Ötven éve vetett véget életének Szilágyi Domokos, a 20. századi erdélyi magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója. Harmincnyolc éves volt. Halála után három évtizeddel derült ki, hogy a román kommunista állambiztonság beszervezte, és „Balogh Ferenc” fedőnéven jelentéseket írt környezetének tagjairól. Életútja így nemcsak egy rendkívüli költő tragédiája, hanem annak példája is, hogyan kényszerítette szerepekbe és fordította egymás ellen az embereket a diktatúra.
„Elhallgatok. Ti játsszatok. / Én majd őrzöm a látszatot” – írta Szilágyi Domokos, akinek költészetében újra és újra megjelent a szabadság, az otthontalanság, a kiszolgáltatottság és a halál motívuma.
A költő 1976. október 27-én hagyta el kolozsvári otthonát. Holttestét november 2-án találták meg a város melletti Hója-erdőben. Búcsúlevelében azt írta:
„Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom. Nem vagyok részeg, és – ahogy mondani szokás – tiszta elmével írom e sorokat.”
1956 után került az állambiztonság látókörébe
Szilágyi Domokos 1955 és 1959 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanult. Másodéves hallgató volt, amikor kitört az 1956-os magyar forradalom. Egy 2006-ban közzétett, levéltári dokumentumokra épülő közlemény szerint egyetértett a forradalom követeléseivel, és véleményének magánbeszélgetésekben, valamint gyűléseken is hangot adott.
A román állambiztonság 1957 tavaszán kezdett érdeklődni iránta. Ebben az időszakban széles körű nyomozás indult a Bolyai Egyetem azon hallgatói és fiatal oktatói ellen, akiket a magyar forradalommal való rokonszenvvel gyanúsítottak.
A megtorlás nem csupán egyes embereket érintett. A román pártvezetés 1959-ben egyesítette a magyar nyelvű Bolyai Tudományegyetemet a román tannyelvű Victor Babeș Egyetemmel. Az összevonás előkészítése során Nicolae Ceaușescu – akkor még nem az ország vezetőjeként, hanem a pártapparátus egyik meghatározó tagjaként – keményen fellépett az önálló magyar egyetem fenntartása ellen.
Szabédi László költő és egyetemi tanár, aki szembekerült a pártvezetéssel, 1959 áprilisában vonat elé vetette magát. Nem volt azonban az egyetem rektora, ahogyan az eredeti szöveg állította: a Bolyai Egyetem professzoraként tanított.
„Balogh Ferenc” jelentései
Szilágyi Domokos állambiztonsági együttműködéséről 2006-ban jelent meg levéltári dokumentumokra támaszkodó közlemény. Eszerint a költő „Balogh Ferenc” fedőnéven állt kapcsolatban a Securitatéval.
A fennmaradt iratok alapján tevékenysége két időszakra osztható. 1958-ban tizenhárom írásos jelentést adott át a kolozsvári állambiztonságnak, majd 1965-ből is fennmaradt egy, a bukaresti szervekhez kapcsolódó dokumentum. Jelentései többek között Lakó Elemér és Varró János egyetemi oktatókról, Péterffy Irén bölcsészhallgatóról, valamint Páskándi Géza költőről tartalmaztak információkat.
Az iratok bizonyítják az együttműködés tényét, annak körülményeit azonban nem tisztázzák teljesen. Valószínűsíthető, hogy a megfélemlítésnek és a zsarolásnak szerepe lehetett a beszervezésében, ezt azonban nem szabad bizonyított tényként közölni. Ugyanígy nincs elegendő alap annak kijelentésére sem, hogy későbbi öngyilkosságát közvetlenül az ügynöki múlt okozta.
A kettős szerep mindenesetre súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel. Szilágyi egyszerre volt a diktatúra nyomása alatt álló fiatal magyar értelmiségi és ugyanennek a rendszernek a beszervezett informátora. Történetét éppen ez az ellentmondás teszi különösen nehezen megítélhetővé.
Betegség és kiszolgáltatottság
Szilágyi Domokos egészségi állapota fiatal korától törékeny volt. Többször szorult kórházi kezelésre, 1970-ben pedig betegnyugdíjba került. Költészetét is átjárta a halál és a végesség tapasztalata, de az irodalmi műveket nem lehet egyszerű életrajzi vallomásként vagy az öngyilkosság egyértelmű előjeleként olvasni.
A búcsúlevelében sem adott egyetlen, világosan megnevezhető magyarázatot tettére. Ezért túlzó volna halálát kizárólag a Securitate működésére, az ügynöki múlt terhére vagy a Ceaușescu-rendszer nyomására visszavezetni. Életében a betegség, a lelki válságok, a személyes veszteségek és a diktatúra tapasztalata egymástól aligha elválasztható módon voltak jelen.
„Majd szerelmes lett a halálba”
Szilágyi Domokost a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték nyugalomra. Nagy László költő búcsúztatta:
„Emlékezzetek! Ő az, aki szerelmes verseket írt a szabadsághoz. Ő az, aki megsebesült a testvériségért. Majd szerelmes lett a halálba.”
A tragédia halálával nem ért véget. Szilágyi és első felesége, Hervay Gizella költő tizenhat éves fia, Szilágyi Attila – becenevén Kobak – 1977. március 4-én életét vesztette a bukaresti földrengésben.
Szilágyi Domokos költői rangját nem semmisíti meg az ügynöki múlt feltárása, de az életmű megítélését végérvényesen bonyolultabbá tette. Az évforduló ezért nemcsak az emlékezés alkalma. Arra is figyelmeztet, hogy a diktatúrák nem egyszerűen áldozatokat és tetteseket hoznak létre, hanem olyan helyzeteket, amelyekben ugyanaz az ember válhat üldözötté, eszközzé és mások kiszolgáltatójává.
Fontos szerkesztési megjegyzés: 2026. november 2-án volt halála ötvenedik évfordulója. A halál időpontjaként egyes források október 27-ét, mások november 2-át adják meg. A legpontosabb megfogalmazás ezért az, hogy október 27-én távozott otthonról és vetett véget életének, holttestét pedig november 2-án találták meg.
