Miközben a forint gyengülése növekvően inflálja el a jövedelmeket, az állam és az árfolyamra nem reagáló jegybank százmilliárdokat keres. A gyenge forint emellett a hitelkamatokat is láthatóan nyomja felfelé.
A forint jelentős és rendkívül rapid gyengülését tapasztaltuk meg áprilistól kezdődően, az euróval szembeni árfolyam többször is rekordot állított be 330 feletti értéken. Az év elejétől számolva július végéig 6 százalék volt az értékvesztés – a dollárral szemben, annak „saját jogú” erősödése miatt, ennek majdnem duplája.
Az ennek következtében meglódult infláció hatásait mindenki megérzi a bolti árakban, a benzinkutakon (a héten ismét átlépte a 400 forintot a benzin literje), a nyaralási költségekben, a korábban lekötött szervezett utak egy része is megdrágult. A kurzus az elmúlt pár hétben némileg lejjebb szállt, de most is négy százalék feletti az euróval szembeni leértékelődés januárhoz képest.
Az ábra azt szemlélteti, hogy a térségben messze a forint szenvedte el a legnagyobb romlást az euróhoz viszonyítva. (Feltűnő a lej stabilitása.)
Ennek egyetlen jelentős oka van: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – a nagyjából egységes piaci állásponttal szemben – kitart a 0,9 százalékos alapkamat mellett, miközben a térség többi országában már ezt meghaladó az irányadó ráta. Ennek következtében komoly tőkekivonás indult el, a mélybe taszítva az árfolyamot.
Azt tehát látjuk, hogy ki veszít. Vannak azonban nyertesek is. Röviden: maga a költségvetés és a devizatartalékot kezelő MNB. A GKI Gazdaságkutató hívja fel a figyelmet arra, hogy
elsősorban a jegybank a haszonélvezője a forint kókadozásának,
mert minden 1 százalékos leértékelődés 70-80 milliárd forint nyereséget hoz neki azzal, hogy a korábban felvett külföldi hitel forint értéke ennyit emelkedik. A csúcsértéken átértékelt pénztömeggel tehát 420-480 milliárd forint marad az MNB-nél.
Marad, mert az Orbán-kormány felszámolta az MNB-nek azt a korábbi kötelezettségét, hogy ha többlete támad az árfolyamműveleteken, azt köteles befizetni a költségvetésbe – és persze, fordított esetben megkapja a veszteséget a kincstártól.
Ezekből a nyereségekből korábban már rengeteg pénzt keresett az MNB, és ebből hozta létre alapítványait és finanszírozza a monetáris politikától teljesen idegen programokat (műkincsvásárlás, felsőoktatás, műemléki épületek megvétele, irodaház bérbeadása).
A másik nyertes maga a költségvetés, amelyet valószínűleg inkább semlegesen (kiegyenlítetten) érint az árfolyam alakulása, vagyis nem kell újraírni a büdzsét. Ám a kincstárnak jelentős kintlevősége van Brüsszellel szemben. Az unió ugyanis – valószínűleg a rengeteg kifogás miatt is – egy csomó pénzt nem utalt át ebben az évben.
A Pénzügyminisztérium tájékoztatása alapján június végén ezermilliárd forint volt az uniós pályázatok nyertesei számára kifizetett előleg és a megérkezett alig 160 milliárd különbözeteként keletkezett hiány. Attól függően, hogy az euróban utalt pénzt milyen kurzuson váltják át, keletkezhet kisebb vagy nagyobb nyeresége a költségvetésnek, amely 311 forinttal számolt az idei büdzsében. A GKI 320-as árfolyamnál 300-350 milliárdos többlettel számol.
Vagyis 720-830 milliárd forintra is rúghat az állam nyeresége azon, amin a többség inkább veszít.
Csak összehasonlításképpen: idén például az összes jövedéki adóból ezermilliárdot tervez beszedni az állam.
Lesznek más vesztesek is, például azzal, hogy a forint leértékelődése következtében elkezdett felfelé kúszni az államkötvények hozama, ami pedig irányadó a bankok kamatgyakorlatára nézve. Ennek egyértelmű következménye, hogy júniusban elkezdtek drágulni hitelek, illetve a törlesztőrészletek, ami elsősorban a nagy összegű lakáskölcsönöket érinti kedvezőtlenül.
