Miként korábban a nyugdíjasok esetében, úgy ezúttal sem a munkaerőpiacra ha részlegesen is de visszatérni kívánó kismamák támogatásának a jogosságát vitatják az általunk megkérdezettek a jövő évtől tervezett kismama-szövetkezetek esetében, csupán az eddigi tapasztalatok alapján attól tartanak, hogy a cél ismét csak a fideszhez közeli üzleti körök helyzetbe hozása és pénzhez juttatása. Hadázy Ákos első hallásra bizarrnak tartja a kismama-szövetkezetnek még az elnevezését is, Kórozs Lajos pedig a politikai marketing kategóriájába sorolja az ötletet. Mindketten szóba hozták a szociális, illetve nyugdíjas szövetkezetek negatív tapasztalatait.
Semmi értelme nincs az ilyen ötleteléseknek, kezdem azt hinni, hogy a kormánynak nincs épkézláb javaslata arra, hogy mit csináljanak az országban – megjegyzem, nem is folyik kormányzás csak politikai marketing tevékenység, s
így állhat elő a szociálpolitikától és szociológiától nagyon messze álló Novák Katalin veretes jelmondatokkal
– kommentálta a Független Hírügynökségnek a kismama-szövetkezetek létrehozására vonatkozó legújabb kormányzati ötletet Kórozs Lajos.
Azt szerettük volna megtudni az MSZP szakpolitikusától, hogyan vélekedik az Emberi Erőforrások Minisztérium család és ifjúságügyért felelős államtitkárának minapi bejelentéséről. Novák Katalin, az Echo TV-nek adott interjújában a többi között arról beszélt, hogy a jövő év elejétől a nyugdíjas- és diákszövetkezetek mintájára kismama-szövetkezetek alakulhatnak, amelyekbe férfiak is beléphetnek majd. A speciális foglalkoztatási forma előnyeit kihasználva akár heti 1-1 napra, vagy többször fél napra is lehetne munkát vállalni – közölte, hozzátéve: a szükséges adó- és egyéb jogszabályokat akár már ősszel megalkothatja a parlament.
Kórozs portálunknak leszögezte, hogy az elmúlt években az Orbán-kormány még a szót, „szövetkezet” is lejáratta, miközben nagy hívének tüntette fel magát, pedig – emlékeztetett –, a szövetkezet baloldali értékeket is demonstráló közösségeket jelent. De a lejáratáson túl még tönkre is tették mindazt, amibe belenyúltak; elsőként a szociális szövetkezeteket, amelyeket a fideszes feltörekvő párok üzleti vállalkozásaivá tettek, főként Dél-Magyarországon, Békés környékén. S Szolnokon is, ahol szociális szövetkezetként többezer embert foglalkoztattak fiktív módon, majd később ezeket a szövetkezeteket bedöntötték, nem fizették ki az embereket, akik ráadásul a szociális ellátás különféle formáitól is elestek, mivel egy soha nem működött szociális szövetkezet tagjai voltak. (Néhány oknyomozó írás a szociális szövetkezeti témakörben itt, itt és itt található.)
Félő – mondta Kórozs –, hogy a szociális szövetkezetekhez hasonlóan járnak majd el a kismama szövetkezetekkel:
először állami forrásokat csoportosítanak át hozzájuk, helyzetbe hozzák őket, majd a juttatott pénzek nagy részét a feltörekvő bárók lenyúlják, a szövetkezetek pedig idővel elhalnak, ám a pénzeknek akkorra már nyoma vész – fogalmazott Kórozs.
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő attól nem tart, hogy „az első hallásra bizarr elnevezésű kismama-szövetkezetek a szociális szövetkezetekhez hasonlóan tömegesen elkövetett uniós pénzlenyúlást végeznek majd”, de attól igen, hogy a nyugdíjas szövetkezetekhez hasonlóan
csupán speciális munkaerőformát fognak kínálni úgy, hogy a kormányhoz közeli üzleti körök járnak ismét jól.
A Fühünek leszögezte: a szociális és a nyugdíjas szövetkezeteknél két fő jellemző volt tetten érhető.
Az egyik, hogy jelentős uniós támogatásokat vettek fel a sokszor kimutathatóan kamu szövetkezetek, a másik, hogy a számukra nyújtott kedvezményeket a létrehozók fölözték le.
A csalássorozat gyakori volt – tette hozzá Hadházy, aki szerint a nyugdíjas szövetkezetek lehetőségét kihasználva például Kósa Lajos köre járt jól.
Az egykori fideszes, majd LMP-s, jelenleg független politikus szerint nem arról van szó, hogy a kormány ne támogassa a munkát vállaló nyugdíjasokat vagy kismamákat, de kérdés, miért kell ehhez beléptetni őket szövetkezetekbe.
„A szövetkezeti forma lényege ugyanis, hogy kis csoportok önkéntes alapon létrejövő önsegítő társasága – de a kormány által elképzelt és támogatott szövetkezeteknél nem erről van szó”
– szögezte le. Azok – tette hozzá – a munkaerőpiac egy speciális formáját képezik, egyfajta különleges munkaerő-kölcsönzők.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK) a kormányhoz nagyon sokszor igen hasonló megoldásokat támogató elnöke korábban maga is nekiment a nyugdíjas szövetkezeteknek. A Népszavának nyilatkozva kifejtette: „felesleges még egy szervezetet közbeiktatni ahhoz, hogy az idősebb korú munkavállaló is el tudjon helyezkedni, célszerűbb lenne ezt közvetlenül lehetővé tenni. A több évtizedes tapasztalattal bíró szakemberek továbbfoglalkoztatásának eszköze lehetne, hogy a munkavállalókat – a nyugdíjkorhatárhoz közeledve, majd azt elérve – lépcsőzetesen csökkenő járulékterhek illessék meg” – szögezte le.
Kórozs ki is tért a változtatásra, úgy fogalmazva: a szociális szövetkezetekhez hasonlóan tették tönkre a nyugdíjasszövetkezeteket is, hiszen a nagy fellángolás után fél évvel máris úgy változtatták meg az adó- és munkajogi szabályokat, hogy ne érje meg nyugdíjasszövetkezeteken keresztül dolgozni, illetve azokat működtetni.
Ezzel plusz teherként hátrányos helyzetbe hozták a nyugdíj előtt állókat, akik helyett a munkáltatónak inkább megéri már nyugdíjasokat alkalmazni,
hiszen jóval kevesebbet kell utánuk fizetni, mint a még nyugdíj előtt állók után – mutatott rá a szocialista képviselő. Mint emlékezetes, a jövő évre vonatkozó adószabályok szerint kedvezményesen lehet foglalkoztatnia nyugdíjasokat, akiknek a bére után csak szja-t vonnak le.
A Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KÖZÉSZ) a FüHü megkeresésére májusi adatokat közölt (augusztus végén hozzák nyilvánosságra az első nyolc hónap összesített számokat): ezek szerint az ötödik hónap végén
összesen 138 nyugdíjas szövetkezet működött, 30 ezre regisztrált tagsággal és hétezer aktív dolgozóval.
A szövetkezetek nettó árbevétele (a kezdetektől) 1,7 milliárd forint volt, ebből 1,5 milliárd került a nyugdíjasokhoz (megjegyzendő azonban, hogy bár tavaly júliustól volt lehetőség ilyen szövetkezetek létrehozására, ám a zavartalan munka a felállítással és általában az adminisztratív feltételek kialakításával kapcsolatos teendőket követően csak az idén indult igazán be.)
Kérdés persze, hogy mennyire tudnak annyira vonzó körülményeket teremteni, hogy a kismamák vissza akarjanak térni a munkaerőpiacra szövetkezeti keretek között. A nyugdíjasok esetében ez kevéssé sikerült – legalábbis erre mutat a GKI napokban nyilvánosságra hozott felmérése, melynek eredménye lehangoló.
Mint a mellékelt grafikonok látható, a magyarországi nyugdíjasok 80%-a egyáltalán nem vállalna el semmilyen kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet. 11%-uk részmunkaidős állásban helyezkedne el szívesen, 5%-uk kötetlen munkaidőben, 2%-uk távmunkában, s mindössze 2%-uk tudná elképzelni magát teljes munkaidőben. Más oldalról viszont mintegy félmillió nyugdíjas valamilyen formában törekszik a munkavállalásra, ebből negyedmillió részmunkaidőben, 50 ezer teljes munkaidőben.
Magyarországon egyébként jelenleg mintegy 2,5 millió nyugdíjas él.
