– Miniszterelnök úr, Ön azt mondta Netanjahu miniszterelnöknek Tel-Avivban, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal kapcsolatban.
– Igen, valóban ezt mondtam.
– És most egy antiszemita ember került az M5 televízió élére.
– Mi a kérdés?
– Hogy a zsidó honfitársaink, akikre Ön gyakran szokott hivatkozni, mit gondoljanak erről?
– Magyarországon egyetlen zsidó honfitársunknak sem kell félnie. Mi nem csak nagyrabecsüljük, de meg is védjük a zsidó honfitársainkat. Persze, ahhoz, hogy mindenkit megvédhessünk, akit a zsidósága miatt támadás ér ma Magyarországon, nekünk is kellene egy kis segítség.
– Mire gondol, miniszterelnök úr?
– Arra, hogy a lehetőségeink korlátozottak, nem állíthatunk minden zsidó honfitársunk mellé egy rendőrt.
– Miért kellene Önöknek minden zsidó ember mellé rendőrt állítani?
– A megvédés miatt, mi másért. Technikailag persze megtehetnénk, hogy minden egyes zsidó mellé rendőrt állítunk. Nem is egyet, hanem kettőt, vagy annál is többet, de ez nagyon sokba kerülne. Ezt még mi sem engedhetjük meg magunknak. Az érintettek segítségére is szükségünk van ahhoz, hogy megvédhessük őket.
– Kifejtené, miniszterelnök úr?
– Nézze, amint azt Ön is tudja, a zsidók, akiket a nemzeti egyetértés kormánya minden körülmények között megvéd, ma sokfelé élnek az országban. Összevissza. De még egy városon belül is sokfelé találhatók, ami megnehezíti, hogy megvédjük őket.
– Kicsit konkrétabban, miniszterelnök úr…
– Ha például nem elszórva, hanem egymáshoz közelebb laknának, mint most… Egy adott városrészben, vagy mondjuk így: negyedben. Akkor sokkal könnyebb lenne a rendőrség dolga, amikor meg akarja védeni a zsidókat. Jön egy támadás, atrocitás, inzultus, de akár egy buta mondat valamelyik politikustól, a rendőrség már tudja is, hogy merre menjen, mert tudja, hogy hol lehetnek azok a zsidók, akiket meg kell védeni.
– Valamiféle gettóra méltóztatik gondolni a miniszterelnök úrnak?
– Maga mondta. De van, ami még ennél is fontosabb.
– Ennél is?
– Igen. Jó lenne, ha a mostaninál konkrétabban tudnánk, hogy ki az, akit meg kellene védenünk.
– Ezt hogyan kell érteni?
– Képzelje el a következőt: van valaki, akit megvédtünk, és utólag kiderül az illetőről, hogy nem is zsidó. Ebben az esetben az adófizetők joggal vádolnak bennünket azzal, hogy a közpénzből működő rendőrség olyan embereket véd, akik erre nincsenek rászorulva.
– Tehát?
– Nem szívesen mondok ilyet, mert lesznek, akik szándékosan félremagyarázzák a szavaimat, a Soros által pénzelt médiabirodalom pedig szokása szerint mindenféle gyalázkodó cikkeket ír majd megint. De azért mégis kimondom: sokkal hatékonyabban tudnánk megvédeni a zsidókat, ha mindenkiről tudnánk, hogy ki az, aki zsidó, és ki az, aki nem.
– Hogyan képzeli ezt, miniszterelnök úr?
– A konkrét elképzelés még csak most körvonalazódik, de azt elmondhatom, hogy miben gondolkodunk. Ha például a zsidókon lenne valamilyen jel… Nem túl feltűnő, és nem is olyan, ami rossz emlékeket, kellemetlen képzeteket kelt bennük… Éppen csak, hogy csak meg lehessen különböztetni őket. Kizárólag a megvédés céljából, természetesen…
– Milyen jelre gondol miniszterelnök úr?
– Ez szakmai kérdés, ezért az érintettekre bíznám, hogyan jelölik meg magukat. Ők tudják a legjobban, hogy nekik mi a jó. Én nem ragaszkodnék a csillaghoz. Tőlem lehet négyzet is, vagy háromszög, oktaéder, teljesen mindegy. Csak ötágú vörös csillag ne legyen, mert az idehaza tiltott jelkép.
