Matolcsy paradoxona

1
715

Most tessék egy kicsit figyelni, mert bonyolult dolog következik. Epimenidész, a krétai bölcs kiment a piacra és elkiáltotta magát: „Minden krétai hazudik!” A krétaiak nem verték agyon, hanem elkezdtek gondolkodni: Epimenidész is krétai, tehát akkor ő is hazudik, tehát a krétaiak igazat mondanak, de ha igazat mondanak, akkor hazudnak, illetve…

Végül mégsem verték agyon, de történtek ez irányú kísérletek. Ez egy klasszikus szofizma, ott a logikai hiba benne, hogy általánosít: egyes krétaiak persze, hogy hazudnak néha, de minden krétai és minden esetben természetesen nem hazudik. Valami ilyesmit sikerült most kitalálnia Buczkó Péter doktornak, Matolcsy György ügyvédjének.

Történt ugyanis, miszerint Bárándy Gergely 2016 májusában egy parlamenti felszólalás keretében olyant mondott a jegybank elnökére, hogy az közpénzt lopott volna. Súlyos állítás, Matolcsy be is perelte a jó hírnévhez való jog megsértése miatt. Mármost a Kúria harmadfokú, jogerős ítélete szerint Bárándy Gergely véleményt fogalmazott meg, ezért kijelentésének nem lesznek jogi következményei.

Tehát ott tartunk, hogy Bárándy Gergelynek az a véleménye, miszerint Matolcsy közpénzt lopott, és ezen vélemény kimondásának nem lehetnek jogi következményei.

Csatlakozhatunk mi Bárándy Gergely véleményéhez?

Nos, Buczkó doktor szerint nem.

Jóllehet a Kúria jogerős döntésben mondta ki, hogy ez a vélemény nem büntethető (mint semmiféle vélemény sem) és kimondása sem sértett törvényt.

De akkor hogy látja ezt Buczkó doktor?

Buczkó Péter szerint az ítélet legfeljebb úgy értelmezhető, hogy adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben a bíróság nem minősítette jogsértőnek, hanem jogszerűnek minősítette ezt a kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy bárki bármikor bármilyen körülmények között használhatná ezt a kifejezést. „Az pedig az eljárás során föl sem merült, hogy Matolcsy György lopott volna vagy bármiféle bűncselekményt követett volna el” – fogalmazott. Jelezte: a Kúria döntése álláspontja szerint megalapozatlan, ezért megfontolják, hogy alkotmányjogi panaszt nyújtanak be és eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését.

Na, akkor álljunk meg egy percre, mert frissítenem kell az agyamon az operációs rendszert.

Tehát Buczkó doktor nézete szerint a Kúria hibás döntést hozott (ez még egy Kúriával is megeshet), és emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtanak be, eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését. Jó, ezt értem. Azonban akkor miért mondja, hogy az ítélet értelmezése szerint adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben ez elhangozhatott, és nem jogsértő, de óva int mindenkit a kijelentés megismétlésétől, ugyanis más szituációban, más szereplők között és más szövegkörnyezetben ez lehet jogsértő, sőt, valószínűleg az is.

Rövidebben: elfogadja-e a felperes az ítéletet, megnyugszik-e benne (és akkor van helye az értelmezésnek) vagy pedig hibásnak tekinti, nem nyugszik bele és akkor az értelmezésnek sincs helye?

Itt jön Epimenidész paradoxona, vagy inkább Matolcsyé

Ha jogerősnek tekintjük az ítéletet, lehet tiltani a kijelentés ismétlését, ha nem tekintjük jogerősnek, akkor nincs is mit értelmezni, tehát új ítéletre van szükség, melyet újból meg lehet támadni és ez így megy örökkön-örökké.

Ugyanis ha és amennyiben elfogadjuk – és ez most nem érinti Buczkó doktor állásfoglalását – azzal azt is elfogadjuk, hogy a vélemény kimondása kontextustól, környezettől és az azt megismerő személyektől függően lehet jogsértő vagy nem az.

Tehát, ha én lemegyek a sarki kisboltba, ott találkozom a Bank of England elnökével (meglepő lenne, ritkán vásárol a nyóckerben, de nem lehetetlen), és azt mondom neki: „Dear Sir, kérem, vigyázzon ezzel a Matolcsyval, ez közpénzt lop, ez egy olyan”, akkor én ezzel súlyosan megsértem Matolcsy jó hírnévhez való jogát, és alapja lesz egy ellenem induló keresetnek. Ámde ha csak a Milánnak, a boltosnak mondom ezt, azzal nem sértek meg semmit, és így szabadon mondhatom?

Ellenben mi történik, ha fordul a kocka, és kinevezik véletlenül a Milánt a Bank of England elnökének?

Ez sem túl valószínű, de fizikailag nem lehetetlen.

Mi több, mi van akkor, ha mindketten hallják a kijelentésemet?

Akkor egyszerre viselkedtem jogsértő és jogkövető módon?

Avagy mi van, ha én ezt a kijelentést nagy nyilvánosság előtt, mondjuk a sajtóban, írásban teszem? A tisztelt bíróságnak végig kell keresnie minden olvasómat ezek szerint, és minden esetben meg kell állapítania, sértettem-e jogot?

Szép, nagy per lenne, igen sok tanúval.

Őszintén érdekelne, mi ebben az esetben az irányadó értelmezés.

Vagy amennyiben fennáll sok ezer olvasó esetén akár csak egy esetben is a jogsértés lehetősége, akkor már büntethető vagyok? Viszont tessék már nekem megmutatni azt az egy esetet. (Mondjuk, nem volna nagy boszorkányság, van az a pénz. Sőt, a vád képviselője is mondhatja, hogy ő is olvasta, és ő az az eset – ámde akkor én elfogultságot jelentek be).

Márpedig ez a kijelentés akkoriban nagy nyilvánosságot kapott volt. Tehát, csontig lecsupaszítva a kérdést: ha a Kúria kimondja egy állításról, hogy annak kimondása akkor és ott nem büntethető, beszámolhatok-e én erről az állításról a sajtóban máskor, más körülmények között és más közönségnek?

Kérem, aki ezt nekem jogszerűen és logikusan képes értelmezni, az előtt lekapom a bajuszomat.

Maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem teszek ilyen jellegű kijelentést Matolcsy jegybankelnökről a sajtóban, azt meg, hogy mit gondolok róla, úgyis tetszenek tudni: amit maguk. Csak nem mondjuk, hogy ne sértsünk törvényt.

Buczkó úr, ne őrjítsen meg minket, kérem… Inkább nyújtsa be azt az alkotmányjogi panaszt.

Mindenki jobban jár.

1 hozzászólás

  1. A konklúzió? Buczkó doktor – a megbízójával együtt – egy állat. Azt hiszik, a jogot ők saját magukra gyúrhatják, elvégre azért van, hogy őket védje mindig, mindenkivel szemben, illetve nekik adjon lehetőséget mások megtámadására, jogainak korlátozására. Más szóval: abban az óriási tévedésben élnek, hogy nekik, privilegizáltaknak mindent szabad, az egyszerű pór népnek pedig jó esetben azt, amit a privilegizáltak megengednek neki. A felfogás nevetségessége és szánalmassága egyszerre szembetűnne nekik is, ha belegondolnának: nem lehet pontosan meghatározni, hol húzódik a határ. Ki számít privilegizáltnak – és ki nem.

    És persze “ad absurdum” az is előfordulhat, hogy valamin, mondjuk a piszkos anyagiakon, az összelopott javak egymás közti elosztásán, összekapnak ketten a tudottan privilegizáltak köréből. Akkor vajon hogyan alkalmazzák ezt a fideszes, tipikusan önkényuralmi képtelenséget?

    Nem lesz ez így jó, fiuk. Tudjátok, a hiénák felfalják egymást. A végén pedig megint a busásan megfizetett zugügyvédeitek járnak jól, mert ti már régen alulról szagoljátok az ibolyát, ők még mindig pereskedni fognak annak eldöntéséért, melyikőtöknek volt – posztumusz – igaza, és pumpolják a családotokat.

    Pedig akkorra már korábbi imádóitok többsége is azt fogja, falkában, harsogni: hazugok voltatok ti mind, a mocskos rendszeretekkel együtt. Mert a néplélek már csak ilyen. Jaj a legyőzöttnek. Titeket a saját híveitek fognak megkövezni – és semmilyen haveri és alkotmánybíróság nem tud tőlük megvédeni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..