Az Origo nem tud leszállni Soros Györgyről, a Magyar Idők nem érti az iróniát, a Figyelő állítólag levelet kapott, a 888-at zavarja, ha valaki az orosz propaganda és az álhírek ellen küzd, a Ripost pedig egy rasszista magyar kamionost népszerűsít. Megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.
Az Origónak mindenről vannak „bizonyítékai”
„Szokatlanul nagy a csend azzal kapcsolatban, hogy miről tárgyalt hétfőn Soros György amerikai tőzsdespekuláns és Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke. Timmermans máskor szinte minden megbeszéléséről beszámol a Twitter-oldalán, de most valamiért nem közölt semmit a Soros-találkozóról. A háttérben a migráció elősegítése, a kötelező kvóta áterőltetése és az óriási felhatalmazással megválasztott magyar kormány elleni támadások állhatnak. Kovács Zoltán kormányszóvivő a találkozóval kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy Timmermans Soros embere.
A nagy titkolódzás miatt csak azt sejthetjük, hogy a két bevándorláspárti vezető minden bizonnyal mindent meg fog tenni, hogy nyomást gyakoroljon az újonnan, óriási felhatalmazással megválasztott magyar kormány bevándorlásellenes álláspontjának a megváltoztatására. Ha nem így lenne, akkor minden bizonnyal kiálltak volna a sajtó elé, és választoltak volna az újságírók kérdésire. (…)
Az, hogy a hétvégi antidemokratikus tüntetés mögött Soros és csapata állt, egyértelműen mutatja, hogy az amerikai tőzsdespekuláns fia egy képet posztolt a demonstrációról, és üdvözölte a résztvevőket.”
(az elütések is az eredeti szövegből valók)
A Magyar Idők számára nem értelmezhető az irónia
Fotó: Magyar Idők
„A jelek szerint a tábla nem csal, valóban szép számmal ügyködtek a spekuláns hálózatához köthető emberek a hét végi tüntetés körül”
A Figyelő állítólag kapott egy levelet
„Érdekes levél érkezett nemrég szerkesztőségünkbe egy homoszexualitását nyíltan vállaló, liberális olvasónktól, akinek titkolnia kell, hogy a Fideszre szavazott. Ha valaki eddig nem értette, miért aratott elsöprő győzelmet az Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP, az most jól figyeljen! Megtudhatja ugyanis, hogy milyen megtévesztő és kártékony az a liberális véleménybuborék, melyben a neve elhallgatását kérő olvasónk is élni kényszerül.”
A 888-nak nem tetszik, ha valaki fellép az álhírek és az orosz propaganda ellen
„A Soros által finanszírozott Avaaz nemcsak, hogy aktív részese volt a magyarországi választásoknak, de a világpolitika egyik új alakítójaként kíván fellépni. Most az amerikai Breitbart után az orosz RT médiakonglomerátumra csaptak le.
A világ legnagyobb aktivista szervezete, az Avaaz a mostani körlevelében „Putyin propagandahálózatának” beszüntetéséről értekezik. Mint írják: Mozgalmunk mindig is a szólásszabadságot védelmezi. De ez sohasem jelenti a híreknek álcázott, gyűlölettel teli riportokat és propagandát.”
A Ripost a rasszista videója miatt ismertté vált magyar kamionost népszerűsíti
„A videómegosztó cenzorainak nem tetszett, hogy a Calais melletti autópályán Lacika migránsokat videózott és kommentálta a viselkedésüket. Addig nézd a bővített verziót, amíg le nem tiltják ezt is!”
A Magyar Liberális Pártnak egyetlen képviselője lesz az új parlamentben. Bősz Anett 32 évesen talán az egyik legfiatalabb képviselő abban a pártszövetségben, amelyet a szocialisták a Párbeszéddel és a Liberálisokkal szinte az utolsó pillanatban tető alá hoztak. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt arról, hogy a világnézeti különbségek ellenére is lehet-e azonos célokért harcba szállni, és hogy egyáltalán azonosak-e a céljaik?
Az egyetemen még a nemzetközi gazdaság érdekelte, aztán átnyergelt a politikai tudományokra. Sok hiányzik még, hogy dr. Bősz Anett legyen a titulusa?
Doktorandusz hallgatóként már nem sok hiányzik ehhez, de még nagyon sokat kell dolgoznom addig.
Amikor arra vállalkozott, hogy a liberális párt színeiben politizál, eleve nehéz fába vágta a fejszéjét. 2010-re a liberalizmus gondolata került válságba?
A rendszerváltást megelőzően, majd azt követően is a magyar társadalom megértette, hogy a demokrácia körülményei között, az új intézményrendszer felállításakor a liberalizmusra szükség van.
Ez valóban kegyelmi állapot volt…
Tartott is egy darabig, noha az évek során egyre többen pártoltak el tőle. A csodavárás eufóriája múlóban volt, kiderült, hogy az emberek többet vártak a változásoktól, mint amennyit reálisan valóra lehetett váltani. Ez a probléma gyakorlati oldala volt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideológia fordulópontot sem.
Mire gondol?
Gazdaságilag a 2008-as világgazdasági válság okozta a választók körében a legnagyobb csalódást.
A neoliberális gazdaságpolitika nem váltotta be a reményeiket,
neoliberalizmus a korszakában a legszegényebb rétegek kiszorultak a perifériára, amit a globális partnerség időszakában már nem engedhetünk meg magunknak. A német liberálisok már a XX. század közepén is észlelték ezt a veszélyt, és kimondták, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia azokért a rétegekért, amelyek anyagi helyzetükből adódóan kiszorultak az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségéből. Elképzelhetetlen volt, hogy ne emeljenek szót az emberi méltóság megőrzéséért – ez a mai napig jellemzi a társadalompolitikájukat, olyan hatással volt, hogy bármely eszmerendszerből érkezett is kormány, mindig megmaradt. Ma ott tartunk, hogy Európa, a nyugati demokráciák ismét valami ilyesmiért harcolnak. Szemléletváltozásra van szükség. Jogainkban és méltóságunkban egyenlőnek kell lennünk, amihez olyan intézményi háttérre van szükség, amely garantálja az egyenlő bánásmódot, az pedig magával hozza az egyenlő méltóságot is. A XXI. századi liberalizmus erről szól. Ez az, amit a neoliberalizmus korszakában alig hangoztattak liberálisok, ez az egyik fő oka a liberálisoktól való elfordulásnak.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Eddig azt mondták, mindenki felelős a saját sorsáért.
Tudomásul kell venni, hogy vannak esélytelenek, akiknek az élete a hiába való küzdelemről szól. Nem szabad őket magukra hagyni. Nem megoldani kell az életüket helyettük, csak segíteni, hogy éppúgy részt vehessenek a társadalom körforgásában, mint a náluk szerencsésebbnek születettek.
Az Liberálisok hazai térvesztése nem egyedülálló, 2013-ban 43 év után Németországban is kiestek a Bundestagból.
Akkoriban a németek is a neoliberális szemléletet képviselték, és ez okozta a kudarcukat. Mára az FDP megújult társadalom-politikai ajánlattal indult a választáson és ezt méltányolták a szavazók is. Az FDP nem azt a kérdést tette fel magának, hogy hogyan kerüljön vissza a parlamentbe, hanem azt, hogy miért?
A tanulság?
Nekünk is erre kell választ adnunk.
És mi a válaszuk?
Közelebb kell menni az emberekhez. Az FDP megújította a politikai nyelvét, a szigorúan magázódós német közbeszédben áttértek a tegeződésre. Azt üzenik ezzel, hogy
fontos vagy. Hogy gyere közelebb. Hogy mondd el, mire van szükséged,
mert ezért szeretnénk dolgozni.
Azt üzenik, hogy megoldják az emberek helyett a problémájukat?
Nem. Azt üzenik, hogy olyan gazdaságpolitikai tervet tesznek le az az asztalra, amiben a kisember, a kisvállalkozás nem megy tönkre. Ennek főleg a keleti tartományokban van jelentősége, ott, ahol a társadalmi feszültségek nagyobbak. Sokat el is vitt az AFD, amely szélsőjobbos populista pártként, könnyen csábította el a csalódottakat. Az FDP a reményt és az önmagamért való küzdelmet üzente ebben a kampányban, amiben nem hagyják egyedül az embert.
Mi az, ami ebből idehaza megjelenik majd a Liberálisok programjában?
A liberalizmus itthon akkor lehet újra sikeres, ha elérjük, hogy egyre többen legyenek, akik még egy arcrezdüléssel sem szólnak le senkit, mert kopottasabb a ruhája, vagy korszerűtlenebb a telefonja, sötétebb a bőrszíne. Ha az embertársaink azt látnák a másikban, hogy ő is „úton van”, tart valahonnan valamerre az életében, dolgozik, talán küszködik is, de nem adja fel, és ezt tiszteljük benne. Ez az ország akkor lehet sikeres, ha sem morálisan, sem jogi értelemben nem vitatunk el a szembejövő másiktól semmit. Egyszer az jutott eszembe, hogyan lehet Magyarországon sikeres az olyan politikus,
aki még soha nem ölelt meg őszintén, szívből, egy cigány embert,
mert mondjuk őrült a sikerének, vagy csak annak, hogy újra látta őt.
De az őszinte segítő szándékot is megérzik…
Persze. Ott vannak például azok a gyerekek, akik egy isten háta mögötti kis faluban úgy kerülnek be az iskolába, hogy nem értik az „iskolanyelvet”. Ha ott melléjük áll egy lelkes tanító néni, aki tudja, hogy ezek a gyerekek nem kevesebbet, csak mást tudnak, mint a hozzájuk képest jelentős előnyökkel induló gyerekek, és segít nekik, akkor nem kudarcok sorozatával indulnak az életbe. Akkor bizony egészen másként alakulhat a sorsuk.
Térjünk vissza az alapkérdésre: hogyan lehet a tudatos választókat visszacsábítani az orbáni illiberális államban a liberális eszmékhez?
Hálózatot kell építenünk. Jelenleg a támogatóink többsége budapesti, vagy városi ember, de el kell jutnunk a falvakba is. A vidéki szervezetlenségünk is azt mutatja, hogy nem a szándékunk, csak az eszközeink hiányoztak ehhez. Ahol megtaláltuk azokat a „gyöngyszemeket”, akik körül csoportosulhatnak a támogatóink, ott máris vannak eredmények. Ilyen Békés, Baranya, Szabolcs, részben Győr-Sopron, vagy Tolnában is éledezik valami, de Somogyban is megjelent már egy reménysugár. Utóbbi két megyében elsősorban a pedagógusok és a gyógypedagógusok körében kezdtek el alapszervezetek, vagy azok kezdeményei szerveződni. Voltam egy fogyatékosokkal élők tanácskozásán, ahol az előadás végén a helyi szervező odarángatott öt emberhez, és bemutatta őket. Valamennyien gyógypedagógusok voltak. Mindenkinek vannak barátai, akik szintén érzékelik, hogy rossz felé tartunk, és ők is eljönnek majd hozzánk.
Ezek a dühös emberek…
Nem. A Magyar Liberális Pártba nem a tehetetlenségükben dühös emberek vannak jelen. Az ilyenek a politikai paletta másik felén találhatók. Ők egyébként most sikeresebbek is a mozgósításban, de mi nem a tehetetlen dühön szeretnénk felemelkedni. Ez az egyik erősségünk.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Mennyi időt ad a pártjának, hogy legalább az ország nyugati felében talpra álljanak?
Miért pont ott? Érdekes módon Békésben és Szabolcsban gyorsabban növekszik a tagságunk. Nem elérhetetlen, hogy mondjuk, egy év múlva arról beszélgethessünk, hogy a Dunától nyugatra már kiépültek a szervezeteink. Nem akarom becsapni magunkat, ez nem érint majd minden települést, de lesz annyi erőnk, hogy számos helyen beleszólhassunk a helyhatósági választásokba. És ne feledjük el, következik az európai parlamenti választás is. Most nem mértük jól fel a Fidesz mozgósítási képességét, ebből is
gyorsan le kell vonnunk a tanulságokat,
és akár a partnereinkkel közösen menni tovább.
Mikor?
Nagyon gyorsan. Már a parlament alakuló üléséig mindenkinek tisztáznia kell a párton belüli viszonyokat. Azután lehet arról beszélni, mi legyen 2019-ben. Abban is biztos vagyok, hogy többek fejében – ha későn is – de tisztázódott, hogy együtt többre jutunk. Nincs az országnak több elvesztegethető ideje.
Mit gondol, mennyire lesz tartós a most megkötött „házasság” a szocialistákkal és a Párbeszéddel?
Én látom az ebben lévő lehetőséget. Az MSZP soraiban is feltűnnek új arcok, akik segíthetnek „tiszta lapot” nyitni a párt életében. A Liberálisok a sötétkékről világoskékre „színeződtek”, nem tudom, milyen színre vált majd a szocialisták vörös szegfűje, de biztos vagyok benne, hogy megtalálják a megoldást. Ezt bízzuk rájuk.
Hogyan képzelik el a leendő frakciójukat?
Még erről folynak a tárgyalások. A Változás Szövetségének fennmaradását valamennyien fontosnak tartjuk, de ezen belül is keressük azokat a formákat, amelyekkel a leghatékonyabbá tehetnénk a munkánkat. A hét végére születik majd meg a döntés.
Mi lehet Bősz Anett reszortja a frakciójában?
Közel állnak hozzám az esélyegyenlőség problémái. Szívesen foglalkoznék a kisebbségek ügyeivel, a melegek társadalmi helyzetével, hátrányos megkülönböztetésével. A fogyatékkal élők számára nem csak fizikailag, lelkileg is akadálymentesítésre van szükség az egész társadalomban. Ott van a romák felzárkóztatásának sürgető ügye, és bizony ide tartoznak a nők problémái is. A bérszakadék, a gyermekszülés munkapiaci körülményei, hátrányai. Hozzám mégis a legközelebb az oktatási ügyek állnak. A terület krízisben van, és ez ki fogja kényszeríteni a változtatásokat a Fidesztől is. Az általunk kidolgozott oktatási programunk már olyan szinten van, hogy több törvénymódosítást is nyújtottunk be az elmúlt ciklusban. Amennyiben ilyen eszközökkel tudunk üzenni, szerintünk merre van az előre, akkor most már személyesen is élhetek ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésben. Az iskolák irányításában a helyi közösségeknek nagyobb teret kell engedni. Módosításokra szorulnak a tantervek, akkor is, ha a kormánypártok erősek maradtak, és
tudjuk, a Fidesz izomból vezeti az országot.
Az iskolapolgárok életében változásokat kell elérni, mert nagyon sok család éppen ebben éli meg a szabadság hiányát. Sokan mondják, úgy érzik, mintha kiszippantották volna az országból a szabad levegőt.
A baloldal a családpolitikát átengedte a jobboldalnak. Jó ez így?
Az iskolában négy szereplő van: a diák, a tanár, a szülő és az intézmény vezetése. Amikor az iskolapolgárokról beszélünk mi ezt a négyes „fogatot” soroljuk ide. Kölcsönösen a tisztelet, az elfogadás, a tolerancia szellemét kell megvalósítani az oktatási intézmények falai között is. Engem valóban zavar, hogy engedtük a jobboldalnak kisajátítani ezt a témát. Tudomásul kell persze venni, hogy a XXI. századra a hagyományos közösségek – és ebben benne vannak a családok, a vallási és a faluközösségek is – fellazultak, elvesztették az összetartó erejüket. Régen, ha valaki a szomszéd gyereke születésekor vitt egy komatálat, az azt jelentette,
akkor sem hagylak egyedül, ha bajban leszel.
Ma már nem divat a komatál, a kismamák magukra maradnak, különösen, ha a nagyszülők más városban, más országban élnek. Ma már alig van olyan közösség, ahol működnek ezek a mini védőhálók. A jobboldal úgy tesz, mintha vissza tudná adni a családoknak ezt a fogódzkodót, de valójában szó sincs erről. A baloldalnak ezt a társadalmon belüli partnerséget kellene újra teremtenie, és ebben áll a liberálisok felelőssége. Ugyanazt a hegyet másszuk, csak másik ösvényen járunk.
Egy ilyen jelképes politikai „komatálban” ön mit kínálna fel?
Az enyémben biztosan lenne egy ígéret arra, hogy azok az emberek, akik mindent megtesznek magukért, nem eshetnek ki a társadalom védőhálójából. A gyerek kezét foghatja a szülő az iskoláig, de ott lesz egy pedagógus, aki majd átveszi. Aki figyel rá, hogy a gyengébb adottságai miatt senki ne szorulhasson ki a lehetőségek „köréből”.
A mai média ellenszelében ezek az üzenetek eljuthatnak a társadalomhoz?
Nem lesz könnyű. Eddig nagyon magányosak voltunk a politikai térben, de néhány üzenet már eddig is eljutott a „címzettekhez”. Ha a frakciótársaink is partnerek lesznek ebben, akkor egészen biztosan át tudjuk törni azt a falat. Úgynevezett projekt-politizálásra készülünk. Nem akarunk felülni minden olyan témára, amit felvet a Fidesz, vagy a média. Mi akarjuk meghatározni, mikor, miről beszéljünk, s az üzeneteinket hogyan juttassuk el a befogadókhoz. Nem gondolom azt, hogy a politikusnak „tanítania” kellene a társadalmat, sokkal inkább az élen járás, a hiteles példaadás volna a mi dolgunk.
A jelek szerint a magyarországi német cégek köszönik, jól elvannak nálunk. A közbeszerzések és a korrupció terén ugyan sok minden nem tetszik nekik, de összességében még javult is Magyarország megítélése.
Sokan várják azt a német kormánytól és különösen a német nagyvállalatoktól, hogy fellépnek a magyarországi politikai viszonyok megváltoztatása érdekében. Merthogy a demokrácia nekik is fontos. Nos, ennek semmi jele sincs. Sőt.
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúra-jelentésének legfontosabb megállapításai:
A német és más külföldi befektetők a gazdasági helyzetet és az idei kilátásokat igen kedvezőnek ítélik meg, többnyire még jobbnak is, mint az előző évben. A foglalkoztatási és beruházási tervek sok éves csúcsot értek el és további bővülést jeleznek.
A munkaerőhiány nem enyhült, a vállalatoknak ez költségemelkedést jelent, és fennakadást is okoz a működésben.
A gazdaságpolitikai tényezők közül leginkább az adózással, valamint a közigazgatással szemben javult az elégedetlenség, és nem tapasztaltak javulást a vállalatok például a korrupció vagy a közbeszerzések átláthatóságában.
Nemzetközi összehasonlításban több tekintetben sikerült lefaragni a korábbi lemaradásból, a magyarországi értékelések többnyire a közép-kelet-európai régió átlaga körül helyezkednek el, néhány kérdésben az átlag fölött szerepel az ország.
Tovább nőtt a megkérdezett vállalatok Magyarország melletti elkötelezettsége. A tavalyi 81 százalék után idén a cégek 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ismét Magyarországon hajtaná végre beruházását.
Forrás: DUIHK
A 15 országban végzett nemzetközi felmérés szerint ismét Csehország lett a legvonzóbb befektetési helyszín, ezt követi Lengyelország és Észtország. Magyarország mutatója nem változott, a 20 országot tartalmazó rangsorban a tavalyi 9. helyről idén a 10. helyre került. (A kamara megjegyzi, hogy több esetben az egyes országok megítélése csak minimális, statisztikailag nem szignifikáns mértékben tér el egymástól.)
Vagyis lényegében
egyedül a munkaerőhiánnyal kapcsolatos nehézségek okoznak növekvő aggodalmat az itteni német cégekben.
Egyebekben – erről nem beszéltek a jelentés ismertetésekor – köszönik, és élvezik a beruházásokhoz kapott igen nagyvonalú adókedvezményeket.
„Heteken belül teljes tisztújítás lehet a pártban, mert a jövő évi önkormányzati- és uniós választásokra megújult vezetéssel akar készülni az LMP” – ezt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Schmuck Erzsébet, aki szerkesztőségünknek is megerősítette, hogy Ungár Péter társaságában ő maga is lemondott elnökségi tagságáról. A párt vezérkara ugyanis mielőbb rendezni akarja a politikai közösségben kialakult feszültséget. Emlékezetes, hogy Hadházy Ákos a választás éjszakáján távozott a társelnöki pozícióból.
Némileg váratlan hír, hogy Ungár Péterrel együtt lemondott elnökségi tagságáról. Mi ennek az oka?
Ennek elsősorban technikai oka van. Ugyanis a hivatalban lévő elnökség 18 hónapra kapott mandátumot. Ez idén, a nyár közepén lejár, ezért legkésőbb júliusban teljes körű tisztújítást kell tartanunk. De miután Hadházy Ákos társelnök a választás éjszakáján váratlanul bejelentette lemondását, posztja csak két hónapig maradhat betöltetlen. Emiatt egy hónapon belül két választást is kellene tartani, ami csak zavart okozna. Ennek elkerülése érdekében döntöttünk úgy Ungár Péterrel, hogy mindketten lemondunk elnökségi tagságunkról, korábban egy társunk ezt már megtette. Ugyancsak az alapszabály írja elő, hogy
ha a lemondások száma eléri az ötöt, akkor teljes körű előrehozott választást kell tartani.
Ezzel a döntésünkkel megteremtettük a lehetőséget, hogy várhatóan május 26-án, vagy 27-én teljes körű tisztújító kongresszust tartson az LMP. Ezen majd a társelnököket és valamennyi tisztség betöltőjét újraválasztjuk, még a delegáltakat is.
Akkor Szél Bernadett is lemond?
Nem, a pártot a kongresszusig is vezetni kell, de a teljes körű tisztújítás a női társelnök személyére is érvényes. Természetesen, a kongresszus újra is választhatja Szél Bernadettet
Ezek tehát a technikai okok, de egy pártban mindennek van tartalmi oka is. Hetek óta érezhető, hogy párton belül elég nagy a feszültség. Elég, ha a Sallai R Benedek erőszakos fellépése szóba kerül, meg a fegyelmi eljárások. Mi tehát a tartalmi ok?
Kétségtelenül vannak a pártban feszültségek. Ezek rendezésére is szükség van, de azt visszautasítom, hogy a Fidesz azért kapott volna kétharmadot, mert nem léptünk vissza a választáson. A választás előtt mi egyértelművé tettük, hogy teljes körű koordinálásra törekszünk annak érdekében, hogy a Fidesz kormány leváltható legyen.
Ennek érdekében mi tárgyaltunk a baloldallal, és a Jobbikkal is, de ezek a pártok az együttműködésre nem voltak hajlandók.
Elfogadhatatlan számunkra, hogy az LMP-re fogják a választási kudarcot, illetve azt, hogy mi lennénk az okai a Fidesz újbóli kétharmados kormányzásának, úgy, hogy mi vagyunk az egyetlen ellenzéki párt, aki több mint százezerrel több szavazatot kapott, mint négy éve.
A másik ok – amit már említettem -, hogy vége van a kampánynak, új időszak kezdődik, jó egy év múlva önkormányzati, illetve európai parlamenti választás is lesz, ezért az a helyes, ha az új feladatnak frissen megválasztott elnökséggel, és tisztségviselőkkel megyünk neki. A teljes körű tisztújításra tehát azért van szükség, hogy mielőbb elkezdhessük a választási felkészülést.
Hadházy Ákos nemrég azt nyilatkozta, hogy ha megfelelő számú képviselőjük visszalép, akkor ma a Fidesznek nincs kétharmada.
Jó, de számtalan eset, például Hadházy Ákosé is bizonyítja, hogy az MSZP visszalépett, mégsem tudott az egyéni körzetben nyerni. Egyébként azt is felvethetné bárki, hogy ha a Jobbik tíz helyen visszalép, akkor az ellenzék győzhetett volna. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni.
Mindenesetre számomra megdöbbentő volt, hogy a titkári posztot betöltő Sallai R Benedek az alapszabályra hivatkozva nem volt hajlandó a képviselői visszaléptetésekről szóló javaslatot az elnökség elé terjeszteni. Akik persze döntés híján nem mertek visszalépni.
Azt nem is titkoljuk, hogy lesznek alapszabály módosítások, strukturális változások a pártban, de ezt a munkát már az új elnökségnek kell elvégezni. Gondolom, hogy a párt működési reformja, tehát az alapszabály átfogó megújítása kora ősszel meg is történhet.
Tehát egy ember ősszel már nem tarthatja sakkban a pártot?
Természetesen minden tisztség hatás-és feladatkörét is át kell gondolni.
A választás eredményének tehát nincs szerepe abban, hogy az LMP teljes vezérkarát újraválasztják?
Az eddigi legjobb választási eredményt értük el, hiszen a párt 7, 1 százalékos támogatottságot még soha nem szerzett.
Legkésőbb nyáron mindenképpen tisztújítást tartottunk volna amúgy is.
Valóban most lesz a legtöbb képviselőjük, de volt olyan cél is, hogy a Fidesz kormányt leváltsák.
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy mi egyedül képesek vagyunk leváltani a kormányt. Ehhez kellettek volna a baloldali pártok, tehát az MSZP, DK, de a Jobbik együttműködése is. Kormányváltás csak széleskörű összefogás esetén valósulhatott volna meg.
Egyáltalán elképzelhető olyan összefogás, amely az ellenzéki pártok között kialakulhat és kormányképes?
A pálya lejt, mert a Fidesz ördögi választási törvényt írt. Nyilván ma minden párt első számú feladata a megújulás, mi az LMP-ben a tisztújítás után azonnal elkezdjük el ezt a munkát, amely lehetővé teszi, hogy legyen esélyes kihívója az Orbán-kormánynak.
Az ötödik legnagyobb áremelkedést mérték Budapesten az egész Földön. A legnagyobb drágulás Berlinben volt, Budapest több német nagyvárost és Hong-Kongot is lekörözte. London és New York „a fasorban sincs”.
Az utolsó negyedéves árak összevetésében 2016 és 2017 között Budapesten mérték az ötödik legnagyobb ingatlandrágulást, 15,5 százalékot – derül ki a statista.com összefoglalójából. A Frank Knight ingatlanos cég globális összehasonlítása szerint Berlin drágult leginkább, 20,5 százalékkal, ami beleillik az eddigi tendenciába: 2004-től 120 százalékkal emelkedtek az árak.
Az izlandi főváros, Reykjavík felvirágzásának egyik oka az élénk turizmus, továbbá az, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás nyomán sok befektető elhagyta az országot. Emiatt mostanra hiány alakult ki az ingatlanok körében.
Forrás: statista.com
Hasonló a magyarázata a magyar, és ezen belül elsősorban a budapesti drágulásnak. Az ország középső (és észak-nyugati) régiójában kiugró béremelkedések, valamint a kormány ösztönző intézkedéseinek (például a CSOK-nak) eredményeképpen nagy számú vevő kezdte keresni a lakásokat, amelyekkel a korábbi években évi tízezer alá zuhant újlakás-kínálata nem tudott lépést tartani. Az egyensúlyi állapot beálltáig jelentős drágulás zajlik még most is.
Amint arról nemrégiben írtunk, idén (országosan) a Duna House szerint akár 20 százalékkal is növekedhet a magyar ingatlanpiac, a február-márciusban regisztrált ügyletek száma 2008 óta a legnagyobb volt. Ez húzza magával az árakat,
a legkiugróbb növekedés Budapesten a 600 ezer forint feletti négyzetméter-árú kategóriában történt,
Budán 12, Pesten 10 százalékkal több ügyletet jegyeztek fel februárban, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben az olcsóbb lakások körében éppenséggel visszaesett a kereslet.
A globális rangsorban olyan gazdag nagyvárosok, mint New York és London, messze lemaradtak a 2016-17-es időszakban: az amerikai metropolis 61-ik lett 5,6 százalék, a brit főváros a 101-ik 2 százalék drágulással.
Eldőlni látszik, hogy a Vona korszak után merre folytatja a Jobbik, marad a néppártosodást hirdető mérsékelt irányzat, vagy megpróbálják visszaszerezni a „cukisodó” politikával szembefordult híveiket
Z. Kárpát Dániel, a párt alelnöke jelentette be, hogy a Jobbik elnöksége azt javasolja majd a tisztújító kongresszusnak, hogy a jövőben társelnökök irányíthassák a pártot. Az elnökség tegnap arra tett javaslatot, hogy Gyöngyösi Mártont és Sneider „Roy” Tamást bízzák meg ezzel a feladattal. Az alelnök ezt a döntést úgy kommentálta: két egymást kiegészítő, de mégis egészen más fajta karakter képes továbbvinni azt a fajta vezetési stílust, azt a fajta morált, amely Vona Gábor örökségét képes ápolni, és képes egyben tartani.”
Nehéz belátni, hogyan gondolhatják azt komolyan, hogy a két jelölt Vona szélsőjobbtól eltávolodó, a párt antiszemitizmusát, rasszizmusát hevesen cáfoló nyomdokain vezetné tovább a pártot. Sneider Tamás karakteresen szélsőjobboldali, radikális politikus, Gyöngyösit pedig antiszemitizmusa miatt érték sorozatos támadások.
Sneider „Roy” Tamás 1992-ben a Nemzeti Ifjak Egyesületének alapító tagjaként került be a hazai politikai közéletbe. Akkoriban Egerben egy maffiaszerű szkinhed (bőrfejű) szervezetnek volt a helyi vezetője. A 90-es évek elején bejárta a sajtót a hír, hogy
az „ifjak” csoportosan bántalmaztak egy cigány férfit származása miatt, amiért Sneider felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
A jobbikos politikus a bíróság előtt azzal védekezett, hogy ő csak egy pofont adott egy „maffiózónak”, amit utólag megbánt, és fiatalkori botlásnak minősítette tettét. A kilencvenes évek eleji egri cigány-szkinhed háborúban a szkinhedeket vezető férfi 2007-ben gyámság alá akarta helyeztetni szüleit, apját pedig gyilkossági kísérlettel vádolta. Vona Gábor játéktermeket üzemeltető kampányfőnöke védelmében azt is kimondta, hogy „a maffiózókkal is jóban kell lenni”.
Kacskaringós politikai útjához tartozik, hogy 2000-ben belépett a Magyar Igazság és Élet Pártjába, ahol az egri szervezet elnöke lett, 2005-ben a Magyar Önvédelmi Mozgalom alapító tagja. 2007-ben lépett be a Jobbik Magyarországért Mozgalomba, ahol előbb a párt egri elnökévé, majd két évvel később Heves megyei elnökévé választották. 2009 őszén lett a párt országos alelnöke. A 2014-es országgyűlési választáson a Jobbik országos listájának 5. helyéről szerzett mandátumot,
a Jobbik őt delegálta az Országgyűlés alelnöki székébe is.
Gyöngyösi Mártonnak „nehéz” sorsa volt: külkereskedő édesapja révén Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában gyerekeskedett, Dublinban, a Trinity College-ban diplomázott közgazdaság és politikatudomány szakon, majd egy évig a nürnbergi Friedrich Alexander Universitäten is tanult ösztöndíjasként.
Gyöngyösi Márton, MTI Fotó: Máthé Zoltán
Azzal írta be magát az „újkori politikai közbeszédbe”, amikor 2012 novemberében a parlamentben a külügyminisztert interpellálva, a Jobbik külpolitikai szakértőjeként a gázai konfliktus kapcsán azt mondta: itt lenne az ideje annak, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai vagyunk egy ilyen felméréssel Magyarországnak”.
Egy másik emlékezetes botránya szintén antiszemitizmusához köthető: holokauszt tagadásért jelentette fel az MSZP, mert képviselőként a The Jewish Chronicle című folyóiratnak adott nyilatkozatában
megkérdőjelezte a holokauszt magyarországi áldozatainak a számát.
Kétségbe vonta azt a tényt, hogy több százezer magyar állampolgárt zsidó származása miatt gyilkoltak meg, illetve deportáltak a második világháború alatt. Meggyőződése, hogy a magyar külpolitikának a Kínával, Oroszországgal, Kazahsztánnal és Törökországgal kellene meghatározó kapcsolatokat építenie.
Az elnökség letette a voksát, hogyan képzeli el a Vona-korszak „folytatását”. Most a kongresszuson a döntés sora: középre igazodj, vagy jobbra át!
A Fidesz alelnöke meglehetősen aktív a Facebookon. Ha eszébe jut valami, szövegszerkesztőt ragad és megírja. Ezúttal a múlt szombati tüntetésen dolgozó rendőröknek köszönte meg, hogy nem ültek fel a provokációnak.
„Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának leköszönő elnökeként ismételten köszönetemet fejezem ki a rendőreinknek, amiért a szombati tüntetésen sem ültek fel semmilyen provokációnak.”
Túl azon, hogy nem volt semmiféle provokáció, a régen látott nagyságú tömeg békésen és derűsen vonult végig a városon, figyelemre méltó, hogy Németh Szilárdnak még egy migránsozásra sem futotta a bejegyzésben.
Aggódva kérdezzük: leírt vagy húsz sort anélkül, hogy a migránsokat, Sorost, vagy éppen Brüsszelt akár csak egyetlen szóban is említette volna.
A The Guardian című brit napilapnak név nélkül nyilatkoztak az MTVA munkatársai. A közszolgálati média dolgozóinak sok mindenhez hozzá kellett szokniuk az elmúlt nyolc évben, azt azonban, amire a választást megelőző hetekben-hónapokban kényszerültek, már ők sem bírták elviselni és kitálaltak.
Példaként a münsteri gázolást említették, amiről úgy kellett beszámolniuk, mint iszlám fundamentalista terrorakcióról, holott akkor már tudott volt, hogy a tettes egy zavart idegállapotú német férfi. Ez nyilvánvaló és tudatos hazugság volt.
Az MTVA kampányban terjesztett hazugságai és álhírei kimerítik a választás rendje ellen elkövetett bűncselekmény, illetve a hivatali visszaélés bűntettének tényállását, ezért a Demokratikus Koalíció büntetőfeljelentést tesz. A DK-nak nincsenek illúziói, nem gondolják, hogy Polt Péter legfőbb ügyész pártszolgálatos gyakorlatával szakítva ezúttal érdemi nyomozásba kezd, a feljelentés egyedüli célja, hogy amint a jelenlegi legfőbb ügyész megbízatása megszűnik, és az ügyészség visszatér eredeti feladatához, a bűnüldözéshez, a lezajlott választási kampányban közpénzből és kormányzati felbujtásra elkövetett szégyenletes bűntettek haladéktalanul üldözhetőkké váljanak.
Tény viszont az is, hogy Orbán Brüsszelben, illetve a NATO-csúcsokon minden esetben meghátrál, és teljesíti a közös döntéseket, legyen szó Oroszországgal szembeni szankciókról vagy éppenséggel diplomaták kitiltásáról, miként az pár hete bekövetkezett a Szergej Szkripal-ügy kapcsán… Mind a magyar, mind a szerb vezető a maga sajátos módján Putyin ügynöke. A többi között ezt nyilatkozta Ara-Kovács Attila, külpolitikai szakértő a Független Hírügynökségnek adott interjújában.
A szíriai válság elmélyülésével és az amerikai-brit-francia fegyveres beavatkozással mélypontra kerülhet az amerikai-orosz viszony. Ebből a szemszögből egyre kínosabbá válhat Orbán és Putyin közeli kapcsolata?
Az nyilvánvaló, hogy a Nyugat és Oroszország viszonyának romlása nem fog megállni, hisz ez Putyin személyes érdeke. Részben ez tartja őt otthon a felszínen. Az teljességgel kizárt, hogy közvetlen konfliktus robbanna ki. Nyilvánvalóan ez egyik félnek sem lenne jó. Legkevésbé Oroszországnak, amelynek hagyományos fegyverzete az elmúlt három évtizedben szinte semmit sem fejlődött. Minden ellenkező híresztelés merő putyini propaganda. Arra nyilvánvalóan számítani kell, hogy a proxi háborúk – vagyis nem a közvetlen, hanem a periférián megvívott háborúk – eshetősége megnő. Ilyen most ismét a Közel-Kelet, elsősorban Szíria, miként korábban Vietnam és Afganisztán volt, azt megelőzően pedig Korea. Viszont tény, hogy ilyenkor minden szövetségesi rendszer összezár. Orbán pedig komoly biztonsági kockázat, hisz nem csak az apró Magyarországról van szó, de már kelet-európai követői is lehetnek ennek a politikának. Tény viszont az is, hogy Orbán Brüsszelben, illetve a NATO-csúcsokon minden esetben meghátrál, és teljesíti a közös döntéseket, legyen szó Oroszországgal szembeni szankciókról vagy éppenséggel diplomaták kitiltásáról, miként az pár hete bekövetkezett a Szergej Szkripal-ügy kapcsán. De ennek a kétkulacsos politikának a fenntartása egyre nagyobb áldozatokat fog követelni az Orbán-kormánytól, s egyre nehezebb lesz fenntartani a pozíciókat egy eszkalálódó világpolitikai helyzetben.
Hasonló a helyzet Kínával is, hiszen Amerika éppen kereskedelmi háborút hirdetett Peking ellen, Orbán és Vučić pedig kínai pénzzel építi a Belgrád-Budapest vasútvonalat. Nem lesz ebből baj?
Így van, de szeretném rögtön leszögezni: ebből a különutas politikából még nem következik automatikusan az Orbán-kormány megbüntetése, illetve a Fidesz hatalmának megtörése. Ennek belpolitikai feltételeit kell megteremteni, s itthon kell leváltani a Fideszt. Szerintem nem demagógia vagy mellébeszélés az orbáni politika és a ceauşescui politika közötti párhuzamok felemlegetése. Igaz, a gazdaság úgy-ahogy teljesít Magyarországon, de ennek legfőbb feltétele a nyugat-európai, főként a német gazdasági prosperitás. Ha ezt egy válság – legyen az politikai vagy gazdasági – mérsékli, abba nem a német kormány, hanem a magyar fog nagyon gyorsan belebukni. Orbán jó taktikai érzékkel lavíroz a nagypolitikai adottságokat kihasználva, de az tagadhatatlan, hogy minden nappal csökken a mozgástere. Magyarország soha nem volt ennyire kiszolgáltatva külső feltételeknek, leszámítva a német, majd a szovjet megszállás éveit.
Az Európai Unióban, főleg az Európai Parlament bizottságaiban sorra szavaznak meg olyan állásfoglalások, amelyek a magyarországi jogállami állapotokról mondanak igen elmarasztaló véleményt. Másrészt közismert az EU nehézkes döntéshozatala. Lehet ebből valami?
Ez a lehetőség is illeszkedik a nagy egészbe. Úgy vélem, rövidtávon ebből nem fognak az Orbán rezsimre nézve végzetes következmények születni, komoly nemzetközi válság kell ahhoz, hogy egy rendszer létfeltételei egyik napról a másikra gyökeresen megváltozzanak. De azt mindenki látja, hogy gyorsulva erodálódik a magyar kormány pozíciója, egyre elszigeteltebb a kormány. Nincsenek szövetségesei, csak alkalmi bűntársai. Egy emberi élet perspektívájából nézve persze ez nagyon lassú változás, de a történelem már csak ilyen: hosszú távon érdemes a lehetőségeket mérlegelni. Viszont e tekintetben nem lehet vitás, az Orbán rezsim komoly deficitet halmozott fel Magyarország és önmaga számára is. Ne legyen senkinek illúziója: ennek árát meg kell majd fizetnünk. Megint csak a 70-80-as évek Romániájára utalnék: érdemes a történelemből tanulni, legalább nekünk, apróbb áldozatoknak, ha Orbánék lopási hajlama képtelenné is teszi őket, hogy felmérjék ezeket a főként rájuk nézve végzetes kockázatokat.
Azt mondják, hogy kulcsfontosságú a német kormány álláspontja ebben az ügyben (is). Berlinből viszont ellentmondásos jelzések érkeznek. A Fidesz újabb kétharmados győzelme elfogadhatóbb partnerré teszi Orbán Viktort Merkelék szemében?
Szerintem nem. Bonyolítja persze a képletet, hisz egy német politikus számára a lezajlott magyar választások mégiscsak valamilyen forrásai a legitimitásnak, de mindaz, ami az elmúlt kampány-hónapokban történt, felértékelte a kételyeket. Elég megnézni a nemzetközi sajtót, az ott megfogalmazott erőteljes kritikákat. Egy nyugati politikus számára egyre reménytelenebb vállalkozás félrenézni, s egyre hálátlanabb feladat mérsékletre inteni Orbánnal szemben. Mostanában egyre többször hangzik el a magyar kormánymédia és az ideológusok részéről, hogy Orbán egyetlen alternatívája a káosz, hogy ha a rezsim összeomlik, akkor itt olyasmi történik, ami az uniónak is fájni fog. Nem először hallok ilyeneket, így aztán tudom, ez a diktatúrák utolsó, hangsúlyozom: legutolsó érve. Ezt mondta Milošević, ezt mondták a 89 előtti szovjet szatellitállamok vezetői, ezt mondta Ceauşescu – valamennyien az utolsó pillanatban. Már más érvük nem maradt. Ekként kell felfogni a mostani magyar kormány-érvelést is: más érvük már nem nincs. És a nyugati politikusok ezt nagyon jól tudják.
Ha beindul a Merkel-Macron kettős reformja az unióban, akkor Magyarország hol találhatja magát?
A körön kívül. Egyre türelmetlenebbül hallgatom az olyan fejtegetéseket, hogy Orbánnak nem érdeke kivezetni Magyarországot az unióból, hisz onnan jön a pénz, az unió gazdasága pedig egy ilyen kis piacot, mint a magyar hosszú távon is életben tud tartani. Véleményem szerint viszont könnyen eljöhet az az idő, amikor Orbánnak mégis megéri majd kivezetni Magyarországot az unióból. Akkor, ha végérvényesen ellentétbe kerül a rezsim megóvása, az összelopott vagyonok megtartása és az uniós – netán a NATO – tagság, akkor a miniszterelnök habozás nélkül meglépi ezt. Könnyen is teheti majd, hisz egyre többen szeretnének minket az unión kívül látni, hogy ne rontsuk ott a levegőt. A Merkel-Macron reformfolyamat, ha beindul, pontosan egy efféle mérföldkő lehet, hisz nagyobb integrációt ígér, s a nemzetállami jogosítványok – egyebek mellett Orbán hatalmának – visszaszorítását.
Merre fejlődhet a V4? A csehek és a szlovákok inkább Ausztriával közösködnének, a lengyelek állnak a legközelebb a magyarokhoz, de az orosz kérdés végletesen megosztja Budapestet és Varsót. Közben Horvátországot is bevonhatják.
A V4 projekt halott, már a legelején sem volt igazán életképes. Ugye, azért hozták létre, hogy segítse ennek a három – később négy – államnak az uniós integrációját. A belépési tárgyalások utolsó fázisában a lengyelek cserbenhagyták a többieket, s külön megegyeztek. Azóta se szeri, se száma a hasonló eseteknek. Amióta pedig Orbán és Kaczyński megpróbálja a nyugat-európai integrációs törekvések fékezni, és kelet-európai autokrata törekvéseik legitimálására felhasználni a V4-et, azóta ráadásul a szerveződés nem csak felesleges, de egyenesen káros is.
A szomszédos országok közül egyedül a szerbekkel van kitűnő kapcsolat („a történelem során a legjobb”). Ebben szerepet játszhat, hogy két autokrata vezetőről van szó?
Igen, ez az egyik fő eredője ennek a „kiváló” kapcsolatnak, ugyanakkor mind Orbán, mind Vučić nem célt lát az unióban, hanem olyan anyagi eszközt, amivel saját politikai-gazdasági hatalmuk kiépítését és helyzetben tartását elérhetik. Ne feledjük ráadásul, hogy mind a magyar, mind a szerb vezető a maga sajátos módján Putyin ügynöke – újabb elem, ami ezt a két bűnözői klientúrát összetartja.
Végül a határon túli magyarokról. A mostani választások során is bebizonyosodott, hogy a valamikori két önálló, autentikus szervezet, az RMDSZ és a VMSZ a Fidesz csicskaszervezetévé züllött. Vagy túl szigorúan fogalmazok?
Nem, egészen pontosan fogalmaz: a két szervezet vezetői nem tesznek más, mint – politikai és gazdasági túlélésük végett – mindenben támogatják a magyar miniszterelnököt, s teszik ezt a leggusztustalanabb módon. Az a kultusz, ami e szervezetekben Orbánt övezi, tökéletes mása a Milošević vagy Ceauşescu nevével fémjelzett „korszakok” személyi kultuszának. Meg kell nézni, mind az erdélyi, mind pedig a vajdasági szervezetet: befolyásukat az adott országban teljességgel elveszítették, ráadásul Orbán, ha kell, a fejük felett készséggel megegyezik Bukaresttel vagy Belgráddal, miközben táplálja a Bukaresttel és Belgráddal szembeni nacionalizmusukat. Tökéletes patthelyzet. Ezek a szervezetek ma már csak Orbánnak tehetnek szívességet, saját közösségükért képtelenek bármit is kijárni vagy politikailag kikényszeríteni az adott ország kormányaitól. Tartok tőle, ma már nem is céljuk ez.
A választás óta a nyilvánosság számára is érzékelhető a feszültség az LMP-ben, ám a történtek még korábbra nyúlnak vissza. Hadházy Ákos, a párt társelnöke azzal vádolta Schiffer Andrást, az LMP korábbi vezetőjét, hogy a zöldpárt képviselőjelöltjei az ő nyomására nem léphettek vissza más pártok javára. Hadházy ellen a párt etikai vizsgálatot indított, Sallai Róbert Benedek éppen egy ilyen bizottsági meghallgatáson támadt rá Hadházy Ákosra, és fizikailag is bántalmazta őt. Az LMP közleményét cikkünk végén olvashatják.
Az LMP-saga legújabb epizódjában sajtóinformációk szerint két elnökségi tag, Ungár Péter és Schmuck Erzsébet is bejelentette lemondását. Ungár Péter, aki Schmidt Mária fia, a legutóbbi időkben azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy az édesanyja és általa (is) tulajdonolt Figyelő listát közölt a lap szerint Soros György által fizetett ügynökökről.
Ungár Pétert a párton belül is több támadás érte emiatt, ő maga kijelentette, hogy nem ért egyet a listázással, és bár a szerkesztésbe nem szól bele, nem tartja jó ötletnek, hogy lista készült az állítólagos „Soros-bérencekről.”
Ezzel együtt, a két elnökségi tag mostani lemondása állítólag nem függ össze közvetlenül a párton belüli botrányokkal. Az Index értesülései szerint valójában technikai kérdésről van szó, és a lemondások közvetlen oka a közelgő rendkívüli tisztújítás.
Kerestük Ungár Pétert, de jelenleg nem elérhető.
Az LMP sajtóosztálya az elnökségi tagok lemondásával kapcsolatban a következőket közölte: „Az LMP Országos Elnökségének négy tagja az előrehozott tisztújítás érdekében lemondott. A párt fontosnak tartja, hogy minél előbb teljes tisztújításra kerülhessen sor. Ungár Péter, Schmuck Erzsébet, Ábrahám Júlia és Ferenczi István lépése azt a célt szolgálja, hogy a teljes tisztújítás már a legkorábbi időpontban, a párt május végi Kongresszusán megtörténhessen.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
