Következik a könyvszakma „megvétele”?

0
664
Fotó: Wikimedia Commons

Riasztó, bornírt gondolatnak tartom egy nemzeti könyvesbolt hálózat létrehozásának gondolatát– nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadói Csoport elnök-vezérigazgatója. Szerinte inkább arra van esély, hogy egy megbízható, kormányközeli vállalkozó visszautasíthatatlan ajánlatot tesz valamelyik meghatározó könyvkereskedő hálózatra. 

A hazai könyvszakma még ki sem heverte a legutóbbi, az Alexandra csődje miatti válságot, máris újabb krízis elé néz: legalábbis erre következtetnek az érintettek Orbán Viktor tusványosi beszédét követően a kultúrában megkezdett átalakításokból. Biztosra veszik, hogy a kormány a könyvpiacot sem hagyja érintetlenül, s ez azon túl, hogy a lehetséges forgatókönyvekről folynak a találgatások, komoly aggodalmakat is kelt. Joggal, hiszen a tankönyv-kereskedelem és -kiadás 2013-ban rapid módon végrehajtott államosítása a teljes könyvpiac 27-28 százalékát érintette. Azt, hogy valami készül, egyértelműen jelzi, hogy a héten Állammal vagy állam nélkül? címmel fórumot tartott az Örökség Kultúrpolitikai Intézet a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a könyves szakma részvételével.

Az ÖKI rendezvényén Kolosi Tamás szociológus, a Líra Könyv Zrt. elnöke, L. Simon László író, kultúrpolitikus és Gyurgyák János történész, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztője fejtette ki véleményét mintegy ötven könyvkiadó képviselője előtt.  Nem meglepő, hogy különböző forgatókönyveket vázoltak fel, de abban nem volt lényeges különbség, hogy az állam bizonyos területeken nagyobb befolyást fog szerezni.  

Kocsis András Sándort, a Kossuth Kiadói csoport elnök-vezérigazgatóját, aki évekig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) elnöki pozícióját is betöltötte kérdeztük a témáról.

Várható-e az állami beavatkozás a könyvszakmába, és milyen forgatókönyvet vizionál?

Az állam akkor tudott volna segíteni, amikor csődbe ment az Alexandra kiadó és a tartozások miatt a szakma hatalmas veszteséget volt kénytelen elszenvedni. Akkor kellett volna az államnak – diszkontált kötelező felvásárlással – konszolidálnia azokat a könyvkiadókat és nyomdákat, amelyek nehéz helyzetbe kerültek. Az Alexandra 58 boltjából egyébként nyolc eltűnt és a többi a két nagy, a piacot meghatározó Libri és Líra hálózatába került.

Tehát nem igaz, hogy Magyarországon kevés a könyvesbolt.

Nem tartom reálisnak egy úgynevezett nemzeti könyvesbolt hálózat létrehozását, riasztó és bornírt gondolat, és már csak azért is, mert a forgalom 75-80 százaléka a „plázákban” zajlik, s ott már nem lehet újakat nyitni. Arra inkább látok esélyt, hogy egy kormányközeli, megbízható vállalkozó visszautasíthatatlan ajánlatot tesz valamelyik piacvezető hálózatra.

Tudomásom szerint voltak kísérletek az Alexandra boltjainak megszerzésére is, de ez akkor valamiért nem sikerült. 

Véleménye szerint a politika milyen módon tudja, kívánja erősíteni az irodalomra gyakorolt befolyását?

A könyvszakmára levezetve azt, amit Orbán Viktor Tusványoson mondott az új kulturális elit létrehozásáról, az előbb említett módszerrel elsősorban gazdaságilag készül az eddigieknél is intenzívebben megerősíteni ennek alapjait. A kiadókon keresztül egyébként az államnak közvetve van lehetősége bizonyos területeken a nemzeti értékek és minden fontosnak tartott érték és gondolat megjelentetésének preferálására. Ahogy ez már történik is. Erre szolgál egyebek közt az NKA is, de sokkal jobban lehetne támogatni például a magyar művek külföldön való megjelentetését, vagy a szakkönyvek, tudományos művek kiadását. Sorolhatnám még az ötleteket…

De látjuk, hogy az államilag eddig támogatott könyveknek, például a Nemzeti Könyvtár sorozatnak mennyire van sikere…

A hazai könyvpiaccal elég sok gond volt az utóbbi években, Ön szerint is lenne min változtatni?

Igen, de semmiképpen sem ebbe az irányba. Szerintem már most is hátrányos piaci helyzetben vannak a terjesztői hálózatokhoz nem tartozó kiadók, s a pozíciójuk minden bizonnyal tovább romlik, ha az állami – az eddigi példák alapján diszkriminatív – beavatkozás valóban erőteljesebbé válik. Szerintem alapvető probléma, hogy a könyvkiadás és -kereskedelem a szakmának két összefüggő, egymás nélkül nem létező, de külön választandó területe.

Azok közé tartozom, akik szerint piaci szempontból rendkívül egészségtelen a kialakult helyzet. A könyvkereskedő hálózatok saját kiadókkal is rendelkeznek és így a saját könyveiket kedvezőbb értékesítési lehetőségekkel forgalmazzák, mint a hálózatokhoz nem tartozó kiadók könyveit. 

Ez a helyzet eleve diszkriminatív és szerintem nem felel meg a piaci verseny szabályainak. Tartok tőle, hogy a várható változások tovább nehezítik a pályát a kiadók számára.

Sokan jobban félnek attól, hogy mi lesz, ha az Amazon belép az országba.

Meggyőződésem, hogy e kiadók számára kedvező lenne egy tisztán piaci alapon működő, kőkemény profitorientált stratégiával rendelkező, versenyszellemet behozó amerikai könyvkereskedő cég.

Ön évekig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke volt. Hogyan látja, a könyvszakma képes-e az érdekérvényesítésre, van-e súlya a véleményének a döntések meghozatalánál, netán fel tud-e lépni egységesen, ha szükséges?

Sajnos erre most nem sok esélyt látok. Gyengének ítélem a MKKE érdekérvényesítő képességét. Ennek vannak objektív és szubjektív okai. A jelenlegi problémákon túl több olyan szakmai kérdés vár megoldásra, mint például az árkötöttségi törvény, a Márai-program bővítése, vagy akár a pedagógusok könyvutalványának a kérdése. Ettől függetlenül a könyvszakma él és működik, bár korántsem jutott túl az alapvető problémákon. A kiadók egy részét a nyomdák tartják lélegeztető gépen, nem szűntek meg a fizetési nehézségek, változatlan a kiszolgáltatottság a kereskedelemmel szemben.

Ugyanakkor mindig új módszerekkel, piaci kezdeményezésekkel próbálkozunk, lenne miről beszélni egymással.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..