Kezdőlap Címkék Közbeszerzések

Címke: közbeszerzések

2018 legjobbjai – Lezsírozott közbeszerzések – elemzés a haveri cégek közbeszerzéseiről

Amikor az Orbán Viktor rokoni-baráti köréhez tartozó cégek nyerték az építőipari pályázatokat, a végső ár lényegében semmit se csökkent az előzetesen becsülthöz képest. Erős versenyben ellenben 21 százalékkal lett alacsonyabb a tényleges ár – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest elemzéséből. Hét év alatt minden tizedik egyedi tendert a haveri cégek vitték el 564 milliárdért, amiből 120 milliárd a túlárazás.

A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-2016 közti 20 740 építőipari közbeszerzést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy mekkora volt a százalékos különbség a nyertes árak és az előzetesen becsült bekerülési érték között. Vagyis mennyivel csökkent az ár a tender végére.

Az eredmény: attól függ, kik nyerték el a tendert. Ha Orbán Viktor barátainak és családtagjainak (Mészáros + Garancsi + Tiborcz + Simicska, az MGTS) cégei, akkor összességében fél százalék volt az árkülönbség, vagyis a verseny jótékony hatása egyáltalán nem érvényesült. Amikor viszont sok résztvevő állt sorompóba, akkor 21 százalék volt a társadalom nyeresége.

A CRCB emellett megnézte az „egyszerű”, nem haveri magyar cégek eredményeit, és a gyakran nyerő két multi, a Strabag és a Swietelsky szereplését. Mindkét csoportban volt valamennyi árcsökkenés.

A vizsgált hat évben az MGTS-cégek keretszerződések nélkül 330 közbeszerzési szerződést nyertek egyedül vagy konzorciumban,

összesen 564 milliárd forint értékben, ami a keretszerződések nélkül számított építőipari közbeszerzések 9,6 százaléka volt.

 

Az áresés rátája a nyertes ár százalékában, medián értékek, építőipari beszerzések, 2010-16, N= 20 740

Az ideális eset a minimális korrupciós kockázat és erős verseny (legalább 6 versenyző) mellett megvalósult közbeszerzéseknél látható (1182 ilyet talált a CRCB): ekkor az áresés rátájának medián értéke 21 százalék volt. Tehát ideális helyzetben, erős piaci versennyel jellemezhető közbeszerzés esetén jellemzően ilyen mértékben alacsonyabbak a nyertes árak a becsült értékhez képest. Ekkor

nincs társadalmi veszteség, mert a közbeszerzési nyertes árak erős piaci verseny és minimális korrupciós kockázat mellett alakultak ki.

Amikor kevesebb, de legalább négy versenyző volt és a maximálisnál alacsonyabb a korrupciós kockázat, az áresés 8,4 százalék (5032 közbeszerzésben).

A másik szélsőséges eset az, amikor nem volt verseny, mert csak egy pályázó adott be ajánlatot, ilyenkor a legmagasabb a korrupciós kockázat. Ebben az 533 tenderben a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek az ajánlatkérő által előzetesen becsült árral. Az árak ilyenkor semmit sem mentek lefelé.

A nyertes ajánlatkérő, a „csókos”, ugyanis előre tudta, hogy nem lesz verseny, be van biztosítva, hogy nyerni fog és elég ajánlati árként a becsült értéket megadnia. Ekkor a társadalmi veszteség maximális: a nyertes árak tetemes korrupciós járadékot tartalmaznak, mivel piaci verseny nélkül alakultak ki – vonja le a következtetést CRCB-tanulmány szerzője, Tóth István János.

A tenderek másik három csoportjához kapcsolódó értékek önmagukért beszélnek: ha a Strabag vagy a Swietelsky nyert egyedül, akkor az általuk nyert tendereknél az áresés mértéke volt legközelebb az ideális, erős piaci versennyel jellemezhető tenderekéhez, bár annak is csak bő harmada, 5,8 százalék volt.

A tanulmány nem tér ki arra, hogy ez a két multi a baráti cégek szokványos konzorciumi partnere. Vagyis amikor egyedüliként visznek el közbeszerzést, alighanem előnyben vannak a „körön kívüli” pályázókkal szemben, s ez mutatkozhat meg a viszonylag szerény árcsökkenésben.

Ezzel szemben az MGTS-cégek által egyedül nyert közbeszerzéseknél a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek a becsült értékkel. Ezeket a tendereket (107 darab) 0,5 százalékos áresés jellemezte. A CRCB szerint ekkor, megegyezően a magas korrupciós kockázatú, verseny nélkül lebonyolított tenderekkel,

a nyertes árak messze meghaladták a piaci árakat,

és maximális társadalmi veszteséggel jártak.

Kiegészítésképpen hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmúlt években gyakran már az előzetes becsült ár is erősen felülértékeltnek látszott.

Ha a CRCB számítását vesszük alapul, akkor az Orbán-barát-rokon-cégek minimum egyötödnyivel több pénzért vitték el ezeket a közbeszerzéseket annál, mint ha verseny lett volna. Vagyis

csak ily módon mintegy 120 milliárdot kerestek.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság jövőjére nézve? A haveri rendszer kialakulásának és működésének rövid távon nincs kimutatható hatása a gazdaság versenyképességére. De közép- és hosszú távon már igen. Kutatások egybehangzó tapasztalata:

a haveri rendszer végső soron csak a piacgazdaság rombolásával tud teret nyerni,

és alacsonyabb hatékonyságú is annál. A járadékvadászatra, korrupcióra épülő társadalmak

„hosszú távon versenyképtelenek, leszakadnak a piacgazdaságoktól”.

