GYURCSÁNY VIDEÓÜZENETE

0
1760
dk

Márki-Zay győzelmi gyűlésének másnapján, hétfőn Gyurcsány Ferenc videóüzenetet tett közzé a Facebookon. Hétfő óta sokan bírálják Gyurcsány üzenetét: azt vették észre belőle, hogy nem hangzott el benne Márki-Zay Péter neve, nem gratulált benne neki – megtette ezt már vasárnap este a vetélytárs Dobrev Klára –, és volt benne egy mondat, miszerint a miniszterelnököt majd – ha sikerül ez – parlamenti többséggé válva választja a mai ellenzék. Sokan fenyegetésként értelmezték ezt a mondatot, mintha azt jelentené, hogy nem feltétlenül az előválasztás győztesét választja miniszterelnökké az új parlamenti többség.

Akik ezt hallják ki Gyurcsány üzenetéből, szerintem félreértik azt. A videóüzenet azoknak a DK-soknak szólt, azokat igyekezett megnyugtatni, akiket elkeserített, hogy nem Dobrev Klára nyerte meg az előválasztás második fordulóját. Őket is megnyugtathatja, és mások számára világossá teheti az előválasztással az ellenzéki oldalon kialakult helyzetet az, amit Gyurcsány hétfőn elmondott.

Vannak olyan történetek a politikában, hogy egy tehetséges politikus maga köré szervez egy politikai mozgalmat, amelyben azután megkérdőjelezhetetlen a tekintélye. Itt a közelünkben ilyen mozgalom, ilyen párt Orbán Viktor Fidesze, ahol ő válogatja össze magának a képviselőjelölteket, a minisztereket, ő alakítja személy szerint a politikát. Ebből a szempontból hasonló politikai erő például Emmanuel Macron franciaországi kormánypártja is, mely az elnökválasztást megnyerő Macron politikai személyisége köré szerveződött. (Mellesleg ilyen párt Magyarországon a Demokratikus Koalíció is, amely Gyurcsány politikai személyisége köré szerveződött, ő a megkérdőjelezhetetlen vezetője, Gyurcsány nélkül nincs DK.) Ezek azonban kivételek.

A demokráciákban az a tipikus, hogy nem a pártvezetőnek van pártja, nem a miniszterelnöknek van parlamenti többsége, hanem a párt vagy koalíció választ magának vezetőt, miniszterelnököt, elnöki rendszerekben elnökjelöltet.

Gyurcsány, akinek videóüzenetéről most beszélünk, annak idején saját maga élte át, hogy ahhoz, hogy miniszterelnök legyen, előbb kívülről érkezve el kell nyernie a az MSZP rendkívüli kongresszusának támogatását (miközben az MSZP elnöksége mást, Kis Pétert jelölte Medgyessy Péter utódjának), és ha elveszíti a párt, illetve a parlamenti frakció bizalmát – ahogy ez 2009-re bekövetkezett –, akkor le kell mondania. Miként előtte Medgyessy Péternek is, akivel az élen az MSZP 2002-ben megnyerte a választást, le kellett mondania, amikor 2004-ben elvesztette előbb a koalíciós partner SZDSZ bizalmát, majd az MSZP-frakció támogatását.

Márki-Zay Péter nem úgy lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, hogy maga szervezett a maga politikai személyisége köré politikai erőt, amelynek élén Orbán Viktor kihívója lehet.

Másképpen történt: előbb létrejött egy pártszövetség különféle ellenzéki pártokból, amely kialakította a maga vegyesfelvágottra emlékeztető politikai profilját, meghirdette az előválasztást az egyéni választókerületi képviselőjelöltek és a közös miniszterelnök-jelölt kiválasztására, Márki-Zay pedig a hatpárti szövetség feltételeit elfogadva elindult a hódmezővásárhelyi egyéni képviselőjelöltségért és a miniszterelnök-jelöltségért.

Ahhoz azonban, hogy sikeres kampányt vihessen, az egyéni választókerületek többségét kell a hatpárti pártszövetség jelöltjeinek megnyerniük – erre figyelmeztet Gyurcsány –, ő pedig akkor tudja ezt elősegíteni, ha elnyeri és majd meg is őrzi a hatpárti szövetség megválasztásra esélyes képviselőjelöltjeinek bizalmát.

Két gesztusával – azzal, hogy győzelmi beszédében az előválasztási kampányban őt támogatókra korlátozta a tisztaság erényét, illetve, hogy külön frakciót akar magának – máris aláásta azok bizalmát, akik az előválasztási kampányban még nem őt támogatták, illetve csak Karácsony visszalépése után álltak mellé. Ismétlem: a hatpárti szövetség nem az ő politikai személyisége köré szerveződött, hanem az előválasztást megnyerve került az élére.

Ezért a sikerhez el kell nyernie, sőt folyamatosan újra el kell nyernie ennek a fölöttébb heterogén és külön-külön pártokra tagolódó politikai alakulat egészének bizalmát.

Megjegyzem: ha meg tudja nyerni, akkor nincs szüksége külön frakcióra, mert valamennyi frakció az „övé”. Ha viszont nem tudja, akkor az egyetlen „saját” frakcióval nem ér el semmit.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .