A Komáromi hidat is Mészáros építi. Forrás: NIF Zrt.

Amikor az Orbán Viktor rokoni-baráti köréhez tartozó cégek nyerték az építőipari pályázatokat, a végső ár lényegében semmit se csökkent az előzetesen becsülthöz képest. Erős versenyben ellenben 21 százalékkal lett alacsonyabb a tényleges ár – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest elemzéséből. Hét év alatt minden tizedik egyedi tendert a haveri cégek vitték el 564 milliárdért, amiből 120 milliárd a túlárazás.

A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-2016 közti 20 740 építőipari közbeszerzést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy mekkora volt a százalékos különbség a nyertes árak és az előzetesen becsült bekerülési érték között. Vagyis mennyivel csökkent az ár a tender végére.

Az eredmény: attól függ, kik nyerték el a tendert. Ha Orbán Viktor barátainak és családtagjainak (Mészáros + Garancsi + Tiborcz +Simicska, az MGTS) cégei, akkor összességében fél százalék volt az árkülönbség, vagyis a verseny jótékony hatása egyáltalán nem érvényesült. Amikor viszont sok résztvevő állt sorompóba, akkor 21 százalék volt a társadalom nyeresége.

A CRCB emellett megnézte az „egyszerű”, nem haveri magyar cégek eredményeit, és a gyakran nyerő két multi, a Strabag és a Swietelsky szereplését. Mindkét csoportban volt valamennyi árcsökkenés.

A vizsgált hat évben az MGTS-cégek keretszerződések nélkül 330 közbeszerzési szerződést nyertek egyedül vagy konzorciumban,

összesen 564 milliárd forint értékben, ami a keretszerződések nélkül számított építőipari közbeszerzések 9,6 százaléka volt.

 

Az áresés rátája a nyertes ár százalékában, medián értékek, építőipari beszerzések, 2010-16, N= 20 740

Az ideális eset a minimális korrupciós kockázat és erős verseny (legalább 6 versenyző) mellett megvalósult közbeszerzéseknél látható (1182 ilyet talált a CRCB): ekkor az áresés rátájának medián értéke 21 százalék volt. Tehát ideális helyzetben, erős piaci versennyel jellemezhető közbeszerzés esetén jellemzően ilyen mértékben alacsonyabbak a nyertes árak a becsült értékhez képest. Ekkor

nincs társadalmi veszteség, mert a közbeszerzési nyertes árak erős piaci verseny és minimális korrupciós kockázat mellett alakultak ki.

Amikor kevesebb, de legalább négy versenyző volt és a maximálisnál alacsonyabb a korrupciós kockázat, az áresés 8,4 százalék (5032 közbeszerzésben).

A másik szélsőséges eset az, amikor nem volt verseny, mert csak egy pályázó adott be ajánlatot, ilyenkor a legmagasabb a korrupciós kockázat. Ebben az 533 tenderben a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek az ajánlatkérő által előzetesen becsült árral. Az árak ilyenkor semmit sem mentek lefelé.

A nyertes ajánlatkérő, a „csókos”, ugyanis előre tudta, hogy nem lesz verseny, be van biztosítva, hogy nyerni fog és elég ajánlati árként a becsült értéket megadnia. Ekkor a társadalmi veszteség maximális: a nyertes árak tetemes korrupciós járadékot tartalmaznak, mivel piaci verseny nélkül alakultak ki – vonja le a következtetést CRCB-tanulmány szerzője, Tóth István János.

A tenderek másik három csoportjához kapcsolódó értékek önmagukért beszélnek: ha a Strabag vagy a Swietelsky nyert egyedül, akkor az általuk nyert tendereknél az áresés mértéke volt legközelebb az ideális, erős piaci versennyel jellemezhető tenderekéhez, bár annak is csak bő harmada, 5,8 százalék volt.

A tanulmány nem tér ki arra, hogy ez a két multi a baráti cégek szokványos konzorciumi partnere. Vagyis amikor egyedüliként visznek el közbeszerzést, alighanem előnyben vannak a „körön kívüli” pályázókkal szemben, s ez mutatkozhat meg a viszonylag szerény árcsökkenésben.

Ezzel szemben az MGTS-cégek által egyedül nyert közbeszerzéseknél a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek a becsült értékkel. Ezeket a tendereket (107 darab) 0,5 százalékos áresés jellemezte. A CRCB szerint ekkor, megegyezően a magas korrupciós kockázatú, verseny nélkül lebonyolított tenderekkel,

a nyertes árak messze meghaladták a piaci árakat,

és maximális társadalmi veszteséggel jártak.

Kiegészítésképpen hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmúlt években gyakran már az előzetes becsült ár is erősen felülértékeltnek látszott.

Ha a CRCB számítását vesszük alapul, akkor az Orbán-barát-rokon-cégek minimum egyötödnyivel több pénzért vitték el ezeket a közbeszerzéseket annál, mint ha verseny lett volna. Vagyis

csak ily módon mintegy 120 milliárdot kerestek.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság jövőjére nézve? A haveri rendszer kialakulásának és működésének rövid távon nincs kimutatható hatása a gazdaság versenyképességére. De közép- és hosszú távon már igen. Kutatások egybehangzó tapasztalata:

a haveri rendszer végső soron csak a piacgazdaság rombolásával tud teret nyerni,

és alacsonyabb hatékonyságú is annál. A járadékvadászatra, korrupcióra épülő társadalmak

“hosszú távon versenyképtelenek, leszakadnak a piacgazdaságoktól”.

A becsült értéket a közbeszerzések kiírói adják meg, és azt mutatja, hogy mekkorára értékelték a legmagasabb piaci árat, illetve mennyi pénz áll rendelkezésükre a beruházás megvalósításához. A CRCB-ben a becsült érték és a nyertes árak különbségéből számolták ki az áresést százalékban. Ez az arány jól jellemzi egy-egy közbeszerzésnél az árverseny mértékét: minél nagyobb, annál inkább piaci verseny mellett és olcsóbban kerül sor a közbeszerzésre, annál kisebb mértékű a túlárazás, és ezzel összefüggésben a korrupciós járadék aránya is.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.