„Hazájában elfogatóparancsot adtak ki Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök ellen, mert a politikus nem jelent meg a börtönben, hogy megkezdje kétéves büntetésének a letöltését” – közölte a Vesti.mk macedón hírportál alapján az MTI. Aztán meg kell még azt is említeni, hogy a cikk címe még érthetőbb legyen, 2007 és 2010 között Magyarország többször is visszautasította Ramil Szafarov kiadását, éppen az azeri államkötvény-vásárlás lehetőségének felvetődését követően arra mégis sor került.
Nem elfelejteni közben a MOL vezetőjének kiadatási kálváriáját, vagy akár Ghaith Pharaon és Zaid Naffa vesszőfutását az arab kapcsolatokban. Valamit valamiért – mondaná a lullai krimó pultjára könyökölve Sadek, a mindentudó közmunkás. De cserébe mit, ez itt a kérdés!
1998. december 21-én plasztikbomba robbant a Pan Am légitársaság 103-as, transzatlanti járatán az Egyesült Királyság területén. A londi Heathrow-ról szálltak fel és a New York lett volna a cél. A Boeing 747-121-es gép a detonációban megsemmisült, roncsai részben egy skóciai kisvárosra, Lockerbie-re zuhantak, illetve szétszóródtak a környéken. A gépen utazó 243 utasból és 16 fős személyzetből senki sem élte túl a katasztrófát. A katasztrófának 21 országból összesen 270 áldozata volt, közülük 4 magyar és 189 amerikai. Lockerbie lakói közül tizenegyen haltak meg, amikor a gép szárnyai becsapódtak egy házba és felrobbantak.
Mert közismert ugyebár, anno megígérték brexites brit részről a líbiai vezetésnek, hogy Abdelbaszet Ali Mohamed al-Megrahit, a lockerbie-i merénylőt haza tudják küldeni a későbbiekben a skóciai börtönbüntetéséből, saját hatáskörben, a BP néhány líbiai olajügyletéért cserébe. Igaz ugyan, hogy más források szerint Al-Megrahit a három skót bíró vezette bíróság bűnösnek találta és 27 évi fegyházra ítélte, büntetését töltötte 2009. augusztus 20-áig, amikor a skót regionális kormány hazaengedte Líbiába, mert állítólag rákos beteg volt, mellesleg líbiai hírszerző tiszt is egyben és a Libyan Arab Airlines légitársaság biztonsági tisztje. Tessék választani!
És akkor jöjjön a lényeg!
Külpolitikánk értékrendje olyan, mint belpolitikánké. A hatalom szeretetében lubickoló Orbán kormány, mondhatnánk így értelmezi a keresztény könyörületességet, a szeretet hatalmát így gyakorolja. Azt teszi, amit akar, amit jónak lát. Igazolja ez a stratégiai koncepció: „Értékelvű külpolitikát kívánunk folytatni: ez azt jelenti, hogy nem eseti jelleggel, lobbitörekvések vagy a csoportérdekek alakulása szerint tekintünk valamit célunknak, illetve érdekünknek, vagy céljainkkal és érdekeinkkel ellentétesnek, hanem azoknak az értékeknek a függvényében, amelyekkel a hazai és a világközvélemény nyilvánossága előtt azonosultunk.”
Így aztán érthető talán, hogy 2012. augusztus 31-én repült haza Magyarországról Azerbajdzsánba Ramil Szafarov, az azeri baltás gyilkosként elhíresült férfi, aki azért ült börtönben Magyarországon, mert baltával lefejezte a szomszéd szobában lakó örmény társát. Az indíték a két nép közötti háborús konfliktus volt. Miután a magyar kormány kiadta a gyilkost Azerbajdzsánnak, egyetlen feltétele az volt, hogy Szafarovnak hazájában is le kell töltenie börtönbüntetését. Ez nem történt meg. A férfit nemzeti hősként ünnepelték, akit az azeri elnök köszöntött a repülőtéren. Korábbi cikkünkből pedig az is kiderül, hogy Ramil Safarov távozását megelőzően érdekes pénzmozgások történtek errefelé.
Ami pedig a címben említett másik díszpéldányt, Nikola Gruevszot illeti, nos, a macedón belügyminisztérium kiadatását kérte Magyarországtól – jelentette be Zoran Zaev macedón kormányfő Szkopjéban. „Milyen motivációt jelentene az nekünk, tagjelölt országoknak, ha az Európai Unió egyik tagországa a bűnözők menedékévé válna, és nem tisztelné a nemzetközi gyakorlatot és a nemzetközi jogot” – vetette fel a kormányfő.
Ez egy ilyen ország!
Teljesen mindegy már, hogy menedékjogot kap-e nálunk Nikola, vagy megbánják-e nyilvánosan Ramil hőssé tételét. A helyzeten ez már nem változtat, mint ahogyan az sem, hogy Simonkát feláldozzák-e az ítélet oltárán, vagy sem! A lényeg, hogy az egypárt rendszer jellegénél fogva a Fidesz-KDNP alakulat azt hiszi magáról, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül, amit csak akarnak. A sorozatosan elkövetett bűnökre előbb-utóbb ráfizetnek majd! Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
