Orbán Viktor vagyonnyilatkozatából megint kiderült, amit eddig is tudtunk: hogy Magyarország miniszterelnöke szegény ember. Nem éhezik persze, és rendes ruhája is van – igaz, nem hordja, mert ha fölvenné, észrevennénk – de másokhoz képest nem mondható tehetős embernek. Mészáros Lőrincnek például sokkal több pénze van, és Rogán Antal is izmosabb ingatlanokban.
Orbán Viktornak mindössze 993 ezer forintja van a feleségével közös számláján. Ha azt nézzük, hogy tavaly ilyenkor még csak 742 ezer forintjuk volt, akkor megállapíthatjuk, hogy megint beljebb vannak valamelyest, megint sikerült spórolniuk, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy tehetősnek legyenek mondhatók.
Nem jó, ha egy országnak szegény miniszterelnöke van. Azért nem jó, mert az ilyen embert mindenki sajnálja, ha, teszem azt, elmegy egy nemzetközi tanácskozásra, uniós összeröffenésre, összesúgnak a háta mögött. S ha netán a vállát lapogatják, akkor sem hiheti, hogy ez az őszinte barátkozás jele. Lehet, hogy az illető kormányfő-kolléga csak biztatni szeretné: fel a fejjel öreg, egyszer még neked is lehet saját autód, csak dolgozzál keményen, látástól, vakulásig, hassál, alkossál, gyarapítsál, és a haza fényre lesz derülve.
De nemcsak ezért nem jó, ha egy ország miniszterelnöke szegény, hanem azért sem, mert – pszichológusok a megmondhatói – az ilyen ember személyisége gyakran torzul. Irigykedik a mások sikerére, vagyonára, és ez végső soron odáig fajulhat, hogy elveszi tőlük, amijük van. Az ilyen személyiség nemcsak magára, de másokra is veszélyes lehet, mert kiszámíthatatlan, vagyis, bármire képes.
Ez akkor is így van, ha vannak kivételek, akik egészen jól viselik, hogy nem bővelkednek a földi javakban. Gandhiról például úgy tartják, hogy hiába volt szegény, megmaradt annak a kedves, szelíd embernek, aki mindig is volt. Akadnak tehát kivételek, de az esetek többségében a nélkülözés azt eredményezi, hogy az illető, amint módjában áll, kompenzálni kívánja, hogy korábban kimaradt a jóból. Hozzányúl a közöshöz, elveszi másoktól, ami az övék, és a sajátjaként használja.
A fentiekből következik, hogyha egy országnak szegény a miniszterelnöke, abból még semmi jó nem származott. Persze, az sem jó, ha az illető túlságosan gazdag, és annyi vagyona van, hogy azt sem tudja, hogy mi az, ami a sajátja, és mi az, ami valamelyik barátja nevén az övé. Az ilyen ember idővel összezavarodik, beszél mindenfélét, végső soron pedig, teljesen megfeledkezik arról, hogy az ország lakóinak többsége még nála is szegényebb.
