Hazatérés

0
947
IDF

A brit-izraeli Emily Damari elárulta, hogy október 7-én elvesztette 2 ujját; Romi Gonen hangüzenetben köszöni meg közösségének; Doron Steinbrecher családja köszönetet mond a nyilvánosságnak „hősi Dodónk” nevében.

TOI
A három izraeli túsz, akit vasárnap szabadon engedtek a Hamásszal kötött tűzszüneti megállapodás első napján, 471 nap után először találkoztak szeretteikkel, sírtak, nevettek, és egy 15 hónapos rémálom után igyekeztek hozzászokni ahhoz, hogy szabad nők legyenek.

Emily Damari (28), Romi Gonen (24) és Doron Steinbrecher (31) nem sokkal a Gázai övezetből való szabadulásuk után találkoztak édesanyjukkal, és az hadsereg által a gázai határ közelében, a Re’im bázison felállított komplexumban. Előbb orvosi vizsgálaton estek át, majd mielőtt helikopterrel a Tel Hashomer Kórházba szállították őket Izrael középső részén, hogy újra találkozhattak családjuk többi tagjával, és megkezdik a felépülésükhöz szükséges therápiákat.

A kórházon kívül több száz ember fogadta őket az utakon, ujjongva és dalokat énekelve, amikor a triót szállító furgonok megérkeztek a kórházhoz.

A Miniszterelnöki Hivatal fotókat és videót közölt arról, ahogy a három nő családjával találkozott a kórházban. Az izraeli zászlóba burkolt Damarit látták, amint érzelmesen átöleli rokonait; Gonen családtagjai csoportos ölelésbe burkolóztak, miközben besétált egy tündérfényekkel díszített kórházi szobába; és Steinbrecher sírva ölelte családtagjait a kórház folyosóin.

A három nőnek több napig kórházban kellett maradnia kivizsgálás és kezelés céljából. A kórházigazgató elmondta, hogy fizikai állapotuk elég jó ahhoz, hogy a családtagokkal való találkozásokra összpontosíthassanak „és néhány órával elhalasszák az egészségügyi problémákkal kapcsolatos kezeléseket”.

- Hirdetés -

A közösségi médiában közzétett képeken Damari látható, amint egy videohívást folytat a családjával, miután újra találkozott édesanyjával.

„Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki soha nem hagyta abba a küzdelmet Emilyért ebben a szörnyű megpróbáltatásban, és aki soha nem hagyta abba a nevét. Izraelben, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és szerte a világon”

– mondta Damari édesanyja, Mandy nem sokkal azután, hogy találkozott lányával.

„Miközben Emily gázai rémálma véget ért, túl sok más család számára folytatódik a lehetetlen várakozás. Az utolsó túszokat is el kell engedni, és humanitárius segítséget kell nyújtani azoknak a túszoknak, akiket családjuk hazavár.”

- Hirdetés -

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .