15-16 napig tart az út Csengcsouból Bajorország fővárosába. Az első szállítmány elsősorban elektromos berendezéseket visz az európai piacra.
A megoldás már ki van próbálva: 2013 óta működik a Csengcsou – Hamburg vonal, mely a kínai árukat Honan tartomány fővárosából Németországba viszi. Mindez része az Új Selyemút programnak, melyet a kínai államfő hirdetett meg idén tavasszal Pekingben. A kínai fővárosban Putyin elnök mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök is meghallgathatta Hszi Csinping elnök 164 milliárd dolláros elképzelését. Marco Polo annak idején a selyemúton érkezett a Mennyei Birodalomba, ahol a császár tanácsadója lett.
Az Új Selyemút program a feltörekvő Kína gigászi nyitása a világra.
Ennek kulcs kérdése az infrastruktúra, melynek fejlesztését a kínaiak gőzerővel folytatják mind hazájukban mind pedig külföldön. Kína gyorsvasút hálózata már ma is a legnagyobb a világon pedig csak jóval Európa után láttak hozzá ehhez. Kína legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Unió. Annak legfontosabb állama Németország, ahol a kínaiak az első helyre kerültek a külkereskedelemben megelőzve Franciaországot! A kínaiak hosszú távon gondolkodnak. Nemcsak árukkal akarják elárasztani az Európai Uniót, de stratégiai szövetségre is törekszenek vele kihasználva azt, hogy Trump Amerikája végképp önző módon viselkedik. Hszi Csinping elnök idén először részt vett Davosban a világgazdasági fórumon, és ott állást foglalt a szabad kereskedelem mellett. A kínaiak mindig a kölcsönös előnyöket hangsúlyozzák.
Most, hogy megindult a teherforgalom Kína kellős közepéből Magyarországon át Münchenbe, máris arra utalnak, hogy a németek milyen árukat szállíthatnak hozzájuk. A China Daily kiemeli, hogy Bajorország Németországon belül az autóipar egyik legfőbb bázisa: BMW, Porsche stb. Szeptember ötödikén indul az ellenvonat Münchenből Csengcsouba- valószínűleg főként autókkal a fedélzetén. A China Daily nemrég arról is beszámolt, hogy végre
megindul az építkezés a Budapest-Belgrád vonalon is.
Ez is része az Új Selyemút programnak. Ha elkészül, akkor jelentősen lerövidíti a Budapest-Belgrád vasúti vonalat, és talán akkor nem kell majd 15-16 nap amíg elér egy teher szállítmány Kína kellős közepéből Münchenbe.
Gazdaságilag nem fogja megsínyleni a V4 gyengülését, de akár annak szétesését sem a négy tagország, ám a politikai hatások visszacsatolása révén komoly(abb) károkat is tudna okozni. Csehország, Szlovákia Lengyelország és Magyarország gazdasági helyzetét is érdemes megvizsgálni.
A V4 tagországai gazdaságilag igazán soha nem alkottak és ma már pláne nem alkotnak különálló egységet, pedig amikor 1991-ben a négy – akkor még csak három – ország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia), Lengyelország és Magyarország vezetői, Václav Havel, Lech Wałęsa elnök, valamint Antall József miniszterelnök útjára indította a modernkori Visegrádi Négyek együttműködését, a kiadott deklarációban az egyik fő célnak a három ország összefogását nevezték a gazdasági fejlődés érdekében. Egy évre rá jött a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, azaz CEFTA alapítása, amikor a szabadkereskedelemhez vezető közös út megtalálását, a gazdasági integráció mélyítését tűzték a zászlajukra.
A következő lépés pedig az Európai Unióhoz való egyidejű csatlakozás volt 2004-ben, ami után igazán különálló egységként már csak a közös lobbierő miatt, politikai okokból látszott igazán célszerűnek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Ez pedig mindig az aktuális érdekeket tükrözi, s ma – minden jel szerint – ezek az érdekek igencsak eltérőek a V4-ek országai számára.
Motivációk
A V4-et megalapító 1991-es deklaráció aláírása óta sok víz lefolyt a Moldván, a Dunán, Visztulán, s nagyot változott gazdasági szempontból is a tagországok pozíciója, ereje és lehetősége. A kezdetekben vitathatatlan volt a magyar „élenjárás”, majd Csehszlovákia kettéválása után – hogy úgy mondjuk – „kétsebességűvé” vált a kvartett: a csehek és a magyarok sok-sok megtorpanással és problémával, de mégis csak biztosan meneteltek előre, a lengyelek és a szlovákok felzárkózása problematikusabb volt.
Mára már alaposan megváltozott ez a helyzet – sajnos, nem a magyarok javára.
A négy ország közül eddig az euróövezethez egyedüliként csatlakozott Szlovákiai miniszterelnökével nehezen tudunk vitatkozni abban, hogy
„Szlovákia minden feltételnek megfelel ahhoz, hogy az EU központi magjához tartozzon”.
S habár – ha csak a gazdasági mutatókat vesszük – a csehek mindenképpen a napirendre tűzhetnénk (de nem igazán ambicionálják) a csatlakozást az eurózónához. S már mi is gondolkodhatnánk benne, hiszen – ahogy az Európai Bizottság tavaly megállapította –, hazánk az euróövezethez való csatlakozás négy gazdasági feltételéből háromnak már most eleget tesz. De a kérdés – nálunk is – egyértelműen politikai.
Lehangoló különbségek
A csehek és a szlovákok persze közvetlenül nem gazdasági, hanem elsősorban politikai érdekekből igyekeznek távolságot tartani, pontosabban inkább növelni a magyarokkal/magyaroktól és a lengyelekkel/lengyelektől, az vitathatatlan, hogy gazdasági eredményeikre és kilátásaikra támaszkodva magabiztosan tehetik ezt meg.
Elég, ha alaposan tanulmányozzuk a FüHü által összegyűjtött adatokat tartalmazó táblázatokat, hogy kapjunk egy gyorsfényképet a négy ország gazdaságának fontos elemeiről, hogy lássuk, melyik ország, hol áll, s az összehasonlításban hogyan állja meg a helyét.
Magyarország számára igen lehangoló a kép:
a legtöbb mutatóban igencsak hátul kullogunk a sorban. Például nálunk a legalacsonyabbak az átlagkeresetek, nálunk volt a legkevésbé dinamikus az éves gazdasági növekedés 2016-ban (igaz, az idén némileg felpörögtünk, összehasonlításban is), nálunk a legmagasabb az államadósság, illetve éppen hogy megelőzzük Csehországot a minimálbér összegben, s még a kormány által sikertörténetként kommunikált munkanélküliségi ráta is csak a harmadik a négy ország közül (pedig a közmunkások és a külföldi munkavállalók is javítják a magyar adatot).
Íme egy trendet mutató grafikon, ami szintén szépen demonstrálja, hol állunk a V4-ek között.
Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet
Ez is mutatja, hogy gazdasági megfontolásokból legalábbis nem áll érdekükben sem a cseheknek, sem pedig a szlovákoknak a közös uniós léten belül még szorosabbra fűzni a kapcsolataikat, együttműködésüket a magyarokkal és a lengyelekkel.
„Okos karrierlépés volt” – állítólag ezt mondta egy zeneipari bennfentes Elvis Presley halálára reagálva. A megjegyzés ugyan mérhetetlen cinizmusról árulkodik, de nem áll messze a valóságtól. Az akkor lefelé menő spirálban lévő énekes – pénzben is mérhető – népszerűsége 40 évvel később is vitathatatlan.
S nem csak Elvis Presleyre igaz, hogy a halála fellendítette a vele kapcsolatos termékek eladását. Bob Marley, Jimi Hendrix, David Bowie és egy sor más zenészre is áll ez – írja összeállításában a BBC. Elvis öröksége és értéke azonban kiugrónak mondható: a Forbes’ szerint tavaly egymillió albuma kelt el,
s 27 millió dollár bevétellel gyarapodtak az örökösök.
De nem csak ők, mindazok máig sokat tudnak keresni rajta, akik Elvishez kötődő vagy köthető tárgyakkal, lemezekkel, poszterekkel, stb. , de akár ételek forgalmazásával foglalkoznak. Például a 42 éves korában elhunyt énekes kedvenc szendvicséből tavaly 11 ezret adott el az Elvis híres otthonának a nevét viselő, az annak mintájára egy rajongója által felépített Graceland Randers Dániában, amelyet – jogvita miatt – át kellett keresztelni Memphis Mansions-re.
Népszerűek az emléktárgyak is. A London-központú Elvisly Yours például már több mint ötven országban értékesíti az énekeshez köthető, rá emlékeztető relikviákat, tárgyakat, jelenleg közel 70 ezer darabot kínál az oldal.
Tegyük hozzá: Elvis halálának a 40. évfordulója újabb alkalmat ad arra, hogy ismét rá, munkásságára irányuljon a figyelem. Világszerte megemlékeznek róla ezekben a napokban. Nem volt ez másként Budapesten sem.
Karbantartási díjat vezetnek be jövőre Romániában a .ro kiterjesztésű doménnevekre. Az évi nettó hat euróval megszűnik az egyszeri díjjal korlátlan ideig használható domén lehetősége. Ez az összeg nagyjából megfelel a magyarországi használati díjaknak.
Jövő márciustól évi hat euró (körülbelül 1800 forint) plusz áfa „karbantartási díjat” is kell fizetni minden .ro végződésű internetes tartománynévre – közölte az Agerpres hírügynökség csütörtökön a román nemzeti doménneveket kezelő bukaresti informatikai kutatóintézet (ICI) igazgatótanácsának döntését ismertetve.
Az ICI szerint Románia maradt az egyetlen ország Európában, ahol
egyszeri befizetéssel korlátlan idejű használatra lehet lefoglalni hazai tartománynevet.
Ez a helyzet azonban tarthatatlanná vált, mert az új tartománynevek értékesítéséből befolyó, egyre csökkenő bevételek nem elegendők az internetes hálózatok biztonságának szavatolására, az egyre „erőszakosabb” kibertámadások közepette.
Az új rendszerben legkevesebb egy, legfeljebb tíz évre lehet új .ro végződésű domént lefoglalni. A jelenlegi, korlátlan időre szóló tartománynév-előfizetések érvényességét öt évre csökkentik, így akik több, mint öt éve foglaltak le egy .ro végződésű doménnevet, azok – hat hónapos türelmi idő után – elvesztik ennek használati jogát, ha nem fizetik be az új díjat. Az évi hat eurós karbantartási díj mellett az akkreditált doménnév-forgalmazók saját üzletpolitikájuk alapján szabják meg áraikat.
A romániai „karbantartási” díj nagyjából megegyezik a magyarországi árakkal. „Futamidőtől” és szolgáltatótól függően nálunk is 1500-2000 forint a domén-használat éves díjának összege.
Tíz éve kezdődött a pénzügyi világválság, amelynek nyomán az Európai Unió hat évtizedes történelmének legsúlyosabb recessziójába zuhant. Az EU kilábalt már a bajokból, a magyar gazdaság is talpra állt, ám máig tartó hatásai gyökeresen átalakították az országot.
A pénzügyi válság indulása Európában tíz évvel ezelőttre (egészen konkrétan 2007. augusztus 9-én) datálható: a BNP Paribas a nagyobb bankok közül elsőként arra kényszerült, hogy elismerje az amerikai másodrendű jelzáloghitel-piacoknak való kitettsége következményeit, és befagyassza az érintett pénzeszközöket.
Azt ezt követő években az eredetileg pénzügyi jellegű válság átgyűrűzött a bankszektorra és az államadóságra, majd pedig a reálgazdaságban is éreztetni kezdte hatásait – összegzi röviden az Európai Bizottság közleménye.
Néhány lépés
A válság nem Európában kezdődött, mégis az EU intézményeinek és a tagállamoknak kellett fellépniük hatásainak mérséklése, a gazdasági és monetáris unió eredeti felépítésében rejlő buktatók kiküszöbölése érdekében. Az azóta eltelt időben pedig számos eredményt láthattunk:
az euróövezethez tartozó tagállamok száma 12-ről 19-re nőtt, és az euró a világ második legfontosabb valutájává vált.
A pénzügyi segítségben részesített 8 EU-tagállam közül – köztük volt Magyarország is – már csak Görögországgal kapcsolatban folyik támogatási program, és az is várhatóan 2018 közepén befejeződik.
Már csak három tagállam tartozik a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához, azaz folyik ellene az úgynevezett túlzotthiány-eljárás, annak ellenére, hogy a válság tetőfokán még 24 tagállam volt ilyen helyzetben. Magyarországnak innen is sikerült kiverekednie magát.
A válságkezelő lépések ezek voltak: A pénzügyi szektor szabályozása; új közös intézményi és jogi keretek megszilárdítása; az euróövezet pénzügyi tűzfalának létrehozása; a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok támogatása; a tagállami államháztartások javítása; strukturális reformok; beruházásösztönzés; a bankszektor felügyeletének javítása; a pénzügyi intézmények kihívás-kezelési képességének javítása; válságkezelő és megelőző új eszközrendszer kialakítása
Eredmények
A határozott fellépés megtette hatását:
az EU gazdasága immár öt éve folyamatosan nő
– írja a Bizottság közleménye, sorolva az eredményeket: a munkanélküliség 2008 óta nem látott mértékűre csökkent, a bankok megerősödtek, a beruházási kedv élénkül, és az államháztartások állapota is javult.
Ugyanakkor vannak még teendők bőven, egyebek között a foglalkoztatással, a gazdasági növekedéssel és a társadalmi igazságossággal kapcsolatban. Nem véletlenül mondta Pierre Moscovici, gazdaságért, és az adó- és vámügyért felelős biztos:
„A világválság kezdete után tíz évvel az európai gazdaság fellendülése szilárdabbá, szélesebb körűvé vált.”
Ám figyelmeztetett arra is, hogy „Ki kell használnunk ezt a lendületet arra, hogy befejezzük gazdasági és monetáris uniónk reformját. A múlt öröksége nem fordul jóra minden elemében magától. Azt tapasztaltuk, hogy
a tagállamokon belül és a tagállamok között nőttek a társadalmi és gazdasági különbségek.
Nagyon fontos, hogy munkánk hosszú távon valóban elősegítse gazdaságaink tartós közeledését.”
A magyar évtized
Magyarországon is gyorsan erodálódott a helyzet, olyannyira, hogy 2008 őszén kénytelen volt az ország vezetése megoldás után nézni. Néhány nap alatt, a legnagyobb titokban tárgyalták ki a megállapodást egy hitelről a nemzetközi szervezetekkel, majd novemberében – rekordidő, szűk egy hónap alatt – született meg a magyar hitelkérelem pozitív elbírálása a kölcsönt biztosítók részéről.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 17 hónapra szóló, mintegy 12,3 milliárd eurós készenléti hitelt adott Magyarország számára. Ez egy csomag része volt: ugyanis a Világbank (1 milliárd eurót) és az Európai Bizottság (6,5 milliárd eurót) is beletette a magáét a keretbe, amelynek végül nem is hívtuk le a teljes összegét (két év alatt valamivel többet, mint 14 milliárd eurónyit).
A kölcsön utolsó részletét tavaly tavasszal fizettük vissza.
És hogy hol tartunk ma? Plasztikusan mutatja az elérteket, hogy mind a három nagy hitelminősítő – évekig tartó mélyrepülés után – ismét befektetésre ajánlja a magyar állampapírokat, és a piacok megítélése is kedvező.
Vagy vegyük az IMF legfrissebb országértékelésének (az úgynevezett IV. cikkely szerinti konzultáció) összegzését. Az idén májusban a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet a következőképpen írt a magyar gazdaságról: Magyarországnak sikerült több egymást követő évben magas növekedést produkálni az államadósság csökkentése mellett. A növekedés gyorsulása az uniós forrásoknak, a kedvező külső körülményeknek (alacsony kamat és nyersanyagárak, erőteljes exportnövekedés) köszönhető, ami párosult alkalmazkodó monetáris és fiskális politikával. Ugyanakkor a magánszektor erőteljes fogyasztása és a gazdasági növekedés átmenetileg lelassult 2016-ban, elsősorban a beruházások visszaesése miatt, ami az uniós források beáramlásának lassulására vezethető vissza. A munkanélküliség folyamatosan csökkent.
A megtett utat és annak jelenlegi állomását a GDP alakulását mutató grafikon is mutatja:
Csődeljárást kezdeményezett a német Air Berlin légitársaság, de ennek idején is működni fog a cég. A Budapestre napi járatot közlekedtető cég esetleges leállása nem okozna fennakadást a berlini repülésekben – mondták el a fuhu.hu-nak a Budapest Airportnál.
Csődöt jelentett az Air Berlin légitársaság kedden, miután fő részvényese, az Etihad Airways úgy döntött, nem támogatja tovább anyagilag a német légitársaságot. Az Air Berlin közlése szerint azonban így is folytatják a munkát. A cég vezetése az illetékes berlin-charlottenburgi cégbíróságnál kezdeményezte, hogy csődeljárás induljon ellene. Az eljárás idején továbbra is a vállalat irányíthatja az üzletet. A cég nem módosít menetrendjén, változatlanul lehet helyet foglalni járataira.
A történtek nem érintik a Budapest-Berlin-útvonalat, az Air Berlin fenn kívánja tartani napi három járatát
– mondta a fuhu.hu-nak Hardy Mihály, a Budapest Airport szóvivője. Emlékeztetett arra, hogy ha sikertelen lenne a csődeljárás, a többi légitársaság azonnal átvenné a német cég helyét. A Malév megszűnte után három napon belül „elkelt” a berlini útvonal.
Az évek óta veszteséges Air Berlin tavaly 780 millió euró veszteséget könyvelt el, s a német kormány most 150 millió euró áthidaló kölcsönt nyújt, ami három hónapig fedezheti a működést. A cég tárgyalást kezdett a Lufthansával az Air Berlin egyes részeinek átvételéről, de más érdeklődőkre is számít.
A német autóipar jövőjét szabályoztatná az SPD vezetője. Martin Schulz a környezetvédelmi előírások szigorítása mellett kötelező európai kvótát vezettetne be az elektromos autókra.
Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje az őszi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választásokra azt javasolja, hogy vezessenek be Európában kötelező kvótát az elektromos autókra, arról azonban nem nyilatkozott, hogy meddig és mekkora arányt kellene elérniük az elektromos járműveknek a kontinensen. A javaslat része a német autóipar jövőjére vonatkozóan kidolgozott Schulz-féle ötpontos intézkedési tervnek, amelyről a Süddeutsche Zeitung számolt be pénteken.
A kancellárjelölt javaslatában világosabb szabályozást követel az autóiparban, valamint
szigorúbb következményeket arra az esetre, ha egy gyártó megszegi a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó határértékeket.
Schulz szerint nagyobb nyomást kell gyakorolni az iparágra, ezért szeptemberre újabb dízelcsúcs összehívását sürgeti, amelyen mérlegre kellene tenni az eddigi eredményeket. Ha ezek nem elégségesek, akkor a hardverfrissítést, azaz a technikai átalakítást is napirendre kell venni, természetesen a gyártók költségére.
A javaslatban az is olvasható, hogy
a német autóiparnak előrébb kell lépnie az elektromosautó-gyártásban,
ehhez pedig egyebek mellett létre kellene hoznia Németországnak saját gyárat az e-járművekhez szükséges akkumulátorok előállításához.
Angel Merkel német kancellár még nem alkotott véleményt a kvóta kérdésében – mondta pénteken egyik szóvivője.
A kancellár nem zárkózik el egyetlen olyan ötlettől sem, amely segíti az e-járművek terjedését.
Berlinben múlt héten rendezték a dízelcsúcsot, amelyen az iparág képviselői, tartományi miniszterelnökök és a szövetségi kormány abban állapodtak meg, hogy a gyártók több, mint ötmillió Euro-5 és Euro-6 normás dízelautó szoftverfrissítését végzik el önként és ingyen, így átlagosan 25-30 százalékkal csökkenhet az érintett járművek nitrogén-oxid kibocsátása. Az autók hardverfrissítését azonban elutasította a szakma.
Augusztus 2-a negatív mérföldkő volt 2017-ben: ekkorra esett a túlfogyasztás világnapja, az a nap, amikorra az emberiség elhasználta a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Azóta az ökoszisztéma rovására megy a fogyasztásunk. Az idén minden eddiginél korábbra esett ez a fordulópont. Magyarországnak sincs mire büszkének lennie.
Forrás: Pixabay
Tavaly a túlfogyasztás világnapja augusztus 8-án jött el, 1997-ben még csak szeptember végére esett. Sőt, 1970-ben egészen december 23-áig sikerült húzni, vagyis akkor közel optimális volt természeti erőforrásaink felhasználásának mértéke – írja az ökológiai lábnyom mérését kezdeményező nemzetközi szervezet, a Global Footprint Network közleménye.
Jelenleg azonban több szén-dioxidot bocsátunk ki a légkörbe, mint amennyit az óceánok és az erdők képesek elnyelni, és nagyobb mértékben halászunk és írtjuk ki erdeinket, mint ahogyan azok képesek lennének újratermelődni
– erre már a WWF (World Wide Fund for Nature) Magyarország közleménye emlékeztet.
Egyre félreérthetetlenebbül látszik: nagyon nagy az ára annak, hogy az emberiség az ökoszisztéma által előállított erőforrások 1,7-szeresét használja fel. Elég a szárazságokra, az erdők pusztulására, a friss víz hiányára, a talajszennyezésre, a biológiai sokféleség megdöbbentő mértékű csökkenésére, a széndioxid kibocsátásra gondolnunk.
A mellékelt két térkép mutatja, hogyan változott a kép 1961 és 2012 között. A piros különböző árnyalatai azt mutatják, mennyivel lépi túl az adott ország fogyasztása a biokapacitását; a zöld árnyalatok pedig ennek az ellenkezőjét.
Országok rangsora
A fogyasztás mértéke országonként eltérő: ha például a világ lakossága úgy élne, mint ahogy azt Ausztráliában teszik 2017-ben, akkor 5,4 Földre lenne szükségünk, az Egyesült Államok lakosainak életmódjával pedig 4,8 földnyi erőforrást használnánk fel egy év leforgása során. A rekorder Luxemburgban ez a szám: 9,1. A legkisebb ökológiai lábnyom olyan országokban mutatható ki, mint Eritrea, Kelet-Timor, Haiti, Banglades vagy Afganisztán.
Magyarország is jóval túllépi az ideális mértéket, hiszen ha mindenki úgy élne, mint a magyarok, akkor közel kettő (1,92) Földre lenne szükségünk.
Ám nincs minden veszve – ha évente csak 4,5 nappal sikerülne kitolni ezt a fordulónapot, 2050-re el lehetne érni egy teljes egyensúlyt. Ehhez persze komoly erőfeszítések is kellenek, az eszközök már ma is a rendelkezésünkre állnak. Például
a globális ökológiai lábnyom szénkomponensének felére mérséklésével pedig 89-et.
Biztató jelek
Ugyanakkor vannak biztató jelek: például az Egyesült Államokban az egy főre jutó ökológiai lábnyom a 2005-ös csúcsról közel 20 százalékkal visszaesett 2013-ra (ez a legfrissebb rendelkezésre álló adat), elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogásának köszönhetően. Mindezt úgy, hogy eközben a GDP mintegy 20 százalékkal nőtt.
A globális ökológiai lábnyom legnagyobb részét, 60%-át egyébként az üvegházhatású gázok elnyelése teszi ki.
Emellett jelentős összetevő a mezőgazdaság is, de a lábnyomunk részét alkotja az összes további területigény is, mint a halászat, vagy a városok, utak, repülőterek.
Forrás: Pixabay
És annak ellenére, hogy a Trump-kormány visszavonulót fújt a klímavédelmi vállalásokban, sok amerikai állam és város, továbbá vállalat megduplázta a vállalásait. Emellett a világ jelenlegi legnagyobb ökológiai lábnyomát hagyó Kína legutóbbi ötéves tervében egyértelműen kiállt egy ökológiai társadalom kiépítése mellett. Skócia, Costa Rica és Nicaragua is kiváló példái azoknak az országoknak, amelyek gyorsan csökkentik a szénalapú energiafüggőségeket.
És Ön?
Jók az ilyen felmérések, képet kaphatunk a globális helyzetről, ám igazán az képes közel hozni hozzánk az általános nagy problémákat, ha magunk is megtaláljuk benne a helyünket. Nos, mindenkinek lehetősége van arra, hogy lemérje a saját ökológiai lábnyomát. Ha erre a linkre kattint, akkor Ön is megteheti azt, miként tette már több millió embertársunk.
Belpolitikai indíttatású és egyelőre jogilag mit sem ér az amerikai elnök bejelentése a párizsi klímamegállapodásból történő kilépésről – véli Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár, korábbi magyar főtárgyaló, aki személyesen is aktív részese volt az 1991-től folytatott nemzetközi klímapolitikai egyezkedéseknek.
A amerikai döntés megítélésről célszerű felidézni a Párizsi Megállapodás szövegét is.
A Megállapodás 25. cikkelye ugyanis a visszalépéssel kapcsolatban azt mondja ki, hogy „Három évvel azon a nap után, amelyiken a Megállapodás egy Félre nézve hatályba lépett, az adott Fél visszaléphet a Megállapodástól a Letéteményeshez intézett írásbeli értesítéssel.”. Egy további pontja pedig azt rögzíti, hogy „Minden visszavonás a visszavonási értesítésnek a Letéteményes általi kézhezvétele napjától számított egy év elteltével lép hatályba, vagy olyan későbbi időpontban, amit a visszavonási értesítésben határoztak meg.” Ez a megállapodás tavaly novemberben lépett hatályba, s így – mint Faragó Tibor emlékeztet –
az Egyesült Államok legkorábban 2019 novemberében nyújthatja be hivatalosan az ENSZ-nek a kilépési szándékát rögzítő értesítést.
Majd pedig onnan kezdve egy évet kell várnia, mire hivatalosan is kilépettnek nyilváníttatik. S ki tudja, mi lesz akkorra, hiszen az Egyesült Államokban 2020 novemberében – ha Trump addig marad is elnök – újra elnökválasztások lesznek.
A kilépés, ami nem is kilépés
Forrás: Flickr
Az amerikai kormány a múlt pénteken értesítette az ENSZ-főtitkárt – mint e megállapodás letéteményesét – a kilépésre vonatkozó döntéséről. Az amerikai fél azonban azt a szándékát is jelezte, hogy az ország a jövőben változatlanul részt kíván venni a klímaváltozásról folyó nemzetközi tárgyalásokon, beleértve a párizsi megállapodás végrehajtásáról szóló megbeszéléseket is. Faragó Tibor szerint erre minden lehetőségük megvan, hiszen hivatalosan az USA mindenképpen e megállapodás részese marad 2020-ig, ráadásul nem az 1992-ben megkötött éghajlatváltozási keretegyezményből (UNFCCC) távoznak, amelynek a Párizsi Megállapodás az egyik kiegészítő végrehajtási eszköze. Ilyen volt az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv is, de annak ratifikációját már eleve elutasította az akkor is republikánus többségű Kongresszus. Egyébként nem véletlen, hogy a 2015-ös új nemzetközi szerződés formálisan nem jegyzőkönyv lett, így ennek elfogadásáról 2016-ban maga Obama elnök határozott arra hivatkozva, hogy ez a nemzetközi megállapodás csupán az 1992. évi egyezményt egészíti ki, márpedig annak részese az USA. A Párizsi Megállapodáshoz való csatlakozást jelző, elnöki kézjeggyel ellátott dokumentumot 2016 őszén – igen szimbolikus módon – a kínai Hangcsouban, a G20-csúcstalálkozó alatt nyújtotta át Obama az ENSZ főtitkárának és tartottak e témáról a kínai elnökkel egy közös sajtótájékoztatót is. Ez már egy sokak által nagyon várt lépés volt, hiszen a két ország felel a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 40 százalékáért.
Sok hűhó semmiért?
Donald Trump egyik választási ígérete volt az általa hosszú ideje „kacsaként” emlegetett globális felmelegedés elleni küzdelem fontos eszközének tartott Párizsi Megállapodásból való kilépés. S miután látható, hogy több, ennél az amerikaiak számára sokkal lényegesebb és látványosabb ígéretét – például az Obamacare eltörlését – nem képes beváltani, Trumpnak – saját olvasatában – fel kellett mutatnia néha egy „sikert”. Más szóval, elsősorban belpolitikai okai vannak a mostani amerikai bejelentésnek, amelynek tehát nemzetközi jogi következménye évekig nem lehet – összegzett Faragó Tibor. A szakértő azt is hozzátette, hogy a mostani lépést megelőzően júniusban a CNN által élőben közvetített beszédében az amerikai elnök már egyetlen szóval sem utalt arra, hogy e globális probléma „kacsa” lenne, hanem csak azt hangsúlyozta, hogy e megállapodás mennyire előnytelen országa gazdasági fejlődése és versenyképessége szempontjából. Erre utal egyébként az is, hogy az Egyesült Államok innovációs és technológiai fejlesztések révén a továbbiakban is mérsékeli az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, együttműködik más országokkal, tisztább és hatékonyabb módon hasznosítja a fosszilis tüzelőanyagokat, és igénybe vesz tiszta és megújuló energiaforrásokat is.
A Párizsi Megállapodás
A Párizsi Csúcs Forrás: Wikimedia
A 2015. december 12-én, Párizsban 195 ország részvételével megszületett, a 2020 utáni időszakra vonatkozó megállapodás egyik legfontosabb érdeme és eleme, hogy olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekkel csökkenthető az üvegház-gázok globális kibocsátása és mérsékelhető a klimatikus változások káros hatásai. A megállapodás tavaly november 4-én lépett hatályba, akkora teljesültek a feltételek, nevezetesen, hogy legalább 55, a globális kibocsátások legalább 55 százalékáért felelős ország helyezze letétbe a ratifikációs okmányokat. A csatlakozók vállalták, hogy a légkör felmelegedését 2 Celsius fok alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 fokot. További kitétel, hogy az országok ötévente közzéteszik vállalásaikat, illetve, hogy a finanszírozási és a technológiai együttműködésben is továbblépnek, valamint hatékonyabban foglalkoznak a változásokra való felkészüléssel is.
Magyar csatlakozás
Forrás: effortsharing
Magyarország az élen járt az Európai Unión belül a csatlakozással. Az Európai Unió tagállamai közül elsőként zárta le a belső ratifikációs eljárást, majd tavaly október 5-én az elsők között helyezte letétbe az erről szóló okmányát az Egyesült Nemzetek (ENSZ) New Yorki központjában, s vált a párizsi megállapodás teljes jogú tagjává.
Ugyanakkor egy az idén tavasszal közzétett elemzés megállapítása szerint Magyarország rosszul teljesít a globális felmelegedés elleni politikában. A Transport & Environment és a Carbon Market Watch közös jelentése (https://www.transportenvironment.org/press/just-three-eu-countries-step-plate-paris-climate-deal-–-ranking) arról ír, hogy csak 3 európai uniós ország – Svédország, Franciaország és Németország – politikája áll kellő összhangban a megállapodással. Magyarország nincs a többé-kevésbé jól teljesítők között sem, sőt, a teljesítményünket gyengének ítélték: a lehetséges 100 pontból csak 22-őt sikerült elérni. A Megállapodás egyes, a fontosságuk szerint súlyozott elemeinek kezelését pontozzák országonként.
Bármilyen támadás egy NATO tagállam ellen olyan mintha minket támadtak volna meg!- hangsúlyozta Tallinnban Mike Pence amerikai alelnök amikor a három balti állam vezetőivel találkozott.
Donald Trump nevében sietett megnyugtatni a balti államokat: az USA komolyan veszi az ötödik cikkelyt a NATO alapokmányában. Ez kimondja: a szövetség bármelyik tagja elleni támadás az egész NATO-t illeti! Vagyis az USA hatalmas hadereje garantálja a szövetségesek biztonságát. A kis közép és kelet-európai államok épp ezért léptek be a NATO-ba, de aztán elfogta őket az aggodalom Trump megválasztása után. Az amerikai elnök nem siettett megerősíteni az USA elkötelezettségét a híres ötödik cikkely mellett viszont nagyobb anyagi hozzájárulást követelt a résztvevőktől.
A balti államok a cári birodalom részei voltak 1918 előtt. Rövid függetlenség után a Szovjetunió tagállamai lettek- nem épp a saját akaratukból. A nagy Szovjetunió bukása után siettek csatlakozni a NATO- hoz és az Európai Unióhoz, hogy minél távolabb kerüljenek Moszkvától.
Miután Oroszország annektálta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, a három balti államnak megnőtt az aggodalom Moszkva szándékait illetően.
Ezért üdvözölték most örömmel Mike Pence alelnök látogatását. Észtország kormányfője egyenesen azt kérte: az USA telepítsen Patriot rakétákat a balti államokba! Ezt Oroszország mindenképp fenyegetésnek érezné hiszen a balti államok igen közel vannak Szentpétervárhoz. Moszkva azzal vádolja Washingtont, hogy a bekerítésére törekszik.
A moszkvai aggodalmakat erősítheti, hogy Grúziában az eddigi legnagyobb közös amerikai-grúz hadgyakorlatot rendezik meg. Pence alelnök a Baltikumból épp ide látogat kedden. Grúzia is a nagy Szovjetunió része volt, sőt a diktátort, Sztálint ő adta a birodalomnak. 2008-ban katonai konfliktusba keveredett Oroszországgal. Ennek következtében két nemzetiségi tartományát elveszítette. Ebben az időben Szakasvili egy volt New yorki ügyvéd volt Grúzia elnöke. Később ő Odessza kormányzója lett Ukrajnában, de megfosztották tisztségétől. Grúzia ex elnöke jelenleg hontalan, mert állampolgárságától is megfosztották. Második hazájában az Egyesült Államokban próbál új életet kezdeni.
Közben Moszkva és Washington viszálya újabb mélypontra jutott. Putyin elnök kiutasított 755 amerikai diplomatát válaszul arra, hogy Amerika újabb szankciókat szavazott meg amiatt, hogy az oroszok befolyásolták a tavalyi elnökválasztási kampányt. Ilyen körülmények között az USA alelnökének látogatása az egykori szovjet tagállamokban csak olaj a tűzre és egyben figyelmeztetés Moszkvának: eddig és ne tovább!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
