Vélemény Archives » Oldal 93 a 95-ből » Független Hírügynökség

Utat keres a Fidesz

FüHü

-

2019-11-15

Elemzik a választási vereség okait a Fideszben. Egyelőre nem dőlt el, hogy mennek tovább a keménykedés és felbomlasztás útján vagy megpróbálnak stílust váltani. Netán jön a „jó rendőr-rossz rendőr”.

Javában zajlik az október közepi önkormányzati választási vereség okainak elemzése a Fideszben, különösen a megismételt szavazások, köztük a jászberényi affér után. Az már látszik, hogy mostanra leálltak azzal az önámító sikermagyarázattal, hogy „ismét narancsba borult az ország”. Ami ugyan igaz, ha az összes szavazatot nézzük. A megyei önkormányzatokban impozáns, kétharmados fölényt értek el újból, de ez az ötezernél kisebb településeken leadott voksok miatt jött össze.

Ledönthetetlennek ismert bástyák omlottak le

A valóság lassan eléri a stratégiaalkotókat és a médiahátteret is. Hogyan lehetséges az, hogy szinte korlátlan pénzügyi fölény birtokában ekkora térvesztés lett az eredmény a nagyobb településeken. Ahogyan elemzésében a Policy Agenda (PA) írja, a Fidesz 2010 óta nem szembesült ekkora problémával, mint az októberi önkormányzati vereség és annak következményei. Nem csak Budapesten és a nagyvárosokban, hanem

a budai őskonzervatív körzetek mellett számos kisvárosban is erodálódott a Fidesz többsége,

amelynek egyik szimbóluma a 2010 óta jobboldali vezetésű Jászberény, ahol a megismételt választáson óriásit buktak a kormánypártok. Egy hónapja még alig 14 szavazattal maradtak alul, de ahelyett, hogy elfogadták volna a vereséget, kiharcolták az új választást. A jászberényiek azonban mintha erre inkább bedühödtek volna, a Fidesz immáron 3758 szavazattal kapott ki, azaz 50-50 százalékos döntetlen közeli helyzetből 62-34-es kínos vereségbe lavírozták magukat.

Maradtak persze kormánypárti fellegvárnak számító kisvárosok, vagy éppen visszaszerzettek. Kiskunhalason 69 százalékkal, Makón 67 százalékkal, (a meghódított) Dombóváron 62 százalékkal, (a visszavett) Hajdúszoboszlón 61 százalékkal nyert a Fidesz. Más kisebb városokban azonban az ellenzékiek és/vagy a lokálpatrióták nagyon elverték a Fidesz jelöltjeit.

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség helyettes vezetője hétfőn a parlamentben azzal érvelt a jászberényi fiaskó kapcsán, hogy ott a jobbikos (amúgy összellenzéki) győztes polgármester elbújt a Közösen Jászberényért Egyesület „álcivil” szerveződés mögé. Arról hallgatott, hogy a Fidesz is több helyütt ugyanezt a módszert választotta. Például Szegeden és Hódmezővásárhelyen sem pártcímkéket használt a Fidesz-KDNP támogatottja. De budapesti kerületekben is. Például Óbudán, ahol amúgy előzetesen kis esély mutatkozott arra, hogy kibillentsék a hatalomból a botránymentesen kormányzó Bús Balázst. Ehhez képest a kerületet 1990 óta nagyobb részben vezető jobboldal az összes egyéni körzetet is elbukta.

Jászberény mellett nagyon sok kisebb lélekszámú városban nyert elképesztő arányban az ellenzéki jelölt: Tiszaújvárosban 68 százalékkal, Pomázon 66 százalékkal, Gyömrőn 67 százalékkal. Nem mellesleg olyan kisvárosokban kapott ki a Fidesz, ahol arra még a kormánypártban sem számított senki, így például Érden vagy Cegléden.

Több rétegű a baj

Úgy tűnik, hogy a Fideszben nem fordítottak figyelmet arra, hogy a budai bázisukban zajló számukra kedvezőtlen fordulatot megértsék, a törzsbázisuk erózióját megállítsák. Budát az önkormányzati választáson majdnem teljesen elvesztették. Ha

a kisvárosokban és a hagyományosan konzervatív környékeken tovább zajlana a Fidesz tradicionális táborának „kimosódása”,

akkor 2022-ben számukra kockázatos helyzetben indulhat harcba a párt az országgyűlési választásokon.

Érdemes ehhez hozzátenni, hogy a baj ennél is nagyobb. A Fidesz meghatározó társadalmi csoportokat veszített el nagyobb részt vagy szinte teljesen. Az értelmiség „kiszaladására” jellemző, hogy olyan konzervatív, korábban megingathatatlan Fidesz-támogató elmék, mint Pálinkás József, már nyíltan lázadnak és valamilyen politikai formáció létrehozásán dolgoznak. A fiatalokat lényegében elbukta a Fidesz, akiket sikerült mozgósítani, az apolitikusságból kilendíteni, azoknál egyértelműen a Momentum látszik nyerőnek.

A Fidesz számára maradt a községi-kisvárosi, jellemzően 55-60+-os életkorú, alacsony iskolázottságú, nyomorultan élő, ezért könnyen függőségben tartható réteg. Ők

most még hozzák a két és félmillió körüli szavazat jó részét, de társadalmi bázisként egyre kevesebbet érnek.

Merre indulnak?

Az útkeresésre példa, ahogyan reagáltak Budapest „elestére”. Először teljes együttműködést ígértek, és a látszat is az volt, hogy komolyan gondolják, ami elhangzott Karácsony Gergely és Orbán Viktor között. Aztán jött az iparűzési adóról beterjesztett törvénymódosítás, ami elsősorban a fővárost, de olyan, szintén elbukott nagyvárosokat dönthet be anyagilag, mint Miskolc, Pécs. Majd a válasz kormányzati szintről, hogy nem lépnek ki a BKV finanszírozásából. A korábbi ígéretet nyomban megszegő – az előzetes konzultációt a szokásos módon mellőző – beterjesztési mód mindenesetre nem sok jót vetít előre. Ahogyan az se, amit szintén egy mozdulattal toltak be a parlamentbe, hogy minden építési engedélyezést áttesznek a helyi önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz.

Talán ez is a töprengés közbeni bizonytalankodás része. A közeljövőben eldől, hogy legalább úgy tesznek-e, mintha a „tigris áttér a főzelékes kosztra”, vagy marad az erő alkalmazása. Mert azt azért látni kell, hogy olyan törvényt aligha alkothatnak, hogy „kivéve a gyevi bírót”: ezek a betartások a többségi fideszes – de legalábbis nem ellenzéki, független – helyhatóságokat is sújtani fogják.

Ha maradnak ezen a pályán, az egy irányú (zsák)utca.

Az egyértelműen látszik, hogy alig várják a pillanat(oka)t, hogy elsősorban Karácsonyt és az ellenzéki kerületi vezetőket rajta kapják komoly hibákon.

Bugyuta piszkoskodások és rutinos bomlasztás

Eddig inkább megmosolyogtató kísérletek történtek. Tíz (!) nappal a választás után – amikor még zajlottak a jogorvoslatok – az egyik fideszes portál máris elkészítette a tíz „nagy botrány” listáját, amit aztán néhány más orgánum szó szerint utánközölt. Most pedig egy hasonló kormánymédium beszámolót kért a főpolgármestertől arról, hogy az elmúlt hetekben mikor mivel utazott: bringával, tömegközlekedéssel, netán autóval. A válaszra – nem vezet nyilvántartást – az Origo természetesen jött a „lebuktatással”, hogy Karácsony igénybe veszi a szolgálati kocsit is.

A rutinok azért működnek. Győrött még a választás előtti napokban sikerült szétrobbantani a teljes egységet, amikor a helyi Jobbik jelöltjei hirtelen „rájöttek” arra, hogy nekik nem tetszik a nyáron tető alá hozott teljes együttműködés. Most Budafokon kínálták meg sikerrel posztokkal a két MSZP-s képviselőt, javukra fordítva ezzel az erőviszonyt a fideszes polgármester melletti képviselő-testületben.

És az eddigi kíméletlenség

A parlamenti képviselők brutális, demokráciákban példátlan megregulázási kísérlete arra vall, hogy nem tettek le az ellenzék megroppantásának szándékáról. Ahogyan zavartalanul folytatódik a társadalom mélyrétegeiben a „rendszerépítő” erőszakos átalakítás is. Például a szakképzésben az állam kudarcának a szülőkre testálása, amivel elsősorban szegény sorsú családok tíz- vagy százezrei kénytelenek szembe nézni azzal, hogy minden gyerektámogatási összeget (is) elvesz tőlük a kormány.

Lehet tehát, hogy igazuk van a PA-ban, amikor úgy vélik: az eddig történtekből,

úgy tűnik, a Fidesz egyelőre nem látja szükségét önkorrekciónak.

Folytatni kell mindent, ahogy eddig, az ellenzéki összefogás felbomlasztása elég lesz a 2022-es parlamenti választások megnyeréséhez. Amiért persze az érintettek egy része maga is tesz, amikor a régi reflexek szerint (vélt) erőfölénnyel kezdi meg működését. Lásd pesterzsébeti koalíció felbomlását, miután (a fideszes polgármester melletti) balközép többség első intézkedése az volt, hogy a szoci-DK-s tömb az ülés előtt beterjesztve alaposan megemelte a képviselői fizetéseket. Vagy később a zuglói affér, amelyben Horváth Csaba szintén saját szakállára nyújtott ugyancsak egyeztetés nélkül előterjesztést az új parkolóórák vételére – éppen olyan ügyben, ami egyike volt a Fidesz fővárosi bukásának, s amiben az MSZP a háttérben oly szépen együttműködött velük.

ORBÁN, AZ IDEGEN

Bauer Tamás

-

2023-02-12

0

Nagy felzúdulást okozott nálunk, hogy Orbán miniszterelnök nem tapsolta meg az Európai Tanács brüsszeli üléstermébe bevonuló Zelenszkijt, és a kormány- és államfők közös fotóján is úgy állt a többiek között, mint aki idegenként odacseppent, és nem érti, hogy miért.

A felzúdulás indokolatlan volt. Orbán jól tette, hogy így viselkedett. Akár hisszük, akár nem, egyszerűen őszinte volt. Sokszor elmondta már, hogy Bakuban meg Asztanában otthon érzi magát, Brüsszelben meg idegenként. Eddig is így volt, ez alkalommal meg még inkább. Hogyne lett volna minden korábbinál idegenebb a brüsszeli társaságban, amikor a többiek Zelenszkijt ünnepelték, Ukrajna elnökét, akinek győzelmében bíznak, és akit sokféle módon segítenek, miközben ő, Orbán Putyinra tesz, mivel meg van győződve arról, hogy a háborút csak a túlerőben levő Oroszország nyerheti meg. Amikor kényszerűen egy asztalhoz kellett ülnie Zelenszkijjel, megismételte, hogy nem szállít Ukrajnának fegyvert, nehogy bárkinek is kétsége legyen a szándékairól.

Kiírta a Twitterre, hogy országa a „béketáborhoz” tartozik.

Koránál fogva ő sem tudja, és azok sem, akik a közleményeit szövegezik, hogy mit jelentett hetven-nyolcvan évvel ezelőtt a „béketábor” kifejezés. Hazugságot jelentett akkor is, a készülődést az újabb háborúra.

Amikor most fegyverszünetet meg békét szorgalmaz, kompromisszumot egy olyan helyzetben, amikor Putyin hadserege megszállva tartja Ukrajna területének egyötödét, ezt a helyzetet akarja állandósítani, ahogy a minszki kompromisszum is a Donyec-medencei részleges orosz megszállását állandósította, és persze a Krímét is. A minszki kompromisszum arra volt jó, hogy az orosz állam felkészítse hadseregét a totális támadásra. És persze Ukrajna is felkészülhetett a védelemre.

Putyin azóta sem tett le az ukrán állam megsemmisítéséről és arról sem, hogy Ukrajna elleni győzelmével a Nyugat gyengeségét demonstrálja. Megerősítené ez Orbánt a Nyugat hanyatlásáról és a keleti diktatúrák felemelkedéséről szólónézetében. Hogyne lett volna idegen ott, ahol Európa demokratái Ukrajna elnökét ünnepelték? Persze, hogy ennek megfelelően viselkedett.

Tiborcz és csapata: az érinthetetlenek kasztja

Föld S. Péter

-

2018-02-08

0

Tiborcz és csapata: az érinthetetlenek kasztja

Polt Péter még nem szólalt meg a Tiborcz-ügyben és a rendőrség is meglehetősen visszafogott. Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF), hosszan tartó vizsgálódás után visszaélésekre és szervezett csalásra utaló jeleket fedezett fel az Elios Innovatív Zrt. 2011 és 2015 közötti tevékenységében. Ennek a cégnek 2009 és 2015 között Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje is tulajdonosa volt.

Az OLAF jelentése szerint, amelyet egyébként a kormány igyekezett eltitkolni az állampolgárok elől, nemcsak túlárazással vádolja Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítik a szervezett csalás fogalmát: rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.

Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követel vissza Magyarországtól.

Most azonban visszakérik a pénzt. Hogy ki fogja visszafizetni, afelől nincsenek kétségeink. Jobb híján a magyar adófizetők lesznek kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy visszaadják az Európai Uniónak a Tiborczékra kiszabott büntetés összegét.

A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. Most, hivatalosan ugyan megindult a nyomozás, ám ennek a kimenetele igencsak bizonytalan. Az Elios szerdai közleménye szerint mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban áll kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.

A tanúknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanúk vannak szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazhatunk így – nem mindig minőségi munkát.

A legfőbb ügyész, Polt Péter hallgat, de még hivatalának szóvivője sem mond semmit. Pedig, miután a miniszterelnök családja is érintett, ez az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Függetlenül attól, hogy az ország lakosságának nagy része, a köszönhetően a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának, nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy van egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.

A botrány azonban előbb-utóbb kínos lesz a kormány és a Fidesz számára.

Nem is feltétlenül a nyilvánosság miatt – ez ugyanis a fenti okokból következően eléggé korlátozott. Ám ez az ügy még azoknál a Fidesz-hívőknél is kiverheti a biztosítékot, akik feltétel nélkül hisznek Orbánban, és tűzbe tennék érte a kezüket.

Nem is feltétlenül azért, merthogy a történtek erkölcsi elveikkel ütköznének. Azért sokallhatnak be, mert veszélyben érezhetik a Fidesz öröknek és megbonthatatlannak tűnő hatalmát. Attól tartanak, hogy a botrány, ha nem sikerül időben mederbe terelni, elsodorhatja de legalábbis, jelentősen meggyengítheti Orbánt és kormányát.

Ráadásul az Elios-ügy miatt a párton belüli nimbusz is odaveszni látszik. Az a vélekedés, hogy Orbán Viktor becsületes és tisztességes, csak hát milyen nagy kár, hogy tisztességtelen emberekkel van körülvéve. A mostani botrány főszereplője azonban nem valamelyik miniszter, vagy államtitkár, hanem az Orbán-család egyik tagja – és ezt a Fidesz-hívők közül sem mindenki fogja megbocsátani.

Menczer kapufája

Bauer Tamás

-

2021-04-08

0

A napirend előtti hozzászólások központi témája ugyanaz volt ma az Országgyűlésben, mint amiről én is írogatok itt: az Orbán-kormány járvány elleni védekezése, illetve oltási politikája.

Az ellenzékiek a kormányt vádolták a halálozások magas száma miatt, a kormány államtitkárai viszont az ellenzéket, amiért ellenezte a Szputnyik V és a Sinopharm vakcinák behozatala miatt. Az utolsó – fideszes – napirend előtti felszólalásra válaszolva Menczer Tamás külügyi államtitkár, feltehetően úgy gondolva, hogy ezzel védhetetlen gólt rúg az ellenzékiek kapujába, elmondta:

Markus Söder bajor miniszterelnök bejelentette, hogy Szputnyik-V vakcinát kíván beszerezni Oroszországból. Csakhogy amit Menczer államtitkár gólnak szánt, az kapufának sikeredett. Söder miniszterelnök ugyanis ahhoz a feltételhez köti a beszerzést, hogy a Szputnyik-V megkapja a vakcinához az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását.

Ugyanazt a feltételt, amelyhez a többi nyugat-európai országban is kötnék a Szputnyik V beszerzését, és amelynek teljesülése esetén a magyar ellenzéknek sem lenne kifogása a Szputnyik V ellen. Az ellenzékiek ugyanis nem azért helytelenítették kezdettől fogva a Szputnyik V és a Sinopharm alkalmazását Magyarországon, mert azok „keletről” jönnek, mert azokat Oroszországban illetve Kínában fejlesztették ki, hanem azért, mert nem kapták meg – nem is kérték, a kínaiak nem is tervezik kérni – az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását.

Az is friss hír, hogy a szlovák állami gyógyszerhivatal megkezdte már a Szputnyik-V vizsgálatát (melyből Matovič korábbi miniszterelnök megrendelt kétmillió adagot, melyből 200 ezret már le is szállítottak), de nem jutottak megnyugtató eredményre. Egyelőre a már leszállított vakcinákat sem használják fel.

Hogy reagálna a rendőrség Orbán választási vereségére?

Polonius

-

2022-01-17

1

Hogy reagálna a rendőrség Orbán választási vereségére?

Elképzelhető-e Magyarországon is olyasmi mint a Capitolium ostroma volt Washingtonban azt követően, hogy Donald Trump elveszítette a választásokat?

„Amit az Egyesült Államokban láttunk, és amivel Trump elnök próbálkozott, azt itthon egyszerűen nem lehet megpróbálni” – nyilatkozta a Hírklikknek Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő. Aki azért hozzátette:

„ha mégiscsak megpróbálnák, akkor az nagyon durva lenne, mert polgárháborús helyzetet teremtene, amelyben a nyertes ellenzék és a vesztes Fidesz hívei egymásnak esnek.”

A rendőrség, az ügyészség és a többi szervezet „tudni fogja a dolgát” – legalábbis Tarjányi Péter szerint.

„Ha a választási eredmények azt mutatják, hogy Orbán veszített, akkor ezek az erők tudni fogják a dolgukat. Egyszerűen nem fogják engedni, hogy akárcsak egy olyan eset is előforduljon mint a Capitolium ostroma az Egyesült Államokban. Persze nem lehet kizárni, hogy nálunk egymásnak esik mindenki, de ennek az esélye 1%”.

Tarjányi végül azt jósolja, hogy „ha Orbán veszít, akkor itt egy teljesen normális, békés átmenet lesz.”

Mire alapozhatja véleményét a biztonságpolitikai szakértő?

A magyar tisztikart az elmúlt harminc évben az Egyesült Államokban illetve Nyugat Európában képezték ki. Ez feltételez bizonyos lojalitást a NATO-hoz és elsősorban Washingtonhoz. Budapesten az amerikai nagykövetség nyíltan támogatja Márki-Zay Pétert, Orbán kihívóját. Brüsszel és az Európai Unió nagyhatalmainak vezetői sem rejtik véka alá, hogy Orbán bukásában reménykednek. Ez erős korlát a magyar fegyveres erőknek. Amelyek 1990-ben is puskalövés nélkül adták át a hatalmat a demokratikusan megválasztott ellenzéknek.

Az USA nagykövetsége minden bizonnyal Orbán Viktor miniszterelnököt is figyelmeztette, hogy a polgárháború nem opció Magyarországon. Donald Trump ugyanakkor nyilvánosan támogatásáról biztosította Orbán Viktort. Az ex elnök újra be akar költözni a Fehér Házba, ahol újra szívesen fogadná Orbán Viktort. A Biden adminisztráció viszont mielőbb le akarja zárni az Orbán korszakot Magyarországon.

Csakhogy februárban Budapestre látogat Putyin orosz elnök. Számára Orbán Viktor választási győzelme lenne az előnyösebb noha kiválóan elboldogult Gyurcsány Ferenccel is, akit épp a Fidesz nevezett Putyin pincsijének.

A magyar választásra immár figyel a külvilág: ezt minden résztvevőnek tudomásul kell vennie. Mindenekelőtt magának Orbán Viktornak, akinek egyetlen túlélési esélye maradt: olyan választási eredményt produkálni, amely egyértelműen mutatja a többség támogatását. A választási csalás, melyet Putyin előszerettel alkalmaz, Magyarországon szinte kizárt a nagy nemzetközi figyelem miatt. A polgárháborús opciót, kevesen támogatnák külföldön, belföldön viszont minden bizonnyal nagyobb az esély 1%-nál, melyet Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő említett.

Hassanék már nem keresnek lakást a Hétkerben

Föld S. Péter

-

2018-06-27

0

Hassanék már nem keresnek lakást a Hétkerben

Március végén lepték el a hetedik kerületi postaládákat ezek a szórólapok. Kiadó nem volt rajtuk feltüntetve, így nem tudni, hogy ki írta a szöveget, hol nyomtatták ki fizette a nyomdaköltséget, valamint az azokat a postaládákba bedobó embereket.

Ami biztos, az április 8-i választás előtt voltunk néhány nappal, amikor Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai eladó és kiadó lakásokat kerestek a környéken.

Aztán megvolt a választás. A Fidesz behúzta a kötelezőt, Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai pedig eltűntek. Már nem kerestek eladó és kiadó lakást a környéken – talán, mert mindegyikük talált a családjának és harcosainak megfelelőt.

Ha így van, akkor nyilván ott élnek a környéken, talán a mi házunkba is jutott közülük egy-két családtag, vagy harcos. Én ugyan nem láttam őket a házban, de attól még persze ott lehetnek a március végén, április elején vásárolt lakásaikban. Nem vagyok otthon a nap minden órájában, nem láthatok mindenkit, nem észlelhetek minden mozgást, ezért aztán nem is állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai nem laknak valamelyik környező ház egyik lakásában.

Azért van egy gyanúm. Jelesül az, hogy Mohamed Hassan és családja, valamint harcosaik soha nem kerestek lakást a hetedik került házaiban. Akkor sem, amikor ezek a szórólapok ki tudja ki által –nem szeretünk fölöslegesen bíróságra járni, ezért a sejtésünket nem írjuk le – be lettek dobva a postaládákba.

Ez volt március végén. Legjobb tudomásunk szerint nyomozás is indult az ügyben, ám azóta nem hallottunk arról, hogy elkapták volna a szórólapok terjesztőit. Pedig, biztosan sokakat érdekel, vajon kik lehettek azok, akiket Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai megbíztak azzal, hogy lakást keressenek a számukra. Megtalálta-e őket a rendőrség, különös tekintettel arra a tényre, hogy a legtöbb kapu környékén vannak kamerák, és ezen kamerák között több működő is akad. Nem lehet túl nehéz feladat beazonosítani a szólapozó embereket, majd megkérdezni tőlük, hogy ki adta a kezükbe ezeket a szórólapokat.

Ha ez megvan, lehet tovább lépni. Megtudni, hogy nyomtatták a lapokat, és megtudni, hogy ki volt a megrendelő.

Nem hinném, hogy az ilyen uszító szórólapok ügyében zajló nyomozás a fent leírtaknál sokkal bonyolultabb lenne. Főleg, ha szándék is társul ahhoz, hogy megtalálják a valódi elkövetőket.

Jézus – az meg kicsoda?

Föld S. Péter

-

2018-08-21

0

Nem engedték meg Iványi Gábornak és a Magyar Evangéliumi Testvérközösségnek, hogy élelmiszert adjanak át a déli határon lévő tranzitzónában éheztetett menedékkérőknek.

Július eleje óta van érvényben az új szabályozás, melynek értelmében a magyar hatóságok nem kötelesek gondoskodni a biztonságos országából érkező menedékkérőnek. Márpedig Szerbia a magyar hatóságok szerint biztonságos országnak tekinthető, olyan helynek, ahol a menedékkérők méltányos elbánásban részesülnek. A nemzetközi szervezeteknek ugyan más erről a véleményük, de nem ez az egyetlen ügy, amit a magyar kormány másként ítél meg, mint az uniós szervezetek.

Abból, hogy a magyar hatóságok nem kötelesek gondoskodni a menedékkérők ellátásáról, nem következik, hogy meg lenne tiltva a számukra. Ha úgy gondolnák, hogy bár nem kötelesek, mégis gondoskodnak a menedékkérőkről, gond nélkül megtehetik, felelősségre nem vonja őket ezért senki.

Nem gondolják úgy. A magyar kormány kereszténynek és konzervatívnak mondja magát. ám a gyakorlatban sokszor szembe megy a kereszténység szellemével és tanításaival. Igaz, nem muszáj kereszténynek lenni ahhoz, hogy bajban lévő embertársunknak segítsünk. Ha valaki éhes, szomjas, enni és inni adunk neki, és csak utána kérdezzük meg, hogy miért került bajba. Ha valaki elesett, felsegítjük.

Lényegében igen egyszerű, emberi dolgokról van szó. Mindez azért is fontos, mert a kormányok az esetek többségében példát mutatnak polgárainak. Segíthetik őket abban, hogy másokat segítsenek, és viselkedhet úgy is, hogy mások elleni gyűlöletre uszítja az embereket. Lehet ezt is, de a történelem már több alkalommal megmutatta, hogy mindez mire vezet.

Persze, a történteknek van egy olyan olvasata is, hogy Iványi Gáborék mostani akciója – a segítés szándéka mellett – egy politikai performance része volt. Iványi ugyanis tudta, hogy nem fogják nekik megengedni, hogy – megfelelő engedélyek híján – átadják az élelmiszereket a rászorulóknak, ezért jobban tették volna, ha egy erre jogosult szervezetet – Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, vagy éppen az Ökumenikus Segélyszervezet – közvetítésével próbálják meg eljuttatni az élelmiszereket a határhoz. (Más kérdés, hogy fenti szervezeteknek maguktól is eszükbe juthatott volna, hogy élelmet vigyenek az éhezőknek.)

Ami viszont tény: Iványi Gábor kenyeret, halat és almát vitt a menekülteknek, de nem adhatta oda a rászorulóknak. Jézusnak tetszene a MET lelkipásztorának gesztusa, a folyton rá és tanításaira hivatkozó Orbánnak nem tetszik.

NINCS ILYEN TANULSÁG, MÁSIK VAN

Bauer Tamás

-

2022-04-30

0

Két országban is parlamenti választást tartottak a hét végén, és mindkettőben vereséget szenvedtek azok, akiknek Orbán Viktor nemcsak politikai, de pénzbeli támogatást is adott, akiket fontos szövetségesének tekintett, és akik maguk is szövetségesüknek tekintették Orbánt.

Franciaországban Macron elnököt újjáválasztotta a franciák többsége, nem fenyegeti azonnali veszély az Európai Uniót. Szlovéniában a politikai újonc Robert Golub frissen létrejött pártjával legyőzte Janez Janšát. Nem arról van szó, hogy „az ellenzék” legyőzte volna „a kormánypártot”, hiszen Janša egy több pártból álló koalíció miniszterelnöke volt, amelynek a ciklus közben vette át kormányon kívülről a vezetését, amikor az előző választást követően alakult több párti koalíció felbomlott.

Azt mondja egy jobboldali „elemző”, hogy a szlovéniai választás azt mutatja, hogy le lehet győzni a kormánypártot, csak új ellenzéki politikai erőre van szükség. Ez csacsiság. Franciaországban a demokratikus oldal régi (egyébként nem annyira régi) vezetője, Szlovéniában a demokratikus oldal új vezetője azért győzhette le Orbán egy-egy szövetségesét, mert mindkét országban demokratikus választás volt.

Ez Franciaországban nyilvánvaló, mert ott egy szélsőjobboldali, EU-ellenes párt ellenzékből próbálja megszerezni a politikai főhatalmat. Szlovéniában Orbán szövetségese ugyan kormányon volt – immár másodszor –, de egyik miniszterelnöksége során sem tudta felszámolni a liberális demokráciát, nem tudott önkényuralmat építeni, noha tett kezdeti lépéseket ebben az irányban. Ugyanúgy nem, ahogy Szlovákiában Robert Fico, Csehországban Andrej Babiš sem tudott – többé-kevésbé Orbán barátjaként– önkényuralmat építeni, még ha Fico (és az őt felváltó Pellegrini) idején is valamelyest maffiásodott a szlovák állam, és Babišsal szemben megalapozottan merült fel korrupciós vád. Mindkét esetben törekedtek a sajtó, a média egy részének megszerzésére, nem is eredménytelenül.

Mégis, Szlovéniához hasonlóan Szlovákiában és Csehországban is szabad választáson lehetett legyőzni az Orbán-barát korábbi miniszterelnököt.

Babišt is, Ficot is, Janšát is rendszeresen állították párhuzamba Orbánnal, ez azonban tévedés. Ha szerettek volna is, de egyikük sem tudott Orbánhoz hasonlóan önkényuralmi rendszert felépíteni. Egyikük sem volt olyan fékezhetetlenül nacionalista, mint Orbán, egyikük sem állt olyan vehemensen szembe az Európai Unióval, egyikük sem volt Putyin szövetségese. (Csehországban Miloš Zeman köztársasági elnök vonzódott Oroszországhoz, de ő nem volt azonos Babišsal, ha volt is közöttük egyfajta érdekszövetség.) Ami azonban a legfontosabb különbség: pártjaik, a cseh ANO, a szlovák Smer vagy a szlovén SDS nem váltak állampárttá, és nem alakult ki a három országban az állampárttól való függőségeknek az élet minden területét átható rendszere. Ezért is lehettek szabadak és nagyjából tisztességesek is a választások, és ezért nyerhették meg azokat a hivatalban levő miniszterelnökkel és pártjával szemben olyan politikusok, akik korábban ellenzékben voltak.

Nálunk, Magyarországon gyökeresen más a helyzet. Orbán tizenkét évet töltött folyamatosan hatalmon, és ezt a tizenkét évet arra használta fel, hogy leválthatatlanná tegye magát és rendszerét. Nemcsak a választási rendszert alakította át a maga érdekei szerint, nemcsak a médiában épített ki túlsúlyt, de a gazdasági és kulturális életben is maga alá gyűrt elegendő szereplőt ahhoz, hogy a Fidesz állampárttá váljon, és a társadalom széles körét hatotta át a fideszes illetékeseknek való kiszolgáltatottságok rendszere. Ők adják a munkát, ők adják a megrendelést, ők adják a megjelenési lehetőséget és így tovább.

Találóan beszél erről Gőgös Zoltán, az MSZP egykori elnökhelyettese és országgyűlési képviselője: „… a falvakban fogva vannak az emberek. Olyan függőségi rendszerek épültek ki, amelyekben senki, még az ellenzéki szimpatizánsú emberek sem teszik kockára az egzisztenciájukat. És nemcsak a közmunkásokról beszélek, hanem az önkormányzati dolgozókról, az óvónőkről, a tanárokról, az orvosról, meg az ő szüleikről, gyerekeikről, unokáikról. Mindenkit fog a polgármester, akit meg fog a fideszes parlamenti képviselő. Aki nem áll be a sorba, nem jut fejlesztési forráshoz.

Durvább a jelenlegi függőségi rendszer, mint a Kádár-korszak végén volt.”

Ráadásul mindez nemcsak a falvakra nézve igaz, hanem valamilyen mértékben a városokra, egyetemekre, színházakra stb. is.

Ezért nevezi Gőgös illúziónak, hogy az ellenzéki pártoknak most neki kellene indulniuk a vidéknek. Nem hiszem el a választási vereségnek azt a magyarázatát, hogy az ellenzéki pártok nem ismerik a vidéket. Ismerik, jelen is vannak (képviselőjelöltjeik néhány kivételtől eltekintve ott élnek a választókerületben), csak tehetetlenek a Gőgös által leírt függőségi rendszerrel, a Kovách Imre szociológus által évek óta hangsúlyozott kiszolgáltatottsággal szemben.

Mégis, sok ellenzéki politikus, „elemző” és újságíró ma is úgy beszél az ellenzéki politika jövőjéről, lehetőségeiről, mintha demokráciában élnénk.

Holott nem így van, jól megszervezett önkényuralmi rendszerben élünk. Ezért írtam az ÉS-ben és mondtam Bolgár Györgynek a Klubrádióban, hogy a demokrácia híveinek nem a következő választásban kell most és a következő években gondolkodniuk, hanem az Orbán-rendszerrel szembeni szellemi–politikai alternatíva lépésről-lépésre történő felépítésében.

Demokráciában a kormány ellenfele az ellenzék, önkényuralomban a hatalmon levők ellenfele az ellenállási mozgalom, más szóval szabadságmozgalom. Amilyen a lengyel Szolidaritás vagy a csehszlovák Charta 77 volt. A szabadságmozgalomnak persze lehet, és kell is legyen parlamenti szárnya, de annak a szabadságmozgalom részeként kell működnie.

Az effajta önkényuralmakat az általuk szervezett választáson nem lehet „leváltani”, vagyis megdönteni. Akkor buknak, ha valamilyen belső vagy külső megrázkódtatás megrendíti őket, válságba kerülnek. Akkor kényszerülnek tárgyalni az ellenállási mozgalom vezetőivel a békés átmenetről a demokráciába, és állapodnak meg arról, hogy milyen választójogi szabályok alapján, milyen médiakörnyezetben kerüljön sor a választásra. Erre a valamikori helyzetre kell a demokrácia magyarországi híveinek időben felkészülniük.

Miért jön létre a szingapúri csúcstalálkozó?

Eugenia S. Lee

-

2018-05-20

0

Miért jön létre a szingapúri csúcstalálkozó?

Válasz Eörsi Mátyás Facebookon írt jegyzetére.

Eörsi Mátyás azt írja, hogy amiért szerinte nem fog létrejönni az a bizonyos találka Kim Dzsong Un és Trump között, az az, hogy Kim nem hajlandó lemondani az atomfegyvereiről.

Idézem.

„Vajon miért mondana le Kim Dzsong Un a nukleáris fegyverekről? Talán azért, mert akkor megszűnik az embargó, kapnak némi segélyt is, ettől növekedik az életszínvonal, és …. És? Vajon hihet-e Kim Dzsong Un abban, hogy az elnyomás csökken, az életszínvonal nő, és cserébe az észak-koreaiak nagyvonalúan elfeledkeznek az elmúlt évtizedek horrorjáról?

Próbálja meg, – tudom, nem könnyű –, nyájas olvasó Kim Dzsong Un helyébe képzelni magát: Ön vajon elhinné, hogy az életszínvonal javulásával megvásárolhatja az észak-koreaiak és a nemzetközi közösség jóindulatát? Dehogy. Ön is, nyájas olvasó, arra a következtetésre jutna, hogy Ön csak úgy tudja megérni a nyugdíjas kort, ha fenntartja a terrort, aminek pedig feltétele, hogy Ön az egész világgal szemben álló hősként tetszeleghessen. Az egész világ azonban csak és kizárólag akkor fog Önnel foglalkozni, ha Ön atomfegyverrel fenyegeti az Önt körülvevő világot, ahogy ez pompásan működött már nagypapa (Kim Ir Szen), a kedves édesapa (Kim Dzsongil) és már az Ön uralkodása alatt is.”

Ezzel szemben én azt gondolom, hogy amennyiben Kim lemond az atomfegyverkezésről, megszűnik az embargó valóban, azonban nem némi segélyt kap, hanem

három ország áll sorba egymást lökdösve,

hogy infrastruktúrát, pénzt, hatalmon maradási garanciákat, befektetéseket, munkahelyek százezreit, hatalmas életszínvonal-emelést hajtson végre a Koreai-félsziget északi részén. Ezek egyike természetesen Dél-Korea, amely már komoly közgazdasági számításokat végez befektetés és haszon terén, a másik Kína, aki a megszelídült Kimmel már ezer örömmel működik együtt, a harmadik az USA, amelyiket az első kettő nem látja szívesen, így valószínűleg kénytelenek lesznek megelégedni a pénzosztás nemes feladatával, beruházásokat Dél-Korea és Kína fog végrehajtani, nem beszélve Putyin Oroszországáról, amely alig várja, hogy némi vezetékes gázzal és olajjal szolgálhassa ki Dél-Korea hatalmas nehéziparát és egyéb igényeit a fekete aranyra.

Az észak-koreaiak nagyvonalúan el fognak felejtkezni az elmúlt évtizedek terrorjáról.

Hogy miért? Mert ez itt Ázsia, az emberek másképp gondolkoznak, mint mondjuk Európában, bár én úgy látom, hogy például Magyarországon nem csupán elfelejtkeztek a szocializmusnak becézett rendszer terrorjáról, de nem kevesen vannak, akik a mait bármikor szó nélkül felcserélnék arra, pláne ha ez alatt a Kádár-rendszer féle soft verziót értjük.

Észak-Korea első kommunista vezetője, a nagypapa Kim Ir Szen volt. Ő a japán megszállás alatt hős volt, nevét ma is tisztelet övezi mindkét Koreában. Akkoriban nem ő volt az egyetlen, aki hitt a kommunizmus megvalósíthatóságában. Tekintsünk el attól, hogy valójában Kína, Oroszország és Amerika osztotta ketté a félszigetet érdekeiknek megfelelően, beszéljünk csupán a koreaiakról. Kim nagypapa megpróbálta, bele is futott hamarosan az emberi természetbe, csak erőszakkal sikerült a rendszerét fenn tartani.

Messze a legkárosabb figura azonban az apuka, Kim Dzsong Il volt, aki egy szadista, hedonista agresszorként élt és halt meg, az ő idejében történtek valóban súlyos kegyetlenkedések Észak-Koreában.

Halála után

senki sem számított arra, hogy örököse Kim Dzsong Un lesz,

legkevésbé a Svájcban nevelkedett fiatalember. De a parancs az parancs, elmentek érte, hazahozták, és várták, vajon hány napot él meg. A fiú okosabbnak bizonyult, mint azt bárki remélte volna, bár kezdetben csak a közvetlen rokonai tudták megmenteni az ellene elkövetett belső merényletektől, de hamar kiismerte magát, ölt, hogy ő életben maradjon, a belső ellenségeit egytől egyig megölette. Tudatosan hízlalták a nagypapa képére, tudatos a ruha és a hajviselet is, felidézendő a tisztelt nagyapát, és elfelejtendő a romlott apukát.

Koreában nem szükséges fenntartani a terrort ahhoz, hogy valaki tisztelt vezető maradhasson, sőt, a déli példa azt mutatja, hogy minél erősebb a terror, annál erősebb az ellenállás is. Amennyiben Kim képes úgy előadni az atomfegyverek megsemmisítését, mint nemes cselekedetet a népért, annak gazdagságáért, még az unokája nevét is arannyal vésik majd a szokásos fekete gránitba, ez itt így működik.

Dél-Korea hosszú évtizedekig boldogan élt valódi demokrácia hiányában, egyre gazdagodva.

Ellenállást mindig az agresszió, a katonai erőszak váltott ki, de az nagyon. Épp tegnap emlékeztünk a kvángdzsui diáklázadás 660 áldozatára, de említhetnék sokakat, akik éhen haltak az éhségsztrájkban, felgyújtották magukat a parlament előtt vagy valamilyen köztéren, reagáltak a terrorra. Mellékszál, hogy közben kivívták a demokráciát, de pusztán ezért nem tett volna senki kárt magában.

A nyugati típusú demokrácia nem olyas valami itt, amiért az ember megöli magát. Tessék körülnézni Kínában. Ott demokrácia van? Nincs. Ám az emberek gazdagodnak, szabadon utazhatnak, szabadon költhetnek, az ideológia elveszett menet közben, Hszi Csin-ping örökös párttitkár lett, de ez nem hat meg senkit, ott mindig is császárok uralkodtak, Kína, köszöni szépen jól van, védik az állatokat, az emberek jogait, harcolnak a környezetszennyezés és a korrupció ellen, mindezt az általunk oly nagyra értékelt demokrácia hiányában.

Véleményem szerint hosszú távon

Kim Dzsong Unnak nem célja, hogy az egész világ vele foglalkozzon, épp elég neki, ha otthon tisztelik és külföldön is elismerik.

Márpedig Trump ezt ígérte, a roppant dühös John Boltonra. Természetesen jön majd másik elnök Trump után. És? Ha addigra Észak-Korea egy állam lesz a többiből, ahol nincs kőolaj, tehát érdekszférán kívül esik, nincs atomfegyvere, tehát érdektelen ilyen szempontból is, fejlődik Dél és Kína szárnyai alatt, ugyan ki támadná vagy ölné meg, és miért? Pontosan olyan figura lehet belőle, mint Pák Dzsong Hi elnök volt délen, de neki még a fejlövéstől sem kell tartania.

Sem Iránnal, sem Ukrajnával nem hasonlítható össze Kim és Észak-Korea helyzete. Dél- Korea alig valamivel nagyobb, mint Magyarország. Gazdag kis ország, jól működő demokráciával, közel ötvenmillió lakossal, egyike a sok ázsiai kis tigrisnek. Ha visszakapja a másik felét, akkor sem lesz komoly ellenfele senkinek, legfeljebb Japánnak, de Japánt valójában senki sem kedveli, így a nemzetközi érdekképviseletük is kissé hiányos mostanság.

Kína mindig is a nagy testvér volt ezen a vidéken,

Amerika itt idegen,

nem tud, és úgy tűnik már nem is érdeke, hogy beilleszkedjen. Ha leszereli a háborús gócot és valódi béke alakul ki a Koreai-félszigeten, az bőven elegendő Trump Nobel-díjához, alig hiszem, hogy Kimnek ilyen vágyai lennének, lévén diktátor, és megölette a fél vezérkarát, függetlenül attól, hogy miért. Mun dél-koreai elnök is nagyvonalúan lemondott az elismerésről, pedig ha összejön a béke, az majdhogynem teljes egészében az ő érdeme lesz.

Az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke pedig egy teljesen atomfegyver-mentes, prosperáló félsziget egyik vezetőjét, vagy annak országát ugyan miért támadná meg? Mert Kína mellett fekszik? Ilyen a világ, majd Kína cserébe visszafogja magát a külkereskedelemben egy kicsit, vagy még azt sem.

A dicsőség mindenképp Trump elnöké és Amerikáé lesz, itt valóban béke lesz, az északiak lassan betagozódnak közénk, Kína visszakapja a nagy testvér szerepet, ami ellen Délnek sincs kifogása, velük jobban boldogulnak, mint Amerikával, és happy end.

A szerző Dél-Koreában él.

Hatásköri listán

Bauer Tamás

-

2021-05-03

0

Igaza van kiváló kollégámnak, Csaba Lászlónak, amikor azt üdvözli Orbán Viktor péntek reggeli rádió ”interjújában”, hogy őszintén beszélt.

Merthogy a következőket mondta az egyetemek kiszervezéséről:

„… a baloldal egy internacionalista képződmény Magyarországon. Az egyetemek meg nemzeti intézmények, tehát a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra letéteményesei az egyetemek. És mi nem is akarjuk, hogy ezek valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményeké váljanak. Persze nekik be kell illeszkedniük a nemzetközi térbe, ott kell versenyezni, de nekik magyar intézményként kell majd versenyezniük. És értelemszerűen, amikor majd ezeket az alapítványokat felállítjuk, és felkérjük a kurátorokat, akkor

olyan embereket fogunk majd oda fölkérni – ez Palkovics miniszter úrnak a tisztje –, akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel.

És ezért én nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy internacionalista, globalista szemléletű ember. Mert akkor az egyetemeket is ebbe az irányba vinnék el. Tehát

nagyon helyes és jó, hogy éppen most, amikor nemzeti kormányunk van, pontosan most állítjuk hosszú távon is egy kiszámítható pályára az egyetemeinket, mert ezek így megmaradnak a nemzeti érdek és a nemzeti gondolat körében.”

Nem egyszerűen azt ismerte el Orbán ebben a nyilatkozatban, hogy az egyetemi „modellváltás” nem a felsőoktatás jobb teljesítményét, rugalmasabb működését célozza, noha persze az ilyen mellébeszélést is elismételte. Más a cél. Orbán a közhiedelemmel ellentétben nemcsak rövid távon, a következő választás megnyerésében gondolkodik. Nem, neki mindig

a hosszútávú cél lebeg a szeme előtt, az, hogy Magyarországot tartósan az új keresztény-nemzeti kurzus országává tegye.

A közoktatásban, illetve az ő törvényének szóhasználata szerint köznevelésben már régóta az ifjúság keresztény-nemzeti szellemű nevelése a cél, erre irányul a nemzeti alaptanterv, a tankönyvmonopólium, az iskolák kormány alá vonása és KLIKK-esítése. A felsőoktatás eddigi átalakítása is már hasonló célokat szolgált a kancellárokkal, a rektorok kiválasztásának kormányhoz vonásában (ahogy még Balog miniszter döntött az egyetem szenátusával szemben például olyan rektor kinevezéséről Debrecenben, aki azután kész volt díszdoktorrá avatni Vlagyimir Putyint).

Most azonban az egyetemi „modellváltással” továbbmegy, és érvényesíti azt a 2011-ben, az alaptörvény alkotása közben egy osztrák lapnak elmondott szándékát, hogy „megkötöm a következő tíz kormány kezét”.

Amikor ő van kormányon, állítja pályára az egyetemeket, olyan személyek kezébe adva azokat, akik a „nemzeti gondolatot” (ez a Horthy-korból vett szóhasználat önmagában is árulkodó!) érvényesítik ott.

De általánosabb tanulsága is van annak, amit az egyetemek kapcsán elmondott. Noha formálisan Palkovics miniszter választja ki a kuratóriumok tagjait, valójában ő „javasol”, vagyis személyesen ő mondja meg, hogy kit kérjen fel Palkovics. Törheti majd a fejét az „Alkotmánybíróság”, amely maga is Orbán kiválasztottjaiból áll, hogy vajon „alaptörvényszerű-e” a törvényben leírt jogi konstrukció, ez igazából mindegy. Már

azóta, hogy Orbán egy bulgáriai nyaralásából küldött üzenetben közölte a kétharmados többségben levő fideszes képviselőkkel, hogy kit kell köztársasági elnökké választaniuk, tudjuk, hogy bárki is választ, bárki is nevez ki, minden személyi döntést Orbán hoz meg.

A nemzetközi szakirodalomban az oroszból vett szóval nómenklatúrának hívják a pártállamnak azt a működési módját, amit a korábbi magyar pártállamban hatásköri listának neveztek: a személyi döntéseket, bárki is hozza azokat, mindig egy eggyel magasabb szintű pártszerv, országos jelentőségű személyi döntéseknél a Központi Bizottság illetve Politikai Bizottság „javasolja”.

Jelenlegi önkényuralmi rendszerünkben Orbán „javasol”, miként ezt maga is elismerte péntek reggel.

Két dolgot is elmondott rendszeréről. Az egyik tehát az, hogy önkényuralmi rendszerrel állunk szemben, a másik pedig, hogy mi ennek az önkényuralmi rendszernek a politikai irányultsága, ha tetszik lelkülete: a „nemzeti gondolat”, vagyis a Horthy-kor keresztény-nemzeti kurzusának új kiadása. Ebből következik a kor diktatúráival való szövetségkötés, a nyugati demokráciáktól való eltávolodás, a velük való szembefordulás éppúgy, mint országon belül a leválthatatlanság garanciáinak gondos kiépítése. A legfőbb ilyen garancia éppen a hatásköri lista, amelyet Orbán ereje teljes tudatában el is mond.

Vélemény

Elemzik a választási vereség okait a Fideszben. Egyelőre nem dőlt el, hogy mennek tovább a keménykedés és felbomlasztás útján vagy megpróbálnak stílust váltani. Netán jön a „jó rendőr-rossz rendőr”.

Ledönthetetlennek ismert bástyák omlottak le

a budai őskonzervatív körzetek mellett számos kisvárosban is erodálódott a Fidesz többsége,

Több rétegű a baj

a kisvárosokban és a hagyományosan konzervatív környékeken tovább zajlana a Fidesz tradicionális táborának „kimosódása”,

most még hozzák a két és félmillió körüli szavazat jó részét, de társadalmi bázisként egyre kevesebbet érnek.

Merre indulnak?

Ha maradnak ezen a pályán, az egy irányú (zsák)utca.

Bugyuta piszkoskodások és rutinos bomlasztás

És az eddigi kíméletlenség

úgy tűnik, a Fidesz egyelőre nem látja szükségét önkorrekciónak.

Nagy felzúdulást okozott nálunk, hogy Orbán miniszterelnök nem tapsolta meg az Európai Tanács brüsszeli üléstermébe bevonuló Zelenszkijt, és a kormány- és államfők közös fotóján is úgy állt a többiek között, mint aki idegenként odacseppent, és nem érti, hogy miért.

Koránál fogva ő sem tudja, és azok sem, akik a közleményeit szövegezik, hogy mit jelentett hetven-nyolcvan évvel ezelőtt a „béketábor” kifejezés. Hazugságot jelentett akkor is, a készülődést az újabb háborúra.

A napirend előtti hozzászólások központi témája ugyanaz volt ma az Országgyűlésben, mint amiről én is írogatok itt: az Orbán-kormány járvány elleni védekezése, illetve oltási politikája.

Elképzelhető-e Magyarországon is olyasmi mint a Capitolium ostroma volt Washingtonban azt követően, hogy Donald Trump elveszítette a választásokat?

Mire alapozhatja véleményét a biztonságpolitikai szakértő?

Két országban is parlamenti választást tartottak a hét végén, és mindkettőben vereséget szenvedtek azok, akiknek Orbán Viktor nemcsak politikai, de pénzbeli támogatást is adott, akiket fontos szövetségesének tekintett, és akik maguk is szövetségesüknek tekintették Orbánt.

három ország áll sorba egymást lökdösve,

Az észak-koreaiak nagyvonalúan el fognak felejtkezni az elmúlt évtizedek terrorjáról.

senki sem számított arra, hogy örököse Kim Dzsong Un lesz,

Dél-Korea hosszú évtizedekig boldogan élt valódi demokrácia hiányában, egyre gazdagodva.

Kim Dzsong Unnak nem célja, hogy az egész világ vele foglalkozzon, épp elég neki, ha otthon tisztelik és külföldön is elismerik.

Amerika itt idegen,

Igaza van kiváló kollégámnak, Csaba Lászlónak, amikor azt üdvözli Orbán Viktor péntek reggeli rádió ”interjújában”, hogy őszintén beszélt.

Merthogy a következőket mondta az egyetemek kiszervezéséről:

nagyon helyes és jó, hogy éppen most, amikor nemzeti kormányunk van, pontosan most állítjuk hosszú távon is egy kiszámítható pályára az egyetemeinket, mert ezek így megmaradnak a nemzeti érdek és a nemzeti gondolat körében.”

Most azonban az egyetemi „modellváltással” továbbmegy, és érvényesíti azt a 2011-ben, az alaptörvény alkotása közben egy osztrák lapnak elmondott szándékát, hogy „megkötöm a következő tíz kormány kezét”.

azóta, hogy Orbán egy bulgáriai nyaralásából küldött üzenetben közölte a kétharmados többségben levő fideszes képviselőkkel, hogy kit kell köztársasági elnökké választaniuk, tudjuk, hogy bárki is választ, bárki is nevez ki, minden személyi döntést Orbán hoz meg.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA