Sajátos tisztogatás zajlott az elmúlt napokban az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), a Fidesz miniszterelnöke elsőként az eddig főigazgatói feladatokat ellátó Jenei Zoltánt mentette fel, majd röviddel ezután elküldték a gazdasági- és az informatikai főigazgató-helyettest is – írja Ujhelyi István szokásos heti bejegyzésében.
A döntések hátterében – miután a kormányzati oldal megint nem mond érdemben semmit – a szakmai sajtó elsősorban azt sejti, hogy a kórházi adósság rekord nagysága és az ezzel összefüggő menedzsment problémák állhatnak, amely már a Fidesz-kormány számára is kellemetlenséget okozott. Valóban sokkoló hír volt nemrég, hogy soha eddig nem látott mértékben megnőtt a kórházak adóssága: idén október végén már átlépte a 125 milliárd forintot, amire korábban nem volt példa. Ez pedig, egyértelműen immár a betegbiztonságot is veszélyezteti, nem beszélve az egyszerű erkölcstelenségről és megbízhatatlanságról, amelyet az állam, pontosabban a felelős kormány mutat magáról ebben az ügyben.
Az Orbán-kormány ugyanis kétharmados többséggel és rendeleti kormányzással azt csinál, illetve csinálhatna, amit akar; megemelhetné például a magyar egészségügy – európai szinten rekordalacsony – finanszírozását. Ha valóban fontos lenne nekik a magyar egészségügy, de nem az.
Olcsó, ám teljesen jogos párhuzam, hogy miközben mobilcég- és reptérvásárlásra, fidesz-közeli vállalkozások kitömésére számolatlanul megy el a közpénz, addig a kórházaknak életmentő-, és egészségjavító eszközöket beszállító cégeknek meg egyszerűen nem fizetnek. Gyalázatos, szégyenletes, vállalhatatlan gyakorlat, ráadásul évek óta.
A szaksajtó szerint az év végével kiteljesedő kórházi ingatlanüzemeltetés átalakításával, pontosabban központosító leválasztásával függ részben össze a megugró adósságállomány, ennek a szégyenletes eredménynek “politikai” felelősét pedig a kormány ezek szerint Jenei Zoltánban találta meg. Mondjuk bűnbak-keresésben mindig is jók voltak. A főigazgató személye nemcsak azért érdekes, mert meglehetősen széles spektrumú és irigylésre méltó, politikai kurzusokon átívelő karriert tudhat magáénak (volt belügyi helyettes államtitkár, az ORFK gazdasági főigazgatója, de a Pécsi Tudományegyetem kancellárja is), hanem azért is, mert Jeneit az akkori illetékes miniszter, Kásler Miklós épp akkor nevezte ki az OKFŐ élére, amikor az állami csúcsszervezet a legsötétebb, máig nem tisztázott szerződéseket kötötte a covid-járvánnyal szembeni védekezéssel összefüggésben.
Fontos: nem állítom azt, hogy Jenei Zoltánt azért tették az OKFŐ (eredetileg ÁEEK) élére annak idején, hogy ezeknek a sötét üzelmeknek teret engedjenek, vagy, hogy tudomással bírt volna előzetesen bármilyen, tudatos visszaélés gyanújáról;
sokkal életszerűbb, hogy a szakmai intézményre az ismert gyakorlat szerint rátelepedő NER nyerészkedő tagozata erőltette át a megrendeléseket.
Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy fura időbeli egybeesésekről van szó, ráadásul a most menesztett főigazgató az elmúlt időszakban, minden erre irányuló közérdekű kezdeményezés dacára – mondjuk diplomatikusan úgy, hogy – nem igyekezett transzparens módon elszámolni ezekkel a korrupció gyanújával erősen érintett szerződésekkel; még akkor sem, ha nem volt hozzájuk semmi köze.
Csak rövid emlékeztetőként: az OKFŐ a covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagy értékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigén-gyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül, a három különböző céggel megkötött összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő.
Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigén-tesztek beszerzésére.
A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették. Az OKFŐ sajátos transzparenciájú honlapjáról is csak annyit lehet megtudni, hogy a Minervával öt nappal azután kötötték meg a szerződést, hogy Jenei Zoltánt kinevezték. Fontos megerősíteni még egyszer:
nem feltételezek direkt összefüggést a két dolog között, az viszont tényszerű, hogy kinevezése után a főigazgató a tisztségéből adódóan már ezért a kiugró összegű szerződésért is felelős volt,
vagyis legalább a gyanús részletek nyilvánosságra kerülése után illett volna átláthatóan elszámolnia annak részleteivel; vagy legalábbis törekednie rá.
Ezt ugyanis jómagam is hiába kértem többször az OKFŐ-től, mindig csak lepattintás volt a válasz. Pedig megmagyarázni lenne mit. A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa ugyanis az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt, a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott.
(Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felsővezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!)
Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amelyből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a büntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit. Ha viszont bűzlik, akkor mindenki érdeke – elsősorban a szerződő OKFŐ-nek, de a nyerészkedő cégvezetővel ezer szálon összefonódott Fidesz vezérkarnak is -, hogy teljes átláthatóság mellett tisztázzák végre: miért ezt a céget, miért akkor és milyen indokok mellett választották ki a hárommilliárdos megbízásra. Mivel eleddig minden egyes, ezzel kapcsolatos közérdekű adatigénylésemet jogi csűrcsavarral és elhallgatással lökte félre az állami intézmény, most újra beadom ezzel kapcsolatos kérelmemet, hátha az új vezetés ebben is új gyakorlatot mutat majd. Ideje érdemben tisztázni a dolgokat és nem csak tisztogatni, bűnbakokat keresni.
