Mihálffy Balázs
Divat ami egy megtévesztő áru
Mit érez egy muszlim, ha a keresztény és zsidó szót hallja
Korábbi tanulmányaimban tükröt tartottam magunk elé és ismertettem az Iszlám nevében működő legfontosabb szervezetek működését, melyek árnyékot vetnek a hitre és a muszlimok milliárdos tömegére. Ez önkritika volt.
Nem, nem a Korán ötlik fel a muszlimokban, hanem a történelem. Amint Európában is jelentős erők dolgoznak az ibériai muszlim, vagy kelet és dél-európai oszmán image befeketítésén, úgy az Iszlám világában is vannak emlékek.
Mik ezek a nyomok, melyeket egy muszlim agy rejt, s melyeket szintúgy lehet manipulálni.
Mi volt a hála?
Az Ibériát elfoglaló spanyolok inkvizícióval, könyvtárak egy részének felégetésével vettek revansot. Aki felvállalta muszlim, ill. zsidó vallását, menekülnie kellett, vagy meg kellett halnia. Hova menekülhettek? A befogadó muszlim területekre. Észak Afrikába és az Oszmán birodalomba. A zsidók befogadást és védelmet élveztek a muszlimok által.
Ilyen kompromisszumnak tudható be, hogy Szalahuddin unokája csata nélkül feladta Jeruzsálemet és átadta a kereszteseknek. Hiába, a Fitna dolgozik.
Ebben a megosztottságban lépett színre Izz Al-Din Ibn Abdel Szalam, aki a pöffeszkedő, hatalmi vágytól égő nagyurakat figyelmeztette a közelgő tatár veszedelemre. Kádiként is egyszerű életet élt, nem hódolt be földi hatalmak előtt, a szultánt is kioktatta. Végső kétségbeesésében Qutuz szultán tőle kért véleményt, mit tegyenek a tatárokkal szemben. Erre ő: „először ti, uralkodók és nemesek, ürítsétek ki kincstáraitokat, adjátok el javaitokat, míg nem marad más nálatok, mint egy szál kard és egy ló. Csak ezután adóztassátok meg a népet.”
A szultán megfogadta Izz Al-Din tanácsát, parancsot adott a nemesek kincstárainak begyűjtésére, javaik eladására és ez elég volt a hadak felkészítésére, a nép megadóztatása nélkül. Mindez akkora hatást váltott ki a közemberből, hogy ők önként áldozták életüket egy ilyen nemes ügyért.
Vissza a keresztényi és zsidó tőrdöfésekhez.
Számunkra a történelem árulások sorozata, melyekben mi is nyakig benne vagyunk, de nem vagyunk vakok, látjuk kik vannak még benne: akik szentet játszanak, de valójában hátba szúrnak.
Korszakváltás idején
Valami nagyon megváltozott, miközben az agyunkat a múltban hagytuk. Háborúk, konfrontációk mindig voltak, de az eszközök és célok mára mások. Fontos a terület, befolyás, biztonság, de emellett a gazdasági dominancia megszerzése lett a prioritás. Az eszköz pedig már nem egyértelműen a haditechnika, hanem a minden felé növő informatika.
Aki ezt a harcot megnyeri, gyakorlatilag teljes befolyást szerez beszerzések, biztonsági eszközök üzemeltetése, ki merem jelenteni, hogy az általános emberi gondolkodás felett.
Eddig is hatalmas adatbázisok jöttek létre, melyek az eddigi a rendszereket betáplálták, de az 5G-vel az adatbázisok szerepe jócskán megnő, hiszen nőni fog a tudatátalakítási potenciál.
Kérem, figyelmesen olvassátok, amit írtam! Nem azt írtam, hogy valaki azért találta fel a vírust, hogy ilyen szándékkal terjessze. Azt írtam, hogy a vírus, bármi is legyen az eredete, felerősíti a folyamatokat.
Ez azért van, mert saját fennmaradásukra és nem Isten rendjébe való beilleszkedésbe keresik a megoldást.
Szaúdi uralkodóház és a vahabizmus 3.
Nem a származása minősíti az uralkodóházat, hanem tettei:
A 20. század elején a Kába megsemmisítésére is kísérletet tettek, de ezt a nemzetközi tiltakozás meghiúsította.
Akkor ez miért Iszlám?
Lássuk, mit ír a hadisz.
És mi van a mi Nadzsdunkkal (a mai Rijad tartománya) ó Próféta?
Erre ő:
„Ó Allah áldd meg a mi Shamunkat (Szíriánkat), Ó Allah áldd meg a mi Jemenünket!”
A követők: Mi van a mi Nadzsdunkkal, ó Próféta? Majd harmadszor is elismételte és hozzátette: Azon a helyen földrengés és Fitna (ármány) hatalmasodik el és a Sátán kora (szarva) onnan jön el.”
Hát nem érdekes, hogy pont Szíriában és Jemenben folyik háború?
A jemeni nép hiába él törzsekben, tradicionális vezetés alatt, tudatilag több száz évvel előrébb tart, mint az Al-Szaúd uralkodóház. Nem tűrték tovább a dinasztia által fenntartott bábállamokat Jemenben és fellázadtak.
Meddig tartható a dinasztia?
Szaúdi uralkodóház és a vahabizmus 2. – Al Szaúd eredete
Lássuk, hogy jött létre az Al-Szaúd klán és abból az uralkodó dinasztia? Engedjék meg, hogy a www.orientalista.hu cikkét közöljem.
A témában a kutatómunkát és publikálást Mohammed Shaker végezte, aki az alábbi kérdésekre kereste a választ:
A szaúdi család tagjai az Anza bin Wa’el törzsből származnak-e? Az iszlám a tényleges vallásuk-e? Vajon arab származásúak-e egyáltalán?
Kutatómunkájával Shaker úr leleplezte a szaúdi rezsimet és azokra a válaszokra jutott, amire az iraki katonai hírszerzés is…
A muszlim naptár szerint 851. évben (mely a Gergely naptár szerint: 1447. év) az Anza törzs egyik ágának, az Al-Masaleekh-nek férfi tagjai karavánnal szállították a gabonaféléket (búzát, kukoricát), valamint egyéb élelmiszereket Irakból Nadzsd-be.