A becsült értéket a közbeszerzések kiírói adják meg, és azt mutatja, hogy mekkorára értékelték a legmagasabb piaci árat, illetve mennyi pénz áll rendelkezésükre a beruházás megvalósításához. A CRCB-ben a becsült érték és a nyertes árak különbségéből számolták ki az áresést százalékban. Ez az arány jól jellemzi egy-egy közbeszerzésnél az árverseny mértékét: minél nagyobb, annál inkább piaci verseny mellett és olcsóbban kerül sor a közbeszerzésre, annál kisebb mértékű a túlárazás, és ezzel összefüggésben a korrupciós járadék aránya is.

Sok a stikában lebonyolított, verseny nélküli közbeszerzés

Rengeteg közbeszerzést megismerhetetlenül és verseny nélkül bonyolítanak le Magyarországon, a korrupciós kockázat közepesnek tekinthető. A számok alapján. A valóság sokkal rosszabb.

Csaknem 200 ezer közbeszerzést vizsgált át részletesen a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) 2005 és idén augusztusa között. Jelentésében mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy választási években mindig megnőtt a közbeszerzések száma, s lehet, hogy a teljes esztendő adatai idén is ezt fogják igazolni.

Öt mutatót vizsgáltak, amelyek közül az átlagember számára négy az igazán lényeges annak megbecsüléséhez, hogy

milyen mértékű lehet a közbeszerzések eltérítése.

Ezek: az átláthatóság, vagyis hogy valamilyen formában nyílt közbeszerzést bonyolítanak-e le, mekkora a versenyerősség (legalább két induló van-e), a verseny nélküli szerződések aránya, és az összegzett korrupciós mutató.

A tanulmány készítői nem választották szét két felé a 2005-től tartó időszakot, mert minden egyéb szemponttól függetlenül általában a közbeszerzéseket elemezték, pedig fontos. Magyarország 2004. május 1-jei belépése után a támogatásokban amolyan póttagnak számított egy ideig, mert az éppen futó uniós költségvetésben „összekapart” összegből részesült a 2007-14-es következő büdzséig. Amelyben aztán – egy főre vetítve – Lengyelország mellett a leginkább kedvezményezett tagok lettünk.

A tényleges támogatások pedig 2010-től kezdtek érkezni, ekkoriban lépték át az évi ezermilliárd forintot, szinte pontosan egybeesve az Orbán-kormány megalakulásával. Ekkortól

az összes közbeszerzésen belül egyre növekvő arányt képvisel az uniós támogatás.

Vagyis az állami vásárlások-megbízások körüli „ügyeskedéseknek” ekkortól lett lett igazán nagy tétjük.

Mindemellett két további tényezőt se vett számba az analízis, mert nem is vehetett. Ez pedig a „körön” kívüliek mindinkább visszaszoruló részvétele a közbeszerzésekben

a testre szabott kiírások gyarapodása miatt, illetve a „visszacsorgatott” támogatási összegek aránya.

Ezeket a statisztika nem képes nyomon követni.

A pusztán a számok alapján vizsgált közbeszerzések átláthatósága nem meglepő módon 2009-ig volt a legnagyobb: 70-80 százalékuk széles körben megismerhetővé vált. Ez az arány 2011-re 12 százalékra (!) zuhant, ahonnan kezdve nagy kilengésekkel 40 százalék körül mozog.

Vagyis

a közbeszerzési kiírások 60 százaléka nem nyilvános,

mert például meghívásos a tender.

A versenyerősség azt mutatja meg 0,3 és 1 közötti indikátorral, hogy van-e egynél több induló – minél kisebb a szám, annál gyengébb a verseny. Nos, ez a mutató is kezdetben, 2012-ig volt a legmagasabb, 0,6-ról 0,5 alá bukva a végére. Ezután 0,5-0,55, majd idén már 0,5 alatti számot regisztráltak.

Tehát

a tenderek nem kis részében mindössze egyvalaki volt „érdeklődő”.

A verseny hiányának aránya kezdetben 30-35 százalék volt, 2010 után 30 százalék alatt, majd kicsivel efölött, aztán ismét alatta. Idén 30 százalék körüli a verseny nélkül megkötött szerződések hányada.

Az átláthatóságból és a verseny hiányából képzett, ezek variációit összegző korrupciós mutató 0 (nincs vész), 0,5 közepes a baj és 1 (teljes korrupció) között lehet. Ebben az összevetésben is 2009-ig volt legjobb a helyzet, 0,2-0,3 ponttal, aztán meredeken megugrott 0,5-re, 2011-től pedig a 0,5 körül változik.

Ez tehát a számok nyelvén

közepes korrupciós veszélyt sejtet.

Amit arra már utaltunk, az igen nagy uniós részvétellel kiírt hazai közbeszerzések közt egyre több jel vall arra, hogy ezeket már összeállításukkor megbuherálják, személyre szabják, az elbírálásban pedig szinte minden létező szabályt megsértenek, lásd az Elios közvilágítási tendereit. Nem véletlen, hogy a jelek szerint ez egyik olyan ügy, amelyben az EU válaszút elé állította a kormányt: utólag visszaadja a támogatást vagy valódi büntetőeljárást indít.

Az pedig ugyancsak nyomon követhetetlen, hogy vállalkozói körökből származó hírek szerint a „körön” kívüli kisebb cégek esetében gyakran már 80 százalék a „visszakért” pénz aránya (amelyet túlszámlázással lehet némileg helyre billenteni).

Tehát a tisztán statisztikai alapon sem túl rózsás helyzet a valóságban sokkal rosszabb a közbeszerzések tisztasága körül.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!