügyész felügyeletét. A rendőrség operatív döntései felett a közbiztonsági miniszter felhatalmazása az országban még nem látott módon politizálná a rendőrséget.

Izrael a diktatúra felé csúszik?

Talán még nem mondható ki, hogy Izrael a diktatúra felé csúszik, de a liberális demokráciából egyfajta tekintélyelvű demokrácia felé halad. Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly megváltozásával az állam karaktere is változik.

Mindez csak akkor lesz igaz, ha megalakul a kormány. Ez nem megy olyan simán, mint Netanjahu eredetileg tervezte.

„KEDVES TIBOR”

Ekként szólítja meg Ujhelyi István, szocialista EP-képviselő Navracsics Tibort, Orbán Viktor miniszterét, akit azzal bízott meg a miniszterelnök, hogy oldja meg az Unió újraindítási támogatásainak megszerzését az ország számára.

Ujhelyi konzultálni akar a miniszterrel arról, hogy hogyan is lehetne ezt elérni. Tanácsokat adna neki, aminek lényegét máris jelzi: változtatni kellene a kormány viselkedésén.

Mindez akkor történik, amikor a Fidesz éppen egyoldalúan a maga javára módosítja a választási szabályokat,

önkényesen vet ki „extraprofitadót” a neki nem tetsző ágazatokra, köztük olyanokra, amelyek nemhogy „extraprofithoz”, de egyáltalán számottevő profithoz sem jutnak, önkényesen vesz el pénzt az ellenzéktől, önkényesen fosztja meg a fővárosi önkormányzatot három belvárosi tér tulajdonától,vagyis lendületesen tovább folytatja a jogállamiság lebontását.

Egy demokrata képviselőnek, ha komolyan veszi magát, az Orbán-rendszerre mint önkényuralomra kell tekintenie, az Orbán-kormányra mint önkényuralmi kormányra, Orbán miniszterére mint az önkényuralom miniszterére.

Ne feledjük, a „kedves Tibor” mint igazságügyminiszter meghatározó szerepet játszott a jogállam lebontásának első éveiben,

ő védte meg Brüsszelben az Orbán-rendszer médiaszabályozását, igazságügyi reformját, ő volt az igazságügyminiszter már az orbáni alaptörvény szövegezésekor és elfogadásakor stb. stb.

Ujhelyi szerint az európai támogatások megszerzése „közös nemzeti ügy”.

Szerintem a demokrácia hívének nem lehet „közös nemzeti ügye” a demokrácia megsemmisítőivel.

Ujhelyi az olajembargóból való kimaradásban is egyetértett az Orbán-kormánnyal, üdvözölte az Orbán által elért „kompromisszumot”, ő is ezt javasolta már korábban. Vajon azt is helyesli, hogy az Orbán-kormány később sem akarja megszüntetni az Oroszországtól történő olajvásárlást? Vajon helyesli, hogy Magyarország nem áll Ukrajna oldalán a háború kérdésében? Nem emlékszem rá, hogy a fegyverszállítás kérdésében mondott volna valamit.

Neki Navracsics „kedves Tibor”. Vajon előbb-utóbb a főnök, Orbán is „kedves Viktor” lesz? Ma csak az MSZP európai parlamenti képviselője, de a következő tisztújításkor minden bizonnyal az MSZP társelnöke lesz.

NINCS ILYEN TANULSÁG, MÁSIK VAN

Két országban is parlamenti választást tartottak a hét végén, és mindkettőben vereséget szenvedtek azok, akiknek Orbán Viktor nemcsak politikai, de pénzbeli támogatást is adott, akiket fontos szövetségesének tekintett, és akik maguk is szövetségesüknek tekintették Orbánt.

Franciaországban Macron elnököt újjáválasztotta a franciák többsége, nem fenyegeti azonnali veszély az Európai Uniót. Szlovéniában a politikai újonc Robert Golub frissen létrejött pártjával legyőzte Janez Janšát. Nem arról van szó, hogy „az ellenzék” legyőzte volna „a kormánypártot”, hiszen Janša egy több pártból álló koalíció miniszterelnöke volt, amelynek a ciklus közben vette át kormányon kívülről a vezetését, amikor az előző választást követően alakult több párti koalíció felbomlott.

Azt mondja egy jobboldali „elemző”, hogy a szlovéniai választás azt mutatja, hogy le lehet győzni a kormánypártot, csak új ellenzéki politikai erőre van szükség. Ez csacsiság. Franciaországban a demokratikus oldal régi (egyébként nem annyira régi) vezetője, Szlovéniában a demokratikus oldal új vezetője azért győzhette le Orbán egy-egy szövetségesét, mert mindkét országban demokratikus választás volt.

Ez Franciaországban nyilvánvaló, mert ott egy szélsőjobboldali, EU-ellenes párt ellenzékből próbálja megszerezni a politikai főhatalmat. Szlovéniában Orbán szövetségese ugyan kormányon volt – immár másodszor –, de egyik miniszterelnöksége során sem tudta felszámolni a liberális demokráciát, nem tudott önkényuralmat építeni, noha tett kezdeti lépéseket ebben az irányban. Ugyanúgy nem, ahogy Szlovákiában Robert Fico, Csehországban Andrej Babiš sem tudott – többé-kevésbé Orbán barátjaként– önkényuralmat építeni, még ha Fico (és az őt felváltó Pellegrini) idején is valamelyest maffiásodott a szlovák állam, és Babišsal szemben megalapozottan merült fel korrupciós vád. Mindkét esetben törekedtek a sajtó, a média egy részének megszerzésére, nem is eredménytelenül.

Mégis, Szlovéniához hasonlóan Szlovákiában és Csehországban is szabad választáson lehetett legyőzni az Orbán-barát korábbi miniszterelnököt.

Babišt is, Ficot is, Janšát is rendszeresen állították párhuzamba Orbánnal, ez azonban tévedés. Ha szerettek volna is, de egyikük sem tudott Orbánhoz hasonlóan önkényuralmi rendszert felépíteni. Egyikük sem volt olyan fékezhetetlenül nacionalista, mint Orbán, egyikük sem állt olyan vehemensen szembe az Európai Unióval, egyikük sem volt Putyin szövetségese. (Csehországban Miloš Zeman köztársasági elnök vonzódott Oroszországhoz, de ő nem volt azonos Babišsal, ha volt is közöttük egyfajta érdekszövetség.) Ami azonban a legfontosabb különbség: pártjaik, a cseh ANO, a szlovák Smer vagy a szlovén SDS nem váltak állampárttá, és nem alakult ki a három országban az állampárttól való függőségeknek az élet minden területét átható rendszere. Ezért is lehettek szabadak és nagyjából tisztességesek is a választások, és ezért nyerhették meg azokat a hivatalban levő miniszterelnökkel és pártjával szemben olyan politikusok, akik korábban ellenzékben voltak.

Nálunk, Magyarországon gyökeresen más a helyzet. Orbán tizenkét évet töltött folyamatosan hatalmon, és ezt a tizenkét évet arra használta fel, hogy leválthatatlanná tegye magát és rendszerét. Nemcsak a választási rendszert alakította át a maga érdekei szerint, nemcsak a médiában épített ki túlsúlyt, de a gazdasági és kulturális életben is maga alá gyűrt elegendő szereplőt ahhoz, hogy a Fidesz állampárttá váljon, és a társadalom széles körét hatotta át a fideszes illetékeseknek való kiszolgáltatottságok rendszere. Ők adják a munkát, ők adják a megrendelést, ők adják a megjelenési lehetőséget és így tovább.

Találóan beszél erről Gőgös Zoltán, az MSZP egykori elnökhelyettese és országgyűlési képviselője: „… a falvakban fogva vannak az emberek. Olyan függőségi rendszerek épültek ki, amelyekben senki, még az ellenzéki szimpatizánsú emberek sem teszik kockára az egzisztenciájukat. És nemcsak a közmunkásokról beszélek, hanem az önkormányzati dolgozókról, az óvónőkről, a tanárokról, az orvosról, meg az ő szüleikről, gyerekeikről, unokáikról. Mindenkit fog a polgármester, akit meg fog a fideszes parlamenti képviselő. Aki nem áll be a sorba, nem jut fejlesztési forráshoz.

Durvább a jelenlegi függőségi rendszer, mint a Kádár-korszak végén volt.”

Ráadásul mindez nemcsak a falvakra nézve igaz, hanem valamilyen mértékben a városokra, egyetemekre, színházakra stb. is.

Ezért nevezi Gőgös illúziónak, hogy az ellenzéki pártoknak most neki kellene indulniuk a vidéknek. Nem hiszem el a választási vereségnek azt a magyarázatát, hogy az ellenzéki pártok nem ismerik a vidéket. Ismerik, jelen is vannak (képviselőjelöltjeik néhány kivételtől eltekintve ott élnek a választókerületben), csak tehetetlenek a Gőgös által leírt függőségi rendszerrel, a Kovách Imre szociológus által évek óta hangsúlyozott kiszolgáltatottsággal szemben.

Mégis, sok ellenzéki politikus, „elemző” és újságíró ma is úgy beszél az ellenzéki politika jövőjéről, lehetőségeiről, mintha demokráciában élnénk.

Holott nem így van, jól megszervezett önkényuralmi rendszerben élünk. Ezért írtam az ÉS-ben és mondtam Bolgár Györgynek a Klubrádióban, hogy a demokrácia híveinek nem a következő választásban kell most és a következő években gondolkodniuk, hanem az Orbán-rendszerrel szembeni szellemi–politikai alternatíva lépésről-lépésre történő felépítésében.

Demokráciában a kormány ellenfele az ellenzék, önkényuralomban a hatalmon levők ellenfele az ellenállási mozgalom, más szóval szabadságmozgalom. Amilyen a lengyel Szolidaritás vagy a csehszlovák Charta 77 volt. A szabadságmozgalomnak persze lehet, és kell is legyen parlamenti szárnya, de annak a szabadságmozgalom részeként kell működnie.

Az effajta önkényuralmakat az általuk szervezett választáson nem lehet „leváltani”, vagyis megdönteni. Akkor buknak, ha valamilyen belső vagy külső megrázkódtatás megrendíti őket, válságba kerülnek. Akkor kényszerülnek tárgyalni az ellenállási mozgalom vezetőivel a békés átmenetről a demokráciába, és állapodnak meg arról, hogy milyen választójogi szabályok alapján, milyen médiakörnyezetben kerüljön sor a választásra. Erre a valamikori helyzetre kell a demokrácia magyarországi híveinek időben felkészülniük.

DEMOKRATÁK AZ ÖNKÉNYURALOM PARLAMENTJÉBEN

Máris kemény vita alakult ki az ellenzéki pártok között arról, hogy hogyan viselkedjenek a parlamentben. Hadházy Ákos és vele a Momentum-frakció úgy döntött, hogy nem vesznek részt az alakuló ülésen.

Az LMP-s Ungár Péter sietett nemcsak elutasítani az ötletet, de nevetségesnek is minősítette azt. Szerinte az effajta szimbolikus gesztusnak nincs értelme, az „embereket” nem a demokrácia vagy nem demokrácia, Nyugat és Kelet szembeállítása érdekli, hanem a megélhetés, és ő a választási vereséget is arra vezeti vissza, hogy az ellenzék nem a megélhetés kérdését állította a kampány középpontjába, hanem a putyini Oroszország elítélését, a Nyugat–Kelet szembeállítást. A Momentumon és az LMP-n kívüli többi, a hatpárti választási szövetségből alakuló frakció eddig nemfoglalt állást a vitában.

A kérdés persze nemcsak és nem is elsősorban az alakuló ülés. Hadházy az előző ciklusban sem sokat járt be a parlamentbe, fő tevékenysége a korrupció és a fideszes médiauralom elleni fellépés volt a parlamenten kívül. Képviselői erőforrásait például az Európai Ügyészség melletti aláírásgyűjtésre fordította, és ha egymilliót nem is, de 680 ezer aláírást sikerült összegyűjtenie. Ez nemcsak annyiban volt siker, hogy összegyűlt ennyi aláírás, de annyiban is, hogy rengeteg aktivistát sikerült az akcióra mozgósítania. Most azt javasolja, hogy az Országgyűlésbe jutott ellenzéki képviselők ne vállaljanak külön javadalmazással járó parlamenti tisztségeket, bizottsági tagságot, ahogy az előző ciklusban ő sem vállalt. Minden jel arra mutat, hogy a többi pártban ezzel nem értenek egyet.

Gyurcsány Ferenc szerint nem érdemes semmilyen olyan eszközről lemondani, ami a képviselők rendelkezésére áll, nem szabad „letenni a fegyvert”.

Miközben csacsi újságírók erről kérdezősködnek, senki, így Hadházy sem javasolja, hogy az
ellenzékiek ne vegyék át a mandátumot. Bizony, ha valaki bojkottálni akarja a Fidesz parlamentjét, akkor el sem kellett volna indulnia a választáson. A kérdés az, hogy miként viselkedjenek a parlamentbe bekerült ellenzékiek akkor, amikor a parlament nem kormányé és ellenzéké egyszerre, ahogy az demokráciákban magától értetődik, és így volt Magyarországon is 1990 és 2010 között. Ez a parlament azonban nem demokratikus parlament, hanem az önkényuralom parlamentje. Nem azért, mert nem fogadnak el benne ellenzéki javaslatokat, mert az ellenzék módosító javaslatait „lesöprik”. Parlamenti rendszerekben a törvényalkotás a kormánytöbbség dolga, az ellenzéké a kormány bírálata és ellenőrzése. Az önkény abban áll, hogy – miközben a Fidesz megtartja a demokratikus
parlamentarizmus olyan formai jegyeit, mint hogy a vitákban felváltva szólalhatnak fel a
kormánypárti és ellenzéki képviselők, hogy az ellenzék is ad alelnököket, jegyzőket és bizottsági elnököket és alelnököket, sőt a költségvetési és a nemzetbiztonsági bizottság elnöke továbbra is ellenzéki képviselő, viszont ez csak díszlet marad, mert az ellenzéki elnök által összehívott bizottsági üléseket, vagy az ellenzék kezdeményezte rendkívüli üléseket a Fidesz távolmaradással akadályozza meg, és lehetetlenné teszi az ellenzék által kezdeményezett vizsgáló bizottságok felállítását is.
Ugyanígy a parlamenti normák megszegését jelenti, amikor egyik napról a másikra, érdemi
vitalehetőség nélkül fogadtatnak el törvényeket, és az is, hogy megszüntették az országgyűlési ülések televíziós és rádiós közvetítését is.

Az ellenzéknek – az elmúlt három ciklus gyakorlatától eltérően, amikor tudomásul vette mindezt – végre kifejezésre kell juttatnia és a közvéleménnyel is meg kell értetnie, hogy Orbán parlamentje már nem demokratikus parlament.

Hadházy javaslata, hogy az ellenzéki képviselők ne fogadjanak el parlamenti és bizottsági tisztségeket, ilyen javaslat. Elsősorban azért volna ez helyes, mert az ellenzéki alelnök, jegyző vagy bizottsági elnök valójában semmit nem tud befolyásolni, szerepe csak látszat. Azt, hogy a bizottságban mi történik és mi nem, a fideszes bizottsági tagok döntik el, és nem az ellenzéki elnök. Hadházy arra is hivatkozik, hogy e tisztségek betöltésért a képviselők hónapról-hónapra busás összegeket kapnak a parlament költségvetésből. Ez közérthető szempont, bár
szerintem nem ez a fő. Hadházytól eltérően én a bizottsági tagságot, a bizottsági szavazásokon és vitákban való részvételt vállalnám, sőt kifejezetten szükségesnek tartom, hiszen ez fontos érdemi eleme a parlamenti életnek.

Legfontosabbnak a plenáris vitákban és szavazásokon való részvételt tartom. Sokan vezetik vissza a vereséget többek között arra, hogy az ellenzéknek nem volt világos víziója, jövőképe, politikai alternatívája. Retorikája, javaslatai csak népszerű ígéretekből álltak, nem alkottak átfogó és ugyanakkor megvalósítható gazdaság- és társadalompolitikát. Az, ha az ellenzéknek minden kormányzati javaslatról szavaznia kell, és szavazatát meg is kell indokolnia a plenáris ülések vitáiban, az rákényszeríti az ellenzéki pártokat, hogy kialakítsák véleményüket a kormány politikájának minden részletéről és egészéről. Ebben nem ahhoz kell igazodniuk, hogy mi abból a népszerű, mi hoz pontokat a közvéleménykutatásokban, hanem hogy miként lehet majd valamikor kormányozni az
országot.

Annak viszont nincs értelme, hogy az ellenzék a maga álláspontját saját törvényjavaslatokban, önálló indítványokban, illetve a kormány törvényjavaslataihoz benyújtott módosító indítványokban fejezzeki. Az, hogy ezeket a kormánytöbbség rendre elutasítja, teljesen természetes, hiszen másértékrendben gondolkoznak, mint – legalábbis remélem – az ellenzéki képviselők. El kellene felejteni a költségvetéshez benyújtott sok ezer módosító indítványt, ez valóban látszattevékenység. Az viszont

nélkülözhetetlen, hogy a költségvetés átfogó kritikájáét adják az ellenzéki frakciók, és ezt a plenáris ülésen a frakcióvezetőknek illik előadnia.

A nyitóülésre vonatkozó Momentum-javaslat az eddigitől eltérő ellenzéki viselkedés bevezetéseként került megfogalmazásra, és ekként helyes. Az az ünnepi ülés, ahol kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt tesznek esküt, együtt választanak parlamenti tisztségviselőket, a demokratikus parlamentarizmus ünnepi eseménye. Ha az orbáni önkényuralom parlamentjében ugyanígy járnak el az ellenzéki képviselők, azzal a Fidesznek segítenek azzal, hogy hozzájárulnak a demokratikus látszathoz. Igaza van Hadházynak, ezt nem szabad tenniük.

Vajon Ungár és az LMP-frakció nem érti ezt? Azt hiszem, tényleg nem. Amikor átmenetileg megszűnt a Fidesz kétharmada, az LMP-frakció segített a Fidesznek alkotmánybírókat választani – akkor sem értették, hogy Orbán rendszerében csak látszatra van demokrácia. Ungár szerint a Fidesz és az ellenzék között az ellentét a politika tartalmáról, a baloldali ellenzék és a szerint tőkepárti Fidesz szembenállásáról szól, az ellenzék politizálásának következetesen erről kell szólnia, és nem a demokrácia vagy önkényuralom különbségéről. Hadházy és a Momentum ezt – ha jól értem őket – nem így látja (én biztosan nem), ezért tartja fontosnak az önkényuralommal való szembeszegülés szimbolikus kifejezésre juttatását már a nyitó ülésen, és majd utána is. Csak remélni tudom, hogy a többi frakció megérti ezt, és magáévá teszi a Momentum kezdeményezését.

A DK megalakulása óta az Orbán-rendszer legkeményebb ellenfelének mondja magát – remélem, ennek jegyében elfogadja a Hadházy féle kezdeményezést.

V4= V2+V2

Csehország és Szlovákia a liberális demokráciákkal tart, míg Magyarország és Lengyelország az ellenkező irányba. A lengyel, magyar, szlovák és cseh visegrádi csoportot V4-nek hívják, de inkább V 2+2-vé alakul – írja mai cikkében a Politico című lap európai kiadása.

A növekvő az eltérés Lengyelország és Magyarország között – amely a legtöbb liberális demokráciát tekintve gyorsan csökken –, valamint Szlovákia és Csehország között, amelyekben a közelmúltban a kormányváltások visszakerültek az EU mainstreamjébe.

A szakítást Mikuláš Bek cseh EU-ügyi miniszter emelte ki a héten. 

„Magyarország és Lengyelország manapság komoly vitában áll az EU többi tagjával, miközben Csehország és Szlovákia nem ugyanazon a hangvételen szól” – mondta az új miniszter a Hospodářské noviny című cseh napilapnak.

Nem arról van szó, hogy a négyesek felszámolják Visegrádot, amelyet 1991-ben alapítottak, amikor az országok kiléptek a kommunizmusból, és csatlakozni akartak a NATO-hoz és az EU-hoz, hanem arról, hogy különböző pályákon haladnak.

Még mindig közös álláspontot képviselnek az olyan kérdésekben, mint a mobilitási csomaggal kapcsolatos kamionos reformok elleni küzdelem, amelyek szerintük aláássák a közép-európai logisztikai vállalatokat, a szolgáltatások szabadságának az EU kiterjesztését szorgalmazzák, és az atomenergia kedvező elbbírálását szorgalmazzák. A múlt hónapban a cseh és a lengyel delegáció megtorpedózta azt a törekvést, hogy az EU vezetői közös nyelvet találjanak az energiakérdésekben, miután sikertelen volt a blokk kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformjára tett kísérlet.

De most már sok minden megosztja őket – az Oroszországgal és Kínával kapcsolatos politikáktól kezdve az uniós források kifizetésének a jogállamisághoz kötéséig. Prága és Varsó megosztott a cseh határ közelében található turówi külszíni szénbánya miatt is, amely miatt Lengyelországot napi 500.000 eurós pénzbírsággal sújtották, mert nem engedelmeskedik az EU Bíróságának a bánya zárására vonatkozó határozatának.

„Egyre nagyobb a politikai és kulturális eltérés ezen országok között”

– mondta Eugeniusz Smolar, a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Központjának igazgatósági tagja. “Vannak közös helyiségek, de minden romantika rég elmúlt.”

A fő ok a pozsonyi és prágai hangnem változása. Eduard Heger szlovák miniszterelnök tavaly vette át a hatalmat, megerősítve ezzel a szakítást a közelmúlt populista kormányaival. Addig Szlovákia kissé magányos harcos volt V4 között, amíg Petr Fiala cseh miniszterelnök tavaly év végén hivatalba nem lépett, és nyugati irányváltást ígért.

“Számomra személy szerint nagy bátorítás volt látni a cseh parlamenti választások eredményét” – mondta Ján Budaj szlovák környezetvédelmi miniszter a POLITICO-nak.

„Most kettőre változott az esély a kettő ellen.”

A nagy törés a jogállamiság felett van

„Szlovákia és most a csehek állásponton vannak Magyarországhoz és Lengyelországhoz képest, ha a jogállamiságról van szó – mindkét kormánynak nagyon erős érdeke fűződik az EU megerősítéséhez, nem pedig aláásásához” – mondta egy szlovák tisztviselő.

Bár Prága irányt váltott, az új cseh kormány a konzervatívoktól a kalózokig sokszínű pártkoalícióból áll, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben sem egységes a hozzáállásuk. Beket a centrista Polgármesterek és Függetlenek csoport jelölte. Fiala a Polgári Demokrata Párt (ODS) tagja, amely az Európai Parlamentben az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójában, valamint a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párt tagja.

Elrontott szövetség

Mind Varsó, mind Budapest számára a visegrádi együttműködés fontos diplomáciai eszközként szolgált egy olyan időszakban, amikor a két főváros egyre inkább elszigetelődik. A négy ország vezetői gyakran együtt vesznek részt magas szintű találkozókon, és a visegrádi formátumot használják arra, hogy nagyobb befolyást próbáljanak kivetíteni az EU politikai vitáiban, mint azt egyedül tennék.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök elismerte a szövetségen belüli nézeteltéréseket, de lekicsinyelte a konfliktus gondolatát.

„A négy visegrádi országból három nem tagja az eurózónának, egy igen” – mondta a magyar államfő decemberi  sajtótájékoztatóján. „És ezért a szlovák helyzet, viszonya Brüsszelhez, viszonya a németekhez, viszonya a pénzügyminiszteri tanáccsal teljesen más, mint a miénk.” 

“Szuverénebbek vagyunk” – mondta, hozzátéve, hogy Szlovákiának más a mozgástere. Ez a dinamika Orbán szerint „beépült” a visegrádi rendszerbe, és inkább „súrlódást” jelent, semmint konfliktust.

Annak ellenére, hogy Budapest és Varsó szoros szövetséget köt az EU azon törekvései ellen, hogy megbüntesse őket a demokrácia meghátrálásáért, Oroszországgal szembeni politikájuk nagyon eltérő. Lengyelország nacionalista kormánya Oroszországot fenyegetésnek tekinti, Orbán pedig szoros kapcsolatot ápol a Kremllel.

Arra a kérdésre, hogy Varsó állítja: Moszkva áll a migrációs válság mögött a fehéroroszországi lengyel határon, Orbán azt mondta, egyelőre nem látott bizonyítékot az üggyel kapcsolatban, és hozzátette, Európa hajlamos Vlagyimir Putyin orosz elnököt hibáztatni.

Biden világképe nem alkalmas ésszerű diplomáciára

Theo Sommer, a Die Zeit nagy tekintélyű egykori főszerkesztője a képmutatás csúcstalálkozójának nevezte a demokrácia csúcsot, melyet az USA virtuálisan rendezett meg több mint száz résztvevővel.

Rengeteg olyan állam vezetőjét is meghívták, ahol a demokrácia enyhén szólva nincsen csúcsformában. Ilyen például Brazília, Pakisztán vagy Lengyelország. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt nem hivták meg, de nem azért, mert kevésbé lenne demokratikus a nemzeti együttműködés rendszere mint az imént felsorolt államoké hanem azért, mert azokra mint szövetségesekre az USA-nak szüksége van, Magyarországra pedig jóval kevésbé. Ráadásul az USA-nak több mint 20 millió olyan polgára van, aki lengyel származásúnak vallja magát – ez komoly belpolitikai tényező, melyet Biden nem hagyhat figyelmen kivül.

Demokrácia kontra diktatúra

A leegyszerűsített világkép egyáltalán nem alkalmas a globalizált világrend megértésére, és főként olyan diplomáciára, melyre az Egyesült Államoknak szüksége van – mutat rá Theo Sommer. Aki hangsúlyozza, hogy a demokráciák válsággal küszködnek, de ezt nem “a gonosz külvilág” okozza hanem az, hogy drámai mértékben megnövekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek és a pandémia idején kiderült: a közszolgáltatások nem alkalmasak a szegényebb néprétegek problémáinak megoldására.

Az értékrend egészen más mint az érdek: a demokráciák nem tekintik feltétlenül szövetségesnek egymást amint a diktatúrák sem. Ugyanakkor a legtöbb állam függetlenül kívánja megválasztani a partnereit az USA álláspontjától függetlenül.

Az USA vezető szerepet akar játszani, de maga sem tudja merre tart

Biden az 1945-ös helyzetet idézte fel amikor diplomáciájának céljairól kérdezték. Csakhogy akkor az USA a világ urának képzelhette magát hiszen vetélytársait mérhetetlenül legyengítette a második világháború. Most viszont szembe kell néznie a kínai kihívással és azzal, hogy sem európai sem ázsiai szövetségesei nem fogadják el kritika nélkül az amerikai diplomácia ajánlásait. Mind az Európai Unió mind Japán és Dél Korea önálló Kína és Oroszország politikát kíván folytatni – függetlenül attól, hogy erről mit gondolnak Washingtonban. Ahol épp a gondolkodás a hiánycikk. 75 éves párhuzamokkal nem lehet értelmezni a mai globalizált világot, amelyet először meg kellene érteni ahhoz, hogy azután valamerre vezessék. Biden demokrácia csúcsa ezért nem volt más mint PR esemény. Theo Sommer pedig arra hívja fel a figyelmet: reálpolitika kellene nem pedig hangzatos frázisok, amelyek a gyakorlatban csúfosan megbuknak. Lásd Afganisztán, Irak, Ukrajna…

Az ENSZ-nek is feltűnt: a magyar kormánynak nem szívügye a sajtószabadság

A közelgő választásokra nézve kockázatot jelentenek azok a beavatkozások, amelyeket a hatalom hajtott végre a média világában az elmúlt évtized során – foglalta össze magyarországi látogatásának tapasztalatait Irene Khan asszony, aki az ENSZ képviseletében vizsgálta meg a sajtószabadság ügyének alakulását.

Nem sok jót tapasztalt: az állami hatóságok olyan hatást gyakorolnak a médiára, amely azt egyoldalúvá teheti – állapította meg. A hatalom átalakította az egész média szektort, jelentős összegekkel támogatva a kormánypárti intézményeket miközben kirekesztik a kritikus médiát és újságírókat.

Az ENSZ szakértője felszólítja a magyar kormányt, hogy a közelgő választásokon biztosítson minden résztvevőnek egyforma esélyt arra, hogy a nézeteit közzétegye és képviselhesse a médiában.

A magyar állam tartsa be az Európai Bíróság határozatait

Mind a civil szervezetekkel kapcsolatos mind pedig a Stop Soros kampánnyal összefüggő rendelkezéseket elítélte az Európai Bíróság. Ezért az ENSZ szakértő arra szólítja fel a magyar parlamentet, hogy miután visszavonta az első törvényt hasonlóképp ennek cselekedjen a Stop Soros törvénnyel kapcsolatban is.

Irene Khan asszony nem kertelt:

Erősen nyugtalanít az a mérgező környezet, melyet a politikai vezetők szándékosan idéztek elő, hogy társadalmi megosztottságot és gyűlöletet szítsanak!

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elé jövő júniusban kerül Irene Khan asszony jelentése.

Érdekli ez Orbánt?

Az ENSZ évtizedek óta gyártja a hasonló jelentéseket, és általában nem történik utána semmi. Emiatt tehát a magyar miniszterelnöknek sem kell különösebben aggódnia.

Hacsak…

Az ENSZ jelentéseit az Egyesült Államok olykor felhasználja, ha erkölcsi alapot akar teremteni egy neki nem tetsző szövetséges vezető eltávolítására. Washington igen pragmatikus ezen a téren.

Trump elnök ezt brutális nyíltsággal fogalmazta meg Szaúd Arábia esetében: “szükségünk van erre az országra, a világ legnagyobb kőolaj exportőrére. Ezért nem firtatjuk, hogy miképp halt meg a szaúdi újságíró, aki a Washington Postban publikált.” Kashoggit a szaúdi trónörökös parancsára csapdába csalták és meggyilkolták hazája főkonzulátusán Isztanbulban.

Biden elnök ugyanilyen pragmatizmusról tesz tanúbizonyságot amikor nem hívja meg Orbán Viktort a demokrácia csúcsra. Pedig ott lesz Narendra Modi indiai miniszterelnök, akit évekig nem fogadtak Washingtonban, mert muzulmán ellenes pogromok szervezésében vett részt. Most viszont szükség van rá a nagy Kína ellenes szövetségben, ezért sok mindent elnéznek neki. Washingtonban fogadják a lengyel vezetőket pedig Varsó ellen is kötelezettségszegési eljárást inditott Brüsszel a jogállam leépítése miatt. Lengyelország viszont fontos állam a NATO-ban az orosz fenyegetéssel szemben, ezenkívül több mint 10 millió lengyel él az Egyesült Államokban.

Bulgária és Románia semmivel sem kevésbé korrupt mint Orbán Viktor rendszere, őket is fogadják Washingtonban, mert végtelenül lojálisak mind Brüsszel mind pedig az USA irányában.

Orbán viszont nyíltan háborúzik Brüsszellel és elszántan támogatta Trumpot Bidennel szemben.

Így a célkeresztbe került.

A CIA remekül szervezi a hatalom váltást, de mi lesz utána?

Már a 89-90-es rendszerváltás után is nagyon gyorsan kiderült: nincs recept a folytatásra! Valószínűleg Orbán Viktor is emiatt váltott irányt amikor rájött, hogy semmilyen Marshall segély nem várható. Az arab tavasz is azt mutatta, hogy a diktátorok megbuktatása sokkal könnyebb mint működőképes demokrácia létrehozása. Ez sem Egyiptomban sem Líbiában  nem sikerült – ahogy korábban Irakban sem. A kudarc egyértelmű Afganisztánban. Tunézia demokrácia lett, de minthogy az életszínvonal nem nőtt, a lakosság frusztrációja ma épp oly nagy mint a diktátor, Ben Ali idejében. A szomszédos Ukrajnában 2014 óta hasonló a helyzet: az oroszbarát autokrata, Janukovics megbukott, de az utána következő vezetők képtelenek voltak működőképes demokráciát és piacgazdaságot teremteni. A lakosság a lábával szavaz: millió számra emigrál …

Erre hivatkozik Orbán Viktor is, aki pragmatikus politikusként pontosan tudja: ebben a régióban a szavazók döntő többségét százszor jobban érdekli a rezsi mint a szólásszabadság.

Szijjártó konyec?

A rendszerváltás idején a Fidesz azzal kampányolt, hogy Tovariscsi konyec. Szijjártó Péter még 2008-ban is lelkesen tiltakozott a baloldali kormány moszkvai kapcsolatai ellen: Ruszkik haza! – felirattal.

2021-ben a magyar diplomácia vezetője megkapta a Barátság érdemrendet Putyin orosz elnöktől, aki közismerten kiváló kapcsolatot ápol Orbán Viktor miniszterelnökkel. Olyannyira, hogy Márki-Zay Péter Brüsszelben Putyin bábjának nevezte a magyar kormányfőt. Ez nyilvánvalóan túlzás, de jól kifejezi a mai washingtoni álláspontot, amelyhez az ellenzék miniszterelnök jelöltje igazodik.

Magyarország az egyetlen uniós tagállam, melyet Biden nem hívott meg

Demokrácia csúcsot tartanak Washingtonban, ahova az Európai Unió összes tagállamának vezetőit meghívták. A nagy kivétel Orbán Viktor. Aki a rendszerváltás idején még az USA nagy kedvence volt. Palmer amerikai nagykövet őt bízta meg, hogy a Budapestre érkező Bush elnöknek bemutassa a magyar fővárost. Kevés magyar politikusnak adatik meg, hogy ilyen amerikai hátszéllel kezdje meg a karrierjét. Az egyre inkább jobbra tolódó Orbán Viktor fokozatosan távolodott el az Egyesült Államoktól. Az Obama kormányzat idején már csaknem nyíltan ellenséges viszony alakult ki a magyar kormányzattal, amely belföldön leépítette a demokráciát külföldön pedig lelkesen javítgatta kapcsolatait Moszkvával és Pekinggel. Pompeo amerikai külügyminiszter végig turnézta az európai szövetségeseket: ne vásárolják meg a Huawei 5G technológiáját! Mindenkit sikerült Európában lebeszélnie – kivéve Orbán Viktor miniszterelnököt.

Aki viszont a maga részéről jó kapcsolatot épített ki Trump akkori amerikai elnökkel. Nyíltan szurkolt választási győzelméért. Miután Biden nyert, Orbánnak tisztában kellett lennie azzal, hogy immár nem kívánatos személy Washingtonban. Blinken külügyminiszter édesapja nagykövet volt Budapesten, és a CEU könyvtárának egyik szponzora. A család Soros György baráti köréhez tartozik. Ez is finom utalás arra, hogy az USA egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország miniszterelnökét a jövőben is Orbán Viktornak hívják.

Ki következik Babis és Boriszov után?

Mind a cseh mind a bolgár változásokban benne volt az amerikai nagykövetség keze.

Babis eleve rosszul volt elkönyvelve Washingtonban hiszen tanulmányait Moszkvában végezte, és fiatalabb korában összekötő tisztként szolgált a KGB és az akkori csehszlovák titkosszolgálat között.

Boriszov ifjú korában Bulgária utolsó diktátorának testőre volt, kiváló szovjet majd orosz kapcsolatokkal. Utóda Petkov viszont a Harvard egyetemen végzett. Vagyis az amerikaiak színvonalas váltásról is gondoskodtak. Vajon elgondolkodik-e ezen Orbán Viktor, és ha igen, akkor kitart-e jelenlegi diplomáciája mellett?

Ha változatni akar, akkor arra aligha Szijjártó Péter a legmegfelelőbb jelölt, aki most kapta meg a Barátság Rendet Putyin elnöktől.

“Magyarország már nem demokrácia”

Régóta folyik polémia arról vajon Magyarország még demokratikus berendezkedésű tagja az Európai Uniónak avagy sem. Az utóbbi időben egyre több és egyre egybehangzóbb ítélet születik, amelyek mind hangosabban ismétlik Orbán Viktor és kormánya sokkal inkább autokrácia mintsem demokrata elkotelezettségű kormány. Ezzel egyidőben felélénkültek azok a hangok is, melyek azt is megkérdőjelezik helye van e még az Európai Unióban.

Erről beszélt az Európai Parlament egyik alelnöke, aki a Deutschlandfunknak nyilatkozott. Katarina Barley német szociáldemokrata képviselő bírálta a brüsszeli bizottságot, mert eddig nem lépett fel elég határozottan a demokrácia védelmében a magyar és a lengyel kormánnyal szemben.

A szociáldemokrata képviselő asszony szerint a demokrácia az Európai Unió alapvető értéke, és ha ezt megsértik, akkor az egész közösséget fenyegetik.

Ráadásul Orbán példája ragadós: Szlovénia kormányfője, aki a magyar miniszterelnök politikai szövetségese, követi a nemzeti együttműködés rendszerének  útját. Szlovénia jelenleg az Európai Unió soros elnöke.

Orbán és a német szociáldemokraták

Pocsék a viszony a magyar miniszterelnök és a nagy hagyományokkal rendelkező német párt között, amelyet már réges-régen leírt Orbán Viktor mint valamilyen őskövületet.

Csakhogy a jelenlegi választási kampány bebizonyította: van még erő a szociáldemokratákban Németországban, ahol ők adhatják valószínűleg a kancellárt az új német kormányban. Bár Olaf Scholz sohasem foglalkozott igazában Magyarországgal vagy a régióval, de mások a szociáldemokraták közül igen.

Különösen aktív a német szociáldemokraták csapata az Európai Parlementben. A zöldekkel együtt ők számítanak Orbán Viktor leghangosabb kritikusai közé.

Olaf Scholz úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nyer, akkor a zöldekkel alakítana közös kormányt Berlinben.

Nem csoda, ha Navracsics Tibor, akit egykor Orbán küldött Brüsszelbe uniós biztosnak, úgy nyilatkozott a német választásokról, hogy a Fidesz számára nemigen mutatkozik esély kedvező megoldásra.

Berlin pedig meghatározó az Európai Unióban, ahol eddig Merkel kancellár védelmezte Orbán Viktort az erőteljes baloldali és liberális bírálatokkal szemben.

A jövőben ellenszélben kell hajóznia a magyar miniszterelnöknek az Európai Unióban. Ráadásul Washingtonban a Biden adminisztráció sem tartozik a rajongói közé…

A jéghegy csúcsa

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződése hatalmas botrány. A nemzetközi tényfeltáró együttműködés ötvenezer telefonszám megfigyeléséről szerzett tudomást, melyekből háromszáz esett Magyarországra.

E háromszázból vagy egy tucatnyi esetben tudtuk meg a neveket is. A kormány nem tagadja sem azt, hogy megvették az izraeli cégtől a szoftvert, ezt államtitoknak tekintik, és nem mondanak sem igent, sem nemet. Azt sem vitatják, hogy sokakat lehallgatnak, akik lehallgatását szükségesnek tekintik.

Amennyire figyelem a híreket, nyilatkozatokat, egy dologról mintha nem esne szó. Arról, hogy az izraeli csúcstechnológiával történő megfigyelés, amelynek háromszáz magyar áldozatáról van szó, nem minden.

Ezen kívül a magyar titkosszolgálatok nyilvánvalóan másokat is megfigyelnek hagyományos technológiákkal.

Néhány éve talált meg egy „poloskát”, rejtett lehallgató készüléket irodájában az Eötvös Károly Intézet. Pintér Sándor erre azt nyilatkozta, hogy ha ők hallgatnák le az EKINT-et, annak nyomát nem találták volna meg. Néhány hete terjedt el, hogy Varga Judit igazságügy-miniszter állítólag napi öt engedélyt ad ki titkosszolgálati megfigyelésre. Ez pedig bizonyosan jóval több, mint amit a hírek szerint a Pegasus-szoftverrel valósítanak meg.

A Pegasus alkalmazásával folytatott megfigyelés alighanem csak a jéghegy csúcsa.

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződésével és az erre adott fideszes nyilatkozatokkal lezárult egy hosszú évek óta folyó vita. Ez a vita arról szól, hogy demokrácia van-e Magyarországon vagy önkényuralmi rendszer.

Vannak olyanok – köztük neves politikatudósok, egyes politikusok –, akik szerint amíg vannak választások, amelyeken – Oroszországtól eltérően – elindulhat az ellenzék, és akár még meg is nyerheti azokat, mint 2019-ben Budapesten és más városokban az önkormányzati választást, addig demokrácia van. Azzal, hogy az Orbán-kormány ezzel a kémprogrammal figyeli meg azokat, akiket politikai ellenfeleinek tekint, és nem hajlandó erről az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában beszámolni, nyilvánvalóan

nem beszélhetünk tovább demokráciáról Magyarországon.

Ha demokrácia lenne, akkor a nemzetbiztosági bizottság zárt ülésén számot kellene adniuk arról, hogy mi történt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK