Kezdőlap Címkék Mészáros Lőrinc

Címke: Mészáros Lőrinc

Kimenekítette Mészárost a veszteséges erőműből az állam

Szándéknyilatkozatot írt alá a Mátrai Erőmű 72,66 százalékának megvételére az MVM a Mészáros-féle Opus Globallal. A súlyosan veszteséges erőmű ezzel teljesen állami kézbe kerülhet.

Szűk két évig lehet a Mészáros Lőrinc cégbirodalmának központi tagja, az Opus Global érdekeltségében a Mátrai Erőmű meghatározó része, a 72,66 százalék a közeljövőben teljesen állami kézbe kerülhet. Az Opus Gobal a tőzsdén tette közzé, hogy szándéknyilatkozatot írt alá az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-vel a 72,66 százalék eladására. Kijelentik azonban, hogy

„hogy a szándéknyilatkozat – tartalma szerint – egyik fél számára sem keletkeztet szerződéskötési kötelezettséget vagy bármely más kötelező erejű kötelezettségvállalást, amely kizárólagosan a potenciális vevő általi független döntésen alapulhat”.

Ezzel az ország második legnagyobb erőműve kimenekülhet szorító helyzetéből. A korábbi nyereséges működés után az elmúlt két évben összesen 15 milliárd veszteséget hozott össze.

2017 végén az Opus Globalhoz tartozó Mátra Energy Holding Zrt. tulajdonába került a Mátrai Erőmű 72,6647 százaléka. Ezt a német RWE és EnBW-csoporttól vették meg. A Mátrai Erőmű hét blokkal működő villamos-erőmű. A Mészáros-féle visontai érdekeltség része még egy ipari park, az ország legnagyobb, 16 megawatt összteljesítményű, több, mint 72 ezer panelből álló naperőműve, két, külszíni fejtésű lignitbánya Visontán és Bükkábrányban, továbbá egy hatalmas biomasszacég, amit Csányi Sándortól vett meg – derült ki az akkori közlésekből.

A maradék kisebbségi hányad zöme, 26,15 százalék az MVM-é volt. Vagyis az erőmű – ha létrejön az üzlet –

teljesen állami ellenőrzés alá kerül.

A lehetséges vételárról semmit se közöltek a felek. Tavalyi információk szerint tavalyi ügyletben mintegy 40 milliárdot fizetett az Opus-csoport az erőműért.

A Mátraihoz kötődik az elmúlt napok botránya: a kénhidrogén és nitrogén-monoxid egészségügyi határértéket vélhetően meghaladó koncentrációját, valamint foszfor-hidrogént mutattak ki Visontán (ahol Mészárosnak keményítőüzeme is működik). Ez

nem csak rettentően büdös és fojtó szagú, hanem sokan rosszul is lettek tőle.

A hatóságok eddig tagadták, hogy bármi veszély lenne, s hogy a határértéket meghaladná a gázok koncentrációja.

Az erőmű erről ma tett közzé közleményt honlapján. Eszerint „riadalmat okozott” az a hír, hogy az erőmű visontai telephelyén múlt kedden erőteljes szagú bomlástermékeket észleltek. A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a lakosság, az erőmű és az ipari park dolgozói az észlelés napján sem voltak veszélyben. A folyamatos légtérelemzési vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az erőmű és az ipari park területén a bomlástermékek jelenléte mára megszűnt, az Őzse-völgyi víztározó környékén pedig elenyésző mértékűre csökkent.

Fentiek alapján szerintük egyértelműen kijelenthető, hogy

„az erőmű környezetében élők és a dolgozók biztonságban vannak.”

A Mátrai Erőmű kizárólag a vizsgálat lezárulta után, annak eredményének ismeretében tud pontos tájékoztatást adni a bomlástermékek keletkezésének kiváltó okairól, majd a későbbiekben a helyreállítási folyamat eredményéről.

Energetika: németek kavarnak Mészárossal és az állammal

Észak-Magyarország áramellátója lesz Mészáros Lőrinc. A gigaüzletben németek adnak-vesznek egymás közt, de ebbe bevonják az állami MVM-et is. Mészáros közpénzt is kap az üzlethez.

Mészáros Lőrinc az Opus Global nevű tőzsdei céggel újabb stratégiai érdekeltségben veti meg lábát. Megveszi a Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-t a német E.ON-tól. Ez egy nagy európai energetikai felvásárlás része, de szerepet kap benne a kisebbségi állami érdekeltségű MVM is.

A Titász megvételével 100 milliárd forint eszközértékű céghez jut az Opus. Ezzel Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerül az áramhálózat. Ellátási területe 18 728 négyzetkilométer, amelyen 25 436 km hosszúságú hálózatot üzemeltet, és amelyen közel 400 településen több, mint 760 ezer fogyasztót lát el árammal.

Ez nagyjából az ország ötöde.

Az üzlet közvetlen előzménye, hogy az E.ON keretmegállapodást kötött az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-vel és az Opus Global Nyrt.-vel.

Európai óriások násza

Ami pedig egy uniós kötelezettséget teljesít. A két német energetikai óriás, az E.ON és az MVM-ben részes RWE megegyezett egymással, hogy az E.ON megveszi az RWE  elosztói és szolgáltatói üzletágát, az Innogyt. Ezt azonban az EU – az erőfölény megakadályozása érdekében – bizonyos eszközök eladásához kötötte. Ennek része a Titász eladása, amelyre

a legalkalmasabb vevőnek az Opus bizonyult.

A csoportos ügylet azonban felforgatja a hazai árampiacot. Amellett, hogy az Opus megvásárolja az E.ON-tól a Titászt, az E.onhoz kerülhet az MVM-től az Elmű és az Émász részesedése. Az MVM pedig az E.ON magyar leányvállalatában szerez 25 százalék részesedést. Az anyacégek ügyletében részes Innogy az ELMŰ-ÉMÁSZ többségi tulajdonosa.

Közpénzzel megtolva

Az Opus – némi saját pénz mozgósítása mellett – elsősorban a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Kötvényprogramjának pénzéből tervezi finanszírozni az ügyletet. A jegybank korábban 300 milliárdos keretet nyitott hazai cégek kötvényeinek megvásárlására. Ebből

mintegy 28 milliárdot az Opus számára nyílt meg a nyár végén.

Ugyanebből a forrásból várhatók tízmilliárdok a Mészáros holdudvarában tervezett ugyancsak német-magyar gigaüzlet finanszírozásához. Ahhoz, hogy a 4iG megvegye a Magyar Telekomtól a T-Systems informatikai üzletágat.

Adományokkal javítja a képet az új elit

Pár hét alatt a második adománnyal lép színre a „nemzeti tőkésosztály”. Egy hónapja Mészáros Lőrinc, most Tiborcz István jótékonykodott. Nem lenne meglepő, ha a pár év alatt összeszedett százmilliárdok töredéke további hasonlókban jelenne meg.

Életmentő Extrakorporeális Membrán Oxigenizáció (ECMO-műtüdő) berendezést vásárol a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikája számára abból a 34 millió forintos adományból, amelyet a BDPST Group ingatlanfejlesztő társaságtól kapott – tudatta a Semmelweis Egyetem.

Van miből adni

A rangrejtve adományozó jótevő nevét az egyetem nem fedi fel, mindazonáltal több fényképen pózol Tiborcz István, Orbán Viktor veje, aki az elmúlt években üstökösszerű meggazdagodásával tört be az új elitbe:

erre az évre 35 milliárddal a 32. legvagyonosabb hazánkfia lett,

noha előző évben még a százas listára se fért fel.

A szégyenlős Semmelweis Egyetem nem tudatta, amit pedig nem csak ország-világ (nálunk ennek fele) ismerhet, és amit az adományozó cég is közzétett idény nyáron. Azt, hogy Tiborcz, az ingatlanokban utazó BDPST Group többségi tulajdonosa az igazgatóság elnöke lett.

A hírt felplankoló Hadházy Ákos a Facebookon azt írta, hogy

„semmi más ez, mint hogy Orbán veje, a hercegi pár tagja a lopott milliárdokból most 35 millióért egy életmentő műszert kegyeskedett venni a gyermekklinikának.”

Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) által is szabálytalannak talált közvilágítás-tendereken „keresett 3,5 milliárd EGY SZÁZALÉKÁT a közjóra fordította”. Hadházy szól még a Microsoft-botrányról, amelyben szintén megtalálták Tiborcz egyik (korábbi) cégét, a vérplazma bizniszről is. És arról, hogy „ha nem lemutyizott közbeszerzéseken, kétszeres áron venné az állam az EU-támogatásokból az orvosi műszereket, akkor pont kétszer annyi fejlesztés történhetett volna az egészségügyben az európai pénzekből – és akkor nem lenne szüksége a professzoroknak a kisherceg lopott pénzének töredékéért hálálkodni”.

És van mi miatt adnia

Hadházy szerint lehetséges, hogy Tiborcz érzi, a Microsoft-ügy miatt még nagyobb bajban lehet és a propaganda-mesterek javasoltak neki egy kis jótékonykodó PR-eseményt. (Az egyetem azt írja, hogy több évre visszanyúló az anyagi támogatás, bár a most hírt adó honlapon még 2013 szeptembere, az Orbán-Tiborcz-esküvő előtti időkig sincs nyoma hasonlónak.)

Mészárosnak is

Amiről Hadházy ír, az cseppet se lenne irreális. Éppen egy hónapja a balatoni vízimentők indítottak közösségi adománygyűjtést, hogy megvehessék a Red Bull Air Race két mentőhajóját, amelyek ára 16 millió forint volt. Miután két nap alatt összejött négymillió, a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opus Global Nyrt. és Hunguest Hotels Zrt. közölte:

kifizetik a maradék 12 milliót.

Azután, hogy évek óta attól hangos a Balaton, hogyan vásárolta fel a tó környékét elsősorban Mészáros és Tiborcz – erről a Magyar Narancs részletes összegzést készített tavaly év elején.

Forrás: Magyar Narancs

Ennek nyomán sorra ebbe az érdekeltségi körbe kerültek szállodák, kempingek, kikötők. Szinte minden, ami a nyaralók számára rendelkezésre áll. Egyetlen ügylettel lett a Mészáros-féle turisztikai portfólió része a korábban inkább a baloldalhoz sorolt Lisztinger Tamás által birtokolt Hunguest szállodalánc zöme. Idén júniusban pedig kiderült, hogy megszűnik az utolsó keszthelyi szabadstrand is.

Előbbre jutunk-e a tenyésztett „nemzeti tőkésekkel”?

Sokan figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz jó vége a versenyképesség szempontjából (se) annak, hogy irányítottan, valódi verseny nélkül nyerik a megbízásokat a politikai kedvencek. Korrupciókutatók után itt egy újabb elemzése az uram-bátyám világ árának.

Nincs nap, hogy ne érkezzen hír arról, éppen hol és milyen állami megbízást nyer el a felcsúti zseni, a nemzeti vej vagy a kötélbarát (és a körülöttük csoportosuló kör). Ezek piactorzító hatásáról, például a törvényszerű drágulásról szól a 20 ezer építőipari közbeszerzést vizsgáló elemzés a Korrupciókutató Központ Budapest részéről, amely arra lyukad ki, hogy átlagosan 21 százalékkal voltak olcsóbbak a valódi versenyben elnyert megbízások.

A sima korrupciótól a jövővásárlásig

Mostanában pedig azt láthatjuk, hogy ezek az érdekeltségek egyre másra veszik be magukat stratégiai ágazatokba úgy, hogy magántulajdonú (esetleg külföldi) cégeket vásárolnak fel. Olykor súlyos kétségeket ébresztve aziránt, hogy egy multinacionális cég valóban üzleti megfontolás miatt válik meg a jelen és főleg a jövő ágazatában ténykedő leányától, amikor a teljes informatikai profilt átengedi Mészárosnak.

Ezzel a kérdéssel foglalkozik, igaz, nem magyar indíttatásból, hanem Olaszország példáján egy amerikai tudóspáros tanulmánya, amelyet a Defacto blog foglalt össze (és tett közérthetővé).

Haverok vagy érdemek?

A munka azt a kérdést járta körbe, hogy melyek a sikeres országok. Azok, amelyekben az előre jutásban a kapcsolatoknak van inkább nagy szerepük, mint a tudásnak és szorgalomnak, vagy amelyekben ez a rátermettségtől, hozzáértéstől és szorgalomtól függ. Más szóval a meritokratikus, az érdemeken alapuló vagy az uram-bátyám társadalmak (a haveri kapitalizmus – crony capitalism) jutnak-e messzebbre.

A szerzőket tehát Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a világháború után nagyon gyorsan növekedett. Az olasz egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 80-as évek végére elérte Németországét. A 90-es években, és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országai mellől.

Az ábra a termelékenységet hasonlítja össze. Azt, hogy egy óra alatt mekkora értéket (GDP-t) állít elő egy ország.

Forrás: De facto

Az látható, hogy 2017-re minden ledolgozott munkaóra több, mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb, mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség megmutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően (is).

Magyarország, valamint a maradék visegrádiak (Szlovákia, Lengyelország és Csehország) átlagos termelékenységének változása is látható. Ahogyan Olaszország Németországhoz képest, úgy

Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióban

az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.

Úgy, tegyük hozzá, hogy 2010-ig relatív leszakadást szenvedtünk el, a trendvonal emelkedő volt, csak a többieké meredekebb, 2010 után viszont a magyar érték stagnált, a V3-ak elhúztak. (A De facto nem vizsgálja az ábrán a Magyarország esetében látható kis mértékű felfelé ívelést a görbe végén. Mi csak sejtjük, hogy a versenyképességi felmérésekben 2010 után megállapított folyamatos lecsúszást némileg ellensúlyozták a felpörgő nagy értékű nyugati beruházások, amelyek összeszerelő-üzem jellegükkel együtt is felfelé húzták a gazdaság hatékonyságát.)

A folyamatos lecsúszás

Az amerikai szerzők rámutattak arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ-technológiai (it) forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek, és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?

Ennek eldöntésére egy nagy mintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, mennyire voltak fontosak a képességek az előre jutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt 20 év alatt.

A grafika azt szemlélteti, hogyan alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtizedben.

Forrás: De facto

Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszakban Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban (is), és egyre közelebb kerül az olasz szinthez.

Az it-szektor a lakmuszpapír

A szerzők statisztikai módszerekkel azt is összehasonlították, hogy a vizsgált 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az it-forradalomnak 1995 és 2006 között. Az eredmények azt mutatják, hogy

a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség éppen azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legfontosabb a szerepe.

Úgy tűnik tehát, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak. (És akkor ismételjük meg, hogy Magyarországon a Mészáros-féle 4iG nem csak a nem mellesleg német távközlési óriás informatikai cégét veszi meg, hanem azóta már több, egyenként is milliárdos közpénzes megbízásokat kapott.)

Igazságtalan és demoralizáló, de kit érdekel?

Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló – vonja le a következtetés a De facto. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nem csak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének, és így a gazdasági növekedésnek is árt.

Tehát a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az uram-bátyám világ helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon. Azt mi tesszük hozzá: ennek realitása jelenleg igen csekélynek látszik. Különösen annak fényében, hogy az érdemeken alapuló felfogást otthon előre helyező országok politikai és gazdasági döntéshozói másutt inkább az üzleti lehetőséget látják a haveri kapitalizmusban.

Mit építenek az Orbán-birtokon?

Bunker, mélygarázs, wellness-központ, agy valami más épül az Orbán-család alcsútdobozi birtokán – találgat Hadházy Ákos. Várja az olvasók tippjeit a nagyszabású építkezésről.

„Valami hihetetlenül nagy építkezés zajlik Orbánék alcsútdobozi birtokán. Magam is meglepődtem, milyen változások történtek, amióta legutóbb arra jártam (a képek közül az egyiket két éve, a többit néhány napja készítettem)” – írta ma reggeli Facebook-bejegyzésében Hadházy Ákos.

A független képviselő magyarázásul leírja, a legfeltűnőbb, hogy új épület készül, jól látszik a mélyen a földbe ásott alap a már korábban felújított egykori cselédszállás és az istálló között. „Nem tudhatjuk, mi lesz ez – Önök is tippelhetnek, hogy bunker, esetleg mélygarázs vagy föld alatti wellness-központ épül-e ott” – írja Hadházy. Ami még látható, hogy a második egykori cselédszállást is teljesen átépítik, a tetőt leszedték, újraépítik, de addig belátni az épületbe. Elegáns megoldással az emeleti szobák egy óriási központi hallt fognak körül venni.

Nem tudni, hogy Orbán lovakat fog-e tartani, vagy focipálya lesz benne, de az egyik istálló új tetőt kapott, egy részén már fent vannak a cserepek. A másik sorsa még kérdéses, a régi tetőt ott is elbontották de egyelőre nem látunk újat rajta.

Ami még változás fentről látható, az egy nagy, szépen gondozott „konyhakert”. Két éve még csak egy kis fóliasátor mutatta, hogy az Orbán család valamely tagja szeret kertészkedni.

Az öt épületből, plusz egy kis víztoronyból álló, kívülről, az országútról szinte láthatatlan majorság amúgy régen Habsburg József nádoré volt, most papíron a miniszterelnök apjáé. Hadházy azonban felidézi, hogy néhány éve kiderült, azt valójában Orbánék használják. A majorságot 2011-ben 10 évre kibérelte M. Lőrinc. Ez a politikus szerint színlelt szerződés, mert a birtokot minden jel szerint az O. család használta. M. ennek ellenére évi 15 milliót fizetett a miniszterelnök családjának- a semmiért.

A nyilvános cégadatokból amúgy látszik, hogy M. Lőrinc egyébként idén előre kifizette a hátralevő bérleti díjat és „távozott” – persze valójában eddig sem volt ott. Mindenesetre időközben megvette az Orbán-uradalom szomszédjában fekvő grandiózus golf klubot és a hozzá tartozó kastélyt – olvasható Hadházy oldalán.

T-Systems: most már tulajdonban is kormányközeli

A rendszerszilárdító német üzletek újabb fordulója a T-Systems eladása a Mészáros-közeli 4iG-nek. Százmilliárdos forgalmú cég, amely a választási rendszerben is benne van, óriási állami megrendelések nyertese eddig is – újabb stratégiai ágazat nagy szereplőjeként most már birtokon belülre kerülhet.

A nap bejelentése, hogy a 4iG megvásárolja a Magyar Telekomtól a T-Systemst. Ezzel a kapitalizmus viszonylag ritka jelensége történik meg, amikor a kis hal eszi meg a nagy halat. Piaci körülmények között ez ritkán maradandó. Amikor 1999-ben az American Online (AOL) megvette a világ legnagyobb médiacégét, a Time Warnert, ahhoz az úgynevezett dotcom-lufi kellett. Amikor ez kipukkadt, a világ addigi legnagyobb (166 milliárd dollár) tőzsdei értékű felvásárlása semmivé lett, a kisrészvényesek sokat veszítettek, a nagy hal pedig visszaállította ez eredeti állapotot.

Az állam hosszú árnyéka és a jóindulat ára

A dotcom-lufi a szabadjára engedett piacgazdaság egyik jelképe lett, ahogyan nem sokkal később a szintén amerikai ingatlan-jelzáloglevelek kötvényesítéséből kinőtt világgazdasági katasztrófa.

A teljesítmény eltérítésének a piaci szabályoktól másik módja az állam árnyékának megnyúlása. Ezt láthatjuk évek óta a kormány és egyes befektetői csoportok között.

Ezekben kiemelkedő szerepük van a német vállalkozásoknak,

amelyek első számú nyertesei az egyedi kormánytámogatásoknak.

Ebben a kétoldalú politikai és gazdasági építményben a téglákat összetartó habarcs a németek kivételes opportunizmusa, amely az üzleti előnyökért cserébe csöndben paríroz az itteni aggályos folyamatokhoz (is). Most a Magyar Telekom, a Deutsche Telekom leányvállalata döntött úgy, hogy eladja érdekeltségét, az informatikai, rendszerintegrációs piac megkerülhetetlen résztvevőjét, a T-Systemst.

Az a Telekom, amely korábban is készségesnek tűnően jelentkezett untermanschnak a hatalmi törekvéseknek, például amikor rapid módon

átjátszotta a kormány közelébe az akkor piacvezető Origo hírportált,

miután az frissiben került ismételten fasírtba a hatalommal. Sőt, tavaly szeptemberben a cég a férfi foci után egy sor szakosztály szponzorálásáról írt alá megállapodást a Ferencváros elnökével, Kubatov Gábor Fradi-vezérrel és Fidesz-alelnökkel.

Mindezekért cserébe hatalmas összegű kormányzati megbízások jártak és alighanem járnak a jövőben is. S amely olyan fiaskókat is kibírt, mint a Mol-Bubi bringák rendszeréből kikerült ötezer adat, és a BKK két éve besült online jegyrendszere, amikor egy közönséges diák talált tátongó biztonsági rést rajta. Amiért az őszinte köszönet helyett jogi meghurcolásban részesítették őt a körön belüliség magabiztosságából fakadóan.

Az egyszeri legkisebb fiú meséje

Üzletileg még érthetőnek is tűnhet a mostani üzlet, az 5G-s távközlési rendszer kiépítése és a Gigabit-tartományú internet terítése nagyon sok pénzt igényel. A globális óriásvállalat számára azonban a piaci becslések szerint 30-60 milliárd forintra becsülhető értékű leányért befolyó pénz inkább morzsának tekinthető. A T-Systems tavalyi árbevétele 114 milliárd volt, nyeresége ehhez mérten – a korábbi évekhez hasonlóan – szerény, alig kétmilliárd.

A vevő, a 4iG a mostanra óriásira duzzadt Mészáros Lőrinc-féle Opus-Konzum (azóta előbbibe egybeolvadt) tőzsdei konglomerátum része, amelynek elődje a csaknem harminc éve alakult Freesoft. (Ennek egyik alapítója a kilencvenes években a Honvédelmi Minisztérium „sztárközgazdász” ezredese, a nagyon sikeres Kaptár Rt. tulajdonosa, Móricz Gábor.) Ezt vásárolta fel két éve „visszautasíthatatlan” áron Mészáros.

És itt tényleg szinte mesébe illő az „egyszeri legkisebb fiú” sikere. A 4iG – noha három év alatt nagyjából negyvenmilliárd bevétele volt – most

csaknem ötvenszer (!) nagyobb halat kap be.

A tőzsdei bejelentés szerint a tranzakció nem érinti a T-Systems kis-és középvállalati értékesítési üzletágát. A megállapodás alapján a felek a tranzakció zárását követően hosszú távú együttműködési megállapodást kötnek, amelynek értelmében a T-Systems továbbra is értékesíti a Magyar Telekom távközlési szolgáltatásait a nagyvállalati és a közszféra szegmensekben. A tranzakció zárása 2019-ben várható.

Szorosan összeépülve az állammal

A T-Systems profiljában azonban a kkv-szektor alig látható, az it-, rendszerintegrátori feladatok túlsúlyosak. Megrendelői között nagyvállalatok mellett meghatározó a kormány (nagyjából egyharmad az árbevételben), például

a teljes kormányzati informatikai szolgáltatást

végző NISZ Zrt., oktatási, egészségügyi intézmények, önkormányzatok, közművek. Továbbá a kormányközelivé tett Takarékbank-csoport, amely rövid időn belül belesimulhat a már Mészáros-tulajdonú MKB Bank és az általa felvásárolandó Budapest Bank alkotta óriásba.

A T-Systems árbevételének nagyjából 18 százaléka az anyacégtől származik, ha tehát megmarad köztük a kapcsolat, az tízmilliárdos biztos pénz lesz a jövőben is.

Ha ezeket az adatokat és folyamatokat végignézzük, aligha túlzó Jászai azon várakozása, hogy 2-3 éven belül az informatikai szektor egyik meghatározó nagyvállalatává válik a 4iG.

Távolabb, s mégis oly közel

A 4iG a Mészáros-birodalmon belüli olyan cég, amely az elmúlt hetekben elkezdett „leválni” az Opusról, amennyiben elnök-vezérigazgatója, Jászai Gellért – aki évek óta a felcsúti Zuckerberg és az Orbán-vő Tiborcz István szoros üzleti partnere – az irányítási jogokat megtestesítő tulajdonrészt szerzett Mészárostól tőzsdén kívüli ügylettel.

Az elején sorolt előzmények ismeretében nem tűnik megalapozottnak az a vélemény, amely szerint itt nem egyszerűen diverzifikációról van szó, hanem arról, hogy a német politika felső régiójában kevésbé tűnhet fel rossz színben az üzlet, ha azt nem Mészárossal, hanem egy „távolabbi” oligarchával üti nyélbe a Telekom. Ezek a finomságok eddig se játszottak szerepet.

Fontos alkotóeleme a T-Systems-csomagnak a választási rendszer informatikai része,

a szavazatszámlálás. Hadházy Ákos parlamenti képviselő azonnal közölte Facebook-bejegyzésben, hogy „Lőrincék megvették a T-Systems nevű céget. A T-Systems ellenőrzi a Nemzeti Választási Iroda szavazatszámláló szoftvert ért esetleges külső beavatkozásokat. A T-Systems igazolja le, hogy nem nyúlt bele senki. Ezentúl M. Lőrincék fognak minket megnyugtatni, hogy senki nem nyúlt bele a választási rendszerbe”.

Stratégiai ágazatok

A választási rendszer megbízhatóbb „közelivé” tétele azonban inkább járulékos haszon. Sokkal fontosabb az a jól kivehető törekvés, hogy lehetőleg minden stratégiai területet szemmel tartson a hatalom, sőt, ezt összekösse a folyamatos fejlesztések költéseivel. Ezzel az ezermilliárdokra rúgó – nem kis részben uniós forrású – megrendelések mindinkább „jó helyre” mennek.

Infrastruktúra: építőipar, élelmiszeripar, energetika, közművek már korábban bekerültek a megbízható kezekbe, mostanában jön a bankszektorban az évek óta jegelt domesztikálás a Takarékbank-MKB-BB-fúzióval. És ne legyen kétség, újból előkerül a kiskereskedelem; a vasárnapi zárva tartás felmelegítése „önkéntes alapon” erre utal. És aligha véletlen a Budapest Airportra zúduló újabb támadási hullám; a célpontban lévők is láthatják ezt, a cégvezér és a kommunikációs vezető minapi villámgyors lecserélése (utóbbi helyére megbízható fideszes betétele) a bizonyság erre.

Mészárosról is tárgyalt Trumppal Orbán Viktor?

A semmitmondónak látszó találkozón akár Mészáros Lőrincről is tárgyalhatott Trumppal Orbán Viktor. Az Átlátszó szerint előkészületben van egy előterjesztés az oligarcha és más magyarok amerikai kitiltásáról és vagyonbefagyasztásáról. A mélyben a Fehér Ház és a külügyi apparátus küzdelme húzódhat meg.

Sokak meglepetésére a munkalátogatáshoz képest is igen rövid – alig negyedórás – kétoldalú és valamivel hosszabb, delegációk közti tárgyalás után semmilyen konkrétum se hangzott el Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor részéről. És azóta se – ami persze nem zárja ki, hogy a sok felől hallható fegyverzeti megállapodásból lesz üzlet. A két vezető kölcsönösen megdicsérte egymást, de ezen kívül semmi komoly se hangzott el.

Orbán is tudhat róla

Az Átlátszó most arról ír, hogy az amerikai kormányban – Külügy- és Pénzügyminisztériumban – szankciókat készítenek elő Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, a miniszterelnök veje, és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője ellen. A The Wall Street Journallal közösen írt feltáró cikk szerint a Globális Magnyitszkij-törvény alapján

korrupció miatt az Egyesült Államokba való beutazási tilalom és az ott lévő személyes vagyonok befagyasztása lehet a büntetés.

A cikk szerint Orbán tud az előkészületben lévő eljárásról.

A jelenlegi felállásban, az éppen enyhülő kétoldalú viszonyban valószínűtlen, hogy Trump jóváhagyna ilyen döntést, de a magyar és az amerikai orgánum szerint

„a háttérben egyre nagyobb a nyomás a Fehér Házon, hogy lépjen fel az Orbán-kormány korrupt gyakorlata ellen”.

A washingtoni találkozót republikánus és demokrata törvényhozók közös tiltakozása előzte meg, óva intve az elnököt attól, hogy fogadja Orbánt. A CNN pedig arról írt a találkozó napján, hogy környezetében azt tanácsolták Trumpnak, ne legyen túlságosan közvetlen Orbánnal, mert az nem szolgálja az amerikai célt, Magyarország távolabbra tessékelését Oroszországtól és Kínától.

A Globális Magnyitszkij-törvényt eredetileg Oroszország ellen alkották meg, emberi jogi sértések esetére alkalmazandó szankciókra, de később kiterjesztették a korrupciós cselekmények elkövetőire is.

Külügyesek inkognitóban

Az Orbán-Trump-találkozó furcsa mellékzöngéje volt, hogy az amerikai külügy éppen arra a napra hívta meg Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármestert és a már semmilyen fontosabb funkciót se viselő Kész Zoltán volt parlamenti képviselőt (mindketten a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagjai, Márki-Zay az elnöke).

A magyar politikusok – fogadóik kérésére hivatkozva –

nem árulták el, kikkel beszélgettek a külügyből,

akik véleményt kértek a magyarországi folyamatokról, szemmel láthatóan a parlamenten kívüli ellenzék lehetőségeit, potenciálját feltérképezendő.

Kitiltási kezdeményezések a közelmúltban

Márki-Zayék ellátogattak a Human Rights First emberi jogi szervezethez is, amely tavaly júniusi magyarországi jelentésében egyebek mellett azt javasolta az amerikai kormánynak, hogy az a Magnyitszkij-törvény alapján tiltson ki a területéről korrupt magyar politikusokat.

És nem ez az első kezdeményezés ugyanerre. Ahogyan azt a Független Hírügynökség tavaly márciusban megírta, – a teljes írást itt találja – „a Frontiers of Freedom az idén február 27-én levelet küldött Tillerson és Mnuchin minisztereknek, amelyben vizsgálatot kezdeményez kilenc magyarországi személy ellen az emberi jogok durva megsértése és extrém korrupció miatt” a Globális Magnyitszkij-törvény alapján. Az Amerikában élő Radványi Miklós elnökhelyettes jegyezte beadványban Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal, Polt Péter, Matolcsy György, Orbán Győző, Lévai Anikó, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István ellen kért eljárást.

Feltartóztatás kontra felpuhulás

Ez a kezdeményezés (is) megfeneklett, de szintén alátámasztani látszik az Átlátszó és a WSJ megállapítását a Fehér Házra nehezedő egyre nagyobb nyomásról. Ezért van különös jelentősége annak, hogy Márki-Zayékat inkognitóba szorult külügyi tisztviselők fogadták.

Emögött az húzódhat meg, hogy az amerikai Külügyminisztérium felső vezetését ugyan lecserélték a trumpi politikát támogató emberekre, de az apparátus igyekszik „életben tartani” a hagyományos külpolitikai irányvonalat, amelybe nem fér bele az orosz expanzióval szembeni (George F. Kennan hírneves diplomata által kidolgozott) feltartóztatási politika felpuhítása. E hét évtizedes külpolitikai doktrínát még egyetlen elnök se kísérelte meg feladni, emiatt most – a jelek szerint – a külügy „régi vágású konzervatívjai” megpróbálják a háttérből befolyásolni az elnöki külpolitikát.

A vasútépítés titkai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, feketét, méregerősen, ma számokról és cégekről beszélünk, ma koncentrálni kell. Bizony, már megint arról a fránya belgrádi vasútról lesz szó, arról a drága kis vonalról, amit még annyit fogunk emlegetni, főleg, mikor ki kell majd fizessük, arról… Illetve inkább a céges környezetéről, mert komolyan mondom, érdemel az is némi közfigyelmet.

Ugyebár, nem győzöm ismételni, mert sokan most sem értik: az üzlet úgy néz ki, hogy a kínai kormány a kínai Eximbankon keresztül adja a hatalmas hitelt a magyar kormánynak, amely azt továbbadja az építtető, három cégből álló konzorciumnak. Ők megépítik, minél drágábban, annál jobb, de lesz ott pénz, akármennyi, megéri az a kínai kormánynak: aztán elvileg az üzemeltetésből kell kitermelje a kölcsönt a konzorcium, csak éppen nem a szakértők által megjósolt 2400 vagy 83 év alatt, hanem hamarjában kell megkezdeni a törlesztést. Ez nem fog menni, a magyar állam nem kapja meg az általa továbbított pénzt, így mi is adósok maradunk a kínai államnak, az meg majd büntetésből magához veszi a vasutacskát kilencvenkilenc évre – vagy örökre, mert ennyi idő egy vasútvonal életében elég sok.

Persze értékbecslés után, szóval államadósságunk is marad a végére szépen, vastagon, akármibe lefogadhatjuk.

Ki van ez találva, mint már mondtam párszor, de lássuk, melyik az a három cég, amely képes és hajlandó volt vállalni ezt az üzleti öngyilkosságot?

Név szerint az RM International Zrt., a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a China Railway Electrification Engineering Group Kft. alkotja a konzorciumot. Ebben a mai világban ha ennyit tudunk, akkor már elég sokat tudunk, a világháló tele van adatbázissal, némelyik ingyenes is, lássuk az információkat, hasonlítsuk össze őket picit!

Először is, mit tudunk Mészáros-féle RM International Zrt.-ről?

Rövidített név RM International Zrt.
Ország Magyarország
Település Felcsút
Cím 8086 Felcsút, 0311-5. hrsz.
Web cím  
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.11.23
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Ez persze nem az összes adat, csak azok, amikkel tudunk is kezdeni valamit.

Lássuk ugyanezeket a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ről!

Rövidített név China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1054 Budapest, Honvéd utca 8. 1. em. 2.
Web cím  
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.06.12
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Hát kérem, akkor ez nem egy patinás pekingi firma, ezt is minálunk alapították, persze más kérdés, hogy az alapítója volt patinás is, pekingi is.

És mi a helyzet a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-vel?

Rövidített név China Railway Electrification Engineering Group (Magyarország) Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1134 Budapest, Váci út 33.
Web cím  
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.12.21
Jegyzett tőke 3 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma  

Akkor körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző esetben. De kérem, legyünk jóhiszeműek, van az úgy, hogy nagyra hivatott pekingi vasútmérnökök feltarisznyálnak 2017-ben, hamuban sült mantout készíttetnek maguknak az útra és elindulnak Magyarországra, céget alapítani, mert megálmodták, hogy ők itt kell vasutat építsenek. Csakis így lehetett, sehogy másként.

Amint az is nagyon valószínű, hogy egy ködös novemberi reggelen, 2017-ben Mészáros Lőrinc Li Taj-po klasszikus verseinek olvasása közben jött rá, hogy neki csakis és kizárólag kínai társakkal kell majd két év múlva vasutat építenie. Leette a könyvtekercset, ivott egy korty maotáj-pálinkát és felhívta Pekinget, hogy megkérdezze: kiket ajánlanának.

Lássuk, miben hasonlít egymásra a három cég? Mindhármat 2017-ben alapították, olyan fél év szórással, mindhármat minimális alaptőkével indították: a Mészáros-félének és a China Tiejiuju Engineering & Constructionnek ötmillió szerepel a bejegyzésben, a  China Railway Electrification Engineering csak hárommillióval szerénykedik a sor végén.

De miért pont akkor alapították őket, amikor?

Annak is megtaláltam a titkát.

A Budapest-Belgrád vonal ügye nagyon-nagyon régen merült fel először (mármint: viszonylagosan mondható réginek a történet), Orbán Viktor először 2013. november 25-én, a Bukarestben zajló Kelet-Közép-Európa(KKE)-Kína csúcstalálkozón állapodott meg Li Ko-csiang kínai és Ivica Dacic szerb kormányfővel arról, hogy együttműködnek a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében. Hát megállapodni sok mindenben lehet, főleg együttműködésben, az csak egy szándék, egy gesztus, azt mondja: „nincs ellenemre, segítek is benne, ha kell”. Aztán Isten malmai lassan őröltek, a magyar kormányfő több mint egy évvel később, 2014. december 14-én jelentette be Belgrádban, az akkori Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezleten, hogy „Magyarország, Szerbia és Kína szerdán aláírja a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről szóló megállapodást.”

Jó munkához idő kell, rosszhoz még több: arra további egy évet kellett várni, hogy a magyar és a kínai kormány aláírja a megállapodást a vasútvonal fejlesztéséről és finanszírozásáról – erre 2015. november 24-én, Szucsouban került sor. Ennek alapján a Budapest és Kelebia közötti, 166 km hosszú, egyvágányú pályát kétvágányúvá fejlesztik.

Közben volt egy uniós korrupciós vizsgálat, de 2016 novemberében megalakult a fejlesztésért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. is, amelynek tulajdonosai 15-85 százalék arányban a MÁV, valamint két kínai vasúttársaság, a China Railway International Corporation (CRIC) és a China Railway International Group (CRIG). Ennek viszont nincs köze a kivitelező cégekhez, azok a fentebb említettek. Azonban 2017 november 26-án Li Ko-csiang kínai kormányfő megérkezett Budapestre a Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezletre, másnap pedig megjelent a projekt kivitelezéséről szóló közbeszerzés ajánlattételi felhívása.

Jegyezzük meg a dátumot: 2017. november 27.

Mikor is alapították a Mészáros-féle RM International Zrt.-t?

2017. november 23-án. Négy nappal a közbeszerzési tender kiírása előtt.

(A kronológiáért köszönet az Átlátszónak)

Ez a Mészáros egy vátesz, a jövőbe lát, ha csak négy napra is, de jós ez az ember, látnok, próféta.

Ez gyorsan alapított egy céget, ami azóta sem művelt semmit, direkte azért, hogy jó eséllyel pályázhasson erre a vasúti kivitelezésre. Az, hogy a kínaiak is látnokok, már más kérdés, persze, hogy azok, ők meg biztos a I Chinggel jósolták meg, mikor van szerencsés nap cégalapításra, arról már a konfucianizmus tehet, meg a jóscsontok, hogy így eltalálták a tutit.

Egyáltalán, van ennek a Mészárosnak tapasztalata vasúti ügyekben?

Nem fogják elhinni: valamennyi van. Ugyanis tavaly januárban összesen 14,05 milliárd forintnyi megrendelést nyert el Mészáros Lőrinc két cége, az R-Kord Kft., illetve a Prolan Irányítástechnikai Kft. vasúti korszerűsítési munkákra. A feladat első része Pusztaszabolcs–Dombóvár között központi forgalomirányító rendszer kiépítése, a második rész központi forgalomirányító rendszer kiépítése Rákos–Újszász–Szolnok vonalszakaszon, illetve biztosítóberendezési áramellátások korszerűsítése a MÁV Zrt. országos hálózatán. Ezt a budakalászi székhelyű Prolan egyedül nyerte. Az R-kord a V-Híd Zrt.-vel közösen nyert egy közel 14 milliárdos vasútfelújítást is a Debrecen-Ebes vonalon.

Igen ám, de ezek nem lehetnek referenciamunkák az RM International Zrt. számára – hiszen egyikhez sincs semmi köze. Az RM International ugyanis mindezidáig két szalmaszálat sem tett keresztbe, társai úgyszintén nem.

Hogyan is mondta az RTL Híradójának Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója?

„Itt nem a tulajdonosi háttéren van a hangsúly. hanem a cégek felkészültségén és azon a vállaláson, amit a beruházás érdekében tesznek.”

Igen, jól tetszettek olvasni. Ezeknek a cégeknek a felkészültségén, amelyek eddig még egy sorompót vagy bakterházat sem építettek. A vállalás sem valami óriási: a három cég összalaptőkéje tizenhárom millió forint, ennyit Mészáros kevesebb, mint egy óra alatt megkeres, különösebb erőlködés nélkül (ugyanis a napi.hu kalkulációja szerint óránként 18.2 millió forint bevétele van neki).

Szóval, csőd esetén sem sokat kockáztat. Bagatell, így mulat egy magyar úr.

Tudják mit?

Nem írom le, miféle következtetésre jutottam.

Kell a fenének a per.

Pont arra, amire maguk.

Igen, azt, oda.

Beléje.

Neki.

A Budapest-Belgrád vasútvonalat is Mészáros Lőrinc építi

A legalább 750 milliárdos, belátható időn belül nem megtérülő Budapest-Belgrád vasútvonalat is Mészáros Lőrinc érdekeltsége építheti. A kínai kölcsönből végzendő beruházásban még két kínai cég vesz részt.

A leggazdagabb magyarként nyilvántartott Mészáros Lőrinc cége, az RM International Zrt. két kínai céggel konzorciumban nyerte el a vasútvonal építésének lehetőségét – tudta meg az Index.

A tender lezárultát egy nappal korábban Szijjártó Péter jelentette be Pekingben, éppen csak a nyertesek nevét nem mondta el. Az Index úgy tudja, hogy az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorcium a titokzatos nyertes.

Az RM International  Zrt. Mészáros Lőrinc érdekeltsége. A most alapított társaság fő profilja a vasútépítés, tulajdonosai a Mészáros és Mészáros Kft., valamint az R-KORD Kft. (melynek tulajdonosa szintén a Mészáros család a Mészáros Építőipari Holding Zrt.-n keresztül).

A vasútvonal része a kínai Egy út, egy övezet, vagyis az Új selyemút beruházásainak (amelyek értéke akár 3000 milliárd euró is lehet, nagy aggodalmat keltve sok nyugati országban).

Célja, hogy a kínaiak által megvett pireuszi kikötőhöz közvetlen vasút vezessen.

Az építést kínai hitelből végzik, amit a magyar állam vesz fel. Az eddigi számítások szerint legalább 750 milliárd forintba fog kerülni, és lényegében sose térül meg. A legalább 130 év ugyanis nehezen tervezhető gazdaságilag. A vasútvonal szinte kizárólagos kínai érdekéről, tehát magyar szempontból értelmetlenségéről bőven írtunk itt.

A tervek szerint az év végén, 2020 elején kezdődhet a kivitelezési munka. A hatálybalépéstől számított öt éven belül pedig a teljes beruházás lezárulhat.

Reptéri viták – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ma valami könnyű kávét kérnék, talán capuccinót vagy lattét, légies dolgokról lesz szó – mi lehetne légiesebb egy repülőtérnél? Persze, maga a reptér nem szálldogál, fent a magas levegőégben, az egy viszonylag terjedelmes ingatlan, de vannak légi vonatkozásai. Már persze, ameddig vannak: tetszettek hallani, hogy el akarják költöztetni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret?

Vagy nem, persze: de nagyon furcsákat vijjognak a keselyűk a szögesdróton (ilyen ügyben mégsem mondhatom, hogy a verebek csiripelték a kerítésen). Vagy elköltözik, ez az egyik változat, vagy egyszerűen a Mészáros Lőrincé lesz, de bármelyik is következik be, az mindenképpen közkívánatra lesz.

Nem tetszik hinni?

Bebizonyítom.

Szóval, már jó néhány hónapja zajlik egy nyilvános vita, magyarán veszekedés azzal kapcsolatban, hogy hangos-e a légiközlekedés, avagy nagyon hangos. Abban minden fél megegyezik, hogy semmiképp sem csendes. A legutóbbi időkben egyenesen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ellen bontakozik ki tömegmozgalom, mivel nem lehet tőle éjjel aludni. Hát, kínálkozik a csapda és belé is esek, bemutatok néhány tényt, de nem is számítok arra, hogy ezek bárkit is meggyőznének, akinek már van szubjektív véleménye.

Panaszolják, hogy drasztikusan megnőtt a légiforgalom. Igen, az utasszámot tekintve valóban komoly a növekedés, és nehéz is kiszolgálni, főleg, hogy a Liszt Ferenc tényleg felújításra szorulna. Csakhogy – mihez képest nőtt meg micsoda? A légiközlekedés (meg a vasút) abban különbözik más tárgyköröktől, hogy szinte minden nagyon pontosan dokumentált, így például nem kell sokat kutatni ahhoz, hogy megtudjuk: 2005-ben durván 126 ezer gépet regisztráltak, tavaly 115 ezret, és közben az utasforgalom 8 millióról 15 millióra nőtt.

Hogy lehetséges ez?

Hát úgy, hogy 2005-ben még nem voltak nagy forgalmú fapados légitársaságok. És ezek már korszerű, csökkentett zajszintű gépekkel dolgoznak. Hogy mondjak egy példát: a régi magyar kormánygép egy AN-26-os volt – Árpi bácsinak nem voltak luxusigényei – és azért kellett szállítógépnek visszaminősíteni, mert a legtöbb európai reptéren nem szállhatott le a hajtómű zajszintje miatt (meg azért, mert egyszerűen megadta magát 2017-ben). Tehát nem is használhatnának elavult vagy zajos gépeket, ugyanis sehol nem tudnának velük leszállni, nem fogadnák magát a típust sem.

Akkor ott az éjszakai nyugodalom kérdése. Az bizony tényleg fontos, magam is harapok, ha nem hagynak aludni. Ámde mit tudott meg a 24.hu?

„A jelenlegi szabályozás szerint este 10 és reggel 6 óra között a menetrend szerinti és a nem menetrend szerinti kereskedelmi le- és felszállások száma legfeljebb napi 50, ebből éjfél és 5 óra között legfeljebb napi 6 lehet. Ettől eltérni csak a légiközlekedési hatóság előzetes engedélye alapján lehet. A felmentést a Palkovics László vezette innovációs tárca légügyi kockázatértékelési hatósági főosztálya adja ki, és a Budapest Airport honlapja szerint alkalmanként meg is teszi, főként sportesemények miatt. Például a Mol Vidit a fehérorosz BATE Boriszov stadionjába szállító gép november 30-án kvótán felül kapott le- és felszállásra engedélyt, éjjel 1 óra 55-kor, illetve 2 óra 30-kor.” (24.hu)

Tehát szó sincs éjszakai csúcsforgalomról

A Tarlós István által vizionált teljes éjszakai repülési tilalom már csak azért sem jó ötlet, mert egyfelől kevés járatot érintene amúgy is, másfelől tilos bezárni a repülőteret éjszakára. Mi van, ha egy menetrendszerű járat Magyarország felett hibásodik meg? Megtagadjuk a kényszerleszállást, mert elmúlt már záróra? Leküldjük Taszárra, ami katonai repülőtér, és jelenleg használaton kívül van? Vagy azt mondjuk, amit szoktunk, hogy „minek jött ide?” és a másik oldalunkra fordulunk?

Igen, a repülőtér lármás üzem. A pályaudvar is, a Keleti mellett lakom, mikor épp nincs építkezés és nem nagy a forgalom, itthon is állandóan frissültek az ismereteim a menetrendről, míg annyira meg nem szoktam a hangosbemondót, hogy már nem is hallom – azt is megengedem, hogy sokan vannak, akik nem képesek megszokni. Tehát nem, nem vitatom, miszerint a repülőtér bizony lármás, hangos, zajos.

Én azt vitatom, hogy most lármásabb lenne, mint korábban: hiszen látjuk, hogy a nálunk megforduló gépek száma csökken, a zajszintjük pedig alacsonyabb.

Attól még persze senki sem mondhatja, hogy csendesek lennének.

De miért pont most lett ez fontos?

Tarlós esetében ez érthető: ő szavazatokat szerez ezzel a főpolgármester-választásra, és gáncsolni akarja Karácsonyt, aki korábban kidolgozott egy alternatív megközelítési rendet, Zugló zajteher-mentesítésére. Mármost ha nincs repülés, zaj sincs, legalábbis éjszaka, ez úgyszólván világos.

Rendben, de akkor mi legyen a nemzetközi repülőtérrel? Az a vitatkozókat rendszerint nem érdekli, ugyanis ha nem politikusok vagy azok aktivistái, akkor rendszerint olyan elképzeléseik vannak a megoldásról, hogy „ne repüljenek, minek azt”, „zárják be”, „lőjék le a gépeket”, csak tudjon tőlük aludni a muskátlijuk, vagy amit tartanak. Mivel pedig azok, akik nem repülnek, mindig többen lesznek azoknál, akik repülnek, ha ebből politikai kérdés lesz, netán meg is szavaztatják a lakosságot az ügyben, a Liszt Ferenc repülőtér szomorú jövő elébe néz, amint Budapest is. Szép lesz egy főváros nemzetközi légikikötő nélkül, annyit mondhatok: ilyen még Mongóliában és Nepálban sincs. Csak nálunk lenne elképzelhető.

Persze, erről sosem fogunk szavazni

Kedves és öntudatos választópolgár-társaim, ennyire még ez a rendszer sem lehet hülye, ez csak az önkormányzati választások hadjáratának része, Tarlós és Karácsony közötti torna a zöld mezőben, lóháton, dárdával, páncélban.

De a felkínált lehetőségeket tekintve – éjszakai repülési tilalom és/vagy a reptér költözése Kecskemétre – is azt kell mondanunk, hogy a bajvívók nem tudják, miről vitatkoznak. Ugyanis, mint a 168 Órában felfedeztem:

„A 2005-ös privatizációs szerződés egy másik sarkalatos pontja az volt, hogy az állam garantálja: 100 kilométeres körzetben nem hoz létre utasszállító gépek fogadására alkalmas repülőteret.

Ennek ellenére dobta be Tarlós István, hogy nem tartja kizártnak a fapados és teherszállító gépek egy új, Budapest-környéki repülőtérre való átirányítását.

A kormánypárti orgánumok erre kész tényként közölték, hogy Kecskemét lehet a fapadosok reptere, hiszen a Modern városok program keretében megkezdődött a katonai légibázis kettős hasznosításának tervezése. Csakhogy itt legfeljebb a Mercedes gyár, valamint a beszállítói kör üzleti célú járatai landolhatnak majd a vadászgépek mellett.” (168 Óra)

Jé, tényleg. Meg hát a kecskeméti repülőtér tényleg nem alkalmas nagy személyforgalom lebonyolítására. Az a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisa. Annak is épült – még 1937-ben. Minden fejlesztése mindig is katonai célú volt. Oda fapados forgalmat átirányítani nem lehet.

Akkor mi lesz?

Megjósolom: valószínűleg semmi sem történik majd.

Minek történne? Ez az egész mostani cirkusz, amibe még Gulyás Gergely is belekeveredett a Miniszterelnöki Hivatal részéről, a ferihegyi konténer-terminált kritizálván, csak két dologra jó, és ebből az egyik az, hogy Tarlós megint főpolgármester legyen. Majd megválasztják a csendpártiak, habár, mivel Karácsony is csendet ígér, a politikai felhasználás már nem is olyan nagyon egyértelműen fontos.

Igazából arról lehet szó, az lehet a valós cél, amit a G7 megtudott, vagyis, hogy Mészáros Lőrinc a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. megszerzésére készül.

Kicsit drága játék lenne neki, nagy falat, de hogy úgy mondjam, a körültekintés sosem volt az erőssége, meg hát mintha nem is ő hozná a saját üzleti döntéseit. Akkor számoljunk egy kicsit. Ugye, Mészáros cégének menedzsmentje kifejtette, hogy a jövőben kevés, de nagyméretű felvásárlásra törekszik; elsősorban a bank- és pénzügyi szektor, az informatika, az ingatlanszektor, valamint a telekommunikációs ágazat érdekli. Ez a befektetés tekinthető ingatlannak, ha akarjuk, és mindenképpen nagyméretű. De mennyi az annyi?

„Az utóbbi években Európában a reptér-üzemeltető cégek alsó hangon az éves EBITDA (adózás, hiteltörlesztés és értékcsökkenés előtti eredmény) 15-szörösén keltek el. A Budapest Airport tavalyi számai még nem ismertek, 2017-ben az EBITDA 55,5 milliárd forint volt, amiből 833 milliárdos vételár adódna.” (G7)

A médiahadjárat lefaraghat az árból

Nem mondom, hogy nem óriási pénz, de arra van a médiahadjárat, hogy lefaragjanak belőle. Hiszen, ha 1. nem is fogadhatnak éjszaka járatokat, 2. zajos és gondoskodni kell a zajvédő falakról, miegymásról, 3. zsúfolt, kényelmetlen, a minap az álmennyezet egy darabja is leszakadt (a rossz nyelvek szerint egy brit turista nyakába, aki azt találta mondani, hogy józan), szóval, ha ilyen tengernyi baj van vele, csak nem kérhetnek érte annyit, amennyi a nominális ára?

Aztán, ha különböző intézkedésekkel nehezítik, esetleg el is lehetetlenítik a repülőtér működését, akkor fog csak igazán lemenni az az összeg, kérem!

De hát, ugye tömegesen jönnek a panaszok. Milyen érdekes: főleg a kormánysajtóban jönnek. Még egyszer mondom: ezeknek jó része jogos és minden alapja megvan (más részük mondvacsinált). Azonban minden megjelent írás egy-egy argumentum az üzleti tárgyalásokon, azt bizonyítja, micsoda bóvli ez a repülőtér, ennyit nem ér, de még kevesebbet is alig…

Szóval, aki ebben a vitában öntudatosan síkra száll a repülőtér ellen, az bizony Mészáros Lőrincet támogatja.

Esetleg még Tarlóst.

Erről szól ez, nem a repülőgépek zúgásáról.

FRISS HÍREK

Autódőzsi a ...

Zaklatás Dör...

Isten küldöt...

Merkel Auchs...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK