A Panama-papírok és Magyarország

0
351

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma még 2016 áprilisában hozta nyilvánosságra a Panama-papírokat, melyekből világossá vált, hogy a pénzügyi és politikai elit számos tagja különböző offshore-cégeken és országokon keresztül próbálja elrejteni vagyona egy jelentős részét – írja blogjában Jávor Benedek, a Párbeszéd Európai Parlamenti képviselője.

Azóta több hasonló ügy került nyilvánosságra: a Paradicsom-papírok, az azeri pénzmosoda, amelyek ugyanarra a logikára épülnek: bonyolult céghálón, offshore-cégeken és nem valódi tulajdonosokon keresztül elrejteni a kétes eredetű vagyont, bevételt, hogy ne kelljen elszámolni, és ne kelljen adót fizetni.

Jávor felidézi, hogy csak a Panama papírok ügyében 12 államfő érintett, akikből 6 még ma is hivatalban van, továbbá 128 politikus és közszolga szerepel a papírokban a gazdasági szereplőkön túl. Miközben elvileg szigorú pénzmosás elleni szabályok léteznek az unión belül, valamint a bankoknak, és a bankfelügyeleti szerveknek egyaránt szigorú ellenőrző rendszerei vannak.

Hogyan történhet meg mindez mégis? – kérdezik a blog szerzője.

Úgy, hogy az Európai Parlament pénzmosással és adóelkerüléssel foglalkozó eseti vizsgálóbizottsága a ma megszavazott végső jelentésében megállapította:

az uniós jogszabályok sem fednek le minden kiskaput.

Sőt a tagállami jogba való átültetés, a jogszabályok végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése sem történik megfelelően.

Alapvetően azért, mert a korrupció és a pénzügyi érdekek hálója átszövi a gazdaság és a politika világát, kihasználva jogszabályi háttér inkoherenciáját. Ugyanakkor sok minden hiányzik ahhoz, hogy a rendszer egységesebb és hatékonyabb legyen. A vizsgálóbizottság javaslatára az Európai Parlament többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg:

  1. A jövőben muszáj legyen részletesen indokolni az adóhatóságoknak, milyen legitim érvek mentén akar bárki offshore céget alapítani.
  2. 2. Az EU-nak meg kellene tiltania az adóparadicsomokban bejegyzett cégekkel való kereskedelmi kapcsolatokat, amennyiben a végső kedvezményezett nem azonosítható.
  3. 3. A Bizottságnak jogszabálytervezetet kellene benyújtania annak biztosítása érdekében, hogy azokra az offshore struktúrákra, amelyek tényleges tulajdonosa(i) a tagállamokban van(nak), ugyanazok az ellenőrzési és beszámolási-közzétételi követelmények vonatkozzanak, mint amelyek a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti európai joghatóságban alkalmazandók.
  4. 4. A Bizottságnak garantálnia kellene, hogy uniós költségvetési forrásokat nem fizet ki olyan cégek számára, vagy közvetítő cégeknek amelyekkel kapcsolatban felmerül az adóelkerülés gyanúja.
  5. 5. A Bizottságnak meg kellene változtatnia a közbeszerzési irányelvet, és meg kellene tiltania az olyan cégek indulását is közbeszerzéseken, amelyeknek offshore tulajdonosai vannak, vagy együttműködnek ilyen cégekkel.
  6. 6. A Bizottságnak sürgősen kötelezettségszegési eljárást kellene indítania azon tagállamok ellen, amelyek nem ültették át jogszabályaik közé a 4. pénzmosás elleni irányelvet (határidő 2017 júliusa volt).
  7. 7. A Bizottságnak nem lenne szabad kereskedelmi megállapodásokat kötnie olyan országokkal, amelyek az EU szerint adóparadicsomnak minősülnek.
  8. 8. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a tagországok megfelelnek-e a bankok működésével kapcsolatos irányelveknek, különös tekintettel a bankok engedélyeinek kiadására vonatkozóan
  9. 9. A Bizottságnak javasolnia kellene 2018-ig, hogy a jövőben az adózással kapcsolatos jogszabályokat együttdöntési eljárás keretében kelljen elfogadni, az a továbbiakban ne kizárólag a Tanács döntési kompetenciájába tartozzanak.

Ahhoz pedig, hogy az Európai Parlament folyamatosan figyelemmel követhesse az eseményeket, valamint a feladatok elvégzésére állandó rálátása legyen, szükség van egy állandó vizsgálóbizottság felállítására.

Miért fontos ez Magyarországon?

A fenti botrányok majd mindegyikében vannak magyarországi szereplők: politikusok, üzletemberek egyaránt.

Különösen az „azeri pénzmosoda” eklatáns példa a politika legdurvább visszaéléseire: az azeri baltás gyilkos kiadatása Azerbajdzsánnak úgy történt meg, hogy hazájában az elkövetőt nemhogy nem kötelezték börtönbüntetésének letöltésére, de hősként szabadon engedték, és épp a napokban elő is léptették az azeri hadsereg ezredesévé. Ezzel közel egyidőben Magyarországra kétes eredetű pénzek érkeztek, melyeknek a sorsa azóta sem ismert. Vélhetően a döntésért felelős politikusok vagy haverjaik vagy azok cégeinek számláján landoltak.

Azt viszont világosan tudjuk, hogy a kiadatás törvénytelensége és bakija után senki nem ütötte meg a bokáját. Azt is tudjuk, hogy a magyarországi pénzmosásról szóló jogszabályok (az EU-s direktívától eltérően) még azt sem engedik a hatóságoknak, hogy egy pénzmosási ügyben arról tájékoztassanak, hogy egyáltalán van-e eljárás folyamatban. Valószínűleg nem véletlenül: Magyarországon jelenleg nem elképzelhető, hogy a Matolcsy György vezette jegybank, vagy a Tállai András vezette NAV vizsgálatot folytasson le az azóta Mészáros Lőrinc (vagy még inkább a kormányfő) érdekkörébe tartozó MKB Bankban vezetett kétes eredetű számlák miatt. Különösen akkor nem, ha az ehhez köthető politikailag botrányos döntésért nem más, mint a kormányfő maga felelős.

Ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem várható, hogy Magyarországon a pénzmosással kapcsolatos jogszabályokat szigorítsák, vagy az átláthatóságot növeljék. De igenis elvárható ez az Európai Uniótól. És amíg az EU tagjai vagyunk, a jogszabályokat át kell vennünk. Egy megfelelő uniós ellenőrző rendszerrel ellátva talán azt is elérhetjük, hogy még Magyarország is rákényszerül a nagyobb pénzügyi átláthatóságra.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .