A hipermarket- és diszkontláncok „megtöréséről” beszélt Lázár János. A multik kipasszírozása sokadszor kerül elő a kormány részéről. Az adatok azt mutatják, hogy gyorsulva nyílik az olló a hazai kisboltok és a multiláncok helyzete között. Több, mint ötször annyi kistelepülés van bolt nélkül, mint másfél évtizede.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Talán csak a választási kampány hevülete, talán tényleges szándékot tükröz: Lázár János a hétvégén ismét elővette a „multikártyát”. Egy vidéki rendezvényen azt fejtegette, hogy mivel az emberek a napi fogyasztásra szánt pénzüket döntően a hipermarket- vagy diszkontláncoknál költik el, ez meghatározza a magyar élelmiszer-gazdaság helyzetét: amit ezek a cégek a polcra tesznek, azt veszik az emberek.
„Amíg ezt nem tudjuk megtörni, és ebben csak részsikereket tudtunk elérni, addig Magyarországon csak félmegoldásokat tudunk biztosítani”
– mondta a kancelláriaminiszter.
Legutóbb októberben került elő a téma, és mérsékelt hevességgel cáfolták hivatalos körökben a kiszorítás megvalósítását. Több helyről származó, sehol meg nem erősített hírek szerint részben megváltozott a koncepció: eredetileg kifejezetten a két német diszkontóriás, a Lidl és az Aldi volt kijelölve a kiszorításra, időközben azonban a megváltozott külpolitikai helyzetben a német cégek „érinthetetlenekké” váltak.
Egyelőre nem világos, hogy milyen stratégiát akar követni a kormány, ebben alighanem döntő lesz a választások végeredménye. Akkor kiderül, hogy marad-e a jelenlegi, lopakodva terjeszkedés, amelynek jegyében legutóbb pár napja jelentették be, hogy a Mészáros Lőrinc-féle Appeninn befektetési cég 18 olyan ingatlant vesz meg 4,5 milliárd forintért az osztrák Erste befektetési alapjaitól, amelyeket a Spar bérel üzletei számára.
Kérdés azonban, hogy járható út-e a külföldi láncok további szorongatása, netán kizavarása az országból. Eltekintve a várható diplomáciai vihartól, a multinacionális cégek versenyelőnye minden adat szerint szinte behozhatatlan a hazai boltok számára.
Más kisker-ingatlanok is gazdát cserélnek. Múlt heti bejelentés szerint kivonul Magyarországról az egyik legnagyobb kereskedelmiingatlan-tulajdonos, az Atrium, amelynek egyik legismertebb érdekeltsége az óbudai EuroCenter. A mintegy 22 milliárd forint értékű ügylet keretében a vevő Wing Zrt. kezébe kerül mások mellett vidéki Penny Marketeknek (bérleményként) helyet adó tucatnyi épület.
Már októberben írtunk arról, hogy a 2016-os eredmények szerint a hat külföldi lánc összesített bevétele (kerekítve) 2400 milliárd forint volt 1209 egységgel, a három magyar hálózat 9400 milliárd forintot forgalmazott 1475 bolttal. Vagyis közel nyolcszor annyi egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát.
A külföldi tulajdonú láncok élmezőnye és a hazai hálózatok (javarészt szórt tulajdoni szerkezetű, úgynevezett beszerzési társulások) közt óriási a különbség az egy alkalmazottra jutó éves bevételben. A CBA, a Reál és a Coop esetében ez jelenleg – piaci becslések szerint – 20 és 30 millió forint között mozog,
a mezőnyt toronymagasan a diszkontok (Lidl, Aldi, Penny Market) vezetik
60-80 millióval. A középmezőnybe a „hagyományos” hiper- és szupermarketek (Auchan, Tesco, Spar) tartoznak 35-50 milliós értékkel.
Aligha véletlen, hogy az elmúlt évek egyre erősödő bérversenyében is ez a sorrend. Az év első hónapjának egyik vezető híre volt, hogy húsz százalékkal dobja meg béreit a Lidl, ezzel a bolti dolgozói átlag 365 ezer, az üzletvezetői ennek duplája lesz márciustól. (A német cég saját adata szerint a mostanival együtt 2016 januárja óta 52 százalékos béremelést hajtott végre.) A Spar nem ad meg nyilvánosan fizetésadatokat, állításuk szerint két év alatt 40 százalékos növelést hajtottak végre, a kezdők minimuma most 200 ezer forint. A Tesco a tavaly őszi megállapodás értelmében bolton belüli munkakörbe 197 ezres legkisebb bért kínál, de ezt csak a hetedik hónaptól, viszont emellé még a cafeteria érkezik havonta.
Látható tehát, hogy már egyes külföldi cégek fizetőképessége (és talán üzleti stratégiája) között is szakadék tátong, a sor végén kullogó hazai láncokról (és a hozzájuk nem tartozó független kisboltokról) nem is beszélve. Ezek körében vált gyakorlattá az év elejének szintén slágerhíre, amely szerint akár a hét több napján zárva tartanak, vagy osztott nyitvatartással üzemelnek.
Nem is csoda ez, ha azt is megnézzük, hogy a KSH adatai alapján úgy becsülhető, hogy egy üzletre átlagosan mennyi bevétel jut. A hazai tulajdonúaknál éppen tizedannyi, mint a multiknál: körülbelül 160 millió forint.
Az jól ismert tény, hogy egyre kevesebb a kis bolt az országban: míg öt éve még több, mint 150 ezer volt, a számuk 2017 végére valószínűleg 130 ezerre esett. Tizenöt éve ez a szám még 165 ezer volt, vagyis mostanra a boltok egyharmada bezárt,
és ennek nagyobb része, körülbelül 60 százaléka a kisebb településeken.
Így nem is csoda, hogy ezek nagyjából tizedében (220-ban) ma már semmilyen bolt sincs. Másfél évtizede ez még csak mintegy negyven volt, vagyis öt és félszeresére növekedett azon községek száma, amelyek már egy pici vegyesboltot se tudnak eltartani. Az átlagértékek alapján impozáns jövedelemnövekedés az ország egyes vidékein tehát szinte egyáltalán nem mutatkozik meg az élet olyan alapformájában se, mint a legelemibb mindennapi bevásárlás.
És ebben rövid távon nem is várható előrelépés, mert
ezekben a térségekben a közmunka szinte az egyetlen jövedelemforrás.
Márpedig a kormány idén 266,1-ről 225 milliárdra csökkenti az erre szánt pénzt (és a hírek szerint 2019-től tovább folytatná ezt). A Policy Agenda friss munkaerőpiaci elemzése arra is rámutat, hogy eközben a foglalkoztatási alap bevétele 240,8-ről 264,3 milliárdra nő.
A bérnyomás pedig alig mérséklődik: két év alatt jelentősen megnőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ami nagyon sokakat – elsősorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalatokat – kifejezetten megvisel és ellehetetlenít – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek nemrég Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Szövetségének főtitkára. Tavaly 15, illetve 25, az idén pedig további 8, illetve 12 százalékkal emelkedtek ezek a bérek. Messze nem mindenki tudja kigazdálkodni ezt, különösen nem a vidéki, kistelepülések vállalkozói, kisvállalkozásai, ott, ahol jellemző a nyugdíjasok, az álláskeresési támogatásban részesülők és a közfoglalkoztatottak nagy aránya. Ezeken a településeken a helyi boltos, vendéglátós, fodrász számára például nincs növekedés a keresleti oldalról, honnan tudná tehát kitermelni a megemelt bérek fedezetét – kérdezte Dávid.
Tehát ezek a térségek várhatóan tovább szakadnak le az országos átlagtól, nem beszélve a kiemelkedő térségekről. Mindez a kiskereskedelem legalsó szintjének folytatódó elsorvadását vetíti előre, amin nem segít a multik fojtogatása.
