„Magyarország miniszterelnöke szombaton Pécelen járt, ahol kiemelte: Tudjuk, hogy a Tisza kijevi bábkormánya beengedné Ukrajnát az EU-ba, amivel belevinnének minket a háborúba, elvennék a magyarok pénzét, és tönkretennék a magyar gazdákat.”
Bizony, hogy kiemelte! A miniszterelnöki nagyotmon… illetve a Nagy Miniszterelnöki Mondás történelmi tapasztalatokon alapul. Emlékszünk rá, mikor 2004-ben Magyarország belépett az EU-ba, mellettünk még Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia vált taggá. Ebből következően ez a sok, leginkább csak mezőgazdaságilag fejlett, a Nyugathoz képest elmaradott ország elvette szegény németek meg hollandok pénzét, ráadásul tönkretette az uniós gazdákat, ami nagy0 felháborodást okozott Európa szerte… illetve… mégse így történt volna? De hogy történt tulajdonképpen?
Hát úgy, hogy az EU akkori nettó befizető országai vállalták a rettenetes veszélyt, és a rájuk eső támogatási összeget, amivel az új tagok, köztük Magyarország felzárkózását segítik, beadták a közösbe. Úgy gondolták, sokkal több előnyük származik az új tagok csatlakozásából, mint amennyi hátrány éri őket a pénz befizetésével. Eltűnnek a vámok, azaz a termelő vállalataik kapnak egy újabb nagy piacot, ahonnan és ahová az áruk és a munkaerő mozgását nem korlátozza semmi, a fejlett Nyugatra megérkezik az olcsó, de kulturálisan azonos beállítottságú munkaerő, amelyik olyan feladatokat is hajlandó elvégezni, amilyent a holland meg a német munkás már nem, ugyanakkor a nyugati termelő üzemek az áruik vámmentes keletre exportálásán túlmenően egyes termelő részlegeiket akár ki is költöztethetik az új tagországokba, ahol olcsóbb a munkáskéz meg az energia, mint otthon, azaz a gazdasági hasznuk lényegesen nagyobb lesz, mint a támogatás összege. És ez láthatóan be is jött nekik.
A további bővítéshez való fenti, pozitív hozzáállás persze nem igaz azokra az országokra, amelyeknek nincsen a világpiacon eladható terméke. Az ilyen ország oligarcháinak döntő része állami tendereken való részvétellel, sokszoros túlárazás révén, EU pénzből, plusz közpénzből mesterségesen „feltőkésített” vállalat-tulajdonos, aki külföldön nem vállalkozik (hiszen a szokott, többszörös felár nélkül biztosan veszteséges lesz), nem exportál (hiszen nincs mit), maximum idegen országok focicsapatait szponzorálja. Az efféle oligarchiával bíró gazdasági roncsország tiltakozni fog minden új EU csatlakozás ellen, mert haszna nem lesz belőle, csak kára. A roncsországok felsorolásától inkább tartózkodjunk, bár a lista egyáltalán nem hosszú, jelenleg ugyanis egy tétele van.
Ha valaki itt Szlovákiára gondol, annak megemlíthetjük Fico nyilatkozatait, aki 2025. folyamán több alkalommal is kifejtette, hogy Szlovákia támogatja Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozását, mivel azt nemcsak politikai, hanem jelentős gazdasági lehetőségnek is tekinti országa számára. Fico érvelése szerint Ukrajna EU-tagsága több lehetőséget hozhat Szlovákiának, mint amennyi hátránnyal jár. A magányos ketrecharcost másutt kell keresni.
A mezőgazdaságot illetően: amikor 2004-ben a fentebb felsorolt országok csatlakoztak az EU-hoz, az EU nem engedte rá őket azonnal a saját mezőgazdasági piacára, mert az EU nem hülye. A csatlakozási időszak kulcsfontosságú mezőgazdasági korlátozásai és jellemzői például Magyarország esetében:
- Fokozatos támogatásbevezetés: Magyarország nem kapta meg azonnal a régi tagállamoknak járó közvetlen támogatások 100%-át. A támogatások szintje évek alatt, fokozatosan érte el az uniós szintet.
- Termelési kvóták: az EU adott termékek esetén meghatározta az ország által az EU piacon értékesíthető mennyiséget.
- Szigorú minőségi szabványok: A magyar élelmiszeriparnak és mezőgazdaságnak azonnal meg kellett felelnie az Unió magas higiéniai, állategészségügyi és környezetvédelmi előírásainak (egyébként nem szállíthattak a tagországokba), ami jelentős beruházásokat igényelt.
- Földvásárlási moratórium: A csatlakozás után átmeneti időszakra moratóriumot vezettek be, amely korlátozta a külföldiek termőföldvásárlását Magyarországon.
A csatlakozás hosszú távon a támogatások révén a magyar agrárágazat fejlesztését és a piaci hozzáférést célozta, de rövidtávon az új tagállamoknak alkalmazkodási kényszert jelentett, ezért nem lettek veszélyes konkurenciák. Halálbiztosnak tekinthető, hogy Ukrajna EU csatlakozásakor ugyanezek a korlátozások rá is vonatkozni fognak, azaz Ukrajna mezőgazdasága csak fokozatosan, évek során idomul majd az Unió mezőgazdaságához, és lesz versenytársa a mostani EU tag országok mezőgazdaságának.
Ebből következően egyértelmű, aki a magyar gazdákat Ukrajna csatlakozásával nem együttműködésre bíztatja, hanem rémisztgeti, az vagy teljesen hülye a kérdéskört illetően, vagy a választókat nézi ostobának. A szónok értelmi szintjét tekintve inkább az előbbire gyanakodhatunk, a szöveg viszont a fideszes propagandaosztály terméke, akiknél inkább az utóbbi változat nyerő, amit a megíráskor alkalmaztak is.
A „Tisza kijevi bábkormánya”.
Ha valaki abból, hogy Zelenszkij meg Magyar Péter ugyanazt akarja, arra következtet, hogy Magyar Péter Zelenszkij bábja, azt logikai versenyen inkább nem indítanám, mivel az ugyanazt akarás kialakulásának nem egy, hanem három oka lehetséges. Az egyik, hogy Magyar Péter Zelenszkij bábja, a másik, hogy Zelenszkij Magyar Péter bábja, a harmadik, hogy mindketten átgondolták a dolgot, és a másiktól teljesen függetlenül ugyanarra a következtetésre jutottak. Hogy melyik igaz, nem tudni, de messze a legnagyobb valószínűsége a harmadik változatnak van, mert Magyar pont úgy nem szeretne orosz-magyar határt, ahogy Zelenszkij sem. Az orbáni kijelentés határozottságából adódón egyértelmű, hogy miniszterelnök urunk ezt a szokásos blődséget belpolitikai haszonszerzési célból mondta, ami morálisan értékelve nagyon szomorú. Rá nézve főleg, de ránk nézve is (lásd: 4 * 2/3).
A legkeményebb ijesztgetés természetesen a háború, amely a legősibb, létfenntartási ösztönöket célozza, és 2022-ben már egyszer bevált. A miniszterelnök úr szerint, ha Ukrajnát beengednénk az EU-ba, az háborúba vinné Magyarországot. Tekintsünk most el attól a lehetőségtől, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök összekeverte az EU-t a NATO-val, mert ha Ukrajna nem az EU-ba, hanem a NATO-ba lépne be, akkor tényleg perceken belül mi is belekeverednénk a háborúba az összes NATO tagországgal együtt, inkább vizsgáljuk meg azt, mivel jár a háború szempontjából, ha Ukrajna az EU tag lesz.
Hát, kérem, semmivel. A helyzet egy fikarcnyit sem változna, mivel az EU gazdasági szövetség, nincs olyan paragrafusa, amely katonai kötelezettségeket tartalmazna, ráadásul a legkorábbi lehetséges időpont Ukrajna belépésére 2027., de mint tudjuk, az EU meghatározó potentátjai, például Merz kancellár ezt eleve lehetetlennek tartják. Az ukránok mostanában mással vannak elfoglalva, hosszú idő munkája lesz, amíg a felvételhez szükséges feltételek teljesítését megoldják, mégpedig olyan szinten, hogy azt az EU elfogadja. Ebből a szempontból az orbáni hablaty egyértelműen népátverési célokat szolgál, mert fideszéknek igencsak beszorult a lábuk, és már egyáltalán nem válogatnak a választó-megvezetési módszerekben.
Azt persze lehet mondani, hogy ha az orosz csapatok elérik az immár EU tag Ukrajna nyugati határát, ahol a többi EU tagországgal szomszédos, akkor útlevél és vámvizsgálat nélkül léphetnék át azt, tényleg belesodorva minket a háborúba, azaz ha Ukrajna belép az EU-ba, aztán megadja magát az oroszoknak, akkor Orbánnak igaza lesz. Putyin tervezett orosz határait elképzelve (lásd a valahai Szovjetunió határait) valószínűsíthető, hogy Ivánék ideérve mennek tovább, és meg sem állnának Ausztriáig. Oroszországnak tökmindegy, hogy Ukrajna EU tag, vagy sem, mert az EU támogatás Ukrajnának ma is adott, hiába nem EU tagállam.
Orbánt az ukrajnai vétó ügyben az EU biztos megkerüli, ha hatalmon marad, de Brüsszel még megvárja a választásokat, mert nagyon valószínű, hogy Orbán bukása után nem kell majd trükközni. Odáig Ukrajna biztosan kitart.
Jelenleg ez a helyzet. A következő lépés már az önmerénylet lenne. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter attól tart, hogy a kormány folyamatos háborús hisztériakeltése mögött egy hamis zászlós akció szándéka bújhat meg, amelyre hivatkozva a FIDESZ azt állíthatná, hogy Ukrajna íme konkrétan támadja Magyarországot. Zelenszkij mondatának kiforgatása (lásd itt ), az Orbán által eljátszott, már a gyermekei életét féltő, aggódó apa szerep, és legújabban a páncélkocsival való járás arra utal, hogy akár egy komoly akció is bekövetkezhet a választásokig. A stampede vak száguldása nem ismeri a racionalitást.
Azért még reménykedhetünk. Ha Orbánékban nem is.
