A képen Balog Zoltán emberminiszter két fogdmeg védelmében fogadja a Kötcsére érkező Orbán Viktort. Ő a vendéglátó. Már jó előre megérkezett, intézkedni, hogy a vendég mindent rendben találjon.
Legyen szállása, asztalára jusson étel, bor, amit szeret.
Mosolyognak az urak, mintha jókedvükben volnának. Pedig, gondból több is van, mint elég. A Vidi négyet kapott a Partizántól, és akkor még ott van az ország. Szét lett lopva szépen minden, ráadásul háború van: az ellenség Soros kottájából játszik.
– Parancsolj velem nagyjóuram – mondja Balog Zoltán testtartása. Ha lenne kedvünk hozzá, megpróbálnánk elképzelni, mire gondol.
Készen a tettre, ha bármikor, hirtelen, cselekedni kellene. Mondjuk, ha volna valamilyen kérése a vendégnek. Pihenni szeretne, harapni valamit, mert reggel óta nem evett.
Vagy, teszem azt, hogy merre van a mosdó.
A gerinc is csak szolidan hajlik, majdhogynem észrevétlen, épp csak a szükséges, ilyen alkalmakkor elvárható szögben.
– Hát hogy vagytok, itt jó Kovácsom? – kérdezi a vendég az emberminisztert. – Balog – mondja a miniszter. – Balog, kérlek tisztelettel.
– Hát persze, ahogy akarod.
– Még hogy Balog, – gondolja a miniszterelnök. – Holnaptól ez is másképp lesz.
