Fontos

Németország választ – Frissítve

0

Kiszámíthatatlan a németek voksolási hajlandósága – míg délig időarányosan többen szavaztak, mint négy éve, délután kettőre már kevesebben voltak, mint ugyanebben az időben a legutolsó választáson, 2013-ban. A szavazásra jogosultaknak közel a harmada azonban már levélben letudta állampolgári kötelességét.

Reggel nyolckor kezdődtek a választások. A Bundestag megválasztására jogosult 61,5 millió állampolgár 42 párt 4828 jelöltjére adhatja le a voksát. A választás egyfordulós, érvényességi és eredményességi küszöb nincs.  Mint korábban beszámoltunk róla, az első eredménybecslések az urnazárás – este 6 óra – körül jelennek majd meg, végeredmény hétfő kora reggelre várható.

Eddig nem igazolódtak be azok a félelmek a vasárnapi német parlamenti választáson, hogy történelmien alacsony lesz a részvételi arány. Délig többen mentek el szavazni, mint négy éve, ám utána némileg csappant a kedv.

Délután 2 óráig a 61,5 millió választásra jogosult 41,1 százaléka szavazott a szövetségi parlamenti választáson. A levélben szavazók adatait nem tartalmazza a kimutatás.

Ez kismértékű csökkenés a négy évvel korábbi 41,4 százalékhoz képest – jelentette az MTI a szövetségi választási bizottságra hivatkozva.

Népszava kora délutáni tudósításai még a megelőző állapotot tükrözték, azt, hogy délig a nagyvárosokban jóval többen járulnak az urnákhoz, mint négy éve.  Münchenben például jóval többen szavaztak a négy évvel ezelőttinél: délig 57,1 százaléknyian, a levélben leadott voksokkal együtt (44,3). A keletnémet Potsdamban hosszú sorok kígyóznak az urnák előtt. Délig 29,6 százalék szavazott, 2013-ban ugyaneddig az időpontig 25,8 százalék. Akadnak azonban negatív példák is. Összességében Szászországban a részvétel nem változott a négy évvel ezelőttihez képest, Türingiában pedig csökkent is az akkori 31,2-ről a mostani 24,5 százalékra.

Szakértők szerint a magas részvételi arány a nagyobb pártoknak kedvez.

A választás tétje igazán nem is az, hogy Angela Merkelnek sikerül-e negyedszerre is győzelemre vinnie pártját, a CDU-t, hanem az, hogy a választások után kivel alakíthat majd koalíciót.

A szavazás előtti utolsó felmérések alapján a kormánypártok várhatóan gyengülnek, a kisebb pártok előretörnek, és az eddigi öt helyett hét párt szerez képviseletet a Bundestagban – írta az MTI. Valamennyi felmérés azt mutatja, hogy leginkább a nagykoalíció, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzásának folytatása vagy a pártok színei (CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) alapján Jamaica-koalíciónak nevezett CDU/CSU-FDP-Zöldek kormány tűnik valószínűnek.

Nem kell mindig kaviár – vagy mégis?

 „Szabadságot!” „Aliev elnök mondjon le!” – skandálta többezer tüntető Azerbajdzsán fővárosában, ahol az ellenzék nagyszabású tüntetést szervezett a korrupt hatalom ellen. Ilham Aliyev elnök sokmilliárd dolláros külföldi megvesztegetési alapja volt az egyik, ami kicsapta a biztosítékot hazájában (is).

17 sajtóorgánum leplezte le Aliev 3 milliárd dolláros megvesztegetési alapját. Ezek egyike, a Süddeutsche Zeitung annak is megpróbált utánajárni, hogy konkrétan ki és mire kapott a pénzből. A többi között kiderítette, hogy egy CDU képviselőnő  is érintett a botrányban. Angela Merkel pártjának képviselőnője két éven keresztül szép fizetést húzott egy német fedőcégtől, amelyet Azerbajdzsán pénzelt. Cserébe az Európa Tanácsban az ellen szavazott, hogy Azerbajdzsán engedje szabadon a politikai foglyokat. A választási kampány hajrájában vádolta meg az ellenzék és a sajtó Karin Strenz asszonyt, akiről azt is megírták, hogy honlapján egy Ilham Alievvel közös fényképe is ott díszeleg.

Az Európa Tanács meglehetősen kritikus jelentést készített Azerbajdzsánról, ahol a demokrácia szabályainak betartása vagy az emberi jogok tiszteletben tartása távolról sem felel meg az európai normáknak. A Néppárt frakcióvezetője az Európa Tanácsban, az olasz Luca Volontè megfúrta ezt a kritikus jelentést. Az olasz politikus nejének cége 2,39 millió eurót kapott tanácsadás címén Azerbajdzsántól.

Ugyancsak tanácsadás címen utaltak át egy kisebb összeget a CSU akkori képviselőjének, Eduard Lintnernek. Lintner 2009-ben kiszállt a parlamentből és azóta nyíltan lobbizik Azerbajdzsán mellett. Berlini cége több mint 800 ezer eurót kapott ezért.

A magyar szál

Mint a fenti példák is mutatják, Ilham Aliyev külföldi megvesztegetési alapjából sok helyre jutott, állítólag Magyarországra is. Ami tény, a magyar kormány a közvélemény számára váratlanul kiadta Ramil Safarovot, azaz a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. Ő otthon nemzeti hős lett amiatt, mert Budapesten álmában megölt egy örmény katonatisztet, aki vele együtt tanult a magyar fővárosban. Mit és mennyit kapott ezért az Orbán kormány, egyáltalán, kapott-e valamit? A válasz nem ismert, a parlamentben a kormánypártok megakadályozták a vizsgálatot.

MTI Fotó: Krizsán Csaba

Mindenesetre a baltás gyilkos és az állítólagos azeri kenőpénzek ügye napi szinten jelen van a magyar politikában. Legutóbb éppen a hétvégén az LMP szólította fel a kormánypártokat, hogy hívják vissza Polt Péter legfőbb ügyészt és az ügyészség teljes vezetését az azerbajdzsáni korrupciós hálózat ügyében mutatott alkalmatlanságuk, illetve felelősségük miatt.

 

Demeter Márta, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője Budapesten tartott sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra, hogy az azeri miniszterelnök-helyettes fia egy hónappal azután utalt több mint 7 millió dollárt egy magyarországi bankszámlára, hogy édesapja találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, újabb egy hónappal később pedig Magyarország kiadta Safarovot. Elmondta azt is, hogy

írásbeli kérdésükre válaszolva Polt Péter legfőbb ügyész arról számolt be, hogy hivatalos megkeresés hiányában nem indult hatósági eljárás az ügyben.

Sajtójelentések szerint volt olyan ügyészségi vezető, aki az ügy kapcsán csak annyit közölt, hogy nem olvas újságot.

Az alap

Négy Nagy Britanniában bejegyzett, az egykori szovjet tagköztársasággal szoros kapcsolatban álló cég 2,5 milliárd eurót költött az azerbajdzsáni elit, mindenekelőtt Ilham Aliev elnök és családja céljaira. Ezt állapította meg az Organized Crime and Reporting Project és több európai újság közös, hónapokig tartó vizsgálata. A négy cég Nagy Britanniában csak a jéghegy csúcsa lehet, az azeri pénzek ugyanis megtalálhatók Észak Amerikában éppen úgy, mint a kontinentális Európában.

Ezeket a fedőcégeket Aliev elnök utasítására a szovjet időkből megmaradt titkosszolgálat működtette és működteti.

Szovjet titkosszolgálati bölcső

Fotó: Wikimedia

Aliev elnök édesapja annak idején a KGB tisztjeként kezdte a pályafutását a Szovjetunióban. Hejdar Alievnek már életében szobrot emeltek Bakuban azon a címen, hogy kétszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Először azért, mert eredményesen vezette a titkosszolgálatot, a KGB-t, másodszor pedig azért, mert nem kevésbé volt eredményes Azerbajdzsán Kommunista Pártjának élén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Politikai Bizottságának póttagja lett. Ebben a minőségben pályázott az első számú vezető tisztére Mihail Szergejevics Gorbacsovval szemben. Veszített, mert a szovjet elit Sztálin halála után elhatározta, hogy még egyszer nem jön első számú vezető a Kaukázuson túlról.

A kaviár diplomácia

Aliev ekkor hozzálátott a túlélő program kidolgozásához. Sikerült is megőrizni a hatalmát a  Szovjetunió bukása után is, és hamarosan ismét első számú vezető lett Azerbajdzsánban.

Most már nem Moszkvában hanem Washingtonban kereste a felső kapcsolatot, s ott is eredményesen: a CIA „a kebelére ölelte” az egykori KGB tábornokot.

Az idősebb Aliev az USA-ban halt meg egy katonai kórházban.

Trónját fia, Ilham Aliev örökölte, immár tizennégy éve. A moszkvai diplomáciai főiskolán végzett, az ő ötlete volt a „kaviár diplomácia”: azok a külföldi vezetők és diplomaták, akik valamilyen szempontból fontosak lehetnek Azerbajdzsán számára csodálatos kaviár küldeményt kapnak a kapcsolat megalapozására. Később aztán más is érkezhet.

Mi lehet az egyezmény sorsa?

0

„Irán rakétakísérlete létében fenyegeti a zsidó államot” – nyilatkozta  Avigdor Lieberman izraeli hadügyminiszter azt követően, hogy Irán sikeres középhatótávolságú rakétakísérletet hajtott végre.

A 2000 kilométer hatósugarú Khoramsar nevű rakétával Irán elérheti Izraelt is. S miután Irán nem ismeri el a zsidó állam létét, Izraelben halálos ellenségnek tekintenek rá.

Donald Trump amerikai elnök is igen határozottan reagált a hírre. Twitteren tudatta véleményéthogy Teherán új ballisztikus rakétája, lényegében semmissé teszi a nukleáris egyezményt.

Trump azt a régi vádat is előhozta, hogy Irán együttműködik Észak Koreával, amely gyors ütemben fejleszti nukleáris és rakétatechnológiáját.

A Khoramsar új iráni rakéta hatótávolsága 2000 kilométer és több robbanófejet is hordozhat, de atombombát nem – hangsúlyozta az iráni forradalmi gárda légierejének a parancsnoka. Izrael éppen Irán növekvő támadó képességére hivatkozva kéri Trumpot, hogy mondja fel a hat nagyhatalom és Irán nukleáris egyezményét. Az iráni elnök az ENSZ-ben keményen reagált Trump vádjára, hogy Irán egy terrorista gengszter állam.

„Trump egy gengszter és egy gengszter nem tehet tönkre egy nemzetközi egyezményt!” –

hangoztatta Hasszán Rohani.

Az egyezmény

Korábban az iráni elnök a CNN hírtelevízióban fejtette ki, hogy az USA nagy árat fizetne azért, ha kilépne a nukleáris egyezményből! „Fel vagyunk készülve arra az esetre, ha az Egyesült Államok kilép a nagyhatalmak és Irán nukleáris egyezményéből”- mondta Rohani elnök az exkluzív interjúban. A közelmúltban ismét elnökké választott Hasszan Rohani – mint ismert – a mérsékelt irányzat képviselője, aki fontos szerepet játszott az egyezmény elfogadtatásában Iránban.

Évekig tartó tárgyalások után hat nagyhatalom (az USA, Kína, Oroszország, Nagy Britannia, Franciaország és Németország) megállapodott Iránnal abban, hogy a közép-keleti állam csak békés célból fejleszti nukleáris technológiáját. Az egyezményt még az Obama idején írták alá, és Donald Trump a választási kampány során „a lehető legrosszabbnak” nevezte azt. Csatlakozott Benjámín  Netanjahu izraeli miniszterelnök bírálatához, aki szerint az USA és a többi nagyhatalom hibát követett el az egyezmény aláírásával.

Mindenesetre Rohani szerint Trump nem fogja felmondani az egyezményt. Mint mondta:

„Nem hiszem, hogy ez az USA érdekében állna. Amerikának túlságosan is nagy árat kellene fizetnie ezért!”

Mindenesetre Donald Trump október 15-ig dönthet a felmondásról.

 

 

A Krexit küszöbén? A közelgő kurdisztáni népszavazás történelmi előzményei

0

Miközben a nemzetközi média egy részének a figyelme a katalánok függetlenségi népszavazás körüli botrányok köré összpontosul, addig a másik fele a “Krexitet”, vagyis a szeptember 25-én megtartott észak-iraki kurd területen lezajló referendum lehetséges kimenetelét és következményei próbálja meg felmérni. A Független Hírügynökség szintén így tesz és az elemzésünk első részében a kurdok történetét és az önálló államiságért vívott hosszú harcát mutatjuk be.

A kurd a legnagyobb olyan népcsoport a világon, amely nem egy államban él, hanem szét van szóródva több közel-keleti országban. Pontos számukat nem tudni, a különböző becslések 36 és 40 millió közé teszik őket. Körülbelül tizenegy millió él Törökországban (az ottani népesség majdnem egy negyede), öt-hat millióan Irán területén, négymillióan Irakban, Szíriában pedig 1 és 1,5 millió között lehet a létszámuk. Jelentős kurd diaszpórák vannak Azerbajdzsánban, Európában (főleg Németország), az Egyesült Államokban, Grúziában és  Örményországban.

A kurd nacionalisták által elképzelt Nagy-Kurdisztán. A kép forrása: Wikimedia.

Évezredes népcsoport 

A kurdokat a történészek az asszírokat kr.e. előtt 612-ben legyőző médek leszármazottainak tartják. Nyelvük az iráni nyelvcsalád északnyugati ágához tartozik. Kezdetben a zoroasztriánus vallást követték, majd az iszlám megjelenésével – többségében szunnita – muszlimokká váltak. A Kurdisztánnak nevezett terület később a perzsák és az oszmánok folyamatos ütközőzónája lett, vagyis hol az egyik, hol a másik uralkodott felettük, miközben ők számos kisebb kurd fejedelemséget hoztak létre, amelyek egymással is harcoltak. Végül Isztambul felügyelete alá kerültek, és évszázadokig nem volt komolyabb konfliktus a két csoport között.

Az Oszmán-Török Birodalom felbomlása azonban megcsillantotta számukra a lehetőséget, hogy egy önálló államot hozzanak létre. Ebben erősítette őket a 1920-as sévresi békeszerződés, amely nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához vagy akár függetlenséghez való jogát. Abban az évtizedben több kurd állam is létrejött, de ezek egyrészt bábállamok voltak (mint például a britek Kurdisztán Királysága Irakban), másrészt pedig nem tudták megtartani a függetlenségüket. A Musztafa Kemál Atatürk által újjáalakult Török Köztársaság ugyanis elfoglalta a kurd területeket, majd az 1923-as lausannei békeszerződés értelmében az Oszmán Birodalom utódállamai (Törökország, Szíria, Irak) és Irán osztozott meg Kurdisztánon.

Ebbe természetesen a kurdok nem nyugodtak bele, a két világháború között legalább három nagy és több kisebb kurd felkelés robbant ki, amelyeknek áldozatait kétszázötvenezer és egymillió közé teszik. A kurd nyelvhasználatot korlátozták vagy betiltották, értelmiségieket üldözték és minden autonómiára vonatkozó tervezetüket lesöpörték az asztalról.

Barzani, aki a mai napig a kurdok ikonja és legnagyobb mítosza.

A második világháború után ismét lehetőségük volt egy önálló állam létrehozására. Ezúttal viszont nem a nemzetközi közösség, hanem Sztálin támogatta a kurdok célkitűzését.  1941-ben Nagy-Britannia és a Szovjetunió közösen megszállta Iránt, hogy egyrészt közvetlen utánpótlási vonalat létesítsenek egymás között, másrészt pedig hogy elejét vegyék egy németbarát fordulatnak, esetleg megszállásnak. 1946-ban, szovjet támogatással az iráni kurdok politikai szervezete, a Kurd Demokrata Párt, kikiáltotta a Mahábádi Köztársaságot, amelynek Musztafa Barzani lett az első államfője.

Ugyanakkor Sztálin csak azért támogatta az önálló Kurdisztánt, mert így akart borsot törni a britek orra alá, és úgy vélte, hogy a kurd függetlenség megadásával kiszoríthatja Londont nemcsak Iránból, hanem végső soron az egész Közel-és Közép-Kelet térségéből. Csakhogy közben nyugati nyomására Moszkva szerződést kötött Teheránnal az iráni szuverenitás tiszteletben tartásáról és a szovjet csapatkivonulásról. Mivel elvesztették a Szovjetunió támogatását, az iráni hadsereg 1947 elejére elfoglalta a Mahábádi Köztársaságot, kivégezte a függetlenségi kormány tagjainak nagy részét, Musztafa Barzani pedig külföldre menekült. A négy közel-keleti országban élő nagyobb kurd közösségek számára ezután az elnyomás és az üldözés időszaka következett, amely néha enyhült, néha pedig rendkívül intenzív volt. Önálló kurd állam vagy államalakulat azóta sem létezett, és napjainkra  – ahogyan a mostani népszavazás mutatja – egyedül csak Irakban került elérhető közelségbe. Azonban nagyon hosszú és kemény út vezetett idáig.

Folyamatos elnyomás

Az 1958-as iraki forradalmat követő pár évben a kommunista Kurd Demokrata Párt (KDP) együttműködött a hatalomra kerülő iraki Szabad Tisztekkel, helyet kaptak a parlamentben, és együtt verték le a nacionalista lázadásokat (közte az 1959-es moszuli felkelést), miközben Barzani menedékjogot kapott. Csakhogy 1961-re kiújultak a harcok az iraki kormány és a kurdok között, mivel Kasszem tábornok nem teljesítette a kurdoknak tett korábbi ígéreteit. Azonban az 1963-as bukása után a későbbi iraki kormányok sem váltották valóra a kurdok követeléseit, és ezért folyamatosan hadban álltak Bagdaddal. Habár végül majd egy évtizednyi harc után 1970-ben megkapták a korlátozott autonómiát, örömük nem tartott sokáig.

1979-ben ugyanis Szaddám Huszein lett Irak köztársasági elnöke és teljhatalmú ura, aki azonnal erőszakos arabosításba, deportálásába és a kurdok kiterjedt üldöztetésébe kezdett. Az iraki-iráni háború idején a mindkét országban zajló – egyik oldalról az iraki kormány, a másik oldalról az iráni vezetés által támogatott – kurd felkeléseket kegyetlenül leverték. 1988 óta tartó hadjárat során több mint 2000 kurd települést tettek a földdel  egyenlővé, az áldozatok száma meghaladta a 100 000 főt.

A kurdok elleni hadműveletek  alatt Szaddám végrehajtotta a világtörténelem egyik legnagyobb vegyi támadását Halabdzsa városa ellen 1988-ban, amely során 5000-8000, többségükben civilek, vesztették az életüket. A kép forrása: The Kurdish Observer.

Az Öböl-háború (1991) alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) 688-as határozatának köszönhetően a kurdok felett repülés tilalmi övezetet hoztak létre: a 36. szélességi foktól északra sikerült távozásra késztetni az iraki haderőt, a légicsapások leálltak és folyamatosan érkeztek a humanitárius és pénzügyi segélyek a kurdok lakta térségbe. Ekkor már megjelentek a kurd autonómia első csírái, vagyis demokratikus választásokat tartottak a régióban, amelyen két kurd párt erősödött meg igazán: a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) és a Maszúd Barzani – Musztafa Barzani fia – vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP). Azonban ezek a szervezetek nemcsak az iraki kormánnyal, hanem gyakran egymással is harcoltak, és az 1998-as területi és hatalmi felosztásig lényegében polgárháborút vívtak egymással.

 

Fény az alagút végén?

Maszúd Barzani: A kép forrása: Kurdistan Regional Goverment.org

A kurdok helyzetében jelentős javulás 2003-ban, Szaddám bukását követően állt be. A két rivális kurd párt – legalábbis papíron – egyesült. A 2005-ös iraki alkotmány elismerte a kurd régió autonómiáját, amely komoly jogosítványokat kapott Bagdadtól. A kurdok központja Erbíl lett, ahol felállították a  kurd regionális parlamentet, 111 képviselővel. Kurdisztán elnöke pedig Maszúd Barzani lett.

 

Ugyanakkor a kurdoknak 2007-től ismét komoly problémákkal kellett szembenézniük. Először is kedvezőtlenül érintette őket, hogy a szomszédos Törökországban a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorakciói miatt légicsapásokat hajtottak végre az észak-iraki területeken és Ankara Erbílt okolta, hogy támogatja és menedéket nyújt a fegyvereseknek. A feszültséget csak tovább növelte, hogy Irakban kiújult a szektariánus ellentét a síiták és a szunniták között, ami miatt a kurdok úgy érezték, hogy az ő közösségüket is szétfeszítik a vallási ellentétek (ez azonban nem történt meg). Mind közül azonban a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a korábbi rivalizálás ismét felütötte a fejét a kurd közösségen belül. Ezúttal viszont nem (csak) a két régi párt folytatott hatalmi harcot egymással, hanem újabb szereplők is megjelentek, mint a 2009-ben alakult Goran nevű ellenzéki mozgalom, amely nyíltan követelte Barzani lemondását.

A mindent átható korrupció, a belharcok,  a csökkenő külföldi támogatás következtében súlyos pénzügyi és gazdasági válságba süppedtek az észak-iraki kurd területek. Negatívan hatott a helyi gazdaságra az is, hogy a bagdadi kormányzat sokáig nem adta át a kurdoknak a vitatott területeken fekvő Kirkuk és más olajmezők kitermelési jogát, így az ebből származó bevétel az iraki kormány kincstárába került. Emellett az elmúlt harminc évben a kurd lakosság száma több mint a kétszeresére emelkedett, ma már negyven százalékuk 20 évnél fiatalabb, akik nehezen találnak munkát Kurdisztánban.

Váratlan lehetőség

Bármilyen furcsának is tűnhet, az Iszlám Állam terrorista szervezet (ISIS) 2014 óta tartó ámokfutása és iraki terjeszkedése a kurdok számára néhány nem várt pozitívummal járt:  a korábbi belső ellentétek a háttérbe kerültek, mivel a terrorista szervezet elleni harcra koncentrált minden fontosabb kurd mozgalom. Ehhez megnyerték az akkori bagdadi kormány támogatását és a világ közvéleményének a szimpátiáját. Az észak-iraki kurd autonóm régió hadserege, a mintegy 200 ezer főt számláló pesmergák (jelentése harcosok) fegyvereket kaptak a nyugati országokból, sőt, nem egyszer amerikai és európai állampolgárok csatlakoztak önkéntesként a kurdokhoz.

Egy pesmerga harcos a kurd zászló előtt. A kép forrása: flickr

2015 elején már nemcsak sikeresen védekeztek az ISIS támadásaival szemben, ellentámadásba is lendültek: közel megduplázták az ellenőrzésük alatt lévő területek nagyságát, elfoglalva Tuz-Hurmatiot, a kőolajban gazdag Kirkutot, valamint Ninive és Dijála tartományok egy részét. Egy idő után már az ISIS is csökkentette az észak-iraki kurd települések elleni támadások számát (Szíriában viszont növelte), és emiatt a menekültek is százezrével érkeztek a pesmergák által ellenőrzött területekre.

A kialakult helyzet Barzáninak szintén kedvezett. 2015-ben hiába járt le a mandátuma, nem mondott le a hatalomról. Ráadásul az ISIS elleni harcra hivatkozva kibővítették a jogköreit, többek közt megkapta azt is, hogy a közeljövőben bármiféle jogi korlátozás nélkül hirdethet meg népszavazást. Családtagjait és politikai szövetségeseit ültette a legfontosabb politikai és gazdasági pozíciókba, ahogyan például a 2016 óta tartó egészségügyi és a szociális rendszer erőteljes privatizációja során történt.

Az ellenzéki pártokat (pl. Goran) nem engedték fellépni az erbíli törvényhozásban. Barzani azt is elérte, hogy 2015 októberétől ne hívják össze a kurdisztáni törvényhozást, és a következő parlamenti ülésre egészen 2017. szeptember 15-ig kellett várni. Azonban most is csak arra használta az alkalmat, hogy a képviselők megerősítsék a népszavazás időpontját. Barzáni a referendummal óriásit kockáztatott, hiszen ha kudarccal végződik, akkor abba belebukhat nemcsak ő, hanem a teljes KDP-PUK koalíció.

Tehát a történelmi előzményeket tekintve korántsem egy új jelenségről van szó, hiszen a független és hosszú ideig működőképes Kurdisztán létrejötte egy régi álom beteljesülését jelentené, amiért megér nagy rizikót vállalni. Ám még ha szeptember 25-én győznek is az igenek, vajon  Irak vagy a nemzetközi közösség mennyire törődik bele Kurdisztán megalakulásába? Ennek megválaszolásához egy szakértő segítségét fogjuk igénybe venni.

Koreai-Félsziget: szavak és erődemonstráció

0

Szerencsére még inkább csak a szavak csatája zajlik Donald Trump amerikai elnök és az észak-koreai vezetés között, amit azonban – nyugtalanító módon – időnként katonai erődemonstrációk is „színesítenek”.  A retorika durvul, az erődemonstrációk szaporodnak, de remélhetőleg mindkét oldalon győzni fog a józan ész.

Nem maradhatott csendben Donald Trump azt követően, hogy helyi idő szerint tegnap késő délután az észak-koreai külügyminiszter igen kemény és sértő szavakkal illette őt New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésének általános vitájában elhangzott felszólalásában. Az amerikai elnök tweetjében nem kímélte az észak-koreai elnököt, akinek azt üzente, hogy

„ha külügyminisztere a kis rakétaember gondolatait visszhangozza, akkor nem lesznek hosszú életűek”.

Kardcsörtetés

Az Észak-koreai külügyminiszter beszédében némileg megnyugtatóbb (persze minden viszonylagos) hangokat is pedzegetett azt is mondta ugyanis, hogy országa felelős atomhatalomként csak válaszcsapásként vetne be atomfegyvert. Ri Jong Ho azonban arról is beszélt, hogy

„elkerülhetetlenné vált, hogy rakétáink meglátogassák az Egyesült Államok teljes szárazföldi területét”.

Dühös kirohanásához az is kellett, hogy nem sokkal terv szerint megkezdett beszéde előtt az Egyesült Államok légierejének B-1B típusú hadászati nehézbombázói, harci repülőgépek kíséretében az Észak-Koreától keletre fekvő vizek fölötti nemzetközi légtérbe repültek. Mint a FüHü is megírta, ebben a században ilyen közel még nem repültek amerikai harci gépek a félsziget demilitarizált övezetéhez – jelezte a Pentagon, amely azzal indokolta az akciót, hogy demonstrálni akarták: katonai lehetőségek széles tárháza áll az amerikai elnök rendelkezésére ahhoz, hogy képes legyen megmutatni az erejét.

Erre is válaszul szögezte le az ENSZ-ben az észak-koreai külügyminiszter, hogy

hazáját már csak néhány lépés választja el attól, hogy atomhatalommá váljon.

Szerinte a céljuk nem más, mint hogy hatalmi egyensúlyba kerüljenek az USA-val, s ebéli törekvésükben senki és semmi nem akadályozhatja meg Phenjant még a különféle szankciók sem.

Szankciókkal véreztetnék ki Phenjant

Pedig szankciókból egyre több van, s egyre többen kezdik el alkalmazni azokat.

Legutóbb éppen Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnere, exportjának 90 százalékát felvevő, Phenjan számára éppen ezért létfontosságú devizatermelő piac, Kína jelentette be, hogy az ENSZ-ben elhatározott szankciónak megfelelően lép, s október 1-jétől évi 2 millió hordóra csökkenti az Észak-Koreának eladott kőolajtermékek mennyiségét, cseppfolyósított földgázt pedig egyáltalán nem szállít január elsejétől. Betiltja az észak-koreai textiláruk behozatalát, ami Phenjan egyik utolsó fő külföldi bevételi forrása a sorozatos szankciók után. Kína a nemzetközi együttműködés jegyében már korábban lemondott az észak-koreai szén, vasérc, halászati termékek és más áruk megvásárlásáról.

Durva adok-kapok

Ha katonai potenciálban nem is, retorikában Észak-Koreai már utolérte az amerikait, pontosabban Donald Trumpot. Ri Jong Ho most éppen értelmi fogyatékosnak, nagyzási hóbortban szenvedő embernek titulálta az amerikai elnököt, aki  korábban ugyanott ugyanezt mondta Kim Dzsongun észak-koreai vezérről, akit kis rakétaemberként titulál.

Az elmúlt hetek-hónapok retorikai adok-kapok-ja egy dolog (bár az ázsiai diplomáciában jelzésértékű), ennél súlyosabbnak tűnik a katonai jellegű lépések számának a szaporodása. Ezek sorában szimulált katonai hadgyakorlattól kezdve, kísérleti ballisztikus rakéta kilövésén át, föld alatti nukleáris robbantásig és legutóbb az amerikai légierő demonstratív berepüléséig egyre több strigula húzható.

A nap eseménye: Választások Németországban

0

Reggel nyolckor megkezdődtek a választások Németországban. A Bundestag megválasztására jogosult 61,5 millió állampolgár 42 párt 4828 jelöltjére adhatja le a voksát. A választás egyfordulós, érvényességi és eredményességi küszöb nincs.  Az első eredménybecslések az urnazárás – este 6 óra – körül jelennek majd meg, végeredmény hétfő kora reggelre várható.

Mint a FüHü előzetes latolgatásában is megírta: eléggé lefutottnak tűnik az eredmény. Végsősorban a tét a következő: a biztos befutó Merkel kivel fog koalícióra lépni. A felmérések szerint a CDU/CSU biztosan vezet 30 százalék feletti eredménnyel, a szociáldemokraták több mint 10 százalékkal vannak mögötte.

Várt győzelme esetén Merkel történelmi tettet hajtana végre: zsinórban negyedszerre lehetne az ország kancellárja. Történelminek mondható az is, hogy fél évszázad után ismét esélye van a szélsőjobbnak bejutnia a parlamentbe.

A legjobb esetben úgy alakulnak az erőviszonyok, hogy Merkelék rákényszerüljenek a velük kötendő koalícióra. Vagyis a „futottak még” kategóriában senkinek sem sikerül annyi szavazatot hozni, hogy az a kereszténydemokraták szavazataival együtt kormánytöbbséget jelentsen.

A szavazás előtti utolsó felmérések alapján a kormánypártok várhatóan gyengülnek, a kisebb pártok előretörnek, és az eddigi öt helyett hét párt szerez képviseletet a Bundestagban – írta az MTI. Valamennyi felmérés azt mutatja, hogy leginkább a nagykoalíció, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzásának folytatása vagy a pártok színei (CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) alapján Jamaica-koalíciónak nevezett CDU/CSU-FDP-Zöldek kormány tűnik valószínűnek.

A választási kampány főleg belpolitikai kérdésekről szólt, külpolitikai témák a migrációs válságon kívül ritkán kerültek szóba, az Európai Unió tervezett reformját egyik párt sem tárgyalta. Ugyanakkor Orbán Viktor neve és Magyarország nem éppen pozitívnak ítélt példája – a menekültválság kapcsán – többször is téma volt, mégpedig több párt kommunikációjában is.

A német választási rendszer

Az arányosságra törekvő vegyes választási rendszer az egyéni körzetek és a tartományonként felállított pártlisták kombinációjából áll. A Bundestag  tagjait általános, közvetlen és titkos szavazással választják meg négy évre, a képviselők mintegy fele közvetlenül, másik fele a pártokra országosan jutó szavazatok arányában listáról kerül a parlamentbe. Az alapesetben 598 tagú Bundestag képviselőinek száma a választási rendszer sajátosságai miatt változó, az úgynevezett kiegyenlítő mandátumok révén a 19. Bundestag létszáma elérheti a 700-at is.

 

 

 

 

Amerikai katonai demonstráció a Koreai-Félszigeten – Frissítve

0

Éleződni látszik a helyzet a Koreai-félszigeten: az amerikai légierő B-1B típusú stratégiai nehézbombázói, harci gépek kíséretében az Észak-Koreától keletre fekvő vizek fölötti nemzetközi légtérbe repültek, közel Észak-Korea keleti partjaihoz – jelentette be a Pentagon. Ilyen közel ebben a században még nem repültek a demilitarizált övezethez.

Az amerikai katonai erődemonstráció célja bemutatni azt, amiről Donald Trump elnök beszélt – jelentette a CNN. Nevezetesen, hogy katonai lehetőségek egész tárháza áll az USA rendelkezésére, hogy ellenálljon bármilyen fenyegetésnek – közölte a Pentagon szóvivője, Dana White. Hozzátette:

“a 21. században amerikai bombázó még nem repült ilyen közel a  demilitarzált övezethez, ami mutatja, milyen komoly helyzetbe hozott minket Észak-Korea viselkedése”.

A katonai erődemonstrációt nem sokkal azelőtt zajlott, hogy az ENSZ-közgyűlés általános vitájában az észak-koreai külügyminisztert várták a pulpitusra, beszédet tartani – tudósított  a BBC. Ri Jong Ho hangoztatta: Észak-Korea már csak néhány lépésre van attól, hogy atomhatalommá váljon  az ENSZ szombaton New Yorkban. Mint az MTI tudósításából kiderül, a külügyminiszter kifejtette: a rezsim végső célja, hogy hatalmi egyensúlyra lépjen az Egyesült Államokkal. Hozzátette: kilátástalan abban reménykedni, hogy Észak-Korea egy hajszálnyit is változtat álláspontján a szigorúbb szankciók következtében. Hangsúlyozta, hogy Donald Trump amerikai elnök ENSZ-ben mondott beszédét követően, amelyben rakétás embernek nevezte Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt,

“elkerülhetetlenné vált, hogy rakétáiNk meglátogassák az Egyesült Államok teljes szárazföldi területét”.

Mint arról a FüHü is beszámolt, Donald Trump csütörtökön azt mondta az ENSZ-ben, hogy „eltüneti a Föld felszínéről” Észak-Koreát, ha fenyegetve érzi magát vagy szövetségeseit.

Július 30-án az USA egyékbént hasonló erődemonstrációt tartott két B1-B típusú stratégiai nehézbombázójával átrepülve a Koreai-félsziget felett, válaszul a júliusban végrehajtott két észak-koreai ballisztikus rakétakísérletre – emlékeztetett az MTI.

 

Újabb földrengés Mexikóban

0

Erős utórengés rázta meg szombaton Mexikót, a Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű földrengés középpontja a dél-mexikói Oaxaca szövetségi államban volt – közölte az amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) és az Európai Földközi-tengeri Szeizmológiai Központ.

A szeptember 7-i földrengés Oaxaca államban a Richter-skála szerint 8,1-es erősségű volt.

A mai földrengés középpontja Mattias Romero településtől 16 kilométerre délnyugatra volt, 10 kilométerre a föld alatt. A földmozgásokat Mexikóvárosban is érzékelték, ahol megszólaltak a földrengést jelző szirénák, a lakosok az utcákra menekültek otthonaikból, és a mentőalakulatok is megszakították a keddi 7,1-es erősségű földrengés romjainak átkutatását.

Néhány órával korábban Mexikó csendes-óceáni partjai közelében is érzékeltek egy 5,8 erősségű földrengést 48 kilométerre Paredon városától 74 kilométerre az óceán mélyén.

Áldozatokról és károkról, valamint szökőár veszélyéről nem érkezett jelentés.

A két pusztító erejű szeptemberi földmozgásban legkevesebb 380 ember vesztette életét Mexikóban.

MTI/FüHü

Sikeres iráni rakétakísérlet

Rájár a rúd Donald Trump amerikai elnökre: Észak-Korea után Irán is ráncigálja a nem létező bajuszát: miközben Phenjan minden eddiginél nagyobb erejű nukleáris kísérlettel fenyegetőzik, Teherán sikeresen tesztelte középhatótávolságú nukleáris rakétáját, amelyet – mint jelezte – hamarosan hadrendbe tudnak majd állítani.

Sikeres középhatótávolságú rakétakísérletet hajtott végre Irán – jelentette be Teherán. A 2000 kilométer hatósugarú rakétával végzett kísérlet – legalábbis a CNN egy helyi televízióra, a Press TV-re hivatkozva azt írta – pénteken  volt. Az amerikai hírtelevízió arról is beszámolt, hogy a közeli jövőben már hadrendbe lehet állítani a rakétát.

A kilövés helye egyelőre ismeretlen.

A most kilőtt rakétát pénteken felvonultatták Teheránban, egy katonai parádén. Mint a BBC megjegyzi: a rakéta több robbanófejet is képes szállítani, legalábbis iráni sajtótudósítások szerint

Szócsata előzte meg a kísérletet

Külön bukét ad a rakétákísérletnek, hogy Donald Trump amerikai elnök kedden, az ENSZ-ben bírálta az iráni rakétaprogramot és a 2015-ös nukleáris egyezményt. Az iráni elnök Hasszán Rohani pénteken ugyanakkor azt mondta, hogy elrettentésképpen erősítik katonai potenciáljukat.

Afrikai menekültek: eurómilliárdok kellenének!

0

Az afrikai helyszínen kell kezelni a menekült-problémát – erről nyilatkozott a párizsi Le Monde-nak az ENSZ menekültügyi főbiztosának afrikai megbízottja. Vincent Cochetel párhuzamot vont a szíriai és az afrikai menekültek között.

A szíriaiak esetében mindenki rájött arra, hogy elsősorban a szomszédos országokban kell megkeresni őket, mert oda menekültek, ott vannak a menekülttáborok. És most már ott van az ENSZ és megjelentek a civil szervezetek is, hogy segítsék őket. Pénz is van, hiszen az Európai Unió évi 3 milliárd eurót ad Törökországnak a menekült-egyezmény keretében.

Ez egyelőre hiányzik az afrikai menekültek esetében, bár az ENSZ tett erőfeszítéseket, hogy ne csak Líbiában, de korábban másutt is számba vegyék őket. Csádban például 83 500 menekültet tartanak nyilván, ami ugyan elvben nem tűnik soknak, de előre látható, hogy egyre többen jönnek, és a koldusszegény állam nem lesz képes megfelelően foglalkozni velük. Párizs segítséget ígért: személyesen Emmanuel Macron elnök foglalt állást 15 afrikai állam támogatása mellett, hogy a menekültáradat ne váljon kezelhetetlenné Líbiában, ahol már több mint 800 ezren vannak – többnyire rémes körülmények között.

Az ígéret nem elég

Ígéret bőven van, de a pénz kevés. Egyelőre Líbiában próbálják megállítani az inváziót. Olaszország fizet is ezért a helyi milíciáknak, majd persze benyújtja a számlát az Európai Uniónak. Rómában a belügyminiszter azt is felvetette, hogy Afrika számára is olyan csomag kellene mint az az egyezmény, melyet Angela Merkel kötött Recep Tayyip Erdogan török elnökkel.

Csakhogy hatalmas összegre lenne szükség – minimum annyira, azaz 3 milliárd euróra, mint Törökország esetében.

Ahhoz azonban ennél is jóval több kellene, hogy emberi életkörülményeket teremtsenek abban a 15 afrikai államban, ahonnan a menekültáradat elindul Európa felé.

FRISS HÍREK

Új mélyponto...

Bennfentes i...

Nincs társbé...

Élőben a USA...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!