A harcos plébános

0
449
a papok is verekednek
Dóka Ferenc - Fotó: Nyugat.hu

Ecclesia militans, mondták a középkorban, csak akkor ezen a kifejezésen nem azt értették, hogy Isten különféle rendű és rangú szolgái verekednek, akkor ez az üdvösségért való küzdelmet jelentette ebben a földi siralomvölgyben. Azt nem mondhatjuk, hogy nem akadt már akkor is pár vaskezű harcos szerzetes, elvégre valami ilyesmik alkották a Templomos Rendet is – de a hegyfalusi plébános mintha kései utódjuk lenne.

Hegyfalu község Vas megyében, a sárvári járásban, békés hely, amit csak Dóka Ferenc atya képes időnként felrázni nagy, ezredéves nyugalmából. De ha ő ráz, akkor nagyon ráz. Mint az ipari áram fázisa, annyira. Van is neki szép lajstroma a mindenféle erőteljesebb cselekményekből, először, vagy tíz évvel ezelőtt, még csak a postást verte meg, de azt legalább sajtóügyből kifolyólag.

Hát ez meg hogy sikerült neki?

Beszámolt róla a Nyugat.hu akkoriban, mert még Győrváron volt plébános az atyafi.

„A vasvári kapitányságra fél tizenegykor futott be a hívás: munkavégzés közben megtámadták és megverték a posta egyik kézbesítőjét Győrváron. Ezt maga a sértett jelentette be. Az ügyeletes azt is megtudhatta, hogy a támadó a falu plébánosa. A rendőrök azonnal a helyszínre indultak, ahol kiderült, nem ízetlen tréfáról van szó. Az 58 éves Tóth Ferenc bevérzett szemmel, vörös, feldagadt halántékkal és zúzott lábsérülésekkel fogadta a kiérkező járőröket. A férfit mentő szállította a szombathelyi kórházba, ahol alaposan megvizsgálták. Úgy tudjuk, a kézbesítő nem szenvedett súlyos sérüléseket.”

Még szerencse, de mi volt a kiváltó ok, a kölcsönös ellenszenven kívül? Nagy a sora annak… azt mondta a kézbesítő:

„Az egész úgy kezdődött, hogy ma először vittem a plébániára Szabad Föld újságot. Amikor a helyettesem dolgozott, akkor állítólag Dóka Ferenc lemondta a Keresztény Élet című katolikus hetilapot és ő, vagy valaki más megrendelte a nevére a Szabad Földet. Délelőtt a levelek mellett a házvezetőnőnek odaadtam az újságot és indultam tovább. Nem sokkal később kiabált utánam, hogy rossz újságot adtam nekik. Visszamentem tisztázni a helyzetet és megmutattam a kinyomtatott listát, hogy bizony az övék a Szabad Föld. Eddig hármat vittem ki a faluban, az övék a negyedik. A plébános már akkor elég ingerült volt. Mentem tovább dolgozni, amikor kb. kilenc házzal arrébb mellém hajtott és megvert.”

Akkor bizony kibékíthetetlen világnézeti ellentétekről volt szó. Habár a Szabad Föld sosem volt az ultrabaloldali anarcho-szindikalisták lapja, sőt, de ha a plébános ezt nehezményezte, szó szerint lelke rajta.

Tavaly nyáron újból meg akarta mutatni szent haragját, most kicsivel több oka is volt rá, ugyanis – már Hegyfaluban szolgált – kitett a buszmegállóban egy hirdetményt. Méghozzá, ahogy a szövegből látom, már a másodikat:

„Továbbra is keresem azt a bunkó alakot, aki a Mária-szobor előtti virágtartóba szórta a csikkeket. A nyomravezető neve teljes titokban marad, és a nyomravezetői díjat megemelem 30 ezer Ft-ra. Kérem a település lakóit, segítsenek ezt a kártékony alakot kézrekeríteni, hogy elnyerhesse jól megérdemelt jutalmát”

És alant következtek a büntetések.

„Akasztás
Autodafé
Gázkamra
Golyó általi halál
Karóbahúzás
Kerékbe törés
Keresztre feszítés
Máglyahalál
Méreginjekció
Nyaktiló
Selyemzsinór
Villamosszék”

Valahogy ebből is hírverés támadt, nem is értem, hogyan. Hiszen a szentségtörés az szentségtörés, rút vétek, bár az valószínűleg inkább önkormányzati kérdés, hogy van-e a hegyfalusi plébániának pallosjoga. De végső soron, mivel látható volt, hogy ő maga sem gondolta komolyan a dolgot, megúszta egy enyhe megrovással a dolgot, hirdetmény engedély nélküli kihelyezéséért. Bajban akkor lett volna, ha előkerül a dohányzó bűnös, foghatta volna a fejét, honnét kerít hamarjában egy máglyát, de szerencsére erről szó sem volt.

Most megint hallatott magáról: beszállt az EP-választások kampányába is. Éspedig épp a korábban megvédett Mária-szobor melletti zárt hirdetőszekrénybe tette ki a plakátját.

„Tessék választani!” – olvasható a zárt szekrényben elhelyezett szórólapon és két döntési lehetőséget kínál fel. Az egyiken Emmanuel Macron áll két fekete férfi társaságában és mellette dühös, rosszalló fej jelzi az egyház véleményét a dologról. Alatta mosolygó keresztények tartanak egy keresztet és szívecske mutatja, mit gondol erről az egyház képviselője.

Sőt, információink szerint először még Orbán Viktor volt a mosolygó keresztények helyén, családostól, de ezt már a hívek is kifogásolták, így aztán lecserélte a képet.

Hát gondolni sok mindent lehet. Azonban van egy olyan érzésem, hogy ezt a politikai propagandát talán nem pont a Mária-szobor mellé kellett volna rakni, oda semmiképpen: hiszen az embernek óhatatlanul eszébe jut egy menekülő közel-keleti család, egy jászol, három királyok, közülük egy szerecsen… Most már én mondom, hogy szentségtörés ez, vigyázzunk vele.

Vagy inkább szimónia. Ez a neve annak a kánonjogi vétségnek, amelynek lényege egyházi és lelki javak anyagi, világi előnyök révén történő megszerzése vagy áruba bocsátása. Ezt a tevékenységet a 451-ben megtartott khalkédóni zsinat 2. fegyelmi kánonja nevesítette és ítélte el.

Harcos szellem ez a plébános, nem mondom, a középkorban vagy a kora újkorban érdekes pályafutásra számíthatott volna, de azok az idők már elmúltak. Érdeklődve várjuk, legközelebb mit talál ki, mert az valószínűtlen, hogy megnyugszik és csendes nyugalomban éli le hátralévő éveit.

Menjetek békével.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..