Időutazás a múltba a civilekkel szemben

0
55

Évtizedekkel ezelőtti mondatok köszönnek vissza a kormányszóvivő szavaiból, hogy „akit nem választottak meg, az ne szóljon bele a nagyok dolgába”. Eltérőek a vélemények arról, hogyan értékelhető-e manapság ez a felfogás.

Kovács Zoltán kormányszóvivőt kérdezte a minap a brit Financial Times. Szerinte a kormány és a Nyílt Társadalom Alapítványok között két ellentétes demokráciafelfogás miatt van vita. „Soros úr azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat” – mondta Kovács, aki szerint csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon. És hogy itt kétféle demokráciafelfogás küzd egymással.

A Kovács Zoltán által hangoztatott álláspont mibenlétéről megoszlanak a vélemények. Az inkább általánosnak tekinthető magyarázatot osztja Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, politológus. Nevezetesen, hogy ez az úgynevezett illiberális demokrácia keretébe illik bele. Abba, hogy akik mögött nincs világos felhatalmazás választás nyomán, azok ne szóljanak bele a fontos ügyek alakításába. Ez Tóth szerint

nagyon szűkítő és torz értelmezés,

hiszen normálisan működő demokráciában igen sok társadalmi szereplőnek lehet véleménye.

Persze ezt a Fideszben is tudják, el is ismerik ezek létjogosultságát – akkor, amikor saját magukról van szó – hívja fel az ellentmondásra a figyelmet Tóth. Ilyenkor tárgyalnak a CÖF-fel, amelyet hiteles civil szervezetnek ismernek el, tárgyalnak egyes kamarákkal, amelyeket szintén mértékadónak tartanak.

A Transparency Intenational Magyarország (TI) álláspontja szerint

nagyon restriktív szemléletet tükröz

Kovács Zoltán felfogása, amely végeredményben az állampolgári aktivizmust utasítja el, sőt, le is nézi a polgárokat – mondta Ligeti Miklós jogi igazgató. Az a dolgod, hogy húzd be az x-et, menj haza és fizesd az adódat, de a véleményedre nem vagyunk kíváncsiak – szerinte ez az üzenete.

Ligeti Miklós úgy véli, hogy a Kovács-féle felfogás ugyan rokon azzal a túlhaladott demokráciamagyarázattal, amely szerint a győztesnek mindenre felhatalmazása van, de a kormány intézkedéseivel szemben ellenvéleményt megfogalmazó civil szervezetek lejáratása esetében másról van szó.

Arról, hogy a kormány érzékelhetően azt gondolja, és ezt úton-útfélen hangoztatja is, hogy bárki, aki vele szemben foglal állást fontos ügyekben, az elfogult, mi több, egyenesen az ellenzék hangján szól. Emiatt az ilyen szervezeteket és főképpen

az ilyen véleményeket meg kell címkézni,

mert az a legveszélyesebb a kormányra nézve, ha ezek a szervezetek ki tudnak törni abból a rájuk kényszeríteni akart karanténból, hogy „romkocsmák mélyén szövik az összeesküvés szálait” – fogalmaz Ligeti.

Ligeti Miklós szerint is alapvető kérdés, hogy a közélet dolgaiban állást foglaló különféle szervezeteknek milyen a legitimációjuk. Azt ő is elismeri, hogy a kormányzó pártnak kétség kívül óriási, mert közvetlenül a választóktól kapta a felhatalmazást. Ebben a megközelítésben tehát a civil szervezeteknek valóban hiányos a legitimációjuk, nem tudnak felmutatni rájuk szavazó tömegeket.

A TI jogi igazgatója úgy látja, hogy a kormány egyre hagymázasabb kampányában természetesen kihasználja a kritikus civil szervezetekre valóban jellemző legitimációs hiányt, és azzal is gyalázza ezeket a szervezeteket, hogy a Soros Györgytől kapott pénz nemcsak nem pótolja a hiányzó legitimációt, egyenesen ideológiai és tartalmi pórázon tarja őket.

A szűken vett legitimációval szemben Ligeti úgy véli, hogy támadott civil szervezetek, így a TI is olyan egyetemes értékek érvényre juttatásáért küzdenek, amelyek mellett Magyarország is elköteleződött, amikor csatlakozott az emberi jogok védelméről és a korrupció, meg a vesztegetések elleni fellépésről szóló egyezményekhez.

A TI igazgatója úgy látja, hogy a kormány most még magasabb fokozatba kapcsol, a kommunikációs offenzívát már-már

démonizáló hisztériakeltésre cseréli.

Ebbe sorolandó a „migránssegítő irodák” elleni fellépés kísérlete és természetesen ennek része a legújabb ötlet, hogy állítólag külön regisztráció alá vennék a bevándorlás segítésével vádolt civil szervezeteket, megvonnák tőlük a nonprofit besorolást és valamiféle büntető különadót is kirónának rájuk.

„Ha ez megvalósul, az vegytiszta őrületnek tekinthető, ami még a külföldről támogatott szervezetek nyilvántartásba vételét elrendelő törvénnyel megvalósított jogtiprást is messze túlhaladja”

– fogalmaz Ligeti Miklós.

Az természetesen felvethető kérdés, hogy hová vezet ez az út – túl a civil szervezeteken -, de ezt nem tudjuk – mondta Tóth Csaba. Nyilván sok függ attól, hogy ismét nyernek-e a választásokon, netán megint kétharmadot szereznek. A választóknak van lehetőségük dönteni erről – hangsúlyozza a politológus.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..