Kezdőlap Címkék Thomas Piketty

Címke: Thomas Piketty

Orbán Viktor, a spin diktátor

Két jeles szakértő könyvet írt arról, hogy Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor miképp használja ki és fel a digitális világot a hatalom megszerzésére illetve megtartására.

A zsarnokság változó arca a 21-ik században – ez az alcíme Szergej Gurijev és Daniel Treisman könyvének. Egyikük a párizsi SciencesPo professzora, másikuk Los Angelesben tanít a University of California-n.

“A szerzők fő állítása az, hogy az újfajta diktatúrák legfőbb törekvése a társadalom tömegeinek manipulálása miközben buborékba zárják azokat, akikre az eszközeik nem hatnak. Vagyis az értelmiséget elszigetelik, hogy ne tudjon kommunikálni a felsőoktatásban nem részesült tömegekkel. Ez a stratégia működőképesnek bizonyult. Miközben a társadalom szélesebb rétegei csak manipulatív, erősen megszűrt információhoz juthatnak, az értelmiség számára fennmaradhatnak a kritikus sajtó termékek, ezekben egymás között ki is engedhetik a gőzt, de azt büntetik, ha a társadalom szélesebb rétegeihez akarnak szólni” – nyilatkozta a könyvről a HVG-nek Rosta Miklós, a Corvinus egyetem professzora. A professzor hozzátette:

“a magyar rendszer különleges a spin diktatúrák között, mert a legfejlettebb és legdemokratikusabb államok szövetségén belül tudott kiépülni.

Az unió nem volt felkészülve ilyen folyamatra. Amikor a támogatásokat átutalja, akkor az értékeivel ellentétes rendszer fennmaradását finanszírozza. A szabad munkaerő áramlással pedig csökkenti.”

Hol itt a novum?

A két Papandreu találta ki Görögországban a nemzeti együttműködés rendszerét, melyben az uniós eurómilliárdokat politikai lojalitás alapján osztották szét meghamisítva az Eurostatnak elküldött statisztikát. Amikor a görög gazdaság összeomlott 2008-ban, akkor a statisztikai hivatal elkezdett hiteles számokat közölni mire Athénban hadbíróság elé akarták őket állítani hazaárulás vádjával. Brüsszel alig tudta megmenteni a szerencsétlen statisztikusokat.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi beszéde hasonló jelenségről árulkodott. A média a digitális forradalom előtt is két részre vált: az elit nívós és hiteles információkra támaszkodó sajtójára és a tömegeknek fenntartott médiára, amelyben Trump megszerezte a szükséges készségeket a népszerűség kivívására és fenntartására. A digitális forradalom abban hozott újat, hogy megszűnt az elit lehetősége a média fogyasztási szokások befolyásolására: az interneten mindenki azt néz, amit akar.

Miért váltak népszerűvé az összeesküvés elméletek és az álhírek? Mert a bérből és fizetésből élők többsége a globalizáció vesztesének érzi magát Európában és az Egyesült Államokban. Ez az érzés egyáltalán nem alaptalan: miközben a reálbérek alig nőnek addig a tőkejövedelmek exponenciálisan emelkednek – ahogy erre Thomas Piketty francia közgazdász rámutatott.

Az Oxfam a davosi világgazdasági fórum elé terjesztette jelentését melyből kiderült, hogy az elmúlt három évben a világ öt leggazdagabb embere megduplázta vagyonát miközben bérből és fizetésből élő 800 millió munkavállaló reáljövedelme csökkent.

150 milliárd forinttal nőtt Mészáros Lőrinc vagyona az idén

0

“Nehéz időszakot hagyunk magunk mögött” – mondta évértékelő sajtóértekezletén Orbán Viktor miniszterelnök, aki bizonyára nem a leggazdagabb magyarra, Mészáros Lőrincre gondolt. A miniszterelnök alteregója, aki tavaly lecsúszott a harmadik helyre, újra az első lett a Forbes listáján, mert idén sikerült 150 milliárd forinttal növelnie a vagyonát.

Mégis miből amikor Magyarországon szinte mindenkinek csökkent az életszínvonala? Vagy talán a kettő között van összefüggés?

591,3 milliárd forintra becsüli Mészáros Lőrinc vagyonát a Forbes vagyis Orbán Viktor egykori osztálytársa már euróban és dollárban is milliárdos. Neki bejött a nemzeti együttműködés rendszere. A második helyen Csányi Sándor szerénykedik, az OTP elnöke tavaly még megelőzte Mészáros Lőrincet, de idén már lemaradt mögötte. Neki 573 milliárd forint a vagyona. Az idén először szerepel a Forbes ötvenes listáján Tiborcz István, a miniszterelnök veje. A törekvő ifjú, akinek villámgyors karrierje csakis Nicu Ceausescuhoz hasonlítható 75,3 milliárd forintos vagyon boldog tulajdonosa Orbán Ráhellel együtt.

Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója korábban lecsúszott a listáról, de most visszatért. Neki még időközben elhunyt férje alapozta meg vagyonát, aki nyakig benne volt kétes ingatlan ügyletekben a kilencvenes években.

Az ötven leggazdagabb magyar összvagyona 6935 milliárd forint vagyis a tavalyi GDP 10%-a!

Az oligarcháknak tehát jó éve volt az idei is, de vajon miért sikerül nekik mindig majdnem minden miközben a többség megélhetési gondokkal küszködik?

Az oligarcha átváltja a vagyont és a hatalmat egymásra

Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere ezen a pofonegyszerű alapelven működik.

“Az oligarcha vagyonára támaszkodva megszerzi a politikai hatalmat, és politikai befolyását vagyona gyarapítására használja föl. Az oligarchikus uralom stabilitásának alapja tehát a vagyon és a politikai hatalom hézagmentes összefonódása”

– írja Bokros Lajos ex pénzügyminiszter az Élet és Irodalomban, ahol rámutat a nemzeti együttműködés rendszerének alapvető tulajdonságára: ”a kisajátított politikai hatalom révén a piaci és a politikai verseny egyaránt megkerülhető, korlátozható és felszámolható.”

Mindez azonban csak azt indokolja, hogy miért gazdagodik rohamtempóban Mészáros Lőrinc, de arra a kérdésre nem ad választ, hogy miért megy neki akkor is jól amikor a lakosság döntő többsége megélhetési válsággal néz szembe? Rá és a többi oligarchára miért nem vonatkozik a válság?

A globális kapitalizmusban a liberális szabályozás érvényesül vagyis alacsonyak az adók, ha pedig nem azok, akkor könnyű kijátszani a jogszabályokat, és ennek következtében a tőkejövedelmek gyorsan növekednek miközben a munkajövedelmek reálértékben stagnálnak vagy csökkennek a fejlett világban – erre a kínos kontrasztra Thomas Piketty francia közgazdász mutatott rá Capital című könyvében. Az Egyesült Államokban és Európában ugyanez a helyzet: a gazdagok gazdagodnak miközben a bérből és fizetésből élők az inflációval küszködnek.

The poor stay poor and the rich get richer – a szegény szegény marad, a gazdag gazdagodik – énekelte everybody knows – mindenki tudja – című számában Leonard Cohen.

Orbán csapata felfedezi Marxot

0

Orbán Viktor a fundamentalista antikommunista az utóbbi időben lelkesen méltatja Kínát, melyet a kommunista párt vezet vaskézzel immár 74 éve. A magyar miniszterelnök egyidejűleg bírálja a Nyugatot, “amely hanyatlik”, és különösen az Egyesült Államokat, “mely puccsot készít elő ellene.”

Jeszenszky Zsolt, a Hír Tv sztárja ezekután nem tehetett mást minthogy felfedezte Marx Károlyt, a kapitalizmus elszánt bírálóját.

“Marx jó kérdésekre rossz válaszokat adott“

– állapítja meg a Pesti Srácok oldalán korunk jeles teoretikusa. Jeszenszky Zsolt előadja Marx elméletét a tőke koncentrációjáról és centralizálásáról. Korunkban megtette ezt már a francia baloldali közgazdász, Thomas Piketty, akinek Capital-Tőke című könyve hetekig vezette a népszerűségi listát New Yorkban is. Konklúzió: nagyon kevesek kezében nagyon sok pénz összpontosul méghozzá egy országban: Marx idején ez a brit birodalom volt, ma pedig az Egyesült Államok. Ez a pénzügyi elit irányítja a világgazdaságot – írja Marx nyomán Jeszenszky Zsolt.

Miért hadakozik akkor Orbán az USA ellen?

Mert szuverenista vagyis a saját erejére kíván támaszkodni. Erre látja jó példának Kínát Orbán és Jeszenszky Zsolt.  Csakhogy ez vaskos tévedés: a kínai gazdasági csoda az USA aktív támogatásával ment végbe! A nyugati tőke és technológia tette naggyá Kínát nem pedig a konfrontáció az Egyesült Államokkal. Az a szovjet- orosz út, amely egyértelműen a zsákutcába vezetett el. Peking kezét lábát összetörve igyekszik elkerülni a konfrontációt, mert jól látja, hogy Moszkva mire ment azzal. Amióta leállt az együttműködés az USA-val a Kína gazdasági csoda odalett. Ezért Peking mindenáron modus vivendit akar találni az Egyesült Államokkal nem pedig szembeállni vele mint Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor. Harmadikként ide kívánkozik még Kim Dzsong un neve: Észak Korea fura ura a szuverén nemzeti kommunizmus megtestesítője. Dzsucse a rendszer alapja vagyis: támaszkodjunk a saját erőnkre! A végeredmény katasztrofális: miközben Dél Korea az USA aktív támogatásával a világ egyik gazdasági nagyhatalma lett, melynek GDP-je meghaladja a jóval nagyobb és népesebb Oroszországét, Észak Koreában a diktátornak sírva kellett bocsánatot kérnie népétől a folyamatos éhezésért. Ide vezethet a folyamatos szembenállás az Egyesült Államokkal, de ki akar ide eljutni?

Migráció és integráció – vita Franciaországban a lázongás okairól

“Nincs közvetlenül köze a migrációhoz az elmúlt napok zavargásainak, a letartóztatott törő zúzó fiatalok több mint 90%-a francia állampolgár volt” – hangsúlyozza Francois Hollande. Franciaország egykori szocialista köztársasági elnöke arra mutatott rá, hogy jelentős társadalmi csoportok integrációja nem fejeződött be:  a gyors változásokhoz alkalmazkodni képtelen rétegek marginalizálódtak.

A gettókban – éppúgy mint az Egyesült Államokban – kialakultak olyan területek, ahol a kábítószerkereskedő maffiák az urak. Ide tartozott a rendőr által lelőtt 17 éves arab fiatal is, aki francia állampolgár volt. A fiatalembernek Mercedes-e volt, melyet ilyen fiatal korban vagy a szüleitől kap valaki vagy pedig a drog maffiától.

A francia rendőrség csendes alkut kötött a drog maffiákkal: “a gettóban nem zavarunk titeket, de azonkívül ne merészkedjetek! “A francia rendőr azért is tüzelt, mert a fiatal drog kereskedő túllépte a csendes alku határait. A párizsi Le Figaro hosszan közölte a titkosszolgálat egykori főnökének nézeteit, melyek szerint a francia elit képtelen kezelni az ötven éve beáramló nem európai migrációt:

Mi okozta a zavargást a titkosszolgálat egykori főnöke szerint?

“1- a francia állam elleni lázadás
2- fosztogatás
3- a hivatásos törő zúzó csoportok – casseurs”

Ez a véleménye Pierre Brochandnak, aki a francia titkosszolgálatot vezette 2002 és 2008 között, korábban pedig Budapesten és Izraelben volt nagykövet.

“Kísérteties a hasonlóság az amerikai faji gettókkal, csak a lőfegyver használat más, mert az Egyesült Államok ebben megengedőbb mint Franciaország.”

Az ex titkosszolgálati főnök szerint a francia állam nem tudja kezelni a problémát, és ezért is egyre többen vesznek részt a lázongásban.

“100 és 200 ezer közé teszik a zavargásokban résztvevők számát, a döntő többségük fiatal volt.”

Miért voltak ilyen sokan?

1- “a közösségi hálók és platformok multiplikátor hatást gyakoroltak. 2005-ben, a legutóbbi zavargások idején ezek még nem terjedtek el a gettókban.”
2- “vidéki kisvárosokra is kiterjedt a lázongás, ahol korábban ilyesmi nem fordult elő”
3- “Párizs belvárosában is megjelentek a törő zúzó bandák pedig ezt eddig a rendőrség eredményesen védelmezte “ Mi történt valójában?

“Fellázadt a Franciaország területén élő nem európai származású fiatalok egy része” – állítja az egykori titkosszolgálati főnök, aki ennek okát abban látja, hogy nyílt társadalom jött létre Franciaországban és egész Európában.

“A társadalom többsége befogadóvá vált, de beengedett olyan kollektív tudattal rendelkező csoportokat, melyek megkérdőjelezik ezt a társadalmat.”

– vázolja fel a problémát Pierre Brochand a Le Figaroban.

Az egyenlőtlenség a lázongás fő oka

Ez a véleménye Thomas Piketty közgazdásznak, aki a Le Monde-ban fejtegeti rendszeresen nézeteit az aktuális eseményekről. Korábbi könyve, mely a Capital – Tőke címet viselte, nagy siker volt az Egyesült Államokban is, mert arra mutatott rá, hogy az elmúlt negyven évben szétnyílt az olló:

a bérből és fizetésből élők jövedelme alig emelkedett míg a tőke nyeresége exponenciálisan nőtt – hála a globalizációnak.

Thomas Piketty szerint most Franciaországban is erről van szó: az ország gazdag és szegény vidékei között drámai mértékben megnőttek a jövedelmi különbségek!

A GDP óriási kiemelten koncentrálódik Párizs gazdag részei körül, ahol a pénzügyeket intézik. Ez a rész különösen fellendült a brexit következtében, mert Londonból sok pénzintézet átköltözött Párizsba. Ebben a körzetben van például Neuilly, Franciaország leggazdagabb városa, ahol korábban Nicolas Sarkozy volt a polgármester. A világ leggazdagabb embere, Bernard Arnault is ennek az egyre gazdagodó kisebbségnek a szimbóluma Franciaországban és nemcsak ott. Ezzel szemben a külvárosok többsége tele van munkanélküli fiatalokkal, akiknek sem megfelelő iskolai végzettségük sem családi hátterük sincs ahhoz, hogy elhelyezkedjenek a gyorsan változó gazdaságban.

Vidéken a hagyományos ipar sok helyen leépült, és a helyére nem jött semmi!

Jól mutatja a különbséget az ingatlan helyzet: Párizs belvárosában, a hetedik kerületben egy átlagos lakás ára 1,2 millió euró, a lepukkant vidéki településeken az átlag 60 ezer euró!

A nyugdíjkorhatár elleni tömeges tüntetések megmutatták, hogy Franciaországban távolról sem csak a gettók népe elégedetlen a stagnáló életszínvonallal. Ezért Macron elnök közölte: ezúttal nem lesz program a külvárosok fellendítésére, vagyis nem akarják pénzzel megvásárolni a lázongó gettókat.

Miért változott meg Macron elnök véleménye?

Egyrészt, mert a francia államnak nincsen pénze: az államadósság és a költségvetési hiány felül van az eurozóna normáin, másrészt pedig rájöttek arra, hogy a külvárosok fellendítését célzó programok igen csekély eredményt értek csak el. Marad a tüneti kezelés, de a titkosszolgálat ex vezetője joggal mutat rá: ezeket a problémákat csupán rendőri eszközökkel Franciaországban sem lehet megoldani.

Gazdag öregek – szegény fiatalok

0

36 ezer milliárd dolláros örökséget kapnak a következő generációk az Egyesült Államokban amikor a baby boom nemzedék átadja a stafétabotot és vagyonát – állapítja meg a New York-i Bloomberg. Gyorsan hozzátéve ehhez, hogy ilyen még nem volt az amerikai történelemben, de valószínűleg az egész világtörténelemben sem.

A legutolsó adat a 2016-os, mely 427 milliárd dolláros vagyon átruházást jelent öröklés útján. A trendnek még csak az elején vagyunk, de a tendencia világos. 1989-hez képest 119%-os a növekedés akkor is, ha az inflációtól megtisztítjuk a vagyonok értékét. Miért ?

Ben Bernanke helikopteres dollár esője

A nagy pénzügyi válság idején a Fed főnöke azt hangsúlyozta, hogy az 1929-es pénzügyi katasztrófa azért vált világméretű válsággá, mert az amerikai döntéshozók megszorító politikát folytattak. Az óvatos pénzügyi politikai az összeomlás szélére sodorta a piacot, ahol általános bizalmi válság alakult ki. Épp ezért Ben Bernanke az ellenkező megoldást választotta: olcsó pénzzel árasztotta el a piacot. Híres példája szerint úgy is lehet a bizalmat és a fogyasztást növelni, ha helikopterről pénzt szórunk az emberek közé. Az ilyen ingyen pénzt ugyanis az emberek többsége siet elkölteni. Olyan impulzust ad ezzel a piacnak, amelytől azután fokozatosan helyreáll a bizalom, és megindul a gazdasági növekedés. Végül erre a látványos bemutatóra nem került sor, de a valóságban az történt, hogy

a baby boom nemzedék nagyon jól járt.

A nagy pénzügyi válság idején már a nyugdíjhoz közelített ez a nemzedék (1945-1964) legidősebb korosztálya. Az ő számukra az olcsó pénz, melyet alacsony infláció kísért valóságos áldás volt. A tőkebefektetések értéke újra szárnyalni kezdett, az ingatlan piac is lassan magára talált. Mind a két esetben a baby boom nemzedék volt a legfőbb haszonélvező. Talán mondanunk sem kell, hogy maga Ben Bernanke is ide tartozott éppúgy mint az USA elnökei.

Mi történt a bérből élőkkel?

Az emberek többsége az Egyesült Államokban is a munkájából akar megélni. A menedzser kasztnak ez remekül sikerül is: a jövedelmük mindinkább a cégük tőzsdei teljesítményétől függ. Minthogy a tőzsde szárnyalt, ezért a csúcs menedzserek csillagászati jövedelmeket vihettek haza. Aki viszont a bér skála alsó részében foglalt helyet mint a munkások vagy az átlag értelmiségiek azok nemigen dicsekedhettek: a reálbérek alig nőttek pedig az infláció nem volt magas. Miért nem volt komoly növekedés? Mert az informatikai forradalom leszorította a béreket – óriási konkurenciát teremtve az emberi munkaerőnek. A másik ok a bevándorlás: a külföldről érkező olcsó munkaerő szintén gyengítette a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét. Végül pedig itt volt az outsourcing vagyis az amerikai tőke exportja. Főként oda, ahol az olcsó szakképzett munkaerő miatt extra profit volt várható. Itt Kína állt az első helyen. Ha ezt a három tényezőt összeadjuk, akkor előttünk áll Trump támogatóinak egy jelentős része. A rozsda övezetek népe, amely egyáltalán nem profitált Ben Bernanke és utódai válságkezelő politikájából.

A fiatalok szívnak

Ha valaki ma kikerül a munkaerőpiacra az Egyesült Államokban, akkor azt tapasztalja: borzasztóan nehéz megszerezni azt, amit minden középosztálybeli amerikai természetesnek tekint: a saját házat vagy lakást. A nagyvárosokban oly magasra emelkedtek az ingatlan árak, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ott lakjanak. Ezért New York népessége például évről évre csökken. De lakás problémái vannak a fiataloknak San Franciscóban és a környékén is, mert az informatikai óriások annyira felverték az ingatlan árakat, hogy a pályakezdők képtelenek kigazdálkodni a szükséges összeget egy lakáshitel felvételéhez.

A nagy vagyon transzfer

Minthogy a fiatalok saját maguk nehezen boldogulnak a pálya kezdetén, ezért nagyon felértékelődik az örökség szerepe. Csakhogy az Egyesült Államokban általános felfogás szerint a self made man az igazi amerikai! Ezért például a baby boom nemzedékhez tartozó Bill Gates, aki ismét a világ leggazdagabb embere lett, úgy döntött, hogy vagyonának nagy részét jótékony célokra fordítja. Gyerekeinek csak olyan örökséget szán, mely a tisztes jóléthez elég, de semmiképp sem teszi tunyává őket. Maga Bill Gates az egyetemről kimaradva vetette bele magát az informatikai forradalomba, melynek egyik emblematikus figurája lett. A Melinda és Bill Gates alapítvány dollár milliárdokat fordított az AIDS elleni küzdelemre Afrikában. Az eredmény látszik is: ez a korábbi népbetegség, amely millió számra ölte az afrikaiakat, mára visszaszorult.

Mindezzel együtt az alap probléma megmarad. Erre Thomas Piketty mutatott rá híres művében a Capital /Tőke/-ben. A francia közgazdász könyve, mely hetekig vezette az amerikai sikerlistákat, statisztikai tényekkel bizonyította: a tőke jövedelmek sokkal gyorsabban nőnek mint a munkából megszerezhető bérek! És minthogy a tőke tulajdonosok többnyire a baby boom generáció tagjai, ezért ők elégedetten tölthetik életük hátralevő nyugdíjas szakaszát.

A fiatalok viszont dühösek. Ezt érzékelik az ellenzéki demokraták, akik egyre baloldalibb újraelosztó tervekkel állnak elő a választási kampány során. Meg akarják adóztatni a nagy vagyonokat, melyeket adó reformjával épp a baby boom nemzedékhez tartozó Donald Trump növelt tovább. A következő választás Amerikában tehát jelentős részben a gazdag öregek és a szegény fiatalok szembenállásáról szól majd – véli a Bloomberg.

Elszabadult cégvezetői fizetések: bepillantás a Trump-kamuflázs mögé

Az amerikai topcégek vezetőinek fizetése 30 év alatt csaknem ezerszeresére (!) nőtt, az alkalmazottaké alig 12 (!) százalékkal. Tavaly ez az arány 278 az 1-hez volt. A lecsúszó középosztály ennek elszenvedése láttán fordult a hamis próféta Donald Trump felé.

Tavaly az Egyesült Államok 350 legnagyobb vállalatát vezető vezérigazgatók mindegyike átlagosan 17,2 millió dollárt keresett. Ez 278-szorosa az átlagos munkavállaló fizetésének – olvasható a statista.com összefoglalójában, ami az Economic Policy Institute (EPI) jelentését veszi alapul.

Ezer vs. tizenkét százalék

A vállalatvezetői és munkavállalói jövedelem közti szorzó az 1960-as évek második felében húszszoros, 1980-ban 31-szeres, 1990-ben már 58-szoros volt. Azután elszabadult a pokol.

Forrás: EPI

Az ábra azt szemlélteti, hogy először Ronald Reagan időszakában (reaganomics) lódult meg az alsó és a felső jövedelmek közti különbség. A 90-es években pedig – dacára annak, hogy ennek nagy részében Bill Clinton vezetésével demokrata kormánya volt az USA-nak – valósággal kilőttek felsővezetői bérek. A differenciát a gazdasági válság csökkentette jelentősen, időlegesen.

Az EPI elemzése szerint a vezérigazgatói bérek 1978 óta az Egyesült Államokban közel ezer százalékkal növekedtek, míg a magánszektorban dolgozók átlagos javadalmazása alig 12 százalékkal. (Az adatok az inflációval korrigáltak.)

Forrás: statista.com

Az EPI jelentése megállapítja, hogy a túlzott vezérigazgatói fizetések növekvő egyenlőtlenségeket táplálnak, dagasztva a különbséget a nagyon magasan keresők 1 százaléka és az alsó 90 százalék között. Arra is rávilágít, hogy a legtöbb vezérigazgató bére és a cég teljesítményének növekedése között nincs összefüggés, a többletpénzt egyszerűen zsebre teszik. Vagyis

ha a vezérigazgatói díjazást csökkentenék vagy súlyosabban adóztatnák, ennek nem lenne gazdasági hatása.

Ezt a képet támasztja alá Thomas Piketty világhírű közgazdász átfogó, hiánypótló könyve, a Tőke a 21. században. Ebben erről azt írja, hogy az 1950-80-as évtizedek az Egyesült Államok legegyenlőbb időszaka volt: a jövedelmi felső tizedhez került a nemzeti jövedelem 30-35 százaléka. Ez már önmagában is óriási különbség, de ezután – a fentiekkel összhangban – ez az olló egyre szélesebbre nyílt.

Minden jövedelem felfelé áramlott

Ebben az időszakban az amerikai gazdaság növekedésének gyümölcseit szinte teljesen a felső tized, ezen belül is a csúcs egy százalék aratta le.

A gazdasági növekmény csaknem 75 százaléka jutott a fölső tizedhez, ezen belül 60 százalék egy tizedhez került. Az alsó (?) 90 százalék jövedelme 1977-2010 között évente kevesebb, mint fél százalékkal növekedett.

A következő ábra a felső egy százalék jövedelmének alakulását mutatja. Azt, hogy ennek a vékonyka rétegnek hogyan változott a részesedése az ország összjövedelmén belül (bal tengely). A felső görbe a jövedelmi részesedést mutatja, a középső ezt az árfolyamnyereség levonása után, az alsó az összbéreken belüli arányt.

Forrás: Thomas Piketty

Ez az ábra is rámutat arra, hogy a legfelső osztály a – cikk elején leírt – bérkülönbség felett óriási anyagi előnyben van az alsóbb osztályokkal szemben. Céges vezetői részvényjuttatás, saját befektetések mind javukra tágítják az összjövedelmi szakadékot.

A leszakadtak lázadása és átverése

Ezekben az évtizedekben korántsem volt kimagasló az amerikai gazdaság gyarapodása, sőt, elsősorban az alsó középosztály jövedelme stagnált. Ezt az érintettek – látva a felső elit gazdagodását – egyenesen lesüllyedésként élték meg.

Más dimenzióban: a jövedelmek közti átcsoportosítás (felfelé áramoltatás) az amerikai nemzeti jövedelem 15 százalékára rúgott. Négyszer akkorára, mint az ország által a 2000-es években felhalmozott külkereskedelmi deficit, ami a gazdaság teljesítményének csak 4 százaléka volt.

Vagyis a belső egyensúlytalanság négyszer akkora volt, mint a külső.

Ezek a döbbenetes adatok mutatnak rá arra, milyen drámai változások zajlottak le a világ vezető politikai-gazdasági hatalmában. És segítenek megérteni, mi történt, mielőtt a csalódott, kiábrándult, frusztrált középosztály ráharapott a korábbi elitet támadó populista Trump csodát ígérő zagyvaságára. Aki – miközben folytatta a tőről metszett (figyelem!) neoliberális gazdaságpolitikát – némileg enyhített az alsóbb osztályok jövedelemadóján (amivel persze növelte az állam adósságát) eddig sikeresen lovagolta meg a vesztesek dühét. Elleplezve azt, hogy ő maga tipikus figurája ezeknek az évtizedeknek, aki viszont a régi nemzeti nagyság visszaállításával házal évek óta.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK