Mit érez egy muszlim, ha a keresztény és zsidó szót hallja

3
557
Flickr

Korábbi tanulmányaimban tükröt tartottam magunk elé és ismertettem az Iszlám nevében működő legfontosabb szervezetek működését, melyek árnyékot vetnek a hitre és a muszlimok milliárdos tömegére. Ez önkritika volt.

Engedje meg a kedves olvasó, hogy azt is ismertessem, mi van a muszlimok tömegeinek szívében, ha ezt hallja: keresztény, vagy zsidó? És most kihagyom a Távol-Keletet, Kínát, Rohingya kérdést stb.

Nem, nem a Korán ötlik fel a muszlimokban, hanem a történelem. Amint Európában is jelentős erők dolgoznak az ibériai muszlim, vagy kelet és dél-európai oszmán image befeketítésén, úgy az Iszlám világában is vannak emlékek.

Mik ezek a nyomok, melyeket egy muszlim agy rejt, s melyeket szintúgy lehet manipulálni.

Talán ismerős Omar Ibn al-Khattab (584-644) kalifa neve. 636-ban a jarmúki csata során a bizánciakat, és valószínűleg ugyanebben az évben pedig a kádiszíjjai ütközetben a perzsákat verték meg seregei. 638-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Omar személyesen ellátogatott a Jeruzsálemi Szent Szophrónioszhoz (560-638) és az addig kitartóan védekező pátriárka vezetésével – szamárháton – betért a városba. Itt kötötte meg szerződését a keresztényekkel és zsidókkal, mely Omár-paktum néven híresült el. Omar megszemlélte és megtisztíttatta Dávid király templomának helyét, imádkozott itt és később az Alapkőtől délre mecsetet építtetett, amiből később az al-Aksza-mecset fejlődött ki. A kalifa biztosította a jogokat minden polgár számára, vallástól függetlenül.
Ehhez képest a 11. századtól kezdődően keresztes hadjáratok indultak a Szentföld „felszabadítására”. Ezek nem háborúk voltak, hanem inkább a népesség lemészárlása. A muszlim haderők a zsidó lakosságot is védték. Szalahuddin al-Ayyubi (1138-1193) győzelmet aratott a keresztesek felett, szultánátust hozott létre, melyben biztosította a zsidók és keresztények jogait.
Az Andalúz kalifátusok az Ibérián (711-1492), az Abbászida kalifátusok Bagdadban (775-1258), ugyanezt tették. Zsidók, keresztények, muszlimok és mások együtt hozták létre azt a tudástömeget és kultúrát, ami az emberiség civilizációjának egyik meghatározó eleme volt.

Mi volt a hála?

Az Ibériát elfoglaló spanyolok inkvizícióval, könyvtárak egy részének felégetésével vettek revansot. Aki felvállalta muszlim, ill. zsidó vallását, menekülnie kellett, vagy meg kellett halnia. Hova menekülhettek? A befogadó muszlim területekre. Észak Afrikába és az Oszmán birodalomba. A zsidók befogadást és védelmet élveztek a muszlimok által.

A tatárjárás nem kímélte az Abbászida kalifátust. 1258-ban a tatárok elfoglalták Bagdadot, iszonyú vérengzést csaptak, kifosztották kincseit, a Tigris folyó pedig kékké változott a beledobált könyvek tintáitól. Ettől kezdve az Iszlám tiltott vallás lett Bagdadtól keletre 150 évig. Ettől nyugatra azonban 1260-tól megváltozott a helyzet. Hülegü tatár kán Egyiptomot is el akarta foglalni. Sereget küldött az Ayyubita szultán, Qutuz ellen. A muszlimok hada Baibarsz vezetésével megsemmisítő vereséget mért a tatárokra Palesztinában Ein Dzsalutnál. Innét számítható a tatár birodalom sorvadása, gyengülése. A muszlim tudatban ez úgy él, hogy hosszú távon megvédtük nem csak magunkat, hanem egyben a kereszténységet és zsidóságot a tatárjárás borzalmaitól.
Ein Dzsalut kapcsán meg kell említenünk egy nevet, akit a történelem érdemtelenül elfeledett. Ha ő nincs, a diadal nem jöhetett volna létre. Izz Al-Din Ibn Abdel Szalam (1181-1262). Ki is volt ő? Koldus gyerek volt, aki a mecsetekben a cipőket őrizte. Sokszor kihajították onnan szakadt ruhája miatt. Távolról hallotta az odabent folyó beszédeket, előadásokat, érveléseket és mindent megjegyzett. Így képezte magát, míg a „hittudósok szultánja” néven emlegették, akinek okfejtései előtt az uralkodók is meghajlottak.
Korábban említettem Szalahuddin nevét, aki kalifátust hozott létre. Halála után azonban a kalifátus darabjaira hullott és jó muszlim szokás szerint verseny indult a darabok feletti uralom megszerzéséért. Ez a verseny annyira elvtelen volt, hogy egyes muszlim pályázók a keresztesekkel is szövetséget kötöttek egy másik muszlim ellen.

Ilyen kompromisszumnak tudható be, hogy Szalahuddin unokája csata nélkül feladta Jeruzsálemet és átadta a kereszteseknek. Hiába, a Fitna dolgozik.

Ebben a megosztottságban lépett színre Izz Al-Din Ibn Abdel Szalam, aki a pöffeszkedő, hatalmi vágytól égő nagyurakat figyelmeztette a közelgő tatár veszedelemre. Kádiként is egyszerű életet élt, nem hódolt be földi hatalmak előtt, a szultánt is kioktatta. Végső kétségbeesésében Qutuz szultán tőle kért véleményt, mit tegyenek a tatárokkal szemben. Erre ő: „először ti, uralkodók és nemesek, ürítsétek ki kincstáraitokat, adjátok el javaitokat, míg nem marad más nálatok, mint egy szál kard és egy ló. Csak ezután adóztassátok meg a népet.”

A szultán megfogadta Izz Al-Din tanácsát, parancsot adott a nemesek kincstárainak begyűjtésére, javaik eladására és ez elég volt a hadak felkészítésére, a nép megadóztatása nélkül. Mindez akkora hatást váltott ki a közemberből, hogy ők önként áldozták életüket egy ilyen nemes ügyért.

Vissza a keresztényi és zsidó tőrdöfésekhez.

Jött a gyarmatosítás… ugye nem kell mondanom? Vagy felejthetőek tán, a gyilkosságok, erőszakolások és legfőképpen a tudati átalakítás? Ezalatt azt értem, hogy létrejött egy tudat, miszerint a muszlimok földje, annak kincsei teljesen természetes módon nem az ő javukat szolgálja. Dicsőség, ha azt idegeneknek ajánlják fel! Ha ellenállnak, az meg üldözendő.
Az idegenek pedig üveggyöngyökkel fizetnek és a Fitna (szarkeverés magyarán) eszközével megosztanak. Csodálható-e, hogy az Iszlám az ellenállási mozgalmak ideológiai bázisa lett?
Felejthető tán az orientalisztika mai napig tartó áskálódása és az Iszlám átírása olyanra, ami nincs abban? Felejthető tán olyan szervezetek létrehozása, amit a külső szem Iszlámnak lát, de eközben a muszlim lakosságot írtja? Feledhető tán, hogy 1947-ben létrejött Izrael állam és rá egy évre közel egymillió palesztinnak kellett elhagynia otthonát? Mindezt egy olyan történelmi múlt után, melyben Omar Ibn Al-Khattab, Szalahuddin, befogadás inkvizíció elől stb., a muszlim területek oltalmat nyújtottak?
Nem tagadom, 1947 után mind a mai napig történnek el nem fogadható cselekmények, de ez minden oldalon van!
Nem megyek bele az aktuálpolitikába, hanem megállok azon a ponton, ami egy muszlim lelkületében motivál és ez a történelmi sérelmek áradata. Ezeket hallja minden gyerek az öregektől családi összejöveteleken, erről szólnak a visszaemlékezések és az aktuálpolitika is ezeket manipulálja. Ugye más mindezt ebből a szemszögből látni, nem úgy, ahogy a „hivatalos” történetírás taglalja?

Számunkra a történelem árulások sorozata, melyekben mi is nyakig benne vagyunk, de nem vagyunk vakok, látjuk kik vannak még benne: akik szentet játszanak, de valójában hátba szúrnak.

Tudom, ti minket kecskebaszóknak láttok. Ezen a szinten mutattok be a világ számára minket, prezentáljátok kultúránkat, vallásunkat, holott nem is ismertek ebből jóformán semmit. A következő fokozat, hogy terroristák vagyunk.
A mi agyunkban pedig hiába a tudományos-technikai vívmányok tömege, kényelem, automatizálás, ti továbbra is árulók, megbízhatatlanok vagytok, a fejetekben lévő sötétség a középkor óta nem változott, mindezt pedig egy jó adag felsőrendűségi érzéssel öntitek le.
Talán sikerült érzékeltetnem mit érez egy átlag muszlim.
Nem azért írtam mindezt, hogy jöjjenek a bezzeg ti…. hozzászólások! Csupán azt akartam, hogy tudjátok mi motivál bennünk. Ezen kellene változtatni, de ehhez sok munka, kibeszélés szükséges.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Érdeklödéssel olvastam a cikket. Feltehetően az a muszlim aki nem történész és nem az országa Spektrum TV-ben tanulmányozza az ezeréves történelmet nem ebből indul ki. A mai európai sem. Mit lát a mai európai? Jönnek muszlim országokból milliószámra és verik az európai nőket ha fürdőruhában strandolnak vagy szoknyában járnak. Ezekben a muszlim országokban jó esetben 2.4000 USD/fő a GDP kivéve ha akeresztények és zsidók nem találtak olajat gázt a földjükön ami jellemzően 80%-ban exportcikkük. Persze a csatornaásás haszna is jó bevétel. Ez a 2-4000 USD tizede, huszada pld. egy izraeli /1948, nem 1947/ termelésnek. Ami ezen muszlim államokat illeti keresztények és zsidók nélkül is jól elvannak szunniták, siiták stb ölik egymást és már az is haladó ország ahol egy nő autót vezethet és idegen férfivel mutatkozhat. Egyéb már halálos vétek. A női nemi szervek csonkitásáról ne is essen szó. Ezt látja egy mai fehérember a muszlimokról.

  2. Biztosan sok munka, kibeszélés szükséges, ha évszázados ellentéteket szeretnénk elsimítani, legalább az ábrahámi vallások követőit kölcsönos megbecsülésre nevelni egymás kultúrája iránt. De – az ollózás, kizárólag a pozitív tettek kimazsolázása a szembenézés helyett – nem segít.
    A cikben nagyon pozitívra van festve a muszlimok viszonya a zsidókhoz a történelem folyamán, egészen 1947-ig. Eltekintve most attól, hogy az állítás hibás: Izrael Állam NEM 1947-ben jött létre, és egy évvel később kényszerült otthonát elhagyni közel 1 millió arab. Legfeljebb 1947 november 29-éről lehetne szó, amikor az ENSZ határozatot fogadott el KÉT állam létrejöttéről az egykori brit Palesztina Mandátum területének egy kis részén (a nagyobb részén már jóval előbb megalakítottak egy kizárólag araboknak szánt államot), – amely határozatot a zsidó lakosság vezetői révén hivatalosan elfogadott, az arab lakosság elutasított – véres ellenségeskedések már jóval előbb voltak. Mondhatnánk: a cionisták megjelenésével kezdődtek, egy példa a hebroni zsidónegyed majd 70 lakosának lemészárlása 1929-ben, majd az évezredes negyed kiüríttetése. De – ez az állítás is hamis lenne.
    Hebronban és Safedben ugyanis 1834-ben is voltak arab pogromok. 1840-ben volt a híres damaszkuszi vérvád az ottani zsidók ellen. Ezek is a cionizmusra adott reakciók lennének? És az 1517-es ugyancsak hebroni és safedi pogromok?
    A Szent Koránban vannak zsidókat méltató sorok. De ellenük is, épp úgy. Máig idézi mindenki azt, ami éppen beillik a narratívájába. Nem hozok itt fel részleteket, rengeteg van erre is, az ellenkezőjére is. Megmagyarázható, miért öltek le a Próféta csapatai Medinában 627-ben 6-800 zsidót, asszonyostul, gyerekestül: az Iszlám ellenségei lehettek. De – NE hallgassuk el! Miért ölte szomszédait a helyi arabság 1066-ban Granadában, 1465-ben a marokkói Fezben, az 1800-as évek elejétől a végéig Algériában, Marokkóban, miért voltak zsinagóga-rombolások a 800-as évektől az 1800-asokig minden arab területen Fetől Bagdadig? Miért törölte egy egy Almohad kalifa a dhimmi státuszt (ami eleve alacsonyabb rangúnak tekintette, bár védte a Könyv népeit) Andalúziában 1148 után, amikoris azok 3 választása volt: vagy áttér, vagy elvándorol, vagy meghal?
    Most én is ollóztam, amit nem szabad. A zsidó-keresztény-muszlim történetnem vannak szép és vannak sötét fejezetei is. Komoly szembenézés, a felelősség vállalása, a másik fél megértése nélkül – sem fényezéssel, sem sérelmek gyújtésével – nem fogunk tovább jutni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .