Amadis Dudu minden meggyőződés nélkül haladt a keskeny utcácskán. Mindennap három és fél jegyet szokott kezeltetni, mert menet közben, még a megálló előtt szállt le, s most megtapogatta mellényzsebét, hogy meggyőződjék róla, maradt-e még jegye. Igen. Maradt. Egy madarat pillantott meg: szemétrakás tetején ült, s csőrével olyan ügyesen kapirgált három üres konzervdoboz belsejében, hogy sikerült kikopognia az Ej uhnyem első ütemeit.
Boris Vian: Pekingi ősz
A Torre di Venerére való emlékezésnek kellemetlen a levegője.
Az atmoszférát bosszúság, izgalom, feszültség remegtette kezdettől fogva, s végül megtörtént a kirobbanás ezzel a borzalmas Cipollával, kinek személyében végzetszerűen s egyébként emberileg nagyon megrázóan testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulatban tulajdonképpen kínos volt. Hogy a rettentő végkifejlésnél (amely, utólagosan úgy érezzük, eleve elrendeltetett, s a dolgok lényegében rejlett) még a gyerekeknek is jelen kellett lenniük, magában is szomorú és csak félreértésen alapuló kisiklás, s csupán e különös ember csaló ámítása a ludas benne. Hál’ istennek, a gyerekek nem értették meg, hol végződött a komédia, és hol kezdődött a szerencsétlenség, és abban a boldog hitben maradtak, hogy minden csak játék volt.
Thomas Mann: Mario és a varázsló
Esterházy Pétertől vettük a címet. Nem találunk szavakat – ez az író Termelési-regény című könyvének első mondata. Mindnyájan sok jó könyvet ismerünk, s bár a legtöbbjüket régen olvastuk, ám a jellegzetes mondatokra többnyire emlékszünk. Vagy nem emlékszünk, de jó felidézni a régi olvasmányokat, újból átélni, ha csak egy mondat erejéig is, az olvasott történeteket.
Játékra invitáljuk az olvasót: ismert – magyar és nem magyar – regények első mondatait olvashatják az alábbiakban. Próbálják meg kitalálni, melyik mondat, melyik regény kezdőmondata.
Ha nem sikerül, segítünk. És talán az ünnepek alatt, vagy a két ünnep között, még arra is jut idő, hogy valamelyik egykori kedvencünket újból elolvassuk. Jó szórakozást az első mondatokhoz!
Gustav Aschenbach, avagy ötvenedik születésnapja óta hivatalosan: von Aschenbach, 19..- ban, abban az esztendőben, amely hónapokon át fenyegette vészjósló arccal kontinensünket, egy tavaszi délután a müncheni Prinzregenstrassén levő lakásából magános sétára indult. Az írót még nehéz és kényes délelőtti munkája tartotta izgalomban, amely éppen most roppant figyelmet, mérlegelést, behatóan és pontosan működő akaratot követelt; s a teremtő ösztönnek azt a lendületét, azt a „motus animi continuus”-t,[1] amely, mint Cicero mondja, veleje az ékesszólásnak, még délebédje után sem tudta magában megfékezni, és nem találta meg az enyhítő álmot, amire mostanában egyre könnyebben kimerülő ereje napjában legalább egyszer annyira rászorult.
Thomas Mann: Halál Velencében
Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.
Csokonai Lili TIZENHÉT HATTYÚK
A Notre-Dame de la Garde parti őrsége 1815. február 24-én jelezte a Szmirna, Trieszt és Nápoly felől érkező háromárbocos Pharaon hajót.
Mint rendesen, egy révkalauz azonnal nekiindult a kikötőből, érintette If várát, és a Morgion-hegyfok és Rion szigete között érte el a hajót.
És ugyancsak, mint rendesen, a Saint-Jean erőd lapos teteje megtelt kíváncsiakkal. Mert Marseille-ben mindig nagy esemény egy hajó érkezése, főleg az olyan hajóé, amelyet, mint a Pharaon-t, a hajdani Phókaia[2] hajógyáraiban építettek, szereltek fel, raktak meg, és amely a város egyik hajótulajdonosáé.
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
1632-ben születtem, York városában. Családom idegen eredetű volt. Apám Brémából származott ide, és először Hullban telepedett le. Kereskedéssel szép vagyonhoz jutott, de később abbahagyta ezt a foglalkozást, és Yorkba költözött. Itt vette el anyámat, a Robinsonok családjából. Ezért neveztek engem Robinson Kreutznaernek. Mivel azonban Angliában a neveket rendesen eltorzítják, rám ragadt a Crusoe név. Társaim is mindig így neveztek.
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán,
hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a
leány két évvel fiatalabb.
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
Mindenki azt mondja:
– Én is.
És némelyek hozzáteszik:
– Könyvtárosa ő a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.
Hát én volnék az a Zéta.
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
– Merre?
S véljük, hogy semerre.
Gárdonyi Géza : Ida regénye
János kertész víg ember volt. Szerette a névnapokat, disznótorokat, lakodalmakat. Meg is hívták a fejérváriak minden alkalommal. Egyszer azonban, hogy hazafelé dülöngött, belekapaszkodott tréfából egy paripának a legyezőjébe. A paripa oldalba rúgta.
Gárdonyi Géza: isten rabjai
U-u-u-u-úúú! Ó, nézzetek rám, haldoklom. A szélvihar halotti fohászt süvölt értem a kapualjban, én pedig vele együtt üvöltök. Elvesztem, bizony elvesztem. Az a piszkos süveges gazember – a Népgazdasági Tanács szabványétkeztetési ebédlőjének szakácsa – leöntött forró vízzel, s leforrázta a bal oldalamat. Micsoda állat, és ráadásul proletár. Uramisten, hogy fáj! A forró víz a csontomig lemarta a húsom. És most üvöltök, csak üvöltök, de ugyan mit segít az üvöltés.
Mihail Bulgakov: Kutyaszív
Az ügyosztályon történt, jobb, ha nem is nevezem meg, melyiken.
Nincs a világon mogorvább valami a mindenféle ügyosztályoknál,
kancelláriáknál, irodáknál, egyszóval a különféle hivatali
testületeknél. Ma már minden magánember azt hiszi, hogy az ő
személyében az egész társadalmat sértik meg. Azt mondják, a minap
is beadvány érkezett egy járási rendőrkapitánytól, már nem emlékszem,
melyik városból.
Gogol:A köpönyeg
Március huszonötödikén rendkívül furcsa eset játszódott le Pétervárott.
Ivan Jakovlevics borbély, aki a Voznyeszenszkij Proszpekten lakik (a
családneve elkallódott, s még a cégéren sem szerepel, amelyen egy
beszappanozott arcú úr ábrázatja meg ez a felírás áll: „Eret is vágnak!”),
szóval Ivan Jakovlevics borbély eléggé korán ébredt, és friss kenyér
illata csapta meg az orrát. Kissé felkönyökölt ágyában, és látta, hogy
neje – egy eléggé tisztes hölgy, aki nagyon szeretett kávét inni – éppen
szedi ki a kemencéből a forró kenyeret.
Gogol: Az orr
Fantasztikus! Senki, de senki nem hallotta. Egész biztos. Csakis én. Egyesegyedül. Egészen bizonyos vagyok benne. Fantasztikus Fantasztikus
*
Ma, 1834. október 3-án csodálatos kalandban volt részem. Reggel, mihelyst felébredtem, szólítottam Mavrát. Fantasztikus! Odahozta a csizmámat. Kérdeztem, hány óra? Tíz óra múlt. Erre elkezdtem sietni az öltözködéssel. Bevallom, egyáltalán be sem mentem volna a minisztériumba, ha csak egy percre is előre láthatom azt a savanyú képet, amit az osztályvezetőnk vágott Csak egy idő múlva szólalt meg: hé, te, Popriscsin, miféle zűrzavar van mostanság a kobakodban?
Gogol: Egy őrült naplója
Október 3. `
A mai napon szokatlan eset történt. Reggel eléggé későn keltem fel, és
amikor Mavra odahozta a kifényesített csizmámat, megkérdeztem: hány óra.
Mikor meghallottam, hogy már rég elütötte a tízet, siettem mihamarább
felöltözni. Bevallom, egyáltalán nem mentem volna az ügyosztályra, mert
már előre tudtam, milyen savanyú pofát vág az osztályfőnökünk. Már régóta
azt hajtogatja: „Miféle bogarak motoszkálnak folyton a te fejedben,
barátocskám? Néha úgy futkosol összevissza, mintha megkergültél volna,
minden ügyet úgy a feje tetejére állítasz, hogy maga a sátán se ismeri ki
magát benne, a címet kisbetűvel kezded, nem írod ki se a dátumot, se a
sorszámot.” Ronda, kötekedő alak!
Gogol: Az őrült naplója
Gogol: Holt lelkek
A hajós életéből következnek itt történetek, amelyeket fiatal nők és ifjak itt-ott tán hitetlenkedve olvasnak. Ó, majd megismernek ők is mindeneket; csodákat, amelyeknek létezéséről fogalmuk sincsen a fiatalkorban; a nők kimondhatatlan jóságát, midőn az ágy szélén üldögélve hosszú hajukat fésülik, és oly szent szerelemmel, megadással szólnak a férfiúhoz, hogy élete végéig biztonságban érezheti magát; és nők gazságát, midőn csak ökölbe lehet szorítani a kezet, megfenni a kést, a kardokat, felporozni a pisztolyt, vérrel áldozni, vérbeborult szemmel felébredni, és jajgatva, kezet, párnát harapdálva elaludni…
Krúdy Gyula: Szindbád
Az ezredesnek aznap agyon kellett lőni egy embert a Kaszinó
megbízatásából, miután a velszi herceg látogatásáról elnevezett
Angol szobában így döntöttek az urak.
Krúdy Gyula: Utolsó szivar az Arabs Szürkénél
Elmúltak az őszi versenyek, és Ben, az elcsapott zsoké, ettől
kezdve egy fehér fejkötős, töpörödött öreg asszonykára kezdett
gondolni, aki egész életében rágniváló dohányt csomagolt Sidney és
Monkey urak üzletében egy londoni magazin verejtékes, gázlángos
mélységében. És Ben, az elcsapott zsoké, kötőféket dugott a
zsebébe, amelyre majd felhurkolja magát akár a Stefánia úti
víztoronynál, a kövér Müller Karcsi vendéglőjének közelében egy
elhagyott kerítésre (és utolsó percig hallja a pohos, madárfejű
Grinzinger bácsi zenekarának játékát a vendéglőből, ahol
reggelenként mámoros gavallérok, úrhatnám fiákeresek és éjjeli
lányok táncolnak), akár egyszerűen kisétál egy alkonyattal Ben a
városligeti versenypálya közelébe, a másodosztályú hely végére,
ahol elvégződik a korlát, és letaposott, ingyenes nézőközönségtől
letördelt gallyú fák között (ahol a versenypályáról kitiltottak
szoktak a fűben heverészni, és a palánkon át fogadásaikat
lebonyolítani, és ahol az elcsapott zsokét, Bent a hazárd
házmesterek, facér pincérek, tönkrement játékosok ájtatosan
hallgatnák), ólmos novemberi ég alatt majd csak talál egy helyet,
ahová a kötőféket megerősítheti… az emberhangtalan, elhagyott
versenypályán a fehér póznák között felejtettek egy messzire
feketéllő számot, az 5-öt, amely száma volt Capt. Redgrey lovának, Rizibizinek, amelynek hátán egykor Ben a Nagy nyári handicapet
megnyeré…
Krúdy Gyula: Őszi versenyek
Sok esztendővel ezelőtt egy felsővidéki, kis szepességi városkának voltam a lakosa. Úgy hívják a városkát: Podolin. Közel a határszélhez, a Kárpátok alatt, mély völgyben feküdt a városka, és vasútnak híre-hamva se volt messzi vidéken. Ám a városka mégis útjába esett annak a nagy országútnak, amely keresztülvezet a határon, és így nem volt teljesen elzárva a külvilágtól. A furmányos-szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, amely még a középkorból maradt itten. Messzi földről jött vásárosok megpihentek az egyetlen vendégfogadóban, a Rókában, ahol az ivó sötét falain százesztendős felírások hirdetik, hogy itt valamikor lengyel hercegek mulatoztak.
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt
körülbelül huszonöt esztendővel kisdiák volt a határszéli
algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcertáncos
a városka tánciskolájában. A mohos zsindelytetők alatt, ahol az
algimnázium meghúzódott, Szindbád semmiféle nevezetes emléket nem hagyott maga után, a névaláíráson kívül a torony falán; ellenben a tánciskolában, táncos lányok és fiúk között, Szindbád emléke sokáig kedves emlékezetben maradott, amint a következőkből majd minden kiderül.
Krúdy Gyula: Szindbád a hajós
– Emelkedünk?
– Ugyan! Ellenkezőleg! Süllyedünk!
– Annál is rosszabb, Cyrus úr! Zuhanunk!
– Az Isten szerelmére! Dobjatok ki minden nehezéket!
– Most ürítettem ki az utolsó homokzsákot!…
– Fölfelé száll a léghajó?
– Nem!
– Mintha hullámverést hallanék…
– Itt a tenger a gondolánk alatt!
Jules verne: A rejtelmes sziget
A Pilgrim nevű vitorlás hajó, melyet tengerésznyelven brickgoëlette-nek[3] neveznek, 1873. február 2‑án a déli szélesség 43. fokának 57. perce és a nyugati hosszúság 165. fokának 19. perce alatt horgonyzott. A négyszáz tonna térfogatú hajót már eredetileg bálnavadászat céljaira építették, tulajdonosa James W. Weldon kaliforniai hajózási vállalkozó volt, aki már évekkel ezelőtt Hull kapitányra bízta a vitorlást, amely rendszerint az ausztráliai vizeket szelte.
Jules Verne: A tizenötéves kapitány
Az 1860. évi március 9-ikének éjjelén, a tenger vizével egybeolvadó felhők a látókört néhány méternyire korlátozták.
A háborgó tengeren, amelynek hullámai fakó világosságot tükröztek vissza, egy könnyű hajó csaknem vitorlák nélkül hánykódott ide s tova.
A hajó száztonnás jacht vagy schooner volt, amint a goeletteket
Angolországban és Amerikában nevezik.A schooner neve Sloughi volt, de nevét hiába kereste volna valaki a hajó farán, mert a táblát, amelyre rá volt festve, valamely baleset vagy egy erősebb hullámcsapás elsodorta a hajópárkány alól.
Jules Verne: Kétévi vakáció
Ki ne emlékeznék rá, hogy az 1866. esztendőt különös esemény, egy érthetetlen, rejtélyes természeti tünemény tette nevezetessé. Ellenőrizhetetlen és nyugtalanító hírek érkeztek a kikötővárosokba, s ezek nyomán a szárazföldön izgatott volt a közhangulat. Az esemény azonban a tengerészeket kavarta fel a legjobban. Az európai s az amerikai kereskedők, a hajózási vállalkozók, a hajóskapitányok s a hajómesterek, a tengerésztisztek s később már két világrész kormányai is feszült figyelemmel kísérték az ügyet.
Jules Verne: Nemo kapitány
Baltimore városában, Maryland kellős közepén az Egyesült Államok szecessziós háborúja alatt egy igen befolyásos új klub alakult. Tudvalevő dolog, hogy ezen a földrészen, a hajózási vállalkozók, üzletemberek és mérnökök honában roppant erősen kifejlődött a katonai szellem. Egyszerű kereskedők kiugrottak a pultjuk mögül, s anélkül, hogy kijárták volna a West Point-i katonai iskolákat, rögtön kapitány, ezredes vagy tábornok lett belőlük.
Jules Verne: Utazás a Holdba
– Újabb távirat, felség!
– Éspedig honnan?
– Tomszkból.
– Akkor hát Tomszk mögött el van vágva a vezeték!
– Már tegnap óta nem működik.
– Nos, tábornok, az a kívánságom, hogy feltétlen menesszenek minden órában egy-egy sürgönyt Tomszkba. És közben persze állandóan értesítsenek a fejleményekről.
– Igenis, felség – felelte Kiszof tábornok.
Hajnali két óra lehetett, amikor ez a beszélgetés lezajlott az új palotában.
Jules Verne: Sztrogof Mihály
Dologtalan olvasó! Elhiheted, ha nem esküszöm is, azt szeretném, ha ez a könyv, mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitűnő s oly mulattató lenne, hogy tökéletesebb már elképzelhető se legyen. Azonban nem tehettem a természet törvénye ellen, mely szerint mindenek magokhoz hasonlókat nemzenek. Mi egyéb születhetett volna hát az én terméketlen és gyarlón művelt elmémből, mint egy elszáradt, elsatnyult, szeszélyes és soha még el nem képzelt különc gondolatokkal telt magzatnak története, annál is inkább, mert históriám börtönben fogamzott, ahol csak kényelmetlenség tanyázik, és minden siralmas zaj otthonos. A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot.
Cervantes: Don Quiote
Ez a másfél év is jól kezdődik — mormogta a 13. Pác Tivald, amíg
a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy
hacsak lehetséges, fogja be a száját.
— Kérem… — dünnyögte sértődötten, mert nem szerette, ha mindenből
ilyen nagy ügyet csinálnak.
Az egyik detektív közölte vele, hogy ha van pénze, akkor autón is
mehetnek a rendőrségre.
Rejtő Jenő: A Néma Revolverek Városa
A fehér folt Délnyugat-Afrika egyik angol gyarmata és a Niger vidéke között terült el. Ma már nem létezik. Rózsaszínre festették a térképészek, mintegy jelképezve a kiontott vért, amely egy-egy fehér folt bekebelezésének elengedhetetlen előzménye. Valamikor sok-sok fehér folt terült el az atlaszon. Csak a parti részek színesedtek lassacskán, ahol az első portugál, holland és angol telepesek kikötöttek, hogy megvessék lábukat és az impérium lobogójának állványát.
Rejtő Jenő: A fehér folt
Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
A három testőr Afrikában
Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem?
Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is ilyen városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonverjék.
Csak egyszerű, faragatlan asztalok és ugyanilyen vendégek találhatók az ilyen helyiségekben, de ha kíváncsiak vagyunk a Láthatatlan Légió legendájára, itt megtudhatunk egyet s mást.
Rejtő Jenő: A láthatatlan légió
– Pénzt vagy életet!
– Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.Rejtő Jenő:
A megkerült cirkáló
A milliomos, kezében a vödörrel, egy másodpercre megállt.
Ezt nyomban nagyon megbánta, miután egy erőteljes lökés
figyelmeztette, hogy siessen, mert a műhelyben már várják. A
műhelyben csakugyan várták lakótársai a milliomost, a vödörrel. A
lakótársak ugyanis üres idejüket papírzacskó-készítéssel ütötték
agyon, és ehhez az időtöltéshez állandóan csirizre volt szükségük,
amelyhez a fent inzultált milliomos útján jutottak.
Rejtő Jenő: A szőke ciklon
Gorcsev Iván, a ‘Rangoon’ teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.
Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
– Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
Rejtő Jenő: Az ellopott futár
Ez volt a legfurcsább fiatalember, akit valaha láttak. És ahhoz képest, hogy a nyakát éppen a Krokodil tartotta a kezében, elég nyugodtan viselkedett. Bár lehet az is, hogy megfulladt már, ezért tűrte olyan mozdulatlanul és lehunyt szemmel pillanatnyilag kényelmetlen állapotát a Krokodil roppant tenyerei közé ékelt nyakával.
Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló
A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját. Ezt a ruhadarabot nehéz nélkülözni, ha valaki sétálni megy.
Mi a tanulság ebből?
Nem tudom.
De egészen bizonyos, hogy az ügy mögött tanulságos következtetések húzódnak meg.
Mert ha a Török Szultán nadrágját nem lopják el, vagy ha Tuskó Hopkins jobban ügyel a saját ruházatára, akkor néhány ember, sőt egy kis birodalom sorsa is másképpen alakul. Ilyen rejtélyek húzódnak meg olykor egy nadrág hátterében.
Rejtő Jenő: Az elátkozott part
Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.
Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség
A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány
perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik
cellájában.
Ilyent még nem látott a világ!
Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy
fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag Havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
Rejtő Jenő: Csontbrigád
A város mintegy holtan feküdt a napsütésben, a levegő szinte reszketett a forróságtól, s távol, bizonytalan körvonalakban a Thessala-hegység kontúrjai domborultak ki a látóhatárból. Sidi bel Abbes ezekben a kora délutáni órákban lehangolóan kihalt. A Place Sadi Carnot pompás virágai tikkadtan bóbiskolnak, üres padjain csak a légáramlással szállongó porfátyol pihen meg, és az emelvényen, a tér közepén, ahol a légionista zenészekből álló Clique szokott hangversenyezni, hatalmas ponyva borítja be a zenészek ülőhelyeit.
Rejtő Jenő: Menni, vagy meghalni
– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
Rejtő Jenő: Piszkos fred, a kapitány
SZERETNÉK VILÁGHÍRŰ LENNI!
Sok a pénzem! Kevés a leleményességem!
Minden jó ötletet örömmel fogad:
megnyerő ifjú, aki elvesztette életkedvét.
Rejtő Jenő: Piszkos Fred közbelép
Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott.
– Bocsánat – mondta, és udvariasan megemelte a lámpaernyőt -, nevem Van der Gullen Félix.
Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand hotelben
[1] A lélek folytonos mozgása.
[2] Phókaia (Phocaea): régi görög város, lakói alapították Galliában Massiliát (ma Marseille).
[3] Gyors járatú kisebb (200-500 tonnás) vitorlás, amelynek csak két árboca van, de ezeknek olyan a vitorlázata, mint a nagy hajóké
A darab főszereplője a milliomos könyvkiadó, Pierre (Gáspár Sándor), akit a sors egyszerre sújtja hexensusszal, besokallt feleséggel, spiritualista szeretővel, rettegetett adóellenőrrel és egy világraszóló félnótással. És máris kezdetét veszi a bravúros félreértések és félreérthető bravúrok története. Az összekuszálódott szálak közepette végül azt sem tudjuk pontosan, ki is a legnagyobb balfácán…
A szabadtéri nyár programsorozata végig telt házas előadásokkal ment Nyíregyházán, amely a következő hetekben már egy újabb, de sokkal nagyobb attrakcióra, a VIDOR Fesztiválra készül.
Izrael kormányfőjének kijelentése kicsapta a biztosítékot Lengyelországban, ahol a visegrádi államok csúcstalálkozójára készülődtek, melyet épp Izraelben rendeznek meg hamarosan. Morawiecki lengyel miniszterelnök sietett Twitteren közölni, hogy hazája az áldozata volt a náci terrornak, mely az ország területén uralkodott. Korábban a szejm olyan döntést hozott, hogy börtönbe lehet küldeni mindenkit, aki azt állítja: Lengyelország is részese volt a holokauszt-nak. Izrael és az USA tiltakozására a lengyel parlament enyhítette a törvényt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök viszont azt közölte: épp erre a törvényre célzott amikor a lengyelek részvételéről beszélt. Izrael kormányfője hangsúlyozta: nem a lengyeleket vádolta hanem csak egyes lengyelekről beszélt. A lengyel kormány bekérette Izrael varsói nagykövetét, aki „megfelelő magyarázattal szolgált”.
Andrzej Duda államfő Twitteren azt javasolta: ne Izraelben rendezzék meg a visegrádi csúcstalálkozót hanem Lengyelországban! A lengyel elnök véleménye szerint Benjamin Netanjahu kijelentése után Izrael immár nem alkalmas helyszín a csúcsra, melyet február 18-19-én tartanak meg. Netanjahu miniszterelnök jó kapcsolatot ápol a visegrádi államok vezetőivel, akikkel legutóbb épp Budapesten találkozott. Yair Lapid, az izraeli ellenzék egyik vezetője kérte Netanjahu miniszterelnököt: ne hozza a visegrádi csúcsot Izraelbe!
A lap meg nem nevezett hírszerzési forrásokra hivatkozva kedden közölte az exkluzív információt az Internet Research Agency (IRA) nevű trollgyár elleni amerikai kibertámadásról, amely az első volt a maga nemében.
A lap szerint a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető egyik oligarcha, Jevgenyij Prigozsin által működtetett trollgyárat tavaly november 6-án, a félidős választások napján „kiiktatták az internetes térből”.
Az IRA célja az volt, hogy befolyásolja az amerikai választást. Ennek eléréséhez a cég alkalmazottai amerikaiként jelenítették meg magukat a közösségi portálokon és terjesztettek álhíreket.
Az amerikai védelmi minisztérium kiberháborúval foglalkozó részlege és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – amely együttes erőfeszítésekkel igyekszik gátat vetni az internetes térben elkövetett bűncselekményeknek – nem kívánta kommentálni a lap értesüléseit. A kiberháborúval kapcsolatos információk mindig titkosítottak, csak nagyon ritkán hoznak nyilvánosságra vonatkozó részleteket.
A The Washington Post megjegyezte: ez volt az első nagyobb akciója a Pentagonnak és az NSA-nek azóta, hogy Donald Trump amerikai elnök és a kongresszus kiterjesztette hatáskörüket „csapásmérő” képességük erősítése érdekében. Az amerikai elnök tavaly egy nagyszabású, általános elhárítási hadműveletet hagyott jóvá a félidős választásokba történő orosz beavatkozás kivédése és semlegesítése érdekében.
„Nem a véletlen műve volt, hogy a 2018-as választások orosz beavatkozás nélkül zajlottak le” – nyilatkozott a lapnak Mike Rounds dél-dakotai republikánus szenátor. (MTI)
A legutolsó adat a 2016-os, mely 427 milliárd dolláros vagyon átruházást jelent öröklés útján. A trendnek még csak az elején vagyunk, de a tendencia világos. 1989-hez képest 119%-os a növekedés akkor is, ha az inflációtól megtisztítjuk a vagyonok értékét. Miért ?
A nagy pénzügyi válság idején a Fed főnöke azt hangsúlyozta, hogy az 1929-es pénzügyi katasztrófa azért vált világméretű válsággá, mert az amerikai döntéshozók megszorító politikát folytattak. Az óvatos pénzügyi politikai az összeomlás szélére sodorta a piacot, ahol általános bizalmi válság alakult ki. Épp ezért Ben Bernanke az ellenkező megoldást választotta: olcsó pénzzel árasztotta el a piacot. Híres példája szerint úgy is lehet a bizalmat és a fogyasztást növelni, ha helikopterről pénzt szórunk az emberek közé. Az ilyen ingyen pénzt ugyanis az emberek többsége siet elkölteni. Olyan impulzust ad ezzel a piacnak, amelytől azután fokozatosan helyreáll a bizalom, és megindul a gazdasági növekedés. Végül erre a látványos bemutatóra nem került sor, de a valóságban az történt, hogy
A nagy pénzügyi válság idején már a nyugdíjhoz közelített ez a nemzedék (1945-1964) legidősebb korosztálya. Az ő számukra az olcsó pénz, melyet alacsony infláció kísért valóságos áldás volt. A tőkebefektetések értéke újra szárnyalni kezdett, az ingatlan piac is lassan magára talált. Mind a két esetben a baby boom nemzedék volt a legfőbb haszonélvező. Talán mondanunk sem kell, hogy maga Ben Bernanke is ide tartozott éppúgy mint az USA elnökei.
Az emberek többsége az Egyesült Államokban is a munkájából akar megélni. A menedzser kasztnak ez remekül sikerül is: a jövedelmük mindinkább a cégük tőzsdei teljesítményétől függ. Minthogy a tőzsde szárnyalt, ezért a csúcs menedzserek csillagászati jövedelmeket vihettek haza. Aki viszont a bér skála alsó részében foglalt helyet mint a munkások vagy az átlag értelmiségiek azok nemigen dicsekedhettek: a reálbérek alig nőttek pedig az infláció nem volt magas. Miért nem volt komoly növekedés? Mert az informatikai forradalom leszorította a béreket – óriási konkurenciát teremtve az emberi munkaerőnek. A másik ok a bevándorlás: a külföldről érkező olcsó munkaerő szintén gyengítette a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét. Végül pedig itt volt az outsourcing vagyis az amerikai tőke exportja. Főként oda, ahol az olcsó szakképzett munkaerő miatt extra profit volt várható. Itt Kína állt az első helyen. Ha ezt a három tényezőt összeadjuk, akkor előttünk áll Trump támogatóinak egy jelentős része. A rozsda övezetek népe, amely egyáltalán nem profitált Ben Bernanke és utódai válságkezelő politikájából.
Ha valaki ma kikerül a munkaerőpiacra az Egyesült Államokban, akkor azt tapasztalja: borzasztóan nehéz megszerezni azt, amit minden középosztálybeli amerikai természetesnek tekint: a saját házat vagy lakást. A nagyvárosokban oly magasra emelkedtek az ingatlan árak, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ott lakjanak. Ezért New York népessége például évről évre csökken. De lakás problémái vannak a fiataloknak San Franciscóban és a környékén is, mert az informatikai óriások annyira felverték az ingatlan árakat, hogy a pályakezdők képtelenek kigazdálkodni a szükséges összeget egy lakáshitel felvételéhez.
Minthogy a fiatalok saját maguk nehezen boldogulnak a pálya kezdetén, ezért nagyon felértékelődik az örökség szerepe. Csakhogy az Egyesült Államokban általános felfogás szerint a self made man az igazi amerikai! Ezért például a baby boom nemzedékhez tartozó Bill Gates, aki ismét a világ leggazdagabb embere lett, úgy döntött, hogy vagyonának nagy részét jótékony célokra fordítja. Gyerekeinek csak olyan örökséget szán, mely a tisztes jóléthez elég, de semmiképp sem teszi tunyává őket. Maga Bill Gates az egyetemről kimaradva vetette bele magát az informatikai forradalomba, melynek egyik emblematikus figurája lett. A Melinda és Bill Gates alapítvány dollár milliárdokat fordított az AIDS elleni küzdelemre Afrikában. Az eredmény látszik is: ez a korábbi népbetegség, amely millió számra ölte az afrikaiakat, mára visszaszorult.
Mindezzel együtt az alap probléma megmarad. Erre Thomas Piketty mutatott rá híres művében a Capital /Tőke/-ben. A francia közgazdász könyve, mely hetekig vezette az amerikai sikerlistákat, statisztikai tényekkel bizonyította: a tőke jövedelmek sokkal gyorsabban nőnek mint a munkából megszerezhető bérek! És minthogy a tőke tulajdonosok többnyire a baby boom generáció tagjai, ezért ők elégedetten tölthetik életük hátralevő nyugdíjas szakaszát.
A fiatalok viszont dühösek. Ezt érzékelik az ellenzéki demokraták, akik egyre baloldalibb újraelosztó tervekkel állnak elő a választási kampány során. Meg akarják adóztatni a nagy vagyonokat, melyeket adó reformjával épp a baby boom nemzedékhez tartozó Donald Trump növelt tovább. A következő választás Amerikában tehát jelentős részben a gazdag öregek és a szegény fiatalok szembenállásáról szól majd – véli a Bloomberg.
A sonline.hu szerint fennakadt egy homokpadon egy vitorlás Balatonaliga és Balatonboglár előtt, az erős hullámzás miatt a vízirendőröknek kellett kimenteni őket. Badacsonynál az erős szél miatt leszakadtak egy hajó vitorlái. Zamárdinál szintén egy vitorlás kishajó vezetője kért segítséget, mert túl közel sodródott a parthoz és a vitorlás motorja is elromlott.
A Somogy megyei rendőrség szerint
„a mentések alatt másodfokú viharjelzés volt érvényben a Balaton egész vízterületén”.
Ilyenkor tilos fürödni és csónakkal sem szabad a vízre menni (vitorláshajókkal igen).
Élt egyszer egy híres mérnök, egy nagy feltaláló, aki éjjel-nappal boszorkányos szerkezeteken törte a fejét, és csudálatosan okos gépeket épített. Fabrikált például egy pici szerkentyût, amely olyan gyönyörűségesen énekelt, hogy elnevezte pacsirtomatának. Bátor szív volt a kézjegye, ezt viselte minden atom, amely kikerült a keze alól; álmélkodtak is utóbb a tudósok, mikor a színképekbõl vidám szívecskék hunyorogtak rájuk. Sok mindenféle hasznos gépet szerkesztett ez a mérnök. Egyszer aztán gondolt merészet és nagyot: összeötvözi az életet a halállal, és imigyen véghezviszi a lehetetlent.
Stanislaw Lem: Kiberiáda
Ha van aki még emlékszik, az azt is észrevehette, hogy mára már nyoma sincs semmiféle újratervezésnek, ma “pragmatikus transzilvanizmus” (whatever this mean) van vasárnapi ebédre – már akinek jut valami is az asztalára – és aztán ott van a politikai-show, mint valami egzotikus musical, afféle utó- vagy elő Untold fesztivál. Hangos és tartalmatlan – szinte tökéletes tartalom nélküli forma – látványos, csak éppen kiviláglik öncélú és szimulákrum jellege, mert közben sem vita, sem tartalmas kommunikáció, sem kritika, sem önkritika, sem alternatíva, sem semmiféle szembenézés meg nem zavarja.
Drámai pillanatokat, csak a videókivetítő pillanatnyi zavarai hoznak, a cirkusz technikailag kifogástalan, és teljesen steril és tartalmatlan. Magát szórakoztatja a színpadi sereg, afféle előszilveszteri mulatság, kabaré a javából, persze mindenféle humor nélkül, ja, viszont Hunorral.
Mintha szelfizni, jópofizni gyűltek volna össze unatkozó tinédzserek, úgy múlatták az időt a vezérek és klienseik, a látszólagos, a reality show szabályai szerint: PR, és a fitogtatva fölmutatott technikai felszerelés, és tényleg a média, a performansz az üzenet, és semmi más. Vezéreink magukat ünneplik és ünnepeltetik, egyáltalán nem szerényen, hiszen egyáltalán nincs amire szerények lehetnének, már eredményeket sem hazudnak, a performansz önmagáért van. Legfentebb médiaesemény – mint kiderült az újságírói akkreditációhoz viszont még azt is meg kellett jelölni, hogy kivel készítenének interjút és mikor (sic!), s hogyan, és milyen témában – szemfényvesztés, magas fokon, de leginkább önmagukat csapták be a jelenlevők, úgy tettek mintha bármit is tennének.
A pártnak sem értelmes, és főként számonkérhető, programja, sem átható, fölfogható és követhető üzenete nincs – hacsak az nem, hogy néhány lejárt szavatosságú politikus, akikkel egyébként a párt koalícióban, vagy külső támogatóként, együtt kormányzott: részeges, akasztós és szekus, így ebben a sorrendben, és minden további magyarázat, érv, vagy bizonyíték nélkül. Ez ugye, már Finkelstein-Habony-falva, illetve Biharbasznád-alsó végállomás, bár én optimista vagyok lesz még lentebb is, lesz még így sem és a show akkor is folytatódik majd. Kereskényi “dobja be”, mintegy mellékesen az euroszkeptikus mantrát – érdemes fölfigyelni, hogy akárhányszor előjön a téma, soha nincs semmiféle tartalmi utalás, érvelés, arról már rég leszoktak vezéreink. Ja, Juncker soha nem bizonyított részegeskedéseit képes egy más Európa mellett érvként fölmondani Finkelstein-Habonyból az elöljárónak: hiába na mémekből tanul a rommagyar-vezér – hogy aszongya “Európa rossz irányba halad”, mert migráció, mert “szivárványos zászló” (ugye értik mire céloz homofób emberünk?), és aztán valahogy kifelejti a végszót, “mert Soros”.
Van ugyan egy szöveg, melyet címe vitaindítónak mond, de persze senki sem vitatja, van, hogy legyen ilyen is, és lényegében minden olyant elmondjanak, aminek a napi politikában éppen az ellenkezőjét teszik. Bedobják az “erdélyi magyar társadalom megteremtését” (sic!), mint nyilvánvaló vágyálmot, csakhogy nem tudjuk meg, miről is beszélnek? Töltelék szövegek, tartalmatlanok, lényegtelenek, érvtelenek, közepesnél is gyengébb motivációs szövegelések. Talán két fél mondatnak volt érdemes elhangzani: “a kisebbségi kérdés megoldását nem szabad a populizmus oltárán feláldozni”, és hogy “párbeszédre van szükség azokkal is, akik kritizálják” a pártot, mondta – böcsületére váljék, Csoma Botond képviselő –, csakhogy úgy tett mindenki, mintha nem értené (persze, persze sokan valóban nem értették, meg oda sem figyeltek), illetve elengedték a fülük mellett (azért még megdorgálás jöhet, ha észhez térnek, önmaguk nagyszerűségétől megrészegült vezérek).
Én viszont most nem is a tartalmatlanságra és a valós viselkedésnek, politikai ténykedésnek teljesen ellentmondó szövegeléseknek szentelnék teret, hanem annak, amit a politikai-show eltakart (még azt sem állíthatom, hogy tudatosan, mert ahogy láttam, önámításból volt több, őszinteségből kevesebb), a POPULISTA és TOXIKUS VEZÉREK mandátumának meghosszabbítását, a számonkérhetőség mindenféle esélye nélkül. És hát erről van szó, ezért a sok elterelő hadművelet, ezért a tartalmatlan szövegelés, és ezért volt a video-hip-hop, olyan mandátumot adni, ami “bármit lehetővé tesz”, ami nem kötelez, ami elrejti, hogy hol a Fidesz-vezér, hol a bukaresti vezér kénye-kedve szerint, de minden esetre, simán menjen a játszma: ahogy ők muzsikálnak a mi toxikus (kis)vezéreink, úgy táncolhassanak.
A rommagyar politikai felvilág KÉT TOXIKUS VEZÉR ÁRNYÉKÁBAN, klienshelyzetben, kiszolgáltatva bohóckodik, úgy tesz mintha hatalma lenne, mintha akarata lenne, mintha tudná mit akar, mintha eszközei lennének, mintha önálló lenne, (tökéletes szimulákrum ez). A kongresszus hozama, hogy ismét fölhatalmazták a látszólagos folytatására ugyanazokat, akik eddig juttatták a politikai osztályt, a Truman-show nyilván folytatódni fog, manipulációval, megvezetéssel, alternatív tényekre és poszt-igazságokra, összeesküvés-elméletekre és populista diskurzusokra való utalással. Toxikus vagy destruktív vezetőnek azokat tartjuk, akik
“egyéni érdekeiket a közjó fölé rendelik, nem haboznak törvénytelen eszközöket igénybe venni, és tevékenységük katasztrofális következményekkel jár egyének egy csoportja, egy adott intézmény, közösség, vagy végső soron az egész társadalom számára”
(foglalja össze Lipman-Blumen alapján, Dessewffy Tibor, a lényeget). Ez a leírás minden bizonnyal eltalálja a Fidesz-, illetve a PSD vezért, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy a toxikus vezér ideáltípusát adtuk itt meg, ami természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen vezető nem minden tettével okoz kárt, vagy nem egészen gonosz, elvetemült, stb., a kárt okozás viszont egész tevékenységük végső kimenetelére vonatkozik. És persze, igencsak nagy eltérések vannak a toxikus vezetők által okozott károk mértékét illetően is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán és Dragnea óriási károkat okoznak, nemcsak egyes csoportoknak, hanem az egész magyar és román társadalomnak (igen, még azoknak is, akik haszonélvezői ténykedésüknek), sőt egyre inkább az egységes Európa intézményes progressziójának is. De uralkodásuk, hatalmi ténykedésük, rombolásuk, ami a jogállamiságot, demokráciát, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az igazságszolgáltatást, a médiákat, a gazdaságot, az adminisztrációt, a tudományos és művészeti, egyszóval kulturális életet, a gyülőletkampányok szociálpszichológiai rombolását, stb., illeti – remélhetőleg – mégsem jut el a nyílt erőszakig. Putyin követői/utánzói, szerencsére, Putyin hatalma nélkül.
Ami sajátos az esetünkben, hogy a mi “kis toxikus vezetőnk” (“kis pénz kis foci” – ugye?), a most egyedüli jelöltként újraválasztott elnök, egyáltalán nem rendelkezik azokkal a személyes tulajdonságokkal, amelyek a toxikus vagy destruktív vezető pszichológiai profilját, körülményektől függő személyiségét jellemzik. Sem a hatalmas ego, sem az arrogancia (na, az talán valamennyire), az amoralitás, a kapzsiság, stb, nem jellemzi a rommagyar pártvezetőt: Kelemen Hunor – megfigyelésem szerint –, ideális követő, a szinte tökéletesen alárendelődő, tragikus figura. Már első megválasztásának körülményei – ahogy Markó Béla “ki- és megválasztatta” – jól mutatták, hogy leginkább konformista, bátortalan és határozatlan, mondjuk ki, politikai értelemben gyáva és tétova. Képtelen volt ellenállni, először a budapesti, azután a bukaresti nyomásnak/befolyásnak, saját víziója pedig nincs, vagy ha van, azt képtelen kommunikálni. Egyre inkább azokat a paneleket közvetíti, melyeket budapesti “tartótisztjei” diktálnak, nemcsak ő de tanácsadói is, képtelenek még arra is, hogy a rommagyar közösség szintjén újraértelmezzék az orbáni üzeneteket. Makacssága vazallusi nyakasság, ami – általános szerencsétlenségre – legfentebb abban mutatkozik meg, hogy téves döntései, a szervezet és általa a közösség kiszolgáltatása mellett kitart, FALAZ ORBÁNNAK és DRAGNEÁNAK, eljátssza az általuk kijelölt (sokszor biza hasznos idióta) szerepet. Kelemen Hunor, Orbán román hangja Bukarestben és Dragnea magyar hangja Budapesten, afféle “komp-ember” (hogy Ady vízióját ilyen kifacsarva parafrazeáljam), hol itt hol ott köt ki, de leginkább úton van, sodronypályán rángatózik.
Kelemen Hunor nem diktátor alkat, sőt, autoritása teljességgel konjunkturális, meglátásom szerint a politikusi paranoia sem érte még utol, hatalomvágya, karizmája, nárcizmusának mértéke még a demokratikus vezetők körében tartja.
És nemcsak a budapesti és bukaresti, valóban destruktív vezérek, hanem a székelyföldi kiskirályok is dominálják, fölébe kerekednek, képesek és hajlandók megzsarolni, kontrollálni ténykedéseit, döntéseit, és mindezt a háttérből is tenni tudják. Attól tartok, hogy Kelemen Hunor valóban a kisebbik rossz (mégha egyetlen jelölt is volt), mert a romániai magyar társadalom, jelen állapota szerint (amit, majd megteremtenek ugye?) elsőrendű TOXIKUS VEZETŐT TÁMOGATÓ KÖRNYEZET. Megvan benne minden kellék, sőt túlsúlyban van, mind az instabilitás, mind a fenyegetettség érzése, a patriarchális vezérelvűség, az önállóság hiánya és az a tehetetlenség, ami saját, legalább részben, önálló intézmények híján, kollektív frusztrációt okoz. De akár a politikai kultúra irányultságát, az autokratikus formák elfogadottságát, akár a demográfiai folyamatok okozta stresszre, vagy a médiák kiszolgáltatottságára, stb., gondolunk, a romániai magyar társadalom erősen vulnerábilis, és ez kiszolgáltatottá teszi egy erős és valóban toxikus vezér föllépésével szemben. Ki nem elégített társadalomban élünk, premigrációs és migrációs hálózatokhoz kapcsolódnak az életutak jórésze (miközben persze divat itt is a “migráncsozás”), meglazultak a gyökerek, “megoldódott a kéve”, és nemcsak a téves politikai döntések okán. A rommagyarok jórésze – mondjuk ezt is ki – “agyban” Magyarországon vagy attól is nyugatabbra él. Vagy legalábbis, a médiabefolyás következtében (és itteni magyar média, mindent egybevetve nincs is), és az elvándorlási tervek, egy egész migrációs szubkultúra okán, a közönség testileg még itt van, mentálisan már máshol. Egy magát providenciálisnak mondó, megváltót játszó, rommagyar vezér – amilyennek, itt és most, Orbán Viktort képzeli a többség – megjelenése égetően sürgős, a támogató közeg nap, mint nap épül és erősödik. Meglátásom szerint, már ismerjük a nevét és arcát, csak még nem látja eljöttnek az időt, hogy előlépjen és letaszítsa Kelemen Hunort ingatag faháncs-trónjáról.
