Kezdőlap Fontos Interjúk Oldal 8

Interjúk

Agymosásból agyhalál

Bóta Gábor
-
0
Agymosásból agyhalál

Magyar György ügyvéd szerint, ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet. A közélettel is sokat foglalkozó jeles szakember úgy gondolja hogy, „az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el.”

  • Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!
  • Nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni.
  • Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni.
  • Ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet.
  • Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha.

 

Minden hangos most a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának helyzetétől. De más kórházakból is hallunk olyan eseteket, hogy sürgősségi osztályon vagy akár máshol, mire sorra került volna a beteg, meghalt. Akár még egy érzéstelenítőt vagy nyugtatót sem kapott, ott dekkolt a folyosón. Ilyenkor általában a kórház bebizonyítja, hogy ha rögtön ellátták volna, akkor is meghal. Ha valakit egy sürgősségi osztályon 3-5 óra múlva lát csak orvos és tényleg kevés az orvos, akkor ki a felelős?

Ami a sürgősségi osztályokon történik, az nem a kórházak ügye, hanem véleményem szerint rendszerhiba. Az egészségügy felülről vezérelt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy kevés a pénz, hanem hogy rosszul van szervezve az ellátás. Például a Honvéd Kórház egy kiemelt intézmény, úgy működik, hogy nem tudjuk igazán, ki a gazdája. Van a Honvédelmi Minisztérium felügyelete, van az Egészségügyi Minisztériumé, ami lényegében nincs is Magyarországon, de ezt a kérdéskört most nem nyitom meg, és van szakmai vezetése. Csak éppen ebben a kettősségben, hármasságban azt nem tudjuk, hol van a felelősség és mi is határozza meg pontosan a sürgősségi orvost. A sürgősségi orvos nem azt jelenti, hogy arra az osztályra majd odamegy egy orvos és megnézi a beteget. Az egy speciális szakma. És ebben az speciális szakmában biztos, hogy nincs elég szakember, aminek megint különféle okai vannak.

Van-e egyáltalán arra törvény, hogy egy sürgősségi osztályon mondjuk negyed órán belül kutya kötelessége megnézni egy orvosnak a beteget? Ha netán ez nem történik meg, akkor ettől kezdve logikus lenne, hogy máris hibáztatható a kórház, mert mulasztást követett el, függetlenül attól, hogy a beteg mennyire károsodott amiatt, hogy sokáig kellett várni. Sőt, akár ez már önmagában per tárgya lehet, hiszen például a beteg nyilván nem tudja eldönteni, hogy perforálhat-e hamarosan a vakbele és azonnali műtétre szorul-e. Ha ücsörögni kényszerül órákig, akkor életveszélybe is kerülhet ott, a kórházban.

Magyarországon önmagában azért, hogy egy sürgősségi osztályon valakit nem látnak el az osztály nevének megfelelően sürgősen, nem sok sikerrel indítható per. Nyugati, fejlett országokban ilyen mulasztásokért 100%-os sikerrel lehetne peres eljárásokat indítani vagy kártérítésért egyeztető tárgyalásokat kezdeményezni a kórházzal. De Magyarországon máshogyan működik ez, és az emberek találékonysága is belép a képbe. Azok is elmennek a sürgősségi ellátásra, akik egy-egy vizsgálatra, kezelésre csak igen kései időpontra kapnak beutalót. Azt mondják, hogy rosszul lettek és gyors ellátást igényelnek.

Természetesen a sürgősségi ellátásra is irányadóak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései, illetőleg ezen felül a szakmai protokollok. Amennyiben a sürgősségi ellátás elmaradása, késedelme, szakértői vizsgálatot követően a gyógyulási esély mérséklődését dokumentálja, akkor nagyobb esély mutatkozik egy sikeres kártérítési eljárásra, amikor az egészségügyi intézmény biztosítója is jó esetben helyt állhat.

Ha valaki például rákos és két hónapra rá kap ultrahangra, röntgenre beutalót, ami alatt a ráknak már simán lehet akár többszörös áttétje is, akkor ez minősülhet emberölésnek? Hiszen belehalhat abba az illető, ha nem végzik el szélsebesen a vizsgálatokat, és ha szükséges, nem műtik meg azon nyomban.

Azt gondolom, arra kell megtalálni a megfelelő módszereket és embereket, hogy egy előszűrést hajtsanak végre, hogy az illető csak szimuláns vagy tényleg életveszélyben van.

Hallani egy rakat történetet, hogy konkrétan megállapították valakiről, hogy rákos és tudható, hogy rögvest szüksége lenne jó néhány vizsgálatra és ilyen esetben is csak sokkal későbbre kap időpontokat. Ez bizony egyenlő lehet a gyilkossággal.

Ez egészen biztos, hogy nem Honvéd Kórház-i probléma.

Persze, szó sincs róla, hogy ez csak Honvéd Kórház-i ügy lenne.

Hallottunk például a Városmajor utcai érsebészetről, ahol nincs CT és azért az érsebészeten is adódnak jócskán életveszélyes helyzetek. Micsoda dolog, hogy így néz ki az eszközellátottság?!

Azt hiszem, hogy az országban az egészségügy a legbetegebb.

Ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez minősíthető emberölésnek?

Emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet, amit a Btk. bűnösség megállapítása esetén 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

De, ki a gondatlan veszélyeztető? Nyilván nem az, aki nem ad korábbi időpontot, mert valószínűleg nincs rá lehetősége. Leszámítva azt, hogy ugye tudjuk, hogy ezen a területen is működhet a kéz kezet mos elve, a lefizetés, a protekció.

Nem véletlen, hogy nálunk az egészségügy eltolódott a magánellátások irányába. Akár 50-60%-nyi beteg a TB befizetésén kívül a saját zsebéből magánellátásokat vesz igénybe, mert nincs bizalma az állami egészségügyhöz. Nagy baj van, ha a szakmai kamara és a hozzáértők nem emelik fel a hangjukat és nem verik a tamtamot, addig, amíg érdemi változás nem lesz. Hiszen ezt nem csak a betegek, hanem az orvosok is megsínylik.

Komoly problémát jelent megítélésem szerint az, hogy míg a régi Alkotmány egyértelműen biztosította egészségügyi ellátáshoz való jogát, addig a most hatályos Alaptörvény csak azt tartalmazza, hogy az állam „törekszik” erre, de nem biztosít semmit. Úgy gondolom ez nagyon komoly eszmei és jogi differenciát jelenít meg.

Másrészt azért a változatlanság másik oka lehet az, hogy az orvosok egy része is sütögeti a pecsenyéjét. Többen az állami rendszerben jelentkező betegnek azt mondják, hogy itt nincs megfelelő eszköz meg nagy a várakozási idő, de ha elmennek hozzá a magánrendelőbe, akkor minden megoldódik. Sokan pedig az állami ellátórendszerben kezelik a magánbetegeiket.

Jól mondod, azt hiszem, hogy nincs megfelelő válasz arra, hogy kinek jó ez a rendszer. Senkinek sem jó. Az lenne a megfelelő, ami számos országban működik is, ha lenne egy jó alapellátás, de lehetne kérni gyorsított eljárást, „extrákat”, amiknek viszont vannak plusz számlaköltségei. Ez ugyanolyan, mint egy biztosítás, lehet alacsonyabb és magasabb összeggel kötni. De ez a szocialista rendszerből átöröklött látszólagos ingyenesség, korrupció, hálapénz és azoknak az orvosoknak a kihasználása, akiktől a segítséget várjuk, és akik nincsenek megbecsülve, nem megoldás. Nem lehet véletlen, hogy elvágyódnak az országból.

Most nem mint jogászt, hanem mint politikával rendszeresen foglalkozó embert kérdezlek, hogy miért nem tette rendbe az egészségügyet az egyik kormány sem? Ez az, ami mindenkit érint, és éppen emiatt a választásoknál abszolút perdöntő lehet.

Azt gondolom, hogy ez Magyarországon mindig az ellenzék tematikája marad, mert nálunk sajnos az a társadalomellenes, politikai műhiba is előállt, hogy a kormányok négy éves ciklusokban gondolkoznak. Ez pedig kevés arra, hogy átfogó változás jöhessen létre akár az egészségügyben, akár az oktatásügyben. Őket támogató választókra van szükségük és gyors sikerekre, ezért inkább tűzoltások, látszatmegoldások vannak ezeken a területeken, nem pedig valódi, gyökeres megoldások, reformok.

Az oktatásügyben tényleg érdeke lehet bárkinek is, hogy ostobává tegyen embereket? Hiszen az az ország fejlődésének a gátjává válhat, ha sok szemszög, sokféle tankönyv helyett csak egyféle van és ugyanígy, ha sokféle tananyag helyett csak az előírtat preferálják. Miközben a pedagógia éppen hogy ellenkező irányba megy, azt mondja, hogy a gyerekből, a személyiségből kell kiindulni, ehhez kell igazodni és ebből megszámlálhatatlanul sokféle van. Így aztán esetleg egészen különböző módszerekre van szükség.

Azt kell mondanom neked, hogy ugyan Orbán Viktor elvitathatatlanul tehetséges politikus, de azért nem csak az ő kútfejében születik meg, hogyan kell bánni az állampolgárokkal, az oktatással, az egészségüggyel stb. Forgatókönyvekből dolgozik és ezek az úgynevezett nagy keleti sikerekből fakadnak. Valóban nem feltétlenül a társadalom érdekében történik a hatalomgyakorlás, nem a jövőre készülnek fel, hanem inkább arra, hogy az adott időszakban megfelelő mennyiségű választót tudjanak maguk mögé állítani.

Biztos vagyok benne, és nem akarok személyeskedni, hogy a mai pártvezetés és a hatalom reprezentánsai gyakran más képzésben részesítik a gyermekeiket, az unokáikat, mint az állampolgárokét.

Valóban cél az, hogy egy irányba gondolkozzanak, hogy a hatalmat tekintsék „cáratyuska”-szerűségnek. Olyan orientációt kapnak az emberek, hogy nem kell gondolkozniuk, hiszen majd megvédik őket az áltámadásokkal szemben.

De láthattuk, hogy például Finnország vagy Japán a legnagyobb bajban, a legnagyobb válság idején a kultúrára és az oktatásra tettek, éppen hogy nem ezeken spóroltak és ez be is jött nekik. Ha nem ez történik akkor ez hova vezet? Elhülyül akár az egész ország?

Igen. Az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el. Finnországban és Japánban, utóbbiban egyébként van császár is, az ottani vezetés nem biztos, hogy arra gondol, hogy évtizedekig kézben kell tartania minden ember sorsát a hatalom megtartása érdekében. Azokban az országokban, ahol a hatalmon lévők túl tudnak nézni a saját érdekeiken, történik érdemi változás. Belefognak nagy reformokba és a nagy reformok eredményességét a jövő megmutatja. Ezért a legjobb befektetés a gyermek, a tanulás, a tanítás.

Az, hogy képviselő-jelölt voltál, meg korábban főpolgármester-jelölt, összeegyeztethető a jogászi léttel?

Az ügyvéd hozzá van szokva ahhoz, hogy képvisel. Ügyeket visz, emberi érdekeket akar megjeleníteni. Büntetőügyben például fel kell mutatnia azt, ami a vádlott javára szolgál. A képviselet, az ügyvédi tevékenység alapvetése. Hol egyéni érdekeket, hol csoportérdekeket képviselünk, mi egy olyan ügyvédi iroda vagyunk, ahol nagyobb csoportok érdekeit is képviseljük, például nyugdíjasok, Questor károsultak, vörösiszap katasztrófa károsultjai, a hazai börtönben lévő emberek rossz életkörülményei miatti strasbourgi pereket is visszük, ehhez már csak egy lépés az esetleges képviselőség, hiszen ott is az a cél, hogy a képviselő bizonyos érdekeket megfelelő formában, szakmai tapasztalattal, hitelesen megjelenítsen. Nem látok nagy távolságot az ügyvédkedés és a közéleti szerepvállalás között.

Miközben meglehetősen népszerű emberré dolgoztad fel magad, miért nem tudtál nyerni a mostani választásokon?

Elsősorban azért, mert a hatalmon lévők nem tisztességes eszközökkel játsszák ezt a versenyt, olyan a választójogi rendszer, ami lejtős pályát jelent. Azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megmutassák a társadalomnak, hogy nem csak Fidesz létezik, nem képesek koordinálni és együttműködni, az egyéni, a pénzügyi és a rosszul felfogott társadalmi érdekeik azt eredményezték, hogy nem összetartás, hanem széttartás zajlik. Még arra sem voltak képesek, hogy egy-egy helyen visszalépjenek a másik javára. Pedig a jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet győzni, ha az ellenzéknek egyetlen egy közös jelöltje van. Ha a Jobbik és az LMP együtt gondolkozott volna a többiekkel, nincs kétharmad és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyon nehezen jöhetett volna össze a Fidesznek az 51% is. Ha állandóan kétharmadban akarunk élni, fékek és ellensúlyok nélkül, ha azt akarjuk, hogy ne legyen se gazdasági, se politikai, se jogi kontrollja a hatalomgyakorlásnak, akkor az ellenzéknek az eddigi módon kell tovább működnie, és viselnie ennek felelősségét…

Sokan sokféle dolog miatt félnek manapság, ami gátolja a cselekvést.

Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni, aláírást nem mernek letenni az asztalra, féltik a munkahelyüket, az egzisztenciájukat. Szeretnek a hatalomhoz tartozni, szeretnek jól járni. A félelem beültetése az emberek lelkébe pont elég ahhoz, hogy ne merjenek mást választani.

Meg hát, ami most van, az sokak számára mégiscsak a tuti. Jó néhányan érzik azt, hogy folyamatosan növekszik kicsit az életszínvonaluk, és ezt nem akarják kockáztatni, mert nem tudják, ha nincs a Fidesz hatalmon, akkor mi következik utána.

Ezért mondom azt, és mások is mondanak hasonlókat, hogy először az ellenzéket kell leváltani, és csak utána lehet leváltani a hatalmat. Az ellenzék leváltásához pedig pártokon átívelő civil szerveződésekre, új mozgalmakra van szükség. Európai irányt kell felvenni, mert ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet. Semmi előrelépés nem lesz attól, ha az egyik párt két százalékkal többet kap, mint a másik. Ha az ellenzéki szféra nem képes olyan alaptevékenységet végezni, mint annak idején a Fidesz, ami megalapította vidéken a polgári köröket, amíg legalább nem jönnek létre asztaltársaságok, ahol az együtt gondolkodók együttműködnek, addig semmiféle megoldás nem működhet.

Nincs arról szó, hogy a politika és maguk a politikusok annyira devalválódtak, hogy meglehetősen kevés épeszű ember akar politikussá válni? Ezért elég bajos leváltani a jelenlegi ellenzéket, mert nem látom, hogy a mostaniak helyére sokan aspirálnának. Egy csomó egyetemre jókora túljelentkezés van, de ezt a politika területén nem észlelem.

Azt kell mondanom neked, hogy ma Magyarország visszafelé fejlődik. Egy feudális hierarchiát építettek fel és ebben a kiskirályi, alattvalói, „cselédszolgálati” rendszerben valóban nagyon nehezen fognak kitermelődni olyanok, akik tevőlegesen érdekeltek lesznek a jelenlegi rendszer megváltoztatásában. A médiarendszer, a jelenlegi pártfinanszírozás mind-mind ellene szól annak, hogy sokan összeálljanak, és azt mondják, tegyünk valamit. Mégis meg kell próbálni, én magam is ezen vagyok. Szerveztem nem rég egy komoly konferenciát, amire meghívtam polgármestereket, értékes, gondolkodó, tenni merő és akaró embereket, akik csalódtak is meg aktívak is, és azt a körkérdést tettük fel, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e valamit tenni. Szerintem van remény, csak szükség van hozzá gondolatokra és politikát kell hozzájuk társítani. Ehhez ki kell nyílni pénztárcáknak is, mert annyira lejt a pálya a jelenlegi hatalom irányában, hogy másként nincs esély.

Fontos megemlíteni, hogy a Fidesznek csak a parlamentben és nem a magyar társadalomban van kétharmados többsége.

Te összehoztad most ezt a konferenciát, meg alakulhatnak klubok, de az a tudás, ami ezekben kitermelődik, hogyan jut el a tömegekhez úgy, hogy a baloldali média még tovább csökken.

Fel is vásárolják ezeket.

De valahogy baloldalról a kutya sem vásárol föl semmiféle sajtóorgánumot. A jobboldal, még amikor ellenzékben volt, onnan felépítette a maga sajtóbirodalmát, míg a baloldal, amikor hatalmon volt, akkor is hagyta lepukkanni az övét. A baloldali milliárdosok is félnek?

Igen.

Ezt azt jelenti, hogy mindenki kicsinálható?

Igen.

Akkor te miért nem vagy kicsinálható?

Annyira nem vagyok érdekes. De valamit mégiscsak adni kell azoknak az embereknek, akik félnek, vagy azért nem mentek el szavazni, mert nem látnak alternatívát. Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha, és szerencsére vannak erre jó példák is.

Nem válaszoltál igazán arra, hogy a baloldali médiát miért nem próbálja meg fejleszteni senki. Miért hagyják, hogy még tovább pusztuljon vagy éppen elbulvárosodjon?

Ebben közrejátszik a tehetetlenség, a félelem, a pénzhiány, a reménytelenség egyaránt miként az agresszív jogalkotás is, amely elveszi azoknak a kedvét, akik tenni akarnának.

De ha nem sikerül médiát szerezni, akkor csinálhatsz több konferenciát is, meg összegyűlhetnek az emberek stikában pincében, padláson, itt-ott-amott, gyárthatnak akár szamizdatokat is, ha ezekkel szemben szinte minden csatornán dől a kormánypropaganda. Nyilván ezért is van például Dankó Rádió, Nóta Tv, hogy azok, akik kis eséllyel nyitnak ki egy híradót, is megkapják két nóta között a „kiképzést”.

És tessék mondani, aki netán baloldali rádiót, tévét venne, hogyan szerezne frekvenciát egy olyan országban, ahol lebontották a jogállamot, és az intézmények jelentős része elvesztette a függetlenségét? Nincs intézmény, ahová valamiféle jogorvoslatért lehetne fordulni! Egy majdani változtatáskor a legfontosabb az egykor független intézmények függetlenségének visszaadása, az Alaptörvény vadhajtásainak lenyesegetése, a pártfinanszírozás és a választójogi törvény rendbetétele. Emiatt jelöltek parlamenti képviselőnek civilek és pártok, hogy szélesebb sávban küzdhessek ezekért az ügyekért, mint ahogy most küzdök egy-egy televízió műsorban, vagy interjúban, mint amit most adok éppen neked.

Már a bíróságok sem függetlenek?

Ezt még nem mondtam, de a tendencia megvan, hogy ők is legyenek beolvasztva a központi irányítás alá, megsértve ezzel a hatalommegosztás alapelvét. Az Akadémiát is központi irányítás alá akarják venni, ahogy az oktatásról, az egészségügyről már beszéltünk is.

Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!

Jogot alkotnak, törvényt hoznak, törvénygyár van, és így mindenre rámondható, hogy ami történik, az törvényes, hiszen jogszabály van rá.

Akkor végképp föl kell hagyni azzal, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, tényleg inkább csak jogot szolgáltat, ami már egyre kevésbé azonos az igazsággal?

A legnagyobb sérelem, hogyha a törvény előtti egyenlőség megszűnik, ha az állampolgár nem jut hozzá törvényes bírójához, és elfogult, vagy túlzottan szervilis bírók hoznak ítéletet. A bírák néha fölemelik a szavukat, mi ügyvédek is írtunk alá petíciót, hogy el a kezekkel a bíróságoktól. Nem tudom, hogy lesz-e ennek a társadalmi nyomásnak valamilyen eredménye. Megmondom neked őszintén, hogy nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni. Az én tapasztalataim – és már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 65-höz – azt jelzik, hogy ebben az országban az irány rossz és sajnos, amikor a mai hatalom példákat követ, akkor ez nem az emberek hasznára, hanem a kárára történik.

Morális válságban van az ország

Lendvai Péter
-
0
Morális válságban van az ország

Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha nevetségessé tesszük Orbán rendszerét – ezt nyilatkozta Kálmán C. György irodalomtörténész, kritikus a Független Hírügynökségnek. Úgy gondolja, hogy a meghirdetett kultúrharc csak ijesztgetés, kísérlet arra, hogy figyelmeztetést küldjenek az érintetteknek, mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. De ha akarnak is lépni, a művelet nem végrehajtható.

  • Rajtuk van az állam szeme
  • A hatalom sáncai mögül támadnak
  • Dönteni kell, mennyire engednek a politikai nyomásnak
  • Esterházy nem volt baloldali, mégis…
  • Újra rejtett zsidózás folyik

 

Furcsa politikai mozgásokat érzékel az ember, Orbán Viktor be is ígérte a szeptemberi változásokat, el is indult egyfajta kultúrharc, de nem tudjuk ennek mi az igaz tétje. Te mit érzékelsz?

Nem tudom én sem, hogy miről is van szó. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen meg akarnak ijeszteni embereket, hogy úgy mondjam, megijedős hangulatot akarnak kelteni. Ezért aztán nem tudom, hogy lépnek-e, és ha igen az valójában mit is jelent. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy akarnak-e bármit lépni. Lehet, hogy csak egy rossz hangulatot akarnak elültetni a kulturális közvéleményben. Egyszerűen nem tudom, hogy mi történhetne. Azt látjuk, hogy a tudomány területén már léptek, pénzt vontak el, de a kultúra területén nem tudom, hogy mit tudnának csinálni.

Nem csak a vágyaidat vetíted ki, amikor azt hiszed, hogy nem tudnak mit lépni a művészvilág ellen?

Nem, tényleg nem tudom, mit léphetnének. Oké, a színházakat elfoglalják, szép lassan már el is foglaltak egy csomót, a zenei életen nincs mit elfoglalni, az nem egy tényező, a képzőművészetben…

Hadd állítsalak meg egy pillanatra, csak mert a zenei életet említetted: épp a napokban zajlott egy mesterségesen gerjesztett vita arról, hogy a könnyűzenében kit játszanak a rádióiban és kit nem, illetve hogyan nyomják el a nemzeti érzelmű énekeseket…

Hiába csinálják ezt, nem fog működni. Hidd el, hogy ez nem egy végrehajtható elképzelés, ezért is hiszem, hogy ez inkább ijesztgetés, mint operacionális intézkedés. Az irodalomban ugyanez a helyzet: nincs mit végrehajtani. Teljesen kizártnak tartom, hogy a zenei szerkesztők majd tollal a kezükben nézik a listákat, mit szabad, mit nem. Nem tudom elképzelni ezt a helyzetet. Nincsenek végrehajtói, nincsenek végrehajtható tervek, vagyis ez nem fog működni.

Akkor miről szól az ijesztgetés? Üzenet azoknak, akik pozícióban vannak, hogy kiket foglalkoztassanak?  Adott esetben például, hogy nem közlik a te írásodat. Ezt jelenti?

Igen, ezt jelenti. Hogy, akik döntési helyzetben vannak, érezzék, rajtuk van az állam szeme, vagyis nem tehetnek meg akármit, mert pórul járnak. Mint ahogy már rálépett erre az útra a Prőhle Gergely, az Ókovács Szilveszter meg a Baán László; ők már megkapták az üzenetet: vigyázat. És persze vigyázzanak az alkotók, művészek is, ha előre akarnak jutni, igyekezzenek beállni a sorba. Más gyakorlati jelentőségét nem látom ennek a kultúrharcnak.

Csepeli György azt nyilatkozta a portálunknak, hogy ezt a kultúrharcot nem lehet megnyerni, mert az igaz művészek a kurzustól függetlenül alkotnak. Így látod te is?

Igen, ugyanígy látom. Csak a fenyegetés a dolog lényege.

Pesty László, a jobboldal egyik filmrendezője, megmondó embere, azt állította, hogy nagy a baj, mert a balliberális oldal művészeit komoly összegekkel támogatja a kormányzat, miközben pedig külföldön acsarkodnak a kormány ellen.

Ez pontosan az, amit Rényi Péter mondott Konrádról annak idején; ez a hetvenes évek elejének gondolkodása. Az állítás nem igaz; a magyar művészek jelentős része nyomorog, vagy nehezen él meg, nem jutnak komoly állami forrásokhoz. Az meg talán természetes, hogy elmondják, megírják a véleményüket, ettől ez még nem acsarkodás. Nevetséges.

Még mindig nehezen látom be, hogy sima ijesztgetésről lenne szó. Az egyetemek, a kancellárokon keresztül a kormány kezében vannak, a színházakat te magad is említetted, a könyvkiadók is meggondolják, hogy kit nyomtattatnak ki, szóval úgy tűnik, mint ha csak az internet maradna szabad felületként…

Igen. Valóban nincsenek ellenzéki lapok, a Népszavát leszámítva, de az internet tele van ellenzéki fórumokkal ahol bármit meg lehet írni. Nagyon van az internet; nem csak lesz, van is.

Szerinted mi a magyarázata az Esterházyval, vagy Parti Nagy Lajossal szembeni támadásoknak? Koncepció van mögötte, vagy csak egyes emberek megfelelni vágyása?

Szerintem ez az utóbbi. Nem hiszem, hogy lenne egy mesterterv arról, hogy mit kell kezdeni az irodalommal. Nem. Itt vannak sértett emberek, meg olyanok, akik másmilyen közeget szeretnének kialakítani, mint, ami van, és ennek megfelelően nyilatkoznak. Egyébként nem is lenne olyan nagy baj, hogy ezt teszik. Azt, hogy a nagy tekintélyű szerzőket megpróbálják lerántani a földre, abban van valami rokonszenves is. Normális körülmények között lehet ilyet csinálni. De nincsenek normális körülmények, teljesen hisztérikus a hangulat, ráadásul ezek az emberek a hatalom sáncai mögül beszélnek.

De mit találsz ebben rokonszenvesnek?

Pont azt mondom, hogy ha ezek az emberek nem a hatalommal a hátuk mögött akarnák megtámadni Esterházyt, abban volna valami bátorság, még ha némiképp nevetséges is. De így nem csak nevetséges, szánalmas is, mivel a hatalomnak akarnak kedveskedni, és ettől nem normális a dolog.

Mennyire határozza meg a mai magyar művészeti életet a pénz? Már úgy értem, hogy az a pénz, amit kormány tol bele, látjuk, hogy miként, milyen elvek mentén?

Nem hiszem, hogy meghatározza. Egyéni döntéseket határoz meg, azt például, hogy fordul-e valaki az MMA-hoz, vagy sem? Ez mindig a saját elhatározásodon múlik: kérsz-e pénzt egy ilyen, a hatalom által kitömött szervezettől, vagy sem. Ez külön kérdés, de az egész közeget nem határozza meg a pénz elosztása. Amíg a művészek meg tudják mutatni azt, amit alkotnak, addig ez elműködget.

Neked mi az egyéni döntésed?

Én eddig elkerültem; még nem fordult elő, hogy az MMA-hoz fordultam volna. Nem élek jól, de nem is szorultam rá, hogy kérjek.

Tehát egzisztenciálisan biztonságban vagy?

Igen.

Tudod vállalni a gondolataidat.

Így van, és ha nem publikálnak, akkor abba nem megyek tönkre, anyagilag sem. Az NKA-tól kértem már egy könyvhöz pénzt, nem kaptam meg, de vele nincs bajom, az NMA-hoz sose fordulnék. Ezzel együtt nem ítélem el azokat, akik ezt megteszik, hát Istenkém…

Megint Csepelire hivatkozom: azt mondta, hogy ma egyéni túlélési technikákra kell berendezkedni, mert kollektív erő nem mutatkozik…

Abszolút így van. És az előbbi válaszomban éppen arra utaltam, hogy ezeket az egyéni technikákat nagyon meg, vagy el lehetne ítélni morálisan. Én nem tenném, de, ha ő azt teszi, hát tegye. Az ember mindig csak magáról dönthet, másokat nem ítélhet meg.

Ez, amit mondasz, számomra azt jelenti, hogy morális válságban van az egész ország.

Biztos. Ezt sikerült elérni. Az emberek hihetetlenül gyanakodva néznek egymásra. És azzal, hogy lehetőségekhez lehet jutni, ha egy kicsit engedsz, valamit leadsz az elveidből, nem kell nagyon nagyot fordulni, ügyesen taktikázott a hatalom. Mondhatom: bejött. Szóval az embernek döntenie kell, hogy mennyire enged a politikai nyomásnak.

A valóságban létezik ez a felosztás, hogy vannak baloldali, liberális alkotók, meg nemzetiek?

Áh, dehogy. Vannak emberek, akik személyesen ilyen, meg olyan véleményeket vallanak, és ennek vannak, lehetnek távoli lenyomatai a műveikben, de ez alapján nevetséges őket ideológiailag besorolni.

Mégis létezik ez a besorolás…

Hát igen, igen. Mert ezzel éket lehet verni emberek közé. Így lehet az egyiket rendes konzervatívnak, a másikat liberális ellenségnek kinevezni. Esterházy jó példa erre. Ő sosem volt baloldali. Származását tekintve is egy igazi úr volt, egy arisztokrata, abszolút családcentrikus. De ő mondta azt is, hogy nem elég nemzetben gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban kell. Ehhez képest ő egyébként mindig is nemzetben gondolkodott – alanyban és állítmányban -, a magyarságát sosem lehetett megkérdőjelezni, szóval éppen hogy Esterházy nagyon is fontos művésze lehetne a mai kormányzatnak. De ha egyszer kinevezték őt liberálisnak, akkor ez marad rajta. Vagy Parti Nagy, akit szintén liberálisnak tartanak. Hogy lehet egy vers liberális? Ez teljesen abszurd.

Te hova vagy sorolva?

Hát a liberálisokhoz. Jó, én irodalomtörténetet, meg kritikákat írok, az egy fokkal közelebb áll a politikai irányzatokhoz. Nálam tehát könnyebb megtalálni az ideológiai kapcsolatot, de egy irodalmi szövegben?

Ha már említetted az irodalomtörténetet: mintha ott is aktuálpolitikai megfontolások érvényesülnének – lásd Wass Albert kultusza. Lehet-e az irodalomtörténetet így megerőszakolni?

Mindig meg lehet erőszakolni. Ha nem hatalmi szóval történne az irodalom megvitatása, az számomra elfogadható volna. Egy normális közegben lehet vitatkozni azon, hogy Wass Albert jó volt-e vagy sem. Szóval, ha azon vitatkozhatunk, hogy miként néz ki a magyar irodalomtörténet, az rendben lenne. A hatalom oldaláról viszont elfogadhatatlan. Sajnos kétszáz éve mégis így van; az aktuális hatalom rendre kiemeli magának azokat, akiket a piedesztálra szán.

A mai felosztás hasonlítható a hajdani népi-urbánus vitához?

Sajnos ezt megint előszedték, pedig azt hittem, hogy a rendszerváltás környékén elhal a népiek és urbánusok szembeállítása. Csurka volt az utolsó, aki ezzel megpróbálkozott…

Mármint az urbánus, mint rejtett zsidózás megjelenítésével…

Igen, igen, de Csurkát már akkor sem vették komolyan; el is halt teljesen ez a vita. Most megint mintha erről lenne szó. Annak idején szociológiailag meg lehetett állapítani, hogy valaki urbánus, vagy népies, sok-sok idézőjellel persze, de azért értjük, hogy ez mit jelentett a harmincas-negyvenes években, de manapság ez már teljesen nevetséges. Azt, hogy kormányzati oldalról próbálják ezt megint előrángatni, semmiféle létjogosultsága, alapja nincsen. Kényelmes segédeszköz ahhoz, hogy megint le lehessen folytatni ugyanazokat a vitákat, amelyeket hajdanán.

Mégis: hova vezethet ez a meglehetősen anakronisztikus vita?

Sehova. Ékeket verni, táborokra osztani az irodalmat, ez bizonyos értelemben célja a hatalomnak. Célja, hogy a kulturális szereplők egy részét maguk mellé állítsák, hogy a másik fél ellenséggé válhasson. És ez is az eredmény: sikerül felparcellázni a művészvilágot.

Az irodalomtörténet mit mond erről? Meddig tartanak az ilyen időszakok?

Nem lehet megjósolni. Azt hiszem azonban, hogy van elég ellenálló erő a művészetekben, a kultúrában, hogy ezt lerázza magáról. Szerintem az alkotók sem veszik ezt komolyan. Oké, egyesek szépen kapnak pénzeket, meg kitüntetéseket, mások meg el vannak nyomva, de nem hiszem, hogy ez túl sokáig tartható. Ennek nincs hosszú távú kifutása.

Vajon azok az érvek, amelyeket a kultúrharc indoklásaként hallhatunk, hatnak-e a társadalomra?

Igen is, meg nem is. Bármily nevetséges érveket hoznak fel, mégis sokakat be tudnak etetni azzal, hogy rossz emberek vannak a kormány ellenes oldalon, ezek nem a mi kutyánk kölkei.

Te, mint irodalomtörténész a XX. század elejével foglalkozol leginkább; az a korszak is meglehetősen izgalmas volt politikai szempontból…

Mi tagadás, az alkotók zöme inkább baloldali volt. Ezért is tört ki a botrány a Kassák múzeum kiállítása miatt. Amikor ugyanis Kassákék megnyilatkoztak, az bizony baloldali volt. Mit lehet ezzel csinálni? A magyar avantgárd többé-kevésbé baloldali volt. Márpedig, ha valaki a magyar avantgardot akarja bemutatni, ott nem nagyon lehet ellensúlyt teremteni.

Mi lenne ma Ady sorsa? Ezt csak azért kérdezem, mert hogy elhangzanak olyanok, amit már idéztem: nem szabad az olyan művészeket támogatni, akik a magyar kormány ellen acsarkodnak.

Ez maga az őrület. Ha az állam támogatja a kultúrát, márpedig ez majd’ mindenütt így van, mivel olyan vak liberalizmus nincs, ahol az állam teljesen kivonul a művészetből, akkor az első alapelv az, hogy támogatni kell és nem megkérdezni, hogy mi a véleménye róluk. De, ha mégis megteszi, akkor méltányosnak kell lenni; oké, elfogadom, hogy az állam összevonja a szemöldökét, ha valaki őt piszkálja, de akkor is: a támogatás nem azért jár, mert valaki politizál, hanem mert az illető jókat alkot. Szóval az állam fogja be a száját és adjon pénzt.

De nem ez történik…

Magyarországon ritkán történt ez, talán a rendszerváltás után egy pár évig.

Visszatérve a kutatási területedre: a XX. század elején sem volt baloldali kormánya az országnak….

Nagyon nem. Nem is kaptak pénzt az alkotók, de hagyták őket dolgozni. És akadtak mecénások, akik támogatták a művészeket. Ma nincs ilyen.

Eltűnt az irodalmi mecenatúra?

A kormánytól független mecénások nincsenek.

Ebből a társadalmi apátiából hogyan lehet kimászni?

Fogalmam sincs. Teljesen tanácstalan vagyok. Talán, ha rosszabb lesz. De addig ez a már említett túlélési stratégia érvényesül. Mindenki próbál valamiből megélni, jellemzően nem abból, amiből szeretne.

És te?

Nekem van egy normális munkahelyem, kutatói állásom az Irodalomtudományi Intézetben…

Ami állami kézben van…

Igen.

És nem félsz attól, hogy kirúgnak, ha ilyen nyilatkozatokat bevállalsz?

Nem hinném. Az Akadémia azért elég normálisan működik, nincs ilyen közvetlen irányítás. Ha egyetemen dolgoznék, már nem lennék ilyen magabiztos. Egyébként folyamatosan közéletet élek, folyamatosan dühöngök és ezt a barátaim tudtára adom, de mást nem teszek.

Testvéreddel, Kálmán László nyelvésszel szoktál vitatkozni?

Nem nagyon, többé-kevésbé egyetértünk. Ő egy kicsit radikálisabb, mint én, ő aggálytalanabbul használja ezt a fasiszta mutáció kifejezést, én ettől egy kicsit félek. Ő hajlamos erősebben fogalmazni, én meg inkább várakozó állásponton vagyok. Egyszerűen nem szeretek gyors ítéleteket hozni, de lehet, hogy neki van igaza.

Ha ezt a nyolc és fél évet nézzük, akkor nem a gyorsan és határozottan ítélkezőknek volt igazuk?

De lehet, csak nem értek el vele semmit. Igen, igazuk volt, utólag sok mindent én is sokkal élesebben látok, meg azt hittem, hogy ez majd egy múló és mulatságos dolog lesz, elmúlik hamar, és röhögünk az egészen. Igen, igazuk volt, csak senki nem találta meg, hogy mi a megfelelő módszer, a megfelelő ellenszer. Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha folyamatosan nevetségessé tesszük ezt a rendszert. Nem tettük, nem tették azzá.

Izgalmas kísérlet indult Magyarországon

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Izgalmas kísérlet indult Magyarországon

Marketingfogásnak sem utolsó az Éjjeli Őrség nevet adni egy pártnak, amely nem csak névben szeretne kitűnni a mainstream politikai pártok közül. Célban, tartalomban, kommunikációban, eszközhasználatban is egyedülálló lehet – legalábbis ilyen úton látszik elindulni. Likvid demokráciában, azaz webes, közösségi döntéshozatali rendszerben gondolkodnak. Siewert András, a párt egyik alapítója, motorja szerint van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

  • eddig mindig azt mondták, hogy álcivilek és politizálnak, most megfordítják a dolgot: felvállalják a politikát
  • az alapüzenet a testvériség, ebből vezetik le az összes programjukat, eleinte három nagy témában
  • egy nagyon jól kitalált fantáziafilmet néz megbabonázva a magyar társadalom
  • kommunikációjukban az egyik szál egy történet lesz, de lesznek racionálisan megfogalmazott projektjeik, témáik, üzeneteik is
  • céljuk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért

Miért alakultak párttá? Csak amiatt, mert belépett a bevándorlási különadó?

A célunk a közéleti munka, s azért alakultunk párttá, mert a Fidesz a kétharmadával minden törvényt a saját szája íze szerint formálhat, mindenkit ellehetetleníthet  – ahogy tette azt a civil szervezetekkel kapcsolatban is. A Fidesz is pártként működik, s

ha én bemegyek a ringbe, nekem is bokszkesztyűt kell húznom, nem léphetek be teniszütővel.

Tehát nekünk is pártként kell működnünk, mert így van némi védettségünk: pártként ugyanaz lesz a mozgásterünk, mint a Fidesznek, s ha miattunk törvényt akarnának változtatni, akkor az a Fidesz működésére is kihatna. Arról nem szólva, hogy eddig mindig azt mondták ránk, hogy álcivilek vagyunk és politizálunk, most megfordítjuk a dolgot: felvállaljuk a politikát.

Hogy állnak a pártépítéssel?

Két hét múlva tervezzük publikálni azt, hogy hol tartunk. Szeptember végén tartjuk a párt alakuló taggyűlését. A munkát elsősorban a Tervező csapat végzi – 25 tagjának 80 százalékával előtte soha nem is találkoztunk. Egyébként is érdekes dolgokat tapasztaltunk a pártépítés eddigi folyamatában. Például azt, hogy nem csak fiatalok jelentkeztek be nálunk, minden korosztály képviselteti magát – beleértve a nyugdíjasokat is. És minden parlamenti és számottevő Parlamenten kívüli párt volt tagja, híve is megtalálható sorainkban. Itthon a társadalmat bal- és jobboldalra szokás szétosztani, pedig ma már – a 89-es rendszerváltás óta többször 180 fokos fordulatot vevő politikai pártoknak köszönhetően –

értékrendek mentén nem lehet különbséget tenni az oldalak között.

Ezt egyébként az is mutatja, hogy – miként már említettem – a nálunk bejelentkezettek lefedik a teljes politikai spektrumot, között saját bevallásuk szerinti ex-Fideszest éppen úgy találunk, mint ex-DK-s, ex-MSZP-s vagy éppen ex-Jobbikost.

Ez nem okoz feszültséget közöttük?

Ezt mi úgy beszéltük meg egymás között, hogy az formaság, hogy ha valaki uniós vagy Árpád sávos zászló alatt menetel, az a lényeg, hogy valójában mi van a szívében és  gondolataiban. A közös nevezőket keressük, erre fókuszálunk. Mert rengeteg olyan feladat van, amelyeket összefogás nélkül nehéz megoldani. És ez nem csak Magyarországra igaz.

„Kiterjesztjük a tevékenységeinket és más területeken is felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben.” – írták az Éjjeli Őrség megalakítását bejelentő közleményükben. Milyen területeken tervezik felvenni a  kesztyűt?

Egyelőre még folyamatosan formálódik a koncepció, ugyanis nem az a cél, hogy egyedül találjuk ki, hogy pontosan milyen témákat vállaljon fel a párt. Az elképzelés az volt – és ezt ültetjük a gyakorlatba –, hogy teret adjunk azoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodva szeretnének változásokat elérni. Ez eddig be is jött,

egy valóban alulról építkező folyamat indult el, a Tervező csoportban gyorsan ki is alakult, hogy mi legyen a központi témánk, az alapüzenetük, az, amiből levezetjük az összes programunkat. Ez pedig a testvériség.

Az összes témát, amivel foglalkozni fogunk, úgy fogjuk kibontani hogy vissza tudjunk nyúlni ehhez az alaphoz, hogy a döntések ennek szellemében szülessenek. A tevékenységet munkacsoportok köré szervezzük. Három fő témakörrel indulunk, ezeket három munkacsoport fogja össze: a Gondozók  viszik az ember és környezete, azaz a környezetvédelmi vonalat; a  Segítők a   szociálpolitikai-társadalompolitikai vonalat, amely arra koncentrál, hogy miként lehetne hatékonyan működtetni a társadalmat. A Védelmezők pedig a biztonságpolitikai vonalat, a biztonságot ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a biztonság mindannyiunk elementáris érdeke, s

még ha nincsenek is olyan reális veszélyek, amelyeket a Fidesz vetít évek óta, a félelmek az emberekben valósak, tehát foglalkoznunk kell vele.

Ezek a témák több ponton összeérnek…

Ez az oka annak, hogy az Éjjeli Őrség komplexen foglalkozik a felvállalt témákkal, amelyeken markáns üzeneteket fogunk megfogalmazni. De nem csak elméleti síkon foglalkozunk ezekkel, például a humanitárius, szociális segítségnyújtást bevisszük a mindennapokba:

amit adományként kapunk, azt továbbra is szét fogjuk osztani idehaza.

A migrációt humanitárius és biztonsági szempontok mentén kezeljük. Be kell látni ugyanis hogy a világban zajló folyamatok egy komplex rendszeren belül zajlanak, amelyben minden mindennel összefügg és kölcsönhatásban van. A környezetvédelem, a háborúk összefüggnek a szegénységgel, az erőforrások hiányával, ez pedig a klímaváltozással. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugati kultúra elkényelmesedett a nagy luxusban, s ez megbosszulhatja magát, mivel az emberek felkészületlenek a váltásra,  ám ami ennél is nagyobb probléma, hogy a politikusok is felkészületlenek, pedig az ő feladatuk lenne, hogy túllépve a négyéves ciklusokon ma tegyenek a 10 év múlva bekövetkező problémák kezelhetősége érdekében. Biztos vagyok abban, hogy

eljön az  pont, amikor a ma habzó szájjal migránsozók is rá fognak arra jönni, hogy perspektivikusan kell gondolkodni, s el kell fogadni, hogy miután mi nem vagyunk nagyhatalom, nem lehet különutas megoldásokkal boldogulni,

predesztinálva vagyunk az együttműködésre más népekkel.

Miben másban terveznek eltérni a mainstream politikától?

A kommunikációban. Az elmúlt három évben kialakult egy sajátos kommunikációs tér, amit a Fidesz fiktív elemekkel dominál. A film egyik szereplőjét úgy hívják, hogy migráns: az idegen, aki elveszi a kultúránkat, megerőszakolja a nőinket és káoszt hoz. A másik neve Soros, a főgonosz, akinek mindezt köszönhetjük; a harmadik pedig az álcivil, a rosszak és a szintén gonoszok, mindazoknak a magyaroknak az összessége, akik szembe mertek szállni a Fidesz véleményével.

És mint minden jó dramaturgiával rendelkező film esetében, ebben a vetítésben is van egy pozitív hős: ő Viktor, a megmentő. A szereplők valóságosak, de a hozzá kötött tartalom 90 százalékban fikció.

És ezt a nagyon jól kitalált fantáziafilmet nézi megbabonázva három éve a magyar társadalom.

Ennyire naiv, átverhető a társadalom? És az ellenzéki pártok?

Az ellenzéki pártok nagy problémája, hogy nem veszik észre: a magyar emberek nem képesek komplex üzenetek feldolgozására, ami annak az eredménye, hogy nagyon felkészületlenül érte a rendszerváltás óta végbement sok-sok változás, s ez egybeesett az információrobbanással.

A Fidesz nem csak azt ismerte fel azonban, hogy néhány szóra kell leredukálni az eljuttatandó üzeneteit, hanem azt is, hogy a magyarok sokkal inkább hajlamosak érzelem mentén szavazni, mint racionális érvek mentén.

A Fidesz fikciós filmje erről szól. Hozott is 3 millió szavazatot. Az ellenzéknek azt kell észrevennie, hogy stratégiát kell váltania, ha vissza akar foglalni területeket a kommunikációs térből, legalábbis akkor, ha nem csak egy szűk kisebbséget akar megszólítani.

És Önök is beszállnak a filmgyártásba?

Viszünk egy csavart a dologba valóban: az üzeneteink egy részét egy fiktív történetbe fogjuk beágyazni. Van egy kreatív csapatunk, amely ezen dolgozik. Hogy mennyire fontosnak tartjuk a kommunikációt:

legelőször a kreatív csapatot állítottuk fel, elsőként ők kezdtek el dolgozni, az ő munkájuk eredménye már maga a párt neve is.

Miért lett a nevük Éjjeli Őrség? Elég abszurd ez egy politikai párt neveként, ráadásul – a honlapjukról is kiderül – a különböző elnevezéseik is hasonlóképpen „abszurdak” ebben a közegben.

Mert az elmúlt két hétben mindenki, aki foglalkozott velünk, feltette ezt a kérdést. Ha normál elnevezéssel indulunk, az a kutyát nem érdekelte volna.

Azért én nem hinném, hogy ez ennyire felszínes és egyben hidegfejű döntés volt, pusztán behódolva a marketing szentségének…

Persze, hogy mélyebb ennél, de ami mélyebb, az már magához a sztorihoz kapcsolódik, amelyen még dolgozunk, s ezért egyelőre részleteket nem árulhatok el belőle. Az alaptörténet lesz meg először, s utána jönnek a kiegészítő történetek.

Azért pár gondolatot, talán elmondhatna.

A lényeg, hogy szeretnénk az általunk fókuszba állítandó problémákat beépíteni magába a nagy történebe, annak keretében beszélni róluk.

Ez persze azt is jelenti, hogy elsősorban azokat tudjuk majd elérni, akik nyitott fantáziával rendelkeznek.

Virtuális világot akarnak a földre hozni?

Az ősi Éjjeli Őrség történetét fogjuk elmesélni. Ők az elődeink, akiknek a hagyományait most újra felelevenítjük. Mert az Éjjeli Őrség ősidők óta harcol a Sötétség ellen.

Lesz egy történet, ami mentén politizálnak?

Lesz egy történet, az lesz az egyik kommunikációs szál. De lesznek racionálisan megfogalmazott projektek, témák, üzenetek. Bár még javában folyik a munka, már most látszik, hogy nagyon jó gondolatok, ötletek fogalmazódtak meg, s napról napra gyarapodik ezek száma.

Magából az elnevezésből is persze már az következik, hogy a fiatalokhoz akarnak szólni, nem?

A kezdetekben mi is így gondoltuk, de nagy meglepetésünkre láthatóan minden korosztályt elértünk, például sok nyugdíjas korú is jelentkezett nálunk.

Gondolom, az sem véletlen, hogy filmről beszél, olyanokat mond, mint „vetít a Fidesz”, stb.

Fogalmazzunk úgy: van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

Ez lenne a céljuk?

Úgy látjuk, hogy a probléma maga a rendszer. Ami az elmúlt pár évtizedben kialakult Magyarországon demokrácia címszó alatt az az, hogy négy évente megválasztanak valakiket, akik utána azt csinálnak, amit akarnak. Ez napjainkban leginkább a szabadrabláshoz hasonlít.

Nonszensz, hogy ha egy ápolónő rossz gyógyszert ad be egy betegnek, azonnal felelősségre vonják, ám a politikusok következmény nélkül vidáman, felelősségvállalás nélkül nyomogathatják a gombokat, még ha milliók sorsáról és milliárdokról döntenek is.

Akkor politikus-ellenes fellépésekre számíthatunk az Önök részéről?

Célunk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s az, hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért. Magyarországon van tízezer politikus, s több mint kilenc millió ember. Nehogy a farok csóválja már a kutyát! A hatalom ma már egy buborék, a benne lévők pedig teljesen elszakadtak a valóságtól, attól, hogy milyen problémák jellemzik a többséget. Itt az ideje annak, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltozzon – ez az első.

Nem tart attól, hogy robbanás lesz, ha társadalmi szinten is felismerik az emberek, hogy a kutyának kellene inkább a farkot csóválnia?

Pontosan ezért állítom, hogy a fenntartható társadalmi változások csak alulról tudnak elindulni. Bármennyire is jó a szándék, nem lehet hatalmi szóval ilyen változásokat elindítani.

Addig nem lehet változás, amíg a magyar táradalomban nem válik uralkodó nézetté, hogy nekem személyesen is felelősségem van abban, ami társadalmi szinten történik, s hogy ezt a felelősséget nem háríthatom át másokra.

Ha az emberek maguk működtetik a társadalmat, ha ehhez megfelelő struktúrákat tudnak kialakítani, akkor eljön az a pont, amikor már nincs szükség politikusokra. Az államigazgatás ugyanis politikusok nélkül is jól tud működni. Tegyük hozzá: a politikai hatalom elsődleges eszköze a pénz, s eljöhet az a pont, amikor ez kikerül a rendszerből, akkor, amikor mi magunkról gondoskodunk nem pedig az általunk lerótt adó elosztásából az állam rólunk, a politikusok közreműködésével.

Az adózás megtagadása lenne a megoldás része?

Ma még nem tartunk itt. Tégláról téglára kell építkezni, nagyon stabilan kell egymásra tenni ezeket a téglákat – ugyanis ha nem stabil az építmény, akkor akár egy tégla kirántása  után minden összedől. S akkor tényleg jön az anarchia. Akkor működhet a rendszer, amikor már a közösségek között, beleértve a falu és a város szintjeit kialakul az együttműködés. Ennek a kialakítás lépéről lépésre halad, s

amikor már elértük az együttműködést a különböző szintek között, akkor lehet csak elgondolkozni majd azon, hogy szükség van-e a továbbiakban is a meglévő struktúrákra.

Milyen időtávban képzelik ezt el?

Nem tudok időtávot mondani. Ami biztos, hogy a környezeti tényezők változása gyors megoldások felkutatására fogja rákényszeríteni az embereket. Rá kell jönnünk, hogy vagy a fejünkre dől minden vagy megtanulunk összefogni, együttműködni legalább a mindenkit érintő problémákban. Ettől még gondolkozhatunk eltérően, de ki

kell alakulnia egy minimum konszenzusnak és megoldási törekvésnek az alapvető kérdésekben.

Ön optimista abban, hogy ez el fog jönni?

Én örök idealista vagyok. Optimista pedig a tapasztalataim miatt vagyok. A Migration Aid előtt nem hittem volna, főleg nem a magyar társadalom viszonylatában, hogy a magyarokban van elég együttérzés, szolidaritás és empátia vadidegen emberekkel szemben, miként azt sem, hogy magyar magánszemélyek adományaiból hosszan lehet működtetni egy ilyen rendszert. Magyarországon 2015. október 15-ig voltak volt menekültprobléma, mindenki azt gondolta, hogy azzal, hogy már nem jöttek ide a menekültek, a magyarok elfordulnak az ügytől, és ezzel vége a sem uniós, sem magyar állami pénzekre nem építő Migratona Aid-nek. Most augusztus 17-én bejelentettük a MA megszüntetését és az adományok fogadásának ideiglenes felfüggesztését, konkrétan azt, hogy már csak nyolc napon át (a bevándorlási különadó hatályba lépésének napjáig) gyűjtjük az adományokat, s ehhez képest augusztus 25-ig közel másfél millió forint érkezett több mint száz embertől.

Optimista vagyok tehát, mert látom, igenis létezik összefogás, akár vadidegenek érdekében is.

Az emberek igenis beállnak egy ügy mögé, ha tudnak vele azonosulni. Nem veszett ki az emberség a magyarokból. Talán emellett az is számított – mint már szó volt róla korábban –, hogy a magyarok hajlamosak érzelmeik mentén dönteni. A dolog pikantériája hogy ez adja a Fidesz sikerét is.

Azért az meglep, hogy ex-Jobbikosok is csatlakoztak az új párthoz, amely abból a Migration Aidből nőtt ki, amely menekülteket segítő civilek szimbólumává vált 2015-ben.

A magyar politikai rendszer sajátossága, hogy nem elvek mentén alakul, a politikai vezetők arra állnak rá, hogy megkaparintsák, majd megtartsák a hatalmat. Nem elvalapú, hanem sikeralapú a magyarországi politika.

Emiatt gerjeszt a Fidesz félelmet az idegenekkel szemben, erre ugyanis könnyű építeni.

De láttam sok olyan történetet, amikor eleinte a menekülteket határozottan elutasító emberek  személyes találkozás nyomán rádöbbentek arra, hogy milyen tragikus a helyzetük, megértették, hogy mi elől menekültek, s végig gondolták, hogy adott esetben maguk sem tettek volna másként. És ekkor már a hozzáállás is megváltozott.

Ez persze így van, de hogyan találkozik egy menekülteket elutasító úgy a menekült-problémával, egy-egy menekülttel, hogy lehetősége legyen a fenti felismerésre?

Mondok konkrét példát. Tavaly nagy balhé volt abból, hogy megpróbáltunk Keszthely mellett három kölcsönkapott faházban menekülteket nyaraltatni. Akkor nagy hisztériát gerjesztettek fideszes politikusok, polgármesterek az ügy körül. Az idén is belefogtunk, s augusztus elején rendben le is zajlott  nyaraltatás. Igaz, az idén nem övezte politikai hisztériakeltés a projektet, s tavaly óta többször jártunk a helyszínen, beszéltünk a helyiekkel. Mert az emberek ugyan alapvetően hallgatnak a vezetőikre, de csak addig, amíg nem szereznek tapasztalatot első kézből – az ugyanis felülírja a politika hatását. A józan paraszti ész vidéken is működik. Ez a példa azt is mutatja, mennyire fontos a beszélgetés, a kommunikáció és a példamutatás, no meg az, hogy lehetőséget teremtsünk az embereknek arra, hogy megtapasztaljanak dolgokat. Nem szabad semmit az emberekre erőltetni, nem szabad a mi elméletünket szembe állítani másokéval –

az emberekre kell bízni a következtetések levonását, nekünk az eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni. Ez persze jóval munkásabb feladat.

Az Éjjeli Őrség így tervez működni?

Nagyjából igen.

Egyik TV-nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Unalmas, ami politika szinten történik, nevében és tartalmában is”. Miben tudnak olyan újat hozni, ami nem lesz ugyanilyen a rettenetesen fásult és gyanakvó választók szemében?

Ha unalmas lesz, akkor gyorsan hátat fognak nekünk is fordítani. De mi megpróbálunk nem unalmasak lenni. Nem véletlen, hogy a kreatív csapatunk nem a politikai üzenetek kiötlésével kezdte a munkát, hanem azzal, hogyan tudunk színes, érzelemdús, sok mindenkinek a gondolatait és fantáziáját megmozgató projekteket felépíteni.

Csak a különadó bevezetése  miatt indították el a pártot?

Az már korábban az eszünkbe jutott, hogy jó lenne jobban belefolyni a társadalmi folyamatokba, és alulról jövő változásokat generálni. Én húsz éve foglalkozom közösségépítéssel, három éve pedig egy konszenzusos döntések alapján működő mikroközösségben tapasztalhatom meg, hogy így is lehet működtetni egy közösséget.

A bázisdemokráciának azonban megvannak a működési határai – ezt az LMP példája is mutatja –, a konszenzusos döntések rendszere csak akkor működik, ha megfelelő kommunikáció társul mellé.

Kérdés, a nagyobb közösség szintjein hogyan működik ez. És itt jön be a likvid demokrácia, azaz a webes, közösségi döntéshozatali rendszer koncepciója, amely arról is szól, hogy a technika adottságainak köszönhetően minél több embert bevonjunk a döntéshozatalba. Ehhez nem kell parlament sem. Nem egy elméleti dologról van szó – Svájcban és Tajvanon kormányzati szinten is támogatott projektek vannak már, bár arra még nincs tapasztalat, hogy a nagyobb közösségek hogyan működnek együtt e keretek között. Mi elsőként magunk szeretnénk kipróbálni, tapasztalatot szerezni ezen a téren: vagy keresünk egy települést, vagy ha nem találunk, alakítunk egyet, és az Éjjeli Őrség azzal fog pilot projektbe. Merthogy nem elvi-ideológiai alapon akarjuk ezt elfogadtatni másokkal, tapasztalati úton szeretnénk rávezetni az embereket ennek járható útjára. Mert meggyőződésünk, hogy

nem az a helyes, hogy négy évre választunk valakiket, akik bármit is tesznek, négy évig a helyükön maradnak, hanem az, hogy határozatlan időre adunk mandátumot, ami csak addig érvényes, amig a többség támogatását élvezi az illető.

A technika már adott akár arra is, hogy otthon szavazzon mindenki egy-egy kérdésben, most már „csak” az  embereknek kell rájönniük arra, hogy felelősségteljes állampolgárként nem kell elvárnunk, hogy mások döntsenek helyettünk. De ma még ott tartunk, hogy a közvetlen demokrácia intézményét, a népszavazást is ellehetetleníti a kormány, amely döntéseinek a nagyobbik részét titkosítja – egyre kevésbé látunk tehát bele, hogyan döntenek a sorsunkról.

Indulnak a jövő évi választásokon?

Meglátjuk, hogyan reagál a magyar társadalom arra, amit kínálunk. Lehet, hogy magunk nem állítunk jelöltet, ha találunk olyanokat, akikről azt gondoljuk, hogy képesek azért dolgozni hogy leépüljön ez a rendszer. Mi nem szeretnénk bedarálódni, nem szeretnénk, hogy a politika mai szintjére degradálódjon az, amit mi fontosnak tartunk. De ezekről még nincs döntés – majd közösségi szinten születnek meg. Egy hónap múlva már többet is tudok erről mondani.

A Zsolnay manufaktúra titkai

Kardos Ernő
-
1
A Zsolnay manufaktúra titkai

Valóságos állóháború alakult ki a Zsolnay gyár birtoklásáért folytatott harcban Pécs önkormányzata – tehát az egykori többségi tulajdonos – és a manufaktúra jelenlegi gazdája, Bachar Najari között. A kölcsönös vádaskodások miatt a felek bírósági perek garmadáját indították egymás ellen. A viszály veszélybe sodorja a város kulturális örökségét jelentő Zsolnay további működését, ezért helyette inkább a megegyezést ajánlja a Független Hírügynökségnek nyilatkozó címzetes egyetemi tanár Madár Péter. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának tanára kollégáival korábban tanulmányt készített a Zsolnay Porcelánmanufaktúra pénzügyi konszolidációjának lehetőségeiről, de a Manufaktúra részleges privatizációja végül más forgatókönyv szerint valósult meg.

 

A rendszerváltás után a Zsolnay gyár veszteségesen működött. Az állam szinte ellenőrizetlenül öntötte a pénzt a termelésbe addig, amíg az ön koncepciója alapján elindulhattak volna a gazdaságosság irányába?

LinkedIn

Elég hányatott élete volt a gyárnak a rendszerváltás után. Tulajdonolta az állam, majd megszerezte az önkormányzat, mondván: a város kulturális öröksége így kerülhet a legjobb kezekbe. A legitim ötletet az Magyar Fejlesztési Bank konszolidációs hitele is segítette. A gyár ugyanis pénzügyi szempontból fenntarthatatlan állapotba került. Részben piaci okokból, mert a rendszerváltás környékén a termelés gerincét adó ipari porcelángyártás gyakorlatilag megszűnt. Három divízió maradt, a hagyományos eozin gyártás, némileg a porcelán, illetve a pirogránit. Emlékeim szerint szerint ez a gyár fénykorában 2 milliárdos árbevételt produkált, ami pár éve már harmadára, tehát 600 millió alá zuhant, s lényegében minden produktum veszteséget eredményezett. Ez azonban nem lett volna törvényszerű, hiszen a Herendi porcelángyárnak csak az export árbevétele elérte a 6 milliárd forintot.

Vagyis nem arról van szó, hogy a porcelán kiment volna a divatból, hanem kifejezetten a Zsolnay menedzselésével volt probléma. Ha jól tudom, a Pécs Holding, mint kisebbségi tulajdonos megbízásából ön megpróbálta feltárni a veszteség okait. Mire jutott?

Már elődeim is feltárták, s magam is úgy látom, hogy teljesen instabil a gyár piaci pozíciója. A külföldön eladott Zsolnay termék mindössze néhány tízmilliós, jobb években száz-, kétszáz millióig ment fel, ráadásul teljesen esetlegesen változott. Nem létezett egy kialakult kereskedelmi struktúra, véletlenszerűen változtak az üzleti partnerek, a gyár termelése nem tudott bekerülni a világkereskedelmi hálózatokba.

A Zsolnay piaci jelenléte teljesen ad- hoc jellegű az eozin, illetve a porcelángyártás területén.

A kurrens épületkerámiát pedig hiába keresi a piac, pedig az uniós támogatásoknak köszönhetően felfutott a hazai épületrekonstrukció, ami igényelné. Személyes élmény: cégemmel részt vettünk a Gellért fürdő felújításának előkészítésében, hol Zsolnay épületkerámiára lett volna szükség. Mint elkötelezett pécsi, kapcsolatba is léptem a gyárral, de mint kiderült: pályázati határidők szorításában a Zsolnay nem képes az épületkerámiát a megrendelt időpontra legyártani. Tudtam volna megrendelést szerezni a marosvásárhelyi kultúrpalota felújításánál is, de a gyár végtelenül elavult technológiája miatt csak igen lassan és horrorisztikus áron tudta volna a Zsolnay a pirogránitot legyártani.

Tehát már jó ideje tudják, hogy a rossz piaci pozíció, és az elavult technológia miatt gyenge a gyár teljesítménye?

Azt is mondhatnám, hogy a piaci pozíciói esetlegesek voltak, pedig egész Közép-Európa, Horvátország és Erdély is komoly mennyiséget vásárolt volna az említett épületkerámiából.  Csakúgy, mint a eozinból, vagy az úgynevezett fehér kerámiából, de sehol nem sikerült megfelelő kereskedelmi hídfőállásokat kialakítani. Herendhez képest szánalmas teljesítményt nyújtott a Zsolnay gyár.

Ennek ismeretében készített egy közgazdaság tanulmányt a gyár finanszírozási pozícióinak javítására. Ön a privatizáció előkészítésére kapott felkérést, vagy az volt a feladata, hogy az önkormányzati tulajdon mellett tegyék gazdaságossá a nagymúltú manufaktúrát?

A privatizáció első lépése az volt, hogy az állam kezéből először a város kezébe került a    gyár.  Ez roppant terhet jelentett az önkormányzatnak, ugyanis miután tulajdonossá vált, természetszerűen

a veszteség finanszírozása is a város feladatává vált.

Ez nagyon komoly kockázatot is jelentett. Emlékeim szerint évente 250 milliós volt a veszteség, tehát Pécs város költségvetésből kellett fizetni a deficitet, ami havonta több, mint 20 millió forint volt. Pécs soha nem számított olyan gazdag városnak, hogy ezt az összeget a mellényzsebből kifizethette volna.

A feladatunk közvetve az volt, hogy a Zsolnay pénzügyi stabilitásának megteremtése által a várost szabadítsuk meg ettől a komoly tehertől. A helyzet ismeretében azt javasoltuk, az önkormányzatnak, hogy a Zsolnay gyár vagyonának legértékesebb részét tehát a szellemi jogokat, a gyártással kapcsolatos oltalmakat, szabadalmat szervezzék ki egy tisztán önkormányzati tulajdonú non-profit gazdaság társaságba. Aztán ennek a használatát adják egy jó befektető kezére, akár koncesszió formájában, vagy valamilyen más jogi konstrukcióban. Hisz a gyár működtetése nem lehet önkormányzati feladat, egy városvezetésnek nem a porcelángyártás a feladata.

Önök tehát azt nem támogatták, hogy a gyárat szőröstől-bőröstül eladja az önkormányzat?

Tőkebevonást mindenképp javasoltunk, tehát a privatizáció pártján voltunk, de azzal a megszorítással, hogy a szellemi tulajdon, a város kulturális öröksége nem kerülhet magánkézbe! Javaslatunk szerint a Zsolnay legértékesebb része továbbra is Pécs közössége, tehát az önkormányzat tulajdona maradt volna, csak a gyártáshoz szükséges tudást adták volna koncesszióba.

Ez nagyon logikusnak tűnik, elfogadta a javaslatot az önkormányzat is?

A gyár privatizációjának kényszerét tudomásul vették, hisz a veszteség, tehát az évi 250 millió forint pluszkiadás vállalhatatlannak tűnt. De tudomásom szerint a gyártási „titkokat” a 74, 5 százalékos tulajdonrésszel együtt eladták, ahelyett, hogy azt kizárólag önkormányzati tulajdonban tartották volna.

Ez meglepő, a pécsi önkormányzatot ennyire nem érdekelte az önök javaslata?

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a végül megkötésre kerülő részvény adás-vételi szerződés nem képezte megbízásunk tárgyát, a szakértő kollektíván, az MSB Zrt. mandátuma csakis a gyár pénzügyi konszolidációjával összefüggő tanácsadásra szorítkozott. Egyébként Pécs a mai napig tulajdonosa maradt a Zsolnaynak, tehát valamennyire még képesek védeni a kulturális örökséget.  Viszont a jelenlegi tulajdonos, tehát a Zsolnay Gyár szír gazdája kísérletet tett arra, hogy egy svájci cégbe kivigye mindazokat a szellemi javakat, kulturális értékeket, amelyeket javasoltunk magyar tulajdonban tartani.

Lehet, hogy neki jobban tetszett az önök javaslata?

Vagy rájött magától, hogy ez a gyár legértékesebb része. Az épület, a technológia szinte értéktelen. A gyártás egy hihetetlen méretű csarnokban zajlik, nagyon elavult módszerekkel. A szakértők szerint a brutális technológiai elmaradás miatt

a selejt-arány kirívóan magas, 40-50 százalék,

ebből következően borzasztóan drága az egész gyártási folyamat.

Tulajdonosként sokféle figura feltűnt, még Simicska Lajos cége is irányította a manufaktúrát, de nem tudott vele mit kezdeni, visszaadta az önkormányzatnak. Ennek mi volt a magyarázata?

Az, hogy mindenki azt látta, amit már vázoltam. Szükség lenne modern technikára, technológiára, amire néhány százmilliót, de leginkább milliárdokat kéne költeni. Ezt pedig senki nem akart. A menyasszony tehát nem volt olyan szép, mint sokan hitték.

Ezek után tűnt fel konkrét ajánlattal a szír Bachar Najari, akkoriban önök az önkormányzat holdingjának a szakértői, Pécs pedig kisebbségi tulajdonosa volt a cégnek. Az eladáskor látszott, hogy az új befektető jó gazdája lesz a gyárnak?

A befektető érkezésével mindenekelőtt a 250 milliós veszteség finanszírozása oldódott meg. Mint mondtam, ezt korábban a város fizette. De a Bachar feltűnése hozott egy olyan reményt, hogy az ő közel-keleti és a svájci kapcsolatai révén megteremti a Zsolnay kereskedelmi piacait.

Kétségtelen, beesett néha egy-egy szaúdi herceg, vett porcelánt néhány millióért, de aztán soha többé nem látták.

Vagyis úgy látom, az új tulajdonos sem képes stabilizálni, felfuttatni, illetve fejleszteni a gyárat. Technológiai oldalról pedig komoly változás nem történt.

Pedig tudomásom szerint a fejlesztés kifejezetten része volt a privatizációs szerződésnek. A vételár 180 millió forint volt, a fejlesztésre viszont 500 milliót kellett költeni. Senki nem ellenőrizte?

Per lett belőle, amelyet meg is nyert az önkormányzat. Bachar Najari fejlesztésre szánt pénzének jó része egy Hajmáskéri lőtér formájában létezett, ami a vállaltnál viszont sokkal kevesebbet ér.  Tehát az új tulajdonos nem tett be érdemi pénz a cég fejlesztésébe.

Az ítélet szerint 300 milliós kötbért kellett volna Bachar Najarinak fizetni. Az állam ezért akarta visszavenni a szír befektetőtől a Zsolnay gyárat?

Nem értettem, hogy ha Bachar Najarinak volt pénze – márpedig volt, mert kifizette a Zsolnay 400 milliós adóságát – akkor miért nem költött a gyár fejlesztésére?  Furcsa nekem a befektető viselkedése is, de az önkormányzati vezetőket sem értem, hisz belementek az üzletbe, majd amikor úgy érezték, hogy átverték őket erőből próbálták megoldani a konfliktust. Ez szerintem csak újabb és újabb frontok megnyitásához vezetett, nem a megoldáshoz.

Megalakították a semmit nem gyártó Ledina nevű céget, ahová átcsábították a Zsolnay dolgozóit. Értette ezt az akciót?

Nem, az egész akciónak  csak annyi értelme lehet, hogy az így elcsábított dolgozókat már nem kellett kirúgni a Zsolnaytól, ahol egyébként a kelleténél sokkal több alkalmazott volt. Tehát az önkormányzat a saját ellenfelének tekintett Bachar Najari kezére játszott, mert megszabadult egy csomó bérköltségtől, végkielégítéstől.

A cél azonban mégis a Zsolnay ellehetetlenítése lehetett, Pécs egyébként is híres arról, hogy a vízmű francia tulajdonosát őrző-védő céggel vezeti ki az irodaházból, s valami hasonló történt a közlekedési cégnél is.

Ezekről a dolgokról nem tudok érdemben nyilatkozni. Csak azt tudom mondani: nagyon sajnálom, hogy az önkormányzat nem hallgatott ránk, s nem helyezte biztonságba – tehát nem tartotta önkormányzati tulajdonban – a Zsolnay szabadalmait, az oltalmat, tehát az egész szellemi tulajdont. Ha ez megtörtént volna, akkor jöhetne válság, vagy a fellendülés, lehet csaló a befektető, a lényeg biztonságban lenne.

Nem azért akarja az önkormányzat visszaszerezni a Zsolnayt, mert – ahogy ön is említette – a pirogránit kurrens termék, szükség van rá a műemlékek rekonstrukciójánál, amire most bőven van uniós pénz. Állítólag 30 milliárd forint körüli a tét!

Biztos, hogy nem. Már a Simicska tulajdonában lévő Közgép is hasonló megfontolásból volt a Zsolnay tulajdonosa, de a működtetéstől sikítva elmenekült, mert rájött, hogy ezzel a technológiával, kapacitással a szükséges pirogránitot lehetetlen előállítani. Nem alkalmas rá a gyár! Ráadásul drága, ami eleve bukást jelent a közbeszerzési pályázaton.

Egyébként a pirogránitot más is elő tudja állítani?

Persze, a kínaiak. Van néhány ezer éves tapasztalatuk. De tudják a csehek is.

Akkor hogyan lehet a holtpontról az ügyet elmozdítani?

A megoldás az, hogy a jogi eljárások befejeztével egyezségre kell jutni és konszolidálni kell a vállalatot. Najarival, vagy nélküle, esetleg valamilyen állami szerepvállalás formájában. A jelenlegi helyzet ugyanis nem jó sem az városnak, sem Bachar Najarinak, de a Zsolnaynak, illetve a kulturális örökségnek sem.  Ez azonban már politikai kérdés, amihez nem értek. Ami biztos: érdemi technológiai fejlesztés és a gyár pozícióinak megerősítése nélkül a Zsolnay örökségből semmi sem marad.

Járhatatlan úton nem jutottak sehová

Somfai Peter
-
0
Járhatatlan úton nem jutottak sehová

Furcsa helyzet alakult ki az LMP háza táján. A vezető politikusaik egytől egyig „karanténba” kerültek, néhányan ki is léptek a pártból, mások pedig meglehetősen heves vitát folytatnak egymással. Legutóbb Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője tett olyan kijelentéseket, amelyek megdöbbentették még a saját választóikat is. Hogyan látja a párt helyzetét Pulai András politológus, a Publicus vezetője?

  • „Nem ilyen pártot akartam!”
  • Egyet jobbra, egyet balra
  • Mit akar a 99 százalék?
  • Szabad a Fidesszel egyetérteni?

Ön szerint működőképes lehet Magyarországon egy bázisdemokráciára épülő párt?

Személy szerint nekem fenntartásaim vannak a szisztéma működőképességével kapcsolatban, és úgy tűnik, az LMP vezetőségében is egyre többen látják ezt. Politikai akarat kérdése, hogy a következő kongresszuson átgondolják-e ezt a helyzetet, az ebből fakadó problémákat, és eldöntik-e, akarnak ezen változtatni, vagy a járhatatlan úton mennek tovább. Azoknak kellene erről szavazniuk, akiknek le kellene mondaniuk a hatalmukról, és mint tudjuk, ez soha sem egyszerű.

Ma szólalt meg az egyik rádióban a párt alapítója és valami olyasmit mondott, hogy ő nem ilyen pártot akart létrehozni.

Schiffer Andrásra gondol?

Igen

Éppen ő volt az, aki így építette fel ezt a szervezetet: Neki komoly felelőssége van abban, hogy az LMP alapszabálya olyan lett, amilyen. Késő bánat ma ilyesmit nyilatkozni.

Az LMP politikai szereplése az országgyűlési választások során igen ellentmondásos volt. Ön is így látja?

Igen. Egyszerre mondták, hogy ők a függetlenség pártján állnak, és azt is, hogy az összefogásban érdekeltek.

A háttérben pedig a fideszesek gyűjtöttek nekik a támogató aláírásokat,

hogy a jelöltjeik bizonyos körzetekben egyáltalán el tudjanak indulni. Mondjuk úgy, kissé zavaros álláspontot képviseltek.

Mi indokolta ezt a politikai pávatáncot?

Azt gondolom, nagyon összetett ez a probléma. Az alapszabályról már beszéltünk, aminek nagyon nehéz megfelelni. A másik:

a párton belül meglehetősen eltérő politikai elképzelések fedezhetők fel, amelyek mögött széttartó hatalmi érdekek munkálnak.

Ez utóbbiak jelen pillanatban erősebbek, mint a párt által képviselni szándékozott értékvilág. Ráadásul nem ott van a felelősség, ahol az számon kérhető volna, a döntések megint másutt születnek, és ebből egy faramuci helyzet kerekedik ki. Ezek összessége okozta, hogy az LMP néha már-már bohózatba forduló belső csatáival került be a közbeszédbe. De mindennél sokkal lényegesebb az, hogy a választási kampány során a párt a választóinak az akaratával szemben politizált. Számos mérés igazolta, hogy ezek az emberek az utóbbi években baloldalivá váltak.

Korábban a többség jobboldali volt…

Valóban, ez a tendencia a mérések szerint megfordult. Az LMP szavazók kétharmada a kampány idején már baloldalinak vallotta magát. A politikai nézetektől függetlenül

a szavazóik 99 százaléka kormányváltást akart, és szorgalmazta volna az együttműködést a baloldali ellenzék pártjaival.

A baloldallal való együttszavazási hajlandóság a méréseink alapján mindig 20 százalékkal magasabb volt, mint egy esetleges jobboldali párttal. Végül ez az együttműködés elmaradt, amiért meg is büntették a szavazók a pártot. Nem lehet hosszú távon eredményes az a politikai formáció, amely a szavazói akaratával szembe megy. Most ennek isszák a levét.

Annak idején egyfajta hármas irányt véltem felfedezni a párt vezetésében. Mintha mást képviselt volna Szél, Hadházy vagy éppen Ungár…

Aztán a kampány során ez két irányra szűkült, az egyik csoport balra, a másik jobbra húzta a szekeret, és valami olyasmi helyzet állt elő, mint Kőműves Kelemenék esetében: amit építettek nappal, lerombolták éjjel.

Hadházy arról beszélt, hogy a Fidesz-barátság túl erős volt az LMP-ben.

Ez a téma szinte minden ellenzéki párt környékén feltűnt. Én ezt óvatosan kezelném, bár az LMP esetében erre meglehetősen sok jel utalt.

Hogy mást ne említsek, Ungár családi kötődése, a közös aláírásgyűjtés, a konzultációk Schmidt Máriával.

Az is kétségtelen, hogy a Fidesz érdekét szolgálta, hogy az LMP nem fogott össze a többi ellenzéki erővel. Nem ismerem annyira a szerepelőket, nem láttam kvaterkázni a két párt politikusait, de ami a választáson történt, az meglehetősen egyértelmű.

Ön hogyan látja ebben Ungár Péter szerepét?

Ha ő visszalépett volna a választó kerületében a DK-s jelölt javára, Varga Mihály talán nem nyert volna mandátumot. Az LMP egyedül akart legyőzni mindenkit, amire semmi esélye nem volt. Az ilyen konfliktusokban persze nem csak Ungár, a DK is ludas, megkötötték magukat és egy másik körzetben nem voltak hajlandók visszalépni. Nem sikerült az ellenzéki oldalon mindenkinek felmérni a felelősségét.

Amit most a Fidesszel kapcsolatban nyilatkozott, tekintsük írói munkássága részének?

Önre bízom.

Hogyan látja Demeter Márta szerepét az LMP jövőjét illetően?

Ha őszinte lehetek, sehogy. Néhány napja még azért kellett harcolnia, hogy felvegyék a pártba, ma pedig már az sincs kizárva, hogy hamarosan ő lehet az egyetlen magyar pártelnök nő. Egy olyan valaki kerül potenciálisan ilyen helyzetbe, aki még meg sem melegedett az adott helyen.

A párt minden korábbi vezetője a büntetését tölti.

Erre mondtam, hogy ez a helyzet már-már abszurdba hajlik. Sok múlik a következő kongresszusaikon, hogy képesek lesznek-e a helyzetet normális irányba terelni, a bölcsesség kerekedik-e felül, vagy valami más.

Ha jól döntenek, az talán visszacsábítja azokat a szavazókat, akik az utóbbi hónapokban hátat fordítottak a pártnak.

Nem szívesen tippelnék arra, milyen döntés születik majd, de ha nem lépnek a centralizmus irányába, a válság akár még mélyülhet is.

Milyen jövő vár ön szerint az LMP-re?

Az adatokból azt látjuk, hogy elvesztették a szavazóbázisuk felét. Akik a kampányban melléjük csapódtak – és talán még egy kicsivel többen is -, le fognak morzsolódni. Ha változtatnak a működésükön, stabil 5 százalék feletti bázisukkal akár a középpárti helyzetüket is meg tudják majd tartani. Ha nem ezt teszik, és folytatják azt, amit elkezdtek, könnyen az Összefogás sorsára juthatnak. Akkor ismét válaszút elé kerülnek: a megszűnést, vagy az összefogást választják-e inkább.

Akik elpártoltak, hol köthetnek ki?

Jelenleg a bizonytalanok táborában vannak. Kétharmaduk továbbra is kormányváltást szeretne, ha ezt nem remélhetik az LMP-től az MSZP-Párbeszéd illetve a DK soraiban keresnek majd politikai otthont maguknak.

Semmiféle válság nincs a társulatban

Bóta Gábor
-
2
Semmiféle válság nincs a társulatban

Megalázónak tartja Jordán Tamás, hogy nem szóltak neki előre arról, hogy tizenhét év után a Savaria Történelmi Karneválon nem haladhat a menet élén, de nem gondolja, hogy ennek kihatása lesz a színház munkájára. Arról is beszél a vele készült interjúban, hogy a tervekkel ellentétben, Alföldi Róbert mégsem rendez a következő szezonban náluk, mert más darab vált  most aktuálisabbá.

  • Mindenki azt gondolja, hogy Jordán is megijedt vagy szóltak neki.
  • A színház fontosabbnak tartja a Terror című darab előadását.
  • Csak újságból tudtam meg, hogy nem lehetek a menet élén, ez megalázó.
  • Ami mögöttem van, most learatható.
  • Az eltelt tíz év alatt a színház nagyon-nagyon ment előre. 

Meglehetősen kemény a következő évad terve. A revizor, Mohácsi János rendezésében, nyilván erős társadalomkritika. Anouilh Medea című darabja pedig arról beszél, hogy akik eddig szövetségesek voltak, igen közel álltak egymáshoz, szembekerülnek. Ez Lukáts Andor rendezésében lesz látható. Mintha ennek is igencsak lenne aktualitása. Székely Csaba új darabja pedig a melegség, a kirekesztés témakörét járja körül, Alföldi Róbert színpadra állításában…

Itt közbe kell szólnom, ez a produkció nem lesz.

Miért nem?

Márciusban még úgy tűnt, hogy ez nagyon fontos, időszerű. De eljött a nyár, és kiderült, hogy már nem annyira érvényes.

Szegény Székely Csaba nem először jár így, pár éve az Örkény Színházban már el is kezdték próbálni az egyik darabját, majd nem mutatták be. És akkor Alföldi mit csinál?

Nem rendez ebben a szezonban nálunk, csak a következőben.

Emiatt kapásból rögtön mindenki valószínűleg valami politikai dologra gondol.

Mindenki azt gondolja, hogy a Jordán is megijedt vagy szóltak neki.

És nem?

Nem. Nem. Ebbe egyáltalán nem szóltak bele.

De akkor nem lehetett volna valami mást kitalálni Alföldinek?

Lehetett volna. De ő következetesen éli a művészi életét, és soha olyat nem csinált, ha valahol szó volt valamiről és a színház elállt tőle, mást választott. Akkor inkább abban a szezonban nem rendezett ott.

Ebben az esetben a színház állt el a darabtól?

A színház érvényesebbnek és fontosabbnak tartja most a Terror című darab előadását. Úgy gondoltuk, hogy a Terror című darab lesz helyette, amit sok színházban nagy sikerrel játszanak, és ami most igen fontos. Ennek igen nagy az aktualitása.

Azt gondoltam, hogy miután nem akartak igazgatóvá választani, majd mégis direktor lettél, elrendeződött minden. Te érted, hogy az eddigiekkel ellentétben a Savaria Történelmi Karneválon miért nem lehettél a menet élén?

Nézd Gábor, nem várható el tőled, hogy mikroszkóp alatt nézd a szombathelyi életet.   Nagyon rosszul esik az, hogy csak az újságból tudtam meg, hogy nem lehetek a menet élén, ez megalázó. Engem májusban felkért a fesztivál szervezője. Nem kell minden évben nekem lennem a menet elején lévő bigán. De ha tizenhétszer egymás után én voltam, akkor annyi elvárható, hogy ha nem én vagyok, szóljanak. Ha a polgármester elmondja nekem, hogy most már azt szeretné, hogy változtassanak a karnevál koncepcióján és, hogy most sportolók legyenek az élen, mert nagyon híres szombathelyi sportolók vannak, akkor egészen biztos, hogy ez az én egyetértésemmel történt volna.

Bányai Kelemen Barna, aki elszerződött a Katonába, azt mondta, hogy annak idején az igazgatóválasztás körüli hercehurca igencsak megrángatta a társulatot. Akkor teljes mellszélességgel kiálltak melletted a társulat tagjai meg a város lakói. De ami most történt, esetleg kelthet valami bizonytalanságot, hogy jaj, akkor majd fél év múlva, egy év múlva esetleg nem is te leszel az igazgató, netán nem stabil a színház helyzete. És akár megindulhat egy elvándorlás.

Most nem nagyon értelek. Bányai Kelemen Barna mondhatta, hogy az igazgatóválasztási procedúra megrángatta a társulatot, természetesen mindenki feszült volt, de ezen már túl vagyunk, nincs már az, hogy jaj mi lesz majd jövőre. Akkor mindenki idegbeteg volt és nagyon hálás vagyok azért, hogy mindenki kiállt mellettem. Nyilván ennek is szerepe van abban, hogy egy újabb időszakra megkaptam a színházat. Azért voltak idegesek a társulat tagjai, hogy mi lesz velük, ha nem én vagyok. De most én vagyok. Ilyen bizonytalanság nincs. Semmiféle válság nincs a társulatban.

A biga ügy nem kelthet újabb bizonytalanságot?

Ne haragudj Gábor, hogy türelmetlen vagyok. 2021. január 31-éig én vagyok az igazgató. Nem lehet eltávolítani, mert ahhoz súlyos fegyelmi dolgok, pénzügyi bukfencek kellenek. Az, hogy ki áll a bigán, marginális. Ez az ügy önmagában felháborító, de nem akkora politikai ügy, amekkorára gondolnak az emberek. Nekem fáj, de egy bocsánatkéréssel el lehetne intézni, nem rendítette azonban meg a színház és a város viszonyát. Ha a polgármester közölte volna velem, vagy a fesztivál szervezője, hogy most más a koncepció, akkor nem lehetne az a látszat, hogy ki akartak velem cseszni. Most ez a látszat és a baloldali érzelmű emberek ezt így is gondolják, és ennek hangot adnak. De ezt a jobboldal és maga a polgármester is ki tudná védeni, át lehetne tekerni ezt az egészet egy emberi mulasztásra. Nincs benne semmiféle célzatosság, mondják ők.

A színháznak komoly szakmai sikerei vannak, például most a színikritikusok öt kategóriában is díjra jelölték.

Ez azt jelzi, hogy az eltelt tíz év alatt a színház nagyon-nagyon ment előre. Erről szívesebben beszélnék.

Amikor Szombathelyre mentél, volt egy olyan koncepciód, hogy a vidéki színház nem azt jelenti, hogy valamennyi néző csak szórakozni akar. Ezt a következő évad műsorterve fényesen bizonyítja, egyáltalán nincs benne zenés vígjáték, operett, sőt még musical sem.

Operett eddig sem volt, de musical igen, volt Chicago, Kabaré, Sztárcsinálók, A dzsungel könyve. Idén nincs musical és sokan hiányolják, a színészeink és a közönség is. Nem sikerült megtalálni azt a zenés darabot, amit jól meg tudunk csinálni akár rendezői, énekesi, színészi szempontból. A műsorterv összeállításakor az szokott lenni a hasonlatom, hogy képzeljük el, ha csak egyetlen vendéglő van egy nagy területen, akkor olyan étlapjának kell lennie, amelyen van pacalpörkölt és Wellington bélszín is. Büszkeséggel tölt el minket, hogy a vidéki színházak közül nálunk van a legjobb rendezői gárda, és ez még bővül most Pálfi György filmrendezővel és külön öröm, hogy Bálint András is rendezni fog nálunk. Alföldi idén nincs, de van Mohácsi, Réthly Attila, Valló Péter, Lukáts Andor és Nagy Cili, aki a Sztárcsinálókat állította színpadra tavaly, újra rendez nálunk. Kíváncsian várjuk a hétfői díjkiosztást a Városmajorban, ahol a Volpone-t játszottuk és feltehetően ott is kapunk díjat.

Olyan most a színház, amilyennek tíz évvel ezelőtt elképzelted?

Végül is azt csináljuk, ami a színháznak alapvető feladata. Az, hogy megbeszélje, színdarabok segítségével, mindazt, ami a társadalomban fontos. Bármilyen rendszerben, bármilyen korban ez a színháznak a feladata. Mondom azt a közhelyet is, hogy tükröt kell tartania a világnak.

És erre nálatok már bemennek a nézők, hiszen úgy tudom, hogy Arthur Miller a Salemi boszorkányok című tragédiájának akkora sikere van, mintha valami zenés produkció lenne.

Márciusban, amikor a Katona József Színház külföldi vendégszereplésre megy, néhány alkalommal náluk is el tudjuk játszani.

De Szombathelyen is nagy sikere van, nem?

Ja, nagyon. Telt házakkal megy, nem lehet rá jegyet kapni. És biga ügy ide, biga ügy oda, remélem, hogy igen erős szezont fogunk csinálni annak ellenére, hogy nyáron ez a kellemetlen történet megesett.

Némiképp változik a társulat, elment három oszlopos tag. Az említett Bányai Kelemen Barnán kívül, Bánfalvi Eszter és Mertz Tibor. Te magad mondtad, hogy nagy színészegyéniségeknek nem kell hosszútávon Szombathelyen játszaniuk. Viszont jönnek fiatalok, jönnek mások, újra ki kell alakítani a társulatot.

Jön Gubik Ági, akit a nézők a tévéből ismerhetnek és Erdélyből jön Antal D. Csaba. A ’80-as évekbeli legendás kaposvári csapat is tíz év után már szétvált, pedig nagyon jó dolguk volt. És meg lehet kérdezni Bálint Andrist, aki színházigazgatói működése harminc éve alatt vagy ötször csinált új társulatot. Mindig igen jók mentek el, aztán jöttek újak, akik nagyon jók lettek. A Radnóti harminc évig tudott úgy a topon lenni, hogy közben rendszeresen cserélődtek a topon lévő emberek.

Tehát akkor most ez történik Szombathelyen is?

Igen, de általában a színházi működésben ez egy magától értetődő dolog. Amikor azt mondtam, hogy már nem Szombathelyen van a helyük, akkor én ezt az ő helyzetüket átérezve mondtam. Olyan kiválóak, hogy nekik Budapesten kell lenniük, mert ez egy annyira Budapest központú ország. Ha valaki Szombathelyen van és nincs benne sorozatban vagy tévéreklámban, azt nem ismerik. Egyébként még akkor sem feltétlenül, ha Budapesten játszik. Fájdalmas dolog például, hogy Fekete Ernőről, bár a fővárosban játszik, a nagyközönség nem tud semmit sem. Kivéve azokat, akik a Katonába járnak. Hatalmas nagy színészek ismeretlenek.

Amikor Szombathelyre mentél, volt egy olyan terv, hogy ott majd csináltok szappanoperát is az ottani színészekkel a helyi tévében, ami akár az országos vérkeringésbe is bekerülhet. Közben pedig, aki Szombathelyen játszik, ott is él majd. De te is sokat jársz Pestre fellépni.

Én nem azt mondtam, hogy mindenki szombathelyi lakos lesz, hanem, hogy amíg a társulat tagjai Szombathelyen dolgoznak színészként, addig legyenek szombathelyiek. Nem gondoltam, hogy mindenki le fog telepedni, házat vesz és ott fogja leélni az életét. Az alatt, hogy legyenek szombathelyiek a társulat tagjai, azt értettem, hogy lássák őket a városban. A boltban, a főtéren, a kávézóban, éljék a szombathelyi életet. A szappanoperához igen nagy költségvetés kellett volna és nem volt meg hozzá a pénzünk. Ráadásul akkoriban derült ki, hogy már nincs olyan köztévé, amelyik egy ilyen műsornak a megrendelője lehetne.

Tehát az a helyet változatlan, hogy a szakmában elismert produkciókat csináltok, ezekre el-el utaznak a szakma bizonyos képviselői, egyszer-egyszer vendégszerepelni is tudtok Pesten, de a szombathelyi színészi lét nem jelenti azt, hogy valaki országosan ismert lesz. A színészek zöme pedig hosszú távon erre vágyik.

Hát persze. Ha valakinek lehetősége van Pesten játszani, filmszerepet vállalni, akkor én ezt mindig pártolom.

Te magad sokat játszol Pesten, nem is tudom, hogyan van energiád ennyit ingázni, bár mondani szoktad, hogy a legjobban a vonaton tudsz tanulni.

Igen, ezt most is fenntartom.

A vonaton nincsenek zavaró tényezők? Például, ha ott ülnek melletted? Nem jobb az, ha otthon magadra csukod az ajtót?

Magamra csukom az ajtót, tanulni kezdek, ami a legnehezebb, leggyűlöletesebb dolog, de otthon legkésőbb negyed óra múlva fölállok és kinyitom a hűtőszekrényt, megnézem, hogy mi van benne. Utána leviszem a kutyákat sétálni, csak hogy megmeneküljek a tanulás borzalmaitól. Minden kibúvót kihasználok, minden lehetőséget megragadok, csak hogy ne tanuljak. A vonaton pedig kényszerűen tanulnom kell és ezt a kényszert én már megszoktam. Sőt azt is megkockáztatom, hogy már meg is szerettem.

Megmondható, hogy a szombathelyi időszak a szakmai fejlődésedben mit jelent?

A gyümölcsöt jelenti. Nekem az Egyetemi Színpad volt az általános iskolám, a 25. Színház a gimnázium, Kaposvár az egyetem, a Merlin a doktori cím megszerzése, a Nemzeti kicsit fanyar, de gyümölcs, Szombathely pedig teljesen érett, ízletes, még soha nem ismert gyümölcsöt jelent. Itt beteljesedik az, amit a színháztól vártam. Már nem akarok mindenáron én játszani, vannak itt a korosztályomban színészek, akiket nekem kötelező munkával ellátni. Igen sok itt a barátom, akikkel már korábban is dolgoztam. Örülök annak a jó néhány fiatalnak, akik évről évre egyre jobbak lesznek, jó velük dolgozni. A hiúságomat legyezi, hogy első szóra eljönnek az ország legjobb rendezői Szombathelyre. Örömet jelent, hogy miután tíz éve vagyok már Szombathelyen, rendkívüli a népszerűségem, mindenhol előre köszönnek, gratulálnak a színházhoz. Szeretek elmenni kávézóba, kiülni a teraszokra, a helyi lakosokkal találkozni. Úgy érzem, hogy igazán nagy a megbecsülésem, nem csak nekem, hanem a színháznak is. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy túlságosan merész terveim ne legyenek, élvezem azt, hogy mindaz, amit eddig elértem, ami mögöttem van, most learatható.

A TAO-támogatás hűségnyilatkozat az Orbán-rendszer mellett

Lendvai Péter
-
0
A TAO-támogatás hűségnyilatkozat az Orbán-rendszer mellett

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint hiába támadja őket a kormány azzal, hogy őket nem választotta meg senki, a korrupció ellen küzdő civil szervezetnek igenes van létjogosultsága, az emberek támogatják munkájukat. Orbánék szeretnék őket Soros-szervezetként felmutatni – nyilatkozta Ligeti a Független Hírügynökségnek, de a tények mást mutatnak.

  • A nagy cégek kötelezően részei a TAO-rendszernek
  • Másutt korrupció, nálunk lobbizás
  • Felcsút, Szolnok, Mezőkövesd, és Kisvárda a kedvezményezettek
  • Táskás emberek, akik valójáéban TAO brókerek
  • A cégek politikai megfontolásokat érvényesítenek

L. Simon László szerint a kulturális TAO-ból nagyjából harminc százalékot lopnak el, akkor a sportra költött, százmillárdokkal több TAO-ból vajon mennyit?

Erre a kérdésre nincsen megbízható adatokon alapuló válasz. A Transparency International Magyarország 2015 tavaszán-nyarán kezdte vizsgálni az állam társaságiadó-bevételeit apasztó sporttámogatásokat, közkeletű néven a TAO-t. Ekkor azért már jócskán benne járt Magyarország a TAO bizniszben; a nyilvánosan elérhető adatokból már akkor tudni lehetett, hogy 2015 III. negyedévével bezárólag 200 milliárd adóforint kerülte el az államkasszát, és jutott a látványcsapat sportoknak. Az első vizsgálataink a nyilvános adatok áttekintésére szorítkoztak, ha úgy tetszik, ezek inkább előkészítő mélyfúrások voltak. Az eredmények megdöbbentőek voltak: 2015-ben már látható volt, hogy addigra már több mint 9 milliárd forintot tett ki a felcsúti labdarúgó akadémia TAO részesedése. Egyértelműen meg tudtuk állapítani, hogy vannak privilegizált klubok és sportszervezetek, Felcsút mellett Szolnok, Mezőkövesd, és Kisvárda tűntek ilyeneknek. A nagy pénzeket felszívó klubokkal szemben Szeged például egyszerűen nem tudott támogatást lehívni, hiába voltak ambiciózus tervei, nem tudta ezeket a programokat pénzre váltani. Mindennek a feltárásához elegendő volt összegezni a nyilvánosan elérhető számokat. Néha ugyanis az adatot nem titkolja senki, ott van az orrunk előtt, csak nem adjuk össze a számokat, és ezáltal könnyebbé tesszük a hatalomnak, hogy úgy tegyen, mint ha azok a számok nem is lennének elérhetőek és összeadhatóak. A 2015-ös kutatásunkban összefoglaltuk a látványcsapatsport-támogatás rendszerére jellemző, főbb visszaélési formákat. A legenyhébb ezek közül az, amikor a cégek, amelyek társasági adóalanyként jogosultak a társasági adóbefizetéseiket csökkenteni a sportcsapatoknak nyújtott támogatással, maguk is elkezdenek támogatásra jogosult szervezeteket létrehozni. És ez által csökkentik, optimalizálják a saját adójukat.

Tehát saját maguknak „TAO-znak”.

Így van ez az öntaózás egyik formája. Ez a megoldás egyrészt formailag szabályos, másrészt van egyfajta pozitív társadalmi hatása is, mivel számos új sportszervezet alakul, és ez még akkor is jó dolog, ha az adományozó cég az adókedvezmény hiányában nem lenne ilyen önzetlen. Az öntaózás durvább esete valósul meg, amikor a támogatásban részesülő sportszervezet korlátolt felelősségű társaságként működik. Az ilyen sportcsapat, lévén maga is társaságiadó-alany, a cégek által adókedvezmény fejében nyújtott támogatásokból származó bevételei után adókedvezményt érvényesíthet, mégpedig úgy, hogy saját maga is nyújt TAO- támogatást. És persze mi is hallottunk ún. táskás emberekről, akik TAO brókerkedést végeznek.

A támogatásbrókerek a hírek szerint nem egyszerűen összekötik a cégeket a támogatást kereső sportszervezetekkel, hanem azt az összeget is mozgatják, szállítják, amit a támogatott csapat visszaoszt a támogatást nyújtó vállalatnak.

Ennek a modellnek az a lényege, hogy a cég a teljes támogatási összeg után érvényesíthet adókedvezményt, miközben a támogatás tényleges összegén, vagyis a nettó kivéten megosztozik a támogatott sportszervezettel. Valamennyi tehát marad a kedvezményezett sportszervezetnél, ám a támogatás bizonyos hányada – 30-50 %-ról hallani – visszacsorog a céghez. A TI Magyarország ezt a támogatási csalást csak elmondásból és nem a gyakorlatból ismeri, ellenkező esetben már régen feljelentést tettünk volna adócsalás miatt. Nem az a baj, hogy a cégek pénzt adnak a látványsportra, és persze az is rendben van, hogy az állam ezt adókedvezménnyel honorálja. Önmagában még az sem gond, hogy 2011 és 2018 között nagyjából 500-550 milliárd forint összegű adóbevétel nem folyt be az államhoz, hanem a látványsporthoz kerül. Az átláthatatlanság a baj. Ha a kormány egyedüli célja azt lett volna, hogy a cégeket ösztönözze a sport támogatására, , akkor teljes nyilvánosságot és átláthatóságot is megkövetelhetne.

Az átláthatatlanság azonban kétes eredményre vezetett, lehetővé tette ugyanis, hogy a cégek politikai megfontolásokat érvényesítsenek a TAO támogatás odaítélése során. Azok a sportszervezetek rendelkeznek komoly támogatásvonzó képességgel, amelyeknek egyszersmind jók a politikai kapcsolataik, miközben a csapatok sportbeli eredményessége, tradíciói szinte egyáltalán nem számítanak.

Az is visszásságok táptalaja, hogy az állam az ekkora pénztömeg kezelésére feltehetően alkalmatlan sportszövetségekre bízta a TAO-rendszer működtetését. Márpedig a sportszövetségeknek testidegen feladat ezernyi sportcsapat támogatási igazolásait, sportfejlesztési programjait, és az ehhez kapcsolódó elszámolásait intézni.

Én meg azt hittem, hogy ők bonyolítják a titkos ügyleteket, hogy finoman fogalmazzak…

Ennyire talán nem fekete-fehér a rendszer. A Vízilabda Szövetség példáját idézném, akikkel sikerült tisztázni, hogy szövetségi szinten igenis feltártak egyes vízilabda csapatokhoz köthető visszaéléseket, szabálytalan támogatást felhasználásokat.

A szabálytalanságra vonatkozó jelzéseket meg is küldték az EMMI sportért felelős államtitkárságának, ahol viszont évekig nem történt semmi.

Nem a szövetség volt az, amelyik becstelenül, vagy rosszhiszeműen járt el. A minisztérium késlekedett a szabálytalanul felhasznált támogatások visszavételével és nem zárta ki a rajtakapott csapatokat a soron jövő támogatási évekből.

Hogy működik a gyakorlatban a látványsport támogatáskezelési rendszere?

A kormány a TI-Magyarország által a TAO-támogatások nyilvánosságáért indított perekben sokáig azzal érvelt, hogy ez az adomány pont ugyanolyan, mint a személyi jövedelemadó egy százalékos felajánlása, és ha az utóbbi titkosan zajlik, akkor miért lenne a sporttámogatás nyilvános. Ez az állítás persze nem igaz, a TAO esetében a pályázó először sportfejlesztési programot dolgoz ki, amit jóvá kell hagyatnia a saját sportágazatában működő országos szakszövetséggel. A döntés itt arra vonatkozik, hogy a klubszintű fejlesztési program illeszkedik-e a szövetség hosszú távú elképzeléseihez. Az, hogy a szövetség melyik sportcsapatnak fogadja el a fejlesztési programját, és melyiknek nem, teljességgel szubjektív. Mint tudjuk, a sportszövetségek politikailag bekötött szervezetek, sokszor közvetlenül valamelyik politikus, vagy a politikához igen közel álló személy a fő vezető.

A sportfejlesztési program elfogadása vagy elutasítása a csapatot támogatásra alkalmassá, vagy támogatásra alkalmatlanná minősíti. Ha átment ezen a szűrőn a sportcsapat, akkor a sportfejlesztési programjának a megvalósítására gyűjthet támogatókat.

Elmegy szépen a sportfejlesztési programjával a cégekhez és megpróbálja feltölteni az ebben meghatározott támogatási keretet. Felcsút, Mezőkövesd, Szolnok, Kisvárda igen hamar meg tudják tölteni a támogatási kereteiket.

Ha a sportfejlesztési program 300 millió forintnál ambiciózusabb, akkor eleve nem a sportszövetség, hanem közvetlenül a minisztérium hagyja jóvá. Ez rögtön politikai döntés.

Jellemző, hogy például a felcsúti utánpótlás nevelésért alapítványnak a sportfejlesztési programjai rendre meghaladták a 300 millió forintot. A nagy értékű sportfejlesztési programokról közvetlenül politikai döntés születik. A rendszer tehát úgy van kiépítve, hogy bár elvileg hasonlóságot mutat az 1 %-os felajánlással, valójában itt nincsen adóalanytól a támogatott szervezethez mutató közvetlen döntés. Több körben is nem számon kérhető, politikailag kitett, vagy közvetlen politikai döntés határozza azt meg, hogy valamely sportszervezet alkalmas-e, szabad-e neki egyáltalán támogatásokat gyűjteni.

A TI szerette volna megtudni, hogy van-e olyan összefonódás a sport és a politika között, hogy a TAO-pénzeket átutaló cégek, más csatornán az államtól jutnak pályázatok útján pénzhez. Ebben a kutatásban hol tartotok?

Azok a perek, amelyek végül áttörést hoztak a titkosítási szándékkal szemben, 2016-ban kezdődtek. 2016. június 3-án nyújtottuk be azokat a közérdekű adatkéréseket, amelyek végül szűk másfél évnyi perlés végére sikerre vitték az ügyet. Arról van tehát bírósági döntésünk, hogy a 2011 évközi kezdettől 2016. június 30-ig terjedő ötéves időszakra nézve adják ki a minisztériumok és az országos sportági szakszövetségek az ún. támogatási igazolásokat. A támogatási igazolás az a papír, amiben szerepel a támogatást nyújtó cégnek a neve, a támogatás összege, a támogatás évadának a megjelölése és a támogatott sportszervezet. A támogatást nyújtó cég ez alapján érvényesíti az adókedvezményét. Jelenleg 53 ezer db támogatásigazolás van a birtokunkban, amit az Emberi Erőforrás Minisztériumtól kaptunk meg. Diplomatikusan fogalmazva, ezeknek a feldolgozása folyamatban még, ezúton is várjuk az önkéntesek a segítségét.

De ez még mindig csak a dolognak az egyik fele.

Igen, de némi átláthatóság bekerült már a képbe, mert velünk párhuzamosan, támaszkodva a Transparency International Magyarország által megnyert perre, az atlatszo.hu nagyon fontos adatkéréseket vitt sikerre a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Szűkítetten néhány évadra vonatkozóan kért és kapott digitálisan feldolgozható adatokat és ezekből látszik, hogy mindhárom kiinduló feltételezésünk helyes volt.

Az egyik az volt, hogy van összefüggés a támogatásnyújtási hajlandóság és az állami megrendelések terén elért eredmények között, vagyis a cégek nem véletlenül nyújtanak támogatást. A másik feltételezésünk az volt, hogy az új arisztokráciához kötődő cégek mintegy egymás között nyújtják a TAO támogatásokat. Nem utolsósorban azt is feltettük, hogy a hatalom által 2010-ben, egyfajta létező, természetes monopóliumként megörökölt nagy cégek, pl. a MOL, az OTP, vagy a Telecom szintén beszálltak a Tao bizniszbe.

Egyetlen gazdasági szereplő sem érezte úgy, hogy kívül maradhatna. A feltételezéseink beigazolódni látszanak azoknak az adatoknak az ismeretében, amiket az atlatszo.hu hozott nyilvánosságra. Jól látszik, hogy Mészáros Lőrinc érdekeltségei Felcsútra fizetnek adókedvezményből honorált támogatást. Pl. az MKB Bank is, ahogy bekerült Mészáros Lőrinc portfóliójába, elkezdett vastagon TAO-zni Felcsútra. De az is látszik, hogy az OTP, a MOL különböző háttérvállalatai, és a Telecom egyes cégei szintén benne vannak a bizniszben.

A TAO-támogatás fizetése egyfajta hűségnyilatkozat a cégek részéről.

A vállalatok így fejezik ki a rendszer iránti lojalitásukat, kérdés azonban, hogy a rendszer mennyire lojális hozzájuk. A kormány valószínűleg azzal kecsegtette a cégeket, hogy titokban marad a támogatásuk minden fontosabb részlete. Ez ugyan ösztönözte a cégeket, most mégis hoppon fognak maradni, mert a Transparency International Magyarország a Kúria előtt végérvényesen pert nyert az állammal és a sportszövetségekkel szemben és a bíróság megfellebbezhetetlenül elrendelte a támogatási igazolások nyilvánosságra hozatalát. A kormány ezek után már nem tudja tartani a titkosságra vonatkozó ígéret, hiába is próbált az adótitok szabályainak a megváltoztatásával keresztbe tenni a hatalom.

Az Orbán rendszerre jellemző, hogy gyakorlatilag törvényekkel ágyazzák meg azt az utat, amely egyébként erkölcsileg elfogadhatatlan.

A Magyarországnál szerencsésebb helyzetben lévő országokban ezt a fajta hűbéri pénzt úgy tekintenék, hogy a cég bevásárolta magát az állam kegyébe, kisimította magának az üzletszerzés útját. Ez korrupciónak minősül tőlünk nyugatra, nálunk azonban csak a lobbizás magyaros megoldásának. Magyarországon egyre nehezebb jogilag is megragadni a megkérdőjelezhető, korrupciógyanús magatartásokat.

Az államhatalom arra törekszik, hogy jogilag körülbástyázza, legalizálja a korrupciót.

Másrészt akár kapkodó farigcsálással is megpróbálják a látszatot és, ami a legfontosabb, a titkosságot fenntartani. A TAO ügyekben ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a kormány, amikor már egyértelműen várható volt a bírósági előtti vereségük, sebtiben módosította az adótörvényt, amely kifejezetten a TAO támogatások részleteinek a nyilvánosságra kerülését volt hivatva megakadályozni. Ugyanaz a minta, mint korábban, a jegybanki alapítványok és a jegybanki céges költések titkosításánál. Abban az esetben újságírók és a Transparency International Magyarország indított pereket, amelyek a jegybank számára kedvezőtlen ítélettel zárultak. Erre a hatalom a vonatkozó törvények kapkodó módosításával igyekezett a titkosítást fenntartani. Tény, hogy a látványsport támogatás rendszere, hasonlóan a közpénzgazdálkodás számos más megkérdőjelezhető megnyilvánulásához, pl. a párt- és kampányfinanszírozáshoz, a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozataihoz, bár gyanús, de nem lehet rá azt mondani, hogy önmagában jogellenes lenne.

Látok itt egy táblázatot a falon, amely azt mutatja, hogy Magyarországon a közbeszerzési korrupció 25 % körül mozog. Egy olyan kormány mellet, mint a mostani, van létjogosultsága, illetve mozgástere egy olyan szervezetnek, mint a tietek?

Minél korruptabb a hatalom, annál nagyobb szükség van arra, hogy olyan szervezetek is működjenek, mint a Transparency International Magyarország. Erre a kérdésre egyébként nehéz egyetlen helyes választ adni. Hiszen például mi magunk nagyon boldogak lennénk, hogyha mondjuk a finnországi, vagy akár csak a franciaországi korrupciós helyzettel kellene megküzdenünk, hiszen más és más a különböző országok korrupciós kitettsége. De azért, mert egy-egy ország közviszonyai a Magyarországinál lényegesen jobbak és átláthatóbbak, még nem veszíti el a korrupció elleni küzdelem a létjogosultságát. A kormány az utóbbi években már azt is rásütötte a számára kellemetlenül viselkedő civil szervezetekre a politizálás vádján túl, hogy nem legitimek, hiszen nem választotta meg őket senki. Ez igaz, akármennyire nem értünk egyet a kormány bizonyos döntéseivel, akármennyire is elítéljük a kormányt, amiért a jogállamot, a jogbiztonságot romboló és a korrupciót elősegítő döntéseket hoz, vitathatatlan, hogy a politikán belül a kormánypártoknak nagyon erős a legitimációjuk.

Az azonban, hogy a Transparency International Magyarországot, vagy a kormánnyal szemben kritikus más civil szervezetekre senki nem szavazott, nem jelenti azt, hogy a mi létezésünk ne lenne legitim.

A Transparency International Magyarország olyan egyetemes értékeknek az érvényesítéséért küzd, amely értékeket a magyar kormány, legalábbis formálisan, a magáénak vall. Ezt fejezi ki, hogy Magyarország részese valamennyi fontos nemzetközi korrupció ellenes egyezménynek. Tehát mi a magyar kormány nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinek a teljesítését kérjük számon. Ez a számonkérés sok esetben sikertelen, ugyanis nem tudjuk megakadályozni a korrupció megtörténtét. Nem is feladatunk azonban elvégezni mindazt, amire az államhatalom nem képes, vagy nem hajlandó. És Magyarországon sajnos a korrupció üldözetlenül maradásának nemritkán nem csak a képesség, de a hajlandóság hiánya is az oka. Bár lehetnének jobbak azok a szabályok, amelyek például az ügyészségre, a nyomozó hatóságokra, a titkosszolgálatokra, a közérdekű bejelentők védelmére, az információszabadságra, a párfinanszírozásra, vagy éppen a vagyonnyilatkozati rendszerre vonatkoznak. A gyakorlatban azonban nemcsak a szabályozás minősége okoz gondot, hanem az, hogy

az ügyészség például nem eléggé szorgalmazza a korrupció elleni fellépést, ha a kormány számára kellemetlen ügyről van szó,

meg az, hogy a közérdekű bejelentők legfeljebb a szavak szintjén és nem ténylegesen számíthatnak védelemre. Hiába van az országnak olyan információszabadság törvénye, amely sokféle adat megismerhetőségét írja elő, ha senki nem bünteti meg azokat az állami szerveket, amelyek fittyet hánynak a szabályoknak meg sok esetben a jogerős bírói ítéleteknek is. Nekünk azonban nem feladatunk és nincs is rá lehetőségünk, hogy hol vádhatóságként, hol nyomozó hatóságként, hol információszabadság hatóságként fellépve megtegyük azt, amit az államhatalom elmulaszt. Egyfelől leltározzuk a hatalmi visszaéléseket és azok büntetlenül maradását, másfelől egyre növekvő mértékben próbálunk közvetlenül a polgárokhoz fordulni és arra ösztönözni őket, hogy éljenek a jogaikkal.

Most végül képesek vagytok autonóm módon működni?

Az ember, ha valami ismeretlennel találkozik, akkor azt vagy elpusztítja félelmében, vagy megpróbálja az uralma alá hajtani. A kormány is így viselkedik, hogyha autonómiával találja magát szemben, legyen az valamely állhatalmi intézmény autonómiája, legyen az üzleti autonómia, vagy állampolgári, újságírói, civil szervezeti autonómia. Az autonómiát valami módon az uralma alá akarja hajtani, ha pedig ez nem lehetséges, akkor megsemmisíti. Nem fogjuk hagyni.

Egy baloldali ország, amely a jobboldalra szavaz

Kardos Ernő
-
5
Egy baloldali ország, amely a jobboldalra szavaz

Az Új Egyenlőség című társadalomelméleti magazin elkészített egy politikai tesztet, amely kitöltőinek segít tisztázni, hogy ki számít ma baloldalinak vagy jobboldalinak Magyarországon. Az interneten elérhető kérdéssort a politizáló célközönségnek ajánlja Pogátsa Zoltán. Az internetes magazin főszerkesztője azt állítja, hogy a magyar nép annak ellenére baloldali maradt, hogy a jobboldali Orbán Viktort harmadszor választotta kétharmados többséggel miniszterelnöknek.

A tíz perc alatt kitölthető teszt segít tisztázni, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali. Gondolja, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen politikai értékek alapján élnek?

De, nagyon sokan tudják. A teszt azon kívül, hogy segít az értékek megfogalmazásában, a megerősítést is szolgálja, hiszen a konkrét kérdéseken, válaszokon keresztül jelzi a különböző elméleti irányokat. Alapvetően mi is a gazdasági bal-jobb értékfelfogást különböztettük meg, amely az elhanyagolt újraelosztáshoz való viszony alapján tesz különbséget. Azt tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai viták logikája alapvetően kulturális jellegű. Ezen a tengelyen az etnikai, a szexuális kisebbségekhez való viszonyulás, a hagyományos női-férfi szerepekkel kapcsolatos vélemények alapján szóródnak a vélemények, egy alapvetően zárt, vagy nyitott társadalom értékeinek megfelelően. Mi fontosnak láttuk, hogy a választókban tudatosodjon a gazdasági tengely is, amely a piacpártiság versus újraelosztás pólusok között mozog.  Mind a két témakört nagyon fontosnak tartjuk, ezért szeretnénk mindkét tengelyt bevinni a magyar közbeszédbe.

Nem létezik ugyanis az úgynevezett „balliberális” kategória. Ez egy oxymoron, vegetáriánus steak. A baloldaliak, más néven szocdemek újraelosztás pártiak, a liberálisok gazdaságilag jobboldaliak, piacpártiak. Összeköti őket, hogy a kulturális tengelyen mindketten nyitottak.

Úgy gondolja, egy ilyen teszt sokat segít abban, hogy sikerüljön megvilágítani, a mai politikai dzsumbujban ki merre tart?

Mielőtt a tesztet kitettük a honlapunkra, a Policy Solutions a Závecz Research-el, egy országosan reprezentatív mintán lefuttatta. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar társadalom alapvetően újraelosztás-párti, ami azt jelenti, hogy Magyarország valójában baloldali, szociáldemokrata nézeteket vall. Ezt az eredményt kaptuk a teszt próbáján is, ami a jövő formálásának lehetőségeit is megmutatja. Ha ugyanis valaki valóban le akarja váltani az újraelosztást ellenző és mellőző Orbán Viktor kormányát, akkor a jelenlegi rendszerrel szemben nem a piaci liberalizmus nevében kell programot kínálni, mint eddig, hanem a gazdasági újraelosztás irányából. Ezen kívül az Orbán-féle „nemzeti” érzés helyett – ami identitást ad a társadalomnak – inkább a „nép” fogalmát lehet hatásos azonosság-képző tényezőnek használni, ami az igazságos, szolidáris társadalom elvére épül.

Ilyen politikai teszt, vagy értékmérő sokféle van a világban, de vajon a néhány perc alatt kitöltött kérdőív a maga 30 kérdésével képes pontosan megmutatni kiállítója politikai világképét?

Viszonylag nagy pontossággal. Sok forgalomban lévő tesztet megnéztük, a legegyszerűbb az lett volna, ha a piacon találunk megfelelőt. A nemzetközi tesztek tematikája, szóhasználata azonban nem alkalmas a magyar viszonyokra. A korábban Magyarországon használatos kérdések pedig a különböző pártok holdudvarából érkeztek, s a feladatuk is az volt, hogy a pártok felé tereljék a szavazókat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szerkesztünk egy saját kérdéssort, amelynek a valós célja valóban a különböző vélemények kategorizálása volt. A végső formájában a tesztet kipróbáltuk a politikusokkal is, összevetettük például a rendszerváltás utáni Orbán Viktor véleményét a 2018-as Orbán Viktoréval. A kormányfő meggyőződésében bekövetkezett változást jól mutatta a koordináta-rendszerben bekövetkezett mozgás; a korábbi nyitott, baloldali értékeket valló kormányfő az idők során egy zárt, jobboldali politikussá formálódott. De a tesztünkön megmutattuk Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett helyét is, tehát akik kitöltik a tesztünket, hozzájuk képest is térbe tudják helyezni önmagukat.

A legnagyobb vélemény-változást valóban Orbán Viktor produkálta, de vajon vele együtt a szavazói is megváltoztatták a véleményüket, vagy a miniszterelnök karizmája, esetleg a gazdasági érdekeik vezérleték a választókat?

Valószínű, ma Orbán Viktorra nem ugyanazok szavaznak, akik ’98-ban, de ezt külön kutatás igazolhatná. Az bizonyosnak látszik, hogy például egy olyan személyiség, mint Jeszenszky Géza tíz éve még Orbán Viktor híve lehetett, de ma már biztosan eltávolodott a miniszterelnöktől, s vele együtt a tömegek is. De a képlet fordítva is igaz lehet, hisz manapság Orbánnak olyan hívei is vannak, akik ’98-ban biztosan ellene szavaztak. Mindez a Fidesz változásával magyarázható.

A konkrét tesztekben standard témák szerepelnek: ki hogyan vélekedik az abortuszról, a halálbüntetésről, a gazdagságról. Mindig ezek az alapkérdések?

Minden kérdés alapkérdés, mi nem akartunk rangsort felállítani. A témákat úgy válogattuk össze, hogy az elmúlt harminc évben ezek voltak a magyar társadalom kulturális és gazdasági vitatémái; nem tudnék olyat kiemelni, amely csak néhány embert érint. Az abortusz ma ugyanolyan fontos, mint az állam ingyenes oktatási-, vagy egészségügyi rendszere, mindkettő az utolsó három évben vált éles vitatémává. Korábban a romák, vagy az Európához tartozás osztotta meg ennyire a társadalmat.

Az Új Egyenlőség kérdőíve csak néhány napja került ki az internetre, egészen pontosan meg tudja mondani, hogy mennyire vált népszerűvé?

Igen, pontos számot tudok mondani. Tízezrek fedezték fel.

Azt tudják már, hogy inkább jobb, vagy baloldali emberek töltik ki az anonim kérdőíveket?

Persze, ismerjük a kitöltők korát, nemét, s úgy gondolom, hogy a mi közönségük inkább balos, aki híve az úgynevezett skandináv modellnek, ami a magyar viszonyok között radikális baloldalnak számít, Nyugaton mérsékeltnek. Ez a része a társadalomnak egyébként is nyitottabb, kulturális értelemben befogadóbb, ebben a szociáldemokraták a piacpárti liberálisokkal hasonló nézeteket vallanak.

Vannak a vállalt politikai értékek, s persze van maga a választás, amely során tapasztalatok szerint még a baloldali szavazók inkább személyre, és nem pártra szavaznak. Ebből eredően előfordulhat, hogy egy demokratikus ország diktátort választ magának?

A Policy Solutions és a Závecz Research készített egy másik reprezentatív kutatást, amely azt bizonyította, hogy a magyar társadalom fele, kétharmada részben elfogadja a különböző skandináv szociáldemokrata értékeket.

Az ország tehát baloldali, de azért már harmadik alkalommal kétharmaddal megszavaz egy jobboldali, időnként egészen a szélre csúszott magyar kormányt?

Igen, mert a baloldali politikus gárda gyakorlatilag szétesett, s nem képes talpra állni. Emlékezhetünk, hogy 2006-ban a baloldali MSZP és a liberális SZDSZ 2 millió 600 ezer szavazó támogatásával került kormányra, a Fidesz pedig az MDF-fel együtt szerzett 2 millió 500 támogatót. Abban az évben tehát úgy nyert a baloldal, hogy nagyjából azonos szavazót nyertek meg.

Ha megnézzük, hogy mi történt 2010-ben, akkor láthatjuk, hogy Orbán nagyon sok plusz szavazót nem szerzett, de megőrizte a korábbi szavazóbázisát, viszont a baloldal Gyurcsány kormányzása után először 1 millió 300 ezer, majd 1 millió alá küzdötte magát. Vagyis Gyurcsány Ferenc kormányzása a baloldal számára felért egy katasztrófával.

A közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor semmit sem csinál különösebben jól, zseniálisan semmiképp. A 8 millió választóból megtart 2 200-700 ezret, ami nem rossz eredmény neki, tisztességesen elvégzi a jobboldali politikusgárda a munkáját, de ez nemzetközileg nem kiemelkedő eredmény. Semmiképp nem jelenti azt, hogy Magyarország jobboldali többségű lenne. Csak annyi történik, hogy a jobboldal képes hozni a jobboldali szavazatokat, a baloldal viszont nem. Ez nemzetközi szinten is katasztrofálisan alacsony, az okáról érdemes lenne őszintén beszélni.

Manapság sokszor elmondják a politikusok, hogy a bal-jobb felosztásnak semmi értelme. Ezzel egyetért?

Semmiképp, aki ezt állítja az szinte bizonyosan jobboldali, aki nem érti, hogy a jövedelmek állam általi újraelosztása, a szegények, a rászorultak segítése alapvető eleme a politikának.

De hol vannak a baloldali szavazók?

A meglévő baloldalra egyáltalán nem hajlandók szavazni, passzívvá váltak.  Inkább el sem mennek a választani, mert nem akarják a hiteltelen baloldali politikusokat támogatni. Ha mégis voksolnak, akkor nem egyszer a kispártok mögé sorakoznak fel, ritkán még a Jobbikot is támogatják, vagy a Fidesz mellé állnak, mert programjukban vannak baloldali elemek. A baloldali szavazók a levitézlett utódpártokat már nem, vagy alig támogatják.

Miután a jogállamot már leépítették, s ma a hatalom egyre inkább tekintélyuralmi, mondhatni diktatórikus eszközökkel kormányoz, ilyen körülmények között érdemes demokratikus értékek után kutatni?

Nem, de nem azért mert az ország fele félelemben él, – ami demokráciában elképzelhetetlen – hanem mert az ország fele nem kötődik a demokratikus jogokhoz. Ugyanis a köztársaság, amely a rendszerváltás után elkezdett működni, az emberek többségének nem hozott jólétet, gazdagságot, biztonságot. Ezért a választók azt mondják, hogy őket nem érdekli az alkotmányosság, a jogbiztonság, a médiaszabadság, mert ezt nem tudják egy jobb élethez kötni. Csak akkor hajlandóak újra az igazságosságra, az elszámoltathatóságra, a számon kérhetőségre szavazni, ha azt hiteles emberek képviselik, akik garanciát jelentenek arra, hogy egy demokratikus, jogállami negyedik köztársaság igazságos lesz, újraelosztó, esélyteremtő, és nem csak kevesek gazdagodását hozza el. A levitézlett emberek alkotmányos ígéretei ma már fabatkát sem érnek! Nem lehet visszatérni a 2010 előtti időkbe.

Az önök által szerkesztett kérdőív egy ma még nem látható baloldal kialakításában kíván aktívan részt venni?

Igen, mégpedig egy skandináv típusú baloldal kialakításának serkentése lenne a cél, amelyben még megőrizték a szociáldemokrácia alapértékeit. A mai parlamenti ellenzéket képviselő baloldal beállt abba a sorba, amelybe Blair, vagy Schröder, amely valójában már nem volt szociáldemokrácia, hisz az újraelosztást, tehát a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatását nem tartotta szem előtt. Ez Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenc fellépéséhez és miniszterelnökségéhez kötődik, s az ide tartozó politikusok már rég elvesztették népszerűségüket. Ugyanezért népszerűtlen Amerikában Hillary Clinton, vagy a briteknél Blair, illetve Németországban az SPD teljes garnitúrája; ezek a politikusok elvesztették a választóikat. Az igazi, tehát a hagyományos, valódi ’60-as évek szociáldemokráciája csak Skandináviában működik, s csak manapság tér vissza olyan emberekkel, mint Corbyn, Varufakisz vagy Sanders…

Érzésem szerint Magyarországon ilyen még csak nyomokban sem található!

Volt ilyen, hisz a napokban lemondott Szél Bernadett többször szóba hozta, hogy pártelnökként a skandináv modellt támogatja. Végül azonban az LMP elment valami teljesen követhetetlen irányba, Szél pedig távozott a politika élvonalából, ezzel az esély is távozott a politikából. Botka László is hasonlót akart az MSZP-ből, de őt a saját pártja megpuccsolta. A Momentum pedig bár tiszták és hiteles arcok, de már liberális irány. Vagyis manapság nincs olyan politikai szereplő, aki hitelesen képviselni tudná a skandináv típusú zöld baloldalt. Azt az irányt tehát, ami egyébként megfelelne a magyar nép értékeinek.

Akkor maradunk egy olyan ország, amelynek állampolgárai ugyan baloldali érzelműek, de azért megválasztanak egy diktátor-hajlamú jobboldali vezért?

Orbánt csak a jobboldali szavazók választják, a valódi baloldali szavazók pedig várnak arra, hogy egy hiteles új politikai csoport baloldali politikát csináljon Magyarországon.

Szükség van a XXI. századi pártok közös gondolkodására

FüHü
-
0
Szükség van a XXI. századi pártok közös gondolkodására

A párt politikai keretei sziklaszilárdak – hangsúlyozta Kanász Nagy Máté, az LMP országos elnökségének titkára, akit egyebek közt arról kérdeztünk, hogy miután Szél Bernadett társelnök minden tisztségéről lemondott, szétesik-e a pártja, vagy a XXI. századi pártokkal – azaz a Jobbikkal – való összefogás új távlatokat nyit az általunk még mindig „zöldnek” gondolt párt jövőjét illetően. 

 

Azt, hogy Szél Bernadett lemondott összes vezető tisztségéről az LMP-ben, konkrétan a társelnöki posztjáról és szeptember 15-től a frakcióvezetést sem vállalja, sokan már az LMP széteséseként értékelik. Ön szerint, aki nyilván az elnökség véleményét képviseli, hogyan látja a helyzetet?

Az LMP a szétesés közelében sincs. Szél Bernadett is tovább fogja segíteni az LMP és az országgyűlési frakció munkáját, továbbra is a frakció tagja marad. A párt politikai keretei pedig sziklaszilárdak, ráadásul a pártvezetés pontos és egyértelmű menetrend szerint alakítja az operatív és stratégiai feladatait. Még a héten dönthet a frakció arról, ki vezesse a képviselőcsoportot ezután, a pártban a következő napokban kezdődhet a tisztújítás folyamata, amely szeptember végén vagy október elején zárulhat egy kongresszussal. A választás eredményéből le kell vonni következtetéseket, és változásra van szükség.

Mi a véleménye a társelnök asszony lemondásának indoklásáról, miszerint:” Nem akarok egy olyan rendszerben dolgozni, ahol a felelősségvállalást büntetik, a felelősséghárítást jutalmazzák.” Az elnökség hogyan fogadta az Etikai Bizottság súlyos büntetéseket kiszabó döntéssorozatát?

A választás után felállt új elnökség is az alapszabály átvizsgálásának, újrafogalmazásának vállalásával kezdte meg a munkáját. Azt látni kell, hogy az alapszabály átvizsgálása és újrafogalmazása időszerű, a jelenlegi ugyanis nem biztosít kellő felhatalmazást a vezetőknek a döntések meghozatalához, az irányításhoz. A választások után felálló elnökség, aminek én is tagja, titkára vagyok, ezt jelenleg is teszi.

Szél Bernadett  szeretné, ha a párt rehabilitálná a választás után elmarasztalt politikusait. Milyen esélyt lát rá?

Erre nyílhat jogi lehetőség: az LMP legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus, amely az új alapszabály elfogadásakor a jogkörökkel, eljárásokkal is foglalkozni fog.

Jelenleg egy társelnöke van a pártnak: Keresztes László Lóránt, aki nem tette kétségessé, hogy szívesen összefogna a Jobbikkal. A két párt eredeti ideológiája szerintünk nagyon távol áll egymástól, Ön szerint összehangolható?

Szükség van a XXI. századi pártok közös gondolkodására, közös konstrukció alakítására, mert ez az egyetlen lehetőség az ellenzék számára. Az LMP-ben jelenleg ezzel kapcsolatban zajlik ennek a stratégiának az előkészítése.

Vajon elfogadják ezt azok, akik az LMP-hez elsősorban azért csatlakoztak, mert az új, XXI. századi „zöld”- pártot látták benne?  Nem kell attól tartani, hogy még inkább elfordulnak Önöktől?

Az LMP Közép-Európa legsikeresebb zöld pártja és egyre többen ismerik fel az ökopolitika fontosságát, amit mi megalakulásunk óta képviselünk. Az LMP csak olyan szövetségeseket keres, akik szintén meg akarják haladni a múlt század vitáit és egy igazságos, fenntartható Magyarországot szeretnének létrehozni. Meggyőződésünk, hogy ez a politika egyre több és több embert fog vonzani.

A Jobbik „néppártosodási” törekvései alapján szintén XXI. századi pártnak mondja magát. Ettől még jelenlegi vezetésének tagjai korábban szélsőséges, rasszista, kirekesztő nézeteiknek adtak hangot, a tagságáról már nem is beszélve, Önök szerint ez politikai érdekek mentén változhat vagy az LMP nézetei módosultak? Nem sérteni szándékozunk önöket, csak őszintén nem értjük, hogy értékrendbeli, tartalmi kérdéseket sutba dobnak, s kizárólag azt tekintik elsődlegesnek, hogy a XXI. században alakuljon a párt…

Amikor mi XXI. századi pártokról beszélünk, akkor természetesen nem az alakulásuk dátumát vizsgáljuk, hanem azt, hogyan gondolkodnak a társadalomról, a környezetről, a gazdaságról. Azt nézzük, mennyiben felelősek az elmúlt 28 év elhibázott politikájáért, a szétszakadó társadalomért, a felélt környezetért, a lerombolt oktatásért és egészségügyért. A rasszizmus természetesen elfogadhatatlan, ugyanakkor a Jobbikból távoztak a korábbi radikális kijelentést tevők és az elmúlt években politikai iránya változott annyit, hogy az együttműködésen érdemes legyen elgondolkodni.

Hogyan látja az LMP jövőjét és kiknek a vezetésével tudja elképzelni?

Az LMP továbbra is elkötelezett az ökopolitika iránt, a jövőben is egy fenntartható, igazságos országért fogunk dolgozni, elsősorban az embereket közvetlenül érintő helyi ügyeken keresztül. Az LMP titkáraként mindenkivel jól fogok tudni együtt dolgozni, akit a kongresszus megválaszt.

Osváth Sarolta

Kátyúk és kutyák

Kardos Ernő
-
0
Kátyúk és kutyák

Miután a Fidesz jelöltje, Mészáros Lőrinc helyettese, Mészáros László lett Felcsút polgármestere, a település hivatala felszólította az Kétfarkú Kutyapárt színeiben induló Mészáros Lászlót, hogy a kampány hevében betömött valamennyi kátyút nyolc, azaz nyolc napon belül eredeti állapotába állítsa vissza. Vagyis a lyukat újra ássa ki. A kutyapárt elnöke, Kovács Gergő viszont azt kérte a település ügyintézőjétől, hogy postafordultával küldje el a kátyúk számát, mélységét, illetve a belső beesési szögét, amelyek helyreállítását szakszerűtlennek tartják.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó pártelnök, Kovács Gergely üdvözölte, hogy a település vezetésének is feltűnt, hogy a közlekedést akadályozó kátyúkat a kutyapárt képviselője betemette.

 

Mit szólt, amikor meglátta a Jakab Imre felcsúti műszaki ügyintéző levelét, amelyben kéri a kátyúk helyreállítását?

Eleinte vártuk az orvosi beavatkozást, de úgy tűnik, nem minden súlyos esethez küldenek már mentőt, ezért kijelenthetem, hogy amennyiben muszáj, elvisszük a kátyút.

Miután ezek lesznek a leghíresebb kátyúk, eladjuk majd a web shopunkban, ahol máris óriási lett irántuk az érdeklődés. Előtte persze megvizsgálja a helyzetet a Városlebontási Alosztályunk Kutyarestaurátor Alcsoportja is.

Emlékszik rá, hogy hány kátyút kellett betömni Felcsúton?

Természetesen én igen, de hivatal viszont nem tudja. A kátyúkkal évek óta veszélyeztetik a helyben élők testi épségét. Az önkormányzat helyi vezérei eddig csak azokat a kátyúkat tartották számon, amelyek a helyi rendőrség előtt tátongtak, a többi nem nagyon érdekelte őket. Persze mi ennél sokkal többet betömtünk, ezeket nehéz lesz megtalálni, mert ebben a pillanatban már nem is léteznek, teljesen egységes, balesetmentes a betonút. De semmi hála…

Viszont állítólag szakszerűtlen munkával tömték be a lukakat, ez nem zavarja önöket?

Ez tévedés, hiszen olyan csávót kértünk meg a balesetveszélyes kátyúk eltüntetésére, aki már egy profi cégnél húsz éve ezt csinálja. Olyan géppel dolgozik, ami a kátyú körül felolvasztja az aszfaltot, majd az egészet gondosan feltölti, s utána jön az úthenger. Az irigység sem találhat benne hibát. Legfeljebb a rosszindulat. Az anyagiakat pályázat útján nyertük, több, mint száz kátyú betöméséhez elegendő pénz jött össze, s miután nálunk a pénzt senki nem akarja ellopni, ezért minden lehetőséget a köz javára használtuk. Pedig már régóta szeretnénk beszerezni egy saját oligarchát, aki minden bevételt zsebre vág. Eddig ez nem sikerült, úgyhogy kátyúzunk minden felé.

Akkor meg van mentve Felcsút a kátyúktól, mert Jakab Imre, az önkormányzat műszaki ügyintézője önnek azt írta, hogy ha szakszerű munkát végeztek, akkor mégsem kell újra kiásni a gödröket.  

Az általunk alkalmazott módszer a legkorszerűbb, sokkal jobb, mint a hagyományos. Ha el kéne bontani, akkor ennél csak kezdetlegesebb módszerrel tudnák újra betömni. Persze, még az is előfordulhat, hogy ragaszkodnak a primitív eljáráshoz. Minden esetre a balesetveszélyes eddig nem igen érdekelte a helyi vezetést.

Legfeljebb azzal a kátyúval foglalkoztak, ami a rendőrség előtt tátongott. De mindig ez van, ha a kormány igényli a csinovnyikok feltétlen támogatását. Rajtuk röhög az internet.

Nem érzik, hogy már a Fidesz is az önök népszerűsítésén dolgozik?

De, abszolút. Eddig ez a legnépszerűbb posztunk az interneten. Se vége se hossza a támogató gratulációknak. Meghaladja még a rekordnak számító tegnapi napot is, pedig az általunk épített buszmegálló elszállítására kiadott önkormányzati ukáz is növelte a táborunkat. De a kátyú minden elképzelést felülmúló sikert hozott.

Az esőmentes buszmegállóra biztosan van igény a faluban, azt nem próbálják megmenteni?

Próbálunk rá fennmaradási engedélyt kérni, legalább az esős időszakra.  Ha viszont mindenképp el kell bontani, akkor jobb, ha mi állunk neki. S akkor elvisszük öt másik helyre. Tehát ezt az egyet kiegészítjük még négy esőálló buszmegállóval.

A profi módon kommunikáló Fidesznek nem ciki, hogy a fél ország rajtuk röhög?

A felsőbb szinten érzik, hogy ez a kátyú-ügy mennyire gáz, de a helyi kiskirályok csak a kátyúzásért akarnak visszavágni, mert a vezérüknek szeretnék a hűségüket demonstrálni, s közben nem érzik, hogy ez mennyire ciki.

Persze, mindenben van logika. Például a határon csak azért nem adnak enni az éhes menekülteknek, hogy ha egy pap vagy ellenzéki arra jár, hogy oltsa az emberek éhségét, vagy szomját, akkor a kormány szóvivője, vagy valamelyik kormánylap a sok közül ismét frappánsan el tudja mondani, hogy ezek „migránssimogatók”

Az önöknek írt felszólításban az állt, hogy azért kell a kátyúkat ismét veszély helyzetbe állítani, tehát kipiszkálni, mert az egész utat fel akarják újítani.

Erre azért lett volna néhány évük. De higgye el, önzetlenül örülünk, mert miután a lyukakat betömtük, a harmadik ember, aki megúszott egy tengelytörést Mészáros Lőrinc utóda, a Fideszes Mészáros László. S ezzel némi közpénzt azért megspóroltunk az országnak.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan