„A miniszterelnök hosszú perceket beszélt arról, hogy a dolgok megértése, az összefüggések felfedezése és a közös akarat milyen fontos, majd azt mondta, szerinte a magyarok alapvetően értelmiségiek, hiszen megvan bennük a megértés vágya. Ez megkülönböztető jegy a nyugat-európai népek nagy része és a magyarok között.”
Megkülönböztető jegy. Aha. A mi jegyünk. Bizonyítás: a magyar miniszterelnök magyar, és benne megvan a megértés vágya, ergo a magyarokban megvan a megértés vágya. És akiben megvan a megértés vágya, az értelmiségi. Per definitionem az. Vagy ex cathedra. Esetleg punktum. Nem kívánt törlendő.
Azt, hogy a nyugat-európai népek nagy részében nincs meg a megértés vágya, megfelelő statisztikai adat híján csak a miniszterelnök úrtól tudjuk, de ő nem téved soha, így tényként fogadhatjuk el, és bizony, kérem, akiben még a vágya sincs meg a megértésnek, az biztosan nem értelmiségi! Ebből következően a magyar egyértelműen értelmiségi nép, a nyugat-európai népek meg nem értelmiségi népek, szellemi fölényünk tehát a többi néppel szemben kimondatlanul ugyan, de létezik. Q.E.D. Így kell felfedezni a mélyebb összefüggéseket, ostobák!
Kukacoskodó egyének ugyan felvethetik, hogy a megértés vágya és maga a megértés nem teljesen azonos fogalmak, meg hogy a tényleges értelmiség jóval inkább a megértésben jeleskedik, mintsem a megértés utáni vágyakozásban, mert az a vágyakozás azt jelentené, hogy a megértéshez nincs elég eszük, de mi ne is hallgassunk az ilyenekre, csak el akarják rontani a miniszterelnök úr örömét a „Mi vagyunk az okosok, ti meg a hülyék, beee!” mondókával ékes gyermekjátékban, amelyben szívesen vesz részt, illetve amelyet szívesen provokál ki. Ezt leginkább Brüsszelben teszi. Moszkvában, Washingtonban meg Pekingben már nem annyira, mert arrafelé nem értik a vidám, magyaros, értelmiségi tréfát, így aztán ezekben a városokban, nem csinál ilyesmit, mert, ahogy Kocsis Máté mondaná, „foltos lenne a gatya”. Az ilyen helyzetet mindenképpen kerülendő, ezen fővárosokban a tolmácsok sem fordítanak pontosan, amiből néha adódik egy kis kalamajka, mert a tárgyalás után senki sem tudja, mit ígért meg ki és kinek, valamint mennyi időre, és főleg egyáltalán.
A miniszterelnök úr hazai tetteit figyelve nagyon úgy néz ki, hogy ő ugyan értelmiségi, mert, mint említette volt, megvan benne a megértés vágya, de a vágy önmagában országvezetéshez sajnos kevés, így aztán egymás után húznak el a hajdani éltanuló Magyarország mellett a környező, szintén volt orosz gyarmatok. A vágy egyedül még sok minden máshoz is kevés, de azokban a folyamatokban a miniszterelnök úr – az adott folyamatok nagy-nagy szerencséjére – nem játszik szerepet.
Ő csak minket, magyarokat tesz tönkre anyagilag. És szellemileg. ÉsOrbán Viktor
egészségileg. Satöbbi.
A miniszterelnök úr mohácsi előadásából megtudtuk azt is, verekedni megy Brüsszelbe, ami nagy meglepetést nem okozott, hiszen közismert: mindig úgy indul oda, és addig ugrál harci alakzatban a többiek körül, amíg ki nem zavarják a folyosóra. A jelenlegi ok, amelyet Orbán Mohácson dobott be a népnek, az EU legújabb rémtettének terve, mely szerint az EU-ban tárolt orosz vagyont lefoglalják, hogy abból támogassák Ukrajnát. Ahogy a miniszterelnök úr az iszonyatos tervet lefestette a népnek, a pokol összes borzalma hozzá képest nulla, ily szörnyűség még Danténak sem jutott eszébe, és ha a brüsszeli ördögfiókák Orbánt kikerülve megszavazzák, mindannyian meghalunk. Egyébként is, de akkor aztán pláne.
A több mint egymillió halott, közte 15 000 ukrán civil, nők, öregek és gyerekek, lerombolt falvak és városok Orbán szerint nem számítanak olyannak, amelyért az agresszornak fizetni kell, ezért Putyin nehezen összekuporgatott, 220 – 250 millió eurónyi pénzecskéjét tilos odaadni annak, aki pont Putyin miatt borzasztó károkat szenvedett.
Mert akkor mi lesz! „Tejézusmária”! Orbán szerint nem háborús ok Putyinnak az EU szankciók bevezetése, nem háborús ok Putyinnak az európai fegyverek szállítása Ukrajnának, nem háborús ok Putyinnak az ukrán katonák európai kiképzése, na de a pénz! Az már ok az újabb világháborúra!
Megfontolva a dolgot mondható, hogy normális béke esetén Oroszországnak biztosan hatalmas összegű kártérítést kell fizetnie az általa okozott károkért, amely még bőven nagyobb is lehet, mint az Európában zárolt orosz vagyon, azaz ily esetben nyugodtan keresztet vethet rá Putyin, és persze most sem tudja fölhasználni zárolás miatt. Ráadásul a háború még biztosan sokáig folytatódik, mert Putyinnak azonnal vége belpolitikailag, ha nem jelentős haszonnal fejezi be.
Trump bugyuta próbálkozásai a békét illetően egytől-egyig zsákutcába vittek, az oroszok ugyanis nem akarnak megegyezni, ezért támasztanak elfogadhatatlannál elfogadhatatlanabb feltételeket. Putyin nagyon jól tudja, hogy vagy annektálja Ukrajnát végleg és teljesen, vagy ő megy otthon a süllyesztőbe, amely nem annyira mély, mint inkább egy magasan lévő ablak valahol, mert egy kompromisszumos, közbenső békével annyit elérni, amennyivel Oroszország népe ennyi szenvedés, kár és halott után elégedett lenne, nem lehet. Még az ostoba Trumpnak az orosz szekér elé fogásával sem, aki annyira ácsingózik a Béke Nobel-díjra, hogy Putyin kívánságára szinte bármit hajlandó Ukrajnára kényszeríteni, mert Putyinnak jelenleg az is kevés az életben maradáshoz.
Ebből következően Orbán fenyegető ordibálásának egyértelműen belpolitikai oka van, és a tervezett brüsszeli „verekedés” is csak színjáték lesz az itthoni választóknak, hogy lássák, miként küzd oroszlánként a magyar életekért, amelyek most még nincsenek veszélyben, de ha a pénzt lefoglalják a brüsszokraták, kitör a harmadik világháború! Orbán itthon ezzel nyugodtan fenyegetőzhet, mert a magyarok közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy aki félti az életét és/vagy a családjáét, még nagyon szélső esetben sem határoz világháború indítása mellett, az ugyanis egyértelmű öngyilkosság mindenkinek. Győztesek az ilyen háborúban nincsenek. És ha Putyin esetleg sarokba szorított patkányként mégis megpróbálná kirobbantani, az orosz legfelső vezetés nem hagyná neki, mert nekik fontos a saját életük… ha az Ukrajnában vágóhídra zavart muzsikoké nem is annyira.
Magyarországon az áprilisi választás erősen közeledik, a miniszterelnöknek bizonyítania kell, hogy a veszély hatalmas, és abból csak ő tudja kimenteni népét. Személyesen. Mint tőle magától tudjuk, a XX. század el lett rontva, mármint Magyarország szempontjából, hiszen még a pórusainkban meg a bőrünk alatt is ott van, hogy vesztesek vagyunk. Személyesen ezt ugyan nem tudom igazolni, mert amilyen mázlista vagyok, sem a múlt században, sem a mostaniban nem éreztem egy pillanatig sem vesztesnek magam, de ha ő mondja, akkor biztos így igaz. Van is ebben valami, hiszen elvesztettük az I. világháborút, elvesztettük a II. világháborút, mostanra meg elvesztettük a magyar demokráciáért vívott polgárháborút is, ezúttal nem idegen népek, hanem a saját magunk által a saját fejünkre ültetett autokratánk ellen, aki a kétharmad biztosította abszolút hatalmával jócskán visszaélve feudalista képződménnyé silányította az országot. Ha legalább országként győztesek lennénk, de még az se! Sportos kifejezéssel élve mi vagyunk a pofozógép, melyet előbb-utóbb mindenki lehagy.
Az lehet, hogy ő arra vállalkozott, hogy „a politikát fölhasználva ne csak egyszerűen jobb kormányunk legyen, hanem meg fogjuk változtatni a sorsunkat. Vesztesekből győztesek leszünk”, de ez sajnos nem jött be neki.
Mármint az országot tekintve, mert személyesen, valamint a rokonait, barátait és üzletfeleit tekintve nagyon is! Agyonnyerték magukat, amit nem is titkolnak (lásd Hatvanpuszta, batidai vadászkastély, jacht, repülő, és így tovább, és így tovább), így hát nagyon meg tudom érteni a mohácsi helyszínen az őrjöngő tapsvihart annak a mondatnak a végén, mely szerint Orbán Viktor miniszterelnök úr „erre szerződött”, hiszen az ottaniak (akiket beengedtek oda) egyértelműen mind győztesek. A szerződés velük szemben teljesítve. Kész.
Megjegyzendő még, hogy Szily Katalin is nagy győztes, aki ottlétét és fontosságát tekintve egyáltalán nem titkolja, kiknek révén éli világát 2006. óta, pedig ha akkor nem magára gondol, hanem a magyarokra (ahogy hangoztatja állandóan ezt), vagy több esze van a jövő elképzeléséhez, nem teszi meg azt, amit, és akkor ma Magyarország egészen másképp nézne ki. Persze Gyurcsány is hülye volt, hiszen, mint tudjuk, akár harcostársban is bízni igen nagy hülyeség, aki ezt teszi, az nem politikus, és megérdemelten tűnik el a süllyesztőben. De hogy mi is tűnünk vele, az igencsak kellemetlen. Kösz, Szily.
„Mohács a magyar történelem fordulópontját szimbolizáló város, rossz irányba fordult meg itt a történelem, nemzeti nagylétünk nagy temetője… de egyben a túlélés szimbóluma is”,
mondotta a miniszterelnök.
Azt sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy a háborúpárti II. Lajos és bandája ahelyett, hogy szépen, harc nélkül átadta volna Szulejmánnak az országot szpáhibirtok szerinti felosztás és janicsárutánpótlás céljára, sok deli török és magyar vitéz halálát okozó harcba keverte a magyarok békeszerető népét. A nép elsőrendű kötelessége tehát a maximálisan békepárti Orbán hatalomban tartása, hogy többet ilyen ne legyen! Így ha bárki jönne hódítani, nem kell nagy sereget magával hoznia, elég, ha egyedül keresi fel a Várat, akkor is megkapja Orbántól a Karmelita kulcsát. Bársonybélésű tokban persze, ahogy egy békepárti, győztes értelmiségihez illik is.
De hogy akkor meg minek fejlesztjük a magyar hadsereget, arról fogalmam sincs. Várom az MTA közleményét, amelyben megmagyarázza. Szijjártó szokvány magyarázatával nem lennék elégedett.
Mohács; 2025. december 13.
