Otthon az Oszmán Birodalom újjáélesztésével kampányol Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki abban bízik: a szultán egykori birodalmának rég elszakadt részei vágynak a szorosabb együttműködésre a térség nagyhatalmával, Törökországgal.
Vucic szerb elnök, aki a szerb nacionalisták révén került hatalomra, valószínűleg nem ugyanígy látja Szerbia történelmét, de
mindenképp ki szeretné használni a gazdasági lehetőséget.
Szerbia ugyanis csak csigatempóban növekszik, míg Törökország évente 5,5%-al.
A gazdasági együttműködés mindkét államnak hasznára lehet: Szerbia profitálhat a török tőkéből, Törökország pedig előrenyomulhat a Balkánon, ahol az Európai Unió is gyűjti a szövetségeseket. Régebben Törökország is pályázott az uniós tagságra, de mostanra annyira elmérgesedett Brüsszel és Ankara viszonya, hogy ma már inkább vetélytársakról lehet beszélni.
Törökország kihasználhatja azt, hogy
Szerbia árui előnyösebb feltételekkel juthatnak be az Európai Unióba.
Szerbia pedig reménykedhet benne, hogy csökken a munkanélküliség, ami miatt szerb fiatalok ezrei vándorolnak ki az országból.
Vucic 10 ezer eurót ajánl minden olyan török vállalkozónak, aki folyamatosan új szerb munkaerőt alkalmaz. A gazdasági érdekek tehát egybeeshetnek. Az sem mellékes, hogy a két elnök stílusa meglehetősen hasonló: diktátori allűrjeik vannak. Semmibe veszik az ellenzéket, az őket bíráló államokat és mindenekelőtt a sajtót, melyet kedvtelve gyaláznak.
Törökországban hosszú börtönbüntetés jár az elnök bírálatáért. Itt még nem tart Szerbia elnöke, aki szeretne bekerülni az Európai Unióba, és ezért nem zárhatja tömegesen börtönbe ellenfeleit, mint ahogy ezt Erdogan teszi Törökországban.