A klán vezetője Sahmi Bin Hathool volt. Mikor a klán elérte Basra (Irak) városát, a csoport tagjai egy zsidó kereskedőt kerestek fel, akinek a neve Mordakhai bin Ibrahim bin Moshe volt. Az alku során a kereskedő megkérdezte tőlük: “Honnan származtok?” Amire azt válaszolták: “Az Anza törzs Al-Masaleekh klánjából.” Amikor a zsidó kereskedő meghallotta ezt a nevet, felderült és nagy szeretettel üdvözölte őket. Azt mondta, hogy ő maga is az Al-Masaleekh klánból származik, mégis Basra-ban (Irak) kell élnie, egy családi viszály következtében, ami az ő apja és az Anza törzs néhány tagja közt gerjedt.
Miután a zsidó elmesélte a klán tagjainak ezt a kitalált mesét a származására vonatkozóan, megparancsolta szolgáinak, hogy a klán összes tevéjének zsákját töltsék meg búzával, datolyával, gyümölcsökkel.
A figyelemreméltó nagylelkű tett meglepte az Al-Masaleekh klán tagjait és vélhetően felkeltette a büszkeségüket is, hogy megtalálták ezt a szeretetteli rokonukat Irakban, aki az élelmiszer utánpótlást részükre biztosítani tudja. Elhitték, amit a zsidó mondott és mivel az egy gazdag kereskedő volt, nekik pedig szükségük volt az élelmiszerre, egyből köreikbe fogadták.
Amikor a karaván indulásra készen állt, hogy visszatérjen az élelmiszerekkel Nadzsdba, a zsidó kereskedő azt kérte tőlük, hogy velük utazhasson, mert szeretne visszatérni eredeti hazájába, Nadzsdba. A klán tagjai szándékát teljes szívvel üdvözölték és boldogan hívták el magukkal.
Így a (titkolt) zsidó a karavánnal Nadzsdba utazhatott. Miután odaért, propaganda tevékenységekbe kezdett. Azt a hazugságot híresztelte magáról, hogy ő is egy közülük való rokon, így jelentős számú hívet sikerült gyűjtenie maga köré. Mikor már elegen szimpatizáltak vele, meglepetésszerűen egy ellenzéki kampányt indított el sajátos nézeteit terjesztve az akkori Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk ellen, aki egy muszlim vallási prédikátor volt Al-Qassemben.
Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk prédikációinak vonzáskörzete nem csak Nadzsd régiót foglalta magában, hanem Jement és Hidzsazt is, így őt sokan követték. Ezért a zsidó próbálkozása nem vezetett eredményre és arra kényszerült, hogy elhagyja Al-Qassem városát. Átköltözött AL ISHA-ba, ahol megváltoztatta a nevét Mordakhairól Markhan bin Ibrahim Musa-ra. Majd megváltoztatta lakóhelyét és Diriya nevű nagyobb város közelében, Al-Quteefben telepedett le.
Itt a lakosság körében elkezdett egy kitalált történetet terjeszteni Mohammed próféta pajzsáról. Ez arról szólt, hogy a pogány arabok zsákmányként megszerezték Mohammed próféta pajzsát a muszlim araboktól, melynek következtében harc robbant ki a pogány és a muszlim arabok közt. A pogány arabok viszont eladták egy Banu Qunaiqa nevű zsidó klánnak a pajzsot, akik megőrizték ezt a kincset!
Történeteivel fokozatosan erősítette és növelte a pozícióját a beduin lakosság körében. Történeteinek lényegi mondanivalója az volt, hogy Arábia szerte a zsidók nagyon befolyásosak és jogosan, kiérdemelten tisztelik őket.
Beszédeivel sok fontos személyt nyert meg a beduinok közül, ezért úgy döntött, hogy tartósan letelepedik Al-Quteefben. Úgy érezte, hogy e település elnyerte bizalmát és ez lesz az ő főhadiszállása a Perzsa-öbölben. Ezt a helyet egy ugródeszkának tekintette és arra törekedett minden erejével, hogy létre jöhessen egy zsidó királyság a Perzsa-öbölben.
Az ambiciózus terv végrehajtásához a sivatagban élő arab beduinokhoz közeledett és mindent megtett, hogy elnyerje a támogatásukat. Majd egyre gyakrabban illette magát a “király” jelzővel. Ám a beduinok utánajártak ki ő valójában és az Ajaman és a Banu Khaled arab törzsek rájöttek a zsidó valódi kilétére. Arra is rájöttek, hogy milyen ravasz tervet eszelt ki. Úgy döntöttek, hogy véget vetnek életének. Megtámadták és elfoglalták azt a várost, ahol élt, de hívei segítségével sikerült valahogy megszöknie.
A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy farmon talált menedéket az akkori Al-Malibeed Ghusaiba közelében Al-Aridban, amit ma úgy hívnak: Al-Riyad
Azt kérte a farm gazdájától, hogy nyújtson számára menedéket. A gazda vendégszerető volt, ezt azonnal teljesítette és segített neki. Egy hónapot sem töltött segítőkész befogadóinál, amikor meggyilkolta a föld urát és annak összes családtagját, majd utána úgy tett, mintha egy betörő tolvajbanda hajtotta volna végre mindezt. Később már azt mondta, hogy még a katasztrófa bekövetkezte előtt megvásárolta a gazdaságot a földdel együtt a családtól. Ennek megfelelően a föld uraként volt joga ott élni. Ezután új nevet adott a területnek. Elnevezte Al-Diriyanak, azaz azt a nevet adta a földterületnek, ahonnan korábban elmenekült.
A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy vendégházat épített áldozatai földjén, amit Madaffanak nevezett el. A vendégek közül (talán a meghívott zsidó rokonai közül is) maga köré gyűjtötte a képmutatókat, akinek segítségével hamis propagandát tudott terjeszteni, méghozzá azt, hogy ő egy prominens arab sejk.
Cselszövést hajtott végre Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk, azaz az eredeti ellensége ellen és megölte (ölette) egy merénylettel Al-Zalafi város mecsetében.
Ezt követően már elégedett volt és biztonságban érezte magát Diriyaban, állandó otthonában. Poligámiában élt nagyon sok nővel és sok gyermeket nemzett, akiknek tiszta arab neveket adott.
Amikor leszármazottai felcseperedtek, apjuk nyomdokaiba léptek és összefogva, összeesküdve az arab nemzet ellen – magukat Szaúd klánnak nevezve – illegálisan foglaltak el földterületeket, megöltek minden embert, aki terveiknek keresztbe akart tenni.
Különféle megtévesztéseket használtak céljaik eléréséhez: vagy megvetették a lelkiismeretes és másképp gondolkodó embereket, vagy intrikákat, hazugságokat terjesztettek róluk. Pénzt és nőket ajánlottak fel befolyásos embereknek, különösen azoknak, akik ezen zsidó család igazi életrajzát vezették, amely aztán a történelemírókat is félrevezette valós eredetük tisztázásában. Eközben magukat a legelőkelőbb arab törzsektől származtatták, mint a Rabi’a, az Anza, vagy az Al-Masaleekh.
Feltűnően álszent az a jelenség, hogy napjainkban a szaúdi királyság könyvtárait egy volt igazgatóról elnevezve úgy hívják, hogy Mohammad Amin Al-Tamini. Arról az emberről nevezték el ugyanis a királyi könyvtárakat, aki a zsidó szaúdi család részére készített egy családfát, ami összeköti őket a nagy Mohammad prófétával. A hamis munkáért 35.000 egyiptomi fontot kapott az akkori szaúdi nagykövettől Kairóban 1943-ban (a muszlim naptár szerint 1362-ben). A nagykövet neve: Ibrahim Al-Fadel volt.
Mint fent említettük, a szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) poligámiában élt, rengeteg nőt vett feleségül és sok gyermeket nemzett. Jelen pillanatban is ez folyik.
Mordakhai egyik fiának, Al-Maqarannak az első gyermekét Mohammad-nek nevezték el, a másodikat pedig Szaúdnak, aki a mai Szaúd-dinasztia névadója.
Szaúd leszármazottai (a mai szaúdi uralkodó család) egy merénylet sorozatot indítottak az arab törzsek prominens vezetői ellen azzal az ürüggyel, hogy e vezetők hitehagyottakká váltak, eltávolodtak az Iszlám vallástól, elhagyták a Korán tanítását, így megérdemlik a szaúdi kárhoztatást és lemészárlást.
A szaúdi uralkodó család történelemkönyvének 98-101 oldalain a családi történész kijelenti, hogy az összes ember a Nadzsd régióban istenkáromló, vérüket kell venni, földjeiket elkobozni, az asszonyaikat ágyasukká tenni.
Ez mindaddig nem hiteles muszlim meggyőződés, míg azt Mohammad bin Abdul Wahab szektához tartozó nem állítja (a családi történész). A szekta eredete szintén zsidó gyökerű Törökországból.
A vahabita tanok, melyeket a szaúdi család átvett, alapul szolgáltak arra, hogy elpusztítsanak minden lakót: férfiakat, gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják, továbbá a terhes nőket hasba szúrják, gyerekek kezét levágják. Mindezt a vahabita szekta engedélyezi, sőt kötelességnek tartja azokkal szemben, akik nem követik a vahabita irányzatot.
Az Al-Szaúd család mindent megtett, hogy egy Iszlámmal szembeforduló vallási szekta neve alatt embereket terrorizáljon és gyilkoljon.
Az Al-Szaúd dinasztia brutális atrocitásokat követett el 1749-ben (muszlim naptár szerint 1163-ban), amelyet követően az egész Arab-félszigetet családi nevük után Szaúd-Arábiára neveztek át, mintha az egész régió az ő személyes ingatlanjuk lenne, ahol az összes többi lakó az ő rabszolgájuk. Az ő dolguk az, hogy éjjel-nappal robotoljanak gazdáiknak. Emellett a dinasztia kizárólagosan a saját kezében tartja az ország természeti kincseit.
Ha bárki panaszkodik, vagy felemeli a hangját bármely despotikus szabály ellen, amit az Al-Szaúd hozott, annak a dinasztia közterületen veszi fejét.
Egy szaúdi hercegnő a kíséretével egyszer ellátogatott Floridába és 90 szobát bérelt ki a Grand Hotelben 1 millió dollár/éjszaka körüli áron. Az eset kapcsán hallott-e valaki olyan alattvalóról, aki ezt negatív fennhangon kommentálta volna? Nem, mert ha volt is ilyen, arra ismerős sor várt: halál szaúdi kardok által, köztéren.
Az 1960-as években a Szawt Al-Arab rádióállomás Kairóban és a Jemen rádióállomás Sana’a-ban megerősítette a szaúdi család zsidó származását. Faisal Al-Szaud király akkoriban nem tagadta meg családja zsidó származását, mert kijelentette – amit a Washington Post 1969.szeptember 17-én közölt:
” Mi a szaúdi család a zsidók rokonai vagyunk, és ellenezzük azokat az arab, vagy muszlim hatóságokat, akik bármilyen antagonizmust mutatnak a zsidókkal szemben, hiszen velük békében együtt kell élni. A mi országunk (Arábia) a forrás, ahol az első zsidó felemelkedett és leszármazottai szétszóródtak az egész világon”
A szaúdi jogtanácsos, Hafez Wahbi említi az “Arab-félsziget” című könyvében, hogy Abdul Aziz Al-Szaud király, aki 1953-ban hunyt el, a következőt mondta: “Üzentünk (szaúdi uralkodók), hogy találkoznánk valamennyi arab törzzsel. Ennek során egy érkező arab küldöttségből nagyapám számos sejket csukatott börtönbe a Matheer törzsből. Amikor jött egy másik küldöttség ugyanebből törzsből azzal a kéréssel, hogy elengedjék a foglyokat, Szaúd Awal (a nagyapja) azt a parancsot adta ki az embereinek, hogy vágják le minden bebörtönzött fejét, főzzék meg az áldozatok húsát, majd ezt szolgálják fel a követeknek a megalázásukra tartott banketten. A követek, mikor megtudták, hogy a hozzátartozóikat tálalták fel, elborzadtak és elutasították az ételt, de Szaúd Awal megparancsolta az embereinek, hogy akik nem hajlandóak a húsból enni, azoknak vágják le a fejét.
Ilyen és ehhez hasonló bűntetteket követtett el ártatlan emberekkel szemben, akiknek az volt a “bűnük”, hogy “ellenzékiek” voltak. Ő volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó.
Hafez Wahbi leírt egy másik történetet is, ami a nagyapjáról fentiekben nyilatkozó Abdul Aziz Al-Szaud királlyal kapcsolatos. Egy sejk érkezett a Matheer törzsből a királyhoz, aki egy prominens fogoly szabadulásáért járt közben. A király a sejket kivégezte, majd megfürdött vérében, mielőtt imádkozni kezdett.
Az iraki katonai hírszerzés igazgatósága egy elmarasztaló, világrengető jelentés adott ki, miszerint Muhammad bin Abd al-Wahhab, a vahabita-takfiriya Iszlám vallási ág alapítója és a Szaúdi uralkodóház, akik a legnagyobb támogatói és a vallás terjesztésnek finanszírozói, – mind leszármazottai a Sabbatista fanatikus zsidó szektának, amely tagjai eredetileg Törökországban éltek és ott gyakorolták az Iszlám hitet nyilvánosan, de titokban a misztikus, kaballisztikus judaizmust követték.
Na de, nem tök mindegy?
Melyik arab nem rokona a zsidóknak? Vallási alapon minden Muszlim az, hiszen a közös ős Ábrahám. Genetikai alapon, pedig nem tudták egymást kikerülni. Hasonló eset a magyarság és annak „echte” volta.
Tegye fel a kezét a Kárpát medencében az, akinek nem csörgedezik ereiben szláv, sváb, cigány, román, török vagy akármilyen más vér?
Ugye lehetetlen, hogy ez ne így legyen? Ha a népek egymással szövetségesek, akkor feleségül veszik a nőket, ha meg ellenségek, akkor megerőszakolják a nőket. Az eredmény minden esetben ugyanaz: a nőket idegenek keresztezik át. Durva, de így van! Lássuk a Koránt:
Megszabadítottunk titeket a Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedéssel sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, megszégyenítették asszonyaitokat. S ebben bizony, a hatalmas próbatétel Uratoktól. (Korán 2:49)
Ugyanez a gondolat található még itt: 14:6, 28:4 és 40:25
Ha a fáraó megölette a zsidó férfiakat és a nőket rabszolgának használta, akkor ebből két következmény származik:
– a zsidóság anyai ágon lesz követhető
– A fáraó népe ezzel magát keresztezi át zsidóvá, akár akarja, akár nem.
Ezek után kevéssé hihető, hogy az egymás mellett élő népekben ne csordogálna egymás vére. Ha pedig valaki piszkosul tisztán tartotta vérvonalát és csak saját körein belül nősült, az beltenyészetté vált és kipusztult. Ez ilyen egyszerű. Tehát, hogy a szaúdiak zsidók, vagy sem, ez azért lényegtelen, mert arrafelé mindenki szegről-végről zsidó, ahogy minden zsidó szegről-végről arab, vagy más. Genetikailag ez így fest. Kulturálisan pedig mindenki az, aminek tartja magát.
A szaúdi uralkodóház és a wahabizmus 1.
A cionizmus egy eszme, melyet Theodor Herzl alkotott meg egy zsidó nemzeti állam létrehozására. A zsidó nemzeti államot jogilag a britek ágyazták meg. Nagy Britannia hozta meg a Belfour nyilatkozatot 1917-ben, ő ütemezte a bevándorlást, ő keverte a kártyát úgy, hogy arabok és zsidók ne éljenek békességben. Az ő direkt, vagy indirekt beavatkozásával jöttek létre azok a zsidó és arab fegyveres szervezetek, melyek előidézték a fekete-fehér látást, kizárva a két nép közti harmóniát és békét.
Az Iszlám mai kommunikációja, megjelenése éppen úgy csalóka, mint a cionizmusé. Bár az alapeszme a békén és a béke rendezőelvein alapszik, ezt körülbelül száz évvel ezelőtt átírták. Hogy kik? Hát ugyanazok, akik a Belfour nyilatkozatot tették és a cionizmust átírták. Csak pár név a brit elitből, akik a szaúdi királyi család tanácsadóiként, katonai stratégáiként meghatározták, hogy milyen Iszlámot szabjanak ki, akár a ruhát, az aktuális ellenséghez mérten. Percy Cox, az angol hadsereg tábornoka (Major-General), John Philby, a király tanácsadója, aki a Belfour nyilatkozat végrehajtásakor Jeruzsálem és Rijád között ingázott, egyébként a későbbi szovjet kettősügynök, Kim Philby apja. Valamint ne feledkezzünk meg Britannia két híres kémjéről, Thomas Edwards Lawrenceről (Arábiai Lawrence) és Gertrude Bellről (Arábiai Gertrúd). Ők rendelték meg Abdel Aziz királytól a vahabizmusnak azt a változatát, mellyel ki lehetett űzni a szunnita hashemitákat Mekkából és Medinából, a szúfita törököket az arab félszigetről és a síitákat a Perzsa öbölből.
Az Iszlámba bevonultak olyan ellenségképek, melyek korábban nem léteztek, létrejöttek azok a militáns szervezetek, melyek az Iszlám nevében kommunikálódtak és terjedtek a vahabizmus, szelefizmus, takfirija változatok, melyek gyűlöleten, kirekesztésen és erőszakon alapulnak. Hogy is lehetne ez másként, ha
ugyanazok az erők hozták létre Izraelt, mint Szaúd Arábiát?
A mai Iszlám elsőszámú áldozatai a muzulmánok. Rajtuk a bélyeg a világ eltorzulásáért, erőszakossá válásáért, stigmatizálódtak gondolataik, érveik. Mindeközben ez egy hatalmas játék, melynek mind áldozatul esünk. Elkárhoznak szent helyeink, hiszen ezekben főzik a legmérgesebb lelki táplálékot a hívők számára.
A Szaúd Arábiai Királyság, annak hivatalos megalakulása, 1932 előtt, nem létezett.
Ennek a sivatagos területnek a nyugati, Vörös tengert szegélyező partvonala Hidzsaz néven ismert. Ide esnek a zarándokhelyek, Mekka és Medina. A mai főváros, Rijád környékét és az ettől keletre fekvő sivatagot Nadzsd-nak hívták, ettől keletre volt az Al-Ahsza, ami a Perzsa parttal határos rész, valamint a déli tartományok, melyeket Al-Aszirnak hívnak. A keleti partot megszakította egy a törökök által uralt, stratégiailag fontos terület.
Maga az Al-Szaúd dinasztia Mohamed bin Szaúddal az élen 1744-ben kezdte el hódításait Nadzsd tartományban. Egy olyan iszlám Irányzatra támaszkodott, amely a klasszikus Iszlámmal köszönőviszonyban sem volt.
Ezt Mohammed Ibn Wahab (1703-1792) alkotta meg, aki addig facsarta, tekerte az Iszlámot, amíg abból a gondolat minden eleme kihullott és csak a gondolkodás nélküli feltétlen engedelmesség, valamint az erőszak maradt meg, mellyel a sivatagi törzseket a leigázandó többi törzs ellen lehetett fordítani.
Mohammed Ibn Wahab pszichopata módon gyűlölte az Iszlám síita ágához tartozókat, akik mind a mai napig Szaúd Arábia keleti tartományainak lakói. Ezt azért fontos tudni, mert itt vannak a leggazdagabb olajmezők.
Mohamed Ibn Wahab és követői, akiket ma vahabiták néven illetünk, a síiták lekaszabolására szólítanak, mert olyan számukra és gondolatviláguk számára idegen vallásgyakorlattal bírnak, ami a sivatagi beduin agy számára érthetetlen. Ilyen a kultúra, a temetők látogatása, emlékezés a halottakra, stb.
A vahabiták az Iszlámnak egy olyan ágát képviselik, akik véres harcot vívnak saját gondolattalan, alapeszméktől idegen, gyakorlatilag Iszlámnak nehezen nevezhető vallási irányzatuk terjesztéséért.
Mindent, ami ábrázolás, művészet, zene, tiltanak. Ez a tiltás annyira esztelen, hogy 1936-ban a Kába kövét is bálványnak nyilvánították és meg akarták semmisíteni. Ha akkor az iszlám világ Indiától Marokkóig nem fog össze és az Al-Azhar Kairóban nem hozza meg az ezt tiltó történelmi fatwáját, akkor meg is teszik.
Nos, az Al-Szaúdok ezzel a Mohamed Ibn Wahábbal szövetkeztek 1744-ben. Ő csinált nekik egy nem Iszlám Iszlámot, ami a mai napig Szaúd Arábia és az Öböl néhány régiójának meghatározó vallási irányzata. Ennek fejében Ibn Waháb az Al-Szaúd dinasztiát tette meg a hatalom letéteményesének. Tehát az Al-Szaúdok földi hatalma összeforrt a vahabizmussal.
Az Al Szaúd dinasztia 1902-1932 között vívta legvéresebb háborúit az arab törzsek, valamint a török hatalom ellen. Ehhez minden segítséget megkapott a britektől. A katonai sikerek eredményeként Nadzsd, Al-Ahsza, Aszir és Hidzsaz egyesült és 1932-ben a Szaúdi dinasztia nevét viselő királysággá alakult.
Ez a militáns felvonulás nem maradt annyiban a múlt század elején. A Szovjetunió afganisztáni inváziója idején a nyolcvanas években, ők alkották azt a dzsihadista csapatot, akik a CIA támogatását élvezve harci győzelmeket arattak, majd létrehozták az Al-Kaidát.
A 2011-ben kezdődött szíriai-iraki események újabb beszállást nyitottak számukra. Lefejező egységeik elhíresültek kegyetlenségeikről, melynek csúcsa az Iszlám Állam, ahol a barbarizmus, az agymosott pszichopata lét a mindennapok része lett. Mindez pedig az Iszlám nevében történik. Meddig tartható mindez?
A vahabizmus alapozta meg az Al-Kaida, a Boko Haram, Az Al-Shabab terrorszervezetek ideológiáját és hozta létre azok legvadabb mai hajtását a Takfiriya tant, ami az Iszlám Állam irányzata.
Minden hitetlen, ami nem mi vagyunk és elpusztítandó, szól a hirdetés. Fennmaradni és terjeszkedni, hangzik a jelszó. És ez a jelszó ugyanaz, mint a cionizmus jelszava. Csupán az egyik arabul, a másik héberül, vagy ivritül hangzik el.
Kik is az Al-Szaúdok, mi ez az ámokfutás, amit rendeznek és mennyire vannak a bukástól? Egyáltalán, hogy férhet ennyi arabok és Iszlám elleni gyűlölet ebbe a dinasztiába? Miért ez a sok vér és valláshamisítás?
Gyűlölet, ami gyilkol és a tömeggyilkosok
Ha valaki gyűlöletet kelt, az gyilkos. Ha ezt egy ország vezetése, vagy egy egyház teszi, az tömeggyilkos. Ha pedig te gerjesztesz önmagadban, akkor öngyilkos vagy.
A tudat ez ember alkalmazottja. Feltéve, ha az illető rendelkezik tudattal és tudja egyáltalán, mi az? Ha a tudatot pozitív élmények táplálják, az ember pozitívvá, élet igenlővé válik. De ha a tudatot megmérgezik, akkor az a gazdája ellen fordul. Ez olyan, mint a munkaadó, aki az alkalmazottjainak csak bosszúságot okoz. Eljön a nap, amikor minden alkalmazott ellensége lesz. De ilyen a gyermek is, akit állandó lelki zsarolásban nevelünk fel. Igen, ő is ellenséggé válik, ne legyen ebben senkinek semmi kétsége.
Egy megmérgezett tudat a fizikai testet is megmérgezi.
Elég meglátogatni egy kórházat és végignézni a betegeken. Legtöbbjüket a napi aggodalmak, gyötrelmek juttatták ide. Saját tudatuk mérgezésének áldozatai. A legjobb táplálékból is méreg válik egy mérget előállító gyomorban, nem beszélve arról az esetről, ha eleve mérget nyel le az illető!
Ezért nem kell a tömeggyilkosokat egyedül ott keresni, ahol fegyverkeznek, ahol háborúkkal, éhínséggel irtják az emberiséget. Elég a szűk környezetben, vagy önmagadban keresni a gyilkost. Minden harag, gyűlölet méreg. Aki ezt táplálja, az a felelős egy láncreakció beindításáért.
Van megoldás. Meg kell szakítani ezt a láncreakciót és függetleníteni kell magunkat mindentől, ami a gyűlölet, ill. az azt keltő személyek, hírek közelébe visz. Szeress élni, szeresd az életet és másokat.
Aki Allah és közéd áll, az fölösleges
Ne kövessetek! Sokszor kértelek titeket, eszetek ágába se jusson követni engem! Amit leírok, az az én utam az én gondolataim szerint! De mást se kövessetek! Ne kövessétek a papot, a sejket, az ország vezetőit, senkit! Önmagában mind zsákutca.
Az Iszlám nem emberek követéséről szól. Miért követed azt, aki élet elvételére képes, de azt adni nem tud? Miért követed azt, akinek első gondolata a pusztítás, nem az alkotás, a világ szebbé tétele? Hát nem a szigorúan titkos haditechnikában történnének először tudományos áttörések, melyek csak évtizedekkel később vonulnak be a békés területekre, amikor már a hadászat területén elévültek? Miért követed azt, aki csak ágyba akar vinni és ha asszonyoddá tett, akkor rabszolgává tesz és erre az Iszlám rendelkezéseit hívja segítségül hazug módon? Miért követed azt, akinek csak a pénzed, anyagi háttered kell, kiszipolyoz és erre is rendelkezéseket szór a fejedre, majd elátkoz?
Mi nem imádkozunk mammonhoz, emberhez, sírokhoz, a mekkai fekete kőhöz! Egyedül Allahhoz imádkozunk és csak az Ő törvénye vezetheti gondolatainkat, szándékainkat, cselekedeteinket, semmi más.
Mi az élet adójához, a Teremtőhöz imádkozunk emberi közvetítő nélkül. Aki Allah és közéd áll, az felesleges.
Az Iszlám arról szól, hogy alakítsd ki azt a kapcsolatot Teremtőddel, ami számodra a legmegfelelőbb, akár a szabó a neked szánt ruhát. Ehhez kaptunk zsinórmértéket, útmutatást.
Amit én adni tudok, egy tudásanyag, ami támasz az útválasztásban számodra. Amit mások adnak, az is tudásanyag, nem több ennél. Itt megáll kapcsolatunk. Nem lehetek alá és felérendelőd, ahogy Te sem lehetsz az. Nem mondhatom, hogy ez az Iszlám, kövess, ahogy más sem mondhatja. Az Iszlám az, ami Benned előhívódik, majd kikristályosodik az általad magadba szívott tudás alapján. Ezért ne arra törekedj, hogy egy ember szavát vakon kövesd, hanem hallgass meg minél több véleményt, olvass több írást, alakítsd, formáld világképedet.
Bárhogy változik véleményed időről időre a világról, a stabil vázszerkezet, amit szívedbe zársz, megőriz attól, hogy letérj az útról.
Ez a vázszerkezet az Iszlám és az utazás a váz stabil elemei között vagy Te a szabad véleményeddel. Ez így működött a próféta (béke reá) idejében is.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy muszlimként sokkal több megpróbáltatáson kell keresztülmennünk, mint az Iszlámon kívülieknek. Ez teljesen normális és ennek így is kell lennie. Hogy miért? Mert lehet, hogy országok állampolgáraiként törvénytisztelő polgárok vagyunk, de ha azok a törvények, vagy intézkedések összeütközésbe kerülnek az Iszlám rendelkezéseivel, számunkra ez utóbbi mindent felülír. Nálunk is létezik a többségi határozat követése, tolerancia, türelem, de a hittel és annak gyakorlásával (figyelj! Nem hitünket mondtam!) kapcsolatos sérelmek előtt nem hajthatunk fejet. Megint figyelj!
Sérelmekről beszéltem, amit ti emberi jogoknak mondotok. Nem elvakult barbár tettek legitimálására céloztam, sőt!
A földi élet nagyjából arról szól, hogy miként vesse egyik ember saját terhét a másik nyakába, miként cipelje más az egyén terhét? Hogy uralkodhat egyik a másik felett? Erre milyen ideológiákat találnak ki, melyekbe illeszkednünk kell?
Hogy nem terhelhető a teher hordója más terhével, (Korán 53:38)
Mivel nem lehetünk minden helyzetben mások alá vetettek, megalkuvók, nem várhatjuk el, hogy tiszteljenek, szeressenek. A mai világban szeretet annak jut, akit használni tudnak. Akit nem, azt megtörik, megalázzák, vagy nevében hamis ideológiákat terjesztenek, annak érdekében, hogy saját magától is elidegenítsék. Erre ezerszámra akad a muszlimok soraiból is partner.
Magadra maradtál. Súg-búg a külvilág, bármerre nézel téged akarnak bekebelezni. Kell a szavazatod, fogyasztásod, adófizetésed és az is kell, hogy megvakulj, megsüketülj, helyesebben az, hogy irányítottan láss és hallj. Pojácák hada vesz körül, akik tele dumálják agyadat. Van gyógyszer. Allah beléd vetette azt a magot, melyet ki kell csíráztatnod és fel kell nevelned. Ha ez a mag megkapaszkodik az Útmutatásban és a korlátaidat lebontó tudás keresésében, győzedelmes leszel. Elnyered a hit páncélját, ami megvéd az evilágon és a túlvilágon egyaránt. Gyűjtsd magadba a tudást.
A Mózsák feltétele
Mózes története sokak számára ismert, itt nem fogok róla beszélni. Számomra az a vonzó a történeteiben, hogy nagyon is ember. A szövegből érzi az ember a kételyeit, ami emberi, a félelmét, az emberi aggodalmát, az emberi és az emberi haragját. Szenvedélyes ember lehetett.
Mégis ő volt az egyetlen, akihez közvetlenül szólt az Úr!
Talán Allah is szereti, ha valaki emberként viselkedik, miután emberként teremtettek. Nekem ez nem furcsa! Én is úgy érezném magam, mint ő, ha már létrehoztam volna valakit emberként.
Amikor Mózest kiűzték, a félelem uralkodott a szívében. Megölt egy embert, és a lelkiismerete gyászolta őt, miközben őt is üldözték. Az Úr azonban megbízta őt egy küldetéssel. Az Úr üzenetével kellett a fáraóhoz mennie, hogy monoteizmusra hívja őt. A Világok Ura küldte Mózest annak az embernek, aki Istennek képzelte magát, a földi világ ura. Igaz, az elméjében a Nílus alsó és felső áradatából állt a világ. Mózes már átment a spirituális felkészülésen. Megértené a különbséget a Világok Ura és a Föld ura között. De még mindig félt, mivel ő csak egy pormote volt, egy senki a kettő között. Tudta, hogy a földi világ ura megölheti, azt tehet, amit akar. Igaz, ő is tudta, hogy a Világok Ura hatalmasabb nála, még az anyagait is tönkreteheti, de vissza mert kérdezni, aggódni mert, és támaszt mert kérni! Miért? Mert a Világok Ura a legkönyörületesebb, a legmegbocsátóbb! A fáraóval nem mert volna belépni abba a kérdezz-felelek csomagba, ha egyedül van!
Ezen a ponton Mózes felajánlott egy imát, amely a Korán négy ayasában van bejegyezve:
Az uram azt mondta: “Magyarázd el nekem a mellkasomat 25 ((Mózes) így szólt: “Ó, Uram! tágítsd ki a mellemet; (Korán 20:25) És enyhítsd a parancsomat) 26 (“Könnyítsd meg a feladatomat nekem; (Korán 20:26) és elemezz egy csomót a nyelvemből” És távolítsd el az akadályt a beszédemből, (Korán 20:27) Megértik a mondásomat) 28 (“Hogy megértsék, amit mondok: (Korán 20:28)
Képzeld el, hogy egy férfi több év után, a sivatagból, mai értelemben: egy körözött személy, aki dadog, nem tud rendesen beszélni, mégis küldetéssel bízza rá az Úr. Egy luxus palotába kell mennie, ahol egy zsarnok szemében el kell mondania, hogy szar alak. Ez érthető, nem? Ez a történet nem adja le a drámát egy szent előadásban. És ennyi!
Bevallom, ezt az imát mindig magamnak mondom, mielőtt előadást tartok, vagy valahol tárgyalni kezdek. Tényleg rendbe teszi a belső világomat. Ebben a pár sorban benne van a (Moses) hátrányos helyzete, a kérése és a követelése, hogy a másik fél értse, amit mond!
Rájöttem, hogy Mózesnek ma nehezebb dolga lesz.
Az ő napjaiban volt egy fáraó, akit el lehetett érni. Persze, néhányan bemehettek hozzá, de a kijárat nem volt biztosítva. Párbeszédet lehetett volna kialakítani az egyik fejjel lefelé és a másik között. Már a rádió felfedezésével, ami ma nem volt így, megszűnt ez az állapot. Emlékszem, gyerekkorunkban a televíziós korszak előtt ültünk a rádióban, színházi előadásokat, kabarét és híreket hallgattunk. A lényeg, amit szeretnék világossá tenni, hogy a rádió beszélt, de senki sem tudott visszaszólni hozzá. Egy korszak kezdődött, amikor a hang felülről jött le, de alulról fejjel senki nem tudott válaszolni. Addig is érdemi disszidációk következhettek, volt motivációja, ami után az interakciók fokozatosan megszűntek létezni.
Ma van egy világ, ahol a földi világ urainak hangja szól, eléri a halandókat, de a halandó már olyan ostoba, hogy elvesztette az eszét, hogy bármilyen vita, kérdéseket tesz fel, és hozzászokott ehhez az állapothoz…
Az egyoldalú kommunikáció közös lett.
Tehát ma nem tudom, mit tenne Mózes, merre menjen, ki hallgatná meg. Az egyoldalú üzeneteket közvetítő kommunikációban személyessé vált, és azt sem tudhatjuk, honnan jön a szándék, ki áll a gondolatok mögött? Mózes idejében tudtuk, hogy a fáraó a baj forrása, és ő odaadta az arcát. Ma már senki nem adja a pofont semmihez, csak arctalanul keveri a szart. Elég kicsi vagyok ahhoz, hogy a jövőre gondoljak, de itt az ideje, hogy valaki megváltoztassa ezt a helyzetet, és befolyásolja a rejtettek elméjét. Bármi is legyen a helyzet, a kínálat gyönyörű és tartalma aktuálisabb, mint valaha. A kínálat is személytelen. Benne van a tárgy (személy), az Úrhoz intézett kérés és a megértés szükségessége! Tanuljuk meg! Hátha valaki beavatkozik!
Idő, ami más volt, mint az idő, ahogy azt ma értjük
A ma embere mindent mér. Már-már abnormális, ahogy minden szart magunkra aggatunk, mert tudnunk mennyi a vérnyomásunk, pulzusszámunk, cukrunk, hány lépést teszünk meg egy nap alatt, hány kalóriát fogyasztunk és mindezt nem csak magunkon, hanem máson is mérjük. Nem mindegy?
Ezzel együtt sokkal kevesebbel élünk, mintha nem mérnénk, mert abba betegszünk bele, hogy rossz adatokkal szembesülünk. Mérjük a gazdasági eredményeket, vállalati hatékonyságot és azt vesszük észre, hogy egy mondatunkból sem hiányoznak a számok. Agyunk átalakul, már nem történeti összefüggéseket tartalmaz, hanem számbeli levezetéseket és ha a történetek nem felelnek meg a számoknak, akkor azok hiteltelenné válnak, hiszen csak a számok hitelesek. A számokhoz pedig óhatatlan, hogy mértékegységek tartoznak, hiszen azokhoz képest van a számoknak jelentősége. Igen ám, de mértékegységek csak az ipari forradalom, tehát a 18-19. század óta léteznek, azok sem egységesek! És most csak a világ fejlettebb részéről beszélek. Afrikában sok helyen ma sincsenek. Pár évvel ezelőtt megbízást kaptam, hogy Nigériából hozzak Magyarországra két kiló szárított halat. Kimentem az abudzsai piacra és amikor két kilót kértem, fogalmuk sem volt, mit akarok. Egy üres konzervesdobozt mutogattak, hogy hány olyannal viszek? Az egy mérő! De egy másik asztalnál egy teljesen más méretű konzervesdoboz volt a mérő.
A ma embere pedig el sem tudja képzelni a múltat, ahol az abudzsai piac rendszere volt a normális.
És most térjünk át az időre. Maradjunk annyiban, hogy az időnek a múltban nem volt jelentősége. Arra az időre gondolok, amit a karóránk, vagy mobilunk mér. Természetesen évszakoknak, napállásoknak fontos szerepük volt, mert az emberek ehhez igazították életüket, mezőgazdasági tevékenységüket és ezer mást. A múlt embere a jelenben élte meg életét, az időszakok váltakozásának is a jelenben volt értelme. A múltra vonatkozólag az időt nem értelmezte. Legalábbis nem úgy, mint mi ma. Nem léteztek évszázadokban, évezredekben mért idők, ezeknek az akkori jelenben más értelme volt. Ha kimondták azt, hogy egy nap, az bármit jelenthetett. Az évezred szintén. Az nem pontosan ezer évből állt, hanem egy időszakaszt jelzett, amitől egy másik időszakaszt el akartak választani. Aki nem ebben a felfogásban értelmezi a múlt feljegyzéseit és komolyan veszi az egy év, tíz év, vagy egyes személyek életkorainak megjelölését, az nagyot hibázik. Így történhetett, hogy Mohamed próféta (béke reá) sem 570-ben, hanem az Elefánt évében született. Akkor, amikor Abraha egy elefántokat is felvonultató haddal meg akarta támadni Mekkát. A jelenséghez kötődött a dátum. Azt csak a számmániás tudósok számították ki visszamenőleg, hogy ez 570-ben volt Krisztus szerint. Ez csak akkor történhetett, amikor a kormeghatározás modern eszközei, mint szénizotóp és más, rendelkezésre állt. Addig a logika a történeteken alapuló kor azonosítás volt.
Nem kell messzire menni, Julius Nyerere (1922-1999) Tanzánia államfőjének neve hangyát jelent, mert születésének évében hangyajárás volt.
A legnagyobb kavarodást a múltban élt nők életkorának meghatározása okozza. Ugyanis a korabeli iratokból nem derül ki, hogy az adott hölgy mitől számítva 6, 20, vagy 40 éves. Hiszen nem mindig a születéstől számították, hanem a női beavatástól, a nemi érettségtől. Így kapnak lábra mindenféle tévhitek házasságokról, korai elhálásokról, egyebekről.
Most pedig foglalkozzunk a világ teremtésének idejével, e logika szerint.
Allah az, Ki hat nap alatt teremtette meg az Egeket, a Földet és mi a kettő közt van, majd elhelyezkedett a Trónuson. Nincs Rajta kívül számotokra sem Oltalmazó, sem Közbenjáró, hát nem száltok magatokba? (Korán 32:4)
(7:54-ben ugyanez a gondolat). Egy „Nap” nem jelent emberi értelemben vett napot, ahogy mi számoljuk. Tehát nem a Föld egy saját tengelye körül megtett forgásáról van szó. Az 5. versben azt találjuk, hogy egy nap felér ezer évvel abban a rendszerben, ahogy az ember számon tartja. A 70:4-ben pedig 50.000 év egyenlő egy nappal. Ezek az adatok nem mérvadók, főleg nem emberi mértékkel, akkor, ha az” időtlen idő” kategóriájában próbáljuk meghatározni az idő hosszát. Egyszerűen egy hosszú időszakot kell elképzelni, ami lehet földtörténeti kor, periódus, talán évmilliók?
Ő vezérel (minden) dolgot az Égből a Földre, majd (azok) Hozzá szállnak fel a Napon, minek mértéke ezer év úgy, ahogy ti számoljátok. (Korán 32:5)
Egy napunk lehet ezer év, vagy ötvenezer, egy évünk pedig ezzel arányos. A végtelen Múltban Allah volt a Teremtő, ma is az, emellett megalkotta a szabályszerűséget, ami szerint a világ működik. Mindenek felett őrködik, és kontrollál. A végtelen Jövőben minden Hozzá tér meg. Ő minden elbírálója a Napon, vagy Órában, vagy egy szempillantásnyi idő alatt, ami a mi számításunk szerint ezer év!
Az Angyalok és a Lélek száll fel Hozzá a Napon, minek mértéke ötvenezer év. (Korán 70:4)
Két nap alatt beteljesítette a hét Égboltot és minden Égnek sugallotta parancsát. Feldíszítettük a legalsó Égboltot fényekkel és biztossá tettük azt. Ez a Nagyszerű, a Mindentudó Mértékadás. (Korán 41:12)
A „Nap” kifejezés alatt évezredeket, évmilliókat kell érteni, (lásd 7:54) és a teremtés fizikai fázisait jelentik. A Biblikus kozmogónia (Genezis 1:1-7 és 2:1-7) sok eleme a Babiloni kozmogóniát idézi, ahol a Nap fogalmát a teremtésben szó szerint értették a következők szerint.
1. Az első napon Allah megteremtette a világosságot. 2. A másodikon az Égboltot, Mennyországot. 3. A harmadikon a Földet és a növényzetet. 4. A negyediken a csillagokat és égitesteket. 5. Az ötödiken a vízi teremtményeket, halakat. 6. A hatodikon a földi teremtményeket, állatokat, csúszómászókat, vadakat, és az embert. 7. A hetediken befejezte a teremtést és megpihent.
Az Iszlám sémája eltér ettől. – Allah sohasem pihent és sohasem fog pihenni. Trónja beéri az Egeket és a Földet, a Trón megtartása és az ottani elrendelés nem fárasztja ki. Allah munkája nem fejeződött be. Folyamatosan tevékenykedik tovább, lásd 32:5 és 7:54. – Az ember nem az állatokkal, hanem sokkal később lép színre. – A stádiumok nem különülnek el élesen egymástól, ahogy a fenti séma 4-ik pontjában jelentek meg a csillagok és az égitestek. Az Iszlámban az Egek és a Föld teremtésének fázisai nem különülnek el egymástól időben. Az Iszlám teremtéselméletének hat fázisa a következő:
1. Kozmikus anyag szétrobbanása és ennek térbe kerülése. 2. Az ős-szubsztancia kihűlése, kondenzálódása, szilárd folyékony, gáznemű halmazállapotok létrejötte. 3-4. Növény és állatvilág kialakulása. 5-6. Csillagok és Nap rendszerének párhuzamos fejlődése.
Tehát, akár Biblia, akár Korán, sose a mértékegységekbe kössünk bele. A logikát figyeljük és a logikában, levezetésekben kell fellelnünk a párhuzamosságokat, vagy eltéréseket. Ilyen alapon az Iszlám Teremtés elmélete különbözik a Bibliáétól. Nem időben, hanem logikában tér el. Továbbá a felsorolt hat teremtési fázis kiegészül az élet, majd az ember teremtésével, aminek alapja a víz. A Teremtés az Iszlámban nem befejezett folyamat, hanem folyamatos, ma is tart.