Mokkát néztem valamelyik reggel, Andy Vajna tévéjében. (Amúgy nem az övé, hanem a miénk az a tévé, mi, magyar adófizetők vettük neki, de most nem erről fogok értekezni.) És a vicces, vagy komoly kérdésekre sem szeretnék válaszolni, hogy miért kell nekem Mokkát nézni. Lenne rá válaszom, például az, hogy véletlenül. Vagy az, hogy csak. Esetleg, hogy időnként arról is tudni kell, amiről egyébként nem érdemes.
Szokás szerint kedélyesen folyt a diskurzus, a riporterként dolgozó honfitársunk alákérdezett, az interjú – nevezzük így – alanya pedig felülválaszolt.
Majkd elfelejtem: Nagy Anikó volt a vendég, az EMMI egészségügyért felelős államtitkára. Azt kérdezte tőle a riporterként dolgozó ember, hogy mikor lesz jobb, elfogadhatóbb az egészségügyi ellátás?
Jó kérdés, mert jól lehet rá válaszolni. De az államtitkár még a tőle elvártnál is jobban válaszolt. Ezt mondta: „A magyar egészségügy nemzetközileg is híresen elfogadott, jó ellátást nyújt, a felszereltségünk európai szintű.”
Sajnos, a válaszoló nem fejtette ki részletesebben, hogy szerinte a magyar egészségügy mely megoldásai híresen elfogadottak, ezért csak sejtésekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni.
Elsőként valószínűleg az orvoshiányra gondolt az államtitkár. Rengeteg magyar orvos dolgozik külföldön, a legtöbben a nagyobb kereset miatt hagyják itt az országot, de vannak, akiknek az itteni egészségügyi rendszerből van elegük.
A kilátástalanságból, a kiszolgáltatottságból, a reménytelenségéből.
Talán erre gondolt Kásler Miklós helyettese, bár az is lehet, hogy a hosszú várólistákra. Manapság egy ötös lottóval ér fel, ha valaki időben kap beutalót valamilyen vizsgálatra. Persze, vannak rövid várólisták, ha az ember a zsebébe nyúl és hajlandó még egyszer megfizetni azt, amit adó és járulék formájában egyszer már kifizetett – ebben az esetben egészen elfogadható egészségügy ellátásban is részesülhet.
Az is nemzetközileg és híresen elfogadott, hogy a magyar kórházakba a betegeknek egyre több dolgot lehet magukkal vinniük. Régebben szigorúan szabályozták a kórházi látogatás rendjét, és az is előírták, hogy mennyi ételt és italt szabad bevinni, mostanra azonban, hála a Nagy Anikó által európai szintűnek minősített egészségügynek, ezen a téren is van változás. Ma nemcsak lehet, de kell is látogatni a kórházban fekvő beteget, különben esélye sincs a túlélésre. Mert csak így lehet őt elfogadható módon táplálni, így jut vécépapírhoz, fájdalomcsillapítóhoz, tiszta törölközőhöz.
Maholnap ágyat is vinni kell a beteggel, valamint ápolót és orvost. Nagy Anikó bizonyára erre gondolt, amikor a jó ellátást nyújtó magyar egészségügyet említette. Vagy a kórházi fertőzésekre, ebben szintén csak a hátunkat nézhetik a versenytársak. Irigyelnek is minket rendesen, amiért sok magyar kórházban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni.
