Így irtják a zombikat a magyar irodalom legmenőbb arcai

0
170
A főszereplők. Forrás: FüHü

Ha valakinek túl sok lenne az intim helyzetbe kerülő Babits, a Terminátort megszégyenítő Kosztolányi vagy a vetkőzőlányos szülinapi köszöntést szervező Karinthy gondolata, akkor határozattan nem neki való a Nyugat + Zombik. Pedig a képregény, amely a popkultúra egyik legkevésbé fennköltnek tartott területére, nevezetesen az élőhalottak közé rángatja le a nyugatos hősöket, korántsem tiszteletlen, hanem ellenkezőleg. Csepella Olivér művéből érződik a határtalan szeretet a főszereplők iránt, és a könyv tele van olyan utalásokkal, amiket csak a korszak irodalmát jól ismerők érthetnek igazán.

Ahogy Nyáry Krisztián fogalmazott könyvajánlójában, a fiatal grafikus (és zenész) képregénye két, látszólag egymástól nagyon távol eső területet kapcsol össze: az abszolút magaskultúraként számon tartott nyugatos írók és költők örökségét, illetve a tömegkultúra horrorisztikus teremtményeit. A szellem és a művészet emberei csapnak össze az ösztönlényekkel, de ebben a harcban a nyugatosok is olyanok lesznek, mint bárki más, akinek az életére törnek: megpróbálják minden lehetséges eszközzel felvenni a harcot.

De hiba lenne leírni a képregényt azzal, hogy csak kihasználja az abban rejlő kéjes örömöt, hogy ilyen vulgáris környezetben látjuk azokat, akiknek műveit nem győzték belénk sulykolni a közoktatásban.

A Nyugat + Zombikat ugyanis az tudja igazán értékelni, aki értékeli magukat a nyugatosokat is.

A főszereplők. Forrás: FüHü

Egyrészt a könyv tele van idézetekkel, és folyamatosak benne az utalások is a költők, írók életére, szokásaira, egymáshoz való viszonyára – és korántsem csak azokra, amiket az irodalomkönyvekből is unásig ismerhetünk. Rengeteg a belsős poén, Kosztolányi nyakkendőjétől kezdve, Karinthy beszólásain át (“Így irtok én!”) a sötét oldallal cimboráló Adyig.

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy nagyon szűk keresztmetszetet alkothatnak azok, akiket a nyugatosok és a zombik is érdekelnek, a képregény létrejötte bizonyítja, hogy nincs így. Csepella Olivér 2014-ben közösségi finanszírozást indított azért, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett ötletét az élőhalottakat hentelő író- és költőfejedelmekről, és az előirányzott összegnek a kétszerese gyűlt össze rá. Ezért áll a könyv borítóján az, hogy egy rakás nagylelkű ember és Csepella Olivér képregénye, hiszen az adakozók pénze tette lehetővé, hogy Csepella három évig dolgozzon az elsőre és másodikra is betegnek tűnő ötlete megvalósításán.

Köszönet a rakás nagylelkű embernek! Forrás: FüHü

Ráadásul a végeredmény jóval összetettebb lett, mint a zombikkal változatos eszközökkel hadakozó Babits, Ady, Kosztolányi, Karinthy és Tóth Árpád, illetve a segítségükre siető többi kolléga története. Nem szeretnénk nagyon spoilerezni, de

Csepella széles történelmi távlatba helyezte a sztorit,

amelyben a nyugatosok által vállalt értékek csapnak össze az ősmagyarság eszméjével, és még a jelenünk is befigyel kicsit. De mielőtt nagyon elvesznénk kelet és nyugat filozofikus konfliktusában, Csepella minden pátosz nélkül rángatja vissza a sztorit a tipikus képregényes történetvezetésbe, amelyből az epikus harc mellett a szerelmi szál sem hiányozhat. Külön értékelendő, hogy habár csak két fontos női karakter van, akik közül egy harcol a jó oldalon, ő szinte feminista ikon, és nem csak valakinek a csaja. Nem elég, hogy a New York Kávéház, azaz a történet helyszínének első női pincére, hanem elszántabban aprítja a zombikat, mint bárki, és nagyon nem veszi jónéven, ha udvariasságból félre akarják állítani a férfiak.

Nem mindegy, hogy melyik Gyula. Forrás: FüHü

És, ha már képregény, a sztori mellett legalább olyan fontos, hogy mindez hogy néz ki. A Nyugat + Zombik nagyon stílusosan és ötletesen van megrajzolva, különösen szép a New York Kávéház, amely szinte önálló szereplője a történetnek, és nagyon jellegzetesre sikerültek az írók alakjai is. Első pillantásra be lehet azonosítani mindenkit, és az arcvonások vagy a testalkat mellett Csepella a részletekre is nagyon odafigyelt. A képregénykockák mellett számtalan, a sztorihoz szorosan nem tartozó vizuális ötlet és poén is bekerült a könyvbe, csakúgy, mint Csepella kommentárjai és magyarázatai, amik legalább olyan szórakoztatóak, mint a történet.

Összességében tehát minden értelemben különleges és egyenesen szokatlan könyv lett a Nyugat + Zombik, de pont ettől lesz olyan jó.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here