Kezdőlap Itthon Fontos Oldal 131

Fontos

Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát habbal, de cukor nélkül. Ugyanis nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, annyira, de annyira magyar ez a történet, annyira tele van szándékos és véletlen félreértéssel, félremagyarázással, hazugsággal, önzéssel, propagandával és csúsztatással. Dióhéjban: annak kellene a végére járnunk, letiltotta-e a Facebook a Mediaworksöt és ha igen, miért nem?

Szóval, ez egy kis rejtély. Egy kis enigma, aminek a megoldásában kicsit sem segített a Facebook legendás távolságtartása a sajtótól és a Mediaworks sajtóhadjárata a nyilvánosságban. Tulajdonképpen csak most derült ki, hogy mi is történt. De menjünk időrendben.

2019. május 15-én mindenki legnagyobb meglepetésére a következő közlemény jelent meg a kormány egyik oszlopának számító Mediaworks lapjaiban:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Hát ez meg mi? Aki egy kicsit is ért a közösségi oldalakhoz, azt gyanította,  hogy a Facebook az uniós választási kampány tisztaságára akart így ügyelni (erről volt is szó korábban), mert hát a Mediaworks lapjai, hogy is mondjam csak, mintha kissé elfogultak lennének a kormány irányába. Ezt a feltételezést csak erősítette Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke aznapi nyilatkozatában:

„Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök.

Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

És a kormánysajtóban is egymást érték a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Szóval, beindult a propagandagépezet, csak épp nem azért, amit a nyájas olvasó a kormánylapok címei alapján gondolt. Ugyanis

semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Megvonták viszont – tessenek figyelni – a kiemelési, hirdetési jogokat egyes fiókoktól.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk. Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól.

Hát ez nem lenne egy kesergős népballada vagy nemzeti gyász, maximum kellemetlen így, kampány idején. Azonban akkor sem volt világos, hogy mi a tiltás oka, meddig tart, pontosan mely fiókokra vonatkozik: a Facebook szokása szerint hallgatott, mint a sült hal, a Mediaworks és a teljes kormánymédia meg sivalkodott, mint a fürdős ledéréletű hölgyszemélyek. Ha le is vontuk a siralmaikból a kötelező 99 százalékot, ami a propaganda, akkor is az jött ki, hogy bizony pár hirdetés tilos lesz egy ideig.

Tegnap újabb közlemény érkezett a Mediaworkstől:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook hétfőn hajnalra visszaállította a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok egy hete letiltott hirdetési fiókjait.

Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, továbbra sem érkezett konkrét válasz, ellenben

a cég nevében eljáró alkalmazott a „tévesen” letiltott fiókok miatt okozott „kényelmetlenségért” elnézést kért.

Olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, továbbra is arra biztatjuk, hogy elsősorban ne a Facebookon, hanem az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Ez sem mond ám teljesen igazat, mint majd látni fogjuk. Azt sugallja, hogy a Facebook tévedett, sőt, bocsánatot is kért, de most már örök a harag a Mediaworks részéről, és nem javasolják a közösségi oldal használatát olvasóiknak. Hát, így is lehet.

Azonban akkor felvetődik, hogy a tiltás oka semmiképp sem lehetett politikai. Hiszen látható változás sem a kormány, sem a médiája álláspontjában nem volt tapasztalható, ezt a vádat ők is sértődötten tagadnák – akkor itt valami más probléma kellett legyen.

A megoldás a mai HVG-ben érkezett, nekik ugyanis – feltételezem, rengeteg munkával – sikerült elérniük a Facebook egyik szóvivőjét. Az írás címe sok mindent megmagyaráz:

„Facebook: A Mediaworks megszegte a szabályzatot, zárolva marad hirdetési fiókja”

A cím pontos, de picit megtévesztő. Viszont lássuk a teljes, tökéletes és hivatalos magyarázatot.

„Az egyik hirdetési fiókot felfüggesztettük, mert megsérti a valódi pénzért zajló szerencsejátékokra vonatkozó szabályunkat. Előzetes írásos engedély kell minden olyan reklámhoz, amely valódi pénzben folytatott szerencsejátékot népszerűsít vagy ilyen szolgáltatás nyújt, ide értendő minden valódi pénzben játszott ügyességi játék és lottó, a valódi pénzforgalmat generáló online kaszinó, sportfogadás, bingó és póker.” (HVG)

Tehát az egyik fiókról van szó, nem az összesről, és az az egyik így is marad, mert valóban szabályt szegett. A szóvivő még pontosított is: a MediaWorks kérdéses hirdetési fiókja zár alatt marad, míg a többi szabadon használható. Hát igen, gondolom – nem tudom, csak gondolom – hogy benne maradt a hirdetett tartalomban a Szerencsejáték Zrt. reklámja, és az azért a kormánymédiát eltartó hirdetők közül az egyik legjobban fizető cég… Bár Csermely Péter, a Mediaworks vezérigazgató-helyettese szerint a Nemzeti Sport Online (NSO) egyik évek óta futó szolgáltatását jelölték meg a probléma okának. Az is meglehet, ezen már nem érdemes vitatkozni.

Akkor ez ennyi volt, és kiderült, hogy a politikának semmi köze nincs az ügyhöz. Nem bevándorláspártiak és szuverenisták feszültek egymásnak, nem az uniós választások tisztaságát óvta a közösségi oldal. Üzleti ügyről volt szó csupán.

Csak mondom, hogy egy normális országban mindenki erre gondolt volna először. És nem arra, hogy egy világcég pont a magyar belügyekbe akar avatkozni, mert olyan rettentő fontosak vagyunk, hogy ha mi nem lennénk, passzátszél sem volna, azt is mi fújjuk, a miniszterelnökünk útján, különleges módon. A spanyolviaszt már nem is említem.

A független sajtó épp úgy csak találgatott az ügyben, mint a kormánymédia: jobban mondva, mivel ők állítottak először, mindenki besétált abba a csapdába, hogy nekiállt cáfolni a képtelen szamárságaikat. Mindennek viszont az az oka, hogy a Facebook semmit sem közölt időben senkivel.

Ugyanis üzleti ügynek tekintette az üzleti ügyet.

Valószínűleg ez a normális a világ többi részén.

Csak nálunk nem, nálunk minden politika, a kicsi kutya farkától a szennyvízderítésig és a közösségi oldalakig.

Nem tudom, ki a hülye, a világ vagy mi, de azért sejtem…

Sokat romlott az emberi jogi helyzet Magyarországon

FüHü
-
0
Sokat romlott az emberi jogi helyzet Magyarországon

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint nem a „tömeges bevándorlás”, nem a menedékkérők okoznak válsághelyzetet Magyarországon, hanem a kormány tevékenysége. Jelentős visszalépés történt a bíráskodás függetlensége, a női egyenjogúság, a civil szervezetek működési lehetőségei és a menedékjog terén. Sürgős változtatásokra van szükség – derül ki Dunja Mijatovićnak a hazánkról szóló jelentéséből. A kormány emberi jogi teljesítményének tételes bírálata egybecseng a Magyar Helsinki Bizottság álláspontjával.

Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa ma délelőtt hozta nyilvánosságra a februári magyarországi látogatásáról szóló jelentését. Dunja Mijatović és stábja egy hétig volt Magyarországon, és számos megbeszélést folytatott kormányzati szereplőkkel, az igazságszolgáltatás szereplőivel és civil szervezetekkel. A helyszíni vizsgálat négy lényeges emberi jogi témára összpontosított: 1) a menedékjogra, a menekülők emberi jogaira; 2) a hazai jogvédők és civil szervezetek helyzetére; 3) a bíráskodás függetlenségére; illetve 4) a nők és férfiak közti egyenlőségre. Az összkép igencsak kedvezőtlen. A biztos szerint az emberi jogok hazai helyzete lerontja az ország jogállami működését. Mind a négy területen jelentős a visszalépés, ami elfogadhatatlan.

A kormány 2016. március 9. óta tartja fenn a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”, miközben a valós migrációs adatok alapján szó sincs erről.

Így az összes menekültügyi eljárást ma már zárt tranzitzónákban folytatják le. A biztos felszólítja a kormányt, hogy sürgősen szüntesse meg a törvényellenes állapotot, és vessen véget a „válsághelyzetnek”. Ahogyan a jelentés arra is felhívja a kormányt, hogy hagyjon fel a menekült- és idegenellenes kampányaival, ne korlátozza önkényesen a tranzitzónákba belépők számát, és helyezze hatályon kívül azt a rendelkezést, amely alapján ma minden menedékkérelmet automatikusan elutasítanak. A jelentés nem hagyja szó nélkül a tranzitzónák mostoha fogvatartási körülményeit sem, amelyek különösen a gyerekeket sújtják. A biztos elítéli a felnőttek éheztetést a tranzitzónában, és azt a rendőri intézkedést, hogy az összes elfogott külföldit – bármiféle vizsgálat nélkül – átkényszerítik a határzár másik oldalára, azaz Szerbiába.

A jelentés részletesen foglalkozik a jogvédő civil szervezetek kormányzati megbélyegzésével és büntetőjogi fenyegetésével. Dunja Mijatović

felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek megbénítják a társadalmilag hasznos szervezeteket. Kitér arra is, hogy éppenséggel támogató környezetet kellene kialakítani számukra, és szakmai tudásukat felhasználva együttműködni, konzultálni kellene velük.

A biztos hosszan taglalja a bíróságok működését kísérő problémákat és baljós előjeleket. Ezek szerint túlságosan nagy hatalom összpontosul majd két embernek, az igazságügyi miniszternek és a Közigazgatási Felsőbíróság elnökének a kezében anélkül, hogy mindezt egy bírók által választott testület ellenőrizni és ellensúlyozni tudná. Mint ismeretes,

az ET alkotmányjogi tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság azt javasolta, hogy csak ötéves bírói múlttal lehessen közigazgatási főbíróvá válni, és egy látszólag ezt célzó módosítást is beiktattak a törvénybe.

Ennek ellenére még mindig van lehetőség arra, hogy akár bírói tapasztalat nélkül is a Közigazgatási Felsőbíróság elnökévé válasszon valakit a parlament június elején. Ez azért különösen fontos, mert

a két legesélyesebb jelöltnek tartott Varga Zs. András és Patyi András egyike sem rendelkezik ötéves bírói múlttal.

Az emberi jogi biztos szerint visszalépés történt a nemek közti egyenlőség terén is. A jelentés sürgeti, hogy a kormányerő ratifikálja a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését szolgáló isztambuli egyezményt. A kormánynak segítenie kellene a nők munkaerőpiaci és közéleti érvényesülését. Most nem teszi.

A jelentés üdvözli, hogy a kormány új nemzeti stratégiát készít a nők és férfiak közti egyenlőség elősegítésére, de azt csak az érdekeltek és a civil szervezetek bevonásával lehetne elkészíteni.

A Magyar Helsinki Bizottság egyetért az ET emberi jogi biztosának kritikájával, és felszólítja a kormányt, hogy végre hallja meg a jogállamisággal és emberi jogok védelmével kapcsolatos intő szavakat, és hajtsa végre az emberi jogi biztos által is javasolt lépéseket. Ennek során – megbélyegzésük helyett – működjön együtt a hazai civil szervezetekkel és az emberi jogok védelmére hivatott európai és nemzetközi szervezetekkel. „Ideje a kormánynak 180 fokos fordulatot vennie. Tagadás, hárítás és ellenségkeresés helyett azon kellene dolgoznia, hogy harminc évvel 1989 után hogyan válhat Magyarország olyan hellyé, ahol minden ember szabadon megélheti saját magának és közösségének méltóságát fenyegetés és kiszolgáltatottság nélkül” – mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 10.

Lendvai Ildikó
-
0
Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 10.

Arról jutott eszembe, hogy elolvastam a „Riporterek határok nélkül” nevű nemzetközi szervezet idei listáját a sajtószabadság állásáról.

Évről évre sorrendbe szedik az országokat, miután különböző szempontok alapján a szakemberek megvizsgálták, mennyire szabad náluk a sajtó. Azzal nem is fárasztanám Önöket, hogy persze megint lejjebb csúsztunk, nem is kicsit, az utolsók vagyunk az uniós országok között, a teljes listán a nem túl dicső 87. helyet foglaljuk el. Ez eddig nem túl izgalmas, sejtettük. Viszont megnéztem, ki az első, és ki az utolsó az államok közül. Legelől Norvégia áll, leghátul, Észak-Korea alá csúszva Türkmenisztán.

Na most jön a találós kérdés. Mit gondolnak, a kettő közül melyikkel vagyunk haragban, és melyikkel idilli barátságban? Belátom, ez túl könnyű feladvány, ha Önök akár csak minimális jártasságra tettek szert az Orbán-kormány külpolitikáját illetően, de erről nem én tehetek. Nem kellene annyit újságot olvasniuk, ez csak elrontja a játékot.

Most az egyszer azért beavatom az eddig boldog tudatlanságban élőket abba, mi a bajunk a listavezető Norvégiával.

Már azon túl, hogy elvileg ellenezzük a szabad sajtó ilyenfajta túlburjánzását. De a norvégok újabb veszélyes túlzásokba estek. A hideg lehet az oka, vagy a túl sok halfogyasztás. Ahogy eddig, most is készülnek hozzánk vágni egy 70 milliárdos támogatást a Norvég Alapból. Ezt még valahogy megbocsátanánk nekik (már ez is szép tőlünk, a hasonló segítséget nyújtó Uniót rúgjuk, ahol érjük). Na de az összeg 10 százalékát civil közösségeknek szánják (már gyanús!), és ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a kormánytól független szervezet pályáztassa. Sátáni ötlet. Nyilvánvalóan belegázol nemzeti becsületünkbe, plusz felségsértés is. Mi az, hogy „kormánytól független”?! Vigyék a koszos pénzüket, ahová akarják. Ha a kormány nem teheti rá a kezét a 10 százalékra is, és még ellopni sem lehet, akkor nem kell a másik 90 sem. Különben is, az országban mindenkinek mindene megvan, nem kellenek nekünk a milliárdok.

Szóval Norvégia leírta magát, akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. Bezzeg a baráti Türkmenisztán!

A külügyminiszter egy év leforgása alatt másodszor vizitál náluk, a köztársasági elnökünk is vendégül szokta látni az ő diktátorukat, akarom mondani elnöküket. Nincs is hiány ilyenkor kölcsönös dicsérő szavakban. Pedig nem könnyű kimondani ezeket a türkmén neveket: a mostani nagyfőnököt Gurbangulu Berdimuhamedovnak hívják. Szerencsére általában életfogytig uralkodnak, a választásokon 97-98 százalékokat söpörnek be. A maradék 2-3 százalék sorsáról vannak elképzeléseim, hiszen a börtönökben sok a politikai fogoly, hír van a kínzással, elektrosokkal történő kényszervallatásokról is. Na de egyrészt ménkű gazdagok a sok földgáz jóvoltából, másrészt a diktátoraik személy szerint is roppant kellemes emberek. Nem úgy, mint a norvégok: ők soha nem támasztanának semmilyen elvárást a demokráciát, a korrupciómentességet, a civil autonómiát, szabad sajtót illetően.

Már a 20O6-ban elhunyt előző elnök sem volt kispályás. A saját, forgó aranyszobrán kívül szökőkutak gyűrűjében szobrot állíttatott az erkölcsi tanításait tartalmazó könyvről is. Újító szellemű emberként átkeresztelte a hónapokat: a január az ő nevét kapta, az április az édesanyjáét, a szeptember meg a könyve címét. Szerencsére az utód, Szíjjártó vendéglátója sokkal demokratikusabb karakter. Ez onnan is látszik, hogy eltávolíttatta az előd szobrát. Igaz, a helyére emeltette a sajátját, de csak a városkép kedvéért. Erre különben is nagyon ügyel: azt szeretné, hogy az egész főváros fehérben pompázzon, ezért kitiltatott minden fekete autót. Remélem, Szíjjártó ezen felül is számos jó ötlettel tér haza, vegyük pl. azt, hogy Berdimuhamedov bevonatta a nők jogosítványát. Mindjárt nincs akkora forgalom, és nem is nyílik ki annyira a nők csipája, mintha szabadon furikáznának.

Azt is el lehetne tanulni például, hogy az elnök arany rudakkal súlyzózik a kormányülésen, miközben miniszterei állva tapsolják meg a főnök kiváló erőnlétét. Szerintem ez a gyakorlat a Várban a Karmeliták refektóriumában is remekül mutatna, amióta lemázolták, a sok freskó sem vonná el a figyelmet. Ha az arany súlyzó nem megy, a taps is elég.

De egy olyan országtól, amelynek ennyire figyelemkeltő helye van a sajtószabadság-listán, elsősorban a médiapolitika terén kellene okulnunk.

A legutolsó intézkedésük a világsajtó szerint a razziázás a magánlakások WC-jében. Az állampolgároknak ott számos lapra kötelező előfizetniük, így a mellékhelyiségben a higiéniai célt többnyire odakészített újságok szolgálják. Mivel a diktátor fotója sűrűn szerepel bennük, ebből az a sajnálatos gyakorlat következik, hogy a tiszteletre méltó portré az alattvalók kevéssé nemes testrészével érintkezik. Nem kizárt, hogy bizonyos gonosztevők ebben még örömüket is lelik. Ennek kívánnak véget vetni a hazafias WC-razziák.

Itthon sem szabadna az állampolgárt e téren kormányzati útmutatás nélkül hagyni. A magyar mellékhelyiségekbe kéretik ezentúl a sajtószabadság- és demokrácia rangsorokat elhelyezni. Le a norvégokkal, éljenek türkmén barátaink!

Nemzeti munkásmozgalom – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Nemzeti munkásmozgalom – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami békebeli kapucínert, óezüst kanállal, ódon cukorral és még ódonabb tejjel – ma régiségekről beszélgetünk. Ja, maguknál friss tej nincs is, csak muzeálisat tartanak. Mindig tudtam, miért szeretem ezt a helyet. Szóval, régi ismerős szólalt meg tegnap az Indexen az uniós választási kampány alkalmából: Thürmer Gyula, a munkásosztály sokat próbált harcosa.

Mindig öröm régi, meghitt ellenségről hallani: mi ketten Thürmer elvtárssal akkor kerültünk szembe egymással, amikor még 2013-ban némely különös írások kapcsán nyomozni kezdtem volt, és döbbenten tapasztaltam: de hiszen ez a Munkáspárt annyira nem baloldali, hogy szélsőjobboldali és Budaházyval szövetkezett! Közben voltak bizonyos névváltozásai is, 1989-től 1993-ig Magyar Szocialista Munkáspárt voltak, 1993-tól 2005-ig csak Munkáspárt, 2005-től 2013-ig Magyar Kommunista Munkáspárt, most egyszerűen Magyar Munkáspárt, de erősen nemzeti jelleggel, és senki se tévessze össze őket a Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldallal, mert az egy nagyon másik cég. Akkoriban mérhetetlenül csodálkoztam, hogyan fér össze Thürmer Gyula osztályharcos mentalitása Budaházy pregnáns népnemzeti vonalával, de amint látom, kiállta az idő próbáját, valamint összenőtt, ami összetartozott, bár most nem a szélsőjobboldallal vannak összeborulásban, hanem – a kormánnyal.

De hol van már 2006, hol van az együttműködési szerződés a Honfoglalás 2000-rel, hol a Magyar Nemzeti Arcvonal? (Jobbára börtönben, és okkal: de most már nem számít az a valamikor, vészes barátkozás). Az akkori írásom még elérhető a Kapcsolat.hu-n, az azt követő rágalomhadjárat már sehol, arra már csak emlékszem. Úgy volt, hogy egy kollégám vitacikket írt a marihuána legalizálásáról, de évekkel korábban, a pártsajtó szorgos munkatársai meg nem sajnálták a fáradtságot, hogy átolvassák az akkori lap teljes archívumát, támadható felületet keresve – és minden lehetséges helyen kábítószeresnek nevezték a szerkesztőség összes tagját.

Rég volt, nem volt szép.

Jó, ez volt akkor. De mit mond most Thrümer Gyula, a világproletariátus nevében az Indexnek?

Elöljáróban szögezzük le: kicsit sem buta vagy tanulatlan emberről van szó, azt ő sem igazán hiszi, hogy a Munkáspárt listáján eljuthat Brüsszelbe, előbb kerül oda egy személyszállító repülőgép utaslistáján. De azt sem mondhatja, hogy „gyerekek, marháskodunk, mi sem gondoljuk komolyan”, mert akkor oda a párt, oda a dotáció.

„Mi semmiből sem csinálunk színházat, nyilván egészen fura lenne, ha 21-24 jelöltet állítanánk. Fölösleges. Ez egy jelkép, ahol van egy doktornő közöttünk, van egy fiatal vállalkozó, van egy középkorú vasutas és egy idősebb korú idegenforgalmi szakember. És van egy arca a pártnak, amit harminc éve ismernek az országban.” (Index)

Ennyit a választási sikerről, harcról: ha most lemennék a sarki kocsmába, a jelenlévő törzsvendégekből legalább ennyire ütőképes csapatot tudnék összeválogatni. Bár lehet, hogy jobbat. És hogy állunk a főbb politikai eszmékkel?

„Nézze, ugyanabban az országban élünk, ugyanabban az Európában, józanul gondolkodunk. Minden párt eldönti, hogy milyen irányt választ. Számunkra ezek nem újak, mi mindig azt mondtuk, hogy Magyarország Magyarország legyen, hogy az Európa Unió rossz irányba megy, ha a nemzetek feletti intézmények számát gyarapítja. Mi mindig a békepolitika hívei voltunk. Én értem, hogy választások előtt a liberális erők mindig előszeretettel igyekeznek összemosni bennünket másokkal, de ez nem több mint médiatrükk. A menekültügy elutasítása és az EU migrációs politikájának elutasítása nálunk már jóval azelőtt megfogalmazódott, hogy a kormány így döntött volna.” (Index)

Akkor az jó régen lehetett, mert a minap olvashattuk, hogy a kilencvenes években még Orbán tanította nemzeti politikára Berlusconit, ha az előtt már nemzeti volt Thürmer elvtárs, azért minimum pártfegyelmi járna. Grósz elvtárstól.

„A zászlót nem picibe kell odatenni a nagy kékhez, hanem vállalni kell a nemzeti lobogónkat. És ha nemzeti érdekről beszélünk, akkor én azt mondom, hogy igen, Paks 2-nek meg kell épülnie. Sőt, azt is mondom, hogy Trianont meg kell siratni, mert nagy klasszikusunk, Lenin is rablóbékének nevezte. Mi azt mondjuk, aki a nemzetnek jót tesz, az a baloldalnak is jót tesz, a kettő nincs ellentétben. Az MSZP, a DK semmibe veszi a baloldalt és a nemzeti érdekeket is.” (Index)

Munkásmozgalmi dalok sora ötlik eszembe, Thürmer elvtárs. De főleg az Internacionálé. Át kell írni, elvtársak: „És nemzetivé le-he-he-hesz holnap a világ”. Ámde mi a helyzet Észak-Koreával, ahol törzsvendég tetszik lenni?

„Észak-Korea egy létező valóság, amely az erejével tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikai elnököt. Látni kell, hogy nagy ország, ami olyan helyen van, ahol stratégiai érdekek ütköznek, nem mindegy, hogy mi van ott. Koreával is úgy van, mint Magyarországgal nyugaton: rengeteg ember ír Magyarországról, lásd Sargentini-jelentés, aztán kiderül, olyan emberek írták, akik soha nem voltak Magyarországon. Észak-Koreáról is mindenki beszél, csak rajtam kívül senki nem ment el. El kell menni, meg kell nézni! Azt gondolom, hogy ott elindult egy nagyon komoly gazdasági fejlődés, társadalmi demokratizálódás, az ország nyit minden irányba. Az pedig nem róhatja fel senki, hogy a saját függetlenségét védi.” (Index)

Érdekes érvelés. Tehát, aki nem járt Phenjanban, ne beszéljen Phenjanról – ez esetben azt is kérném, hogy aki nem ismeri Sargentinit személyesen, ne beszéljen Sargentiniről.

Különben, ha én el akarnék menni Észak-Koreába tudósítani, vagy nem engednének be, vagy, ha igazán jó tudósítást küldenék, nem engednének ki.

Ily módon mindenképpen Thürmer Gyula maradna Magyarország egyetlen autentikus Észak-Korea-szakértője, én eddig azt hittem, Csoma Mózes az, de ő Délre is jár, sőt, leginkább oda, mivel Szöulban végzett, szóval mégis Thürmer ért ehhez a kicsiny, ám borzalmas országhoz is a legjobban mifelénk.

Meg úgy általában mindenhez. Ő már Moszkvában végig jó tanuló volt, nem csoda, hogy mindenhez is ért. Például a keleti nyitáshoz.

„A keleti politika helyes, és üdvözlöm, hogy a Fidesz nem engedett az elmúlt években rá nehezedő nyomásnak. Itt iszonyú nyomásnak voltak kitéve, hogy ne építsék meg a Belgrád–Budapest-vasutat, hogy ne orosz, hanem amerikai technológiával építsük meg Paks 2-t, de kitartottak emellett. Abban már nem támogatjuk, hogy amerikai fegyvert vegyünk, meg hogy itt le-föl futkározzanak amerikai katonák.” (Index)

Csak az oroszok. Thürmer elvtárs, ötre várom a Baross téren, keleti nyitás ügyében, ugyanis a Keleti most zárva van, renoválják. Nyissa ki nekem, ha ennyire ért hozzá.

Vannak még külpolitikai ötletei?

Vannak.

„Most az unió ilyen bomladozó állapotban van, tehát vigyázni kellene, hogy nehogy ránk omoljanak a falak. Ne másszunk bele olyanba, ami akadályozhatja mozgásterünket, ezért mondjuk, hogy ne legyen közös hadsereg, közös ügyészség, ezek nem kellenek, mindenki saját maga döntsön ezekről a területekről. Nézzünk körbe emellett, hogy mi van még a világban. Ebből a szempontból nagyon helyes, hogy a kormány megnézi a lehetséges piacokat. Lehet ez az eurázsiai szövetség, ami ma még nem jelent alternatívát az Európai Unióval szemben, de ki tudja, hogy holnap mi lesz.” (Index)

Omladozik, persze, ha bontani tetszenek. Az eurázsiai gondolat igen szép, Putyin kedvence, egyéb sem hiányzik nekünk.

De összefoglalva: ezt becsülöm Thürmer Gyulában, ezt a kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő proletár őszinteséget, amivel kimondja, hogy történjék bármi, szakadjon le akár az Ég is, de ő – egyetért a kormánnyal.

Éspedig bármely magyar kormánnyal.

Na jó: csak szocialista és egyéb baloldali ne legyen.

Bár van az a pénz, amitől azokkal is egyetértene.

Ne bántsuk Thürmer Gyulát, ő történelmileg alakult így.

Vagy ilyenné.

De az állása nyugdíjas.

Bár, ha így alakulnak a dolgok: utódja már nem lesz.

Vadnyugat és Vadkelet – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Vadnyugat és Vadkelet – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, adjon egy kávét bádog bögrében, whiskyvel és lője le nekem a zongoristát, már nyolcadszor játssza el a „Clementine”-t. Hát itt vagyunk a saloonban megint, mint mindig, szól a colt, nagy tétekben pókereznek az aranyásók és a város határában egy lótolvaj lengedezik felkötve. Csak azt kéne eldönteni, hogy Vadnyugaton vagy Vadkeleten kötöttünk ki?

Akár itt vagyunk, akár ott, a rablóbandák nagyon készülődnek, csak ha Nyugaton nézzük, kontinenst akar rabolni a Dalton-banda, szavakkal, ha Keleten, akkor csúnya atrocitásokra készülődnek. De lássuk előbb a nyugati híreket.

Milánóban Salvini Dalton, Marine le Pen Daltonnal és Geert Wilders Daltonnal összehívták a teljes bandát a főtérre, fényes délben, de nem párbajozni akartak, ahogy azt szokás, hanem bejelenteni, hogy elfoglalják és át is alakítják Európát, de úgy, hogy rá sem ismerünk majd. Szó szerint azt mondta Salvini, miszerint:

„Bevesszük Európát, és tetőtől talpig megváltoztatjuk!”

Ez arra utal, hogy viszont a gyógyszerét nem vette be. A gyűlésen részt vettek a kisebb rablók és haramiák is, például Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországnak (AfD), Gerolf Annemans, a Flamand Érdek párt (VB), Boris Kolla, a szlovákiai Család vagyunk (Sme Rodina) vezetője, csakúgy, mint Veszelin Mareski, a bolgár Akarat (Volja), Tomio Okamura, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt (SPD) elnöke. Jaak Madison, az Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) alelnöke, Anders Vistisen, a Dán Néppárt (DF) európai parlamenti képviselője, valamint Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja (FP) alelnöke.

Ezek mind Daltonok, kérem, mind a bandához tartoznak, csak most az a bűnszövetkezet neve, hogy „szuverenista erők” és szó szerint mindenre rá akarják tenni a kezüket a földrészen, ami nincs lebetonozva vagy odahegesztve. Lehet, hogy sokan vannak, de azért a rendes emberekhez képest nagyon kevesen – ha sikerülne a rablásuk, a mi seriffünk is belépne közéjük, de valahogy úgy, hogy a zsákmányból ugyan kapjon, de tennie ne kelljen érte semmit. Ehhez azért a bandavezéreknek is lesz pár szava.

Meg maga a vállalkozás is megcsúszni látszik.

Az a helyzet ugyanis, hogy Strache Dalton szája még tavalyelőtt eljárt egy ibizai kuplerájban a tervekről, ráadásul a mexikóiaktól vagy az oroszoktól is pénzt akart elfogadni munícióra, és ez most kiderült, úgyhogy könnyen meglehet, nem lesz semmi a Nagy Rablásból, mert aki követné is a Daltonokat, az most megundorodott tőlük és szállingózik elfele a nép.

A milánói gyűlés sem volt az a világraszóló összejövetel, egymás között sokkal aggodalmasabban tárgyalhattak, mint mikor a közönség előtt szerepeltek – a mi seriffünk oda sem ment. Azért alkalomadtán őt is le kell majd váltani, megérdemli ezer okból, ezek közül az egyik, hogy szóba sem lett volna szabad állnia haramiákkal.

Csak legyen rá alkalom.

De vannak keleti Daltonok is, sajnos, és innentől kezd elhagyni a humorom.

Ha úgy vesszük, hogy Keleten, Vadkeleten vagyunk, itt gonoszabb dolgok készülődnek.

A Mi Hazánk – mely szintén egy Dalton-banda – kétszer is bejelentette a törökszentmiklósi vonulását, a rendőrség kétszer is betiltotta, harmadjára vonulás nélküli, „statikus” tüntetést jelentettek be, azt már nem lehetett betiltani, mert nem volt rá paragrafus: de Törökszentmiklóson mindenki rettegve, vagy legalábbis aggodalmasan várja a keddi demonstrációt. Toroczkai László pedig triumfál, toborozza a gyülevész hadakat, legalábbis toborozta, míg működött a Facebook-oldala, amit időközben letiltottak.

„Ahogy ígértük: MEGYÜNK! A demonstrációnkat végül ma tudomásul vette a rendőrség, tehát törvényesen megyünk Törökszentmiklósra. A vonulás tiltása miatt a bírósághoz fordultunk, várjuk a döntést. Felháborító, hogy azok jogait korlátozzák, akik rendet akarnak, a közveszélyes bűnözőket pedig csak a mi nyomásunkra hajlandóak letartóztatni.

Ingyenes buszokat is indítunk.

Csatlakozzatok, mert minden magyar felelős minden magyarért!”

– írta. És a jelentések szerint szállingóznak is már most a szélsőjobboldali aktivisták a városba, már láttak – bár ezzel vigyázzunk, mert sokat lát az ember, ha felfokozott idegállapotban van – állítólag járőröző kocsikat, bőrfejűeket, egyenruhásokat. Igaz, az egyik egyenruhás alakulatról kiderült, hogy azok tényleg ott jártak, csak éppen hétköznapi katonák voltak, más ügyben kellett arra menniük. Bár a többiről szóló hír is hamis riadalom volna.

Sajnos azonban Gyöngyöspata – és a romagyilkosságok – óta bűn bagatellizálni a veszélyt, nagyon is valódi az.

Ezért döntött úgy Setét Jenő Brada roma polgárjogi aktivista és az Idetartozunk Egyesület, hogy szolidaritásra szólítja fel a politikai szervezetek képviselőit, az egyházi vezetőket és közszereplőket. Idézzük a Facebookon és a romnet.hu-n közzétett állásfoglalást!

„Az Idetartozunk Egyesület ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az Idetartozunk Egyesület az alábbi felhívással fordul a hazai parlamenti pártokhoz, a parlamenten kívüli roma és nem roma politikai szervezetekhez, az Európai Parlamenti választásokon induló listavezetőkhöz, Magyarország uniós parlamenti képviselőihez, a roma és nem roma művészekhez, közéleti szereplőkhöz, a történelmi egyházak vezetőihez, a cigány pasztorációkhoz, a roma programokat és projekteket futtató nem roma szerveződésekhez, valamint a média szereplőkhöz:

Példát véve az évekkel ezelőtti drezdai eseményekről, ahol tízezer ember akadályozta meg a szélsőjobb bevonulását, személyes jelenlétükkel lépjenek fel a Magyarországon újra teret nyert szélsőjobb önkényeskedése ellen, és fejezzék ki szolidaritásukat a törökszentmiklósi roma közösség mellett. Ezzel is világos, egyértelmű üzenetet küldve a társadalom minden tagja számára, hogy az uszítás, a gyűlöletpolitika mindenkitől elfogadhatatlan, és a bűnüldözés nem pártfeladat, hanem olyan állami közfeladat, amelyet senki nem vitathat el, sajátíthat ki az erre létrehozott állami intézményektől.

A 2008-2009 évi rasszista sorozatgyilkosság 10. évfordulójának évében, újra egy szélsőjobbos politikai alakulat a cigányok megtámadásával, folyamatos cigány ellenes uszítással és konfliktus gerjesztéssel kíván magának gyors ismertséget, pénzt, mandátumot, hatalmat szerezni az évi 200.000 bűneset közül egyetlen egy eset kiválasztásával, és vállaltan büntetett előéletű férfiakból álló félkatonai szervezet bevonásával. Gyűlöletet és konfliktust exportálnak Törökszentmiklós városába, ahol május 21-én felvonulnak.

Az Idetartozunk Egyesület álláspontja szerint, bármennyire kívánják a helyzetet úgy beállítani, mintha roma és nem roma konfliktusról volna szó,

a valóságban egy elvakult, hatalommániás, korábban a Magyar Televízió budapesti székházat megostromló, és a fővárost feldúló szélsőjobbos alakulat társadalomellenes térnyerési törekvéseiről van szó, amelyben mi roma emberek csak céltáblák és egy politikai kampány eszközei vagyunk.

A szélsőjobbos, ki tudja ki által pénzelt, törekvések megfékezése és marginalitásba küldése nem a cigányok, hanem a kormány, az állami intézmények, valamint pártpolitikai hovatartozástól függetlenül a társadalmi és a politikai elit felelőssége. Csak az állami szervek rendelkeznek és rendelkezhetnek olyan eszközökkel és hatalommal, mint például a rendőrség, jogszabályalkotási lehetőség és társadalmi felhatalmazás, amely megfékezheti a kirekesztő politika és gyűlöletkeltő tevékenység térnyerését. Az állam felelőssége és feladata, hogy megvédje állampolgárait, és a jog eszközeivel megakadályozza a társadalmi feszültségek generálását.

A kormány és a rendőrség, amely cserben hagyta a polgárait, azaz minket Gyöngyöspata idején is, most is cserben hagynak minket, mivel harmadszori kísérletre a rendőrség mégis engedélyt adott a szélsőjobb cigányellenes akciójára. A hatóság a döntésével arra kényszerít minket, hogy mi magunk próbáljuk megvédeni magunkat a békés tiltakozás eszközeivel.

Budapest, 2019. 05. 17.

Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke”

Reméljük, nem lesz ez pusztába kiáltott szó, reméljük, lesz kiállás a fenyegetettek mellett – reméljük, megérti mindenki, hogy egy ember hibájáért egy egész közösséget büntetni égre kiáltó igazságtalanság lenne.

Mert bizony az Abcug riportja szerint

„Rettegve várják a törökszentmiklósi romák a szélsőjobbosokat

Félelemmel eltelve várják a törökszentmiklósi romák a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom kedd esti tüntetését. Bár a rendőrség kétszer is betiltotta a romatelepre tervezett vonulást, a belvárosban ettől függetlenül demonstrálhatnak, és ez a helyieket sem nyugtatta meg. Van, aki már most elvitte a gyerekét rokonokhoz, mások aznap terveznek bezárkózni, és van, aki még az orvoshoz kapott időpontját is lemondaná, csak ne kelljen kimennie az utcára. A telepen pattanásig feszültek az idegek és rémhírek terjednek, pedig azt mondják, eddig semmi baj nem volt romák és nem romák közt. A jobbikos polgármester szerint Toroczkai csak arra várt, hogy újra kijátszhassa a cigánykártyát.” (Abcug)

És ha nem tudnánk, hogy ennek az egész félelemkeltésnek, agressziónak a célja pusztán annyi, hogy a Mi Hazánk kicsit láthatóbbá váljék a magyar politikai térképen, most messzemenő és teljesen felesleges elemzésekbe bocsátkoznánk. Esetleg még lehet arra jó, hogy a kormány – ha fellép az atrocitások ellen (már, ha lesznek atrocitások) – antifasiszta szerepben tetszeleghessen, közvetlenül az uniós választások előtt.

Ezért megy ez az egész. Nem másért, nem többért.

Ezek is rablók, haramiák, Dalton-félék, ezeknek is csak az érték kell.

Az érték most: a voks.

Azt rabolnák most Vadnyugaton szavakkal, Vadkeleten erőszakkal. Nem tudom, melyik a rosszabb.

Az osztrák dominó – Diplomáciai levél

FüHü
-
0
Az osztrák dominó – Diplomáciai levél

„Vajon azok, akik megszervezték Strache tőrbecsalását, a felvétel publikálásának időzítésével csak figyelmeztetni próbáltak, vagy már megindult az a folyamat, amely egyenként levadászhatóvá teszik Putyin unión belüli ügynökeit? Mert ha még mindig csak a figyelmeztetésnél tartanak, akkor nagyon nem értik azt, hogy az Orbán típusú vezetők soha nem fogják feladni ama tervüket, hogy Európát a szélsőségek felé lökjék, hisz nagyon is tisztában vannak azzal, hogy csak a hatalom erőszakos megtartása és a börtön között választhatnak a nap végén.”

Három teljes nap sem kellett hozzá, hogy összeomoljon az a kormánykoalíció, melyről Orbán Viktor nemrég még azt mondta:

„Szeretném, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek. Ha Ausztriában lehetséges, hogy a jobbközép kormányzópárt együttműködik a jobboldali, hazafias párttal, miért ne történhetne meg ez európai szinten is.”

Mint ismeretes, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, Heinz-Christian Strache alkancellár két évvel ezelőtt (2017. július 24-én), egy ibizai nyaralás alkalmával találkozott egy magát orosz milliomosnak valló nővel, aki jövendő mesés ausztriai beruházásaihoz kért a politikustól tanácsokat. Strache az építőipari nagyvállalat, a Strabag rovására ígért neki beruházási előnyöket cserében azért, ha a nő segít neki olyan médiabirodalmat kiépíteni, mint amilyennel Orbán Viktor rendelkezik. Lezserül azt is hozzátette: egy gyanús, sőt rovott múltú osztrák milliomos, Heinrich Pecina segítette Orbánt az ellenzéki sajtó teljes felszámolásában, ami több, mint vonzó perspektíva a szélsőséges osztrák párt számára is.

Ezt követően az események gyorsan követték egymást. Első lépésként Strache lemondott pártja elnöki tisztségéről és az alkancellárságról, majd miután Sebastian Kurz kancellár megvonta a teljes bizalmat az FPÖ-től és megtagadta, hogy továbbra is szabadságpárti politikus töltse be a belügyminiszteri pozíciót, a koalíció felbomlott.

Az eset élesen rávilágít a Szabadságpárt és valamennyi más európai szélsőjobboldali tömegszervezet nehéz helyzetére azt követően, hogy Európában mára megszűnt a közvetlen migrációs veszély; már pedig ezek a pártok 2015 óta lényegében ezt a veszélyt használták politikai felhajtóerőként. A néppárti kancellár, Kurz pedig gyorsan élt a lehetőséggel, hogy megszabaduljon kellemetlen koalíciós partnerétől, mely nemzetközileg súlyos teherként nehezedett kormányára, belpolitikailag pedig lehetőséget adott a Szabadságpártnak, hogy kormányzati lehetőségeit felhasználva igyekezzen magához vonzani olyan választókat, akik hagyományosan a Néppárthoz (ÖVP) vonzódtak, de fogékonyak voltak a szabadságpárti radikalizmusra is. Strache pont ugyanazokat az illúziókat dédelgette, mint Vona Gábor legszebb éveiben, de ennek veszélyeit az Osztrák Néppárt egy pillanatig sem tévesztette szem elől.

Most mindenki azt latolgatja, vajon ki húzza a legtöbb hasznot az esetből, s vajon ki áll az események mögött.

Könnyű lenne azt feltételezni, hogy az FPÖ által többször körbelőtt Strabag szervezte volna meg a Strachének előkészített ibizai csapdát, ám ha így történt volna, a felvétel nyilvánosságra hozatalával nem vártak volna közel két évet.

A vállalat nem várt volna az európai parlamenti választásokra, hanem felhasználhatták volna azt 2017 októberében, a parlamenti választások előtt. Sőt, 2018-ban tartományi választások voltak, melyeken az FPÖ nagyot szakított, ez is jó alkalom lett volna mind a Strabagnak, mind pedig a Néppártnak. Ráadásul aligha lehetett volna titokban megszervezni egy efféle provokációt az osztrák titkosszolgálat orra előtt, melyet a 2017-es koalícióalakítás óta a szabadságpárti belügyminiszter, Herbert Kickl felügyel. Az osztrák érintettség ezért nagy valószínűséggel kizárható, annak dacára, hogy a legtöbb hasznot az esetből maga Ausztria, s ezen belül a Néppárt húzza most.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy

valamelyik nagy, európai titkosszolgálat – meglehet a német  – számlájára írható a Szabadságpárt botránya,

amire nagyon sok jel utal.

  • Itt van mindenekelőtt az időzítés. Leginkább a németek céljait zavarja az, hogy formálódik egy szélsőjobbos, európai szintű összefogás. Ők voltak azok, akik – politikai és titkosszolgálati módszerek elegyével – állították félre 2011-ben Silvio Berlusconit, hogy aztán most azzal szembesüljenek, utóda egy javított kiadású másolat, aki fiatal és sokkal radikálisabb, ráadásul kötődése az alvilághoz közel sem olyan nyilvánvaló, mint amilyen volt ez Berlusconi esetében. Strache és a Szabadságpárt kilövésével ugyanakkor nem csak a Salvini-féle szélsőjobbos európai összefogás egyik pillérét döntötték ki, de Orbánnak – aki nincs két hete, Budapesten még Strachével, előtte pedig Salvinivel páváskodott –, ha lehet, még többet ártottak.

  • Amióta Manfred Weber is az európai szélsőjobb, főként Orbán célkeresztjébe került, a CSU-hoz mindig is közel álló német titkosszolgálat külön inspirációt kaphatott arra, hogy épp most mozduljon rá a fejleményekre. Ugyanis az, hogy Orbán vagy Strache mit csinál otthon, a mára már legendássá vált négy fal között, az európai szinten a németeket nem nagyon érdekelte eddig sem, de kilépve onnan könnyen élhetetlen körülményeket teremthetnek Európában, főként a középjobb számára.

  • Az eset mesteri voltára utal, hogy az oroszokat is bevonták s ezzel teljessé vált a mozaikkép. Látványos bizonyságot nyert egyrészt, hogy elég orosznak lenni ahhoz, hogy az európai szélsőjobb egy olyan vezetője, mint Strache azonnal megnyíljon. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen típusú politikusokat eleve a bűnözői logika mozgatja, nemzeti jelszavaik ellenére bárkivel összefognak céljaik elérése érdekében, s a morális szempontok egyáltalán nem játszanak szerepet az életükben.

  • A mesteri megkomponálás is egy profi titkosszolgálatra utal, hisz a provokáció végrehajtói orosz útlevelekkel, érvényes vízumokkal, s megfelelő rejtett technikai felszereléssel kellett rendelkezzenek. Azt sem lehet kizárni: legendájuk része volt, hogy Orbán Magyarországán át jutottak be az unió területére.

  • Az is a profi megrendezettséget igazolja, hogy az eseményre semleges területen, Spanyolországban került sor, ami a legmegfelelőbb körülmény, hogy a nyomok ne legyenek visszavezethetők az elkövetőkhöz.

Egy dolog van, amit egyáltalán nem lehet most még biztosan látni: vajon azok, akik megszervezték Strache tőrbecsalását, a felvétel publikálásának időzítésével csak figyelmeztetni próbáltak, vagy már megindult az a folyamat, amely egyenként levadászhatóvá teszik Putyin unión belüli ügynökeit?

Mert ha még mindig csak a figyelmeztetésnél tartanak, akkor nagyon nem értik azt, hogy az Orbán típusú vezetők soha nem fogják feladni ama tervüket, hogy Európát a szélsőségek felé lökjék, hisz nagyon is tisztában vannak azzal, hogy csak a hatalom erőszakos megtartása és a börtön között választhatnak a nap végén.

Ara-Kovács Attila

Timmermans: Orbán nem volt elég férfi a vitához

FüHü
-
0
Timmermans: Orbán nem volt elég férfi a vitához

Frans Timmermans, a szocialisták csúcsjelöltje a Lehel-piacra látogatott, ahol egy rövid sajtótájékoztatót is tartott.

Elmondta, hogy aggódik Magyarországért, mert Orbán elveszi a legfontosabb dolgot, amit az Európai Uniótól kaptunk: a szabadságot. Azt pedig kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem mert kiállni vele egy vitára. Mint mondta: Orbán nem volt elég férfi a vitához.

Újhelyi István Facebook-oldalán élőben lehetett követni Timmermans látogatását:

Az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje az MSZP kampányrendezvényén később azt mondta, hogy erős baloldali Európára van szükség.

A Szövetségben Európával című rendezvényen Frans Timmermans a többi között a milliós európrofitot termelő vállalatok megadóztatását, minimális társasági adó, uniós minimálbér bevezetését ígérte. Ugyanazon munkáért nőknek és férfiaknak ugyanannyi bért kell kapniuk, a szakszervezetek jogait meg kell erősíteni – tette hozzá.

A politikus szerint Orbán és barátai, Strache, Salvini és Farage Putyint csodálják, akinek egyértelmű célja az EU gyengítése.

Szólt arról is, hogy egy kutatás szerint Magyarország az egyetlen tagja az EU-nak, ahol a szabadság csak részleges. Ha szabad országban akarunk élni, akkor szabad médiára van szükség – mondta.

Kaliforniai ügyeskedők – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Kaliforniai ügyeskedők – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, komoly, férfias duplát kérek, kis habbal, fahéjjal, ma megint szakmáznunk kell, nem árt hozzá a tiszta fej. Szóval, az itt a gond, tetszik tudni, hogy mi dolgozunk, nem is keveset, letesszük az asztalra az írásokat, aztán azok vagy tetszenek az olvasóknak, vagy nem. De jönnek emberek, akik viszont felveszik ezeket az írásokat arról az asztalról – és meg is élnek a mi munkánkból.

Hogy annak az esetnek, amit ismertetni fogok, mennyire vannak politikai vonatkozásai, azon lehetne merengeni, de hogy bizonyos anyagi vonatkozásai vannak, az kétségtelen. Miről is van tehát szó?

Nem jöttem a Gangesz partjáról, de álmodoztam a déli verőn, mikor csengett tegnap a telefon és a kolléga úr riasztott: felfedezte néhány írásunkat egy Médiacsoport nevű oldalon. Ej, be szép neve van: gyakorlatilag bármit hívhatnak így… no, lássuk. Hát, elég sok írásunkat közölték, nem csak néhányat. De legalább nem pusztán belőlünk élnek, hanem bizony a Magyar Narancsból, 24.hu-ból, HVG-ből, Magyar Hangból, Indexből, 444-ből, Népszavából, tehát lényegében véve a maradék független magyar sajtóból.

Mondjuk vannak ilyen úgynevezett „hírgyűjtő” oldalak, bár amint azt egy korábbi írásomban egy másik efféle céggel kapcsolatban megjegyeztem, három dolgot találnék elengedhetetlennek, ha ezeket betartanák, gond nélkül vihetnének, amit akarnak, és ez a három dolog:

– működő, élő hivatkozás a forrásmegjelölésben

– az írás nem sajátként való feltüntetése

– A szerző és/vagy a szerkesztőség értesítése az átvételről

Mármost nem minden esetben kell megsértődni az átvétel miatt, hiszen minden online lap vesz át máshonnan írásokat. Mindegyik, kivétel nélkül, és az MTI használatára is rá vagyunk kényszerülve, bár teljes anyagokat mégsem illik átvenni, maximum kivételes esetben, de idézni szabad (forrásmegjelöléssel). Tehát nem mondom, hogy mindent tilos, nem mondom, hogy senki sem idézhet, csak legalább irányítaná az olvasót a forrásra is…

Mert itt bizony nem élnek a hivatkozások. Sőt, láttam egy állatorvosi lovat is: a HVG átvett egy hírt a Népszavától, szép rendesen meg is jelölte a forrást, ahogy kell, tőlük viszont átvette a Médiacsoport, és náluk már csak annyi a forrás, hogy: „hvg.hu”.

Itt a HVG etikusan járt el, csak a Médiacsoport körül vannak problémák: az Ég áldja már meg, olyan nehéz volna egy mozdulattal kimásolni a kereső felső sorából azt a linket és beilleszteni a forráshoz?

Úgy látszik, olyan nehéz.

Pedig ezeket az anyagokat azért megírja valaki, olyan ez, mintha a szomszéd földjén aratnám a búzát… No, menjünk tovább.

Nézzünk egy impresszumot. Ugyanis van, csak nem nevezhető annak.

„Impresszum

Közlemény: Oldalunk nem rendelkezik saját magyar nyelvű cikkekkel.

A hiteles forrás minden cikk alján hivatkozással jelölve!

A Médiacsoport.hu oldalt Amerikai Magyarok Polgári társulása üzemelteti.”

És ennyi, sehol egy főszerkesztő, felelős szerkesztő, munkatárs – bár mondjuk ide munkatárs nem is kell, hiszen saját írás ezek szerint nincs is. Van viszont egy adatvédelmi nyilatkozat, abban is egy szerzői jogi kitétel. Akkor tehát hallottak már erről a jogi fogalomról.

„SZERZŐI ÉS KAPCSOLÓDÓ JOGOK

Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát az üzemeltető által hozzáférhetővé tett információ – ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét – sérti (a továbbiakban: jogosult), az teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja az üzemeltetőt a jogát sértő tartalmú információ eltávolítására.

Az értesítésnek tartalmaznia kell:

– a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését,
– a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat,
– a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, a telefonszámát, valamint az elektronikus levelezési címét.”

Fordítsam le magyarra? „Mehettek panaszra Sztálinhoz, de neki is legalább hat kiló iratot kell beadjatok”.

Ugyanis lássuk csak, mi lenne, ha én sérelmezném egy avagy más írásom megjelentetését ezeken a hasábokon, főleg az engedélyem és értesítésem nélkül? Az lenne, hogy összeszedném a kért adatokat, és elküldhetném az egészet egy felszólító levél kíséretében a sajtótermék e-mail címére. Földrajzi, fizikai címe nincs, csak e-mailje: valahol Amerikában lesz a drót vége, a whois adatai szerint is, de a cég saját bevallása szerint is. Ugyan találunk a whois szerint fizikai címet is, de az csak a tárhely-szolgáltató Cloudflare kaliforniai telephelye. Maga a szerkesztőség, illetve a szerkesztő akárhol lehet, míg fizeti a tárhelyet.

Mondjuk az érdekes, hogy összesen 199 napja van bejegyezve, főleg annak fényében, hogy van nekik egy Facebook-oldaluk is, „Internetes Magazin” néven (honnét veszik ezeket a fantáziadús címeket?) ami azt állítja, hogy 2010 óta létezik – az lehet a dolog mögött, hogy 199 nappal ezelőtt költöztek a Cloudflare-re az alapoldallal. (Bár a whois ezt is két évnél fiatalabbnak jelöli)

Mármost ha én elküldöm nekik az iratokat online, azzal egészen pontosan vagy foglalkoznak, vagy nem. Teljesen tőlük függ, én még azt sem fogom megtudni, elolvasták-e a levelemet. És épp azért valószínűleg nem is fognak a pampogásommal sokat foglalkozni.

Rendben, de egyáltalán, miért is szólamlanék fel? Nem elég nekem a dicsőség, meg hogy „ingyen terjesztenek”?

Nem. Nagyon nem. Én még sosem vásároltam semmit a kisboltban dicsőségért, de tudom, nagyot nézne a Milán, akié a kisközért, ha lemennék hozzá két kiló dicsőséggel és kérnék érte valamit. Én most, pillanatnyilag két online lap munkatársa vagyok, az egyikben nincsenek reklámok, de pénz sincs, a másikban akad pár hirdetés, de távolról sem annyi, hogy az elég legyen akár csak a fennmaradásunkra is. Hiszen nem rakhatjuk tele reklámmal az oldalt, az rontaná a forgalmat: az olvasók mégis a tartalomra kíváncsiak. Hanem ez a Médiacsoport – ami saját forgalmát a facebookos Internetes Magazinnal növeli – bizony telis-tele van reklámmal. Nem is akármilyenekkel. Például:

„Társkereső oldalak. A legjobb társkereső oldalak Magyarországról” – és itt következik öt oldal élő linkje, amiket nem osztok meg, mert nekünk nem fizettek. Érdekes, a forrásmegjelölésnél nem képesek élő linket adni, a hirdetéseknél igen. De találunk álláshirdetéseket, kozmetikai cikkeket, elektromos háztartási gépeket, mindenfélét – mondjuk szerencsére a körömgombás reklámok Amerikában nem divatosak, azok nincsenek.

Tehát akkor ott tartunk, hogy habár a lap közli impresszumában, miszerint nekik saját írásuk nincs, nem is írnak, csak olvasnak és másolnak, azért minden anyag alján szerepel a következő mondat:

„Add tovább cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!”

Persze, hogy add tovább, de nem azért, hogy az Ige vagy a hír terjedjen, hanem azért, hogy a reklám kerüljön el minél több helyre… Jó, hát még ezzel sem igazán törvényes bajaim vannak.

Inkább erkölcsiek.

Az ugyanis világos, hogy a mi lapunk, ez esetben a Független Hírügynökség sosem lesz nagy hal a mai magyar hirdetési piacon, jó lenne, ha az lenne, de ugyebár a politikai környezet nem kedvez ennek. Ettől még csináljuk, nem könnyen, nagyon kevesen, ezer gond közepette. Viszont ha valakiknek – a whois szerint bizonyos Olgának és Joelnek – mégis megéri a mi és mások írásait elszedve reklámhordozónak használni az anyagainkat, akkor mégsem lehetünk olyan rosszak, sőt.

Akkor mi egész jók kell legyünk, hiszen két embert is eltartunk, valószínűleg ráadásul a napfényes Kaliforniában, mi meg a ködös Budapesten nyomorgunk.

Szóval lehet, hogy a Médiacsoportot üzemeltetők kis ügyesek, de akárhogyan is nézem: mi tartjuk el őket, ez a lap és a többi, a saját kezünk munkájával, és ezért még egy köszönömöt vagy tisztességes, élő forrásmegjelölést sem kapunk.

Persze, az lenne az igazi, ha még nekünk kéne megköszönni, hogy eltarthatjuk őket.

Nincs értelme ebben az ügyben sem pereskedni, sem még többet nyomozni, még a legjobb esetben is egy négy-öt éves, méregdrága szerzői jogi per lehetne belőle, kétséges kimenetellel, első körben ismeretlen elkövető ellen, aki ha ismertté válik, akkor sem biztos, hogy fizetőképes, az ügyvédnek viszont jár a honorárium mindenképpen.

Szóval, nem különösebben érdemes jogi útra terelni a dolgokat.

De annyit már hadd legyen szabad jeleznem: „Látlak, ne lopj!”

És ha ezek után is lopnak – akkor pofátlanok.

Fogadhassanak-e örökbe homoszexuális párok?

Béndek Péter
-
0
Fogadhassanak-e örökbe homoszexuális párok?

Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli [ti. azt, hogy a homoszexuális párok örökbe fogadhassanak]. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni. Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.

Kövér doktor, a nemzet bunkósbotjának, igazolhatatlan analógiája a pedofília és a homoszexuálisok örökbefogadási jogának követelése között tipikus megnyilvánulása az agresszív rezsimnek, amelyik még ott is az ostobák erejével lép fel, ahol egyébként lenne értelme az érvelésnek is. Vegyük ki a pedofíliát ebből az egészből és koncentráljunk az örökbefogadásra, mert ez távolról sem olyan egyértelmű kérdés, mint ahogy Kövér doktor ellenségei beállítják.

A progresszivista világkép megállíthatatlan expanziója joggal idegesíti az öregedő Kövért (a fiatalt még nem érdekelte). A progresszivizmus az emberi jogok – a hagyományok és a modernség (!) erkölcsi konszenzusának kárára történő – határtalan kiterjesztésével avíttnak és elnyomónak tünteti fel a korábbi szociális és kulturális normákat, amelyek még akkor is normák voltak, ha sokan szegték meg őket – de normának normák maradtak. Kövér azt kéri számon a homoszexuálisokon, hogyha már megverte a sors a természetükkel (és jelezzük, ezúttal nem nevezte ezt betegségnek), azt kellő illendőséggel fogadják és nem állnak neki a nevében rombolni az „egészséges” normákat. Magyarul ne akarjanak érvényt szerezni a vágyaiknak társadalmi elismertségben és a jogrendben, egyenlő elismerést követelve maguknak, mert tudniuk kell, hogy se a vágyaik, se ők „nem egyenrangúak”. Ha mégis így tesznek, azzal a természetes – az emberiség hosszútávú érdekét jelentő – rendet rombolják, varrom el a Házmester gondolatmenetét.

Sajnálatosan ez az érvelés teljesen koherens. A kevésbé türelmes (vagy művelt) progresszivisták hangos undorral jutalmazzák, de – közlöm – a cizelláltabbak és igényesebbek sem tudnának ellene érvelni úgy, hogy az veszélyes legyen rá. Valójában két ízlés alapú érvrendszer csap össze, amely között csak választani lehet, mert önállóan megállják a helyüket.

Nem az egyikből a másik ellen fogok érvelni, hanem a progresszivista felfogás koherenciáját vizsgálom, ami – ha hiányosnak bizonyul – egyedül tudhatná megingatni (de természetesen nem fogja, mert az ilyen típusú ügyek nem racionális érveléssel dőlnek el). Valóban kérdés – és én csak kérdéseket teszek fel a legelvontabbaktól a konkrétak felé, nem foglalok állást -, hogy vajon kell-e és ha igen, miért kell minden vágyunknak érvényt szerezni az életünk során és mi történik az erkölcsi világunkkal, ha alárendelődik a jogosnak vélt vágyaink összecsapásának. Van-e felelőssége az embernek a hagyományokért és a társadalmi normákért – illetve mettől igazolható ezek feszegetése. Jogos-e az embernek elvárni, hogy minden világok legjobbikából részesülhessen: (a konkrétumok felé haladva) alapesetben kellőképp viszolyogjon a másik nemtől és saját testének reproduktív felhasználásától, de közben magának vindikálja a reproduktív szerelem gyümölcseit? Honnan veszi bárki, hogy meg tudja jósolni, hogyan hat egy mégoly szerető homoszexuális életközösség egy konkrét gyerekre (amíg legalábbis nem válik ez a fajta közeg – ami a progresszivisták célja – teljesen „normálissá”)? De vajon jó-e (ismét az elvontabb felé), hogy minden normális lesz, aminek megvalósítását bárki – pontosabban bárki, aki kellő hatalomra tud szert tenni – a fejébe veszi? (És mi lesz azokkal, akik nem tudnak elég támogatót és hatalmat koncentrálni maguk mellett?) Mi a határ az abnormalitás felé? Milyen lesz az a társadalom, amelyben az abnormalitás válik a normává, illetve honnan tudják a progresszivisták, hogy az élhető és boldogabb lesz, mint a mostani? Hova vezet a progresszivista logika: milyen lesz a szent hármasság – az individualizáció, az államilag szankcionált egyenlőség és a jelenlét (a múlt és – leszámítva a saját programját – a jövő iránti érdektelenség) – emberisége?

Merthogy máris kiváltotta a fasizmust, az biztos.

Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel

FüHü
-
0
Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel

Balázs János zongoraművésszel Canjavec Judit beszélgetett:

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. Aktív koncertező művész és több hazai és külföldi zenekarral játszott az elmúlt években. 2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. Számos nemzetközi versenyen díjat nyert. (Wikipédia)

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan