Több mint ezer bűnöst állított bíróság elé több mint fél évszázad alatt a koncentrációs táborok egykori foglya. A holokauszt legfőbb szervezőjét is ő juttatta bíróság elé, mert már 1953-ban dokumentumok alapján jelezte, hogy Adolf Eichman Argentínában él. A Moszad az ő információi alapján fogta el az európai zsidóság kiirtásának technikai szervezőjét, akit azután Izraelben perbe fogtak, halálra ítéltek és kivégeztek.
Simon Wiesenthal 1908-ban született Lengyelországnak azon a részén, amely akkor a Habsburg birodalomhoz tartozott, tehát éppúgy Ferenc József császár alattvalója volt mint Adolf Hitler. Otthon a Wiesenthal család jiddis nyelven beszélt, a kis Simon német és lengyel nyelvű iskolákba járt. Amikor a szovjet csapatok bevonultak Lembergbe 1939-ben a Hitler- Sztálin paktum alapján, akkor Simon Wiesenthal ottmaradt, mert jobban tartott a náci Németországtól mint a kommunista Szovjetuniótól.
Amikor a náci Németország 1941 nyarán megtámadta a Szovjetuniót, akkor pogromok kezdődtek Lembergben, ahol az ukrán nácik gyilkolták és kifosztották a zsidó családokat. Simon Wiesenthal ezt megúszta, de egy náci koncentrációs táborban dolgozott 1944-ig. Az előre nyomuló szovjet csapatok elől a koncentrációs tábort kiürítették, és a foglyokat tíz hónapon keresztül egyre nyugatabbra vitték, mert a munkaerejükre szükség volt a náci hadigazdaságban. Végül a háború utolsó napjaiban amerikai katonák szabadították fel a foglyokat a lágerben Mauthausenben. Simon Wiesenthal testsúlya akkoriban 40 kiló volt. Népes családjának 90 tagja vált a holokauszt áldozatává a második világháború idején.
1946-ban Simon Wiesenthal feleségével együtt Ausztriába költözött az amerikai övezetbe, ahol az USA hírszerzés számára dolgozott a náci rendszer háborús bűnöseinek leleplezésében.
Allen Dulles Svájcból irányította ezt a munkát, amelybe bekapcsolódott a magyar ÁVH is. Péter Gábor, az ÁVH vezetője Svájcban találkozott Allen Dulles-szel, aki a CIA elődjét, az OSS-t vezette. Közös fotó is készült Allen Dulles és Péter Gábor svájci találkozójáról. Ennek alapján jelentette fel Rákosi Mátyás Péter Gábort Sztálinnál 1953-ban. A szovjet diktátor, aki nagyszabású “anticionista” kampányt irányított élete utolsó éveiben, elrendelte Péter Gábor letartóztatását. Az ÁVH letartóztatott főnökét egykori beoszttjai félig agyonverték, hogy ismerje be: egy “cionista hálózat” ügynöke volt Magyarországon. Péter Gábor nem tett vallomást, de a halálos ítélet tervezete már megszületett. Péter Gábor szerencséjére Sztálin meghalt, így az “anticionista perből” nem lett semmi. Néhány évvel korábban Csehszlovákiában egy ilyen “anticionista perben” ítélték halálra Rudolf Slanskyt, a kommunista párt főtitkárát és több zsidó származású vezetőt, akiket ki is végeztek Sztálin parancsára.
Sztálin politikai antiszemitizmusa
Sztálin a teljhatalmat úgy szerezte meg a Szovjetunióban, hogy a bolsevik vezérkar jórészét legyilkolta. Közöttük nagyon sok volt a zsidó: Trockij, Kamenyev, Zinovjev stb. Sztálin frakciójában egy bolsevik zsidó vezető maradt: Lazar Kaganovics. Őt állította Sztálin Ukrajna élére amikor a kolhozosítási kampány folyt a Szovjetunió éléskamrájában a harmincas években. A holodomor – a lakosság szisztematikus kiéheztetése – több mint 5 millió halálos áldozatot követelt az akkor 30 milliós Ukrajnában. A náci Németországban Goebbels propagandája Lazar Kaganovicsot mint a judeo-bolsevizmus tipikus képviselőjét gyalázta.
Aztán Sztálin szövetséget kötött Hitlerrel 1939-ben, és a Kremlben a fogadáson megjelent Lazar Kaganovics is. Sztálin rávette a német delegáció vezetőjét, Ribbentrop külügyminisztert, hogy ürítse poharát Lazar Kaganovics egészségére! A német külügyminiszter utána ezt jegyezte fel a naplójában: ”Lazar Kaganovics nem is lehet igazi zsidó, hiszen az én fajtiszta német vérem nem lett volna képes arra, hogy rávegyen engem: mondjak tósztot az egészségére!”
Simon Wiesenthal egyaránt elítélte Hitler és Sztálin diktatúráját:
“Számomra Hitler és Sztálin egyformák voltak! Ha náci bűnösöket üldözök, akkor nem tehetek úgy mint aki nem tudja, hogy a lengyel városok utcáin a sztálini korszak bűnösei szabadon sétálgatnak”
– nyilatkozta egy lengyel lapnak 1993-ban Simon Wiesenthal.
A Kremlben az antiszemitizmus nem halt meg Sztálinnal
Hruscsov, Sztálin utóda, az első nagy antiszemita tisztogatást azt követően rendelte el a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés államaiban, hogy 1956-ban a Moszad hozta nyilvánosságra Sztálint leleplező beszédét. A Sztálin bűneiről szóló beszédet a Szovjetunió kommunista pártjának vezetői titkolni akarták, de az izraeli titkosszolgálat megszerezte azt, és a nyugati sajtó leközölte. Minthogy egy lengyel kommunista juttatta el a beszédet a Moszadhoz, ezért brutális antiszemita tisztogatás kezdődött Varsóban, ahol a zsidó származású vezetőket eltávolították a kommunista párt, a hadsereg es a titkosszolgálat fontos pozícióiból.
Már Brezsnyev nevéhez fűződött a következő antiszemita kampány a Kremlben: 1967-ben az izraeli hadsereg legyőzte a Szovjetunió által támogatott arab erőket. Válaszul
Moszkva nemcsak, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, de erre rákényszerítette a Varsói Szerződés államait is.
Jurij Vlagyimirovics Andropovot, a Szovjetunió egykori budapesti nagykövetét ekkor nevezték ki a KGB élére, ahol rekord időt, tizenöt évet töltött el. Mindenekelőtt arra fordított figyelmet, hogy eltüntesse saját zsidó származásának nyomait, mert tudta, hogy zsidó nem lehet a Szovjetunió vezetője.
1980-81-ben Andropov irányította a Szolidaritás elleni kampányt Lengyelországban. A KGB vezére azt terjesztette el, hogy
“a Lengyelországban zajló antikommunista fordulat hátterében világméretű cionista összeesküvés áll!”
Ez szánalmasan hazug állítás volt hiszen a katolikus Lengyelország antikommunista mozgalmának szellemi vezéralakja, a lengyel pápa: II. János Pál volt. Pontosan tudta ezt Andropov is, aki megszervezte a pápa ellenes merényletet, amely szerencsére sikertelen volt.
Vlagyimir Putyin akkoriban fiatal KGB tiszt volt az NDK-ban, ahol a megszállást felügyelte Drezdában. Nem ez volt a karrier terve a fiatal KGB tisztnek: a Jurij Andropov hírszerző akadémiára jelentkezett, ahol a szovjet James Bondokat képezték. Jurij Andropov rendelte meg a Tavasz tizenhét pillanata című televíziós sorozatot egy mesterkémről, aki a náci főhadiszálláson dolgozott. Ilyen mesterkém ugyan nem volt, de a televíziós sorozat inspirálta a fiatal Putyint, aki ezért jelentkezett az 1982-ben elhunyt Jurij Andropovról elnevezett hírszerző akadémiára, ahova nem vették fel!
Egyrészt szellemi képességeit nem találták elegendőnek, másrészt pedig megállapították a pszichológusok, hogy jó csapat játékos, de egyedül döntésképtelen!
Nagy valószínűség szerint ezért is választotta a szilovik elit Vlagyimir Putyint Oroszország vezetőjének 1999-ben. A katonatisztekből és titkosszolgálati főnökökből álló elit azóta is sziklaszilárdan kitart Putyin mögött, még az ukrajnai zsákutcában is. De ez már egy másik történet…
