Vélemény

Moria és mi

Nálunk sokadik hír a híradókban, jobb országokban az első: leégett a Moria menekülttábor Leszbosz szigetén.

A 2800 főre épített táborban tizenkétezren laktak – eddig. Most nem „lakik” ott senki, semmiféle tető nincs a fejük fölött, a holmijaik is jórészt megsemmisültek. Az elmúlt hónapokban százegynéhány kiskorú, szülő nélkül érkezett menekültet Németország és Luxemburg átvett, néhány más ország megígérte, hogy átvesz.

Most Németország Franciaországgal közösen kezdeményezi, hogy segítsenek Görögországnak, és az erre hajlandó európai országok vegyenek át menekülteket. Német városok, tartományok jelentkeznek, hogy befogadnának Leszboszról menekülteket, de a kormány szeretné elérni, hogy más országok is csatlakozzanak, és ne kizárólag Németország felelőssége legyen a dolog.

Kurz osztrák kancellár viszont azt nyilatkozta a minap – még a Morián pusztító tűzvész előtt – a Neue Zürcher Zeitungnak, hogy nem helyes a menekülteket Európában szétosztani, mert ezzel csak ösztönözzük, hogy további menekülök is elinduljanak, és az embercsempészek áldozataként a Földközi-tengerbe fulladjanak.

Ausztriában azért nem mindenki ért ezzel egyet.

Magyarként persze rögtön az jut az eszembe, hogy a menekültek elutasításának mégis csak Orbán Viktor volt az úttörője, ebben mindenki más, Kurztól a német AfD-ig és az olasz Salviniig őt követte. Dagadhat a keblünk a nemzeti büszkeségtől. A magyar politika pedig – ez a legszörnyűbb – mára ebben egységessé vált. Ausztriában legalább a zöldek (a kormánykoalíción belül) és a szociáldemokraták (ellenzékben) fölvetették, hogy az ország legalább a szülő nélküli kiskorú menekültek elosztásában vegyen részt.

Van-e ellenzéki Magyarországon, akár zöld, akár magát szociáldemokratának tekintő, aki ilyesmit ma szóba merne hozni? Van-e, aki ne azt mondaná, hogy a kerítés marad?

Soron kívül

 A Magyar Olimpiai Bizottság elnökét kérdezi a műsorvezető az Egyenes Beszédben. Egyfelől arról, hogy újra felvetik, hogy Budapest újra pályázzon – ezúttal 2032-re – az olimpiára.

Hogy erről mit gondolok, azt könnyű kitalálni. (A költségek miatt nem kell aggódni, a sportlétesítmények így is, úgy is folyamatosan épülnek, az atlétikai stadion például a fővárosi és kerületi önkormányzat jóváhagyásával.)

A beszélgetés másik témája, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság kérte, hogy az idei tokiói olimpiára készülő versenyzőket, edzőket és szakvezetőket mielőbb oltsák be a koronavírus ellen. A kérés meghallgatásra talált, és több mint nyolcszáz személyt oltanak be, mégpedig a Moderna vakcinával. A műsorvezető ezt helyénvalónak találja, mint ahogy helyénvalónak találja ezt A nap híre című adás műsorvezetője és három ellenzékinek tekinthető részvevője is.

Én nem.

Az olimpiára készülő sportemberek feltehetően fiatal, illetve az edzők és szakvezetők esetében középkorú, egészséges emberek. Ha elkapják a koronavírus-fertőzést, nagy valószínűséggel tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel megy keresztül rajtuk. Az ő beoltásuk miatt később kerül oltásra ugyanennyi idős, valószínűleg krónikus betegségekkel sújtott ember, hiszen az egészségügyiek és az idősotthonokban élők és dolgozók után most ők következnek a – létező vagy nem létező – oltási terv szerint. Ha ők kapják el a fertőzést, akár bele is halhatnak, de ha nem, akkor is súlyos szenvedés vár rájuk, hátralevő életükben küszködhetnek a szövődményekkel.

Az olimpiai részvétel és esetleges siker előbbre való, mint más emberek élete és egészsége?

Hogy Orbán Viktor ezt így gondolja, az magától értetődik, nem lepődöm meg rajta. De hogy az ATV műsorvezetői és az ellenzéki politikusok és ellenzékhez közeli politikai elemzők is így gondolják, azt nem tartom magától értetődőnek.

Még valamit nem értek.

Orbán Viktor saját elmondása szerint a legjobban a kínai vakcinában bízik. Akkor az olimpikonoknak miért a Modernát adják be, miért nem a Sinopharm vakcináját? Vagy miért nem a Szputnyik-V-t, amelyből háromezer adagot már elküldtek Budapestre, eredetileg vizsgálati célból, de a vizsgálatra nem került sor, a nélkül rendelte meg Szijjártó doktor úr az egymillió adagot, és a háromezret alighanem valahol behűtve tárolják. Nekik az nem jó, se a kínai, nekik a legmodernebb, az EU gyógyszerellenőrzésén már átment Moderna vakcina kell?

Tényleg minden élet számít?

Szputnyik V, Sinopharm, AstraZeneca

Négy igazán okos embert kérdeznek hétről-hétre az ATV Öt című műsorában. Sok okos, bár időnként meghökkentő megjegyzést tesznek a mai politikáról, és összességében mindig elgondolkoztatnak. Most azonban – nem először – kifejezetten felbosszantott a négy igazán okos ember. Azzal bosszantottak fel, hogy afölött értetlenkedtek, hogy a kormánypártiak és az ellenzékiek között az orosz és kínai vakcina megítélésében is a párthovatartozás szerint alakultak a frontok. Komolyan háborgott ez a négy igazán okos ember amiatt, hogy az ellenzékiek még mindig ott tartanak, hogy ami nyugati, az jó, ami orosz vagy kínai, az nem jó.

Nem ott tartanak.

Nem arról beszélnek, hogy ami nyugati, az jó, és ami keleti, az elve rossz. Nagyon pontosan fogalmaznak az ellenzékiek: nem helyeslik, hogy Magyarországon olyan vakcinával oltanak, amely nem kapta meg az Európai Gyógyszerhatóság jóváhagyását. És nem azért nem helyeslik ezt, mert a magyar gyógyszerhatóság szakemberei kevésbé lennének felkészülve, mint amszterdami kollégáik. Egészen más okból: azért, mert

az Európai Gyógyszerhatóság szakemberei – ugyanúgy, mint brit vagy amerikai kollégáik – autonóm módon, szakmai lelkiismeretükhöz igazodva hozhatják meg döntéseiket, míg a magyar hatóság szakemberei – hasonlóan orosz vagy kínai kollégáikhoz – nincsenek ebben a helyzetben.

Hogy mi folyik az ügyben Moszkvában vagy Pekingben, azt nem tudjuk, de hogy mi folyik Budapesten, azt tudjuk. Az orosz vakcinával kapcsolatban Orbán Viktor és Szijjártó Péter üzente meg egy keddi napon a magyar hatóságnak: mire Szijjártó pénteken Moszkvában aláírná a megállapodást a Szputnyik V szállításáról, legyen meg a jóváhagyás.

Ha igazak a hírek, a felkért külső szakértők egy része nem adta nevét a jóváhagyó döntéshez.

A kínai vakcinával kapcsolatban az Orbán-kormány még egyszerűbbé tette a helyzetet: Szijjártó Péter kezébe adta a „szakmai” döntést. Rendeletet hozott arról, hogy ha Szijjártó megállapítja, hogy három országban legalább egymillió embert beoltottak már egy vakcinával, és a három között van egy EU-tag vagy „tagjelölt” (azért kellett ezt betenni, mert tag nincs, de Szerbia ilyen tagjelöltként megfelelt a célnak), akkor a magyar hatóság a vakcina vizsgálata nélkül megadja az engedélyt. Így, kijelentő módban, ami a jogszabályok nyelvén kötelezettséget ír elő. Ez a baj a kínai és orosz vakcinával, és nem az, hogy orosz illetve kínai. Nem az, hogy

földrajzi értelemben keleti vakcinák, hanem hogy politikai értelemben keletiek: olyan önkényuralmi rendszerek kínálják azokat, ahol nem létezik független gyógyszerhatóság.

Ugyanúgy nem létezik, ahogy független bíróság vagy független média sem. Lehetséges volna, hogy ennyire okos emberek, mint az Öt szereplői, nem értik ezt?

A címben azért szerepel a Szputnyik V. és a Sinopharm mellett az Astra Zeneca, mert azzal is történt valami – csak éppen az ellenkezője annak, ami Magyarországon történt a Szputnyik V-vel és Sinopharmmal.

Számos más országhoz hasonlóan hétfőn Németországban is felfüggesztették az Astra Zeneca alkalmazását.

Több országban is vérrögöket vettek észre néhány beoltott személynél: 14 főnél Nagy-Britanniában (14 millió beoltott személyből), 7 főnél Németországban, több százezer beoltottból. Németországban a Paul Ehrlich Intézet, az ottani gyógyszerhatóság javasolta a vakcina használatának felfüggesztését és további vizsgálatát, és a kormány ennek megfelelően döntött. Ez egy időre biztosan lelassítja az országban az oltási kampányt, holott annak ütemével amúgy is elégedetlenek a németek. Mégis

így döntöttek, mert első a biztonság és az oltásba vetett bizalom.

Varju Lászlót azzal szembesítették az ATV-ben, hogy Kálmán Olga, a DK elnökségi tagja orosz vakcinával olttatta be magát, Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke pedig azt mondta el nyilvánosan, hogy ő elfogadja, ha kínai jut neki. Hasonló értelemben nyilatkozott Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is. Én nem látok ellentmondást aközött, hogy a pártok helytelenítik az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott orosz és kínai vakcina alkalmazását, illetve hogy egyes politikusaik készek ezekkel a vakcinákkal beoltatni magukat.

Miért van igaza azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik nem helyeslik a keleti vakcinák alkalmazását?

A Szputnyik V. illetve a Sinopharm az orosz illetve kínai állam politikai fegyvere nemzetközi befolyásának kiterjesztésére. Amennyire ez a nyilvánosságra került adatokból illetve becslésekből tudható, mindkét nagy országban a lakosság kisebb része kapta meg a koronavírus elleni oltást, mint Magyarországon. Mégis mindkét ország sokfelé szállítja vakcináját, és felajánlja az Európai Unió országainak is.

Az Orbán-kormány az Európai Unióval szemben „szabadságharcot” folytató, a keleti önkényuralmakkal barátkozó politikájából következik, hogy már akkor kereste az orosz és kínai vakcinabeszerzés lehetőségeit, amikor még szó sem volt arról, hogy akadozni fog az Unió által megrendelt vakcinák szállítása.

A súlyos járványhelyzetben ma számos további európai országban is hajlanak ezeknek az ajánlatoknak az elfogadására. Szlovákiában még súlyos koalíciós válság is lett a dologból, a két kisebb koalíciós partner Matovič miniszterelnök távozását követeli. Ők ugyanis nem értenek egyet olyan vakcina alkalmazásával, amely nem kapta meg az uniós hatóság jóváhagyását.

Hasonló vita folyik Csehországban is. Szerintem igazuk van azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik kitartanak a korábban képviselt álláspont mellett.

Gyurcsány Ferenc joggal mondta el az Országgyűlésben, hogy az orosz vakcinát előbb-utóbb jóváhagyják majd Amszterdamban, és akkor nem lesz akadálya az alkalmazásának, a kínaival viszont más a helyzet, azt nem is nyújtja be a szállító jóváhagyásra.

Van itt egy olyan további szempont is, amiről senki nem beszél. A koronavírust akkor fogja legyőzni a világ, ha nemcsak Európa és Észak-Amerika, de a harmadik világ lakosságához is eljut az oltás. Ha Európa gazdag országai élnek az orosz és kínai politikai törekvések kínálta lehetőséggel, ezzel más országoktól vonják el a vakcinaszállítmányokat, hogy néhány hónappal előbb érjék el a magas átoltottságot (hiszen néhány hónap múlva itt lesz a Johnson&Johnson és a Curevac vakcinája is), és dinamikusan emelkedik a BioNtech–Pfizer vakcina kínálata). Márpedig ha más országok terhére gyorsítják az oltást Magyarországon, az nem ígér tartós megoldást, hiszen a mai globalizált világban az itt megfékezett vírus visszajön majd hozzánk más világrészekről.
Igaza van tehát azoknak, akik szerint az EU tagországainak saját forrásaikból kell megoldaniuk lakosságuk beoltását. Kormányként, pártként ez a felelős álláspont. Ugyanakkor nem kifogásolható, ha adottságnak tekintve a kormány eljárását, magánemberként ki-ki beoltatja magát azzal, amit az állami egészségügy felkínál neki.

Mint ahogy az sem, ha valaki ragaszkodik az Európai Gyógyszerhatóság által jóváhagyott vakcinához, és kész néhány hónapot várni arra.

Kár volt

Amikor az unokám oltást kap, pontosan tudja, hogy utána kap egy szép matricát a doktor bácsitól. Így csinálja minden okos doktor bácsi. Egy kisgyereknek nem kell tudnia, hogy érdemes vállalni a fájdalmas szúrást. Egy kisgyereknek nem. Egy felnőtt embernek viszont igen.

Ha egy kormány, vagy akár egy ellenzéki politikus felnőttnek tekinti, felnőttként kezeli az ország polgárait, akkor nem juthat eszébe, hogy bármiképpen megjutalmazza a felnőtt embereket azért, hogy hagyják magukat beoltani. Tudom, az Orbán vagy Trump féle politikusok nem tekintik felnőttnek a választókat, és mindenféle zöldséggel etetik őket. A demokrata politikusok ezt nem tehetik. Az oltás elsősorban magának az egyénnek érdeke, de a társadalom egészének is. Felnőtt embert százezer forintos jutalommal ösztönözni arra, hogy oltassa be magát, képtelen gondolat.

Van rá pénz, mondja Fekete-Győr András, és arra hivatkozik, hogy mennyit költ a kormány a Belgrád-Budapest vasútvonalra, és hogy mennyi pénzt kapunk az Uniótól az újjáépítési program keretében. A „van rá pénz” mondatot nap, mint nap halljuk ellenzéki politikus barátainktól, amikor különféle követeléseiket a kormánnyal szemben előadják.

Akármennyi pénzt szór el a kormány helytelen célokra, ez nem érv arra, hogy felelős politikusnak ne kelljen minden forint javasolt elköltésével kapcsolatban megvizsgálnia: tényleg helyes-e ennek a költésnek az érdekében adót szedni, hitelt felvenni. Mert amit az Unió az újjáépítési program keretében úgymond ingyen ad nekünk, azt is valahol valaki befizeti adóban, illetve felvesz rá hitelt, amit vissza kell fizetni valahol valaki adójából. A pénzteremtés akkor és annyiban nem jár kockázattal, ha vannak kihasználatlan és ugyanakkor piacképes termékeket gyártó kapacitások a gazdaságban, amelyeket a pénzteremtő hitelekkel kihasználhatóvá tesznek. De ha a pénzteremtés túllép ezen a mértéken, akkor baj lesz belőle.

Azt hallom politikusoktól, hogy megdőlt az a korábbi közgazdasági hiedelem, hogy nincs ingyenleves. A jegybankok teremthetnek pénzt, amit el lehet költeni. Igen, de utána azt valahol valakinek vissza kell fizetni. A meggondolatlan hitelpénz-kibocsátásból lett a 2008-as pénzügyi világválság. A pénzteremtésnek van kockázata, és csak akkor nem okoz bajt, ha elég gyors gazdasági növekedés biztosít fedezetet a bővülő hitelkibocsátásra.

Az is hamis érv, hogy az ajándékpénzt majd elköltik, és abból is fogyasztás lesz, és az termelést és foglalkoztatást generál. Ez vagy így lesz, vagy nem. Ha például külföldön költik el az ajándékpénzt, akkor a mi országunkban nem generál termelést és foglalkoztatást.

Ne legyen félreértés: amikor a legtöbb európai ország átvállalja a járvány miatt leállásra kényszerülő vállalkozások bérkifizetéseinek 70-80 százalékát, akkor helyesen jár el, és az Orbán-kormány helytelenül teszi, hogy nem csinálja ezt. Ez is pénzkibocsátás adósságból, amit a jelenlegi különleges helyzet indokol.

Fekete-Győr ötlete azonban más. Nem munkahelyek átmentését szolgálja, mint a Kurzarbeit-típusú bérátvállalás, hanem az oltás elfogadásának jutalmazását. Hangzatos ötlet, de helytelen. Lejáratja a Momentumot és magát Fekete-Győrt. Kár volt. Sokan sokat várunk a Momentumtól, kár szertefoszlatni a reményeinket.

Orbán veszélyben

Orbán Viktor miniszterelnöknek kamerák előtt adták be a koronavírus elleni védőoltást, saját elmondása szerint a kínai Sinopharm vakcinát. Aggódnunk kell a miniszterelnök egészségéért. Már korábban is jöttek olyan hírek, hogy ahol – Kínán kívül – a Sinopharm vakcinával oltottak be százezreket, ott szükségét látták harmadszor is beoltani az érintetteket, mert a kétszeri oltással nem jött létre a védettség.

Most a kínai járványügyi hatóság vezetője ismerte el, hogy „a vakcinák kombinálásán gondolkoznak, de megfontolják azt is, hogy esetleg a dózisok sorrendjén változtassanak. Vagyis módosítanának a dózisok mennyiségén és számán, valamint a beadásuk közötti időközön is.

Gao Fu azt mondta, vizsgálják, hogyan oldják meg azt a problémát, miszerint „a meglévő vakcinák hatékonysága nem magas”. ”A kínai járványügyi központ vezetője elismerte, hogy van mit javítani a vakcináik hatékonyságán.) Egy szakértő azt tanácsolja a tévében, hogy a Sinopharm vakcinával beoltottaknál két-három héttel a második oltás után végezzenek antitest-vizsgálatot, majd ezt néhány héttel később ismételjék meg.

Alighanem Orbán miniszterelnöknek is szól a tanács. Esetleg nálunk is célszerű harmadik oltást is alkalmazni azoknál, akiket a Sinopharm vakcinával oltottak be. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az a sok százezer magyar, akit a Sinopharm vakcinával oltottak be, védettnek gondolja magát a vírussal szemben, még védettségi igazolványt is kapott erről az Orbán-kormánytól, valójában nincs biztosan védve a vírus újabb támadásaival szemben, nem is beszélve az újabb mutánsokról.

A Sinopharm vakcinát ugyanis anélkül kellett formálisan engedélyeznie a magyar gyógyszerhatóságnak, hogy megvizsgálhatta volna: rendelettel írta elő neki az Orbán-kormány, hogy ha egyszer egymillió embert valahol a világon már beoltottak vele, engedélyezze a magyarországi alkalmazását. Anélkül, hogy tudnánk arról, hogy milyen eredményeket kaptak a vakcina kipróbálásának harmadik, tömeges fázisában.

Nincsenek erre vonatkozó megnyugtató adatok a Szputnyik-V vakcináról sem. Miután Igor Matovič korábbi szlovák miniszterelnök megrendelésére 200 ezer adagot szállítottak Szlovákiába (Matovič maga fogadta a szállítmányt a kassai repülőtéren, ahogy Orbántól látta), a szlovák gyógyszerhatóság is elkezdte a vakcina vizsgálatát, de nem kapta meg Oroszországtól a szükséges dokumentációt a harmadik fázis eredményeiről. A szlovák kormány erre a magyar kormánytól kért segítséget, de kiderült, hogy ilyen dokumentációval a magyar fél sem rendelkezik. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a Szputnyik vakcinát vissza fogják szállítani Szlovákiából Oroszországba.

Az európai gyógyszerhatóság vizsgálja, hogy alkalmazható-e a vakcina az Unió országaiban, hiszen Németországban és Ausztriában is szeretnék azt alkalmazni, de egyelőre nem tartja kielégítőnek a kapott információt.

A Fidesz kampányt folytat az ellenzékkel, elsősorban a DK-val szemben, oltásellenességgel vádolja őket, amiért helytelenítették az európai gyógyszerhatóság jóváhagyásával nem rendelkező orosz és kínai vakcinát alkalmazását. Sőt, egyre többen ismerik el az egyébként az Orbán-rendszert bírálók közül, hogy jó döntés volt az orosz és kínai vakcina behozatala. Somogyi Zoltán arra hivatkozott Bolgár Györggyel beszélgetve a Klubrádióban, hogy az Astra-Zenecával kapcsolatban felmerültek problémák, az orosz és kínai vakcinával viszont nem tudunk ilyenről.

Vajon komolyan gondolja, hogy ha a mai Oroszországban vagy különösen Kínában problémák merülnek fel az ott kifejlesztett vakcina alkalmazásával, arról tudomást szerezhet a külvilág, vagy akár az ottani nyilvánosság?

Sokan voltak és vannak az ismerőseim között, akik sokáig gondolkoztak, hogy elfogadják-e az oltást a felajánlott orosz vagy kínai vakcinával. Ki-ki maga döntött így vagy úgy. Azt kellett mérlegelniük, hogy a független hatóság jóváhagyása nélküli vakcina felvétele vagy az oltás bizonytalan ideig tartó halasztása jelent-e nagyobb kockázatot.

Belátom: hasonló dilemma elé kerültek a kormányok is – a magyar is, a szlovák is, a cseh is, az osztrák is és a német is –, hogy melyik a nagyobb kockázat, a szükséges dokumentáció nélkül alkalmazni valamely vakcinát, vagy várni az európai gyógyszerhatóság által alkalmazott vakcinára.

Semmiképpen sem elfogadható azonban, hogy a Fidesz oltásellenességgel vádolja a DK-t és más ellenzéki politikusokat, amiért figyelmeztettek az európai gyógyszerhatóság jóváhagyása nélküli vakcinák alkalmazásának kockázatára. Továbbra sem értek egyet azokkal, akik fenntartás nélkül jó döntésnek tartják az Orbán-kormány orosz és kínai vakcinák alkalmazására irányuló döntését.

Jakab Péter, az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje?

Ha nem tévedek, már a harmadik közvéleménykutató – ezúttal a Medián – állapítja meg, hogy az öt bejelentett illetve várható ellenzéki miniszterelnök-jelölt közül ma Jakab Péternek legnagyobb a támogatottsága az ellenzéki választók (a Medián meghatározásával: kormányváltást akaró választók) között.

Persze, a DK még nem jelentette be hivatalosan Dobrev Klára jelöltségét, Karácsony Gergely pedig talán még nem is döntötte el, hogy elinduljon-e. Ha ők ketten is elindítják kampányukat, még változhat a helyzet. Mindamellett jelenleg ezt mutatják a kutatások, és a baloldali és liberális választóknak szembe kell nézniük azzal, hogy egy Jakab Péter vezette listára kell szavazniuk.

Baj ez? Épp most hallom a Klubrádióban, hogy valamennyi jelölt,  köztük Jakab is jobb, mint Orbán Viktor. Biztosan jobb?

Annyiban biztosan, hogy a hatpárti szövetség győzelme a Fidesszel szemben azt jelentené, hogy megbukik Orbán Viktor önkényuralmi rendszere. Legalábbis kérdésessé válik, hogy folytatható-e a közpénzek elsajátításának mindannyiunkat felháborító évtizedes gyakorlata. A győztesek Jakab vezetésével kísérletet tennének a többpárti demokrácia, a sajtószabadság helyreállítására, az oligarchia-rendszer felszámolására.

Van azonban a dolognak másik oldala is.

Jakab Péter a számára nagy népszerűséget hozó parlamenti beszédekben az Orbán-rendszert és személy szerint Orbán miniszterelnököt támadja élesen.

Hangsúlyosan és plasztikusan beszél a fideszes csúcselit gazdagsága, a gazdagságot fitogtató életvitele és az elszegényedő tömegek helyzete közötti kontrasztról. Arról viszont, hogy milyennek képzeli az Orbán utáni Magyarországot, egyetlen szót sem szól.

Viszonylag ritkán egy-egy sajtótájékoztatón mond egy-egy mondatot vagy interjúkban ad egy-egy választ, amelyből erről is megtudhatunk fontos dolgokat.

Amikor a hat szövetkező párt elnökei néhány hónapja sajtótájékoztatón ismertették majdani közös kormányzásuk alapelveit, megosztva egymás között a különböző témákat,

Jakab – elsőként beszélve – azzal kezdte, hogy az új kormány majd tizenötmillió magyar kormánya lesz.

Vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány „nemzetpolitikáját”, a magyar kisebbségek ügyének a nyugati demokráciákétól eltérő, a magyar állam fennhatóságát a határon túl élőkre kiterjesztő kezelését.

Amikor Jakabot egyes jobbikos politikusoknak a melegekkel szembeni kijelentéseiről kérdezték, Jakab válasza az volt, hogy a megélhetését nehezen biztosító vidéki embereknek nem az a fontos, hogy lehessen Budapesten szivárványszínű zászló alatt felvonulni.

A Momentum előválasztási programjának a családdal kapcsolatos állításaira válaszul azt nyilatkozta, hogy nem tudja elképzelni, hogy „egy gyereknek három apja legyen”. A mondat persze a hármas számmal karakíroz, de Jakab ezzel a mondattal azt üzeni:

ugyanúgy nem fogadja el családként a meleg párok együttélését gyerekekkel, mint a Fidesz, vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány homofób politikáját.

Amióta a menekültkérdés a magyar politika egyik központi kérdése, a Jobbik sosem azért tett szemrehányást az Orbán-kormánynak, hogy embertelenül bánik a menedékkérőkkel, hanem azért, hogy egyeseket – köztük a letelepedési kötvények vásárlóit – egyáltalán beengedi az országba.

A Jobbik – személy szerint Jakab is – megszavazta azt az alaptörvény-módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a magyar állam semmibe vegye a nemzetközi menekültügyi szabályokat (és amely a hajléktalanokkal szembeni embertelen bánásmódot is „alkotmányossá” tette).

Egy Jakab vezette kormány eszerint az Orbán-kormány menekültpolitikáját folytatná, továbbra is blokkolná az EU közös menekültpolitikáját.

Nem folytatom. Említhetném még, hogy a Jobbik vezető gazdaságpolitikusa nem híve az euró bevezetésének, és ugyanazt a multiellenes, bankellenes álláspontot ismételgeti felszólalásaiban, mint amit ellenzékben a Fidesz hangoztatott, és ami mai kormányzásában is megjelenik, de ezekről Jakabot még nem kérdezték, s ő nem nyilatkozott róluk.

Annyit azonban hozzá kell tennem az elmondottakhoz, hogy miközben a Jobbik újabban hitet tesz az Európai Unió mellett, a felsorolt állásfoglalások azt mutatják, hogy az európai normákat Jakab nem tekinti követendőnek.

Ha tehát Jakab Péter lenne a hatpárti szövetség közös miniszterelnök-jelöltje, az azt jelentené, hogy a magyar politikában nincs már olyan politikai erő – Jakab mögé állva immár a „legeurópaibb párt” sem –, amely magáénak tekinti a jogegyenlőségnek, az emberi jogok tiszteletének, az államok közötti kapcsolatoknak a nyugati világban a második világháború óta érvényesnek tekintett normáit, vagyis Magyarország Orbán után is szemben állna a nyugati liberális demokráciák világával.

Eddig legalább az Orbánnal szembenálló ellenzék egy része kitartott a magyar progresszió hagyományai, a köztársasági elvek, a nyugati orientáció mellett, ha azonban a Jobbik elvei határozzák meg a hatpárti szövetség politikai irányát – és Jakab miniszterelnök-jelöltsége ezt jelentené –, akkor ez is megszűnik.

Ebből a szempontból – a demokratikus, nyugatias politikai alternatíva eltűnése miatt – már nem mondható, hogy Jakab miniszterelnöksége jobb lenne Orbán uralmánál.

Nem csak egy egyetem távozik a CEU-val

A Közép-európai Egyetem (CEU) az egyetemem, és most mindörökre elvész – írja hosszú cikkében a transindex.ro-n Labanino Rafael. Szerinte az elmúlt nyolc évben a hazája fokozatosan tűnt el. Az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.

Én a CEU-t tekintem az egyetememnek. Ott voltam egyetemista – áll a magyar nyelvű romániai portálon megjelent írásban. Számára a CEU-n új világ, új szerzők, új távlatok tárultak fel. „A CEU-n egy nemzetközi, multikulturális, interdiszciplináris, soknyelvű közegben éltem, olyan nézőpontokat, tapasztalatokat szereztem, olyan beszélgetéseket folytattam, amikre a CEU nélkül soha nem lett volna lehetőségem” – írja Labanino Rafael.

Következtetése lesújtó:

ilyen minőségű, ilyen távlatú intézménynek, ilyen sokszínű, toleráns közösségnek nincs helye Orbán Magyarországán.

Visszaemlékszik a rendszerváltás idejére, amikor szüleink úgy hitték, hogy nem kell soha senkinek elmenekülnie, nem törnek meg, kárhoztatnak tétlenségre, boldogtalanságra, árulásra senkit. Vége az áporodott szagú diktatúráknak, nem kell többé hősnek lennie ahhoz senkinek, hogy egyenes derékkal élhessen. Kelet-Közép-Európa népei végre élhetnek azzal a lehetőséggel, amit elszalasztottak a birodalmak felbomlásával járó I. világháború után.

Az elmúlt 28 év mérlege természetesen nem fekete-fehér, de sok örömre nincs okunk. Már 1990-ben is úgy volt, hogy egy Václav Havelre, Göncz Árpádra, Antall Józsefre vagy Lech Wałęsára jutott egy Vladimír Mečiar, egy Jan Olszewski, egy Csurka István vagy egy Ion Iliescu. A volt Jugoszlávia gyilkos háborúba és népirtásokba süllyedt. Mégis, a 2000-es évek elején-közepén úgy tűnt, hogy a rendszerváltások talán tényleg beválthatják ígéretüket.

Most úgy látszik, nem így történt. Az EU-tagságnak köszönhetően az egyéni menekülési út sosem volt ilyen könnyű, magyarok százezrei, románok vagy lengyelek milliói mentek el már és mennek el folyamatosan.

A szerző úgy érzi, hogy az elmúlt nyolc évben hazája fokozatosan tűnt el, az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.

„A Fidesz fokozatosan számol fel mindent, ami nekem fontos, ami nekem a hazámat jelentette”

– írja: újságokat, színházakat, iskolákat, egyetemeket, klubokat, egyesületeket, alapítványokat, szobrokat, és az ezek teremtette közösségeket.

„Orbánék a fél országot kirekesztik a nemzetből.”

Az egykori CEU-hallgató úgy gondolja, hogy az egyetem Bécsben még akár jobbá is válhat, de mégsem lesz olyan, amilyen Budapesten volt. Mindezek mellett a magyarságnak a CEU elüldözése azt is jelenti, hogy nem fognak többé a jövőbeli román, szlovák, szerb és ukrán csúcsértelmiségek ezrei Budapesten tanulni. Márpedig a magyarság negyede-harmada ezekben az országokban él…

PUZSÉR NAGYON FÉLREÉRTI

Tisztelt és szeretett néhai barátomat, Eörsi Istvánt sokkolta, hogy amikor 1960-ban a konszolidáció részeként kiengedték a börtönből, azzal kellett szembesülnie, hogy hogyan illeszkedett be az 56-ban még a forradalom oldalán álló értelmiségiek többsége a gyűlöletes Kádár-rendszerbe.

Azután teltek az évek, évtizedek, és a puha diktatúra egyre többeknek vált természetes életközegévé. Szerepet vállaltak a hivatalos intézményekben, a kulturális életben, beléptek a pártba, „társutasok” lettek, tudomásul vették az ideológiai korlátokat. Azután ahhoz hasonlóan, ahogy 1956-ra korábbi hithű kommunistákból lettek egyesek a forradalom hősei, sőt vértanúi, úgy lettek a hetvenes majd nyolcvanas évekre a rendszer fegyelmezett tisztségviselői közül sokan alapvető reformok kidolgozói és kiharcolói az ortodox pártemberekkel és a mögöttük álló szovjetekkel szemben.

Az Orbán-rendszer ideológusai számára nincs különbség mondjuk Biszku Béla és Nyers Rezső között, alaptörvényük egyként bélyegzi meg őket, a nyugdíjkiegészítésüket ugyanúgy vették el. A történelmi valóság azonban más, bonyolultabb, az életpályák sokfélék. A magyar demokráciának azok a kiharcolói, akik komoly egzisztenciális áldozatokat is vállaltak a hetvenes-nyolcvanas években, pontosan tudták ezt már akkor is, és a rendszerváltás előkészítésekor és megvalósításakor a gyakorlatban is együtt tudtak működni azokkal, akik nem voltak készek az övékéhez hasonló áldozatokra, akár állami vagy párttisztségeket is betöltöttek a rendszerben. Az effajta együttműködés nélkül nem jöhetett volna létre az új magyar demokrácia, ahogy a csehszlovák, lengyel vagy román és a többi sem.

A különféle pályák egybemosása az Orbán-rendszer ideológusainál tudatos történelemhamisítás, a politikailag csak 1989-90 után vagy még később eszmélők többségénél az ismeretek hiányára, felszínességére vezethető vissza.

A Momentummal létrejötte óta határozottan rokonszenvezve politikusaiban a leendő magyar demokrácia egyik reménységét látva a múlt értékelésében kezdettől fogva vitám van velük, és ennek egyes elemeit foglaltam össze korábban ezen az oldalon, vitatva Gelencsér Ferencnek azt a mondatát, hogy az elmúlt tíz évet két volt KISZ-titkár „veszekedése” határozta meg, merthogy nemcsak Biszku Béla és Nyers Rezső történelmi pályája között volt gyökeres különbség, de Orbáné és Gyurcsányé között is. Szerintem Orbán és Gyurcsány konfliktusában nem az a meghatározó, hogy mindketten KISZ-titkárként kezdték a politikát a pártállam utolsó éveiben, hanem az, hogy mit tettek és tesznek Magyarországgal a rendszerváltást követően, miniszterelnökként illetve ellenzéki politikusként. Ebbe a mondatomba kötött bele az Indexen (az egykor szabad szellemű, időközben a fideszes pártállam által magáévá tett portálon) Puzsér Róbert:

Tulajdonképpen megtisztelő, hogy a Facebookon megjelent véleményem köré valaki az Indexen kerít szenvedélyes, rá jellemzően kiválóan megírt publicisztikát. Csak az a baj, hogy nekem eszembe sem jutott bármiféle pártállami, tehát 1989 előtti „szennyest tisztára mosni”.

Előző írásomnak az egykori KISZ-vezetői szerep megítélése (akár Orbán, akár Gyurcsány esetében vagy az enyémben) egyszerűen nem tárgya. Orbán és Gyurcsány korábbi KISZ-titkár voltát nem én hoztam szóba, hanem Gelencsér Ferenc, én éppen ennek félrevezető voltáról beszélek. (Korrektnek tartottam megemlíteni, hogy diákkoromban magam is voltam KISZ-vezető.) Az alapkérdésnek azt tekintem, hogy mennyire mást tettek miniszterelnökként Magyarországgal. Számomra az egyik alapjában véve vállalható, támogatható, a másik viszont elutasítandó. Magam a közélet szereplőjeként az egyiket támogattam, a másik ellen harcoltam és írásaimmal harcolok ma is. Puzsér ebből a különbségből szemlátomást semmit sem ért, kísérletet sem tesz a megértésére.

Persze, nem kötelező megpróbálni megérteni. Én rendszerváltáson a tervgazdaságnak piacgazdasággal, a diktatúrának demokráciával való felváltását értettem korábban is és értem ma is. Ez Magyarországon szerintem megtörtént. Fontos eleme volt ennek a privatizáció – e nélkül rendszerváltás nem lehetséges –, és aki azt sommásan rablóprivatizációként jellemzi, mint Puzsér, arról nem tudom, egyáltalán híve-e annak, hogy a tervgazdaság helyébe piacgazdaság lépjen. Az sem világos, mit ért Puzsér azon, hogy a rendszerváltás „bűnben fogant” – szerintem ez az állítás Csurka Istvánra és mai fideszes követőire emlékeztet. Talán észrevette Puzsér, hogy 1989 után a magyar választók – akárcsak a lengyelek, románok, csehek, szlovákok, bolgárok, de még az ukránok is – rendszeresen leváltották addig hivatalban levő kormányaikat, vagyis éltek a létező demokrácia kínálta lehetőséggel, míg 2010 óta a magyaroknak – ugyanúgy, mint az oroszországiaknak – nincs részük efféle élményben. Vagy tényleg nem lát ebben különbséget?

Arra pedig, hogy miért mosnék én „közös pártállami szennyest” tisztára, akit már akkor kizártak az MSZMP-ből, amikor Puzsér épp hogy megszületett, Kádár János pedig a Központi Bizottság ülésén Illyés Gyuláé után másodikként említette az én írásomat mint a pártra nézve veszélyest, kár is lenne szót vesztegetni.

Bocsánatot kérni

Példátlan dolog történt tegnapelőtt, tegnap és ma Berlinben. Tegnapelőtt délután – a szokásos módon – megtartotta szokásos konferenciáját a tartományi miniszterelnökökkel a szövetségi kormány: Merkel kancellár, Scholz pénzügyminiszter, alkancellár, Spahn egészségügyi miniszter. A téma: a további járványügyi intézkedések.

A járvány kezdete, tavaly március óta rendszeresen ebben a körben döntenek a járványügyi intézkedésekről, aminek az az oka, hogy a korlátozó intézkedések – kijárási korlátozások, iskolabezárások – tartományi hatáskörbe tartoznak, a tartományokhoz tartozik a korlátozások betartását ellenőrző rendőrség. Három hete még a fokozatos nyitásról állapodtak meg azzal, hogy az egyes városokban, járásokban kimutatott fertőzöttséghez igazítják az esetleges enyhítést illetve szigorítást. Azután a járványhelyzet – a brit mutáció terjedése miatt – újra exponenciális módon romlott, és emiatt most újra szigorításról kellett tárgyalni. A szokásostól eltérően nem sikerült estére befejezni a tanácskozást: este, majd éjszaka szüntetet rendeltek el, és csak hajnalra jutottak dűlőre. Már az esti híradásokból megtudhattuk:

felmerült, hogy a húsvéti ünnepekre teljes lezárást rendelnek el, mégpedig nem három, hanem öt napra: csütörtöktől hétfőig minden leáll azzal, hogy csak szombaton nyitnak ki az élelmiszerüzletek. A tanácskozáson ezt tegnap, kedden hajnalban el is határozták.

Ma, szerdán délben azután váratlanul rövid sajtótájékoztatót tartott Merkel kancellár, és bejelentette: délelőtt rendkívüli egyeztetést tartott a tartományi miniszterelnökökkel és a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, mivel úgy kellett döntenie: a húsvéti öt napos leállás elmarad, mert nem megvalósítható. Nem állhatnak le ilyen prompt módon a szállítások, nem rövidíthető le így az élelmiszerboltok nyitva tartása stb.

Merkel elismerte, hogy hiba történt, ami tovább növeli a bizonytalanságot az országban, és hozzátette: ő maga követte el a hibát, amiért mindenkitől bocsánatot kér.

A többi, a hét elején elhatározott intézkedés érvényben marad.

Ezt követően a szászországi és a baden-württembergi miniszterelnök olyan nyilatkozatot tett, hogy a hibás döntés a kancellár és a tartományi miniszterelnökök közös hibája volt, együttesen felelősek a hibáért. (A szászországi miniszterelnök CDU-s, a baden-württembergi viszont az ellenzéki zöldekhez tartozik.)

Az ellenzéki pártok többsége elismeréssel fogadta Merkel lépését, csak a Balpárt és a szélsőjobboldali AfD vetette fel, hogy a kancellár kérjen bizalmi szavazást a Bundestagban, s csak az AfD ütött meg élesen elutasító hangot. A sajtó elég élesen bírálja a Merkel-kormány járványkezelését, miközben a húsvéti leállás visszavonását elismerően fogadják.

A történet önmagában is érdekes, de számunkra különösen tanulságos.

Hallottunk olyat a járvány kezdete óta, hogy a kormány bármiben elismerte volna, hogy hibázott?

Elismerte-e valaki is, hogy hiba volt a tisztiorvosi szolgálat felszámolása még a harmadik Orbán-kormány, Lázár János minisztersége idején? Merthogy a tesztelés, a fertőzöttek nyomon követése éppen a tisztiorvosi hálózat feladata lett volna, és nem a rendőrségé. Elismerte-e valaki, hogy hiba volt a tizenhatezer lélegeztetőgép beszerzése?

Kért-e valaki bocsánatot az erre elfecsérelt százmilliárdokért?

Elismerte-e valaki, hogy hiba volt augusztus végén arra helyezni a hangsúlyt, hogy „Magyarországnak működnie kell”, és egészen november elejéig tartózkodni érdemi korlátozások bevezetésétől, noha azt még a kormány egyes tanácsadói is, mint Jakab Ferenc pécsi virológus, is sürgették?

Kért-e bocsánatot bárki, amiért Magyarországon még nézők előtt rendeztek labdarúgó kupamérkőzéseket akkor, amikor sehol máshol a civilizált világban?

Elismerték-e, hogy hiba volt a nyitásról hirdetni „nemzeti konzultációt” akkor, amikor már számolni lehetett a harmadik hullám indulásával?

Amikor az ellenzék arra figyelmeztet, hogy a lakosságarányos Covid-halálozások száma Magyarországon a legmagasabbak közé tartozik a világon, Gulyás miniszter a parlamentben azzal válaszol, hogy a Covid miatti többlethalálozás százalékos aránya alacsonyabb nálunk, mint sok nyugati országban. Ez ugyan igaz, de ez azért van így, mert nálunk a járvány előtt is jóval magasabb volt a halálozások népességhez viszonyított aránya, mint a fejlettebb országokban. Ezért lehet az abszolút számban magasabb többlethalálozás százalékosan magasabb. Ez

a statisztikai játék mutatja: hogyan menekül a kormány a súlyos helyzet miatti felelősségétől.

Mindannyian tudjuk, hogy sem Orbán, sem más fideszes politikus nem ismert el semmilyen hibát, folyamatosan a járvánnyal szembeni sikeres védekezéssel dicsekednek. Tudjuk, ehhez vagyunk szokva. Itt be is fejezhetném, de sajnos hozzá kell tennem valamit.

Nemcsak a kormány hibázott a járvány ügyében. Nemcsak Orbán kezdett el akkor beszélni a nyitásról, amikor a harmadik hullámmal kellett számolni. Nem,

ezt ellenzékiek kezdték: először Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő állt elő azzal, hogy nyitni kell, mert a turisztikai szektor nem viseli már el a korlátozásokat, azután a Momentum politikusai folytatták, majd Jakab Péter dörögte a parlamentben, hogy „adják vissza az életünket”.

Még szerencse, hogy a DK és a Párbeszéd nem szállt be ebbe. Az előbbieknek el kellene ismerniük, hogy ezek hibás kezdeményezések voltak, ellenzékben is lehet hibázni. Angela Merkelről vegyenek példát, ne Orbán Viktorról.

Az emberszínű

Van az a határ, illetve kéne, hogy legyen, amikor nem kerülnek fel a Facebookra olyan plakátok, hogy apuka és anyuka fehér árja, a kisfiú mellé oda van írva, hogy „nem operáltatta át magát”, a fiatalok mellé pedig az, hogy „azonos rasszú fiatalok ismerkednek.” Normális országban az ilyet büntetik, még akkor is, ha pár szélsőséges posztolja, és nem a kormánypropaganda része.

Egy idős férfi, aki már csak volt ismerősöm fent nevezett közösségi oldalon, állandóan dühös volt a koreai posztjaimat olvasván, és kényszert érzett, hogy vitatkozzon, később már arra is, hogy szimplán csak bántson.
Ő írta, hogy mondhatok én bármit, Koreában nincs demokrácia, és pár csebal irányítja a politikát, viszont kormánypropaganda az van bőven.
Írta ezt Magyarországról…egy cseppet vicces volt, később azt gondoltam, hogy szegény, neki is kell valami stressz labda, akibe bele lehet rúgni, aztán meg már azt, hogy rugdaljon mást, és letiltottam. Nem is lényeges, tulajdonképpen egy rendes ember valószínűleg, csak nem tud mit kezdeni a frusztrációjával, ami ott éri.

Később jöttek az ismerőseim a videóval, hogy szüljetek még magyarokat, mert ha nem, akkor majd jönnek az afrikai kannibálok, és teleszülik helyettetek az országok, de láttam utcára ragasztott niggerezős plakátot is, és az egészben az döbbentett meg a legjobban, hogy rajtam kívül olyan sokan nem voltak felháborodva, illetve persze, igen, de fásultan, vagy megpróbálva elviccelni.

Kiderítettük, hogy Eddának, a fura ruhás nőnek nincs köze Pataky Attilákhoz, ám arra nem mernék megesküdni, hogy az Ufók sem rabolták el párszor, és nem az látszik rajta.

Egyszerűen Ku Klux Klán színvonal, köztörvényes bűncselekmény, mit mondjak még?

Ezt ma Magyarországon minden további nélkül meg lehet tenni, és ez nagyobb bűn, mint az az ipari méretű lopás, amit a kormánynak nevezett alakulat véghezvitt és visz folyamatosan, amíg lesz mit.

Közben Franciaországban, egy hónapja oda menekült fekete fiatalember, amolyan kannibál Afrikából, megmentett egy kisgyereket, aki majdnem leesett egy ház erkélyéről. Magasra mászott érte, a saját életét kockáztatta a babáért szó nélkül, azt mondta később, hogy nem is gondolkozott, cselekedett.

Közzé tettem én is néhány apró részletet az ott töltött évek nehézségeiből, hogy verbálisan, és tettlegesen is támadások érték az akkor még kicsi gyermekeimet, elsősorban felnőttek, és csak a példát látván a gyermekek részéről. Hogy elég volt egy apró közlekedési konfliktus, és máris az volt tíz autósból nyolc első szava a férjemhez, hogy takarodjon haza Kínába.

Évekkel később hallottam valami sport közvetítést, ahol a jó nevű riporter kedves akart lenni, ezért azt mondta, hogy „lám a kis kínai milyen ügyes”.
Vélhetőleg fogalma sem volt, hogy civilizált országban másnap már nem lenne sport riporter, de még a TV székház közelébe sem engednék.

Az, hogy a romákat állatoknak, élősködőknek, megölni való lényeknek nevezi a kormány tolla, ma már meg sem üti senki fülét, és ebben ez a legborzasztóbb.

Az antiszemitizmus azért moderált, de csak rá kell nézni arra a bizonyos holokauszt emlékműre, hogy az ember tökéletesen tisztában legyen azzal, hogy az utolsó amit Magyarország jelenlegi vezetése óhajt, az szembenézni a saját történelmünkkel.

A minap olvastam egy történetet, amelyben a sorban állók agressziója a hatalmával visszaélő ellenőr felé fordult egy zöldségesnél. Fura mód elégtételt éreztem, pedig nem sok közöm van már a gyakorlatban ahhoz, ami Magyarországon történik, és mégis.

Vannak nagyon rendes emberek, akik két nap alatt összedobtak 15o ezer forintot, mert egy másik ismerősömnek szüksége volt rá.

Vannak mások, akik a nyugdíj intézetet hívogatják csak úgy, szívességből, hogy anyámnak küldjék ki végre azt a nyomorult igazolást, hogy nyugdíjas, amivel aztán köthet Egészségbiztosítást Hollandiában.
Megint mások megszerezték a gyógyszereit, és egy teljesen ismeretlen úr Németországból postán fel is adta, üzente, hogy nincs költség, hagyjam, fillérekbe került.

Olyan barátok egyengetik a karrieremet, akiket pár hete ha ismerek, azt is csak online, mert csak, érdek nélkül, mert segíteni jó.

És akkor jönnek ezek a mocsok nácik, és besároznak mindent ami szép, és jó, ami emberi, humánus, és a gyermekszülést is a migránsok ellenében kell elvégezni, de szigorúan azonos rasszú fiatalok ismerkedéséből származó gyermeket lehet és szabad, meg kötelesség világra hozni, mert majd jönnek a nigger kannibálok.

Mintha madarakat látnék a tengerben egy tankhajó baleset után, akik tetőtől talpig feketék az olajtól, és már alig vonszolják magukat, de a szemükben még ott az élet, várják a Greenpeace-t, hogy mentsék meg őket, és az öblöt, ahol élnek.

Magyarországot már elborította a mocsok, nem tudom vagyunk-e mi olyan értékesek bárkinek a világon, hogy egy fűszálat is keresztbe tegyen értünk, amikor csak állunk az olajban, és még csak nem is bánjuk, de legalábbis tűrjük.

Kéne egy belső Greenpeace, vagy egy szikra, amely felégeti a szennyeződést, helyet adva egy új életnek, nagyon kéne.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK