Világ

Annak idején, a koreai háború után, némi Amerikai kezdőtőkével, és töretlen szorgalommal kezdett neki Dél-Korea a jómód megvalósításának. Kezdetben lehetőség szerint adaptáltak mindent az Amerikai Egyesült Államokból.

Így lett elnöki rendszer, a parlamentben is az amerikaihoz hasonló elhelyezkedés, törvényalkotás, választási, közlekedési és oktatási, egészségügyi rendszer.

Korea az alacsony adók és az önrészes szociális szolgáltatások, felsőoktatás útját választotta, Amerikai példa alapján. Így jöttek létre az első, államilag erősen támogatott nagyvállalatok is, melyeket később a népnyelv csak csebalként emlegetett, mely szó eredeti jelentése méhkirálynő.

Politikailag két meghatározó erő uralta az országot felváltva, a konzervatívok, és a szociál- liberálisok, ez a felosztás nagyjából ma is érvényes, egyéb értéket képviselő pártok nemigen jutnak a parlamenti küszöb közelébe sem.

Mind a két politikai csoport kinevelte a hozzá köthető csebalokat, illetve létrejöttek, a mindenkori hatalomtól független csebalok is, ők azok, akik tevékenysége olyan fontos és gazdaságos, hogy nélkülük egyetlen hatalom sem marad meg.

Kezdetben teljesen természetes volt, hogy ezek a kiválasztott cégek kapták az állami beruházásokat, egy olyan elképzelésért cserébe, hogy majd amikor már kinőtték a belföldi piacot, adójuk igen sokat lendít az ország költségvetésén, és rengeteg munkahelyet teremtenek, innovációs tevékenységük pedig a világ élvonalában tartja majd Dél-Koreát.

Kétségtelen, hogy ez nagyjából így is működik. Azonban mint minden dolognak, ennek is legalább két oldala van, vagy több.

A csebalok kivétel nélkül családi vállalkozások, s mint ilyen, melegágyai a korrupciónak. Valóban nagyon meggazdagodtak, valóban sok adót fizetnek, valóban élvonalban tartják az országot, és sok munkahelyet biztosítanak, de ahogy az általában lenni szokott, a pénz után az emberek szeretnének maguknak politikai, közéleti befolyást is, a politikusok meg a közéleti befolyás mellé még több pénzt. Igény és kínálat így egymásra talált, a korrupció ezen formáját hosszú időn keresztül a koreai társadalom nem is értelmezte korrupcióként, az ország felépítése részeként fogadta azt el.

Csakhogy az idő telik, az emberek edukálódnak, generációk váltják egymást, van internet, szabad utazás, és jómód, kinyílt a világ, a koreai társadalom pedig ráébredt, hogy egy alapvetően egészségtelen rendszerben él, és ki van szolgáltatva néhány családi vállalkozásnak, ahogy a politika is. Nem volt már egyértelmű, hogy ki irányít kit, és ki tesz szívességet kinek.

A világviszonylatban is leggazdagabb családok pedig elkezdték azt érezni, hogy törvény felett állnak, hogy nekik mindent szabad, hogy a dolgozóikkal úgy bánnak, ahogy jól esik, ezzel kivívva a nép megvetését, aki azt gondolja, hogy ő nevelte fel ezeket a vállalatokat, és ezek most visszaélnek a pénzből fakadó hatalmukkal.

A csebal demokrácia különösen nagy barátja a konzervatív párt. Hozzájuk köthető a Samsung, a Lotte, és még jó néhány nagyvállalat.

A szociálliberálisok mindig tartottak a csebalok túlságos hatalmától, azonban az ország gazdasági érdekeit ők sem hagyhatják figyelmen kívül, a távolságtartó, ám jó kapcsolatot kénytelenek voltak felvállalni.

Mun dzse In elnöksége előtt, Pák Kün E bukása idején volt a legerősebb a koreai társadalom ellenérzése a nyakukra telepedett, átláthatatlan családi óriásvállalatokkal szemben.

Mun elnök már az első hónapban meghívta az összes csebalt egy közös kerti partyra, ily módon jelezve, hogy lefejezni egyiket sem fogja, de azonos feltételek mellett versenyeznek egymással, neki nincs saját választott nagyvállalata.

Túl ezen, régi elképzelés a részéről, hogy ez a berendezkedés megfelelt a fejlődő Koreának, de elavult a fejlettnek. Olyan programokat, és támogatási rendszereket hoznak létre most, amelyek a csebalokkal szemben a közép és kisvállalatokat támogatják, vállalkozásra ösztönzik a középosztályt, hogy hasonlóan Németország gazdaságához, ők tegyék azt stabillá.

A napokban hunyt el a negyedik legnagyobb csebal, az LG tulajdonos igazgatója Ku Bon Mu. Ő a harmadik igazgatója volt alapítása óta a nagyvállalatnak, 73 évet élt. Agyér betegséggel operálták egy év alatt többször is, mérnök ember volt, halála előtt egy hónappal átadta a cégvezetést elsőszülött fiának, aki most alig negyven éves. A csebalok között a legemberségesebbként tartják számon a LG-t, amely a Gold Star névből lett világszerte elismert márkává. Az egyetlen olyan családi nagyvállalat, melynek különböző részlegeit külsős szakemberek vezetik, így tevékenysége és financiális helyzete átlátható.

Természetesen senki sem fogja kidobni az országból a hatalmas Samsungot, annak ellenére, hogy az apját váltó fiatal igazgató ellen az ügyészség letöltendő két és fél évnyi börtönbüntetést kért, mert erősen érintett a Pák Kün E és Cse Szun Sil korrupciós botrányban.

Mindazonáltal hosszú távon az ország a kis és középvállalatok széles és erős bázisára kíván támaszkodni, nem pedig tíz, tizenöt, magát törvényen felül állónak képzelő családra, még akkor is, ha vannak és voltak kivételek, mint amilyen az LG sajnálatosan korán elhunyt igazgató tulajdonosa.