Kezdőlap Keresés

Trump - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

A CEU és az illiberalizmus önjelölt bajnoka

0

Már közvetlenül a költözés előtt van Budapesten a Nyílt Társadalom Alapítvány második legnagyobb külföldi képviselete, miután az Orbán-kormány egyfolytában zaklatta a munkatársakat, de az igazi célpont Soros György volt – írja a Los Angeles Times.

Az interneten sötét, összeesküvő erők úgy állítják be az üzletembert, hogy az a bábok mozgatójaként átfogó hálózat élén világuralomra tör. Durva, antiszemita kifejezések utalnak a zsidóságára.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a nagy történelmi változások kedveznek Soros demokrácia-párti törekvéseinek Közép- és Kelet-Európában, ám az utóbbi két év fejleményei: Trump megválasztása, a Brexit és az európai populista nacionalizmus felemelkedése szembemennek az eszményeivel. A fordulat szédítő, ezt ő maga is elismeri. Ám jó ismerői azt mondják, hogy nem hagyja magát eltéríteni céljától. Pedig az utóbbi években a közösségi média elterjedése és a nacionalista mozgalmak sikere felerősítette, hogy ő legyen a bűnbak a világ minden bajáért. Merthogy egy szakértő szerint megtestesít mindent, amit az összeesküvés elméletek hívei keresnek. De már nem csak a szélsőség, hanem Amerikában a fő áram konzervatívjai is szövetkeznek ellene.

Magyarországon már csaknem Shakespeare-i felhangokat kap az uszítás ellene. Orbán, aki az illiberalizmus önjelölt bajnoka, az utóbbi években élesen jobbra fordult és Soros tavaly azzal vádolta meg nyilvánosan, hogy maffiaállamot épít. Az ellentámadás egyik különösen érzékeny pontja a befektető szemszögéből a CEU, az alapító szíve csücske, amelyet a hatalom a bírálók szerint más demokratikus alapintézményekkel, így a szabad sajtóval és igazságszolgáltatással együtt fel akar számolni. Csontos Csaba, az OSI szóvivője azzal érzékelteti, hogy miért döntöttek a távozás mellett, hogy kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezték magukat.

Az újabb szankciók elriaszthatják Magyarországot is

0

A New York Times szerkesztőségi vezércikkben foglalkozik a rohamosan romló amerikai-török viszonnyal és a Trump elnök barátságos szavai ellenére keményedő washingtoni állásfoglalással Oroszországgal szemben. „Bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében.”

Az első vezércikk szerint Törökország lefelé tartó spirálba került és Trump, illetve Erdogan ellenségeskedésével minden eddiginél törékenyebbé válik Washington és Ankara szövetsége. Pedig egy NATO-államról van szó, amelynek területén atomfegyvereket állomásoztatnak a tengerentúlról, és az amerikai elnök egyik kedvenc erős embere nemrégiben még török kollégája volt. De hát fokozatosan kiderült, hogy igazából autokrata, aki a gazdasági populizmusban, a harcias nacionalizmusban és a társadalmi konzervativizmusban jeleskedik, miközben a maga személyi kultuszát építi.

Magyarország és Lengyelország, amely a saját tekintélyuralmi pályáján halad, bizonyította, hogy az uniós tagság nem szavatolja a demokratikus liberalizmust. A török gazdaság azonban nagyobb, mint a másik kettő együttvéve, és mélyebb, továbbá régebbi kapcsolatok fűzik a Nyugathoz. Stratégiai hiba volt az unió részéről, hogy nem vonta Ankarát határozottan a saját vonzáskörébe. De ha még tovább fokozódik a feszültség, mi marad a létfontosságú török-amerikai viszonyból és képes lesz-e Trump, illetve Erdogan megjavítani azt? A török eset ismételten felveti a kérdés, hogy az iszlám értékek mennyire összeegyeztethetők a liberális demokráciával, benne az egyenlőséggel, a sajtó, a szólás és a vallás szabadságával.

Az orosz-amerikai viszonnyal kapcsolatban a New York Times megállapítja: Trump ugyan csúcstalálkozókon haverkodik Putyinnal, ám az államapparátus az újonnan elrendelt szankciókkal bekeményít Moszkva ellen. Az biztos, hogy a megtorló intézkedések ártanak az orosz gazdaságnak, mégsem befolyásolták látványosan Oroszország viselkedését. Mi több, Putyin minden egyes alkalommal súlyosabb vádakat fogalmaz meg a Nyugat ellen. És ebben a kezére játszik, hogy az amerikai elnök – saját adminisztrációja ellenében – sorban jókat mond az orosz vezetőről. Ám a mostani lépések értelme az, hogy bizonyítja: az Egyesült Államok nem hajlandó megbékélnie az orosz agresszióval vagy beavatkozással.

Ezzel párhuzamosan bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében. Putyin éppen az ellenlépések eltérő amerikai, illetve európai megítélése láttán mondhatja, hogy itt azok csapnak össze a nyugaton, akik egyfelől nem szeretnék, ha Oroszország ismét nagyhatalom lenne, illetve másfelől akik baráti viszonyra törekednek vele, vagyis a szankcióknak semmi közük ahhoz, amit a Kreml csinál.

A politikust csak az térítheti jobb belátásra, ha érzékeltetik vele, hogy csak saját magától függ, nem pedig a Fehér Ház kiszámíthatatlan lakójától, vagy egy pár európai populista vezetőtől: remélhet-e jobb elbánást. Viszont ha az amerikai államapparátus megosztott a kérdésben, az csak nevetségessé teszi a szóban forgó intézkedéseket.

Aranyüzlet-ajánlat az oroszoktól

0

Oroszország londoni nagykövete vacsorán látta vendégül a Leave.EU (Hagyjuk el az Európai Uniót) kampány irányítóját és annak üzlettársát. A londoni Guardian arról számolt be, hogy Alekszandr Jakovenko igen előnyös aranyüzletet ajánlott Arron Banksnak, a Leave.EU milliomos főnökének.

Oroszország a világ harmadik legnagyobb aranytermelője, a készleteket tekintve pedig a második. Ennek kiaknázására egy orosz oligarcha, Szimon Povarenkin, egy konzorciumot szervez.

A 6 milliárd fontos aranybuliban pedig részesedést kínáltak annak a brit üzletembernek, aki éppen azért szervezett kampányt, hogy Nagy Britannia kilépjen az Európai Unióból.

Arron Banks erről maga nyilatkozott, azt állítva: végülis nem jött össze az üzlet, bár Oroszország londoni nagykövete valóban összehozta őt és a szóban forgó oligarchát.

Nagy Britanniában még tart a vizsgálat, hogy ki és miért finanszírozta a Brexit kampányt. Nemcsak az oroszok érdekeltségét firtatják, az Egyesült Államok egyes köreit is azzal gyanúsítják, hogy nagy pénzekkel támogatták azt. Felmerült az is, hogy a dél-afrikai gyémántbányák szép pénzekkel járultak hozzá a Brexit kampányhoz.

Ez az újabb leleplezés tovább ronthatja Nagy Britannia és Oroszország kapcsolatát, amely amúgy is mélyponton van a Szkripal ügy miatt.

Nagy Britannia kérte Moszkvát: adja ki azt a két ügynököt, aki Novicsok idegméreggel megtámadta Szkripal ezredest és a lányát Salisburyben, London mellett. Oroszország mindent tagad, de a NATO tagállamok – Nagy Britannia melletti szolidaritásból –  több mint száz orosz diplomatát kiutasítottak. Köztük van a londoni orosz nagykövetségnek az a munkatársa is, aki az összekötő kapocs volt a Brexit kampány irányítója és Moszkva között.

Oroszországot a nyugati világban évek óta azzal vádolják, hogy úgynevezett hibrid hadviselést folytat vagyis belülről igyekszik meggyengíteni az Európai Uniót vagy az Egyesült Államokat.

Washingtonban ebben az ügyben vizsgálat folyik Donald Trump ellen. Az amerikai elnök nemrég beismerte: fia azért találkozott az orosz nagykövetség emberével, hogy megbeszélje vele, miképp lehetne meggyengíteni Hillary Clinton kampányát. A választásokon vesztes Hillary Clinton nyíltan az orosz támogatással indokolta, hogy a kevésbé esélyes Donald Trump legyőzte őt az elnökválasztáson 2016-ban.

Állami idiotizmus: az olaszok megszüntetnék a kötelező oltást

Az olasz felsőház már megszavazta, hogy ne legyen kötelező a gyerekek tíz betegség elleni kötelező védőoltása. A húsz éve meghamisított „kísérleti vizsgálaton” alapuló oltásellenesség ragályosan terjed a világban, s olyan támogatója van, mint Donald Trump. A szomszédban tombol a kanyaró.

A múlt héten az oltásellenes nézeteket valló kormánykoalíció (5 Csillag Mozgalom-Liga) többségi szavazatával megszavazták a felsőházban, hogy egészítsék ki az egy éve hozott törvényt: ne legyen kötelező beadni a kisgyerekeknek a tíz betegségre készült oltásokat.

Az erről tudósító CNN megjegyzi, hogy 2017-ben (Románia után) Olaszországban regisztrálták a legtöbb, 5004 kanyarós megbetegedést, az Európai Gazdasági Térségen belül 34 százalék az olaszországi esetek aránya.

A koalíció mindkét pártjában azzal érvelnek, hogy a kötelező oltások

„elriasztják az iskolai befogadást”.

A Liga-elnök és belügyminiszter Matteo Salvini júniusban kijelentette, hogy a 10 kötelező oltás – beleértve a kanyarót és a tetanuszt – „haszontalan és sok esetben veszélyes, ha nem káros”.

Az oltásellenességnek olyan hívei vannak, mint például Donald Trump amerikai elnök, aki ugyanazt az érvet hangoztatja, ami az oltásellenesség „alapja”, hogy az autizmust okoz a gyerekeknél.

Holott a bizonyíték – ahogyan erről nemrégiben írtunk

közönséges hamisítványon alapul:

éppen húsz éve egy gyógyszergyáraktól sok kártérítési pénzt remélő brit ügyvéd felbérelt egy orvost, aki az egyik rangos orvosi lapban publikálta aztán „tanulmányát”. Eszerint (12 gyerek megvizsgálása alapján) összefüggés van az autizmus és a mumpsz, kanyaró, rubeola elleni kombinált védőoltás (MMR) között.

Ezután Nagy-Britanniában 90-ről 60 százalékra csökkent az MMR-ben megbízó szülők aránya, és rohamosan esett az oltást beadók száma is. A „tanulmány” aztán partot ért az Egyesült Államokban is, ahol már az ezredfordulón 125 ezer gyerek nem kapta meg a védőszurit.

Andrew Wakefieldet és Richard Barr ügyvédet 2004-ben leplezte le egy oknyomozó újságíró, az orvosi lap visszavonta a cikket és bocsánatot kért. Azóta vizsgálatok (gyermekek) tízmillióit végezték el, s egyik se támasztotta alá a Wakefield-féle állítást.

Sajnos ennek ellenére amerikai hírességek (Charlie Sheen, Jim Carrey, Alicia Silverstone, Rob Schneider színészcsillagok) és maga Trump is az oltásellenesség támogatói lettek, aminek következtében

drámaian nő a kanyarós megbetegedések száma az USA-ban is.

Az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet Megerősített együttműködés a védőoltásokkal megelőzhető betegségek ellen címmel, miután a WHO regisztrálta, hogy a kanyarós esetek száma

Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt: 2017-ben négyszer annyi, mint 2016-ban

– olvasható a Magyar Tudományos Akadémia áprilisi közleményében. Ugyanaznap az Európai Parlament állásfoglalást bocsátott ki, amelyben közegészségügyi veszéllyé nyilvánították a védőoltások számának csökkenését, az egyre erősödő oltásellenességet, amely már jelenleg is érezteti a hatását.

S hogy ne ringassuk magunkat hamis illúzióban, érdemes felidézni, hogy a szomszédságunkban, Romániában már több, mint 11 ezer kanyarós megbetegedést találtak, amelyekben eddig legalább 40-en haltak meg. Romániában nem kötelező a gyerekek beoltása. Havonta vagy húszezer szülő tagadja meg a gyerek beoltását.

Nálunk addig nincs baj, amíg sikerül megőrizni a beoltottság jelenlegi magas, mintegy 90 százalékos arányát. Csakhogy – idézett cikkünkben olvashatóan – hazánkban is 27 százaléknyi felnőtt, kétmillió ember vallja ugyanazt, mint

az őrületet most állami politika rangjára emelő szélsőséges olasz kormány, hogy a védőoltás több bajt okoz, mint amennyi haszna van.

Amit kockáztatunk. A mindenféle összeesküvés-elméletekben (háttérhatalmak) is hívő oltásellenesek korábban pusztító, mostanra nagyrészt eltűnt súlyos betegségek újra-megjelenését kockáztatják. Ezek (a Webbeteg összeállítása alapján): tuberkulózis, diftéria, avagy torokgyík, szamárköhögés, tetanusz, járványos gyermekbénulás, kanyaró, mumpsz, rubeola, pneumococcus, hepatitisz B, haemophilus influezae B. Ezek a kötelező oltások. Ezen felül vannak a hozzáférhetők, olyanok, mint a rotavírus, bárányhimlő, kullancs encephalitis, influenza, hepatitisz A, és a legújabban a lányoknak ajánlott méhnyakrák (HPV) elleni szer.

Újabb üzenet Orbánnak Brüsszelből

0

Ezúttal Sophie In‘t Veld, az európai liberálisok alelnöke csatlakozott európai parlamenti kolléganőjéhez, a néppárti svéd Anna Maria Corazza Bildthez, aki a napokban, szintén a Politicóban írt arról, hogy Orbán Viktor ezúttal túl messzire ment. A holland politikus szerint fel kell rázni az európai politikát és a populista magyar miniszterelnök csak egy tünete egy nagyobb problémának.

Sophie In‘t Veld teljes mértékben egyetért Bildttel, amikor a svéd politikus arra szólította fel az Európai Néppártot, hogy zárja ki a Fideszt a soraiból. A Politicónak írt cikkében hozzáfűzi: számtalan esetben szólították fel a néppártiakat, hogy álljanak le Orbán védelmével, de a válasz mindig az volt, hogy belülről sikeresebben tudják mérsékelni a magyar politikust.

„Ez a hozzáállás nem működött. Hanem éppen az ellenkezője: a néppártiak magukévá tették Orbán nézeteit. Az eredmény: a Néppárt, akárcsak a többi hagyományos pártcsalád mélyen megosztott a migráció, az identitás és az értékrend területén.” Szerinte

„Nem Orbán a gond. Ő csupán a legkirívóbb tünet.

Amire Európának szüksége van, az a politikai térkép teljes megújítása.”

A holland politikus szerint a törésvonalak már nem a különböző politikai csoportosulások között vannak, hanem azokon belül. Az Európa-párti, haladó liberális-demokraták szétszóródtak, míg a nacionalisták és populisták ott vannak a mainstream pártokban és nemcsak azok szélein.

Trump, a Brexit és Putyin korában

az Európa-párti erők nem engedhetik meg maguknak, hogy ne együtt lépjenek fel

– érvel Sophie In‘t Veld, aki szerint a 2019-es választások alkalom lesz a politikai tájkép felrázására és új szövetségek megteremtésére. „Új, közös kínálattal kell a szavazók elé állni: a változások agendájával.”

Ez az agenda szerint az EU erősebb és jobban tud alkalmazkodni a világ kihívásaira. Egy olyan Európa, amely a szolidaritáson és a védtelenek támogatásán alapszik. Egy Európa, amely védi, sőt erősíti az egyenlőséget, a pluralizmust, a szabadságjogokat és amely mindenek felett az értékek és egy politikai unió közössége.

FT: Az álhíreket utoléri a realitás

0

A Financial Times elemzése igyekszik megnyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy nem kell tartaniuk az álhírek miatt, mert a mai, nyílt társadalmakban a hazug politikusok elbuknak a valóság próbáján. A politika manapság mind inkább az igazságról szól, de azért a jelenséget már Orwell 1984-e is leírta.

A közösségi média megjelenése új fegyvert jelent a küzdelemben, ám nem változtat lényegesen a felálláson. Akik oda vannak, hogy Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping politikája befut a végén és a hazugság győzedelmeskedik az igazság fölött,

nyugodtan reményt meríthetnek a 20. századból.

Hitler rezsimjének egyik fő gyenge pontja az volt, hogy elutasította azokat a híreket, amelyek nem illettek bele a koncepciójába. A szovjetek végzetes hibája még inkább abból eredt, hogy a rendszer tagadta az igazságot. Túl nagy volt a szakadék a hivatalos propaganda és az emberek által megélt valóság között.

Valószínűleg ilyesmi történik napjainkban is. Az álhíreket utoléri a realitás, méghozzá igencsak gyorsan. Pontosan ez a helyzet a Brexit melletti érvekkel. A hatalmas hőség azokat cáfolja, akik szerint nincs üvegházhatás. Trump sok mindenbe belebukhat, mert neki – Kínával és Oroszországgal ellentétben – meg kell küzdenie a független sajtóval és igazságszolgáltatással. De még a moszkvai és pekingi vezetés is ideges lehet az olyan fejlemények miatt, amelyek aláássák a hivatalos mantrát. Lásd a nyugdíjkorhatár emelését, vagy a gazdasági növekedés lassulását.

A Financial Times optimista végkövetkeztetése:

„Szóval nem kérdés, hogy a végén az igazság kerekedik felül”.

A nemzetállami bandázás vége

0

„Az Orbán által oly gyakran magasztalt nemzetállami szuverenitás, a kültelki praktikák már az uniót, s ezen keresztül a transzatlanti biztonsági rendszert veszélyeztetik. Ezt ismerték fel Washingtonban és Brüsszelben, Párizsban és Berlinben. És ezt ismerte fel az a befolyásos nyugati sajtó is, melyet egyetlen egy vezető politikus sem hagyhat figyelmen kívül, és amely ma már olyan hangon ír Orbán Viktorról, mint ahogyan egykoron Slobodan Miloševićről és Nicolae Ceauşescuról írt.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Bár, mint utóbb kiderült, a magyar kormány diplomáciai úton megüzente a hozzá közelálló külföldi politikai, gazdasági és sajtótényezőknek, hogy „a Fidesz győzelme garantált, sőt a kétharmad sem zárható ki”, mégis meglepetést okozott, hogy az ellenzék – összességében – mintegy 100 ezer szavazattal többet kapott a kormánypártnál. A jobboldali és szélsőjobboldali körökben az is csalódást okozott, hogy a győzelem nem a Fidesz újrázó képességének volt köszönhető – leszámítva a gyanítható csalásokat –, hanem az ellenzék megosztottságának. Ennek megfelelően április 8-a után

Orbán Viktor olyan figyelmeztetéseket kapott, hogy a kockázatok, ami elé a Fidesz a jövőben néz, csak növekedni fognak.

A nemzetközi térben ugyanakkor azok is csalódtak a végeredményben, akik nem kívánták Orbán újabb győzelmét, bár eleve látták, hogy tulajdonképpeni alternatívája ennek nincsen, mert ha az ellenzék mégis győzni tudna, kormányzati (koalíciós) összhangra képtelen lesz. Ráadásul Orbán szélsőségesei – karöltve a teljesen orbanizált erőszakszervezetekkel – rövid úton és könnyen megbuktathatnák a demokratikus kormányt; lásd 2006-2007 vonatkozó tapasztalatait.

Ha csak a fenti megfontolásokból indulunk ki, a Fidesz politikai dominanciája egyértelmű: nincs még egy ilyen rendpárti módon szervezett erő a magyar politikai arénában, amely ráadásul élvezi is az olyan helyzeteket, amelyek demokráciákban tiltott eszközök és módszerek után kiáltanak, ugyanakkor semmilyen gátlás sem korlátozza cselekedeteiben.

Ám vannak más megfontolások is, s azok, akik szeretnék az orbáni korszak végét siettetni, egy ideje okkal hozakodnak ezekkel elő.

Az elsődleges ilyen szempont egyértelműen biztonsági, s főként Washington számára okoz egyre nagyobb fejfájást. Bár Trump megjelenése a Fehér Házban sok tekintetben leszűkítette az Egyesült Államok mozgásterét, már most látszik, hogy az ország gazdasági érdekeit mélyen sérti a katonai nyomásképesség csökkenése, s nem csoda, hogy a kormányzat igyekszik ezen változtatni. Nem véletlen, hogy a NATO szerepének korábbi megkérdőjelezése lekerült a napirendről, a sorok összezárása Oroszországgal szemben pedig példátlan méreteket öltött. A Baltikum, Lengyelország, Románia katonai szerepe Washington és a NATO oldalán új dimenziókat kapott, Csehországban ma már prioritást élvez az orosz hírszerzési manipulációk felderítésének ügye és az orosz beavatkozás megfékezése. Szlovákia pedig inkább meghúzza magát s igyekszik nem gátolni a vonatkozó nyugati lépéseket. Kelet-Európa súlya ismét megnőtt az összeurópai biztonság szempontjából, a NATO stratégiákban pedig azt követően, hogy Recep Tayyip Erdoğan politikai kalandorsága miatt a szervezet gyakorlatilag elveszítette Törökországot.

Eközben a magyar kormány egyre nyíltabban áll Moszkva oldalára,

s nem kétséges, hogy készséggel kiszolgáltatna neki minden olyan információt, melyekhez – NATO-tagként – egyébként okkal hozzájuthatna. Csakhogy ilyenekhez egy ideje már nem juthat hozzá. Washingtonban nyíltan megfogalmazott érvek hangzanak el nap, mint nap, hogy ez a helyzet nem tolerálható, s fontolgatják, mikor jön el az a pillanat, amikor lépni kell.

A magyar kormány ugyanakkor nem látszik változtatni az eddigi politikán, ám lássuk be, ha akarna ilyesmit, akkor sem tehetné már meg. Vannak helyzetek, amelyek még a politikában sem visszafordíthatók, különösen nem, ha egy politikai erő szövetségesek nélkül marad, minthogy elveszített a vele szembeni teljes szövetségesi bizalom.

A sokak által jó taktikusnak tartott Orbán egy dolgot kihagyott a számításból:

a Nyugat számára a magyar különutasság stratégiai fenyegetést jelent,

Oroszország számára viszont ez a különutasság csak taktikai és pillanatnyi előnyökkel bírt. Az orosz-ukrán konfliktus idején még jól jött Putyinnak az európai szélsőjobbal kollaboráló Orbán, ám egy kiszélesedő nyugat-keleti hidegháborús korszak küszöbén, az egyébként összes korábbi szövetségesét eláruló Magyarország már egyre csekélyebb jelentőséggel bír. Nem így a Nyugat számára, melynek ebben a konfliktusban nagyobb szüksége van és lesz az egységre, mint valaha.

A 2010-2018 közötti nyolc évben a magyar politika a leépülő demokráciáról, a jogtiprások legitimációjáról szólt. A nemzetközi közösség, lássuk be, bár aggódva figyelte a fejleményeket, de végül is elfogadta: ha a magyarok mindenáron ártani akarnak maguknak, tegyék, s részesüljenek a fájdalmas következményekben.

2018 után viszont már egy olyan korszakba lépett a világ,melyben a Nyugat belső kohéziója, biztonsága és a transzatlanti kapcsolatok újult megerősítése vált nélkülözhetetlenné.

Az Orbán által oly gyakran magasztalt nemzetállami szuverenitás, a kültelki praktikák már az uniót, s ezen keresztül a transzatlanti biztonsági rendszert veszélyeztetik. Ezt ismerték fel Washingtonban és Brüsszelben, Párizsban és Berlinben.

És ezt ismerte fel az a befolyásos nyugati sajtó is, melyet egyetlen egy vezető politikus sem hagyhat figyelmen kívül, és amely ma már olyan hangon ír Orbán Viktorról, mint ahogyan egykoron Slobodan Miloševićről és Nicolae Ceauşescuról írt.

„Ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt”

Rengeteg a párhuzam Benjamin Netanjahu, becenevén Bibi, és Orbán Viktor pályafutása között, és abban is, amilyen államot az utóbbi években kiépítettek. A két politikus személyes kapcsolata is jó – és abban is hasonlítanak, hogy mindkettőjük családjában vannak korrupciós botrányok.

Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor is a 90-es években került először hatalomra, országuk történetének legfiatalabb miniszterelnökeként. Az első ciklus után mindketten elvesztették a választást, majd közel egy évtizedet töltöttek ellenzékben. Utána újra hatalomra kerültek, majd egymás után nyerték a választásokat, a kampányukban pedig

központi szerepet kapott az idegengyűlölet, az ostromhangulat,

és segítségükre volt a liberális és baloldali ellenzék gyengesége is.

Orbán és Netanhaju között a személyes kapcsolat is nagyon régi. A Jerusalem Post szerint, amikor Orbán ellenzéki vezetőként a kétezres évek közepén Izraelbe látogatott, Netanjahu volt az egyik, aki komolyan tárgyalt vele.

Ő mutatta be Orbánt Arthur Finkelsteinnek, a lejárató kampányok mesterének is,

aki már 1996-ban Netanjahu kampánystratégája volt. Izraeli források szerint egyébként Netanjahu és Orbán egymásnak is adtak tanácsokat a politikai üzenetekkel kapcsolatban.

Az egyik legnagyobb izraeli lap, Háárec egyik magyar forrása, aki hosszú időt töltött mind a magyar, mind az izraeli miniszterelnök társaságában, azt mondta: „ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt. És vice versa.”

Éppen ezért, a Háárec egy másik szerzője már egy „Orbán-szerű” gyűlöletkampánytól tart Izraelben is. Szerinte ennek már régóta vannak jelei. A nemrég elfogadott, Izraelt nemzetállammá nyilvánító törvénnyel kapcsolatban azt írja: ahogy a kelet-európai, demokráciától távolodó rezsimeknél, a Netanjahu-kormánynál is csak eszköz a kisebbségek elleni fellépés – a valódi ellenfél a „belső ellenség”, az árulók, akik a többség tagjai, és nem a kisebbségé.

Netanjahu politikáját párhuzamba állítja azzal, ahogy Orbán magát a keresztény kultúra védnökeként és megmentőjeként látja, a muszlim bevándorlókkal szemben. Márpedig

ez puszta demagógia:

a 10 milliós lakosságból alig néhány ezren muszlimok Magyarországon. Azt pedig a Die Presse és a Politico ábrái is azt bizonyítják, hogy már évek óta alig jönnek bevándorlók.

A muszlimokkal való fenyegetőzés valójában csak politikai célokat szolgál. Az egész kampány arca, központi alakja pedig Soros György lett. A Háárec szerint „nem kell történésznek lenni, hogy az ember megértse,

Soros itt az ’örök zsidó’ jelképe, az antiszemita mítoszé a zsidókról,

akik a bankokon és a kereskedelmen keresztül akarják uralni a világot.”

A magyar zsidó közösség nagy része felháborodott a kampány miatt, először a nagykövet is tiltakozott – Netanjahu viszont ezen háborodott fel és visszavonatta a tiltakozást, hiszen ő és emberei ugyanolyan kampányt folytatnak Soros ellen. Ebben egyébként meghatározó szerepe van egy másik amerikai milliárdosnak, Sheldon Adelsonnak. Hogy miért, arról itt írtunk bővebben.

Mindenesetre a Soros-ellenes kampány Izraelben olyan szintig jutott, hogy a miniszterelnök fia, Jáir Netanjahu még egy antiszemita ihletésű karikatúrát is posztolt a Facebookon, miszerint Soros a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A Háárec cikke felidézi Orbán március 15-ei beszédét, amelyben azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló. Ebben

ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, amelyeket Netanjahu is használ,

amikor az izraeli baloldalt, vagy épp különböző szervezeteket vádol. Például aki nem támogatja őt, az szerinte nem lojális az államhoz, a nemzetállami törvény ellen tiltakozó drúzokat pedig szerinte a szélsőbaloldali ellenzék lázítja.

A középosztály egyik országban sem akarja kockáztatni helyzetét azzal, hogy felemeli a szavát a hatalom és az uszító kampányok ellen.

A hasonlóságokat a konkrét intézkedések kapcsán is hosszan lehetne sorolni. Izraelben is évek óta készülnek arra, hogy korlátozzák bizonyos civil szervezeteknél a külföldi adományok mennyiségét, és ott is kormánybaráttá alakították a közszolgálati médiát.

Az utóbbi időben egyre több a konkrét együttműködés a két kormány között, elég csak az izraeli hírszerzőcég, a Black Cube szerepére gondolni a magyar civilek lejáratásában.

Már diplomáciai segítségről is lehet hallani,

leginkább arról, hogy az amerikai kormányt az izraeliek „puhítják”, hogy legyenek jobbak a magyar-amerikai kapcsolatok.

Erre már tavaly felbérelt a magyar kormány két izraeli lobbistát: Cvika Brot volt újságírót, aki Netanjahu pártjának, a Likudnak a polgármester-jelöltje volt Tel Aviv egyik elővárosában, de emellett ő volt Donald Trump izraeli kampányfőnöke is (az Izraelben élő amerikaiakat kellett meggyőznie); valamint Ariel Sender politikai tanácsadót. Azt az Átlátszó derítette ki, hogy a kapcsolattartójuk Szabó László washingtoni magyar nagykövet volt. (Szabó László egyébként korábban pont az izraeli gyógyszercég, a TEVA magyarországi vezérigazgatója volt.)

Az izraeli Channel 10 szerint egyébként Netanjahu utasítására még Izrael amerikai nagykövete is győzködte az amerikai kormány tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatokon a magyarokkal. Ezután következett a találkozó a két külügyminiszter, Mike Pompeo és Szijjártó Péter között.

Egyébként még egy dologban hasonlít egymásra a két miniszterelnök: mindkettőjük családját korrupciós botrányok veszik körül: Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyeiről mi is sokat írtunk már, Izraelben pedig maga Netanjahu ellen is több ügyben nyomoznak.

(Borítókép: MTI / Koszticsák Szilárd)

Egymásra vár az USA és Észak-Korea

0

A CNN szerint egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú amerikai illetékes beszélt a hírtelevíziónak arról, hogy akár már az idén sor kerülhet egy újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozóra.  Hírek szerint Észak-Korea amerikai kezdeményezésre vár, az USA pedig arra, hogy megkezdődjék a koreai félszigeten az atomfegyverek felszámolása.

 

Washingtonban sokan úgy vélik, hogy Trumpnak azért volt sürgős a csúcstalálkozó Kim Dzsongunnal, mert novemberben választások lesznek az Egyesült Államokban.

A diplomáciában ugyanis eddig Trump nem sok sikert tudott felmutatni, ugyanakkor megállapodott a korábban általa csak a gonosz szimbólumának titulált Észak-Korea diktátorával.

Egy újabb csúcstalálkozó kilendíthetné a holtpontról az USA és Észak-Korea viszonyát, amelyet hátrányosan érintett a menetközben nyilvánosságra került ENSZ-jelentés, amely szerint Phenjan folytatja nukleáris és rakétaprogramját. Egyáltalán nem állt le a nukleáris és rakétafejlesztési program a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban – állapítja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése. Pedig Kim Dzsongun azt ígérte Donald Trumpnak Szingapúrban, hogy felszámolja a nukleáris fegyverzetet és leállítja az interkontinentális rakéták gyártását. Cserébe az amerikai elnök a kilátásba helyezte az ENSZ szankciók feloldását.

Észak-Korea szisztematikusan megsérti az ENSZ szankcióit, amelyek így nem érik el a kívánt hatást – állítja az ENSZ BT jelentése.

Tilalom van a vas és a szén exportjára, de Észak-Korea az embargót kijátszva célba juttatja a szállítmányokat, és ebből jelentős bevételre tesz szert. Ráadásul fegyvereket is exportál, maximális mértékben sértve ezzel az ENSZ szankcióit.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter bírálta Észak-Koreát, de optimizmusát fejezte ki a jövőt illetően. Hangsúlyozta:

folyamatosan nyomás alatt kell tartani Észak-Koreát, ha a világ azt akarja, hogy Kim Dzsongun teljesítse az ígéreteit.

Pompeo bírálta Oroszországot, mert lehetővé teszi Észak-Koreának az ENSZ szankciók kijátszását. Különösen az zavarja az amerikai külügyminisztert, hogy Phenjan továbbra is exportál munkásokat Oroszországba, akik szinte rabszolgaként dolgoznak külföldön. Bérüket az állam vágja zsebre, és ők csak annyit kapnak, amennyi a megélhetésüket fedezi. Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter is aggodalmának adott hangot mondván, hogy az Egyesült Államok semmit sem tett a szankciók enyhítése érdekében.

Donald Trump és Kim Dzsongun júniusban találkozott Szingapúrban. Azóta annyi történt, hogy Amerika leállította a nagy hadgyakorlatokat a térségben. Észak-Korea megsemmisítette fő atomkísérleti telepét, és visszaadta Amerikának azoknak a katonáknak a holttestét, akik még a koreai háború idején (1950-53) veszítették életüket.

Koreanapló 20. – Monszun

Esőt mondanak mára, most délután egy óra van, és már erősen borult. Ugyan most is nagyon meleg van, mégis kikapcsoltuk a légkondit, kinyitottuk az ablakokat, beengedtük a hangokat és a párát, mindjárt jobban érzem magam, csak a ventilátorok segítenek keringetni a levegőt, fellélegeztek a virágok is, velem szinte egyszerre. Hetekig éltünk mesterségesen hűtött, és légmentesen lezárt lakásban, csúnya lett a bőröm, szenvedtek a növények, a férjem köhögött, inkább a 34 fok, mint az. Igaz ugyan, hogy az eddigi 42 fokot nem bírtuk máshogy elviselni, ez a 34 kint, 3o bent, tűrhető.

Még a kabócákat is hallom most, meg a nagyikat, ők is kimennek már nappal is, a meleg mindig mihez képest az, és az eddigi hőséghez képest a mai teljesen elfogadhatónak érződik. Nem tudom mennyi fog esni ha rákezd, vihart emlegettek a meteorológusok, meglátjuk.

Csendes nap ez a mai nekünk, várjuk az ingatlanostól a híreket, tovább pakolgatjuk a téli holmit zsákokba, babcsírás rizst főztem, vacsorára meg majd lesétálunk tésztát enni, hideget.

A gyerek lassan csomagol, hónap vége felé megy vissza Hollandiába, kezdődik az iskola, a férjem tanul, de azt nagyon reprezentatív módon teszi, miután ma reggel kapott tőlem, hogy nem gondoltam, hogy két gyerek huszonévig történő csesztetése után a férjemet is nekem kell tanulásra fognom. Úgyhogy most kikapcsolt mindent, ül a nappali kellős közepén, és látványosan tanul. Egy az egyben a fiam, csak egy kicsit idősebb.

Voltam boltban, hoztam tejet, feltöltöttem a joghurtjaimat, jóformán azon élek, meg hideg tésztán, mióta tart ez a nagyon meleg.

Banánt termesztenek délebbre, igaz, fólia alatt, de egy éve fogott bele a farmer, és idén már hihetetlen mennyiséget szüretel, alkalmazkodik az új klímához, jól teszi.

Mun elnök még a szabadságát tölti, két nap múlva tér vissza, a parlament ugyan dolgozik, de nekik is melegük lehet, mert nem történik semmi érdemleges ott mostanság.

Észak-Koreáról megint furákat írnak az angol nyelvű sajtóban, hogy Kim átverte Trumpot, és fegyverkezik tovább stb. Valójában arról van szó, hogy Kim alkudozik Trumppal, és jól teszi, Amerika sosem volt ilyen tekintetben megbízható. Természetesen bontják a megjelölt rakétakilövő állomást, és természetesen nem hagyják abba a mozgást a még nem kijelölt telepeken, egy cseppet sem buták, nagyon jól tudják, mi fog látszani a műhold képeken, ez a dolog lényege. Trump tanácsadója, John Bolton azt szeretné, ha egy év alatt Észak-Korea mindent felszámolna, és azt mondja, hogy majd utána engednek a szankciókból. Nos, ő az az ember, aki folyamatosan a líbiai modellt emlegette, márpedig Kim Dzsong Un még túl fiatal ahhoz, hogy feledékeny legyen, következésképp egy másodpercig sem bízik Bolton ötletében, amit legutóbb Pompeo vezetett volna fel neki, ha ő el nem megy ez idő alatt krumpliföldet látogatni, jelezvén, mennyire tartja sokra Bolton elképzelését. Most majd lesz megint happening, mert jön az ősz, Kína, Amerika, Észak és Dél- Korea vezetői találkoznak, ebben a hónapban lesz a szétszakított családok találkozása is, utána a tervek szerint Mun elnök utazik Pjanjángba, és Kim Dzsong Un teszi amire ígéretet tett, egy centivel sem többet, mert ő csomagban gondolkozik, azaz kisebb egységekben számolná fel a haderejét, amiért cserébe fokozatos szankció feloldást és anyagi támogatást vár, vélhetőleg ezt el is fogja érni, ugyanis egyszerűen nincs elég pénze arra sem, hogy a létesítményeket biztonságosan tudja megsemmisíteni.

Azt a hírt kaptuk, hogy a különleges időjárási körülmények okán, a koreai állam fedezi a villanyszámlánk bizonyos részét, a normál átlagfogyasztásunkon felül. Ez a rendelkezés a lakossági áramra vonatkozik, ugyanis a szakemberek szerint ebben az időben a klimatizálás nem luxus, hanem az életben maradás feltétele, mint ilyen, alanyi jogon jár. Ebben az országban soha, sehol sem kell fizetni a vízért, és a mosdó használatért sem, mindig is alapvető jog volt mindkettő. Kizárt, hogy díjtartozás esetén elzárják a vizet egy lakásban, még a korlátozás is ritka.

Már működik a saját poharas rendszer a múlt hónap óta, augusztus elsejétől pedig kötelező, azaz a take out kávézókban ha viszed a saját poharad, nagy kedvezményt kapsz az árból, ha helyben fogyasztasz, nem adhatnak egyszer használatos poharat, a nylon zacskókat sem engedik, van papír doboz, és papír zsák, itt minden papír hulladékot száz százalékban hasznosítanak újra.

Még tart a nyár, persze, de már látjuk az alagút végén a fényt, legjobb reményeink szerint az nem a szembejövő vonat lámpája.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK