Elutasítja a Fidesz visszafogadását az Európai Néppártba Manfed Weber frakcióvezető. Szerinte Orbán és pártja nem fogadta meg a tagsági felfüggesztéskor megfogalmazott kritikát. Döntés februárban lesz.
Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője a német Spiegel hetilapban arról beszélt, hogy elutasítja a Fidesz visszatérését az EPP-be. A Fidesz és annak elnöke, Orbán Viktor
eddig nem használta fel az időt annak a kritikának kezelésére, amely arra késztette az EPP-t, hogy felfüggessze a párt tagságát
– mondta Weber.
Az EPP márciusban felfüggesztette a Fidesz tagságát, részben azért, mert antiszemita motívumokkal plakátkampányt indított az EU és annak legfőbb képviselői ellen az EP választási kampányában – emlékeztet a német lap.
Szóba hozza a Spiegel a Herman Van Rompuy, az EU Tanács volt elnöke vezette szakértői csoport vizsgálatát, amely azt hivatott tisztázni, hogy a Fidesz eleget tesz-e a jogállami előírásoknak.
Az eddigi találkozókon Orbán kevés megértést mutatott a Van Rompuy és a többi szakértő iránt.
Ezen felül az új EPP-elnök, Donald Tusk is valószínűleg Orbán ellen van – derül ki Weber szavaiból. Tusk az EPP novemberi kongresszusán kemény szavakkal ment neki a populistáknak.
A német CSU politikusa, aki egyébként részben Orbánnak „köszönheti”, hogy csúcsjelöltsége ellenére se lett az Európai Bizottság elnöke (sőt, ezt az európai szélsőjobb akkori erős emberének tűnő Hans-Christian Strache budapesti fogadásán jelentette be május elején), további jelentős akadályokat is lát a Fidesz EPP-ben maradásának. A jelenlegi jogszabályok és a CEU ügye – ami annak idején az EPP egyik feltétele volt a Fidesszel szemben – nem bátorító. Orbán Viktornak mutatnia kell valamit – mondta.
Orbán és emberei már nem voltak jelen a november közepén Zágrábban tartott EPP pártkonferencián. A Rompuy-jelentés várhatóan a következő hetekben várható, és döntést lehet hozni az EPP februári eleji ülésén.
Előtte azonban Tusk beszélni akar Orbánnal
– írta a német lap.
Orbán régóta lebegteti, hogy maradni akar-e az EPP-ben. Egy nappal azutén, hogy Tusk név nélkül a Fidesznek is üzent a pártcsalád kongresszusán, arról beszélt az állami rádióban, hogy az Európai Néppárt új elnökének ténykedésétől függ, hogy „más politikai közösséget” kell-e keresnie a Fidesznek.
A pártok vegzálása helyett az állam működését kéne vizsgálnia az Állami Számvevőszéknek, mert a költségvetésben 17 ezer milliárd forint fordul meg, a politikai szervezetek ennek az összegnek az ezrelékével sem gazdálkodnak – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Nyikos László. Az ÁSZ egykori alelnöke – Róna Péterhez hasonlóan – úgy gondolja, hogy az ellenőrző szervezet törvényt, illetve alkotmányt sértő módon működik, mert a pártvizsgálatok mellett az államháztartás ellenőrzését elmulasztja.
Így a választási kampány kellős közepén minden ellenzéki pártot megbüntettek már, pedig a számvevőszéknek nincs is joga büntetni, s még maga a vizsgálat is alkotmányellenes lehet. Önnek mi a véleménye?
A számvevőszék közvetlenül nem büntet. Csupán megállapítja, ha valamit törvénytelennek, szabálytalannak talál, esetleg azt is, ha ésszerűtlenséget tapasztal a működésben, a gazdálkodásban. Mindezt pontos jogi hivatkozásokkal, dokumentumokkal, szakmai érvekkel is köteles alátámasztani. Az ellenzéki pártok bírságolásakor azonban hiányzik az alátámasztás, a büntetést megalapozó számítás, ami meggyőzhetné akár az ellenőrzött pártokat, akár a nyilvánosságot a tiltott támogatásról, vagy az úgynevezett piaci ár alatti irodabérlésről.
Tehát önnek sincs fogalma arról, hogy a Jobbikra kivetett gigabírságot hogyan számolták ki, esetleg a többi ellenzéki párt tízmilliós bírságainak megalapozása is hiányzik?
Igen, pedig elolvastam az ÁSZ honlapján nyilvánosságra hozott hivatalos jelentést, de abból nem derül ki, hogy az ominózus megállapítást milyen kalkuláció alapozta meg.
Vagyis nem tudja, hogy jött ki a 330 millió, vagy a többi?
Fogalmam sincs, mert az ezt megalapozó számítás nem került nyilvánosságra, hiányzik a jelentésből, illetve a mellékletből is, holott ez a jelentés alapvető eleme lenne. Demokratikus országban ilyen vádat nem lehet alaptalanul megfogalmazni! A számvevőszéknek érvelni kellett volna. Elegendő, releváns bizonyítékkal alátámasztani a jogsértést. Pontosan és közérthetően le kellett volna vezetnie, hogy számszerűen miként jött ki az adott összeg. Törvényi kötelessége lett volna tételesen reagálni a Jobbik észrevételeire, és megindokolni, miért nem vette azokat figyelembe. Ezt kívánná az ellenőrzés etikája is. Különben csak hitvitát lehet folytatni.
Lehet, hogy az LMP-re, a DK-ra, az Együtt-re, és a Párbeszédre kivetett 5-10 millió közötti büntetés is épp ilyen megalapozatlan volt?
Úgy látom, egyik párt esetén sincs megfelelően számszerűsítve a szabálytalanság. Pedig az államkincstár, vagy az adóhivatal később már nem tudja az ÁSZ által megállapított összeget korrigálni, felülbírálni, hiszen az ellenőrzési rendszer úgy van „kitalálva”, hogy a számvevőszék hiteles, „tévedhetetlen” intézmény.
De az ÁSZ vizsgálati megállapításaival közgazdasági problémák is vannak, hiszen a „piaci ár” – állítólag a pártok ez alatt kaptak olcsó plakáthelyet és fizettek irodabérletet – fogalma nem egyértelmű. Nem világos, hogy mihez képest alacsonyabb valaminek a díja? Azért sem meggyőző azt állítani, hogy valamely szolgáltatás a piaci ár alatt történik, mert azt ezer dolog határozza meg, még az alku is mérsékelheti. Nem lenne szabad elfelejteni, hogy az ÁSZ nem árhatóság.
Mit szól ahhoz, hogy bár az ellenzék majdnem minden pártját megbüntették, de a kormányon lévőket nem is vizsgálják?
Az ÁSZ az elnöke általa jóváhagyott terv szerint ellenőriz, amit bemutat az Országgyűlésnek. A pártok gazdálkodását kétévente vizsgálja. A kormánypártok ellenőrzése tavaly nem szerepelt a tervben.
Úgy látszik, hogy a számvevőszék elnökét, aki nemrég még a Fidesz frakcióban ült, nem érdekli a kormánypárt gazdálkodása. Ilyen van?
Ezt nem kívánom kommentálni.
Felveti viszont azt a kérdést, amit Róna Péter is megfogalmazott, hogy ilyen történések mellett nem lehet, hogy alkotmányellenesen működik nálunk a számvevőszék?
Sajnos 1989-ben a párttörvénybe „belefogalmazták” a pártok számvevőszéki ellenőrzését. 190 számvevőszék működik a világban, de – ismereteim szerint – sehol ilyet nem csinálnak. Az ÁSZ elsődleges feladata az államháztartás bevételeinek és kiadásainak, még inkább az állam vagyonának és adósságának a vizsgálata lenne, de helyette mostanság az ellenzéki pártok megleckéztetésével, vegzálásával foglalkozik. Pedig 17 ezer milliárd forint fordul meg évente a magyar államháztartásban, nem tudjuk, mennyi az állam vagyona, még az sem világos, hogy az növekszik, vagy csökken. Több ezer intézmény éves pénzügyi beszámolóját is auditálni kéne, de ezt a munkát sem végzik el.
Korábban épp azért kritizálták a számvevőszéket, mert csak formálisan ellenőrizték a pártokat. Most, hogy itt a szigor, a lazaság kéne?
Említettem már, hogy a pártok ellenőrzése nem az ÁSZ feladata lenne. Működésük törvényességét – mint máshol – ellenőrizhetné az ügyészség, pénzügyi beszámolójukat pedig magánkönyvvizsgáló.
De mégis kitüntetett módon ellenőrzik a pártokat, miért?
Azért, mert a parlament az elmúlt évben törvénybe foglalta a pártok direkt ellenőrzését. Holott a pártok nem közpénzekkel gazdálkodnak, állami támogatásuk a központi költségvetés kiadásainak ezrelékével sem fejezhető ki. Ezzel szemben alapvető dolgokat nem tudunk az állami nagyberuházások észszerűségéről, hasznosságáról, megtérüléséről stb.
Az alaptörvény szerint a számvevőszék az országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szervezete, de nem végez pénzügyi ellenőrzést! Jól hallotta, nem végez pénzügyi ellenőrzést! Nem is állítja magáról, hogy végezne. Vagyis egyértelműen alkotmányellenesen működik, tehát ugyanazt állítom, mint Róna Péter, csak más oldalról közelítem meg e témát.
Korábban azt nyilatkozta a Fühü-nek, hogy a pártvizsgálatokat törvényellenesen végezték el. Fenntartja?
Persze, ne felejtse el, hogy a vizsgálat címe az volt, hogy „a pártok 2015 – 2016-os évi gazdálkodásának ellenőrzése”. Ugyanakkor a „büntetést” az 2017-es év plakát- és egyéb ügyei miatt vetették ki, miközben erről az évről még nem készült el a Jobbik pénzügyi beszámolója, amiben – ha hibázott – még ki is javíthatja a hibáját. Ez sérti a számviteli törvényt. Ez nonszensz!
Ráadásul kiderült, hogy a 2017. évre kiterjedő vizsgálat benne sem volt az ÁSZ munkatervében, amit – módosítva – Domonkos László köteles lett volna bemutatni az országgyűlésnek. Ez sem történt meg!
Tehát olyan látszat keletkezett, hogy az ellenőrzés esetleg politikai sugallatra született, s az ellenzék lejáratását célozta. Mindezt törvénytelenül?
Feltehetően, vagy „csak” arról van szó, hogy az ÁSZ nincs tisztában a számvevőszéki ellenőrzés függetlenségének elveivel, szakmai kritériumaival. Azzal, hogy mi a vizsgálatainak a célja. Hogyan kellett volna meggyőződnie, elegendő bizonyítékot szereznie állításainak helyességéről.
Viszont büntettek érte.
Fércmunkát végeztek.
Ez olyan, mintha egy adózót még év közben, adóbevallásának elkészülte előtte megbüntetnek?
Pontosan!
Róna Péter azt is állítja, hogy az Állami Számvevőszék nemcsak törvényt, de alkotmányt is sértett. Ön szerint is?
Igen, utaltam én is erre. Hozzáteszem, hogy normál esetben a botrányt kiváltó pártvizsgálatot leghamarabb 2019-ben lehetett volna elvégezni.
Az elmúlt hét vitatémája, hogy a bírságot be kell-e fizetni, vagy meg lehet tagadni?
Szerintem azok a pártok döntenek helyesen, amelyek nem fizetik be a büntetést. Nincs rá precedens, hogy a fizetés megtagadása esetén az adóhatóság mit tehet. Elég kényes dolog lenne egy politikai pártot a választások előtt három hónappal, inkasszóval lehetetlen helyzetbe hozni. Ezzel ugyanis már végképp olyan területre tévedne az állam, amely alkotmányos alapjogokat sért. Hisz ha a pénzt leemelik a Jobbik számlájáról, akkor nem tud indulni a választáson. Ez a lépés tehát már nagyon messzire vezetne.
Erre mondja Róna Péter, hogy ennél végzetesebb dolgokat az elmúlt nyolc évben nem tettek, s ha ez így megy tovább, akkor ennek diktatúra a vége!
Ha viszont jóindulatúan akarok fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy akkor nagyfokú tudatlanság áll a háttérben, hisz a hatalom nem tudja, mire való a számvevőszék, illetve a számvevőszéken nem tudják, hogy mire szól a jogosítványuk. Nem érzékelik ugyanis, hogy vizsgálatukkal beszálltak a pártpolitikai harcokba.
Ön tényleg elég jóindulatú ember, de van-e jóindulatú olvasata annak, hogy Varga Mihály a választások utánra halasztaná a büntetések befizetését?
Ezt egy kínban fogant ötletnek tartom, ami nincs végiggondolva. Nincs ugyanis válasz például arra a kérdésre, hogy mi történik, ha közben valamely párt nem jut be a parlamentbe? Vagy 1 %-ot sem ér el, esetleg nem is indul a választáson, és nem is jár neki annyi támogatás, amiből a büntetést ki lehetne fizetni? Nekem az a véleményem, hogy az a párt, amely elfogadná Varga Mihály javaslatát, az fejet hajtana a nyilvánvaló alkotmánysértő helyzet előtt, és pillanatnyi előnyökért hurokba dugná a fejét.
Az Amnesty International éves jelentése szerint Magyarország már 2016-ban is sok területen az európai régió egyik legkiábrándítóbb teljesítményét nyújtotta, és a helyzet tavaly tovább romlott.
Iván Júlia és Demeter Áron Fotó: FüHü
Iván Júlia, az Amnesty International magyarországi igazgatója a jelentést bemutató sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy 2017-ben három problémás téma volt Magyarországon:
a menedékkérőket érő hatósági visszaélések, az őket érő jogsértések;
a CEU-val szembeni intézkedések, amelyek az oktatás, tudomány szabadságát érintik;
és a civil szervezetek üldözése, jogaik korlátozása.
Iván Júlia hangsúlyozta, hogy ezekben az ügyekben nem Magyarország, nem a magyar állampolgárok, hanem a kormány felelősségéről lehet beszélni, és több esetben nemzetközi vizsgálat is van a kormány ellen.
Ezzel kapcsolatban beszélt az Európai Parlament májusi határozatáról, amely többpárti együttműködéssel született meg, még a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt is megszavazta. Ez mondta ki, hogy
Magyarországon sérülnek az Európai Unió alapértékei,
vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása. Jelenleg egy albizottság foglalkozik ezzel a helyzettel, márciusban lesz kész a jelentés, és várhatóan szeptemberben vita lesz róla az EP-ben.
A Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárásról Iván Júlia azt mondta:
„az Európai Bizottság magához képest rekordgyorsasággal folytatja ezt az eljárást,”
az Amnesty szerint ez is jelzi a jogsértés súlyosságát, hiszen már az Európai Bíróságra jutott több ügy.
Demeter Áron, az Amnesty International emberi jogi szakértője arról beszélt, hogy az elmúlt évben jelentősen csökkent az Európába érkező menekültek száma, körülbelül feleannyian jöttek, mint 2016-ban. Ennek egyik fő oka az EU-török alku, de továbbra sincs megoldva több tízezer, a görög szigeteken lévő ember ellátása.
A menekültválság kiszervezéséről is beszélt: vagyis a tranzitországokkal, például Líbiával kötött megállapodásokról, ahol viszont több ezer embert tartanak fogságban, sokat közülük megkínoztak, másokat rabszolgának adtak el.
Ugyanakkor
menekültügyben „Magyarország a régió mélypontja”.
Iván Júlia szerint leginkább a tranzitzóna szabályainak változása miatt aggódik a nemzetközi közösség – vagyis azért, mert meghatározatlan ideig lehet itt fogva tartani menedékkérőket, köztük a 14-18 éves, kísérő nélkülieket is, ami sérti a gyerekek jogairól szóló New York-i egyezményt.
Problémának nevezte azt is, hogy körülbelül 22 ezer menedékkérőt visszakísértek Szerbiába, és ezekben az esetekben nem érvényesült az a jogi alapelv, hogy mindenkinek joga van menedékkérelmet benyújtani, és csak azután lehet bárkit visszaküldeni másik országba, hogy ezt elutasították.
A jelentés szerint
sok esetben menedékkérőket érő bántalmazásokat is regisztráltak a határon.
Augusztusig 56 feljelentés érkezett, egy-egy katonát és rendőrt már el is ítéltek, 130 illetve 300 ezer forintos pénzbüntetésre, a katonát le is szerelték. Sok esetben bizonyítottság miatt szüntették meg az eljárást, összesen tíz nyomozás volt folyamatban.
Iván Júlia beszélt a kormány által befogadott menekültekről is, mint mondta, ezekben az esetekben olyan emberekről van szó, akik benyújtották a kérelmüket a tranzitzónában, amelyet elbírált a magyar hatóság és ezután kapták meg a védelmet. De, ahogy a jelentés is írja, korábban tíz, majd öt, most viszont csak egy kérelmet regisztrálnak naponta, ami Iván Júlia szerint globálisan is egyedülálló.
A tompai tranzitzóna. MTI Fotó: Ujvári Sándor
Ennek ellenére körülbelül 2800 kérelmet regisztráltak a tranzitzónában, ezek közül bíráltak el több mint 1200-at pozitívan, vagyis arányaiban annyi ember kapott védelmet, mint korábban, amikor ez a szám 10-15 százalék körül mozgott. Az Amnesty szerint ez azt jelenti, hogy
nagyon sokan tényleg háborús övezetből jönnek,
ahol az életüket vagy alapvető szabadságjogaikat érezték veszélyben. Arról a 22 ezer emberről viszont, akiket „szó nélkül kidobtak a magyar határon”, nem lehet tudni, hogy honnan jöttek.
Iván Júlia beszélt Ahmed H.-ról is, akit a magyar kormánypropaganda terroristának nevez. Őt első fokon a bíróság elítélte, a másodfokú bíróság azonban az eljárás újrakezdését rendelte el. Azt mondta: annyit sikerült megállapítani, hogy ott volt Röszkén, beszélt egy megafonba, nem tisztázott, hogy mit mondott, és eldobott három tárgyat. Mint mondta, az ő esetében
az a kérdés, hogy van-e hozzáférése egy tisztességes büntetőjogi eljáráshoz.
Demeter Áron ehhez hozzátette: Ahmed H. szerintük nem követett el terrorcselekményt, azt viszont, hogy milyen bűncselekményt igen, a bíróságnak kell eldöntenie. Arról is beszélt, hogy az ügy újabb példa arra, hogy több országban próbálják összekapcsolni a menekülteket a terrorizmussal.
A CEU-val kapcsolatban Iván Júlia arról beszélt, hogy a kormány nehéz feltételeket támasztott, szűk határidőkkel, amelyeket az egyetem ugyan teljesített, a kormány mégsem írja alá az egyetem további működését lehetővé tevő egyezményt New York állammal. Ahogy fogalmazott:
„kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a folytatása ennek az ügynek”.
A sajtótájékoztatón beszéltek a Stop Soros csomagról is, amelyet korábban életveszélyesnek neveztek. Mint Iván Júlia mondta, azért tartják annak, mert olyan szankciókkal sújt szervezeteket, amelyek megnehezítik a működésüket, például ilyen az aránytalan pénzelvonás, és
„rövid úton eljutnak oda, hogy ezeket a szervezeteket megszünteti a hatalom”.
Ezt pedig jogsértésnek tartják, hiszen a törvény politikai alapon diszkriminál, ami szerintük „egy nagyon veszélyes irány”, és arról szól, hogy
elhallgattassák azokat, akik feltárják a kínos ügyeket.
Demeter Áron azt mondta: a civilellenes törvény az Amnesty szerint egyértelmű jelzése annak, hogy a magyar kormány magáévá tette a civilekkel, emberi jogokkal szemben ellenséges beszédet.
A sajtótájékoztatón szóba került a metoo-kampány is. Iván Júlia azt mondta, hogy bár Magyarországon is széleskörű vita bontakozott ki a kérdésben, de
„fájó hiányossága a magyar jogalkotásnak”,
hogy az Isztambuli Egyezményt továbbra se ratifikálta az ország, és az nem része a magyar jogrendnek.
Iván Júlia egyébként azt is mondta: ők lennének a legboldogabbak, ha nem jogsértésekről kellene beszámolniuk.
Az Amnesty International főtitkárával, Shalil Shettyvel készült interjúnkat itt olvashatja el. A teljes jelentés pedig itt található (angolul).
Ecclesia militans, mondták a középkorban, csak akkor ezen a kifejezésen nem azt értették, hogy Isten különféle rendű és rangú szolgái verekednek, akkor ez az üdvösségért való küzdelmet jelentette ebben a földi siralomvölgyben. Azt nem mondhatjuk, hogy nem akadt már akkor is pár vaskezű harcos szerzetes, elvégre valami ilyesmik alkották a Templomos Rendet is – de a hegyfalusi plébános mintha kései utódjuk lenne.
Hegyfalu község Vas megyében, a sárvári járásban, békés hely, amit csak Dóka Ferenc atya képes időnként felrázni nagy, ezredéves nyugalmából. De ha ő ráz, akkor nagyon ráz. Mint az ipari áram fázisa, annyira. Van is neki szép lajstroma a mindenféle erőteljesebb cselekményekből, először, vagy tíz évvel ezelőtt, még csak a postást verte meg, de azt legalább sajtóügyből kifolyólag.
Hát ez meg hogy sikerült neki?
Beszámolt róla a Nyugat.hu akkoriban, mert még Győrváron volt plébános az atyafi.
„A vasvári kapitányságra fél tizenegykor futott be a hívás: munkavégzés közben megtámadták és megverték a posta egyik kézbesítőjét Győrváron. Ezt maga a sértett jelentette be. Az ügyeletes azt is megtudhatta, hogy a támadó a falu plébánosa. A rendőrök azonnal a helyszínre indultak, ahol kiderült, nem ízetlen tréfáról van szó. Az 58 éves Tóth Ferenc bevérzett szemmel, vörös, feldagadt halántékkal és zúzott lábsérülésekkel fogadta a kiérkező járőröket. A férfit mentő szállította a szombathelyi kórházba, ahol alaposan megvizsgálták. Úgy tudjuk, a kézbesítő nem szenvedett súlyos sérüléseket.”
Még szerencse, de mi volt a kiváltó ok, a kölcsönös ellenszenven kívül? Nagy a sora annak… azt mondta a kézbesítő:
„Az egész úgy kezdődött, hogy ma először vittem a plébániára Szabad Föld újságot. Amikor a helyettesem dolgozott, akkor állítólag Dóka Ferenc lemondta a Keresztény Élet című katolikus hetilapot és ő, vagy valaki más megrendelte a nevére a Szabad Földet. Délelőtt a levelek mellett a házvezetőnőnek odaadtam az újságot és indultam tovább. Nem sokkal később kiabált utánam, hogy rossz újságot adtam nekik. Visszamentem tisztázni a helyzetet és megmutattam a kinyomtatott listát, hogy bizony az övék a Szabad Föld. Eddig hármat vittem ki a faluban, az övék a negyedik. A plébános már akkor elég ingerült volt. Mentem tovább dolgozni, amikor kb. kilenc házzal arrébb mellém hajtott és megvert.”
Akkor bizony kibékíthetetlen világnézeti ellentétekről volt szó. Habár a Szabad Föld sosem volt az ultrabaloldali anarcho-szindikalisták lapja, sőt, de ha a plébános ezt nehezményezte, szó szerint lelke rajta.
Tavaly nyáron újból meg akarta mutatni szent haragját, most kicsivel több oka is volt rá, ugyanis – már Hegyfaluban szolgált – kitett a buszmegállóban egy hirdetményt. Méghozzá, ahogy a szövegből látom, már a másodikat:
„Továbbra is keresem azt a bunkó alakot, aki a Mária-szobor előtti virágtartóba szórta a csikkeket. A nyomravezető neve teljes titokban marad, és a nyomravezetői díjat megemelem 30 ezer Ft-ra. Kérem a település lakóit, segítsenek ezt a kártékony alakot kézrekeríteni, hogy elnyerhesse jól megérdemelt jutalmát”
Valahogy ebből is hírverés támadt, nem is értem, hogyan. Hiszen a szentségtörés az szentségtörés, rút vétek, bár az valószínűleg inkább önkormányzati kérdés, hogy van-e a hegyfalusi plébániának pallosjoga. De végső soron, mivel látható volt, hogy ő maga sem gondolta komolyan a dolgot, megúszta egy enyhe megrovással a dolgot, hirdetmény engedély nélküli kihelyezéséért. Bajban akkor lett volna, ha előkerül a dohányzó bűnös, foghatta volna a fejét, honnét kerít hamarjában egy máglyát, de szerencsére erről szó sem volt.
Most megint hallatott magáról: beszállt az EP-választások kampányába is. Éspedig épp a korábban megvédett Mária-szobor melletti zárt hirdetőszekrénybe tette ki a plakátját.
„Tessék választani!” – olvasható a zárt szekrényben elhelyezett szórólapon és két döntési lehetőséget kínál fel. Az egyiken Emmanuel Macron áll két fekete férfi társaságában és mellette dühös, rosszalló fej jelzi az egyház véleményét a dologról. Alatta mosolygó keresztények tartanak egy keresztet és szívecske mutatja, mit gondol erről az egyház képviselője.
Sőt, információink szerint először még Orbán Viktor volt a mosolygó keresztények helyén, családostól, de ezt már a hívek is kifogásolták, így aztán lecserélte a képet.
Hát gondolni sok mindent lehet. Azonban van egy olyan érzésem, hogy ezt a politikai propagandát talán nem pont a Mária-szobor mellé kellett volna rakni, oda semmiképpen: hiszen az embernek óhatatlanul eszébe jut egy menekülő közel-keleti család, egy jászol, három királyok, közülük egy szerecsen… Most már én mondom, hogy szentségtörés ez, vigyázzunk vele.
Vagy inkább szimónia. Ez a neve annak a kánonjogi vétségnek, amelynek lényege egyházi és lelki javak anyagi, világi előnyök révén történő megszerzése vagy áruba bocsátása. Ezt a tevékenységet a 451-ben megtartott khalkédóni zsinat 2. fegyelmi kánonja nevesítette és ítélte el.
Harcos szellem ez a plébános, nem mondom, a középkorban vagy a kora újkorban érdekes pályafutásra számíthatott volna, de azok az idők már elmúltak. Érdeklődve várjuk, legközelebb mit talál ki, mert az valószínűtlen, hogy megnyugszik és csendes nyugalomban éli le hátralévő éveit.
Tavaly év vége óta már több mint 66.542.389 embert fertőzött meg és 1.528.885 életet követelt világszerte az új típusú koronavírus.
Magyarország
Hazánkban 6.697 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 250.278 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma.
Elhunyt 162 az elhunytak száma 5.868 főre emelkedett.
Az aktív fertőzöttek száma 172.728 fő. 7.709 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 656-an vannak lélegeztetőgépen. Hatósági házi karanténban 50.283-an vannak.
Eddig 1.941.724 mintavételre került sor. 23 681-gyel nőtt tegnaphoz képest a tesztek száma. Azt nem lehet tudni, hogy ebből mennyi a PCR-teszt, és mennyi a gyorsteszt. A találati arány még mindig 30 százalék közelében mozog.
A pozitivitási arány közel hatszorosa a WHO ajánlásának, amely szerint a 5 százalék feletti mutató elégtelen mértékű tesztelést jelez, illetve az alatt tartható ellenőrzés alatt a járvány.
(Ez az arány jócskán meghaladja a WHO maximális határként megszabott 12 százalékos értékét is.) A WHO által kívánatosnak tartott tesztelési mennyiséget eddig egyetlen szeptemberi napon érte el a közegegészségügy.
Amennyiben a mai szám nem tartalmaz nagyobb torzítást, a tesztelés gyakorlata pedig közel hasonló, mint november közepén volt, akkor a korlátozások eddig nem hozták meg a tőlük várt eredményeket, a fertőzés folyamatosan terjed.
A magyar miniszterelnök interjúját, melyet a Fox televízió sztárjának, Tucker Carlsonnak adott, a sajtóiroda elküldte a Magyarországon dolgozó külföldi újságíróknak – méghozzá kétszer.
Első alkalommal kihagytak néhány apróságot, melyet azután korrigálni kellett miután egy újságíró észrevette a turpisságot. Az első változatban Hszi Csinping kínai elnök egyáltalán nem szerepelt. Pedig Tucker Carlson ezt a kérdést tette fel Orbán Viktornak: „nem hiszem, hogy Joe Biden elnök valaha is totalitárius gengszternek nevezte volna Hszi Csinping elnököt noha ő sok politikai ellenfelét megölette. Akkor Önt, és nemcsak Önt hanem a lengyel kormányt is, hogy nevezhette totalitárius gengszternek?!”
A kérdés erősen problematikus hiszen Hszi Csinping elnök – Mao Cetungtól eltérően – nem övezi meg politikai ellenfeleit hanem korrupciós vádakkal hosszú évekre börtönbe csukatja őket. De nyilván nem ez zavarta Orbán Viktort hanem az, hogy Kínával kapcsolatban nem kívánt semmit sem mondani, mert akkor kiderült volna, hogy a lehető legjobb kapcsolatra törekszik a Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párttal. Épp most kíván behozni Budapestre egy kínai elit egyetemet, nem sokkal azután, hogy kipaterolta a CEU nagyrészét, melyet az USA állampolgár Soros György alapított.
Nemcsak ez maradt ki az első változatból
Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt amikor Joe Biden totalitárius gengszternek nevezte az amerikai választási kampány során, Orbán meglehetősen hosszú választ adott, melyet az első változatban alaposan megrövidítettek. Íme a javított kiadás:
„Magyarországon ilyenkor az a jellemző, nem túlságosan udvarias reagálás, hogy ki ez a fickó, hogy ilyeneket mondjon?! Aztán azt mondja az ember, ok, ő az USA elnöke, vegyük őt komolyan!
Ha valaki, aki nem beszéli a nyelvünket és igen korlátozottak az ismeretei Magyarországról, még annak utóbbi évtizedeiről is, és nyilvánvalóan nem ért meg minket, ilyen véleményt fogalmaz meg, akkor ez személyes sértés minden magyarnak” – válaszolta Orbán Viktor, aki megkapó szerénységgel egész Magyarországgal azonosította magát. A probléma az, hogy épp ez a totalitárius vezetők egyik legfőbb ismérve. Tehát Joe Biden nem is tévedett oly nagyot…
A szabadpecs.hu információja szerint Pécsen megszüntették az eljárást azzal az idős férfival szemben, akit hajléktalansága miatt vontak szabálysértési eljárás alá. A rendőrség nem fellebbezett, a férfi szabadon távozhatott.
Az eljárást lefolytató bírósági titkár azzal indokolta döntését, hogy kiforratlan a jogszabály alkalmazása. Például, nem tisztázott a rendőrség mivel igazolja a három felszólítást a hajléktalan jogszabályba ütköző cselekedetéről.
Figyelembe vette továbbá, hogy a férfi kijelentette: időközben megoldottá vált az éjszakai szállása.
Túlvagyunk az izraeli miniszterelnök magyarországi látogatásán, amiről a nemzetközi sajtó „szőrmentén” számolt be. A hazai (magyar) médiában pedig az elnyomott, elhallgatásra ítélt „baloldal” sajtója jeleskedett, hogy politikai töltetet adjon az eseménynek. Érdekes volt megfigyelni, hogy az idézett külföldi lapok kivétel nélkül Orbán-ellenes, baloldali beállítottságúak voltak, és hivatkozásuk kizárólag a magyarországi ellenzékre korlátozódott.
Például a der Spiegel szerzője (tudósítója?) egy ellenzéki politikust és publicistát (Oppositionspolitiker und Publizist) idézett, csak azt felejtette hozzátenni, hogy az illető, a (Gyurcsány-féle) törpepárt külügyi kabinetjének vezetője.
Tárgyilagos jelentések, összefoglalók alig születtek. Hogyan is születhettek volna, mikor a Netanyahu látogatás budapesti visszhangja „belső fogyasztásra” készült, amiben nehéz eligazodni, még a hazai helyzetet jól ismerőknek is.
Politikailag talán a legfájóbb, hogy Netanyahu és Orbán közé egyenlőségjelet tett a hazai „baloldal”. Sőt, Trump amerikai elnököt is „képbe hozták”, mint a populisták követendő példáját. A bírálók csak arról feledkeztek meg, hogy ellentétben Magyarországgal, mind az USA-ban, mind Izraelben működik az alkotmányos, parlamentáris demokrácia, annak ellenére, hogy (Nagy-Britanniához hasonlóan) Izraelnek alkotmánya sincs. A két említett országban (USA, Izrael), de az egész Földkerekségen, sincs Magyarországhoz hasonló demokratikus állam, ahol a köztársaság alapját képező három legfőbb méltóság (köztársasági elnök, miniszterelnök, az országgyűlés elnöke), valamint a főállamügyész egyazon pártból, mi több ugyanazon haveri körből, kollégiumi baráti társaságból származna.
Amit Netanyahu-ról eddig is tudtam, mert 1976-ban tele volt vele a világsajtó, bátyja (Yonatan = Jonatán) háborús hős, az 1976-os entebbe-i (Uganda) túszmentés egyetlen áldozata.
Benjamin (Bibi) Netanyahu
Nagyapja, Nathan Mileikowsky rabbi, 1879-ben a cári Oroszországban született, azon a területen, ahol megengedték a zsidók letelepedését (Tscherta osedlosti / Черта оседлости). Itt (a Keleti-tenger és a Fekete-tenger közti földsávban) kb. ötmillió zsidó élt, az összlakosság 12 százaléka. 1908-ban áttelepült az akkori Lengyelországba, és egy varsói (zsidó) gimnáziumnak lett az igazgatója, miközben aktívan terjesztette a cionizmust (Izrael állam megalapítását Európán kívül). Mileikowsky rabbi (és családja) azon kevesek közé tartozott az akkori világban, aki az elterjed yiddish mellett tökéletesen beszélt héberül. 1920-ban érkeztek a brit mandátum Palesztinába, és a héber nyelv terjesztése érdekében cikkeket írt a helyi lapokban, amiket Netanyahu névvel írt alá, és fiának (Benzion – Ben-Zion = „Cion/Sion fia”) már ez lett a vezetékneve. Nathan Mileikowsky nevét viseli Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen, a katonai temető melletti tér.
Apja, Benzion Netanyahu (eredeti neve: Benzion Mileikowsky) 1910-ben született Varsóban, majd családjával 1920-ben telepedett le (alijázott) a brit mandátumú Palesztinába. Szakított (rabbi) apja vallásosságával, és mint szekuláris, a New York állambeli Cornell (magán) Egyetem történelem professzora lett. Vezető képviselője volt a „revizionista cionizmusnak” (Revisionist Zionism), mely szakított a fő áramlattal, mivel szerintük a cionista mozgalom túl engedékeny, békülékeny volt a palesztinai brit hatóságokkal szemben. A zsidó nacionalizmusnak egy sokkal militánsabb, jobboldali verziójában hittek, ami eltért az akkori „munkás(párti) cionizmus”-tól. (Labour Zionist). Élete végéig abban hitt, hogy az izraeli arabok nagy többsége a zsidók megsemmisítését választanák, ha erre lehetőségük nyílna.
Benzion Netanyahu mindhárom fia (Yonatan (1946-76), Benjamin (1949) és Iddo (1952) ) az izraeli hadsereg különleges egységénél a Sayeret Matkal-nál szolgált. Ez az egység megfelel az amerikai Delta Force-nak vagy a brit SAS-nek. Feladatuk a felderítés, mélyen behatolni az ellenséges területre és ezzel segíteni az ellenséges támadások megelőzését, ill. túszok kiszabadítását. A jelenlegi miniszterelnök, Benjamin számtalan akcióban vett részt, egyszer a válla is megsebesült.
