Kezdőlap Szerzők Írta Mihálffy Balázs

Mihálffy Balázs

Avatar
2 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Szeretet, idő, tudás – e három megérti egymást

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy sziget, ahol mindenféle érzés lakott: Boldogság, Szomorúság, Tudás és sok más, beleértve Szeretetet. Egy napon az érzéseknek bejelentették, hogy a sziget el fog süllyedni, így mindegyikük nekiállt csónakot építeni, hogy elhagyják a szigetet.

Csak Szeretet nem épített semmit.

Szeretet volt egyedül, aki maradt. Szeretet az utolsó pillanatig kitartott. Amikor a sziget már majdnem elsüllyedt, Szeretet segítségért kiáltott. Gazdagság éppen Szeretet felé haladt egy hatalmas csónakkal. „Gazdagság! Magaddal tudnál vinni?”, fordult hozzá Szeretet.
„Nem, nem tudlak, válaszolt Gazdagság. A csónakom tele van arannyal és ezüsttel. Nincs hely számodra.” Ekkor Szeretet Hiúsághoz fordul, aki éppen akkor evezett el előtte egy gyönyörű csónakkal. „Hiúság! Légyszíves segíts rajtam!” „Nem segíthetek, Szeretet. Te átáztál és kárt teszek a csónakomban, ha beszállsz!”, válaszolta Hiúság. Közeledett Szomorúság. „Szomorúság! Haddd menjek veled!”, kérlelte Szeretet. „Ó Szeretet! Annyira szomorú vagyok, magam akarok maradni!” Majd Boldogság úszott el Szeretet előtt, de az annyira boldog volt, hogy nem is hallotta, amikor Szeretet szólította.

Egyszer csak egy hang hallatszott.

„Gyere, Szeretet! Elviszlek magammal.” És megjelent egy öreg. Szeretet annyira örvendett az áldásnak, hogy elfelejtette megkérdezni az öreget, merre mennek. Amikor szárazföldet értek, az öreg saját útjára indult. Miután Szeretet felfogta, mennyivel tartozik az öregnek, megkérdezte a Tudást, egy másik öreget. „Ki segített rajtam?” „Az Idő volt az”, válaszolta a Tudás. „Idő?”, kérdezte Szeretet. „És miért segített rajtam az Idő?”

Tudás elmosolyodott és mély bölcsességgel így válaszolt: „mert csak az Idő képes megérteni a Szeretet értékét.”

A fenti példabeszédben a szeretet állt a mondanivaló központjában, ahogy az életben is az áll. De a szeretet tudás és idő nélkül béna. Ahogy a másik kettő is béna szeretet nélkül.
Idő érleli a tudást értékké, de a szeretetet is az idő hitelesíti. Mit ér a rideg, embertelen tudás, amit nem termékenyít meg a szeretet? Tudás és szeretet nélkül, pedig az idő is elfecsérelt idő.

Valamint mit ér e három, ha csupán üres szólam és nincs emberi szív, ki befogadja?

Miért ragad meg e három bennem? Mert egyik sem kötődik egy adott csoporthoz. Egyiket sem lehet privatizálni. Egyik sem csak a „mi kutyánk kölyke!” E három bont le határokat és köt össze identitásokat.

Miért rossz hely a világ jelenleg? Mert e három nem működik együtt.

Rossz kérdéseket teszünk fel magunknak és másoknak. Amíg automatikusan azt kérdezzünk, hogy mit kapok cserébe, addig üzleti kapcsolatban állunk a világgal és az üzlet rabbá tesz. Amikor az a kérdés és ez általános, hogy mit tehetek érted? Ekkor megszűnik az üzlet és elkezdődik az odaadás. Működésbe lendülnek házasságok, apa-fiú viszonyok, baráti, társadalmi viszonyok.

Se a tudás, se a szeretet, se az idő nem tűri, hogy beárazzák. A beárazott idő uzsora, vagy kamat. A beárazott szeretet prostitúció. A beárazott tudás falanszter.

Tehát a válasz a kérdésre, hogy miért rossz hely a világ: mert falanszterekben élünk, ahol minden időnkért kamatot fizetünk és ha szeretetre vágyunk…. tudjuk kit kapunk.

Nem a vallásban van kényszer, hanem a közös út megtalálásában

Mindenkinek van érzékeny pontja. Van, aki büszke nemzetiségére, hovatartozására, kultúrájára, készségeire vagy egyszerűen családjára, gyerekére. Egy bizonyos szintig lehet ezekkel is viccelni, de a szintet átlépve megalázó és sértő minden szó, gesztus. Majd jön az adok-kapok. Mert elkövetkezik a viszont-sértegetések ideje, hiszen tisztában vagyunk egymás érzékeny pontjaival, amit támadhatunk. Sokszor nem is vesszük észre, hol léptünk túl egy határt.

﴿٢٥٦﴾ …لاَ إِكْرَاهَ فِي الدِّينِ
Nincs kényszer a vallásban… (Korán 2:256)

Előre vettem a Korán meghagyását, ami feketén-fehéren lefekteti az elvet: kényszert alkalmazni tilos! Ez a tilalom nem csak tettekre terjed ki, hanem megfogalmazásokra is.
Mi muszlimok elszenvedői vagyunk sokszor a minket körbevevő gyűlöletnek, de be kell vallanunk, hogy mi is teszünk ennek érdekében. Nem a fenti előírásnak megfelelően beszélünk, viszonyulunk környezetünkhöz.

Ahol nincs kényszer, gyűlöletkeltés egyik oldalon sem, ott gyönyörűen működik az együttélés. Ahol előjön valaki, fenyeget és előírja másoknak, hogy mit kell tenni, ott felborul az emberek közti békesség.

Ma már nem tartok kapcsolatot egyetlen közösséggel sem. Életem során azonban sok helyen jártam és sok közösségben voltam tag, vezető, vagy egyszerűen érdeklődő. Ezek nem csak muszlim közösségek voltak. Csak idő kérdése, hogy egy közösség bizonyítani akarja önigazolásként azt, hogy valamilyen értékmérő alapján jobb a többinél. Innen a történet ismerős. Ez az értékmérő azonban sosem az, hogy miként szolgáljon közügyeket, humanitárius célokat, más embereket csendben, figyelemfelkeltés nélkül.

Majd egy másik ismerős kép. Idejön Ali, akinek bármi lehet a nemzetisége, most ne azon akadjunk fent. Alit befogadja egy kontinens, egy ország, munkát kap, majd fedelet a feje fölé. Gyakorlatilag hozzájut ahhoz, amihez saját országában soha. Ha valamiben hiányt szenved, akkor nem kér, hanem követel! Neki jár! Hirtelen jogai lettek! Miért nem követeltél a szülőföldeden, Ali?

Majd eljár közösségekbe és dirigál. Nem meghunyászkodik és keresi egy közösség szolgálatát, hanem belepofázik ügyekbe, kritizál, előír. Még meg sem melegedett a befogadó országban és parancsokat oszt. Arra nem gondol, hogy agyilag zéró, felkészületlen és amit tudásként érez magában, az nem tudás, hanem egy nemzeti populizmus vallásba csomagolva, egy helyi konfliktus eszmei síkra terelése, vagy éppen saját kitalációja?

Hé, Ali! Ne importáld ide a szarodat. „Nincs kényszer a vallásban!”

Nem érted? Ne küldözgess nekem emaileket, messenger üzeneteket kioktatólag, hanem takarodj haza és ott próbálkozz azokban a mecsetekben, melyek napközben zárva vannak és csak imaidőben adnak neked fél órát, hogy lenyomd a napi kötelező adagot. Ott szónokolj előírásokról! Egy ún. Iszlám országban próbálkozz! Nem mersz ugye? Ott darabokra szednének ugyanezért.

De ha már itt vagy, miért nem jársz múzeumba, miért nem olvasol könyveket, miért nem érdeklődsz a befogadó nép kultúrája iránt, miért nem gyarapodsz? Sok ismerősöm él 30-40 éve Európában és kizárólag saját etnikumon belül tart kapcsolatot. Ez még akkor sem változik, ha beházasodik egy helyi családba. A legtöbb házasság egy idő után tönkremegy, pont a kulturális és hagyománybeli különbségek miatt. Illetve helyesbítek. Nem a különbség miatt, hanem az emberi gyengeség miatt.

Mert „nincs kényszer a vallásban!” Egyik fél sem bírja elviselni egy vita esetén, hogy ne tűzzön ki egy győzelmi zászlót a másikra.

Türelmetlenség és kényszer.

Eddig Alit kritizáltam, de Hans se jobb a befogadó oldalon. Európa is primitív, intoleráns és fölényes, csak másképp. Kurva büszke arra, ami nincs. Ez az ún. európai érték! Mi az? Meghatározta már valaki? Mi az, ami csak Európában érték, itt találták fel és máshol nincs? Kereszténység? Nem ez a szülőföldje. Itt csupán inkvizíció lett belőle. Tán a világ kifosztása és ebből alapok képzése a demokráciák létrehozására? Európai eszmeiség megteremtése? Hiszen két lábbal tiprunk rajta!

Azt kérem vegyétek észre, hogy se Ali, se Hans esetében nem az ideológiákat, eszméket, vallásokat kritizáltam, hanem az embert magát. Alit és Hansot, akik ezt tették saját eszméikkel. Kifordították mondanivalójukat és ellentétessé tették azzal, mint amit a bázis tanítás hirdetett.

Együttélésre kényszerülünk, akár akarjuk, akár nem.

Meg kell tanulnunk egymást.

Közben a világ halad, Európa jelentős pozíciókat veszít, Törökország erősödik, lassan a Földközi tenger egészét ellenőrzi. Oroszország energia ellátási útvonalakat épít, Kína gazdasági hatalom, Amerika a dollár értékét őrzi. A felsoroltak mindegyike abban érdekelt, hogy zsarolja, döntésében kiszolgáltatott piaci pozícióba terelje, vagy monetáris alapjaiban gyengítse Európát. Kurvára nem érdekel senkit a titánok közül az, hogy mi milyen jogokról és értékekről hadoválunk. Ha egy picit is szándékunkban áll jól kijönni ebből a krízisből, akkor egyetlen értékünk előtt nyílik út és ez a helyzet közös felismerése és gondolataink harmonizálása.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK