Lajos úr mostanság hátramenetben van. Sorra veszíti el a csatákat, aminek nyilván nem tud felhőtlenül örülni. Ki szereti, ha nagy pénzeket vesznek ki a zsebéből! De a háborúnak még nincs vége, egyetlen jól irányzott jobbcsapott bármikor padlóra küldheti az ellenfelet. A napokban például 45 milliárd forintot kapott, peren kívüli egyezségként. Ha peren kívül ennyi jutott neki, mekkora lehetett az eredeti összeg, amelyet követelt?
Jó ideje tudott, hogy Lajos úr összebútorozott a Jobbikkal. Nem cáfolta soha, igaz, meg sem erősítette. Nem érdekli, hogy mit mondanak róla. Az ő érdeke, hogy időnként hír legyen belőle. Hogy készül valamire. Hogy hírbe hozzák ezzel-azzal. Addig jó neki, ameddig tartanak tőle. És sokaknak van félni valójuk, hiszen sokan tettek rossz fát a tűzre. Többet vettek el a közösből, mint amennyi járt volna nekik.
Nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatják a sajtónak, hogy a Jobbikot támogatja. Ő maga nem szólal meg ezekben az ügyekben – róla „csak” szólnak a hírek. Hogy egy hajón tárgyalt Vonával. És kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra. De semmi több, ennyike.
Lajos úrról mindenki úgy tudja, hogy Orbánról mindent tud. Nem csak azért, mert szobatársak voltak a kollégiumban. Persze, abból az időkből is lehetnek szaftos történetei, amelyeket a miniszterelnök nem tenne ki az ablakba. De leginkább azért, mert az ő ötlete volt a rendszerszintű lopás, az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a székház eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája.
Tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.
Ő találta ki a mostani Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális és demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott a konyhára. Amikor Lajos úr szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán gond nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.
Ezt sem a saját kútfejéből tette, Lajos úr volt az éceszgéber ebben is.
Mi van, ha mégis nála van a csodafegyver?
Lajos úr erről sem mond semmit. Nem cáfol, nem kommentál. Mindenki gondoljon, amit akar. Ő maga is ezt teszi. És közben készül valamire. Vagy nem készül semmire, de nála az is olyan, mintha készülne. A bizonytalanság a legrosszabb. Ha tudják, hogy az ellenfél erős, és mi az, amiben nagyon jó, akkor lehet rá készülni. Akiről nem tudják, hogy a kezében lévő lapok közül melyeket hajlandó kiteregetni, attól félnek, mert az ilyen ember bármire képes.
Egyszer talán kiderül, hogy blöff az egész. Hogy Lajos úr nem csupán Orbánt, de saját magát is csak kitalálta. Egy politikai és financiális kreatúra. Háttérhatalom, aki addig él, ameddig tartanak tőle.