Benjamin Natanyahu
1949-ben, Tel-Aviv-ban született szekuláris zsidó szülők gyermekeként. Ő az első miniszterelnök, aki Izraelben, Izrael állam megalakulása után született. A hadseregben szerzett rangja סרן = Seren, kapitányt, századost vagy parancsnokot jelent. 1984-88 között Izrael ENSZ nagykövete volt. Majd, 1993-ban, az 1973-ban Menachem Begin és Ariel Sharon alapította Likud párt elnöke lett. A Likud volt az első jobboldali párt, mely 1977-ben magasan nyerte a parlamenti választásokat az addig közel 30 évig hatalmon lévő baloldaliakkal szemben. David Ben-Gurion mellett Netanyahu az egyetlen miniszterelnök, akit négyszer választottak meg, ebből háromszor egymásután. Ha sikerül kitöltenie jelenlegi hivatali idejét, akkor Netanyahu lesz Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.
Politikai pályafutása alatt gazdasági reformokat vezetett be, a „szabadpiac ügyvédjének” nevezik, bírálói Margaret Thatcher követőjének, a „népszerű kapitalizmus” hívének tartják.
Saját maga állítja, hogy (bátyja halálából kiindulva) „keményvonalas” a terrorizmussal szemben. Ezért a bevándorlást is megszigorítja. Ezentúl nem elég csak „bemondani”, hogy valaki „zsidó származású”. „A szabad bevándorlásnak vége. Fontos a bevándorló múltjának alapos ellenőrzése, annak hiányában bárkit kiutasíthatnak az országból.” – mondta Netanyahu. A jelenlegi izraeli miniszterelnök terrorizmus ellenes elképzeléseit Reagan elnök annyira csodálta, hogy Netanyahu könyvét kötelező olvasmánnyá tette a Fehér Házban.
Egy részlet:
„A demokráciák része a bevándorlás-ellenes és populista (anti-establishment) pártok, éppúgy, mint a szélsőséges nacionalizmust vagy az internacionalizmust támogatók […] Ezek gyakran sikeresen meggyőzik a demokrácia résztvevőit, azzal, hogy elfogadják az alapszabályokat, és védelmezik a központi elveket. Ezeket meg kell különböztetni a demokratikus társadalom abszolút peremén lévő apró „szilánkoktól” (mozgalmak, szervezetek), amelyek számos hasonló elképzelést tartalmaznak, miközben ürügyként használhatják fel őket a demokratikus rendszerből való kilépésre. ”
LGBT, azaz a melegek egyenlő jogait támogatja Izrael miniszterelnöke. „Büszke vagyok, hogy Izrael egyike a melegekkel kapcsolatban legnyitottabb országoknak. (…) Az a meggyőződés kell, hogy vezessen, hogy minden ember Isten képére van teremtve….”
Obama elnök 2009-es kairói beszédére reagálva Netanyahu megjegyezte:
„…Sokan állítják, hogy ha nincs Holocaust, akkor nem jött volna létre Izrael állam. Én viszont azt mondom, ha Izrael államot sokkal korábban megalapították volna, akkor nem lett volna Holocaust. (…) Ez a föld a zsidó nép hazája, mely identitásunkkal össze van forrva….”
Életrajz írója szerint Netanyahu-t szoros, több évtizedes barátság fűzi Orbán Viktorhoz, melynek hátterében a Likud párt és az Európai Néppárt kapcsolata áll. Orbán különösen a pénzügyminiszter Netanyahu-t csodálta (2003-2005), akitől akkoriban sok jó tanácsot kapott.
Hasonlókat nem tudnék írni a budapesti látogatás vendéglátójáról, Orbán Viktorról. Már az életrajzi összehasonlítás is sok mindent elárul a két miniszterelnök múltja, politikája és életfelfogása közti különbségről.
Orbán hozta a szokásos formáját, bedobott egy „szenzációt”, amire sokan „rácuppantak”, és bizonyítottnak érezték, hogy a jelenlegi kormány megköveti a múltban elkövetett törvénytelenségeket.
Orbán miniszterelnök szerint „…mivel Magyarország mögött nehéz történelem áll, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy hibát, sőt bűnt követett el azzal, hogy a zsidó közösség védelme helyett a nácikkal kollaborált. Ez soha nem fordulhat elő – szögezte le a kormányfő, aki hangsúlyozta azt is: Magyarország kötelessége megvédeni minden állampolgárát…”
Tehát, nem az ország vezetése vagy (egyes) tagjai „hibáztak”, hanem „en bloc” az ország, mely mögött nehéz történelem áll. Orbán populista szavai remekül kifejezik annak az országnak és népének mentalitását, melynek nagy költője is isteni felmentést kér és kap a bűnök alól. Lásd
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Ennél is meglepőbb a magyar miniszterelnök azon megállapítása, miszerint
„..Magyarországon jelentős zsidó kisebbség él, biztonságukat pedig a magyar állam teljes mértékben garantálja…”
Nem tudom, mit kell „jelentős kisebbség” alatt érteni. Vajon Orbán miniszterelnök számára mi a „jelentős”? Arról nem is beszélve, hogy a magyarországi „zsidóság” törvényileg nem „kisebbség”, hiszen épp az Orbán kormány alatt hozott törvény szerint
„….a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény hatályba lépése miatt megszűnik a nemzeti, illetve az etnikai kisebbség fogalma, helyükbe egységesen a nemzetiség kifejezés lép….”
Ergo. a jelenleg (is) hatályos törvény szerint csak „nemzetiségek” vannak, kedves miniszterelnök úr. Ebbe viszont nem tartoznak bele a „zsidók”, éppúgy, mint az oroszok, kínaiak, arabok, kurdok, stb. sem.
Egy ilyen széles látókörű, országát és népét kiválóan ismerő miniszterelnökre nem érdemes több szót vesztegetni. Csak zárójelben: Netanyahu miniszterelnököt tájékoztatták tanácsadói erről a magyar közjogi helyzetről?
Netanyahu magyarországi látogatásának hazai, magyar szempontból legjelentősebb fejezete Heisler András helyzetértékelője volt. Nem tudom, kiadta azt az antiszemita felhangot sugalló címet, hogy „A MAZSIHISZ elnöke (keményen) kiosztotta a magyar és izraeli miniszterelnököket.” Ez a „kiosztotta” cím mindkét politikai oldalon megjelent (népszava, hírtv, Heti Válasz, HVG, stb.) A „kioszt” szinonimái: lehord, leszid, letol, leszúr, rápirít, stb.. Egyik sem illik Heisler beszédére, mely hihetetlen alapossággal és részletesen mutatta be a mindennapok problémáit, anélkül, hogy bárkit is elítélt volna.
„…Herzl Tivadar szülőhelye …” – remek megfogalmazás! Budapest nem szülőföldje, hiszen a cionizmus atyja a jeruzsálemi Cion(Sion)-hegyet nevezte meg a hazatérés szimbólumának.
„…Az izraeli gazdaság fejlődésére veszélyes bojkott mozgalmak ellen a magyar kormány állt ki elsőként Európában a vitatott területekről érkező áruk külön megjelölésének elutasításával….”
Gondolom, kevesek előtt ismert az Orbán-kormány ilyen irányú tevékenysége. Ugyancsak figyelemre méltó a „megszállt” helyett a „vitatott” jelző használata bizonyos területekre.
„….A magyar kormány, kérésünkre egyértelművé tette, a vallásszabadság részének tekinti a zsidó vallás alapjait jelentő körülmetélés és a kóser vágás jogát, miközben az Európai Unió több országában ezt megkérdőjelezik….”
Gondolom, ugyancsak ismeretlen a nagyközönség előtt, hogy az Orbán-kormány támogatja (és elismeri) a körülmetélés és a kóser vágás jogát. Megjegyzendő, hogy a körülmetélést egészségügyi és nem vallási okok miatt engedik, ill. vitatják világszerte. Arról nem is szólva, hogy a muszlim világban is a vallás alapja a körülmetélés. A kóser vágást elsősorban az állatbarátok ellenzik, mondván a rituális kóser vágás kegyetlenkedés a jószágokkal szemben. Megjegyzendő, hogy a hitleri Németország egyik első (1933) állatvédelmi törvénye volt a kóser vágás betiltása. Ennél is fonákabb, hogy az állatvédő civil szervezeteket, mint minden civil mozgalmat, a Soros alapítvány is támogatja. (ettől függetlenül, vajon a Soros alapítvány, „zsidó” alapítvány?)
„…A legutóbbi Zsidó Közösségi Kerekasztal ülésén kértem, Magyarország ismerje el Izrael fővárosaként a három monoteista világvallásnak otthont adó Jeruzsálemet….”
Ez is új lehet a közvélemény előtt. Igaz, ez csak egy kérés (volt) a magyar kormány felé, az izraelita közösség részéről.
„….Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége…” – így helyes! Nem pedig (ahogy Orbán mondta) zsidó kisebbség.
„…Mert Magyarország felemás módon nézett szembe a holokauszt folyamatával, az akkori hatóságok, a kormány és a kormányzó felelősségével, mint ahogy 72 évvel a 2. világháború után sem zárult még le maradéktalanul a zsidó kárpótlás, s megoldatlan az egyházakat ért jogsérelmek orvoslása is, ami segíthetne visszaállítani hazánkban az egyházak független működését….”
Itt vitatkoznék Heisler jó szándékú gondolatával. A deportálásokat (ami „kiutasítást”, „kitoloncolást”, valamint az állampolgárságtól való megfosztást jelenti) esetünkben nem lehet (nem szabad) a végrehajtó hatalom felelősségére leszűkíteni. Sokan elfelejtik, hogy Magyarország 1946. január 31-ig királyság volt. Tehát, 1920 óta minden a királyság égisze alatt történt, amit a betöltetlen trón miatt a Nemzetgyűlés által választott kormányzó irányított. Az ezeréves magyar történelemben a kormányzó a király helyett vezette az országot, ha nem volt törvényes király vagy még kiskorú volt. A legismertebb kormányzók Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. A monarchiákra, királyságokra jellemző, hogy „alattvalóit”, (állam)polgárait megvédi, hiszen mindnyájan a (Szent) Korona oltalma alatt állnak. Csak akkor üldöznek, vagy megtorlás gyanánt ölnek le egy kisebbséget, ha az a hatalomra tör, ellene lázad vagy el akarja hagyni a birodalmat. Ez a zsidóság esetében sohasem volt. Ezt az ezeréves alapelvet az egész magyar társadalom sértette meg, szegte meg. Ergo a felelősségben az egész ország lakossága osztozik. Nem a (sokat emlegetett és elítélt) kollektív bűnösségben, hanem a kollektív felelősségben. Úgy tűnik, (ellentétben a németekkel) az elmúlt 72 év kevés volt e kollektív felelősség tudatosítására.
A kárpótlás szó, fogalom használata nem szerencsés, hiszen ártatlan emberek életét, életéért nem lehet „kárpótolni”. Biztosító társaságok szoktak „kárfelvételt” eszközölni, majd a keletkezett kár bizonyos részét megtéríteni. Esetünkben sokkal helyállóbb a német fogalom: a jóvátétel, mely egy megbocsáthatatlan bűnt próbál (anyagilag) jóvátenni.
„…Arra kérem Magyarország miniszterelnökét, segítse Magyarországot olyan közösséggé tenni, ahol az erőt egymás értékeinek tisztelete jelenti.
(…)
Mi egy olyan országban akarunk büszke, magyar zsidók lenni, ahol senkinek az arcmásán nem éktelenkedhetnek „büdös zsidó” felíratok. …”
Heisler András kívánsága és kérése Orbán miniszterelnökhöz csak alátámasztja fentebbi gondolatomat, miszerint sérült a magyar társadalom, és hiányzik a kollektív felelősség tudata. Ez a „büdös zsidó” megjegyzéssel felül írt plakát – remélem – nem általános. Viszont jól mutatja a társadalom közömbösségét. Nem volt egy ember, egy polgár, vagy egy közterület fenntartó, aki eltávolította (például lemosta) volna ezt az ocsmányságot. Orbán nem lehet ott mindenegyes plakátnál, viszont a lakosságnak azonnal reagálni kellett volna. A nyugati világban, biztos, hogy gyorsan reagáltak volna reá a felelősségtudatos polgárok. Valóban nagyon messze van még Európa.
„…..Fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják. Közösségünk túlélte a holokausztot, a vallásellenes kommunista rendszer alatt is hű maradt gyökereihez, és mi ne számítanánk eléggé zsidónak? A magyar zsidóság abszolút többségét jelentő neológia betéréseit, brit-miláit, esküvőit, (akár mindnyájunkét), bármiféle rabbinikus döntvényeit lehet semmibe venni? Mi, akiket Európában „lebüdöszsidóznak”, mi, akik feltétel nélkül támogatjuk a zsidó állam törekvéseit, mi, akik Izraellel álmodunk, miért nem lehetünk elég jó zsidók Izraelnek?
Netanjahu Miniszterelnök Úr! Tisztelettel arra kérem, segítse elő a diaszpóra nagyobb megbecsülését. …”
Őszintén, a beszédnek ezt a részét nem értettem. Meg is kérdeztem Heisler Andrástól (e-mail-ben). Válaszában egy amerikai újságra hivatkozott, mely szerint nem Izrael állam (bürokratái), hanem a Főrabbinátus dönti el, hogy ki a zsidó. Eszerint Izraelben (még) nem történt meg az állam és a vallás szétválása(?)
„….Támogattuk Magyarország IHRA elnökségét, megvédtük a kormányt, mikor oktalan támadás érte nemzetközi zsidó szervezet részéről, boldogan dolgozunk társadalomépítő projektekben, országszerte teszünk a társadalmi kohézióért.
Még a kommunista rendszerben is az egyedülálló, idén 140 éves Rabbiképző – Zsidó Egyetemről kerültek ki a hazai és a visegrádi országok rabbijai…..”
Ez egy nagyon fontos megállapítás! Eszerint a vallási élet a diktatúrában is működött.
„…iszonyatos küzdelmet folytatunk, de nem a kormánnyal, nem a népvándorlással, még csak nem is az antiszemitákkal, hanem az asszimilációval…”
Meglepő kijelentés, épp most, amikor idén emlékezünk a Kiegyezés egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb eredményére, az emancipáció 150. évfordulójára. Ez indította el a Aranykornak nevezett 50 évet (1867-1918), mely felvirágoztatta Magyarországot és benne a zsidóságot. A legnagyobb vívmány az izraelita vallás elismerése, és ezzel a zsidóságot a magyar nemzet részévé tétele. A Ferenc József császár és király által szentesített törvénytől számítva az „izraelita vallású magyar állampolgárok” volt a hivatalos megnevezés. Ezt rúgta fel 1920-ban a király nélküli királyság, amikor izraelita vallású tagjait a pejoratív „zsidó” jelzővel kezdték illetni. Ez volt az igazi fordulópont a kiközösítés felé, nem pedig a numerus clausus. A „zsidótörvény” is csak a közbeszéd része volt, amit aztán átvett a hivatalos történetírás is. A Holocaustot túléltek többségét is a ferencjózsefi emancipációs törtvény tartotta Magyarországon, mert úgy érezték ők a magyar nemzet része. Ez az anyanyelvük, ezt a himnuszt ismerik, minden ide köti őket, ez a hazájuk.
Ez valahogy nem derült ki, nem kapott megerősítést a Netanyahu látogatás alkalmából. Ugyan a MAZSIHISZ elnöke tett rá célzást: „….tovább vihessük őseink magyar és zsidó tradícióit….” ami csak akkor lehetséges, ha továbbra is elfogadjuk az 1867-es császári és királyi rendeletet, törvényt (1867, XVII. törvénycikk.)
§ Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogositottaknak nyilvánittatnak.
1867 után a hivatalos iratokban és törvényszövegekben a korábbiaktól eltérően már egységesen az izraelita felekezet megnevezés található (és nem zsidó, héber vagy mózeshitű). Eszerint beszéltek magyar, német vagy más anyanyelvű, izraelita vallású magyar állampolgárokról.
Kár, hogy az erre való utalás hiányzott a MAZSIHISZ elnökének beszédéből.
A Foreign Policy folyóirat vendégkommentátora megállapítja, hogy az EU végre lépéseket tesz a magyar kormány megbüntetésére, ám ezzel párhuzamosan Orbán Viktor a szavakról áttér a tényleges elnyomásra. Így jellemzi a helyzetet Csáky Zselyke, aki a Freedom House számára elemzi a fejlődő demokráciákat.
A szakértő megállapítja, hogy idáig valójában a kormányfő szabta meg, meddig mehet el az adott ponton a demokrácia felszámolásában, de azért mindig tett némi engedményt, mert fontos volt számára a klubtagság. Hogy most radikálisan szakított ezzel a módszerrel, az azt jelzi, hogy merész és kockázatos vállalkozásba kezdett.
Ha valóban sikerül összetoboroznia az összes euroszkeptikus, populista erőt, akkor azok alkothatják a harmadik legjelentősebb frakciót Strasbourgban, ám aligha tudják megbénítani az EU-t. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szélsőséges koalíció ritkán tart sokáig, előbb-utóbb elmerül a nemzeti érdekek diktálta belső vitákban és erre rámegy a pártok népszerűsége.
Orbán stratégiája az állandó terjeszkedésre épül, folyton új ellenségekre van szüksége. Lásd a migrációt, Sorost és a CEU-t. Most éppen a tudomány és az oktatás van soron. De idáig politikai számítás alapján válogatta ki a célpontokat, a harc nem torkollt erőszakba.
Ám a jelek arra utalnak, hogy e pillanatban nagyon is abba az irányba tart. Orbán ugyanis olyan helyzetbe navigálta magát, amelyből nemigen tud kifarolni, csakis politikai öngyilkosság árán. Nem jelentheti be pl., hogy Sorostól már nem kell tartani. Úgy látszik, hogy kezdi azt hinni: a politikai ellenségek neki személyes ellenségei. Ám ez tragikus volna az ország számára, mert azt jelentené, hogy a kormányfőt jobban érdekli a személyes bosszú, mint a demokrácia homlokzatának megőrzése.
A civilek elleni fellépés igazolja, hogy az elnyomás immár kezd túllépni a retorikán. A „Stop, Soros” értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel torolhatják meg, ha valaki segíti a migránsokat. A cél az, hogy a félelem légköre alakuljon ki és a bírálók ne merjenek véleményt nyilvánítani, az NGO-k ne vállaljanak be több ügyfelet. Aligha folyamodott volna a hatalom ilyen szigorú büntetéshez, ha a szavak szintjén akart volna maradni. De persze ettől még lehetséges, hogy Orbán a végén mégiscsak visszakozik mind a civilek, mind a CEU ügyében. Ám amikor börtönnel fenyeget, akkor egyre nehezebb számára visszafordítani a hajót és fenntartani a látszatot.
A Független Hírügynökség információi szerint kitiltották a civil szervezetek egy részét a magyarországi börtönökből. A Magyar Helsinki Bizottságnál megerősítették, hogy ők érintettek, mint ahogy a börtönrádiókat működtető egyesület is. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságánál a kitiltást cáfolták, de azt elismerték, hogy felmondták négy civil szervezettel a korábban megkötött együttműködési megállapodásokat.
Orosz Zoltán, a BvOP szóvivője megkeresésünkre azt közölte: „tény, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet felmondta négy civil szervezettel a korábban megkötött együttműködési megállapodásokat, azonban ezek egy részében folyamatban van az együttműködés tartalmának megújítása, valamint aktualizálása.”
A szóvivő hozzátette: „a vonatkozó jogszabályokban rögzítettek szerint a társszervekkel, az egyházi szervezetekkel és más együttműködő partnereinkkel folyamatos és hatékony a szakmai együttműködés.”
Megpróbáltuk megtudni azt is, hogy mely civil szervezetek érintettek az együttműködés megújításában, ám erre a kérdésünkre nem kaptunk választ.
A FüHü előzőleg úgy értesült, hogy egy új rendelkezés szerint a civil szervezetek egy része semmilyen programot, tevékenységet nem folytathat a börtönökben, az eddigi szerződéseiket is felbontották.
A börtönprogramját hosszú idő óta folytató Magyar Helsinki Bizottságnál megerősítették információinkat, miszerint őket is kitiltották.
A szervezet később kiadott közleményében többi között leszögezi: „A BVOP egyoldalúan október elsejei hatállyal felmondta a 18 éve élő kétoldalú megállapodást a Magyar Helsinki Bizottsággal. Az országos parancsnok arra hivatkozott, hogy a megállapodás nélkül is biztosíthatók a fogvatartottak jogai. A hírek arról szólnak, hogy más civilekkel, köztük karitatív szervezetekkel is felmondták a megállapodást.”
Megkerestük a Magyar Vöröskeresztet is a kérdéseinkkel:
„A Magyar Vöröskereszt továbbra is jelen van a BV intezményekben és végez segitő tevékenységet – jelezték.”
„Adományokat viszünk szükség szerint, véradásokat szervezünk a dolgozók körében, illetve elsősegély-felkészítést is tartunk néhány helyen. Ezzel párhuzamosan megújítjuk a BV intézményekkel korábban kötött együttműködési megállapodásainkat” – mondta el a FüHü megkeresésére Nagy Gábor, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese.
A bBörtönrádiókat működtető Adj Hangot Egyesületet viszont érinti a döntés. Közleményükben azt írják: „a megállapodások értelmében az egyesület mentorai rádiós képzést nyújtottak a fogvatartottaknak, akik – a mentorok folyamatos segítségével – saját műsort szerkesztettek társaiknak.
Az együttműködés felbontásának indoka, hogy az Egyesület egy pályázatra szánt hanganyagot, nem a titoktartás alatt álló bíráló bizottságnak történő benyújtást megelőzően, hanem akkor engedélyeztetett, mielőtt azt a nagyközönséggel megosztotta volna.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
