Moby Dick Felcsúton – Déli kávé Szele Tamással

0
1083
facebook

Egyszerű duplát kérek, pincér, ma nincs pontosan kijelölt témánk, csak csapongunk a mi kis magyar hírecskéink között, fecsegünk, ahogy azt kávéházban szokás, semmi különösről nem lesz szó. Illetve ellenkezőleg: csak különös dolgokról fogunk beszélgetni, hiszen a hétköznapi ügyek nem igazán érdekesek. No, de semmi sorsdöntő nem történt, és már ez is jó.

Aztán ahhoz mit tetszenek szólni, kérem, hogy már át is adták a felcsúti tavat? Ilyen gyorsan eddig csak az Anyatermészet dolgozott, ő is csak földmozgás vagy tűzhányó útján, mi alig tudtuk meg szombaton, hogy egyáltalán szóba fog kerülni az ottani záportározó átminősítése csónakázó tóvá, szigettel, a szigeten Robinsonnal és Péntekkel, valamint hétvégén, mikor Péntek szabadnapos Vasár- és Ünnepnappal, híddal, vendéglővel, láncos lobogóval és csicseri pacsirtával, most meg már meg is van a tó.

Na jó, a híd, a vendéglő, a Robinson, a Péntek és a láncos lobogó meg a csicseri pacsirta nincs meg, de tó már van! Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az utóbbi napokban esett az eső, megtelt a záportározó és a már benne lévő sziget – mely gyakorlatilag abból áll, hogy korábban összetolták dózerrel a földet, kavicsot, sódert, amit épp találtak – sziget jelleget öltött, mintegy elszigetelődött, át lehetett adni. Szerintem Mészárosék sem gondolták volna, hogy alig pár nappal a lakossági fórum után, melyen bejelentették a grandiózus tervet, már át is adhatják. Kérem, a természet erői kiszámíthatatlanok, üzleti szempontból jobb lett volna, ha két hónap múlva telik meg a meder, ez a májusi eső valóban aranyat ért volna, de ha már így alakult, legalább le van tudva a beruházás egy része.

Határidő előtt.

Az igaz, nagy esők nem jöttek, a mederben csak imitt-amott csillognak a pocséták, de a víz akkor is víz, így a sziget is sziget.

Sziget, kérem, de miből?

Mészáros László polgármester a lakossági fórum előtt azt mondta a HVG-nek, hogy magyar költségvetési forrásból fizették a tó, és benne a sziget kiépítését, majd a lakossági fórumon már uniós pályázati pénzről beszél. Utóbbi igaz. Kétszáz millió forintnyi uniós forrás ment el eddig erre a szigetecskére.

No, de ami kell, az kell: én már komolyan kezdtem aggódni a magyar bálnavadászat jövője miatt, de így már megnyugodhatok. Igaz, nagy bálnákra nem fognak vadászni abban a tóban, csak kisebbekre, illetve egészen kicsikre, melyeket a szaknyelv „ebihalnak” nevez, de lesz magyar bálnavadászat holnap is.

Már várom, hogy valaki megírja a „Moby Dick, a magyar bálna” című klasszikust.

Mellesleg az említett lakossági fórumon az is kiderült, hogy az odavezető, híres kisvasút most remízben pihen, ugyanis csak tavaly nyolc millió forint veszteséget termelt (ami egy vasútvonalnál nem is olyan nagy deficit, láttam már pár nullával nagyobbat is), no, de majd most, mikor belendül a sziget miatt az idegenforgalom, most csodát látunk. Igaz, a vonal hatszáz millió forint uniós támogatásba került, szóval egy darabig eltartana, ha magánvállalkozás lenne, míg behozza az árát.

Pedig, ha volna eszük, azzal reklámoznák, hogy olyan ez a járat, mint az első orosz vasútvonal, ami Szentpétervárt kötötte össze Carszkoje Szelóval, kizárólag a cár, a családja és a vendégei használták, és ha télen nagy volt a hideg, nem mozdony húzta, hanem lovak.

Tényleg, Mészáros úr, lóvasút még nincs Felcsúton, csak mondom.

No, de történt más is, például elhunyt Baló György.

Nem jó hír ez, nagyon nem, egy ország gyászolja, nagy tanára volt ő a valódi sajtószakmának, sajnálhatjuk is, hogy már a Mennyei Kávéházban szerkeszt: de a kormánymédiának csak sikerült meggyalázni az emlékét.

Az történt ugyanis, hogy a Debreciner elfogott egy levelet. A megyei (kormány)lapok tartalmát összeállító központi szerkesztőség küldte a helyi szerkesztőségeknek, feladója Eleméry Máté, emígyen szól:

„Sziasztok!

Baló György halálhírét a központ nem hozza, kérlek mindenki vérmérséklete szerint kezelje a hírt helyben.

Üdv:
Máté”

Ilyenkor cserél pelust a kormánymédia összes munkatársa, ugyanis nincs központi utasítás! Rájuk bízták, hogyan döntenek, és általában nekik egyvalami a legtilosabb: az önálló döntés. Nincs is benne nagy gyakorlatuk. Így aztán a különböző Mediaworks-ös újságok valóban eltérően viszonyultak az esethez: a Heves Megyei Hírlap vagy a Komárom-Esztergom megyei 24 óra például címlapon foglalkozik a tévés halálhírével, míg sok más megyei lap, akárcsak a Dunántúli Napló egyáltalán nem említi meg.

Biztos, ami biztos: amit nem adunk le, ami nem jelenik meg, abból baj sem lehet.

Hát, Baló halálhíre kimaradt a Dunántúli Naplóból

Belekerült azonban – hogyne került volna! – ha már médiáról van szó, az a világrengető szenzáció, miszerint az Echo TV beleolvad a Hír TV-be, de annyira, hogy még a székházukat is átadják nekik. Itt az a kérdés merül fel, hogy igazából ki olvad kibe, és az is, hogy a néző miből fogja észrevenni a változást?

Mert nagy különbség nem volt mostanság, leginkább annyi, hogy az Echo TV sokkal többet foglalkozott a nemzeti ezotériával, az összeesküvés-elméletekkel és hogy úgy mondjam, gátlástalanabb volt: a radikálisabb honfiak Bayer-show vagy Angárd nélkül nehezen lesznek meg, ezeket valószínűleg át fogják emelni a Hír TV műsorába is, ezekre mutatkozik igény. Mutatkozna a három évvel ezelőtt megszűnt Világpanorámára is, Szaniszló Ferenc vezetésével, mely műsor arról volt nevezetes, hogy minden negatív IQ-rekordot megdöntött és hétről hétre újabb összeesküvéseket termelt, de sajnos Szaniszlóra nincs szükség a kormánymédiumoknál, túlzottan jobbra sodródott, mikor utoljára látták, a jéghegyek felé tartott törékeny ladikján.

De az nagyon fontos, hogy két azonos tartalmú csatorna összeolvad

Baló György halálhírénél mindenképpen fontosabb.

Már, akinek, persze.

Különben van egy olyan érzésem, hogy ha ilyen iramban racionalizálják a kormánymédiát, a következő sajtótermék, ahol már most is el lehet kezdeni a csomagolást és a tartós tejet is ki kéne inni a hűtőből, a Magyar Hírlap lesz. Az eladott példányszáma hosszú ideje mérhetetlen, mármint abból a szempontból, hogy nem lehet mérni. 2010-re 13 ezerre, 2012-re kilencezerre esett vissza, majd mikor elérték a hatezer eladott példányt naponta, többet nem auditáltatták magukat, mert kényes lett volna megtudni, hogy még csomagolópapírnak sem veszik a valamikor komolynak, mértékadónak számító napilapot. Másfelől meg: a Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben van egy közös pont, éspedig Bayer Zsolt, szóval baljós jeleket lát a béljós, a Magyar Hírlap munkatársai jobban teszik, ha már most elkezdik böngészni az álláshirdetéseket (nem, attól ne tessenek tartani, hogy a kormányzat majd tekintettel lesz korábbi érdemeikre: máskor és másokkal sem tette, ők a mórok, megtették kötelességüket és elmehetnek).

Kivéve Bayert, ő mindent túlél.

Aztán még mi történt tegnap?

Úgy megoldódott a hírek szerint a gyermekeikkel alvó kismamák helyzete a Debreceni Gyermekklinikán, hogy arról koldulnak. Ugyebár, egyszer már kapott a klinika összecsukható tábori ágyakat az Ágyat az anyukáknak akciót elindító Orosvári Zsolttól. Azokat nem használják, a hivatalos verzió szerint azért, mert kényelmetlenek.

Utána a kormány is megoldotta a már egyszer megoldott kérdést, március másodikán ugyanis közzétették, miszerint az első negyedév végén elindul az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) által fenntartott kórházakban a szülők elhelyezésére szolgáló ágyak beszerzése.

Akkor tehát kétszer is meg van oldva a probléma, nem?

Nem.

Debrecenben a civil tábori ágyakat nem engedélyezik ugyebár, az állami ágyak nincsenek sehol

Ellenben a kismamák alhatnak vagy a földön, vagy 45 centiméter széles kozmetikai székeken, amiken alvás közben megmaradni is indiai fakírmutatvány.

Úgy, hogy vannak ágyak, csak „kényelmetlenek” a kórházi szakértő szerint.

A mostani megoldást nem találja annak.

Javasolnám, merő egy szívjóságból, hogy aki kényelmesnek találja a kozmetikai széket alvás céljára, az egész hátralévő életében aludjon azon, hagyja az ágyakat a többiekre. Mellesleg, ami a helyhiányt illeti, az összecsukható fekhelyek bőven beférnének a kórtermekbe, az éjszaka végén pedig egy 15x15x60 centiméteres, hálózsáknyi helyen tárolhatók.

De ha nem, akkor nem.

Hát, ilyen helyen élünk, kérem.

Ilyen az, amikor mi könnyeden fecsegünk.

Pincér, mégis hozzon egy féldecit…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .