Az ellenzék legnagyobb nulláról felépített pártjának vezetője valóban politikai alkalmatlanságáról tett tanubizonyságot?
A Független Hírügynökség keddi információi alapján Hadházy Ákos feljelenti a miniszterelnököt, amiért őt korrupcióval vádolta, hiszen nyíltan beszélt egy közbeszerzés manipulatív végeredményéről, arról hogy a legjobb ajánlatot adó céget, a General Electricet kizárták a pályázatból. És hogy jogosulatlanul tették, arról a közbeszerzési döntőbizottság határozata tanúskodik, érvénytelennek minősítették a végeredményt, a döntéshozót pedig ötvenmillió forintra büntették.
Megkérdeztük Wiener György, korábbi országgyűlési képviselőt, jogi szakértőt, hogy mi a menete egy ilyen feljelentésnek és főként milyenek az esélyei. A szakember elmondta, hogy egy ilyen feljelentésnek is megvan a maga rutin-útja. Tekintettel arra, mondta Wiener, hogy Orbán Viktor nem pusztán miniszterelnök, egyben országgyűlési képviselő is, így Polt Péter legfőbb ügyésznek kell döntenie arról, hogy foglalkozzon-e a parlament mentelmi bizottsága az üggyel és döntsön arról, hogy kiadja-e azt az országgyűlésnek. „Erre, mondhatom, hogy nulla az esély, Polt Péter egészen bizonyosan visszadobja a feljelentést.” Wiener szerint ezzel együtt érdemes Hadházynak végig csinálni a procedúrát, mert komoly kommunikációs lehetőség rejlik benne. Már csak azért is, mert a miniszterelnök magát a fogalmat is rosszul használta, az LMP-s képviselő ugyanis nyíltan beszélt, márpedig ez nem tekinthető lobbizásnak. Amúgy pedig – így Wiener – Orbán kijelentését lehet rágalmazásként, de lehet vélemény-nyilvánításként is értelmezni, a szakember inkább az utóbb felé hajlik, annak ellenére, hogy a miniszterelnök kijelentését rendkívül súlyosnak tartja. Összességében azonban egy a lényeg: az ügy megmarad a kommunikációs térben és soha nem válik valódi jogi kérdéssé.
Kerpel-Fronius Gábor Facebook-posztjában jelezte: a Momentumnak továbbra is az a szándéka, hogy az időközi választásra a jelenlegi MSZP-Párbeszéd-DK-LPE13-Momentum-LMP közös jelöltje induljon.
“Azt tartjuk fairnek és helyesnek, ha ebben a körzetben a Momentum állíthat jelöltet, ahogy eddig is. Annak ellenére, hogy
Ezt az erős nyomás alatt meg is tettem, néhány perccel az alakuló ülés kezdete előtt. A Momentum országos elnöksége azonban ezt a döntésemet egy héttel később felülbírálta – bár ez nekem személyesen kellemetlen helyzetet eredményezett, a döntés tartalmi részével messzemenően egyetértek. (…) az ellenzéki pártok közötti együttműködés szelleméből az következik, hogy ilyen esetben az addigi jelölő szervezetet illeti meg a jelölés joga.” Hozzátette: Momentum már eleve nagyon komoly kompromisszumot kötött, amikor az EP-választás 21,37%-os XIII. kerületi eredményét követően elfogadta azt a kerületi együttműködési megállapodást (a DK-val teljesen azonos módon), amely az EP-választáson 13,54%-ot elért MSZP 13 jelöltjével szemben egyetlen képviselőjelölti helyet juttatott a Momentumnak.
A Momentum új jelöltje, a 28 éves Polyák Krisztina elmondta: azért döntött úgy, hogy Gábor nyomdokain a Momentum és remélhetőleg az összellenzék jelöltjeként elindul az önkormányzati választáson, mert kerületiként, valamint az EP- és önkormányzati kampányok során betekintést nyert a 9-es körzet nehézségeibe. Példaként említette, hogy a környék számos lakóházában a lakások nem összkomfortosak, és az ivóvíz minősége sem megfelelő. “A körzet önkormányzati képviselőjeként a lakóházak felújításán, az utcák megtisztításán, a macskaköves utak cseréjén és a gyermekes családok számára több szabadidős zöldterület létrehozásán fogok dolgozni.” – mondta.
Az időközi választásra várhatóan tavasszal kerül sor.
Sztálin öröksége Romániában: a Magyar Autonóm Tartomány című könyve most jelent meg románul. Nemcsak azzal az időszakkal foglalkozik amikor a Maros-Magyar Autonóm Tartomány létezett Romániában /1952-1965/ hanem azzal is, hogy miért nem sikerült a Székelyföld integrálása Romániában. A szerző főbb állításai a következők: Sztálin kompromisszumot kényszerített rá a román vezetésre és a Romániában élő magyarokra. A kisebbséget nem telepítik át Magyarországra, cserébe viszont a magyarok elfogadják nemcsak a román állam fennhatóságát hanem a szovjet rendszert is. A Székelyföldön úgy tartják, hogy „Sztálin apánk murkot dugott az oláhok seggébe.” Sztálin, aki a Szovjetunió első nemzetiségi népbiztosa volt jól megértette a nemzeti kérdés fontosságát, ellentétben a Nyugattal. Ez most is így van – állitja Stefano Bottoni: Putyin sokkal jobban érti a nemzetiségi problematikát mint a nyugati világ, amely 1990 után teljesen felkészületlen volt erre.
A magyar miniszterelnök ügyes politikusként azt használja ki, hogy a román állam elmulasztotta a Székelyföld szoft integrálását. Ma az erdélyi úthálózat Budapestre irányul – hangsúlyozza Bottoni. A Székelyföldön pedig sokan alig beszélnek románul. A magyarországi televíziókat nézik, és Orbán Viktort követik, aki magyar állampolgárságot adott nekik és pénzt ad Románia egyik legkevésbé fejlett területének fejlesztésére.
Épp ez adott lehetőséget arra Orbán Viktornak, hogy megteremtse a regionális nacionalizmust illetve a periféria nacionalizmusát – állitja Bottoni. Ezen az alapon tud együttműködni a román vezetők egy részével, Vucic szerb elnökkel, Fico egykori szlovák miniszterelnökkel, Janza szlovén kormányfővel vagy Kaczynskival, a csaknem 40 milliós Lengyelország erős emberével.
Orbán despota, de európai despota
– állitja Stefano Bottoni, aki Firenzében tanítja Közép-kelet Európa történelmét.
Orbán pontosan tudja, hogy a román elit sohasem fogadja el a magyarok vezető szerepét Erdélyben. Ugyanakkor azt is tudja: a román nacionalisták utálják, de egyben csodálják is őt.
Tragikusan alacsony az oltottság a magyar falvakban annak ellenére, hogy Orbán Viktor és a magyar televíziók mindenkit oltásra bíztatnak – állapitja meg Bottoni. Azért különösen érdekes ez, mert Romániában ortodox és nacionalista körökben van erős oltás ellenes mozgalom. A magyarok körében nincsen sem Magyarországon sem pedig Erdélyben. A Székelyföldön, ahol szembenállnak a román nacionalizmussal, átveszik annak oltás ellenes érveit. Tragikus találkozás ez két nacionalizmus között. Az viszont reménytkeltő, hogy mind Magyarország mind pedig Románia az Európai Unió és a NATO tagja. 1945 előtt amikor a nacionalizmus határozta meg mindkét állam politikáját, ez nem így volt.
Mégis figyelemreméltó, hogy Erdélyben nem alakult ki olyan drámai polgárháborús szembenállás mint az egykori Jugoszlávia területén. Mind a román, mind a romániai magyar elitben erős törekvés volt és van a kompromisszumra. Kérdés, hogy mit akar Orbán Viktor? Bottoni szerint Budapest központtal valamiféle új Közép Európát képzel el, amelyet egyesít a periféria nacionalizmusa. Ez nem feltétlenül sikerrel kecsegtető vállalkozás, de komoly politikai támogatást jelent, amellyel választásokat lehet nyerni Magyarországon.
A vírushelyzet „nálunk még istenes”, de az kész zűrzavar, ami most Európában működik. -tudhattuk meg nemzetvezetőnktől.
Orbán Viktor istenes Magyarországán elvégzett tesztek ötöde pozitív lett, rekordot döntött a napi új fertőzöttek száma és a szükségesnél lényegesen kevesebb tesztvizsgálat ellenére minden eddigi rekordot megdöntött, hogy egyetlen napon több mint ötszázan kerültek kórházba. Habár – mint azt régóta bizton tudjuk, mert ő maga mondta -, hogy sosem szokott hazudni, megspékelve azzal a megcáfolhatatlan kijelentésével miszerint. „Mindenki, aki megkapja ezt a betegséget, meggyógyítjuk.” így nyugodtan ülhetünk babérainkon kivéve azt a 65 embert, aki miniszterelnökurunk kijelentésének ellenére elhalálozni merészelt, ráadásul pont ennek a szóban forgó betegségnek következtében!
Hallatlan, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak!
Az cseppet sem zavarja miniszterelnökünket, hogy Európában – az adatok szerint – a „zűrzavar” ellenére is sokkal hatékonyabban járnak el a tesztelés és esetkövetés területén, mint nálunk, így igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani fertőzéses gócpontokat, és ha már kialakultak legalább megakadályozni a fertőzés továbbterjedését. Nálunk ahhoz mérik a tesztelés napi mennyiségét amennyit a kommunikációs guruk megfelelő mennyiségnek tartanak ahhoz, hogy Orbán Viktor elmondhassa “Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” Harmadannyit tesztelnek, mint az a WHO szerint kívánatos lenne, az esetkövetés gyakorlatilag megszűnt, a betegek ellátására sincsen elegendő orvos és egészségügyi szakember! A családi orvosok ukázba kapták, hogy az enyhe tüneteket észlelő fertőzötteket ne jelentsék le tesztelésre csupán karantént rendeljenek el. Így aztán felderítetlen marad az a sok ember, akivel a tünet nélküli fertőzött érintkezett és akiknek továbbadhatta a vírust. Ilyen a „kormányagya” „istenes” víruskezelése!
Kétszer annyi influenza elleni védőoltásunk van, mint „békeidőben” szokott lenni, 1,2 millió adag, de rendeltek még 360 ezret, és van egy magyar vakcinagyár Pilisborosjenőn.
Számoljunk csak: ha az 1,2 millió adag oltóanyag duplája a korábbi években igényelt mennyiségnek, akkor milyen matematikai képlet alapján jutottak az 1,2 milliós nagyságrendhez, ha saját véleményük szerint kívánatos az lenne, ha a kilencmillión felüli lakosságot egészét beoltanák influenza elleni védőoltással? Tudom, félkegyelműségem sosem volt erős matematikából, de a divatos szlenget használva „mégsem jön ki sehogyan ez a matek”. Néhány hete folyamatosan arról cikkezik a kormány és ellenzéki média minden szegmense, hogy oltassuk be magunkat influenza ellen mielőbb, mert még a fiatalok szervezetére is veszélyes ha a két vírussal egyidejűleg kell megbirkóznia immunrendszerünknek.
Igaz, ahogy én a külgazdasági és külügyminiszterünket ismerem igazán jó bizniszt tud majd összehozni a felhalmozódó készletből. Jól bevált recept szerint és az átláthatóság érdekében megpályáztatják a készlet értékesítését kormányközeli háztartási és vegyi anyagok kiskereskedésével foglalkozó tisztes polgárok között, akik néhány nappal a pályázatot kiírását megelőzően véletlenül pont gyógyszer-nagykereskedővé avanzsáltak a cégbíróságon, s a kiíró számára visszautasíthatatlan ajánlattal álltak elő. A további ügymenet a következő: a gyártó a nyertes forgalmazónak bekerülési áron eladja az oltóanyagot, aki hasznosítva sok évtizedes tapasztalatát a gyógyszerforgalmazás terén, – némi bennfentes ismeretségét is kihasználva – a kínálat-kereslet viszonyait meglovagolva alig nyolcszoros áron továbbadja egy vevőnek. A haszonból ugyan négy rész különböző offshore csatornákon keresztül visszaosztásra kerül a gyártó holdudvarának, egy rész pedig az ügyletet felhajtó organizátort gazdagítja, de még így is marad egy rész haszon a mi kiskereskedőnknek is!
„Gyártja Magyarország a Remdesivirt, van utasítása az operatív törzsnek a Favirpiravir nevű gyógyszer beszerzésére.”
Idéznék itt a néhány napja megjelent cikkükből egy apró részletet: „Az FDA májusban megadta a remdesivir sürgősségi engedélyét, miután az Országos Egészségügyi Intézet vizsgálata megállapította, hogy kissé csökkentette a kórházi betegek gyógyulási idejét.”
Ez is több a semminél, de meg sem közelíti a – „Mindenki, aki megkapja ezt a betegséget, meggyógyítjuk.” – hangzatos ígéretet.
Ezért aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy szerény pillantások közepette Orbán Viktor miniszterelnök az alábbi mondattal zárta pénteki igehirdetését:
„A felkészültséget rendben lévőnek látom„
Ismertetése szerint a kormányfő az elmúlt hét év eredményeinek megvédését nevezte a következő választás tétjének; ezek között kiemelte az ország határainak megvédését a sokak által támadott határkerítéssel együtt, a családok és a munkahelyek biztonságának megőrzését és a közbiztonság fenntartását.
A kormányfő beszélt arról a NATO köreiben publikált számításról, amely szerint
2020-ig 60 millió migráns kelhet útra Afrikából, túlnyomó többségük Európa irányába.
Orbán Viktor előadása a nemzetközi ügyek széles körét ölelte fel, beszélt a világrend megváltozásáról, az Európa előtt álló feladatokról, és hosszan értekezett az új francia államfőnek a héten megjelent nagyinterjújáról is. Emmanuel Macronnak a Le Point-ben kifejtett gondolatai helyenként egyezést mutatnak Magyarország érdekeivel, ugyanakkor az interjú számos megállapításával vitába szállt Orbán Viktor. A külpolitikai realizmus szükségességével, a nyugat válságjelenségeinek leírásával például teljes mértékben egyetértett a miniszterelnök, ahogy azzal a megállapítással is, hogy az európai alapelvek tiszteletben tartásával ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek miatt ma Európa rosszul működik – mondta Havasi Bertalan.
Az EPP elhalaszthatja a Fidesz sorsáról szóló döntést a február 3-4-i politikai közgyűlésen – írja a Bloomberg. Az amerikai hírügynökség szerint az Európai Parlament legnagyobb pártcsoportja arra készül, hogy elhalasztja a döntést a Fidesz kizárásáról (valójában mindhárom lehetőség az asztalon van: a kizárás, a felfüggesztés visszavonása és fenntartása, de a kialakult közhangulatban csak az első jöhet szóba).
A Fidesz tagságát az EPP tavaly márciusi közgyűlésén függesztette fel a jogállamisági kifogások miatt. Egyúttal a pártcsoport három idősebb, korábban magas tisztségeket betöltő tagját bízta meg jelentés elkészítésével. Ennek eredetileg a tavaly novemberi kongresszusra kellett volna elkészülnie, de elmaradt, emiatt a napirendre se került a kérdés. Az akkor Joseph Daul helyébe az EPP élésre megválasztott Donald Tusk bemutatkozó beszédében világossá tette: akik nem tartják magukat a jogállamiság, a liberális demokrácia elvéhez, kívül találják magukat az EPP-ből.
A jelentés elkészültének határidejét akkor január elejére tolták ki annak érdekében, hogy a februári brüsszeli közgyűlésen megtárgyalhassák Tusk előterjesztését. A Bloomberg azonban azt írja, hogy a trió nem jutott egyezségre, ami tükrözi az EPP-n belüli megosztottságot. Forrásai szerint aggódnak Orbán lépésétől, ha kizárnák a pártot a Néppártból. Vagyis attól, hogy – akár már kizárási javaslat utáni önkéntes távozást követően – a Fidesz más (szélső-)jobboldali pártokkal alakít új formációt.
Az EPP-n belüli széthúzás annak ellenére fennáll, hogy a múlt héten az Európai Parlamentben – igen nagy részvétel mellett – az EPP-frakció túlnyomó többsége is megszavazta azt a határozatot, amely szerint romlott a jogállamiság állapota Magyarországon és Lengyelországban. Emiatt felszólították az Európai Tanácsot, hogy folytassa a 7. cikkely szerinti eljárást, és határidőkkel együtt konkrét intézkedéseket is kezdeményezzen. Továbbá támogatja, hogy a következő költségvetési ciklusban az uniós támogatások feltételéül szabják a jogállami követelmények teljesítését.
Ezután Orbán azt nyilatkozta, hogy „egyetlen centiméterre” voltak attól, hogy benyújtsák a kilépési nyilatkozatot – amit, mint megírtuk, szabályosan nem tehetnek meg előzetes Fidesz-kongresszusi döntés nélkül. Orbán a francia, spanyol és olasz pártok támogatására hivatkozva nem tette meg ezt. Már ekkor megmutatkozott tehát a kettészakadás az EPP-ben.
Az mindenesetre sokat mondó, hogy még az EP-beli döntés előtt Orbán demonstratívan találkozott Jaroslaw Kaczynskivel, a lengyel Jog és Igazságosság vezetőjével, és Európa jövőjéről beszélgettek. És ugyanazon a napon, amikor az EPP közgyűlése lesz Brüsszelben, Orbán egy olyan rendezvényen vesz részt és tart beszédet Rómában, amelyen az európai szélsőjobb több pártja képviselteti magát: az olasz Liga és a vállaltan Mussolini-örökös újfasiszta Olasz Testvériség, a francia Nemzeti Tömörülés. Az ezen való részvétel csak annyiban jelentős súlyú, hogy egyértelmű politikai állásfoglalás Orbán részéről a politikai rokonszenvről. Az EPP közgyűlésén a Fidesz nem vehet részt, mert a felfüggesztett tagsági viszony a tisztségek viselésének tilalma mellett kiterjed a pártcsoport eseményeitől való távollétre is.
Ha így történik, akkor Orbán további időt nyer arra, hogy – akár ebből a dél-európai körből, akár kisebb északi pártok közül – megpróbáljon többeket kiszakítani az EPP-ből. Ha később mégis a kizárás támogatása kapna jelentősebb többséget az EPP-ben.
Az Unió tagországai azzal védik polgáraikat a fertőzés behurcolásától, hogy a beutazóknak PCR-tesztet illetve karantént írnak elő. Ezt váltja ki az olyan oltás, amelynek hatásos voltáról a tagországok meg lehetnek győződve, mert az illetékes európai hatóság azt megvizsgálta és jóváhagyta.
Vannak német és osztrák állampolgárok, akik nem győzték kivárni, amíg hazájukban megkapják az oltást, és ezért elutaztak Oroszországba illetve Szerbiába, és ott olttatták be magukat Szputnyikkal. Nekik saját országukban is tesztet kell készíttetniük, ha boltokban akarnak vásárolni illetve étterembe, színházba vagy moziba mennek. Ugyanúgy nem mentesülnek ez alól, mint a magyarok, akiket Szputnyikkal oltottak be.
Ha eltérően kezelik azt, aki a szabály szerint jár el, illetve aki nem, az nem diszkrimináció.
A Momentum EP-képviselői azt is mondják, hogy a magyar kormány bírja rá kínai partnerét, hogy nyújtsa be a Sinopharm vakcinát az Európai Gyógyszerügynökséghez. (Az oroszokat pedig arra kellene rábírni, hogy teljes és megbízható dokumentációt nyújtsanak be oda.)
Ezzel csak az a baj, hogy a Sinopharm és a Szputnyik behozatala nem a kínaiaknak illetve oroszoknak volt fontos, hanem az Orbán-kormánynak.
Ahhoz kellett nekik, hogy megvalósítsák azt a kampányötletet, hogy e vakcinák behozatalával gyorsabban tudják beoltani az oltásra hajlamos magyarokat, mint az Unió többi tagországa, ez ügyben is lehet csepülni Brüsszelt, magasztalni önmagukat, és demonstrálni a magyar választók előtt, hogy a leleményes kormánynak köszönhetik, hogy másfél-két hónappal előbb lesznek beoltva és előbb szabadulhatnak a korlátozásoktól, mint más tagországok lakói.
A kormány azonban nincs abban a pozícióban, hogy bármit megköveteljen az orosz illetve kínai vakcinaszállítóktól, amit a megállapodástól nem kívánt meg.
Korábban a kormány miniszterei, államtitkárai azzal hitegették önmagukat és bennünket is, hogy majd más tagállamok is rendelnek Szputnyikot, és azt gondolhattuk, hogy akkor a jóváhagyás is meglesz. Csakhogy ma már látható, hogy mire meglenne, a jóváhagyott nyugati vakcinákból is lesz elegendő, és a jóváhagyás rajtunk kívül senkinek nem lesz sürgős. Van rá esély, hogy a dologban az utazni vágyó magyarok húzzák a rövidebbet. Hacsak nem Mongóliába, Grúziába, Bahreinbe vagy Észak-Macedóniába készülnek a nyáron. Azt Szijjártó már elintézte.
Nagy Ernő (MSZP-DK-Együtt, önkormányzati képviselő)
„Gyanakodhattunk volna, de nem tettük, bíztunk a városvezetésben. Lehet, hogy ez komoly hiba”- nyilatkozza a képviselő, aki harmadik ciklus óta tagja a közgyűlésnek. A képviselő azt mondja, eszébe sem jutott aprólékosan átnézni a költségvetést, hisz úgysem szavazták meg. Ámbár tudja, hogy ha a gyanú felmerült, akkor az ordító visszaéléseket kötelessége lett volna nyilvánosságra hozni. Szinte szégyenlősen vallja be, fel sem tűnt neki, hogy milliárdok röpködtek a levegőben.
Nagy Ernő azt mondja: ma már tudja, hogy joga lett volna követelni a döntésekről szóló tanulmányokat, szerződéseket, számlákat. De korábban nem tette. Elképedve találgatja, hogy az Elios ügyben mekkora összeget vághatott zsebre a kormányfő veje. Miközben az energiatakarékos égők megtakarítanak ugyan energiát, de igen gyengén adják a fényt. Nem beszélve a tender milliárdos túlszámlázásairól.
Vég nélkül sorolja az általa ismert szabálytalanságokat is. Például a városi strand csak veszteséget termel, a helyi tv adóssághegyeken ül. Teheti, ha azt mondja, ami elvárnak. De a képviselő azt állítja, hogy a városban nincs harc kormány és ellenzéke között, mert a kulturált együttműködés a jellemző. Az ellenzék ugyan nem szavazott meg mindent, de éles kifogásai sem voltak. Békés egymás mellett élés volt. Legalábbis eddig.
Amióta Márki-Zay a polgármester, azóta harc van. A képviselőtestület, amely korábban kétszer is emelte az építményadót, most nullára akarja csökkenteni. Meg akarják fojtani a nép által megválasztott polgármestert. A hatalom sáncai mögött nincs kegyelem. Ez már Nagy Ernő igazságérzetét is sérti, ezért azt mondja, hogy ma már sokkal harcosabb ellenzéki lenne, követlené a szerződéseket, a számlákat. Micsoda röhej, hogy a Fekete Sas úgy adott ki közel 50 millióért számlát a Fideszes eszem-iszomra, hogy még csak az sem derül ki, hogy evett is a társaság, vagy csak ivott. Önmaga megnyugtatására hozzáteszi, szerinte nem csak az ellenzéket nem tájékoztatta a hatalom, de a Fideszes képviselők sem biztos, hogy ismerték a döntések hátterét. Csak nyomták a gombot. Ez volt a feladatuk. Különben eszükbe sem jut, hogy olyanokat bíznak meg kukás kocsi megvásárlásával, vagy faültetéssel, akiknek ehhez nincs szakértelmük. Ez persze nem mentség, félre kellett volna verni a harangot.
Végül Nagy Ernő – az MSZP-DK-Együtt önkormányzati képviselője azt is elárulja, hogy a képviselőkön túl a korábbi polgármester, Almási István sem tudta befolyásolni ezeket a döntéseket. „Fentről” jött utasítások alapján dőltek el a közbeszerzések. Igazán „fenn” pedig csak egy ember ül. Na, jó kettő. Lázár János az egyik, aki rövidesen hazatér, s még az eddiginél is aktívabban vesz részt a helyi politikában.
Molnár Lászlóné (Jobbik, önkormányzati képviselő)
„Hiába kérdeztünk bármit, mindig leintettek bennünket „- nyilatkozza a második ciklusát szolgáló képviselő asszony. Ha kicsit határozottabban próbálták a közbeszerzésekről faggatni a polgármestert, akkor az volt a válasz, hogy csak pár millió forint döntött a győztes javára. Ennyit mondtak, semmivel sem többet. Persze Molnárné is jelzi, hogy sejtette: Hódmezővásárhelyen sincs minden rendben, mert mindig a Fideszes haverok jöttek képbe a kukás autó vásárlásnál, vagy a fásításnál is. Ellenük nem lehetett beszélni, olyan volt a hangulat.
Amióta viszont Horvát András feltűnt a polgármesteri hivatalban, azonnal kiderültek a disznóságok. Minden önkormányzati cég ontja a veszteséget. Pedig korábban a Fidesz azt mondta, hogy a városnak nincs tartozása. Lassan kiderül, hogy üres a kassza. Ezért is van nehéz helyzetben Márki-Zay, ráadásul az elhunyt elődje, Almási István temetését a Fidesz ugyan magára vállalta, de mindeddig nem fizette ki. A temetkezés viszont benyújtotta a számlát. Így aztán a Márki-Zay vezette önkormányzatnak kellett fizetni. Molnárné szerint szép temetése volt ez elhunyt Almási Istvánnak, másfél millióba került.
A Jobbikos képviselő szerint „ezeknek” – mutat felfelé – semmi sem elég. Például Lázár felesége ugyan nem járt be az önkormányzathoz, de a szóbeszéd szerint közpénzből, az önkormányzat számlájára tankolt. Vagy ott van a batidai kastély, az se a semmiből jött, de már mindenki értesült a szuperluxusról, ezért helyezte át Lázár az irodáját Makóra. A minisztert viszont képviselőként nem lehet kérdezni, mert szóba sem áll a Hódmezővásárhelyiekkel.
Kis Andrea (MSZP, önkormányzati képviselő)
A jogász végzettségű képviselő azt mondja, hogy már nyolcadik éve „harcol” önkormányzatban, de egy megszilárdult diktatórikus rend ellen nehéz demokratikus eszközökkel hadakozni. Az ellenzék hangja ma már nem jut el az állampolgárokhoz, az újságok, a televízió csak a kormánypropagandát nyomja. A kritikus hangokat elhallgatják. Márki-Zay győzelméig az országban senki nem is volt kíváncsi arra, hogy a településen milyen viszonyok uralkodnak. Amikor Kis Andrea először nyilvánosságra hozta, hogy Hódmezővásárhely úszik az adósságban, akkor a város vezetése feljelentette. Aztán három kormányhatározat alapján pénzt juttattak Lázár János városának, nagyjából 3-4 milliárdot. Ebből keveset törlesztettek, de érdekes módon csak most, az ellenzéki Márki-Zay győzelme után vált fontossá az adósság behajtása.
A szocialista képviselő szerint ellenzékként hiába kritizálta a hatalmon lévőket, arrogáns hangon küldték melegebb éghajlatra. Felvetéseire gyakran az volt a válasz, hogy a város ellenzék nélkül is működik, s valójában be sem kellett volna járniuk, mert csupán hárman voltak az elsöprő többséggel szemben. A következő parlamentben is ez lesz a helyzet. Kis Andrea azt mondja, hogy a közbeszerzési bizottságban – bár kellett volna, – nem írta alá a szükséges dokumentumokat. Be sem jár az ülésekre, mert értelmetlennek tartja.
A kritikusan gondolkodók egyébként már az utcán is félnek hangosan beszélni. Ilyen a város légköre, pár év múlva ez a félelem lepheti el az egész országot is. De a hatalom Hódmezővásárhelyen túllőtt a célon. Megalázó helyzetbe hozták az embereket, mert a hatalom azt hiszi, hogy ma már mindent lehet. Viszont az emberek úgy gondolták, hogy ők megállítják a diktatúrát, s ez Hódmezővásárhelyen sikerült is.
Kérem, így kávé mellett nincs is jobb egy kis jogászkodásnál. Meg nem csak a jogról lesz szó, hanem arról is: tulajdonképpen ki hazudik és mennyit? Mert ugye a kormányoldal nem szűnik meg szajkózni, miszerint a független sajtó sorosista álhíreket terjeszt, a függetlenek a kormánymédia híreit találják finoman szólva is manipuláltaknak… hol az igazság?
Most speciel nem középen van.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy egzakt számok állnak a rendelkezésünkre. Márpedig ez a sajtó esetében ritka: egyfelől, az álhíreket megszámolni azért is lehetetlen volna, mert ízlés kérdése, ki mit nevez annak, másrészt meg annyi van belőlük, hogy csak győzze leltározni őket az ember. De csak kell lennie valami egzakt mérőszámnak, ami megállapítja, mennyire tárgyilagos és igazmondó egyik, avagy másik oldal.
Kérem tisztelettel: van ilyen. Ez az elvesztett sajtó-helyreigazítási perek száma. Az Átlátszó évente kikéri a Fővárosi Törvényszéktől ezt az információt, lapokra, sajtótermékekre lebontva.
Induljunk ki abból, hogy ha egy írást a bíróság marasztal el, arról jogerősen kijelenti, hogy valótlan állításokat híresztelt, akkor az valóban álhír is, főleg, ha a verdikt helyreigazítási perben hangzik el. Nincs okunk kételkedni a bíróság elfogulatlanságában, ha a már meghozott ítéletekről van szó. Előfordulnak hibák, magam is tanúsíthatom, de nem azért, mert a bírói testület különösebben részrehajló volna, inkább ügymeneti, eljárásjogi gondokról számolhatunk be. Néha nem vesznek tekintetbe egyes beterjesztett bizonyítékokat, máskor inkább a törvény betűjét nézik, nem a szellemét, megint máskor rövidek a beterjesztési határidők – sajnos egyetlen jogrendszer sem tökéletes, de azért nagyjában-egészében mégis elmondható, hogy ha egy írást a bíróság elmarasztalt, helyreigazítani ítélt, akkor az hazugság is volt. (Bizonyos hibahatárok elfogadásával).
Persze előfordul tévedés is a sajtóban, hajjaj, de még mennyire, olyan is, hogy a sajtómunkást szándékosan félrevezetik – mindjárt meg is látjuk az arányokat.
De mire jutott az Átlátszó?
Arra, hogy 2018-ban összesen 109 sajtó-helyreigazítási pert vesztett a 888, a közmédia, a Lokál, a Magyar Idők, az Origo, a Pesti Srácok, a Ripost és a TV2 együttvéve.
Ahogy vesszük. Tekintve, hogy a független sajtó egyes nagyobb orgánumai, a 444, az Index, a (választás után bezárt) Magyar Nemzet, az RTL Klub és az Átlátszó összesen 14 helyreigazítási pert vesztett el tavaly részben vagy egészben, nagyon sok. Ez a tizennégy eljárás átlagosan nem egészen három sajtópert jelent médiumonként független oldalon, ami bizony reális: évente háromszor elképzelhető, hogy téved a szerkesztőség. És ezek viszonylag nagy létszámú cégek, sok alkalmazottal, megannyi hibalehetőséggel.
Mert nem homogén, kérem. A dobogó legfelső fokán az Origo áll, amely ellen 58 kereset indult és 34 esetben marasztalták el. Az ezüstérem a Riposté, 38 keresettel, 22 elmarasztalással, a bronz a Magyar Időket illeti, ellenük 31 keresetet adtak be és 14 alkalommal marasztalták el, kötelezték helyreigazításra őket. Az élbolyt követi a Lokál (23 kereset, 11 ítélet), a TV2 (21-7), a Pesti Srácok (16-11), a 888 (14-8) és legvégül következik a közmédia, a maga hat keresetével és két ítéletével.
Láthatjuk itt is: elindul egy álhír az Origótól, és szépen, fokozatosan szétoszlik a piramis csúcsától lefelé, ugyanis ezek az ítéletek gyakran ugyanazon hír esetében születnek, amit átvettek egymástól a lapok. Persze az átvétel nem tilos, de elég faramuci a jogállása: az a helyzet, hogy ha én átveszek vagy idézek egy írást (mint most is az Átlátszóét) akkor ugyan köteles vagyok feltüntetni a forrását, de hiába nem én írtam, hiába jelölöm meg, honnét vettem, csak felelős vagyok a híreszteléséért, ha történetesen nem igaz (kivéve, ha azt írom róla, hogy nem hiszem, bár néha akkor is).
Ez időnként nagyon érdekes eredményekkel jár, például láttam már ítéletet egy, az MTI-től átvett hírrel kapcsolatban, melynek esetében az MTI tévedett volt: a másodközlő, forrást megjelölő lapot elítélték miatta, a forrást, tehát az MTI-t magát – nem. Szóval, vannak érdekes dolgok a magyar jogrendszerben, ebben az esetben azért született ilyen különös verdikt, mert csak természetes személynek lehet megsérteni a jó hírnévhez való jogát, a felperes pedig nem nyújtott be keresetet az MTI ellen, csak a másodközlő lap ellen.
Ahol pedig nincs kereset, eljárás sincs.
De ne vesszünk el a részletekben:
Nem.
2017-ben összesen 53 sajtó-helyreigazítási pert vesztett a 888, a közmédia, a Lokál, a Magyar Idők, az Origo, a Pesti Srácok, a Ripost és a TV2. A független sajtó pedig – a korábban említett szereplőkkel – összesen hat helyreigazítási pert bukott el abban az évben.
2016-ban még érdekesebb volt a mérőszám: a kormányközeliek még csak 18 esetben vesztettek. Hát mi történt itt pár év alatt?
Két dolog. Az egyik világos: tavaly választási év volt, amire már tavalyelőtt elkezdtek készülni, ezt mutatja a 18 perveszteség megugrása 53-ra, aztán a tavalyi 109-es rekordot nyilvánvalóan az országgyűlési képviselő választásoknak köszönhették. A másik, hogy megindult és mostanra majdnem teljessé is vált a kormánymédia centralizációja, ami nagyon veszélyessé teszi a munkát, hiszen elveszett a szerkesztőségek autonómiája. Ha tavalyelőtt kaptak egy hírt, amiről látszott, hogy hamis lehet, akkor még megtehette a főszerkesztő, hogy nem közli, de most akkor is meg kell jelennie – amennyiben a központból érkezett – ha teljes képtelenség.
De ne tessenek azt hinni, hogy ezzel végére is értünk a témának. Ezek csak az elvesztett helyreigazítási perek adatai, a valóság ennél sokkal szomorúbb. Az álhírek károsultjainak legtöbbje ugyanis nem ad be keresetet, mert vagy nem tud magáról az álhírről, vagy nem áll módjában.
Nem pereskedik a migránsnak, harcosnak rágalmazott menekülő, aki jó eséllyel nem is olvassa, miket írnak róla (csak az Origón 1997 cikk tartalmazza a „migráns” kifejezést), nem pereskedik az élősködőnek bélyegzett hajléktalan, mert nem is látja az írást, nem pereskedik a koldusszegény közmunkás, nem pereskedik a legtöbb meghurcolt ember, és hát – nem pereskedik Soros György sem, mert annál nagyvonalúbb.
Akkor kiktől származnak ezek a keresetek?
Többnyire megrágalmazott politikusoktól. Ők viszont pereskednek, jó kedvvel, bőséggel, meg is tehetik, fontos is nekik. Tehát mi most egy irányszámot látunk, mintegy a jéghegy csúcsát: nem 109 álhír jelent meg, hanem ennyinek a kapcsán sikerült pert veszteni kormányoldalon! Ahol ekkora a csúcs, ismervén a sajtó természetét, vajon mekkora lehet maga a teljes jéghegy?
És nem volt szó a profi álhír-oldalakról sem, a mindenegybenről és társaikról, felsorolni is nehéz volna őket, hiszen ellenük a legritkább esetben indul eljárás – ők ugyanis ismeretlen tettesek. Speciel a mindenegyben az egyetlen közülük, amit lehet is névhez, tulajdonoshoz kötni, de még az ő tulajdonosi mivoltát sem tudnám bíróság előtt minden kétséget kizáróan bizonyítani. Nagyon vigyáznak arra, hogy névtelenül működjenek, a szürke zónában, ami érthető is a részükről: mivel alig írnak igazat, ha nevesíthetőek volnának, ki sem jöhetnének a bíróságról, annyit kéne ott üljenek… és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a bevételeik jelentős része amúgy is adócsalásból származik.
Tehát láthatjuk: a magyar álhírek esetében a legtöbb alkalommal azért nem indul eljárás egy-egy orbitális hazugság miatt, mert vagy felperes nincs, vagy alperes. Ha ezeket az ügyeket objektív szakmai bizottság vizsgálná minden esetben, amikor kétely merülhet fel, megszámlálhatatlan esetben kéne ezer és egy szamárságot visszavonatni. De természetesen egy ilyen bizottság felállítása lehetetlen volna Magyarországon, ugyanis vagy minden politikai párt és mozgalom kéne delegáljon bele egy szakembert – tulajdonképpen valami ilyesmi akart lenni a Médiakuratórium, csak nem álhír-ellenes céllal hozták létre – vagy senki sem fogadná el semlegesnek a döntéseit. És ha minden erő képviseltetve volna benne, akkor félő, hogy nem lenne kevesebb az álhír, ellenkezőleg, még több is lehetne, ugyanis a politikailag elkötelezett szereplők viszonossági alapon dolgoznának: „én átengedem a te álhíredet, te átengeded az enyémet” jelszóval.
A megoldást magam sem tudom, bár minden nap töprengek rajta: de a számarányok, ez az inkább jelképes 109-14-es viszony megmutatja: az igazság sajnos ebben az esetben nagyon nem középen van.
Hatalmas jéghegy az, amiből ennyi látszik.
És sokkal súlyosabb a jobboldala, mint a bal.
Fel fog borulni.
Na, akkor tessenek majd vigyázni, amikor borul.
