Ezt állapította meg megjelenés előtt álló könyvében Ilja Jablokov, a Leedsi Egyetem kutatója, aki feldolgozta, hogyan használja az összeesküvés-elméleteket Vlagyimir Putyin arra, hogy hatalmon maradjon.
Jablokov Budapesten, a Political Capital által szervezett eseményen beszélt kutatásának eredményeiről, amelyek a júniusban megjelenő Fortress Russia (Oroszország-erőd) című könyvében olvashatóak majd. Többek között azt mondta:
az összeesküvés-elméletek kiválóan alkalmasak arra, hogy megosszák a társadalmat.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy csak marginalizált csoportok használnák őket. Ahogy fogalmazott, „az összeesküvés-elmélet politikai eszköz lett”, a használói ezekkel különböztetik meg magukat a „veszélyes másoktól”.
Arra is jók, hogy választások idején mobilizálják az embereket,
és aláássák az ellenfelek reputációját.
A konteók történelméről Jablokov azt mondta: a 18. század végén kezdtek igazán terjedni, akkor még főleg a szabadkőművesekről szóltak, Oroszországban pedig a 19. század közepén, a krími háború jelent meg az a vonulat, aminek a hatása máig érezhető: hogy a Nyugat veszélyes és Oroszország romlására tör. Ehhez hozzájárult, hogy az országban akkor zajlott a nemzetépítés is, így a gondolat, hogy a Nyugat az ellenség, az identitás része lett. A 20. században aztán az Egyesült Államok kezdte el a Nyugat szerepét betölteni.
A legfontosabb dátum azonban 1991, a Szovjetunió összeomlása.
Ezután ugyanis extrém vagyoni egyenlőtlenség alakult ki, vagyis tömegek elszegényedtek, néhányan pedig nagyon meggazdagodtak. Az is traumát okozott, hogy maga a Szovjetunió gyakorlatilag néhány nap alatt összeomlott.
Fotó: Wikimedia Commons / David Broad
Az ezzel kapcsolatos konteók sokáig csak a szélsőségesek körében terjedtek, de 1998-99-ben megjelentek a parlamentben is. Borisz Jelcint többek között azzal vádolták, hogy összeesküdött Mihail Gorbacsovval, hogy leépített az ország katonai erejét, és hogy népirtást hajtott végre az oroszok ellen – persze mindezt a Nyugat érdekében.
Ahogy Ilja Jablokov fogalmazott, az összeesküvés-elméletek ezzel a politika fősodrába kerültek, a 2000-es években pedig már intézményesültek is.
Az orosz kormány is elkezdett Nyugat-ellenes konteókat terjeszteni,
főleg azért, hogy ellenzéki vezetők reputációját rombolja. Az egyik első áldozat az olajmágnás, Mihail Hodorkovszkij lett, akiről az a pletyka terjedt, hogy nyugati támogatással puccsot készít elő.
A fő lökést azonban a volt szovjet tagállamok forradalmai adták: megjelent az összeesküvés-elmélet, miszerint
a színes forradalmak valójában a Nyugat eszközei, hogy romlásba döntsék és feldarabolják Oroszországot,
amit párhuzamba állítottak 1991-gyel is. Vlagyimir Putyin pedig egyre inkább rájátszott ezekre a teóriákra, például amikor a Krím megszállása után arról beszélt, hogy a Szovjetunió összeomlása után sok orosz maradt a határokon túl, és őket meg kell védeni.
A konteókat a 2012-es választás előtt is széles körben használták:
a Putyin-ellenes tüntetőket a Nyugat ügynökeinek bélyegezték,
akik újabb színes forradalmat akarnak, az ellenzéki vezetőket nyugatpárti összeesküvőként ábrázolták, akik káoszt akarnak teremteni.
Az ukrajnai háború kapcsán pedig Ilja Jablokov szerint már áradtak a különböző összeesküvés-elméletek, főleg az állami médiában.
Ilja Jablokov a végén Magyarországgal is tett egy kis összehasonlítást: azt látja, hogy a kormány itt is támogatja az összeesküvés-elméletek terjedését, sőt, szerinte sokkal „agresszívebb, paranoidabb” módon. Ahogy fogalmazott: Putyin ennél sokkal elegánsabb, ő csak felvet témákat, amiket aztán mások fejtenek ki.
