Azt írják a lapok, hogy az izraeli és amerikai támadás nyomán Irán népe összezárt a rezsim mögött.
Mint azt mindannyian tudjuk, Irán katonailag nagy vereséget szenvedett. Nem a veszteség mértéke nagy, hanem a ténye szörnyű, kiderült ugyanis, hogy Irán légtere az izraeli támadás óta teljesen védtelen, akkor repül oda be ellenséges vadászgép vagy bombázó, amikor csak akar. Az ország ráadásul válaszcsapásra is képtelen, az iráni rakéták alig tizede tudott célba érni, ami nem a legjobb hír a harci tűzben égő ajatollahoknak.
Hogy miért kellett Iránt pont most megtámadni, az totális rejtély… hacsak nem volt szüksége a mindig bosszús kinézetű óriáscsecsemőnek egy kis sikerélményre. Mint az szemkiszúróan látszik, az ukrajnai háború Trump féle ún. „kezelése” totális kudarc, Putyin annyit röhög a markába, hogy már sebes a tenyere, nyilván ezért volt szükség az Irán elleni akcióra, hogy az amerikai elnök fel tudjon mutatni valamit.
Természetesen először az izraeli gépek startoltak el, hogy lenullázzák az iráni légvédelmet, tiszta helyzetet teremtve a B-2 Spirit-eknek (még csak az kéne, hogy egy amerikai bombázót lelőjenek!), amely utóbbiak odaérve megszórták az atomlétesítményeket, majd dicsőségben tértek haza a demokrata és republikánus szenátorok nagy-nagy, sőt együttes örömére. Make America Great Again, amint ez köztudott.
Az én elképzelésem szerint pont fordítva történt, mint azt hiszik. Nem Netanjáhú kezdeményezte, és Trump engedélyezte az Irán elleni támadást (illetve hát „Trump tudott róla”), hanem az amerikai elnök kérte föl az izraelieket egy kis közös háborúskodásra, egy látványos sikerhadjáratra, mivel az nem volt kérdés soha, hogy Irán katonailag nulla hozzájuk képest. Annak, hogy mégsem volt teljesen eredménytelen a perzsák ellencsapása, egyszerű oka van, Izrael túlbecsülte a saját légvédelmét, és nem tudta az iráni válasz összes rakétáját lelőni. Így aztán voltak romok, na meg halottak is. Sajnálatosan.
Az eredmény a Nyugat számára egyértelmű. „Atombombailag” nulla, politikailag mínusz sok.
Az iráni nukleáris fejlesztést tekintve: nem nagyon hiszem, hogy a föld alatti létesítmények szellőző rendszerén keresztül bombát lehet juttatni a lenti termekbe. Gyalogbombát még csak-csak elképzel az ember, amelyik odamegy a nyíláshoz, végigtekereg az alagútrendszeren, majd leérve végül nagyot robban a nagyteremben, de hogy ezt egy száguldó repülőgépről ledobott légibomba is megteszi, abban azért kételkedem. Pláne, ha a szellőzőrendszer csatornáit nem nyílegyenesre építették a ravasz irániak, hanem vannak benne cikkcakkok is. A légnyomás ugyan megnőhet lent, de az nem teszi tönkre a gépeket. Ebből következően az izraeli-amerikai kettős bombázásnak a legkényesebb atombomba fejlesztő részlegekre biztosan nem volt hatása, viszont lehet vele dicsekedni, még ha a szakértők tudják is, hogy hablaty minden sikerjelentés, pláne, ha az elnök teszi. További negatívum, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség alig öt nappal a fegyveres konfliktus kirobbanása után ismerte el, ellenőrei Iránban szem elől tévesztettek 409 kilogramm, az 235U izotópot tekintve magas szintre dúsított uránt, ami most már akármire felhasználható. Ezekből látni, mennyi „haszna” volt a kis, bombázgatós hülyéskedésnek.
Politikailag az eredmény pláne kellemetlen. Iránban hatalmas pompával temetik az izraeliek által likvidált vezetőket, a jelenlegi vallási kurzus megerősödik és stabilabbá válik a Nagy Sátán támadását követően, az ottani muszlimok még jobban utálják majd Izraelt meg a Nyugatot (pedig az nem lesz egyszerű), sok, korábban semleges állampolgár köteleződig el a jelenlegi rendszer mellett, és meg fognak szaporodni az „Allahu akbar” kiáltással fűszerezett terrortámadások is. Világszerte. Nem azonnal, de pár hónapon belül biztosan. A viszony Iránnal egyre rosszabb, tárgyalásnak immár semmi esélye sincs, maximum orosz jellegű katonai agresszióval lehetne „móresre tanítani” őket, de akkor máris előáll Ukrajna II., ami nagyon nemkívánatos. Ennyi értelme volt. Kellett ez a demokráciáknak, tessen mondani? Csak azért, hogy Trump valami apró dicsőséget begyűjthessen végre?
Még szerencse, hogy mi nem vagyunk Irán. Azazhogy Nemirán vagyunk. Az atomlétesítményeink nem bombagyártásra szakosodtak, így aztán nagy hülyeség lenne lerombolni Paks I.-et vagy a BME oktatóreaktorát. Nem is kell nekünk az atombomba, mert rakéta híján úgysem tudnánk célba juttatni, és különben sincsen rá pénzünk egyetlen árva kanyi se. Csak a legfontosabbakra jut, pl. Mészáros haszna meg Tiborcz egyre hízó ingatlanvagyona.
Mint azt a miniszterelnök úr a tisztek avatásán mondotta volt, az atombomba hiányán túlmenően, nálunk még a következők nincsenek: „Nincsenek ideológiai zagyvaságok, amelyek a jog rendjét és mindennapjaink biztonságát is képesek aláásni (erről a gránitba vésett Alaptörvény férfi-nő meghatározása meg a Pride betiltása gondoskodik), nincsenek migránsok sem (mert aki átjut a határon, az úgy tovább áll a lehető leggyorsabban, mintha soha nem lett volna itt), és különben is Magyarország nem sodródik az eseményekkel, Magyarország megvédi állampolgárait.”
Pontosabban:
„Mi megvédjük magunkat, megvédjük a magyar emberek életét, békéjét, tulajdonát és szabadságát”
Ez eléggé meglepő kijelentés a miniszterelnök úrtól, aki igencsak nehezményezi, hogy az ukránok pont ezt csinálják, mivel szerinte azonnal meg kellett volna magukat adniuk Putyinnak, mégpedig bármifajta védekezés nélkül, nem törődve sem az ukránok tulajdonával, sem az ukránok szabadságával. Akkor lennének békepártiak. Na de így?
A konkrét szöveget tekintve a magyar miniszterelnök könnyen ígérget. Magyarország a NATO tagja, azaz nem egyedül kell megvédenünk magunkat, mivel a teljes NATO felesküdött, hogy ha valamelyik tagját támadás éri, azt az egész NATO fogja védeni. Orbán ugyanakkor úgy beszél, mintha támadás esetén nem is lenne szükségünk semmifajta segítségre (Mi megvédjük…), holott csak nagyon extrém esetben tudnánk magunkat egyedül megvédeni. Na, talán egy szlovák támadáskor… habár ki tudja azt…
A fentiek alapján egyértelmű, hogy mit kell tenni annak, akit megtámadnak. Először is fel kell dobnia egy pénzt, hogy fej vagy írás alapon eldönthesse, megvédi-e magát és állampolgárait, mint azt Orbán Viktor miniszterelnök úr Magyarországnak megígérte, vagy azonnal adja fel a harcot, ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök úr Ukrajnától elvárja. Legjobb, ha a megtámadott eleve a NATO tagja, mert akkor nem kell pénzt feldobni, ugyanis egy NATO tagállamot még a legelvetemültebb országok sem mernek megtámadni. Ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök úr már többször kijelentette, még az oroszok sem. Ezért ragaszkodik Orbán Viktor miniszterelnök úr ahhoz, hogy Ukrajna ne lehessen NATO tag, mert csak úgy marad továbbra is szabad préda, melyet az oroszok bármikor megtámadhatnak, akárhány nemzetközi szerződést negligálva (a jelenlegi támadással ötöt sikerült felrúgniuk), Trump elnök pedig arra hivatkozva, hogy különben nem segít, bármikor megzsarolhatja Zelenszkijéket. A jövőben is. Ha Ukrajna NATO tag lenne, akkor mind Trump, mind Putyin zsákmány nélkül marad, ami Orbán Viktor miniszterelnök úr szerint végképp megengedhetetlen. A szabad préda az szabad préda! Punktum, avagy mifene!
Ha valaki ezek után sem lenne tisztában azzal, miként kell viselkednie egy országnak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úrnak megfeleljen, azt csak sajnálni tudom. Ennél kristálytisztábban leírni egyszerűen nem lehet.
