Na ne! Nehogy má’ Brüsszelben meg Kijevben döntsenek! Rólunk! Rólunk, az RSzÉÓRKIGyNN-ről, azaz a Rendkívül Szuverén, Évek Óta Rendeletekkel Kormányzott, Immár Gyurcsánymentes, Nagyon Nemzetállamról!
Ráadásul a fejünk fölött! Még csak az kéne! Döntsenek mirólunk inkább Moszkvában, Pekingben meg Washingtonban, hiszen például az utóbbival, ahogy a miniszterelnök úr mondotta volt, olyan jól tudunk együtt dübörögni a történelem főutcáján, hogy csak na! Gondolom, a hídon is.
Illetve tudnánk. A mód csak feltételes. Sajnálatosan. Pedig mennyire örült a mi derék autokratánk, mikor győzött a Trump, aki előtt mi már régen kis magyar Trumpok voltunk, de hiába az örömködés, azóta sem hívja Orbánt a nyomorult Szőke, nemhogy partnernek, de még segítőnek se. Pláne nem „együttdübörgési” célból. Nem kellünk mi oda, megoldja azt az elnök egymaga. Úgy dübörög már 100 napja, hogy mindjárt leszakad a híd, mégpedig velünk, lelkes híveivel, plusz a fél világgal együtt, de az őt nem érdekli, hiszen nem politikus, hanem üzletember, aki nem elvek alapján kormányoz, hanem a haszonra hajt. Régen megtanulta, hogy az élet nem egy emberek és országok közötti együttműködés a kölcsönös előnyök érdekében, meg hogy az üzleti életben nem fontos ám az elvi dolgok figyelembe vétele. Pláne nem az olyan hülyeségeké, mint például az empátia, a humanizmus, a közös jólét, meg a gyengébbek segítése. De nem ám! Egy nagy fenét! Volt ugyan valami Krisztus meg valami Marx, akik ilyeneket hirdettek, de ki emlékszik arra, ráadásul sokan a nevükben és rájuk hivatkozva műveltek olyan elképesztően kegyetlen dolgokat, amelyek miatt ők ma már sokfelé szitokszónak számítanak.
Az üzletre visszatérve: a győzelem a lényeg. A másikat át kell verni, erővel le kell nyomni, meg kell zsarolni, és ki kell zsigerelni a nagyobb, a még nagyobb, meg a még annál is nagyobb saját haszon érdekében. Hogy az üzletfél mennyit veszít, az érdektelen, és bár a maffiózóstílus, azaz a másik tényleges kinyírása ma már ugyan nem divat, de a módszereket illetően addig kell elmenni, amíg csak lehet. Akár az üzletfél totális megsemmisítésének a közelébe is.
Példa: az ukránoknak nincs műholdas felderítő rendszerük. Már eleve műholdjuk sincsen a szerencsétleneknek, így aztán mind az ukránok legyilkolását, mind az ukrán létesítmények lerombolási hatékonyságát tekintve az oroszok nagy fölénybe kerülhetnek a háborúban, ha az USA Ukrajnának ezen a téren nem segít. A nemsegítés eredménye: hatalmas ember- meg anyagi veszteség, a pszichikailag romboló hatásról nem is beszélve. Ezért aztán, mikor Trump látta, hogy az ukrán elnök nem egy nyalizva behódoló valaki, amit pedig elvárt volna tőle, egyetlen könnyed mozdulattal, ukrán emberéletek tucatjáról döntve leállította az addig jól működő, műholdas adatszolgáltatást. A leállításnak azonnal hatása lett, Zelenszkij ész nélkül rohant az amerikai elnökhöz, mindent megígért, mindenben engedett, és teljesítette az összes feltételt, amit Trump követelt tőle, csak állítsa vissza az információs rendszer normál működését. Az amerikai elnök némi félmosollyal teljesítette a kérést, aztán besöpörte a fizetséget, konkrétan az ukrán ásványkincsek egy részének amerikanizálását. A szövegelés ugyan arról szól, hogy a tárgyi bányákat, ha majd amerikai tulajdonban lesznek, Oroszország nem meri megtámadni, de persze nem is akarja, bőven elég neki, amennyit eddig elfoglalt, azok pedig nem kerülnek ettől kezdve sem ukrán sem amerikai tulajdonba, az hótzicher. Az oroszoktól való visszafoglalásuk maximum egy harmadik világháborúval lenne lehetséges, de még az is bizonytalan.
Az Amerikát egyszer majd újból naggyá tevő elnököt (a naggyá tevés kezdési és befejezési időpontja egyelőre még homályba vész) eddigi ténykedése alapján okkal nevezik többen óriáscsecsemőnek, mert az IQ-ja még láthatóan nem érte el a termetét. Még többen emlegetnek elefántot (ahogy régóta magam is), persze nem azt, amelyik a hídon dübörög a mögötte loholó, egyre jobban lemaradó, szerencsétlen egérrel, hanem amelyik épp porcelán étkészletet vásárol, ám a szörnyű csörömpölés miatt nehezen tud dönteni.
Az elnökre nézvést utóbbi a kedvezőbb hasonlat, mert az elefánt nagyon okos, sokkal okosabb, mint a csecsemők. Ahogyan azt Nagy Lajostól tudjuk, volt egyszer egy szabó, annak volt egy elefántja. Ez az elefánt olyan okos volt, hogy mikor egyszer egyedül volt otthon, és rablók érkeztek a házhoz, nem nyitotta ki nekik a kaput. Egyrészt, mert nem tudta volna, másrészt meg nem is tudta, hogy a rablók be akarnak jönni.
Persze néhanapján az okos elefánt is téved. A Trump nevű ormányos például szentül hitte, hogy nem csak Zelenszkijt tudja zsarolni, hanem Putyint is, így aztán úgy gondolta, akkor vet véget az orosz-ukrán háborúnak, amikor csak akarja. Ki is jelölt egy rövid időszakot, így kezdődtek a tárgyalások, aztán eltelt a beígért egy nap, aztán tíz nap, majd száz nap, ma már meg ott tartunk, hogy Trump „Van jobb dolgom is” ürüggyel kiszállt a békeharcból, mert látta, hogy Putyinra semmilyen hatása sincs. Még szomorúbb, sőt félelmetesebb fejlemény, hogy Hszi Csin-ping moszkvai látogatása alkalmával támogatásáról biztosította Oroszországot, Putyint, a pszichopata tömeggyilkost szövetségesének nevezte az új világrend építésében, és megerősítette a közös álláspontot az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatban. A lényeg most már mindinkább nyilvánvaló, ahogy a kis köpcös, korábban az elefánt után loholó egérke megjegyezte Ráckevén: “Amerika lelécelt, mi meg állunk, mint a lakodalomban”. Bizony, hogy ott! És ahogy már magam is megfogalmaztam februárban: Ukrajna után „Felkészül Tajvan”. Ahogy Hszi Csin-pinget ismerem. Rossz elefántra tettünk, na! Illetve nem mi, hanem szokott módon az általunk minden ügyünk intézésével megbízott és korlátlan hatalommal felruházott szerencsétlen akárki barmolta el, akit inkább nem minősítenék. Így aztán mi is megyünk a levesbe, ha csak nem csatlakozunk az USA helyett újból az EU-hoz. Velük még van remény.
De nem sok. Az EU-nak ki vagyunk szolgáltatva azzal, hogy az idetelepített autó- és egyéb gyárak révén főként az európai piacra gyártunk, ehhez képest úgy szidjuk őket, mint a bokrot, és úgy szuverénkedünk ellenükben, hogy rossz nézni. Ugyanakkor Putyinnak is gazsulálnunk kell, mert megfelelő gázvezeték kapacitásunk az Adriáig nincsen, gázerőmű blokkokat meg mindenképpen muszáj építenünk (~ Σ 1500 MW). Egyrészt a drága és jelenleg nagymértékű áramimport kiváltása miatt, másrész a jócskán megnőtt napelem kapacitás termelési ingadozásának kiegyenlítése miatt (a magyarországi viszonyok között a napelemek csúcskihasználási óraszáma az évi 8760 órából csak 1200 óra), harmadrészt a végzetesen elkésett Paks II. pótlása miatt, negyedrészt meg az idetelepülő kínai gyárak nagy energiaigénye miatt. Ha meg Hszi Csin-pinggel rosszban vagyunk, akkor nem jönnek ide még ezek a kínai gyárak se, melyek az egyetlen reménységeink, ugyanis Mészáros meg a többiek nem innovációra épülő világsikeres termékeket gyártanak, hanem EU pénzből túlárazott síneket meg stadionokat.
És hogy egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben minden hülyeségre, a választók megvesztegetésére, a népszerűség fokozása érdekében a nép közé öntésre (adócsökkentés), meg a haverok gazdagítására van pénz, csak értelmes célokra nincs, az maga a katasztrófa. A kontraszelekció is elárasztotta az országot (nem a szaktudás a fontos, hanem a politikai egyetértés és/vagy a haveri viszony), így aztán mindenhol rémes alakokkal találkozik az ember. Ahogy nézem, unokáink sem fognak ebből könnyen kikecmeregni.
Az viszont, hogy bármi lesz is, ennél csak jobb jöhet, kétségtelen. Na, legalább ez.
