Kezdőlap Címkék Zsidó

Címke: zsidó

Masszázs két zsidó életéért

0

Schindler listáját az egész világ ismeri, míg Felix Kersten doktor varázslatos kezeit szinte senki sem. Pedig azok a kezek több ezer zsidó életet mentettek meg a holokauszt idején. A Háárec idézi fel a legendás doktort, aki a rettegett SS-főparancsnok, Heinrich Himmler személyes masszőrje volt. Felix Kersten doktor minden egyes sikeres masszírozásnál egy-két zsidó ismerőse életét kérte cserébe. Megkapta.

Felix Kersten Tartuban született, Észtországban, 1898-ban. Észtország akkor a cári Oroszországhoz tartozott, de a hivatalos nyelv a német volt. Diplomája megszerzése után a fiatal masszőr könnyen elhelyezkedhetett Berlinben, ahol Dr. Ko kedvenc tanítványa lett. Ő Tibetből érkezett és oda is ment vissza. Vendégkörét Kersten doktor örökölte. A varázslatos hatású Kersten-masszázs híres lett egész Európában – még a román király is emiatt látogatott el Berlinbe.

Aztán a nácik hatalomra kerülése után (1933) egy furcsa új páciens jelentkezett: Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal főnöke, a holokauszt egyik szellemi atyja. Himmler gyomorgörcsökkel küzdött, melyeket csakis Kersten doktor varázslatos ujjai tudtak eloszlatni. Felszólította az orvost, hogy csak neki dolgozzon, legyen állandóan mellette, mint személyi orvos. Doktor Kersten köszönte szépen, de nem kért a kegyből. Csakhogy Heinrich Himmler nem az az ember volt, akinek nemet lehetett mondani. Megfenyegette az orvost: ha nem vállalja, akkor irány a koncentrációs tábor.

És mit tesz isten, doktor Kersten elvállalta…

Ettől kezdve egészen a második világháború végéig állandóan Himmler mellett volt. „Ő az én mágikus Buddhám” – mondogatta Himmler, aki babonásan ragaszkodott a csodadoktorhoz. Aki kihasználta a helyzetet: minden egyes sikeres masszázs után egy-két zsidó barátja életét kérte cserébe. Majdnem mindig meg is kapta. Egyszer azonban már egy egész transzportot akart megmenteni – ezt Himmler megtagadta. Sőt, megfenyegette a doktort: ha így folytatja, akkor maga is könnyen egy ilyen transzportban találhatja magát.

De közelgett a háború vége és Himmler is észrevette, hogy itt a vég. Alkudozni kezdett a nyugati hatalmakkal: a lágerekbe zsúfolt zsidók élete fontos adu volt a kezében.

Kersten doktor nagyon fontos szerepet játszott a közvetítésben. Az ő berlini házában találkozott Himmler a Zsidó Világkongresszus svédországi képviselőjével.

Himmler annyira fontosnak tartotta ezeket a találkozásokat, hogy 1945. április 20-án emiatt távozott Hitler utolsó születésnapjáról. A tárgyalások eredményeképp sokezer zsidó távozhatott a lágerekből Svédországba.

Végül maga Kersten doktor is Svédországba ment és megírta az emlékiratait. Egy amerikai történész, aki feldolgozta az SS vezetőjével folytatott titkos amerikai tárgyalások történetét, mindenben megerősítette a visszaemlékezéseit. A Jad Vasem Központ valamiért mégsem ismeri el Himmler masszőrjének érdemeit. Pedig a Háárec szerint megérdemelné.

Eörsi: terelés lehet a szentmise Horthyról

0

A Független Hírügynökségnek épp a napokban – más témákban – nyilatkozó Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció szentesi képviselőjelöltje a január 27-i Horthy-szentmiséről ír Facebook-bejegyzésében.

„Az elmúlt 7 évben az ilyen típusú gazemberségek nem random hullottak alá az égből? Hanem valahogy mindig akkor, amikor a kormánypárt – hogy is mondjam – kommunikációs nehézségekkel küzdött?

Talán a puszta véletlen műve, hogy ennek a misének az időpontját éppen akkor találták ki, amikor a kormány migránsozó kommunikációja éppen megsemmisülni látszik?

Vajon nem aranytálcán szállított gyámánt ajándék a kormány és személyesen Orbán Viktor számára, ha a magyar közélet hirtelen mégsem a migránsoktól, és a nettó hazugságokra elköltött milliárdoktól hangos, hannem attól, hogy helyes-e egy Horthy-mise időzítése?”

A Jobbik útja – 3. A zsidózástól a „zsidósimogatásig”

A Jobbik és a Magyar Gárda alakulásakor a velük kapcsolatos vádakra rendre azzal reagáltak, hogy ők csupán nemzeti érzelműek, s ebben a minőségükben hadisírok gondozására, valamint a parlagfű irtására és hasonló, a köz számára hasznot hozó tevékenységekre szerveződtek. Ám ezeket a nyilatkozásokat senki nem vette komolyan, a pártot és a gárdamozgalmat már a kezdetektől rasszistának és antiszemitának tekintették.

 

Mondjuk így: nem véletlenül. Ennek alátámasztására elegendő, ha a teljesség igénye nélkül egy pillantást vetünk a Jobbik elmúlt években elkövetett „csínytevéseire.

2012. novemberében Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikai szakértője a gázai konfliktus kapcsán a magyar országgyűlésben azt mondta: eljött az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”.

2013. szeptemberében Orosz Mihály Zoltán Érpatak jobbikos polgármestere az általa háborús bűnösnek nevezett Netanjahu izraeli kormányfő és Simon Perez izraeli elnök bábuinak jelképes felakasztása előtt a polgármester egy papírból összetákolt, szabadkőműves jellel súlyosbított izraeli zászló taposott szét a csizmájával.

2015-ben kiderült, hogy Kulcsár Gergely jobbikos képviselő évekkel korábban beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe.

Hogy a hatás teljes legyen, egy fényképfelvétellel is borzolta a jóérzésű emberek idegeit, amelyen a politikus a vascipők mellett pózol, és a jobb keze hüvelykujját felfelé tartja. Szöveget is mellékelt a fotóhoz: Kulcsár Gergely közölte, hogy „egy kis feltöltődésre vágyott, ezért látogatta meg a Duna-parton, a képen látható vidám helyet”.

Közben, 2013-ban, történt valami, ami a Jobbikot kizökkentette a „rendes” kerékvágásból. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a párt korábbi alelnöke és EP-képviselője, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt mindig tagadta, hogy antiszemita lenne, Szegedi ügye a párt sok szimpatizánsát elbizonytalanította, és zavart okozott az erőben. Rövid hezitálás – és Vona Gábor pártelnökkel való konzultálás után – Szegedi úgy döntött, hogy lemond minden jobbikos tisztségéről és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelőzően még kijelentette: „nem az számít, ki a legtisztább fajú magyar, hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt.”

Az ügy további pikantériája, hogy Szegedi Egy 2010-es interjúban még azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy „az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és kulturális elnyomást folytattak Magyarországon.”

Időközben több folyamat is elindult a magyar belpolitikába, amely a Jobbik tevékenységét is alaposan átrendezte. A Fidesz egyre több, a Jobbik által korábban preferált témát nyúlt le – Trianon, idegenellenesség, nemzeti érzelmek felkorbácsolása – és erre Vona Gábor pártjának is lépnie kellett. Ekkor találták ki a „cukiságkampányt”, mely a közvélekedéssel szemben nem csak abban nyilvánult meg, hogy a pártelnök kiskutyákat simogatott a nyilvánosság előtt, de abban is, hogy a párt prominensei tartózkodtak a szélsőséges kijelentésektől. Különösen a zsidósággal kapcsolatban fogták vissza magukat, de a romák elleni negatív megszólalásaik is megritkultak.

Újabb szintet lépett a Jobbik a centrista néppárt imázsának kiépítésében, amikor 2016 decemberében hanuka üdvözletet küldött a magyarországi zsidóságnak. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna, s nemcsak a magyar közvéleményben keltett értetlenkedést, de legalább akkora értetlenséget és megütközést a Jobbik szimpatizánsai között.

Vona Gábor pártelnök ezt írta hanuka alkalmából: „Jelen sorainkkal áldott, békés és boldog ünnepet kívánunk, hogy az emlékezés és az örvendezés eme időszaka lehetőséget nyújtson a lelki megújulásra, s mint a fények ünnepén, árasszon valódi világosságot, amely képes utat mutatni.”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője akkor nem kért a Jobbik jókívánságaiból, mondván 2013-ban Vona még úgy nyilatkozott, hogy „a zsidóság világuralomra tör, egyben az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat megszüntetését szorgalmazta”.

Ilyen előzmények után fordultunk rá 2017-re, amikor Vona Gábor az ATV stúdiójában bejelentette, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságól és a cigányságtól.

Vona egyébként 2017-ben is küldött üdvözletet a zsidóságnak hanuka alkalmából, a Jobbik tehát – annak ellenére, hogy ezzel nyilván a szélsőségesei nagy részét elveszíti – nem tett le arról, ami nagyjából már meg is történt: hogy helyet cseréljen a Fidesszel és néppárti pozícióba lavírozza magát.

A sorozat előző része itt olvasható.

Következik: A Jobbik esete a „cigánybűnözéssel.”

A Jobbik útja 2. – Elindul a Magyar Gárda

A Jobbik története a kezdetektől összefonódik a Magyar Gárdával, sőt, látványos külsőségei és feltűnést keltő akciói révén, különösen az első időkben a Magyar Gárda volt az ismertebb.

A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó szervezetek voltak. Mindkét szervezet 2007. augusztus 25-én alakult, a Magyar Gárda mozgalom elnöke Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt.

A bíróság 2009. július 2-án ugyan mindkét szervezetet feloszlatta, ám a nemzeti érzelmű ifjú és kevésbé fiatal emberek szomorúsága nem tartott sokáig: 2009. július 25-én gyakorlatilag ugyanazzal a tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom.

A Magyar Gárda egyenruháját Takács Zsuzsa iparművész tervezte. Ő szervezte meg a mellények, sapkák, kendők gyártását is. Amikor a sajtómunkások rákérdeztek, miért éppen a náci egyenruhára emlékeztető, és sokakban rossz érzéseket keltő viseletet választották, Vona Gábor, a Jobbik Magyarország elnöke azt válaszolta: azért, mert nekik ez tetszik.

A Magyar Gárda már a megalakulása előtt sokakban heves tiltakozásokat váltott ki. A nácik egyenruhájára hajazó öltözet valójában provokáció volt az éppen születendőben lévő demokrácia ellen. A Jobbik azzal érvelt, hogy semmi rossz sincs abban, amit képviselnek, ők egyszerűen hagyományőrzők, vagyis honvédsírokat gondoznak, és parlagfüvet irtanak.

A mozgalom nem sokkal a megalakulása után két részre szakadt, a közvélemény és a média nagy része a Kiss Róbert vezette gárdát tekintette „hivatalosnak”.

A Magyar Gárda megalakulása nem titokban, hanem gyakorlatilag a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Ennek ellenére a közjogi méltóságok, élükön Sólyom László köztársasági elnökkel, nem szólaltak meg a politika iránt érdeklődő közvélemény nem elhanyagolható részét foglalkoztató ügyben.

Sólyom László csak két hónappal a Magyar Gárda megalakulása után, a szervezet hírhedt, tatárszentgyörgyi vonulása után szólalt meg először. A köztársasági elnök megkésve bár, de jó beszédet mondott, s egy rövid időre úgy tűnt, hogy sikerült a kedélyeket valamelyest megnyugtatni. Sólyom László ugyanis azt mondta, hogy a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi felvonulása cigányellenes volt.

Fotó: Független

Ugyanakkor sokakban aggodalmat keltett, hogy miért kellett eddig várnia a köztársaság elnökének? Amikor a Magyar Gárda az avatásakor gyakorlatilag az ablaka alatt masírozott, akkor még nem tudta, hogy mire megy itt ki a játék? Akkor még elhitte a parlagfű irtásáról szóló hazugságot? Hogy e fura maskarába bújtatott vitézek hagyományőrzésre szerveződtek és véradásra? Hogy gátakon pakolják majd a homokzsákot, és vak néniket vezetnek át a másik oldalra?

A Jobbikhoz akkor még igen közelálló Fidesz „szakpolitikusa”,  rasszistaügyi szakértője, Balog Zoltán – ma az igen sok feladatot átfogó Emmi minisztere – is elítélte a rasszizmust. Igaz, nem a Magyar Gárdát ítélte el, hanem a rasszizmust.

Sólyom László megszólalása után Vona Gábor arra kérte a köztársasági elnököt, hogy fogadja őt a hivatalában, mert el szeretné neki magyarázni, miért olyan fontos, hogy a többségi társadalom harcoljon a genetikailag kódolt cigánybűnözés ellen.

Sólyom azonban nem fogadta a Jobbik vezetőjét. Aki erre megbántottságában azt találta mondani, hogy a köztársasági elnök nem a Magyar Köztársaság, hanem az Országos Cigány Önkormányzat elnöke.

Sólyom László tehát megszólalt, de későn:

a szellemet már nem lehetett visszaszuszakolni a palackba.

Amikor 2009. szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta a Fővárosi Ítélőtábla döntését, miszerint a Magyar Gárdát végérvényesen betiltották, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a Magyar Gárda alapítója, az ítéletet követően kijelentette: a döntést tudomásul veszik, de nem fogadják el.

Mit jelent ez a mondat? Különösen az első része. Lehet egy döntést nem tudomásul venni? Úgy tenni, mintha meg sem történt volna?

A másik, ami a Jobbik és a Magyar Gárda ismertségét nagyon megnövelte, az a közvélekedés volt, hogy Vona Gábor pártja és a Magyar Gárda jól kezelte a sajtót. Amiben persze lehet igazság, de ennek az éremnek is van egy másik oldala: jelesül az, hogy a sajtó kezelte rosszul a Jobbikot és a Magyar Gárdát.

A közszolgálati televízió reggeli műsora – a Napkeltét különös módon felváltó Ma reggel – például már a bírósági döntést követő napon meghívta a stúdióba Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Nem tudni, milyen szerkesztői elgondolás állt az invitálás hátterében, főként annak fényében volt ez különös, hogy Vona néhány hónappal korábban – igaz, akkor még a Napkelte műsorában, de ugyanezen a csatornán -, Izraelbe küldte az őt kérdező Betlen Jánost.

Az akkor még az Orbán-közeli Széles Gábor magánvagyonából regnáló Echo tévé is meghívta Vonát, és a Fideszhez kötődő Hír TV is gyakran szerepeltette a Jobbik politikusait. (Érdekes, hogy a mostanság a Fidesszel nem éppen baráti viszonyt ápoló Hír TV-ben Vona és a Jobbik ugyancsak gyakori szereplői a csatornának. Igaz, egészen más okból, mint tíz évvel ezelőtt.)

A kereskedelmi tévék hozzáállásán persze nem csodálkozik senki. Az ő szemükben a profit a hitelesség, a bevétel a tisztesség – ha az akkor szélsőségesnek mutatkozó Jobbik által szállított politikai perverziótól remélhették a nagyobb bevételt, azaz attól, hogy egy szélsőséges, néhol náci nézeteket valló pártnak adnak megszólalási lehetőséget, akkor a néző, akinek ez a mutatvány nem a kedvére való, átkapcsol egy másik csatornára.

Az adófizetők pénzéből fizetett közszolgálati tévének azonban már akkor sem volt kötelező szélsőséges nézeteket képviselő pártok és politikusok propagálása. Bőségesen elegendő lett volna a Híradóban közölni a bírósági döntést, röviden és tárgyszerűen beszámolni a tárgyalóteremben történtekről.

A sorozat előző írása itt olvasható.

Meghekkelt szilveszteri „nagyinterjú” Bayer Zsolttal…

– Bayer úr, köszönjük, hogy számos fontos elfoglaltsága, valamint megannyi bokros teendője mellett szakított időt erre a beszélgetésre.

– A cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit, és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol, és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol.

– Ön szerint mi kell ahhoz, hogy a cigányság felemelkedhessen? 

– Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.

– Erről beszélt már Farkas Flóriánnal? Aki, sajtóhírek szerint több mint másfél milliárd forintot eltüntetett a cigányság felzárkóztatására indított programból. Egyáltalán: Ön szerint Farkas Flórián megfelelően képviseli a romák érdekeit?

– Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.

– Bayer úr, beszéljünk másról. Pontosabban, másokról. Önt sokan antiszemitának tartják, és ezt a véleményüket az Öntől vett idézetekkel támasztják alá. Önök rendre visszautasítják, a vádat, tagadják, hogy antiszemiták lennének. Tényleg, mit gondol Ön a magyarországi zsidóságról?

– Teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.

– Ez így meglehetősen félreérthető, és sokakban az a képzet támad, hogy Ön kirekesztő és rasszista.

– Magyarországból bűz árad – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…

– Nyakig beásni az orgoványi erdőben? Nem gondolja Bayer úr, hogy Önök egyfelől félelmetesek, másfelől viszont szánalmasak és ezért az emberek röhögnek Önökön. Mit terveznek, hogyan tudják kezelni ezt a helyzetet?

– A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték mindazt, ami a németeknek fontos volt és szent. Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén…

– Az Ön pártjából sokan és sokszor támadják a civil szervezeteket, akik gyakran olyan feladatokat látnak el – szegények, hajléktalanok, menekültek, segítése – amelyben az államnak is sok feladata lenne. Néhány hónapja a civilek a parlamentben tiltakoztak az őket megbélyegző civil törtvény ellen.

– Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.

– Világos üzenet ez Bayer úr, csak úgy tobzódnak benne a keresztényi értékek. Mit gondol arról, hogy Ferenc pápa egy sor kérdésben másként gondolkodik és nyilatkozik, mint az Ön, magát kereszténynek hirdető pártja?

– A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.

– Ez most vicc, vagy komoly? Mert ahogy a székelyek mondják: viccnek túl durva lenne. De ha már itt tartunk: mit gondol arról, hogy az Ön pártja által képviselt keresztény értékek köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit a katolikus egyház első embere, Ferenc pápa gondol a világról?

– Ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni.

(Az interjúban olvasható válaszok Bayer Zsolt írásaiból vett szó szerint idézetek.)

Heisler: Figyelmeztettük a kormányt, hogy veszélyes játékot játszik

Középre akarja pozicionálni a zsidók közösségét – nyilatkozta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke a Független Hírügynökségnek. Különleges időszak jön Magyarországon, szerinte minden párt a szavazatmaximálásra törekszik, ezért a szervezetüknek távol kell magát tartani a kampánytól.
A MAZSIHISZNAK nem kell minden kérdésben megszólalnia, de amikor szükséges, ki kell állni a közösség védelmében. Ezt tették az első Soros-kampány kezdetekor, figyelmezették a kormányt, hogy a Soros-plakátok kihelyezésével veszélyes játékba kezdett, felszabadít antiszemita indulatokat. A Pócs János-ügyben azért nem szólaltak meg, bár ezt néhányan elvárták volna tőlük, mert az elnök szerint ebben az esetben sokkal fontosabb az össztársadalmi tiltakozás. A Soros-kampányt azért lehet zsidókérdésként kezelni, mert a milliárdos bankár neve a szélsőjobboldali sajtóban zsidótoposszá vált. Éppen ezért, és a múltbeli történések okán, semmilyen módon nem kívánnak kapcsolatba lépni a Jobbikkal, ugyanakkor a kormánnyal muszáj kooperálniuk, de csak úgy, hogy eközben megőrzik és erősítik a zsidó öntudatot.  Heisler a legfontosabb feladatát abban jelöli meg, hogy szervezetének meg kell akadályoznia a zsidóság asszimilációját, és a világi vezetésnek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy minél többen csatlakozzanak a közösségükhöz. A Sorsok háza projektből a MAZSIHISZ teljesen kiszállt, de Heisler azt gondolja, hogy a választásokig nem is fog történni semmi, üresen áll az egyébként impozáns épület.

 

 

Ön adott egy interjút a Klubrádiónak, ami megosztotta a zsidó közösséget, mégpedig azzal, hogy a Pócs János-féle gusztustalan akció kapcsán azt nyilatkozta, ne a hitközség legyen az első, amely megszólal és tiltakozik az ügyben. Megbánta azóta, hogy nem volt elutasítóbb? Azt is mondta, hogy majd januárban találkozik a kormány képviselőjével és akkor kifejezi nemtetszését…

Azóta már találkoztam kormányzati képviselővel, és üzentem vele…

De térjünk vissza az első mondatra: megbánta azóta, hogy nem volt határozottabban elutasító?

Hozzám nem jutott el ez a felzúdulás…

Akkor most szembesítem vele.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Ismétlem, nem jutott el, de ennek nincs is jelentősége. Mondanivalómat általában igyekszem tudatosan megfogalmazni, ezért vállalom ma is. Tudja a Mazsihisz, de személyesen én is gyakran szólalunk meg nagyon markánsan, és ha szükség lesz rá, ezt fogjuk tenni a jövőben is. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kell markánsan kifejtenünk véleményünket, ami különösen akkor igaz, ha a társadalom más szereplői már megtették azt. A hivatkozott interjúban én erről beszéltem. Körlevelet inkább a pápák szoktak írni, én azonban a zsidóknak küldtem, még a választási kampány elején egyet, éppen a második Soros-kampány startjánál. Arról írtam, hogy egy különleges időszak jön Magyarország életében: a pártok a szavazat maximalizálására fognak törekedni, ami egyben azt is jelenti, hogy  félreteszik az valódi értékeket, és csak a szavazatok száma lesz számukra az érdekes. Szembesülnünk kell majd egy sor olyan dologgal, ami nekünk nem tetszik, ami zavar bennünket, mégis azt kértem levelemben, maradjunk higgadtak, ne hiszterizáljuk a helyzetet. Bizalmat kértem ahhoz, hogy a MAZSIHISZ akkor szólaljon meg, amikor úgy érzi arra szükség van. Bízzanak bennünk, mert az elmúlt években bizonyítottuk, hogy van bátorságunk megvédeni a közösség érdekeit. A konkrét ügyben, amiről a Klubrádió kérdezett, úgy gondoltam, hogy már olyan erős reakciók fogalmazódtak meg, olyan súlyos folyamatok, petíciók indultak el a társadalomban, ami miatt nekünk már nem kell erővel beleállnunk. Lesz majd még a jövőben olyan, ahol nekünk magunknak kell a zsidóság érdekeit megvédeni. Ha minden ellenvéleményben benne akarunk lenni, akkor olyanokká válunk, mint egy ellenzéki párt, és meggyőződésünk szerint ennek még a látszatát is el szeretnénk kerülni.

Ha másként fogalmazott volna, el is fogadnám a válaszát. Ha mondjuk azt mondta volna, hogy ebben a szörnyű ügyben elsőként a társadalomnak kell tiltakozni, nem pedig egy zsidó szervezetnek. Mert ez egy olyan kérdés, amit tényleg a magyar embereknek egységesen kell elutasítaniuk.

Ezt mondtam a rádióban.

Most nem egészen így hangzott, inkább ott éreztem a hangsúlyt, hogy ebbe a dologba most nem kell beleállni…

Nem, nem, nem… A gondolatom lényege éppen az, amit ön kiemelt: az elutasítás össztársadalmi feladat. Hadd egészítsem ki akkor a mondandómat. A MAZSIHISZ, már az első Soros-kampány kezdetekor, jelezte a véleményét. Jelezte, hogy ez a kampány káros, erősíti a gyűlöletet, ezért arra kértük a miniszterelnököt: állíttassa le a kampányt és szedesse be a plakátokat. Ennél egyértelműbben nem lehet elhatárolódni. Most, a második Soros-kampánynál tudom, csendben vagyunk. Miből adódik a különbség? Az első plakáterdő kihelyezése után úgy éreztük, nincs olyan jelentős civil szereplő, amelyik keményen szembe menne a folyamattal, s ezért gondoltuk úgy, hogy meg kell megszólalnunk. A második Soros-kampánynál már jobb és baloldalról is – hangsúlyosan nem pártokról, hanem gondolkodó emberekről beszélek – szóval mindkét oldalról többen hangot adtak a negatív véleményüknek. Ebben az esetben ezért nekünk már nem kellett erősíteni a társadalmi tiltakozást. Nem kellett, mert a MAZSIHISZ érdekvédelmi szervezet, az is akar maradni, és nem szeretnénk politikai szereplővé válni.

Igen, ez érthető, én azonban az egyébként is borzalmas Soros-kampány vadhajtásaként értékelem ezt a disznóügyet, ami önmagában is gyomorforgató.

Igen, ebben egyetértünk, de az őcsényi esetet sokkalta hangsúlyosabbnak tartom. Mi felhívtuk a figyelmet: nem jó, ha egy országban gyűlöletbeszéddel lehet találkozni, márpedig az őcsényi indulatok ennek a következménye volt.

Nem vitás, az őcsényi idegenellenes akció annyiban más volt, hogy akkor lényegében a miniszterelnök is kiállt a rasszista megnyilvánulások mellett, illetve ott fizikai atrocitás is történt. Akkor most inkább azt kérdezem: a Soros-kampányokat zsidókérdésként lehet, vagy kell értelmezni?

Nehezet kérdez. Formálisan nem az, a zsidó szó ugyanis nem hangzik el a kampányban, és az akció mögött húzódók rendre deklarálják, hogy ennek semmi köze a zsidósághoz. Mégis tudjuk, Soros neve az elmúlt húsz évben, különösen a szélsőjobboldali sajtóban, zsidó toposszá vált.  Soros, a magyar társadalomban, a zsidó bankár emblematikus alakja. Márpedig így, ebből az aspektusból vizsgálva, veszélyes játék vele kampányolni. Mi erre hívtuk fel a kormány figyelmét, anélkül, hogy minősítettük volna magát a kampányt. Megjegyzem, megtették mások.  Érdekes módon Soros egész mást jelent Amerikában, vagy Izraelben, mint Magyarországon.

Ahol szintén van Soros-kampány.

Igen. Izraelben Sorost, mint a palesztin szervezetek támogatóját támadják, vagyis az izraeli politika egészen más okból gyűlöli Soros Györgyöt, mint ami Magyarországon történik.

Azt mondja, hogy figyelmeztették a kormányt, milyen veszélyes játékba kezdett. Be is igazolódott a félelmük, szóval felerősödött a kampány által az antiszemitizmus?

Az első Soros-kampánynál, már a plakátok kihelyezésének másnapján megjelentek antiszemita feliratok. Nem tömegszerűen, de megjelentek. A közösségi médiában ugyanakkor ugrásszerűen megugrottak az antiszemita beírások. Olyannyira, hogy többen felkerestek, Budapestről és vidékről egyaránt, megfogalmazták félelmeiket, azt kérdezték, mi lesz, mi fog történni ebben az országban? Vagyis elkezdtek félni a zsidók. Ezzel együtt hazudnék, ha azt állítanám, hogy markánsan megemelkedett volna antiszemita incidensek száma Magyarországon.

Azt mondta, hogy máris üzent a kormánynak, bár január elején találkozik a képviselőjével. Mit üzent?

Államtitkári szintű kormánytaggal találkoztam, más ügyben, hiszen ezer szálon működünk együtt a kormánnyal. Szóval azt mondtam: az az attitűd, amit a részükről érzünk egy parlamenti képviselőjük megengedhetetlen bejegyzésével kapcsolatban, aggaszt bennünket.

Azt mondja, Önök együttműködnek több témában is a kormánnyal. Az csak a szélsőségesen gondolkodókra jellemző, hogy azt várják, semmilyen módon ne működjenek együtt a kormánnyal?

Ez a felvetés nélkülözi a realitásokat. Bár kétségtelen, van olyan vallási szervezet Magyarországon, amelyik így viszonyul a kormányhoz. A Mazsihisz, annak vezetése azonban azt a szervezet közgyűlése által is támogatott irányt fogadta el, hogy nekünk erősen kooperálnunk kell az ország vezetésével, ugyanakkor meg kell tartanunk azt a gerinces hozzáállást, amely erősíti a zsidó öntudatot, és amelyet az utóbbi években nagyon tudatosan alakítottunk ki. Higgye el, nem könnyű ezt a két irányt, a kooperációkat és a konfliktusok felvállalását egyszerre megvalósítani.

Ön kapott levelet Vona Gábortól, sőt reagált is egy közleményben a hitközség…

Igen, kaptam levelet hanuka alkalmából.  Nem válaszoltam rá, mert egyébként sem szoktunk ünnepi  jókívánságokra válaszolni. De hangsúlyozom: a Mazsihisz elvi döntése, hogy nem kívánunk párbeszédet a Jobbikkal. Ebbe tehát az sem fér bele, hogy elkezdjünk levelezgetni vele.

Csak azért, mert a másik zsidószervezet, válaszolt, igaz elutasítóan, a Jobbik levelére.

Hogy ezt miért tette, meggyőződésből, vagy egyfajta szervilizmusból, ezt válaszolják meg ők. Nekünk volt egy állásfoglalásunk: a MAZSIHISZ a választási kampány idején egyik párt ellen vagy mellett sem kíván tenni. Ehhez mi következetesen ragaszkodunk. Úgy gondoljuk, hogy még a kategorikus, nyilvános levélben történő elutasítás is közvetlen beavatkozás a választási kampányba.

Ez azt jelenti, hogy a MAZSIHISZ nem buzdítja a híveit egyetlen párt melletti kiállásra sem?

Amíg én vagyok az elnök, addig biztos, hogy nem. Mi csak arra buzdítunk, hogy az emberek menjenek el választani. Ez demokratikus kötelesség.

Mi az oka annak, hogy Magyarországon a zsidó közösséget a baloldalhoz sorolják?

Ennek jórészt történelmi okai és hagyományai vannak. A holokauszt után minden egyenlőséget hirdető politikai eszme vonzotta az üldözötteket. Ezt akkor a minden ember egyenlő a másikkal elvet képviselő baloldali eszmeáramlat jelentette, ami eleve oda vitte sok hívünket. A másik ok, hogy a közösségünknek az elmúlt huszonöt évben olyan vezetése volt, amely erősen a baloldalhoz kötötte a szervezetet. Ezen az elmúlt években változtattunk, persze nem úgy, hogy jobboldalra pozicionálnánk magunkat. A pártsemleges álláspontot tartom a helyesnek.

Ez sikeres?

Sokan érzékelik törekvésünket. Érzékelik, azt is, hogy a demokratikus szervezetekkel képesek vagyunk fontos szakpolitikai kérdésekben együttműködni.

Csökken egyébként a vallásgyakorló zsidók száma Magyarországon?

Most készül egy felmérés, nagyon várjuk az eredményt, de még nem ismerjük. Amit viszont biztosan tudunk, hogy a legnagyobb veszélyt a zsidó közösség számára az asszimiláció jelenti. Ha ez ellen nem tudunk tenni, Magyarországon fel fog oldódni a zsidóság. Felelősségünk tehát, hogy az asszimiláció ellen tegyünk.

Ez egyfajta különállást is akarna kifejezni?

Nem, dehogy. Korábban volt ilyen stratégia, mi viszont az integrálódást preferáljuk. Vagyis megtartjuk tradicionális értékeinket, ugyanakkor integrálódunk a többségi társadalomba.

A hanuka, a fény ünnepe a zsidó hitben. Mennyire van jelen a fény most a zsidóság számára Magyarországon?

Nagyon sokszínű a hazai zsidóság és rengeteg gonddal küzd. De a természetben is, a fények mindig az árnyakkal együtt járnak. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön egy olyan kor, amikor már csak a fényeket lehet látni.  Magyarországon ma öt zsidó hitközség létezik, mondhatjuk, gazdagok vagyunk e téren. Ezen felül számtalan zsidó civil szervezet működik, többségük nem túl erős, de hasznos munkát végeznek. Persze sok a vita a közösségen belül, amit én önmagában nem tartok bajnak.

Vita, vagy ellentét?

Hm. Hát ellentét is van, igen. Sajnos. A fő probléma: nagyjából százezer zsidó él itthon, mögöttük nagyon színes szervezetek vannak, mégis, a százezer zsidónak csak a tizenöt-húsz százalékát tudják megszólítani. Ez óriási gond. Talán ezért is vagyok kíváncsi a kutatási eredményekre. Eddig ugyanis senkinek nem sikerült eredményt elérni abban, hogy ezen a tizenöt-húsz százalékon túllépjünk. És senkinek ne legyen illúziója, ebben az EMIH megjelenése sem hozott változást. Próbálunk startégiát kiépíteni. A vezetés azt képviseli, hogy nekünk a változó világra nyitottan kell dolgoznunk. Nekünk mindenkit a közösségünk tagjává kell fogadni, aki oda akar tartozni. Higgye el, ez egy fontos mondat. Nem azt kell néznünk, hogy valaki vallásilag mennyire zsidó. Az a rabbik feladata. A világi vezetésnek az a fontos, valaki, a közösséghez akar tartozni, vagy sem. Igyekszünk ezért olyan szolgáltatásokat nyújtani, amellyel magunkhoz tudunk vonzani új híveket. Fejlesztenünk kell iskoláinkat, óvodánkat, és fejleszteni kell azt a szociális hálót, amely az idősebbek gondozásába tud besegíteni.

Ebben, mondják, komoly lépés lehetett volna a józsefvárosi pályaudvaron felépített múzeum, amely most már hosszú ideje ott áll, érintetlenül, kihasználatlanul. Ön szerint mi lesz vele?

Nem tudom. Valójában nem történik semmi. A Józsefvárosi projekt, amit valamikor szerintünk igen szerencsétlenül Sorsok Házának hívtak, egy fantasztikus építészeti alkotás. Maga a helyszín kiváló, hiszen alkalmas az oktatásra, alkalmas buszok parkoltatására, ami viszont a gondot okozza és okozta, hogy nem tudtunk a projekt vezetőjétől garanciát kapni, hogy a majdani oktatás és kiállítás hiteles lesz. Ezért mi kiszálltunk ebből a projektből, a nemzetközi tanácsadói testületben viselt tagságomról lemondtam, később ez a testület fel is oszlott. Nézze, úgy nem lehet felelősséget vállalni egy ilyen projektért, ha az ember nem tudja, mi zajlik benne. Itt tart az ügy, és szerintem a választásokig nem is lesz belőle semmi.

Vagyis immár távolról nézik, mi lesz a múzeummal?

Igen, távolról nézzük. Bár beszéltem kormányzati képviselőkkel, többek között magával a miniszterelnökkel is erről a kérdésről, elmondtam, szerintem milyen irányba kellene menni, hogy megvalósuljon végre a tervekből valami, de pillanatnyilag ezzel nem foglalkozik senki.

Hát akkor boldog hanukát.

Boldog hanukát és mindenki másnak boldog karácsonyt kívánok.

Az antiszemitizmus nem a zsidók ügye

Heisler András a Mazsihisz elnöke nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, és a Pócs-féle gyalázat kapcsán elmondta: ne a hitközség legyen az első, amely felemeli szavát az ilyen undorító megnyilvánulások ellen.

Ez a mondata, amely a Klubrádióban is elhangzott, megosztotta a közvéleményt, sokan azt mondták, a zsidó szervezeteknek kellene elsőként megszólalniuk ilyen ügyekben.

Szerintem igaza van Heisler Andrásnak, amiért nem repültek rá azonnal az ügyre.

Az antiszemitizmus ugyanis nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus minden tisztességes, normálisan gondolkodó ember ügye. Meg kellett volna szólalnia, már régen a köztársasági elnöknek, nem is a mostani Pócs-féle gyalázat kapcsán, hanem az egész Soros kampányról kellett volna véleményt mondania. Áder János azonban, mint minden más fontos ügyben, ezúttal is hallgat. Ő nagyobb távlatokban gondolkodik, a Föld és az emberiség megmentésén munkálkodik. Ami kétségkívül fontos feladat, bár felhívnám Áder úr figyelmét: az, hogy milyen világot hagyunk utódainkra, nemcsak a globális felmelegedésen, hanem egymáshoz való viszonyulásainkon is múlik.

Nem szólalt meg a házelnök, de hát mit is mondhatott volna.

És a pártok – már amelyik – is csak külön-külön tiltakoztak. Pedig, lásd a CEU melletti tüntetést, most lehetett volna sokakat megmozgató közös ügyet találni. Talán még a kormányra is nyomást lehetett volna gyakorolni.  Mert az egy dolog, hogy a miniszterelnök hátizsákjában magával vitte Brüsszelbe 2,3 millió ember véleményét. (Már amennyiben tényleg ennyi támogató levél jött össze, merthogy ez sem biztos.) Ám feltéve, de meg nem engedve, fogadjuk el, hogy 2,3 millió honfitársunk nemet mondott az amúgy nem létező Soros-tervre. És a többiek? Akik nem ültek fel az uszításnak, és nem küldték vissza nemzeti konzultációs ívet? Vagy visszaküldték, de nyomdafestéket nem tűrő ábrákkal rajzolták tele? Az ő véleményüket miért nem vitte el Brüsszelbe a miniszterelnök?

Látszólag elkalandoztunk, a Mazsihisztől indultunk, a Pócs-féle undormánytól, és attól, hogy kinek kell ilyenkor megszólalnia. Ám csak látszólag eveztünk távoli vizekre, valójában ugyanarról beszélünk. Jelesül arról, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. Röhrig Gézát, az Oscar-díjas magyar film, a Saul fia főszereplőjét idézem:

„Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel.”

Olyan országban, ahol nem jó zsidónak (romának, melegnek, péknek, brókernek, buszsofőrnek, főcsővezetőnek, stb.) lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

Nem tetszik a Jobbiknak Trump Jeruzsálemet érintő döntése

0

„Meggyőződésünk, hogy a vitatott nemzetközi státuszú, mind az izraeli, mind a palesztin fél által saját fővárosának tartott, valamint három világvallás számára is kiemelt jelentőséggel bíró Jeruzsálem ügyében az egyoldalú lépések beláthatatlan károkhoz és veszélyekhez vezetnek –írja közleményében Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom elítéli Donald Trump amerikai elnök döntését, miszerint Jeruzsálemet ismeri el Izrael Állam fővárosának és a jelenleg Tel-Avivban székelő amerikai nagykövetséget is oda helyezteti át.

Gyöngyösi szerint Trump döntésével nem csak az arab világgal és az iszlám kultúrkör országaival, de az egész civilizált világgal és nyugati szövetségeseivel is szembemegy, hiszen néhány elvakult, végletekig elfogult csoporton kívül senki sem támogatja döntésében.

A Jobbik álláspontja szerint a döntés még Izrael és a világban élő zsidó közösségek helyzetére nézve is káros és biztonságukat kockáztatja.

Az elismerés nyomán már az elmúlt napokban fellángolt a konfliktus, melynek ismét ártatlan emberek esnek áldozatul mindkét oldalon. A Jobbik a megoldás az ENSZ által megállapított határok szerinti, kétállami rendezés, mely Izrael és Palesztina államiságát is garantálja, és Jeruzsálem helyzetét is tisztázza.

A Jobbik sajnálatosnak tartja, és szerintük az elmúlt 27 év szolgalelkű diplomáciájának továbbélését sejteti, hogy több napja nem érkezett hivatalos állásfoglalás a Bem rakpartról, és a magyar diplomácia volt a Trump adminisztráció döntését elítélő közös uniós nyilatkozat gátja.

Nem minden zsidó szervezet lelkesedik Trump döntéséért

0

A Reformzsidó Unió már szerdán rosszul időzítettnek minősítette a lépést.

A szervezet az Egyesült Államok felnőtt zsidó lakosságának harmadát képviseli: 2,2 millió embert. Elnöke, Rick Jacobs rabbi nyilatkozatban tudatta, szervezete ugyan hiszi, hogy Jeruzsálem a zsidó nép örök fővárosa, és hogy az Egyesült Államok izraeli nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe kellene költöztetni, ám mindennek nem most van itt az ideje.

„Nem tudjuk támogatni Trumpot döntésében, mivel nincs átfogó terv a palesztin-izraeli békefolyamatra vonatkozón” – áll a New York-i központú nonprofit szervezet elnökének nyilatkozatában.

Putyin gyóntatója szerint a cár megölése rituális gyilkosság volt

0

Tyihon püspök ezt egy tanácskozáson mondta el, melyet az utolsó Romanov cár és családjának meggyilkolása emlékére rendeztek. A moszkvai főügyészség különleges vizsgáló bizottsága – mely a Kreml kinyújtott karja- máris jelezte: megvizsgálják a rituális gyilkosság lehetőségét is a cári család halálával kapcsolatban.

Marina Moladcova, ennek a különleges vizsgáló bizottságnak egyik fejese szerint „figyelemreméltó, hogy a cári család tagjait a kivégzés után lefejezték, testüket elégették és savval öntötték le! Ennek okát vizsgáljuk – beleértve a rituális gyilkosságot is!”

Korábban a rituális gyilkosság teóriáját az orosz ortodox egyház legreakciósabb része terjesztette: ennek a lényege az, hogy bolsevik zsidók ölték meg a cárt és családját.

Azért végeztek a cáreviccsel és a négy lánnyal, hogy a vérüket felhasználják szimbolikus zsidó ételek készítéséhez. Ez a régi antiszemita vád számtalan pogromra szolgáltatott okot a cári Oroszországban. A cár titkosszolgálata, az Ohrana készítette el a Cion jegyzőkönyvet, mely világuralmi törekvésekkel vádolja meg a zsidókat. A vérvád előkerülése természetesen felháborította a zsidó kisebbséget. Boruch Gorin rabbi, a moszkvai hitközség vezetője azonnal tiltakozott, hogy „ilyen középkori tudatlanságról árulkodó nézetek előkerülhettek a huszonegyedik században Oroszországban!”

A cárt és családját 1918 nyarán ölték meg Lenin parancsára.

A körzet bolsevik főnöke ebben az időben a zsidó Jakov Szverdlov volt. Jekatyerinburg városát, ahol a gyilkosság történt, a szovjet időkben Szverdlovszknak hívták. Szverdlov egy másik bolsevik zsidónak, Jakov Jurovszkijnak adott utasítást a cári család kivégzésére. „A bolsevikok ismerték a rituális szimbólumok jelentőségét!”- mondta Tyihon püspök, Putyin gyóntatója a tanácskozáson.

Komoly történészek Oroszországban sem adnak hitelt ezeknek az ősrégi antiszemita mítoszoknak, melyet az orosz ortodox egyház mindinkább alkalmaz. A jónevű történész, Andrej Zubov a Novaja Gazeta című ellenzéki lapban cáfolja az egész rituális gyilkosság teóriát. Hangsúlyozza: a zsidók sohasem öltek keresztény gyermekeket, hogy a vérüket szimbolikusan felhasználják! Ezt kizárólag az ortodox egyház egyes képviselői terjesztették főként akkor amikor pogromokat készítettek elő a zsidó kisebbséggel szemben.

A cári Oroszországban élt a világ legnagyobb zsidó kisebbsége- szinte teljesen jogfosztottan. Ezért vált viszonylag sok zsidó forradalmárrá. Erről épp az imént említett Boruch Gorin rabbi rendezett kiállítást Moszkvában, ahol olykor igen furcsán emlékeznek a 100 évvel ezelőtti forradalmi eseményekre.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK