– Miniszterelnök úr, igaz, hogy Ön kezdeményezte Putyin budapesti látogatását?
– Igen, valóban én hívtam meg Magyarországra.
– Elmondaná nekünk, hogyan történt a meghívás?
– Egyik reggel felhívott, hogy idejönne néhány órára.
– Mire Ön?
– Mondtam neki, hogy most nem alkalmas az időpont, mert nagyon el vagyok foglalva.
– Erre Putyin?
– Erre Putyin azt mondta, hogy szerinte ez a mostani időpont nagyon alkalmas.
– Meggyőzte Önt?
– Igen. Engem érvekkel mindig meg lehet győzni.
– Elmondaná miniszterelnök úr, hogy miért jött Putyin Budapestre?
– Szereti a dzsudót, ő a szövetség tiszteletbeli elnöke.
– És ezért utazott Budapestre?
– Ja. Illetve, da.
– Megtudhatnánk, hogy milyen nyelven beszélgettek?
– Ő oroszul beszélt, én magyarul bólogattam.
– Mindenben egyetértettek?
– Ezt azért nem mondanám. Mikor befejezte, hogy mit vár el tőlünk Paks ügyében, közöltem vele, hogy mi erős és büszke európai nép vagyunk.
– Mire Putyin?
– Közölte velem, hogy ezt ő leszarja.
– Mire Ön?
– Nézze, a politika időnként arról szól, hogy engedni kell a tárgyalópartnernek.
– Vagyis?
– Tudomásul vettem, hogy le vagyok szarva.
Na hát ennyi haszon azért volt, tudja, hogy le van szarva.