“Nehéz időszakot hagyunk magunk mögött” – mondta évértékelő sajtóértekezletén Orbán Viktor miniszterelnök, aki bizonyára nem a leggazdagabb magyarra, Mészáros Lőrincre gondolt. A miniszterelnök alteregója, aki tavaly lecsúszott a harmadik helyre, újra az első lett a Forbes listáján, mert idén sikerült 150 milliárd forinttal növelnie a vagyonát.
Mégis miből amikor Magyarországon szinte mindenkinek csökkent az életszínvonala? Vagy talán a kettő között van összefüggés?
591,3 milliárd forintra becsüli Mészáros Lőrinc vagyonát a Forbes vagyis Orbán Viktor egykori osztálytársa már euróban és dollárban is milliárdos. Neki bejött a nemzeti együttműködés rendszere. A második helyen Csányi Sándor szerénykedik, az OTP elnöke tavaly még megelőzte Mészáros Lőrincet, de idén már lemaradt mögötte. Neki 573 milliárd forint a vagyona. Az idén először szerepel a Forbes ötvenes listáján Tiborcz István, a miniszterelnök veje. A törekvő ifjú, akinek villámgyors karrierje csakis Nicu Ceausescuhoz hasonlítható 75,3 milliárd forintos vagyon boldog tulajdonosa Orbán Ráhellel együtt.
Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója korábban lecsúszott a listáról, de most visszatért. Neki még időközben elhunyt férje alapozta meg vagyonát, aki nyakig benne volt kétes ingatlan ügyletekben a kilencvenes években.
Az ötven leggazdagabb magyar összvagyona 6935 milliárd forint vagyis a tavalyi GDP 10%-a!
Az oligarcháknak tehát jó éve volt az idei is, de vajon miért sikerül nekik mindig majdnem minden miközben a többség megélhetési gondokkal küszködik?
Az oligarcha átváltja a vagyont és a hatalmat egymásra
Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere ezen a pofonegyszerű alapelven működik.
“Az oligarcha vagyonára támaszkodva megszerzi a politikai hatalmat, és politikai befolyását vagyona gyarapítására használja föl. Az oligarchikus uralom stabilitásának alapja tehát a vagyon és a politikai hatalom hézagmentes összefonódása”
– írja Bokros Lajos ex pénzügyminiszter az Élet és Irodalomban, ahol rámutat a nemzeti együttműködés rendszerének alapvető tulajdonságára: ”a kisajátított politikai hatalom révén a piaci és a politikai verseny egyaránt megkerülhető, korlátozható és felszámolható.”
Mindez azonban csak azt indokolja, hogy miért gazdagodik rohamtempóban Mészáros Lőrinc, de arra a kérdésre nem ad választ, hogy miért megy neki akkor is jól amikor a lakosság döntő többsége megélhetési válsággal néz szembe? Rá és a többi oligarchára miért nem vonatkozik a válság?
A globális kapitalizmusban a liberális szabályozás érvényesül vagyis alacsonyak az adók, ha pedig nem azok, akkor könnyű kijátszani a jogszabályokat, és ennek következtében a tőkejövedelmek gyorsan növekednek miközben a munkajövedelmek reálértékben stagnálnak vagy csökkennek a fejlett világban – erre a kínos kontrasztra Thomas Piketty francia közgazdász mutatott rá Capital című könyvében. Az Egyesült Államokban és Európában ugyanez a helyzet: a gazdagok gazdagodnak miközben a bérből és fizetésből élők az inflációval küszködnek.
The poor stay poor and the rich get richer – a szegény szegény marad, a gazdag gazdagodik – énekelte everybody knows – mindenki tudja – című számában Leonard Cohen.
